Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-13 / 61. szám

Könyvszemle Három mű a mezőgazdaságról Hámom olyan művet íieftye- zet-t a közelmúltban megjelen­tek közül asztalára a recen­zens, amelyek megkönnyítik múlt és jelen összevetését, a mezőgazdaság mégi és mai ar­cának fel vázolását. A Mező- gazdasági Kiadó és a Kossuth Kiadó együttesen adott közire egy album alakú kötetet, amelynek címe — A magyar mezőgazdaság képekben 1945— 1970 — egyiben a vállalt fel­adatat is tudtul adja, A mag­vas bevezető tamiutrnáaiy szer­zője dr. Fazekas Béla —, ren­geteg ábrával, grafikonnal hű­en rögzíti azt az utat, amelyet a mezőgazdaság és az éleknd- szeríipar megtett, s amely: föl­felé vezetett! A termés, és termékmennyiség gyors növe­kedése. a termelt, tenyésztett tojók öHszehasónb teakatlanul jobb minősége, a gépesítés nagyfokú térhódítása biztos mérföldkőként mutatják hon­nan és hová jutott a mező­gazdaság, s merre irányítja jövőbeni útját. A képek nem csupán illusztrációk, önálló mondanivalót hordanak: ma­gúikban. s nagy többségük be is tölti e szerepet A magyar Több így a pénz is.,. Tizennyolc brigádban, száznyolcvankét lány és asz- szony küzd Balassagyarmaton, a Budapesti Finomkötöttáru­gyár gyáregységében a Szocia­lista brigád cím elnyeréséért A brigádok közül hat ifjúsági — ezekben az átlagéletkor ti- saennyolc év. Senki sem mondhatja, hogy • könnyű eleget tenni annak, $ amit a finomkötött — az üze- ' met csak így hívják Balassa­gyarmaton — lányai, asszo­nyai vállaltak. A varrónők megígérték, hogy 20—30—10 százalékos teljesítménynöve­kedést érnek el, s minőségi mutatójukat is 93,7 százalék fölé emelik; ennyinek kell lenni a hibátlan termékek arányának az össztermelésen belül. Csakhogy vállalásuk teljesítését nehezíti, hogy az anyaghibás ruhákat is az ő rovásukra írják, holott erről ők igazán nem tehetnek. Az­tán néha akadozik az anyag- ellátás is — erről meg azok tudnának beszélni, akiknek fizetése érzi meg a kénysze­rűen alacsonyabb teljesít­ményt. (Ha mindezek a problé­mák nem is kérdőjelezik meg a finomkötöttárugyár ba­lassagyarmati gyáregységében folyó munkaverseny létét, ér­telmét, azért felvetik a kér­dést: munka versenyről, a ter­melés emeléséről lévén szó, nem kellene-e szorosabbra fűzni az együttműködést a fő­városi központi üzem és a vi­déki gyáregység között?) Egy másik felajánlás, a ké­sések megszüntetése már ki­zárólag a dolgozókon múlik. Elmondható, hogy eddig be­csülettel eleget tettek ennek a felajánlásnak — most már csak azok jelentkeznek ké­sőbb munkára, akiknek autó­busza késett, vagy elakadt a környék valamelyik községé­ből Balassagyarmatra menet. Nőtt a politikai, szakmai oktatásban való részvétel aránya is. A felsoroltak alap­ján az üzemben négy olyan brigád van, amelyik az ápri­lis negyediki értékelésig, il­letve eredményhirdetésig elő­reláthatóan maradéktalanul teljesíti vállalásait, s elnyeri a Szocialista brigád címet. Ér­demes ide írni a nevüket: If­júsági, Gagairto-, Május 1.. és Zrínyi Ilotna-briiglád. A versenyben résztvevőket és jó eredményt felmutatókat a vállalatvezetés már eddig is többször részesítette pénz­jutalomban. (A városi KISZ- blzottság is adott jutalmat a ;ó munkáért.) Tavaly az nemben nem kevesebb, mint 84 OOO forintot osztottak szét. A soron kívüli jutalmazások­nál többet jelent azonban, hogy