Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

Regős István: Az KIBÚJT AZ INGÉBŐL. Ahogy átemelte a fején, ha­ja szabályos arcába hullott. Kissé előrehajolt, kamaszlá­ny os melled a földre mutattak. Gerincvonala élesen kirajzo­lódott. Ügy hallotta, hogy nyí­lik az ajtó. Ösztönös mozdu­lattal eltakarta a mellát De senkiit sem látott bejönini. Le­het, hogy már hallucinálok? Várok valakit? Igen, azt hi­szem, várok valakit Fölvette, begombolta a te­her orvosi köpenyt Megrecs- csent a szék. Ódanézett. Mint­ha ülne rajta valaki. Egy láft- hsutatlan ember. Aki öt figyeli. Micsoda butaság. Mennyit ál­modott énről a napról! A bonctamá gyakorlatán, a mik­roszkópok előtt görnyedve, a tanulástól elgyötört fejjel, az áliamvinsgák alatt, fis most egyszerre mindem itt van, sú­lyosan. és reálisan. Az előbb elbúcsúzott a főorvos is, kezet nyújtott Kedvesen simogatta az arcait — fiz az eisó, Kapossy dok­tornő? — Igen, főorvos te ; — Nagyon izgul? ' — Jfaó, nagyon. -: ff — Van súlyos? __Kettő is. Ée tetezfk tud­ni, ma, felvételesek vagyunk. Bármikor jöhet a mentó... __ Jaj, de cserélnék magá­v «G Még elgondolni is ijesz­tő, hogy majd negyven évvel ezelőtt ügyeltem először. Hány éves is mega Andrea? ; — Hosaoobat, főorvos te ,1 — Különben egész éjszaka otthon, vagyok. A teteAoa *en- ili M tnfwfiT m__ k * g » • tegnMA, ®5S3ö€SsKa cwli8H> en, hétköznapján. Mint; » mondjuk, tegnap, fis Andrea bértétel azon kapta magét, bogy teljesen egyedül maradt a 315 beteggel. Ha bármilyen penészük van, neki kell dön­teni, gy ágyasért adui, műtétet elrendelni. Bét agyáttalte hogy képzelik ezt? 1® vagyok én? Mindentudó? fia, ha pont olyan esettel tslAHonanm aroé- ről még csak nem is taoul- tam? Amilyen pechem ven, majd nándenM agyaaeane len i m illírt végigjárta a kórtér­MEKET. Érdekes, állapította meg, a betegeik egyáltalán nem csodálkoznak, hogy egye­dül ő viziiteiL Nem is sejtik, • mennyire szeretné, ha ma kí­méletesen nyugodtan átadná­nak. Doktornő édes, kaphat­nék altatót? Persze Zoltai bá­csi. Doktornő édes, én megha­lok, megtetszik látná, énamy- nyira szenvedek. Miket be­szél itt, Kalte néni? Majd ki­kap tőlem. Ellenőrizte az to­első fúaiólkiait. és a transaflözlőtoat. Beadta a vénás injekciókat. Talán csend lesz?! Az ügyeletes szobában te- heveredett az ágyra. Hát ez igazán érdekes. Kapossy dok­tornő kérem, köszönöm dok­tornő. Doktor néni, de jó, hogy itt tetszik lenni! Lehet, hogy már igazi orvosnő va­gyok? Elmosolyodott. Kicsit félszegen, kicsit büszkén. Ha a mama most látná! Aztán a csendben eszébe jutott András. Ki ez a férfi? Mit akar tőlem? M‘ért kell annyit gondolni rá? Csak tud­nám, miért játszom magam előtt ifi szerepet? Olyan jó az én házasságom, hogy minden­ről le kell mondanom? Ist­vánnal, az utóbbi Időben alig találkozunk. Tulajdonképpen, észre sem vettem, hogy éttá- volodtunk egymástól. Néha még felmelegszik közöttünk a levegő, de egyre ritkábban, s szaporodnak a protokoll pil­lanatok. Nem értem... Olyan jól indult minden! Azt hi­szem, Istvánnak mindennél fontosabb a karrier, talán, ez a baj! András meg olyan, mint egy nagy gyerek. A fáj­dalom belém h asit, ha hirte­len, há vattaiul betolakodik András arca. Orvos vagyok. Ismernem illene a fájdalom anatómiáját. De még azt sem tudom, hogy hol fáj. A gyom­rom körül kezdődik, és mint az itatóson a tinta, lassan el­őszűrik. Egyszerre vágyam, és tiltakozom. Meddő kérdéseket teszek fel magamnak: miért keverem össze a hivatásomat a szerelemmel? Miért?! Mert nem lehet szétválasztaná. MEGRECCSENT A SZÉK, mint