Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-10 / 58. szám

Pályaválasztás Öreg Márton jó napja Ott, ahol öreg Márton la­kik, magas az égbolt, nagy a pusztaság és kicsi az ablak a tanyán. Ámbár, ez utóbbi ál­ló ás nem egészen bizonyos. Ahhoz ugyanis valóban kicsi az ablak, hogy kellően bevi­lágítsa a szobát, arra viszont éppen elegendő, hogy öreg Marion kinézhessen rajta. Am, öreg Márton — célszerű em­ber lévén — nem szokta ha­szontalan nézelődéssel tölteni az ;döt. Különben se látna itt semmit. Ebben a homokvilág- ban már az is szenzációnak számít, ha egy magányos bi­ciklista erre téved. A szóban forgó napon azon­ban öreg Márton csupa szo­katlan dolgokat művelt. Az­zal kezdte, hogy a kamrából bevitt egy üveg bort a szobá­ba és egymagában iszogatná kezdte. Később a pohárral a kezében az ablakhoz húzódott és minduntalan kipillantgatott az útra. — Még mindig nem jön — mondta hangosan. Pedig csak á macska szunyókált a tűz­hely platni jón, a szobáiban. öreg Márton. az asszonyt várta. Hétfőn gyalogolt be a faluba. Azzal ment el, hogy osak megnézi az unokáit, az­tán. fordul vissza. De ma már csütörtök van. És az asszony nem jön. Persze nem először fordul elő az ilyesmi. Máskor is megtörtént már, hogy a fa­luiban felejtkezett, de eddig valahogy megvolt nélküle, egy halálos kimenetelű, véletlen baleset előzmé­nyeit bontja ki, amelyek ta­lán nem is okozói, csupán körülményei a balesetnek. A kidolgozott, szép forma mögött humanista gondolat, mély em- bersaeretjet rejlik, s ezt a film nem elvontan, hanem konk­rét módon, szemléletes, lírai képekben fogalmazza meg. Március 14-től 11-ig kerül közönség elé A lovag végoka, rata című, színes, szovjet­nem érezte ennyire egyedül magái. Szóval Öreg Márton kifelé figyelt. De közben szemmel tartotta az üveget is. Mikor úgy látta, hogy megfogyatko­zott a tartalma, fogta és ki­ballagott bele a kamrába, te- letöltötite, majd visszaült az ablak elé. Ezt a műveletet éppen harmadszor ismételte meg amikor erősen tapasztal­ni kezdte a homoki vinkó hó­dító hatását. — Ledőlök egy kicsit — mondta. De előbb még kipil­lantott az ablakon. És ekkor látta azt amit mióta itt él, még soha: a homokbuckákon keresztül nagy fekete autó közeledett a tanyához. Kisie­tett az ajtó elé, hátha az ab­lakon. át rosszul látta. Az autó már egészen közel járt. — Vendégek jönnek! — kurjantotta el magát, s gyor­san besdetett a kamrába, meg- lötyögtette a demizsont. ,ma- nadt-e még benne. Aztán po­harakat rakott az asztalra. És máris ott állt az ajtóban egy férfi, meg egy nő. — Nem zavarunk? — kér­dezték. Újságírók vagyunk. Erre jártunk, gondoltuk, be­nézünk ebbe a magányos ta­nyába. .. öreg Márton szólni akart. Valami olyasmit szeretett vol­na mondani, hogy megtisztel­ve órai magát, de beszéd he­lyett gyorsan teletöltötte a poharaikat. észt Hím. melyet Eduard Bornhjoe: Gabriel herceg cí­mű elbeszélése nyomán Arvo Valboin írt. Az izgalmas ka­landfilm szép főhősökkel, szép tájákfcai, érdekes cselekmény­nyel, kedves szerelmi törté­nettel ismertet meg. Szerelem, árulás, vérontás és bosszú a lovagkoriban —, ezzel találko­zunk az érdekes szovjet—észt produkcióban. Aztán mégis megjött a hangja: — Na, kóstolják meg a Márton bácsi borát! Már nem sok van belőle. Talán még öt liter lehet a demiasonfoan. Tíz liter volt. A többit egyedül iszogattam meg. Gondoltam, így majd gyorsabban telik az idő. Bocsássanak meg: öreg Márton vagyok! Már úgy ér­tem, hogy a vezetéknevem öreg. Igaz, máskülönben is öreg vagyok már... éppen szilveszterkor toltam be a hefcvenötödik évem. Szilveszte­ri gyerek vagyok, mint Petőfi Sándor. Ricsit jókedvem van ma. Bizonyára a bortól, amit unalmamban iszogattam. De ez a váratlan látogatás is... Megmondom úgy, ahogy van: ónhozzám nem szokott jönni soha senki. Az asszony a fa­luban van, a gyerekeim meg szanaszéjjel az országban. Azt se kérdik, hogy vagyok, mi­ből élek. Nem panaszképpen mondom, de csak ez az egy nadrágom van, amit rajtam látnak. Hej, ha az én szüleim élnének... Ezt az egy nadrá­gom is nekik adnám... Na, üljenek már le, ne vigyék el öreg Márton, álmát! De a két látogató előbb a csöpp tanyai szobát vette szemügyre. A falon rózsás elejű, koloncsos óra, arrébb szúette citera. — Citerázná szokott-e? — Csak a magam szórako­zására. Ha akarják, megpen- geithetem. De előbb igyunk egy pohánkáival. Aztán öreg Márton leakasz­totta a kiszolgált hangszert, lúdtoHat vett a kezébe, és pengetni kezdte. „Szépen szól a harminckettes banda...” A nóta végién a férfi meg­kérdezte: — Tán harminckettes baka vollt, Márton bácsi? — Az én. Galíciában. Egy halovény fényképet vett le a falról. Jó kiállású fiatal bakát ábrázol. — Ez voltam én. akkor. Er­ről a nótáiról mindig Galíciá jut eszembe. Galíciáról meg egy szép szőke lengyel lány: Giliike. Minden este nála va­csoráztam. Két adag pörköl­tet, meg négy pohár sört Utána simogattam a haját. Meg írtunk. Ö lengyelül, én magyarul. Ilyeneket, hogy: asztal, szék, pohár... Hej, de szép lány volt ez a Gilíke! Osak azt sajnálom, hogy nem fényképeztettem le magam ve­le. Pedig, nézzék csak: éppen elfért; volna itt, mellettem... öreg Márton az ajtóig kí­sérte őket, amikor Indultak to­vább. Ari Kálmán A márciusi tél újra hóval Lepte be a dombtetőre épült hajdani Madách-kúriát, a kö­rülötte levő öreg park fáit. Az épület ma Madách-emlékmú- zeum, a krími hárs alatt dol­gozott Madách Imre, itt szü­letett meg Az ember tragédiá­ja. Gut Sándor gondnok házá­ba idén is már sokan be­csengettek, jönnek idegenek, fiatalabbak, idősebbek egya­ránt, a megye, s az ország kü­lönböző részéből megtekinte­ni a múzeum anyagát, végig­járni a most még hideg szo­bákat, élményt gyűjteni, isme­reteiket gyarapítani. A „sze­zon” még nem kezdődött meg, tavaszra Madách Aliz néni is újra ideköltözik, a telet Buda­pesten, rokonainál tölti. Csesztve neve Madách Im­réével kapcsolódott össze a közvéleményben, az irodalom- kedvelők széles táborában. A kis faluról egyébként keveset hallani, mai szellemi életéről még kevesebbet. Jelenleg fo­lyik a faluba vezető út építé­se, s Tóth Lajos vb-titkár szí­vesen beszél a legutóbbi ta­nácsválasztás óta elért ered­ményekről, a fejlődés mozza­natairól. Az útszabályozás so­rán mintegy öt kilométere* szakaszt újítanak fel, s ezzel egy jelentős gondtól szaba­dul meg Csesztve. Az elmúlt időszakban, többi között, kor­szerű híd épült, árokszabá­lyozást