az élen járók rendszere­sen többet találnak fizetéskor a borítékban, mint társaik. B. L. sa&weg angol, onosz és nőmet toirdítáisát is magáiba foglaló kötetet Horváth Sándor és Il­lés Tibor állította össae. Hasonííó feladatot váMalt a Kossuth Könyvkiadó másik újdonsága h a dr, Madas András saenkesztette, Az élei. miszer-gazdaság fejlődése című kötet. A termelést és feldol­gozást átfogó új fogalom, az elelmiszer-gazdasá g húrom év­tizede, de főként legutóbbi tíz esztendeje kerül refleiktor- fényibe a kötetet író, szerzői munlcaiközöisiség segítségével. Sóikat vitatott kérdés feldol­gozására vállalkozott a Kas- sute harmadik újdonságának szerzője, dr. Kulcsár Viktor. A Gazdasági életünk kis^ könyvtára sorozatban megje- tont munkája — A személyi jövedelmek differenciáltsága a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben — eloszlatja azo­kat a legendákat, amelyek a legutóbbi jdőkiban a paraszt­ság anyagi helyzetét övezték. A személyi jövedéknek dáffe- renciáíltsága nemcsak az ipar­ban, hanem a mezőgazdaság­ban. is cél és törekvés, itanmé- szetasen akkor, ha a különb­ségekéit termelési eredmények hozzák létre. A szerző tárgyi­lagos képet fest a gyorsan, s a nehezem haladó közös gazda­ságokról, aidottságokról, terme­lési főtételeikről, s mindezek következményeként a szemé­lyi jövedelmekről. A történelmi múlt gazdag saeHemá öröksége nemcsak jó aáfárkodásira kötelez, hanem éntő, okos gondolkozásra ifi rrúnetannak. amit elődeink, po­litika, tudomány és művészet nagyjai, reánk hagytak. Ez hívta életre aiz Akadémiai Ki­adó szemlére most kiválasz­tott két sorozatát, a Múlt Ma~ ffgtsr Tudósai-f, s az Ehetek és Korokat Rögtön megállapít­hatjuk: két jó »Otttxzait ez, ment tartalomban. formátumban igazodik a kor emberének ro­hanó tempójához, a könyvecs­kék akár zsebre vághatok, s eigyszuszra elolvashatok. (S ami nem kicsiség, áruk sem elrettentő.) Kartondobozba foglalva sorozat öit kötete jelent meg egyszerre, s az öt név magá- bam is jelzi a vállalkozás ala­posságát, kiterjedtségét. Mert Korányi Sándorról, Eötvös Ló- námdról. Körösi Csorna Sán­dorról, ha nem is túl sóikat, de azért ezt, meg amazt tud az olvasó. Ám a szakembere­ken, kívül kinek fülében cseng ismerősen Szabó József vagy Ralúsházy János neve? Holott ők sem kis részt vállaltak a tudományok hazad felVinágDZ- taitásóíbóL Mind az öt munká­ra jellemző, hogy nem mar kolnak irreálisan sokat; nem monográfiát készítettek a sor­tok egy-egy életről, hanem annak leglényegesebb, jellem­ző vonásait, tetteit mutatják meg. A másik, sorozat, az Életek és Kortok — szerkesztője H. Balázs Éva — ugyan szeré­nyebb köntösben, de szintén nemes küldetést teljesít A kartondobozba helyezett puha fedielű hét kötebecske — mint a sorozat egésze is — hazánk és a világ politikai nagyjai­nak életét, s tevékenységük közegét, a kort kívánja sorra venni. A most megjelent köte­tek a széles témas kólával cs bítjálk az olvasót A szerzők Harzemről, Gandhiról, Károlyi Mihályiéi írtak. Tom Maim, az angol miumkásvezér, Potev, a bolgár parasztküzdelmek irányítója, végül a hetedik kö­tet Musztafa Kemál Atatürk- rSl szóiL Úttörőkrónikások 1 Áz úttörőmozgalom megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére a NÓGRÁD Szerkesztősége és a Magyar Úttörők Szövetségének Nógrád megyei Elnöksége, tíz részből álló já­tékot hirdetett a pajtások részére. A feladatok hetenként je­lennek meg. FIGYELEM! FIGYELEM? Pajtások! A feladatokat vágjátok ki, és ragasszátok be őrsi naplótokba. Mellette helyezzétek el a válaszokat is. Így valamennyi őrs részt vehet a csapattörténet feldolgozásában. FIGYELEM! FIGYELEM! 