mikor leül rá valaki. Andrea Andrást látta az álom veAószfoűttan lebegésében mér. A férfi aaőMt mega — Vártán — Talán — Látod, még to sem me red elmondani, hogy vért ál. Pedig én érzem, tudom. Mától Mat téten? — Látod ez • műfla ve-' nfly. S a legrémesebb, hogy folyton döntésekbe hajszolod magad. A férjed, vagy én? A hivatásod vagy a gyerek? Túl sokat adsz a külsőségekre. Miért nem engeded lazára az idegeidet? Hadd repüljenek az érzelmeid. — Eleaécfü!E5k — Szédülni isteni, fin Imá­dok szédülni. — fis ha eüszédüfök? Mi le­gyen Istvánnal? Dobjam ki a férjem? Mert kegyed őfőmél- tóséga váratlanul és kéretle­nül belerobbant aa életem­be?! ügyel — Tőlem hiába kérdezed. Mit gondolsz, István enge­délyt kéme rá tőled, ba más nőt választana? — De én nő vagyok. — Végre egy őszinte szó. Látod, ez a legszebb benned, — És ma először ügyelek. Képzeld el, én felelek az egész kórháziért. Na, mi* szöksz a doktor kisasszonyhoz? — Tudtam. Ezért jöttem. — Te már itt is voltál. Mi­kor vetkőztem, ugye te néz­tél be hozzám az ajtón? Te teskieiőditéL! — fin voltam. — fis tetszette«»? — Tudd meg, nem is a tes­tedet néztem. A szemed tet­szett a legjobban. Azt hitted, egyedül vagy, s tekinteted melegen csillogott, mert nem fegyelmezted késhideggé. — Bántasz. — Ha akarod, elmegyek. Néha olyan vagy hozzám, mint egy idegen. — Ne, ne, ne menj még. A TELEFON BELERECSE­GETT az álomba. Andrea fel­ugrott. Felkapta a hallgatót Álomittas, reflex-szerű han­gion szólt bele: — Halló, ki az? — S majd­nem azt mondta: „András te vagy?" — Zsófia nővér beszél. A 12-esben nagyon rosszul van a négyeske. — Azonnal fövök. Hogy hívják a beteget? — Zipper JózseA FÖLROHANT AS EME­LETRE. Csak most sikerül­jön! Gyorsan végiggondolta a délutáni kezelést. Kapott oxi- géneátrat, fölsorolta a gyógy­szereket, súlyos égés. Agyában konok mondat kalapált. Nem tehet baj, nem lehet haj! Éj­jel fél kettőkor beadta az el­ső adrenalint. — Doktornő kérem, n hte jak fel a főorvos urat? — kérdezte jóindulattal a ta­pasztalt Zsófia nővér. Ez hir­telen kimozdította Andreát magára kényszerített nyugal­mából. — Mit gondol nővérke, én miért vagyok itt? Hol a beteg délutáni gyógyszerlistája ? In­kább ezzel törődne, minthogy tanácsokat ad. — Érezte, hogy igazságtalan. De a helyzet nem volt alkalmas az ilyen konfliktusok tisztázására. A beteg szíve egyre gyengül. Lassú, szabálytalan pulzus, már alig tapintható. Kiadta az utasításokat. És figyelte a beavatkozás hatását. et — Doktornő, doktornő, tes­sék jönni gyorsan! A Vaszi- lev, akire a kénsav ömlött, tetszik tudni, a nyolcasban, hörög, már többször kollabált HAT MOST SZEDD ÖSSZE magad, Kapossy doktornő. Is­tenem, András meg István! Ketten is vagytok. Mórt meg egy sincs! Átfutott az agyán, hogy telefonál a főorvosnak. De nem! Azért sem! Érezte, hogy ez a tűzkeresztség, ezen át kell esni, s vagy győztesen, vagy... ezt nem is akarta vé­giggondolni. A két kórterem között ingázott. Vénás injek­ciókat adott, vérátömlesztést csinált, oxigén-palackot sze­reltetett fél és le. Reggel hét­kor félájultan a kimerültség­től, egyszerűen sírva fakadt. Ezt utálom, gondolta. Ezt a nyamvadt női bőgőrohamot. Zsófia nővér átölelte a vállát. — Doktornő édes, ne tessék kétségbeesni! Mind a ketten kinyitották a szemüket. Sőt, Vaszilev meg is szólalt Job­ban érzi magát. ANDREA HALVÁNYAN el­mosolyodott, csak a szája sar­ka readült. — Ugye, Zsófia nem haragszik rám? — Ugyan, doktornő, megér­tettem én magát. Az első ügyelete... Lebotorkált a szobájába. Megmosakodott, és megírta a