hajtottak végre, meg­oldották a belső vízlevezetést, februárban új orvosi rende­lőt nyitottak. A lakosság élet- körülményeinek javításában mindez *" velemre méltó vál- fozásl jelent, ah i párt- és A gyöngyösi „Egyetértés” Tsz baromfibehozatallal segíti a salgótarjáni közellátási. Képünkön: mérlegen a tyúkocska Fotó: Céhmester Moziélet Francia és szovjet-észt film Két) fűmet vetít a mű- só éhében a salgótarjáni November 7. fiiknsiziín- ház. Március II-tői 13-ig láthatjuk Az élet dolgai című, 1970. évi Delluc- diíjiais, színes, francia filmet. Paul Guimard, a történet írója hazánkban sem ismeretlen. A Mo­dem Könyvtár sorozat­ban magyarul is meg­jelent Goncourt-díjas kisregénye mrman Pá- Jelenet A ,OTBg végakarat» rima szi­rizsban címmé*, A film ne«, szovjet^-észt filmből. Továbbtanulók Ti zenéveeek: negyedikes gimnazisták. Közös ismerte­tőjelük: következetesen ké­szülnek az egyetemi felvételi­re. Olyanok, mint társaik: vi­dámak és nyugtalanok. Nem szeretik a nagy szavakat. Megformált mondataikban benne bujkál az izgalom: ho­gyan sikerül a felvételi. Aki békákat boncol Tóth Éva Mátramindszent- ről jár be naponta a kistere- nyei gimnáziumba. Érdeklő­dési köre kissé szófukarrá tette: biológia—kémia szakos tanárnak készül. Ám zárkó­zottsága azonnal feloldódik, ha magyaráznia kell egy je­lenséget, vagy egy tételt. Éva már a másodikban el­határozta, hogy tanár lesz. A döntésben nagy segítséget adott neki Kovács Tibor ta­nár szemlélete, előadásmódja. S, hogy rendszeresen készült, azt mutatják bizonyítványai is. Nyolcadikban négy egész volt, a harmadik év végén már 4,7. Az idén szakdolgozatot írt a békák táplálkozásélettani vizsgálatáról. Békákat bon­colt otthon és az iskolában. A gyakorlat oldaláról közelí­tette meg a kérdést. Fizikai dolgozók gyermeke. Édesapja vájár volt, ma nyug­díjas, édesanyja a téeszben dolgozik. — Megkülönböztetés? Akik így fogalmaznak, azok nem ismerik a reális körülménye­ket — mondja. Most már a kétkezi dolgozók rátermett gyermekei is segítséget kap­nak. Tudnak érvényesülni. Hiszen, hogy vehetném én fel a versenyt az egy bizo­nyos környezetbe beleszületett fiatallal? így minden segítsé­get megkapok. Könyveket, utazást Kétszer voltam szak­táborban. S ezek az élmények pótolhatatlanok. Éva Debrecenbe készül. De előtte van még az érettségi. Az atom világa Sulyok Jóska a nyáron egy hónapot töltött Lugában. Mi­kor arra került a sor, hogy melyik egyetemre jelentkezik, nem okozott gondot a válasz­tás: a Szovjetunióba kérte felvételét Mindene a fizika. A logika, az összefüggések láncolata ra­gadta meg képzeletét Az a világ érdekli, amit az ember érzékszerveivel nem érzékel. A jelenségek lényegét kutatja, az atom szerkezetét. Felvételi ké­relmében három szakot jelölt meg: atom és villamos erőmű­vek, valamint az elektromos rendszerek és hálózatok té­makörét. A közelmúltban levelet ho­zott a postás a nagybátonyi gimnázium igazgatójának. Szűk szavú volt az üzenet. Sulyok József túljutott az el­ső rostán. Áprilisban beszél­getésre hívják Pestre Jóska Dorogházáról jár be Nagybátonyba. Hogy idejét kihasználja, még az állomá­son is olvas, tanul. Kétszáz fo­rintos ösztöndíjának egy ré­szét