6. feladat: Pajtások! Nyomozzátok ki, hogy a csapat imagaiatoriáiga ó*a hol, és mikor táboroztak az úttörők, kik voltak a táborvezetők. Külön értékeljük a táibtxrinap- ló-részleteket, totóikat, jelvényeket, az úttörők által szer­kesztett csasztuskákat, verseket, csatakiáltásokat, őrsi éne­keket és dalokat. A válaszotokkal beküldött eredeti dokumentumokat vagy másolatukat, ismertetővel ellátott fényképeket, régi úttörők és -vesetök visszaemlékezéseit az értékelésnél külön figyelembe vesszük. A hatodik feladat beküldési határideje március 27. A válaszokat a Magyar Úttörők Szövetsége Nógrád megyei Elnöksége címére küldjétek (Salgótarján, Kossuth Lajos u. 2.). A borítékra címetekhez írjátok fel a csapat számát, és az „Üttörókrónikás” jelzést. Tervek és Igények Közép távú tervezés e vállalatoknál A KORMÁNY határozata alapján az állami termelő- és kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek először dolgoz­nak ki általánosan közép távú terveket, a gazdaságirányítás megváltozott ifrórülmónyiei kö­zött. A vállalati ötéves, illet­ve annál rövidebb időtarta­mú tervek összeállítása, a vállalati önállóság, a felelős­ség és az üzemi demokrácia gyakorlati érvényesülésének nagy problémája és egyben a vállalati gazdasági és politi­kai vezetés színvonalának minősítése is. A vállalati tervek egyidejű és általános kidolgozásának feltételei megvannak. A ne­gyedik ötéves terv törvénye­rőre emelkedett, a gazdasági szabályozórendszer változá­sai már ismertek. A tervek kidolgozása, a végleges dön­tés és elhatározás azonban még a jövő pontosabb isme­retében sem egyszerű feladat. Körültekintő, széles körű po­litikai és szakmai előrelátást és alapos mérlegelést igé­nyel: több évre előre konk­rétan meghatározni a műsza­ki fejlesztés irányát, alapot adni a műszaki fejlesztési és beruházási döntésekhez, a vállalaton belül operatív ter­vezéshez, a munkaszervezés­hez és a vállalati szintű szo­ciális ellátás fejlesztéséhez, a munkakörülmények javítá­sához. A helyi körülmények figyelembevétele, az adottsá­gokhoz való alkalmazkodás ez esetben nemcsak lehető­ség, hanem a jól megalapo­zott, reális vállalati terv ki­dolgozásának alapvető felté­tele. A minden szempontból el­fogadható, a sokféle társadal­mi, vállalati, egyéni igénye­ket is kielégítő terv elkészí tósének számos, nagyon fon­tos feltétele, meghatározó tényezője, összefüggése van. Ezek közül most az egyik legfontosabbat, az emberi té­nyezőt vegyük számba. A szocialista demokrácia a gazdasági folyamatok irányí­tásában, ellenőrzésében és a széles körű tapasztalatok, ja­vaslatok hasznosításában jut kifejezésre. A gazdasági épí­tőmunkában nagy szerepe van a munkások kezdemé­nyezésének. Ennek viszont két fontos feltétele van. Egy­részt lehetőséget kell adni arra, hogy a vállalati kollek­tíva, az egyes emberek részt vehessenek fontos, országos gazdasági és a helyi vállalati kérdések eldöntésében, a vég­rehajtás ellenőrzésében. Más­részt, hogy olyan feltételeket alakítsunk ki a megfelelő tá­jékoztatás segítségével és a képzettség emelésével, amely lehetőséget teremt az ügyek­be való tényleges beleszólás­ra. A TERV kidolgozása Jó al­kalom, kedvező lehetőség ar­ra, hogy az üzemi demokrá­cia keretei között, a vállala­ti kollektívák széles körben Válasz egy bírálatra Kedves (e. i.)! A Szóljatok szép szavak megyei rendez­vényéről írt kritikájához sze­retnék néhány észrevételt fűz­ni. Írása arra késztet, hogy kiöntsem azt, ami bennem felgyülemlett cikke olvasása közben. Ami, intézményünk, a nagybátonyi Ipari Szakmun­kásképző Intézet salgótarjáni irodalmi színpadi szereplését illeti — abban egyetértek Önnel: meglehetősen alacsony színvonalú volt. A NÓGRÁD- ra hivatkozva viszont dicseked- hetem azzal, hogy egy héttel korábban Egerben a területi szakmiunkás-szavalóvietrisentyefn legjobb szavalóink lényege­sen nagyobb sikerrel képvi­selték intézetüket, megyénk középfokú oktatását. Második csapatunk meg Pásztón sze­repelt, illetve szerepelt volna a diáknapok elődöntőjén. Ezek itt nem lehettek jelen. Persze jogosain vetheti a szemünkre, akkor miért áll­tunk ki tartalékos csapattal! a megyei szintű rendezvé­nyen? Vesztenivalónk nem volt, amit célul tűztünk ki, elér­tük: tanulni akartunk, s volt mit és volt kitől, ha ön sze­rint még oly alacsony szín­vonalú és unalmas is volt ez a döntő! Nekünk különösen a balassagyarmatiak szereplé­se sokáig felejthetetlen lesz. Meggyőződésem, ha meghívják őket, méltóan képviselik me­gyénket a területi döntőn is. Cikke lényegében mind a hat résztvevő csoportot elég­gé elmarasztalja. Azokat sok­kal kevésbé, akik beneveztek, de nem jelentek meg. Pedig a köldöknézés kifejezés azok­ra inkább ráillett volna! így ezek kaptak amazok helyett is. Hi ú áihráind volt azt várni, hogy ez a — tudtommal — első ilyen jellegű verseny fal­rengető eredményeket, szi­porkázó ötleteket hoz. Sze­rintem épp ezért, ennek elő­mozdítása érdekében írta ki a rádió és a tv az országos szintű versengést. Jó alkalom ez arra, hogy irodalmi szín­padi csoportjaink kilépjenek intézményük falai közül, és ötleteket, tapasztalatokat sze­rezzenek, egymástól tanulja­nak. Attól tartok, hogy az olyan élű kritika, mely csak a hibák kivetítésével foglal­kozik és még az igyekezet, a jó szándék nemességét se ve­szi észre, elriasztja még azo­kat is, akik most ott voltak. Nem vagyok híve a töm- jénezésnek, az ön-túlbecsü­lésnek, mégis úgy érzem, több elismeréssel kellett vol­na szólnia azokról, akik már­cius 7-én Salgótarjánban színpadra léptek, vagy akik felkészítették őket, mert sza­bad idejük jelentős részét ál­dozták fel, s nagyon szeret­hetik a kultúrát, a „szép sza­vakat”. És inkább a hason­ló rendezvények számát sze­retném szaporítani, azért, hogy emelkedjék a nívó és a résztvevők száma is. Ügy érzem, azok nevében beszéltem, akik előretolt őr­helyeken harcolnak nyelvünk, a vers és a széppróza ike­réért, fejlesztéséért, megismer, tetéséért a gyárakban, az if­júmunkások és a falvak népe körében. Azok nevében, akik a „mellékelt ábra” szerint még mindig kevesen vannak. Petényi László tanár megismerkedjenek a vállalat közép távú tervével, fejleszté­si programjával, figyelembe vegyék észrevételeiket, javas­lataikat, kritikai megjegyzé­seiket. Ezekben a tervekben egy sor olyan gazdasági-szo­ciális kérdés kerül eldöntés­re, amelyet valamilyen szin­ten az egyes kollektívák jól