jelentért. „Az éjszaka Vaszi­lev György és Zipper József több esetben kritikus állapot­ba került, (ájulás, légzés- és szívzavar) ... A hosszan tartó kollapszus alatt az alkalma­zott gyógyszerek ... reggelre mindketten jobban tettek ... a további kezelésre vonatko­zóén"... — Tessék főorvos űr, az éj- aafcat jelentés. — Zsófia nővért® haffiot­fcam már, hogy nagy éjszaka volt. Szépen dolgozott, doktor­női — Köszönöm. — Nem akar lepihenni? — Nem, főorvos te Úgy­sem tudnék aludni. A telefon megcsörrent. — fin vagyok. Tessék. Ér­tem A tizenkettesben — le­tette a hallgatót és Andreá­hoz fordult — Zipper József a tizenkettesben exitáíb Ne essen kétségbe, doktornő. Kórházban előfordul a halál is. ANDREA ELSÁPADT. Hir­telen olyan ólom súlyú fáradt­ság zuhant rá, hogy észre sem vette, amikor lerogyott a főor­vos foteljába. Apró, fehér ke­ze görcsösen ökölbe szorult, így megcsalni, így elárulni! — gondolta magában. Gyűlölöm, gyűlölöm Zipper Józsefet. Gyűlölöm, gyűlölöm — és a fehér arcra kanyargó patako­kat írtak a könnyek. BENYEI JÓZSEF: KEZEM Egy ójjam minden szélnek bökő! kettővel szemezek tiszta búzát három esetlen betűt formál negyedik sápadt gyűrűt őriz ötödik magában ügyetlen Együtt emelnek kalapácsot vonatoknál zászlót utánzón zsibbadásig hosszan lebegnek társainak idegen kezekkel együtt erősek mint a fegyver s elatakarják mikor sötétbe kényszeríti arcom a szégyen baéflíira kSpiaelESS. Äz a Éte­déi foglalkoztatta, hogy Pi­roskán mi a csábítóbb: búgó, bánatos hangja, vagy minibe bújtatott oombocskái. „Tisztelt Testület" — folyta­tódott a levél — „Nem két­séges. hogy aki a derégszögű háromszög seeplőtétensége el­len vét, az a humanizmust, konkréten Krivámíka Jeremiás h alhaitatlam alakját támadja. Márpedig városunkban gyako­ri jelenség, s ezt hosszas meg­figyelés alapján, merészelem leszögezni, hogy a szobor ta­lapzatát és a humanizmust jelképező derékszögű három­szög egyik befogóját kutyák kerülgetek. Szemtanúja vol­tam. amikor vénásunk egyik elismert értelmiségi férfi® ma­gába mélyedve a Hajnali Har­sonát olvasta, miködben ku­nié ja — itt a szemérmes Pi­roska kénytelen volt néhány szót „satöbbi, satöbhi”-vel he­lyettesítem. — A varos, amely ad magára és a világegyetem részének tekinti magát, az efféle tfisszlonanciát nem tűr­heti, ezt minden áron. a kó­bor és póráz nélkül tartott kutyák kíméletlen' kiirtáséval is meg kel akadályoznia. A kultúra jegyében maradok tteteleUel. aláírás." — K5 írta e«t a marhaságot? tette fel a kérdést Tohonya Ábrás. — Nevet kérünk! — csattan koztak hozzá többen is. Buga Bálint áldólag emelte Del két nagy tenyerét, mely kovácssegéd koráiban nyerte él jelenlegi alakját és méretét. — Kar társaim! — igyekezett tútzengend a zajt. — Azért hallgattuk el a beterjesztő ne­vét, mert ő is a testületünk tagja, s attól tartattunk, hogy nevének elhangzása pro vagy kontra befolyásolhatja a rész­vevőket. A tény valóban oHiyaminafc látszik, hogy a ku­tyák egyáltalán nem adóznak olyan mély tisztelettel Kiri- vánka Jeremiás halhatatlan alakjának, amin* azt elvárhat­nánk. s ebben a felületes ku­tyatulajdonosok a főkodompo- pos szerepét töltik be. Tér­jünk a tárgyra, kantársadm! E lsőnek Kukorica Máté kórt szót, azaz nem is kért. csak magá­ból kikelve felugrott he­lyéről. Bő tokája alatt termetes gigája futkározott nyugtalanul, mint valamely törpe eb, amely éppen egy sarki épületet keres. — Tehát nőm mert CÖÍPediift magát a giaz állatkínzó — fúj­tatott. mint a szádás üveg, amelyet a vezetése alatt álló üzem gyárt. — Aljas szadiz- musát megkísérli a névtelen­ség álarca mögé elrejteni, abban bizakodván, hogy egy­idejűleg élheti ki magát, mint humanista és mint állatkínzó. Becstelenségében arra nem gondolt, hogy bár alamuszi macska nagyot ugrik, de a ku­tya a macska farkát is efl_ kaphatja... — De nem a te Bemáthe- gyid! — jelenítette ki Mackó Bertalan, Ictsz-elmök. ki im­már a hatodik Andaxint szed­te be. Minden napirendi pont­ra egyet-egyet. Megjegyzése óriási derült­séget keltett, olyannyira, hogy Kukorica Mátét gutaütés ke­rülgette. s képtelen volt hall­gatóságát éles visszavágással meghökkenteni. 1 — Mént fáj éppen az én Bernáthegyim ? Ez keBítt csak Júdás Pé­ternek. — Azért, mert béGpoHOs dög — kiáltotta kéjesein. — ’Na­ponta tíz kiló húst eszik. — Te fizetted? — tette fel a kérdést Kukorica Máté. — Nem. De a malackodása az én Szégyenem js. Mert azt is láttam miár a Krivánka- szobortnél. — Szájkosárral — védeke­zett Kukorica. — Nem a száján át csinál­ja... Erre kitört a kacagás, meg­rázta a falon függő képeket, mozgásba hozta a nylonfüg- gömyt, mint a kürtszó Janiké falait. Ám azalatt Kukorica Máté is rátalált agya mélyedésében a megfelelő érvelésre. — Aki ezt a levelet írta, le akarja járatni testületünk tekintélyét. Kötél'ességünk nyilvánosan szembe nézni vele, ha számára járhatatlan Is a nyílt, egyenes út! Erre isimét mélységes csend szakadt a teremr? és mesz- szibb szálltak, megvastagod­tak a füstkarikák. Egyedül a cérna hangú Korcsolya Orso­lya merészkedett egyetlen enyhe megjegyzésre, a nőd egyenjogúság alapján. — Aki a kutyákat üldözi, az a gyermekieket is — cin- cogta. — A térre ugyanis nemcsak kutyák, hanem kis­gyermekek is jármiak. — S hova vigye szegény szülő, ha azt mondja a kicsi, hogy „ááá” — ezt már Czibul­ka Kázmér vetette fel, aki ik­reket nemzett testes hitvesé­nek. — Az egész téren sehol egy fa, sehol egy bokor... — Camenifcsivatag! — báto­rodott neki Korcsolya Orsolya. — Be kell fásCtami! Júdás Péter elrdkkaintoWa magát. — Már megint meJlébeszé- tünk! Ezt viszont Buga Bálint fog­ta fel szeméűyas sértésnek. — Júdág kartás tehát arra céloz, hogy az én gyermeke­im is lejárnak a térre. S az én gyermekeim szervezet? is van olyan egészséges, hogy... Ugye erre célzott? — Elnézést! Csak a kutyák­ra — töpörödött össze Júdás. — fin pedig hajlok Kukori­ca kartáms megállapítására, hogy az ^gész levél nem más, minit agresszív jellegű provo­káció. — Ki írta? — követelték most mér szinte egyhangúlag a tanácskozás résztvevői. — Júdás Péter — dörögte Buga Bólint. — No, lám! — használta ki a piillamaitayi csendet Mákos Ákos, — Azt kifelejtette a te­véiből Júdás kartárs. hogy es­ténként a K-ispiszkosból haza­térvén ugyáncsak a Krivánka- szobor árnyékában... Ki se merem mondani. És majdnem mindennap. Novak Márk n/érna undor­ral bámult maga elé. Senki sem sejthette, hogy a méla utálatot az a képzst táplálja, hogy a kihűlt halién megcso­mósodva úszkál a zsír, a hi­deg túráscsusza pedig úgy nyúlik, mint az olvadt gumi. Körülötte dúlt a harc tizenkét humanista között a Kniváinka- szobor, a talapzat és a de­rékszögű háromszög erkölcsi és fizikai tisztaságáért. Mi te­het ebből a kiút? A reménytelen helyzetben szóra kelt Buga Bálint. — Kartársaim! Egy kis csendet! Az ügy bonyolultsá­gára való tekintettel javaslom, hogy alakítsunk bizottságot.. A tenyerek összeverőditek. Novák Márk örömére. Elleplezi? ugyanis azt a szonátáit, amit az üres gyo­mor mélyén játszik el egy kóbor hegedűs. NÓGRÁD — 1971. március, 7., vasárnap 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom