Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-13 / 61. szám
Könyvszemle Három mű a mezőgazdaságról Hámom olyan művet íieftye- zet-t a közelmúltban megjelentek közül asztalára a recenzens, amelyek megkönnyítik múlt és jelen összevetését, a mezőgazdaság mégi és mai arcának fel vázolását. A Mező- gazdasági Kiadó és a Kossuth Kiadó együttesen adott közire egy album alakú kötetet, amelynek címe — A magyar mezőgazdaság képekben 1945— 1970 — egyiben a vállalt feladatat is tudtul adja, A magvas bevezető tamiutrnáaiy szerzője dr. Fazekas Béla —, rengeteg ábrával, grafikonnal hűen rögzíti azt az utat, amelyet a mezőgazdaság és az éleknd- szeríipar megtett, s amely: fölfelé vezetett! A termés, és termékmennyiség gyors növekedése. a termelt, tenyésztett tojók öHszehasónb teakatlanul jobb minősége, a gépesítés nagyfokú térhódítása biztos mérföldkőként mutatják honnan és hová jutott a mezőgazdaság, s merre irányítja jövőbeni útját. A képek nem csupán illusztrációk, önálló mondanivalót hordanak: magúikban. s nagy többségük be is tölti e szerepet A magyar Több így a pénz is.,. Tizennyolc brigádban, száznyolcvankét lány és asz- szony küzd Balassagyarmaton, a Budapesti Finomkötöttárugyár gyáregységében a Szocialista brigád cím elnyeréséért A brigádok közül hat ifjúsági — ezekben az átlagéletkor ti- saennyolc év. Senki sem mondhatja, hogy • könnyű eleget tenni annak, $ amit a finomkötött — az üze- ' met csak így hívják Balassagyarmaton — lányai, asszonyai vállaltak. A varrónők megígérték, hogy 20—30—10 százalékos teljesítménynövekedést érnek el, s minőségi mutatójukat is 93,7 százalék fölé emelik; ennyinek kell lenni a hibátlan termékek arányának az össztermelésen belül. Csakhogy vállalásuk teljesítését nehezíti, hogy az anyaghibás ruhákat is az ő rovásukra írják, holott erről ők igazán nem tehetnek. Aztán néha akadozik az anyag- ellátás is — erről meg azok tudnának beszélni, akiknek fizetése érzi meg a kényszerűen alacsonyabb teljesítményt. (Ha mindezek a problémák nem is kérdőjelezik meg a finomkötöttárugyár balassagyarmati gyáregységében folyó munkaverseny létét, értelmét, azért felvetik a kérdést: munka versenyről, a termelés emeléséről lévén szó, nem kellene-e szorosabbra fűzni az együttműködést a fővárosi központi üzem és a vidéki gyáregység között?) Egy másik felajánlás, a késések megszüntetése már kizárólag a dolgozókon múlik. Elmondható, hogy eddig becsülettel eleget tettek ennek a felajánlásnak — most már csak azok jelentkeznek később munkára, akiknek autóbusza késett, vagy elakadt a környék valamelyik községéből Balassagyarmatra menet. Nőtt a politikai, szakmai oktatásban való részvétel aránya is. A felsoroltak alapján az üzemben négy olyan brigád van, amelyik az április negyediki értékelésig, illetve eredményhirdetésig előreláthatóan maradéktalanul teljesíti vállalásait, s elnyeri a Szocialista brigád címet. Érdemes ide írni a nevüket: Ifjúsági, Gagairto-, Május 1.. és Zrínyi Ilotna-briiglád. A versenyben résztvevőket és jó eredményt felmutatókat a vállalatvezetés már eddig is többször részesítette pénzjutalomban. (A városi KISZ- blzottság is adott jutalmat a ;ó munkáért.) Tavaly az nemben nem kevesebb, mint 84 OOO forintot osztottak szét. A soron kívüli jutalmazásoknál többet jelent azonban, hogy az élen járók rendszeresen többet találnak fizetéskor a borítékban, mint társaik. B. L. sa&weg angol, onosz és nőmet toirdítáisát is magáiba foglaló kötetet Horváth Sándor és Illés Tibor állította össae. Hasonííó feladatot váMalt a Kossuth Könyvkiadó másik újdonsága h a dr, Madas András saenkesztette, Az élei. miszer-gazdaság fejlődése című kötet. A termelést és feldolgozást átfogó új fogalom, az elelmiszer-gazdasá g húrom évtizede, de főként legutóbbi tíz esztendeje kerül refleiktor- fényibe a kötetet író, szerzői munlcaiközöisiség segítségével. Sóikat vitatott kérdés feldolgozására vállalkozott a Kas- sute harmadik újdonságának szerzője, dr. Kulcsár Viktor. A Gazdasági életünk kis^ könyvtára sorozatban megje- tont munkája — A személyi jövedelmek differenciáltsága a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben — eloszlatja azokat a legendákat, amelyek a legutóbbi jdőkiban a parasztság anyagi helyzetét övezték. A személyi jövedéknek dáffe- renciáíltsága nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban. is cél és törekvés, itanmé- szetasen akkor, ha a különbségekéit termelési eredmények hozzák létre. A szerző tárgyilagos képet fest a gyorsan, s a nehezem haladó közös gazdaságokról, aidottságokról, termelési főtételeikről, s mindezek következményeként a személyi jövedelmekről. A történelmi múlt gazdag saeHemá öröksége nemcsak jó aáfárkodásira kötelez, hanem éntő, okos gondolkozásra ifi rrúnetannak. amit elődeink, politika, tudomány és művészet nagyjai, reánk hagytak. Ez hívta életre aiz Akadémiai Kiadó szemlére most kiválasztott két sorozatát, a Múlt Ma~ ffgtsr Tudósai-f, s az Ehetek és Korokat Rögtön megállapíthatjuk: két jó »Otttxzait ez, ment tartalomban. formátumban igazodik a kor emberének rohanó tempójához, a könyvecskék akár zsebre vághatok, s eigyszuszra elolvashatok. (S ami nem kicsiség, áruk sem elrettentő.) Kartondobozba foglalva sorozat öit kötete jelent meg egyszerre, s az öt név magá- bam is jelzi a vállalkozás alaposságát, kiterjedtségét. Mert Korányi Sándorról, Eötvös Ló- námdról. Körösi Csorna Sándorról, ha nem is túl sóikat, de azért ezt, meg amazt tud az olvasó. Ám a szakembereken, kívül kinek fülében cseng ismerősen Szabó József vagy Ralúsházy János neve? Holott ők sem kis részt vállaltak a tudományok hazad felVinágDZ- taitásóíbóL Mind az öt munkára jellemző, hogy nem mar kolnak irreálisan sokat; nem monográfiát készítettek a sortok egy-egy életről, hanem annak leglényegesebb, jellemző vonásait, tetteit mutatják meg. A másik, sorozat, az Életek és Kortok — szerkesztője H. Balázs Éva — ugyan szerényebb köntösben, de szintén nemes küldetést teljesít A kartondobozba helyezett puha fedielű hét kötebecske — mint a sorozat egésze is — hazánk és a világ politikai nagyjainak életét, s tevékenységük közegét, a kort kívánja sorra venni. A most megjelent kötetek a széles témas kólával cs bítjálk az olvasót A szerzők Harzemről, Gandhiról, Károlyi Mihályiéi írtak. Tom Maim, az angol miumkásvezér, Potev, a bolgár parasztküzdelmek irányítója, végül a hetedik kötet Musztafa Kemál Atatürk- rSl szóiL Úttörőkrónikások 1 Áz úttörőmozgalom megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére a NÓGRÁD Szerkesztősége és a Magyar Úttörők Szövetségének Nógrád megyei Elnöksége, tíz részből álló játékot hirdetett a pajtások részére. A feladatok hetenként jelennek meg. FIGYELEM! FIGYELEM? Pajtások! A feladatokat vágjátok ki, és ragasszátok be őrsi naplótokba. Mellette helyezzétek el a válaszokat is. Így valamennyi őrs részt vehet a csapattörténet feldolgozásában. FIGYELEM! FIGYELEM! 6. feladat: Pajtások! Nyomozzátok ki, hogy a csapat imagaiatoriáiga ó*a hol, és mikor táboroztak az úttörők, kik voltak a táborvezetők. Külön értékeljük a táibtxrinap- ló-részleteket, totóikat, jelvényeket, az úttörők által szerkesztett csasztuskákat, verseket, csatakiáltásokat, őrsi énekeket és dalokat. A válaszotokkal beküldött eredeti dokumentumokat vagy másolatukat, ismertetővel ellátott fényképeket, régi úttörők és -vesetök visszaemlékezéseit az értékelésnél külön figyelembe vesszük. A hatodik feladat beküldési határideje március 27. A válaszokat a Magyar Úttörők Szövetsége Nógrád megyei Elnöksége címére küldjétek (Salgótarján, Kossuth Lajos u. 2.). A borítékra címetekhez írjátok fel a csapat számát, és az „Üttörókrónikás” jelzést. Tervek és Igények Közép távú tervezés e vállalatoknál A KORMÁNY határozata alapján az állami termelő- és kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek először dolgoznak ki általánosan közép távú terveket, a gazdaságirányítás megváltozott ifrórülmónyiei között. A vállalati ötéves, illetve annál rövidebb időtartamú tervek összeállítása, a vállalati önállóság, a felelősség és az üzemi demokrácia gyakorlati érvényesülésének nagy problémája és egyben a vállalati gazdasági és politikai vezetés színvonalának minősítése is. A vállalati tervek egyidejű és általános kidolgozásának feltételei megvannak. A negyedik ötéves terv törvényerőre emelkedett, a gazdasági szabályozórendszer változásai már ismertek. A tervek kidolgozása, a végleges döntés és elhatározás azonban még a jövő pontosabb ismeretében sem egyszerű feladat. Körültekintő, széles körű politikai és szakmai előrelátást és alapos mérlegelést igényel: több évre előre konkrétan meghatározni a műszaki fejlesztés irányát, alapot adni a műszaki fejlesztési és beruházási döntésekhez, a vállalaton belül operatív tervezéshez, a munkaszervezéshez és a vállalati szintű szociális ellátás fejlesztéséhez, a munkakörülmények javításához. A helyi körülmények figyelembevétele, az adottságokhoz való alkalmazkodás ez esetben nemcsak lehetőség, hanem a jól megalapozott, reális vállalati terv kidolgozásának alapvető feltétele. A minden szempontból elfogadható, a sokféle társadalmi, vállalati, egyéni igényeket is kielégítő terv elkészí tósének számos, nagyon fontos feltétele, meghatározó tényezője, összefüggése van. Ezek közül most az egyik legfontosabbat, az emberi tényezőt vegyük számba. A szocialista demokrácia a gazdasági folyamatok irányításában, ellenőrzésében és a széles körű tapasztalatok, javaslatok hasznosításában jut kifejezésre. A gazdasági építőmunkában nagy szerepe van a munkások kezdeményezésének. Ennek viszont két fontos feltétele van. Egyrészt lehetőséget kell adni arra, hogy a vállalati kollektíva, az egyes emberek részt vehessenek fontos, országos gazdasági és a helyi vállalati kérdések eldöntésében, a végrehajtás ellenőrzésében. Másrészt, hogy olyan feltételeket alakítsunk ki a megfelelő tájékoztatás segítségével és a képzettség emelésével, amely lehetőséget teremt az ügyekbe való tényleges beleszólásra. A TERV kidolgozása Jó alkalom, kedvező lehetőség arra, hogy az üzemi demokrácia keretei között, a vállalati kollektívák széles körben Válasz egy bírálatra Kedves (e. i.)! A Szóljatok szép szavak megyei rendezvényéről írt kritikájához szeretnék néhány észrevételt fűzni. Írása arra késztet, hogy kiöntsem azt, ami bennem felgyülemlett cikke olvasása közben. Ami, intézményünk, a nagybátonyi Ipari Szakmunkásképző Intézet salgótarjáni irodalmi színpadi szereplését illeti — abban egyetértek Önnel: meglehetősen alacsony színvonalú volt. A NÓGRÁD- ra hivatkozva viszont dicseked- hetem azzal, hogy egy héttel korábban Egerben a területi szakmiunkás-szavalóvietrisentyefn legjobb szavalóink lényegesen nagyobb sikerrel képviselték intézetüket, megyénk középfokú oktatását. Második csapatunk meg Pásztón szerepelt, illetve szerepelt volna a diáknapok elődöntőjén. Ezek itt nem lehettek jelen. Persze jogosain vetheti a szemünkre, akkor miért álltunk ki tartalékos csapattal! a megyei szintű rendezvényen? Vesztenivalónk nem volt, amit célul tűztünk ki, elértük: tanulni akartunk, s volt mit és volt kitől, ha ön szerint még oly alacsony színvonalú és unalmas is volt ez a döntő! Nekünk különösen a balassagyarmatiak szereplése sokáig felejthetetlen lesz. Meggyőződésem, ha meghívják őket, méltóan képviselik megyénket a területi döntőn is. Cikke lényegében mind a hat résztvevő csoportot eléggé elmarasztalja. Azokat sokkal kevésbé, akik beneveztek, de nem jelentek meg. Pedig a köldöknézés kifejezés azokra inkább ráillett volna! így ezek kaptak amazok helyett is. Hi ú áihráind volt azt várni, hogy ez a — tudtommal — első ilyen jellegű verseny falrengető eredményeket, sziporkázó ötleteket hoz. Szerintem épp ezért, ennek előmozdítása érdekében írta ki a rádió és a tv az országos szintű versengést. Jó alkalom ez arra, hogy irodalmi színpadi csoportjaink kilépjenek intézményük falai közül, és ötleteket, tapasztalatokat szerezzenek, egymástól tanuljanak. Attól tartok, hogy az olyan élű kritika, mely csak a hibák kivetítésével foglalkozik és még az igyekezet, a jó szándék nemességét se veszi észre, elriasztja még azokat is, akik most ott voltak. Nem vagyok híve a töm- jénezésnek, az ön-túlbecsülésnek, mégis úgy érzem, több elismeréssel kellett volna szólnia azokról, akik március 7-én Salgótarjánban színpadra léptek, vagy akik felkészítették őket, mert szabad idejük jelentős részét áldozták fel, s nagyon szerethetik a kultúrát, a „szép szavakat”. És inkább a hasonló rendezvények számát szeretném szaporítani, azért, hogy emelkedjék a nívó és a résztvevők száma is. Ügy érzem, azok nevében beszéltem, akik előretolt őrhelyeken harcolnak nyelvünk, a vers és a széppróza ikeréért, fejlesztéséért, megismer, tetéséért a gyárakban, az ifjúmunkások és a falvak népe körében. Azok nevében, akik a „mellékelt ábra” szerint még mindig kevesen vannak. Petényi László tanár megismerkedjenek a vállalat közép távú tervével, fejlesztési programjával, figyelembe vegyék észrevételeiket, javaslataikat, kritikai megjegyzéseiket. Ezekben a tervekben egy sor olyan gazdasági-szociális kérdés kerül eldöntésre, amelyet valamilyen szinten az egyes kollektívák jól ismernek, tehát alkotó módon véleményt tudnak formálni róla. Még akkor is hasznos meghallgatni és válaszolni ezekre a véleményekre, ha nem mindig a legjobb megoldást kínálják. Csak ilyen módon lehetséges kifejleszteni a tulajdonosi tudatot, közvetlenül is érzékeltetni, hogy a munkásosztályé a hatalom, és érdekeltté tenni a dolgozókat a gondok kollektív vállalásába®, megoldásában. A vállalatok önálló tervkészítése azonban nemcsak a demokrácia nagyobb lehetőségét nyújtja, hanem igényli is annak továbbfejlesztését. A jó terv feltétele, hogy a műszaki-anyagi tényezőkön kívül számoljon a vállalaton belül meglevő érdekellentétekkel, nyújtson lehetőséget feloldásukhoz, csökkentésükhöz. A vélemények szabad és széles körű megnyilvánulása tárja fel az egyéni munkavállalói érdek és a vállalati érdek közötti ellentmondásokat. Másrészt a munkások és a vállalat különböző dolgozói igénylik is az informálódás lehetőségét, és minél jobban megismerik és megvitatják a fejlesztési célkitűzéseket, annál inkább magukénak érzik őket, annál öntevékenyebben vesznek részt megvalósításukban. Az emberi tényezőknek azonban nemcsak a tervezés módjában, hanem tartalmában is kifejezésre kell jutniuk. A vállalati tervekben foglalkozni kell a dolgozók általános műveltségének, szakmai képzettségének emelésével, az élet- és munkakörülmények javításával, a termelés kultúrájának emelésével. Célszerű, s egyben szocialista megoldás is, ha a vállalati tervek, minden lehetséges forrást számba véve, megfelelő intézkedéseket irányoznak elő a vállalati dolgozók életkörülményeinek, lakásviszonyainak javítására, sport és kulturális igényeik kielégítésére, a nők és az ifjúság helyzetének a javítására. AZ EMBEREKHEZ közel álló és életüket közvetlenül is meghatározó tényezők nagy, gyakran uralkodó helyet kapnak a dolgozók vitóiban. Ez természetes is. Hiszen végső soron ezeken a tényezőkön keresztül válik az egyes ember számára is kézzel fogható valósággá, hogy a közös érdekek érvényre juttatása, a vállalati kollektíva közös erőfeszítésének az eredményei teremtik meg az anyagi alapját, az egyéni boldogulásuknak is. A vezetés számára viszont nem elhanyagolható tényező, hogy milyen programmal tud és akar a dolgozók elé lépni. Ha ez a program vonzó és találkozik a munkások és alkalmazottak reális igényeivel, akkor nagymértékbe® megkönnyítheti a vezetés dolgát, és teszi népszerűvé, mozgósító erejűvé a tervet. Danbovits László Nemcsak igével él az ember.*. Nemrégen elkeseredett versengés indult a New York-i papok között. Ráadásul nemcsak „az úr igéivel” próbálnak lelkeket hódítani. Egy reformista szellemű egyházközség példáiul a gulyáslevest és a sült csirkét választotta „fő fegyverének” — istentisztelet után, mérsékelt áron, ilyen ételeket fogyaszthatnak a hívők. Az egyik New York-i presbiteriánus templom mellett halat és gyümölcssalátát szolgálnak fel, a pravoszláv lelkészek pedig mustáros virslivel kedveskednek a híveknek. „Az ember nem lakik jól, csupán lelki táplálékkal” — állítják ma a papok, akik nem minden ok nélkül úgy vélik, hogy a jól elkészített ételek vonzóbbak, mint a szépen megírt prédikációk. Jó, amikor délben egy kicsit kisüt a nap! (Koppány György felvétele) NÖGRÁD — 1971. március 13., szombat S