ismernek, tehát alkotó mó­don véleményt tudnak for­málni róla. Még akkor is hasznos meghallgatni és vá­laszolni ezekre a vélemé­nyekre, ha nem mindig a leg­jobb megoldást kínálják. Csak ilyen módon lehetséges kifejleszteni a tulajdonosi tudatot, közvetlenül is érzé­keltetni, hogy a munkásosz­tályé a hatalom, és érdekelt­té tenni a dolgozókat a gon­dok kollektív vállalásába®, megoldásában. A vállalatok önálló tervké­szítése azonban nemcsak a demokrácia nagyobb lehető­ségét nyújtja, hanem igényli is annak továbbfejlesztését. A jó terv feltétele, hogy a mű­szaki-anyagi tényezőkön kí­vül számoljon a vállalaton belül meglevő érdekellenté­tekkel, nyújtson lehetőséget feloldásukhoz, csökkentésük­höz. A vélemények szabad és széles körű megnyilvánulása tárja fel az egyéni munka­vállalói érdek és a vállalati érdek közötti ellentmondáso­kat. Másrészt a munkások és a vállalat különböző dolgozói igénylik is az informálódás lehetőségét, és minél jobban megismerik és megvitatják a fejlesztési célkitűzéseket, an­nál inkább magukénak érzik őket, annál öntevékenyebben vesznek részt megvalósításuk­ban. Az emberi tényezőknek azonban nemcsak a tervezés módjában, hanem tartalmá­ban is kifejezésre kell jut­niuk. A vállalati tervekben foglalkozni kell a dolgozók általános műveltségének, szak­mai képzettségének emelésé­vel, az élet- és munkakörül­mények javításával, a terme­lés kultúrájának emelésével. Célszerű, s egyben szocialista megoldás is, ha a vállalati tervek, minden lehetséges forrást számba véve, megfe­lelő intézkedéseket irányoz­nak elő a vállalati dolgozók életkörülményeinek, lakásvi­szonyainak javítására, sport és kulturális igényeik kielé­gítésére, a nők és az ifjúság helyzetének a javítására. AZ EMBEREKHEZ közel álló és életüket közvetlenül is meghatározó tényezők nagy, gyakran uralkodó helyet kap­nak a dolgozók vitóiban. Ez természetes is. Hiszen végső soron ezeken a tényezőkön keresztül válik az egyes em­ber számára is kézzel fogható valósággá, hogy a közös érde­kek érvényre juttatása, a vál­lalati kollektíva közös erőfe­szítésének az eredményei te­remtik meg az anyagi alapját, az egyéni boldogulásuknak is. A vezetés számára viszont nem elhanyagolható tényező, hogy milyen programmal tud és akar a dolgozók elé lépni. Ha ez a program vonzó és találkozik a munkások és al­kalmazottak reális igényei­vel, akkor nagymértékbe® megkönnyítheti a vezetés dol­gát, és teszi népszerűvé, moz­gósító erejűvé a tervet. Danbovits László Nemcsak igével él az ember.*. Nemrégen elkeseredett ver­sengés indult a New York-i papok között. Ráadásul nem­csak „az úr igéivel” próbál­nak lelkeket hódítani. Egy re­formista szellemű egyházköz­ség példáiul a gulyáslevest és a sült csirkét választotta „fő fegyverének” — istentisztelet után, mérsékelt áron, ilyen ételeket fogyaszthatnak a hí­vők. Az egyik New York-i presbiteriánus templom mel­lett halat és gyümölcssalátát szolgálnak fel, a pravoszláv lelkészek pedig mustáros virs­livel kedveskednek a hívek­nek. „Az ember nem lakik jól, csupán lelki táplálékkal” — állítják ma a papok, akik nem minden ok nélkül úgy vélik, hogy a jól elkészített ételek vonzóbbak, mint a szé­pen megírt prédikációk. Jó, amikor délben egy kicsit kisüt a nap! (Koppány György felvétele) NÖGRÁD — 1971. március 13., szombat S

Next

/
Oldalképek
Tartalom