könyvekre költi: kincses- bánya rejtőzik bennük — közli. Jóskának nincs példaképe. Kicsit furcsállja is a kérdést. Megfogalmazása szerint a példaképhez való ragaszkodás másolást jelent. Nem akarja egy emberre szűkíteni a véle­ményét. — Inkább a nagy emberek tanulási módszereit tanulmá­nyozom, tőlük sokat lehet el­sajátítani. Itt van például Einstein, önállóan tanult, ön­magát fejlesztett^ Ezt tiszte­lem benne. De súrolhatnám a példákat. Édesapja gépkezelő a bá­nyánál. Mikor megtudta, hogy a nyáron Leningrád mellé utazik nyelvi táborba, azt mondta az iskolában: — Én még Pestre is alig kerülök fel, s a fiam ilyen messzire megy! S, hogy szovjet egyetemre felvételizik, kicsit fáj a szí­vük a távolság miatt. De azt mondják: menjen, hadd ta­nuljon. Jóska is jár egyetemi elő­készítőire. Mindenki segíti, ta­nárai szinte naponta beszél­getnek vele. Nem véletlen, A korszerű gazdálkodás fontos feltétele a talajvéde­lem. A pásztói járásban az Idén 2 millió 700 ezer forin­tot fordítanak az üzemeken belüli talajvédelmi tervek ki­dolgozására. A terv tíz ter­melőszövetkezetet érint. Töb­bek között a tarit, az erdő- tarcsait, az egyházasdengele- git, a vanyarcit, a bérit, az Dorogházáról, Nagybátonyból sem felvételiznek gyakran a Szovjetunióba! Marika tervez A harmadik állomás: Salgó­tarján, Bolyai Gimnázium. Itt tanul a Karancskesziből bejá­ró Petróczy Mária. Matema­tika—fizika szakos tanárnak készül. Hogy melyik egyetem­re adja be kérelmét, még nem döntött. Szeged és Debrecen között meditál. Azért szerette meg ezt a két tárgyat, mert konkrét, és nem lehet „mellébeszélni”. Sok az elvonatkoztatás és lo­gikus a felépítés. — A matematikában és fi­zikában meglevő következe­tességnek kell érvényesülni a felkészülésben is. Egy biztos: nagyon sokat köszönhetek ta­náromnak, Bácskai Jánosnak. Azt is tudom, hogy őt taní­tásban felülmúlni lehetetlen. Hogy sikerül-e az elképzelé­sem? Az nemcsak a felvéte­litől függ, hanem a gyakor­lattól is. Újabban a számító­gépek is érdekelnek. Majd meglátjuk, hogyan alakul a pályám. Marika szívesen segít osz­tálytársainak, ha kérdezik. Az egyetemi előkészítőn való részvétel nála is természetes. Édesapja a karancskeszi té­eszben dolgozik. Nem áll módjukban, hogy a tanulás­ban segítsék lányukat. Ezt a szerepet az iskola tölti be. Tizenévesek: negyedikes gimnazisták. Közös Ismertető­jük: fizikai dolgozók gyer­mekei. Örömmel fogadják a társadalom segítését, esvben azt Is tudták, hogy a követel­ményeknek csak szorgalmas munkával lehet megfelelni. ecsegiit, ahol az idén a kftű­zött feladatot is elvégzik. Ki­alakítják a művelésre kerülő táblákat, megépítik az odave­zető utakat, biztosítják a kor­szerű művelés előfeltételeit. Az idén megkezdik a hasonló jellegű munkát a bujáki, a pásztói, a szurdokpüspöki és felsőtoldi termelőszövetkeze­teikben is. Csak sikerüljön a felvételi­jük! Molnár Zsolt Megkezdik a talajvédelmi munkát Csesztvei tanácsi testület munkáját di­cséri. Annál több gondot jelentett az elmúlt élveikben a kulturális élet megszervezése, a helyi igényekre épült szellemi arcu­lat kialakítása. Szervezetlen­ség és alkalomszerűség nyom­ta rá bélyegét a klubkönyv­tár tevékenységére. Személyi gondok is jelentkeztek. A tanácsösszevonással Szügy lett a központ, ezzel a népműve­lési munka is közös erőfeszí­téseket igényel. A csesztvei klubkönyvtárat újból művelő­dési otthonná minősítették, új tiszteletdíjas igazgató került az élére Gál János pedagógus személyében. — A közművelődés irány­elveit a járástól megkaptuk, most a gyakorlati tevékenység helyes kialakítása a cél — mondja Gál János. — Ezt a tisztet február 1-től vettem át, igen kedvezőtlen körülmények között. Elsősorban az eddigi szervezetlenség felszámolása jelent gondot. Például nem áll rendelkezésemre semmiféle dokumentáció az intézmény és könyvtár működésével kap­csolatban. A feladatok megje­lölését a tagközségi jellegnek megfelelően igyekeztünk el­végezni, közös munkával Szügyben. A helyi KISZ-tit- kárral és gazdasági szervek­kel is megvitattuk problémá­inkat, így a munkaterv elké­szülése utón „tiszta lappal” kezdhetünk. Az említett szervezetlenség milyen gondokat takar? Az öntevékeny művészeti moz­galom, az ismeretterjesztő munka hiányát elsősorban. Ezenkívül az anyagi támoga­tás sem volt megfelelő, illet­ve céltudatos a téesz részéről sem. — 1945 óta élek itt, a köz­ségben — jegyzi meg Gál Já­nos. — Elmondhatom, hogy az elmúlt évtizedekben tevé­kenyen kapcsolódtam be a falu politikai arculatának ala­kításáért vívott erőfeszítések­be, a tanácsok megalakulása óta tanácstag vagyok, tehát ismerem az embereket, gon­dolkodásukat, igényeiket, vagy éppen az igénytelenség meg­nyilatkozásait is. Ezeket az ismereteket, a közéleti tapasztalatokat kí­vánja felhasználni a megbí­zott igazgató, a csesztvei kul­turális élet további alakításá­hoz is. Milyen tervek foglal­koztatják? — Terveink szerint irodalmi színpadot, színjátszócsoportot szeretnénk mielőbb létrehoz­ni. ezzel megteremteni az ön- tevékenység igényes lehetősé­gét a községben. Fotószakköri felszereléssel is rendelkezik a művelődési otthon, így lehe­tőségünk nyílik a szakkör megalakítására, a fiatalok ér­deklődésének megfelelően. Felvetődött egy néptánccso­port megalakításának gondola­ta, azonban jelenleg még nem rendelkezünk szakokta­tóval. Ha ezt a gondot sikerül megoldanunk, nem lesz aka­dálya a csoport létrehozásá­nak. Másik problémánk az ismeretterjesztés hiánya, il­letve az igényekhez kapcsoló­dó előadások, esetleg előadás- sorozatok tervezése. Jelenleg az igényfelmérést végezzük, elsősorban a termelőszövetke­zeti tagság körében. A könyvtári állapotok szin­téin nem megnyugtatóak Csesztvén. Mielőbb szüksé­gesnek látszik a könyvállo­mány felmérése és rendezése, a selejtezés elvégzése. A könyvtár addig is kölcsönöz, heti két alkalommal. A klub- helyiségben heti háromszor rendeznek kötött foglalkozást, a továbbiakban a klub felsze­reltségét lehetne javítani. Színházba jelenleg Szügybe járnak át a csesztveiek, a Déryné Színház előadásait te­kintik meg. A tervezés szakaszában te­hát Csesztvén elsősorban gon­dok felszámolását tűzték ki célul, a csoportok, szakkörök megalakítása után kerülhet csak sor a tartalmi tevékeny­ség mélyítésére, a korszerű kulturális élet megteremtésé­re. T. E. NÓGRÁD — 1971. március 10., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom