Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-06 / 55. szám

JVpíti leltei elég korán kezdeni... r«a az ouodaban Az elmúlt év őszén óvodá­ba Lépett gyermekek szülei ma már alig emlékeznek az első óvodai napok szoroinisa- eoiia-a, gyermekűik görcsös ka­paszkodására, a könnyes te­kinteteikre a reggel i búcsúza­iknál, Azóita fél év telt el. A gyermekek megszerették az óvodát. Az óvodához való kötődésüket nagymértékben elősegíti az önállóságra nevelés. Alapvető feltétele, hogy a gyermekek megszokják az új környeze­tet, megismerjék az óvoda szabályait, alkalmazkodjanak napirendjéhez. Ez az egyén és a közösség érdeke is. Az önállóságra nevelés az óvodában nem kényelmi szem­pont, nem azért történik, hogy az óvónő ok és cél nélkül „dolgoztassa” a gyermeket. Mennyivel gyorsabban lehetnie egy-egy izgalmas élményt je­lentő sétáira, kirándulásra In­dultai. ha minden egyes gyer­meket felöltöztetnének — a kezdeti időszakiban erre úgyis szükség van —. a gyermek­nek azonban az óvónő irányí­tása mellett önmagának kell megtanulnia azokat, a munka - fogásokat, amelyek során el­jut az önálló öltözési®. Ter­mészetesen minden gyermek életkorának megfelelően vesz részt e munkafolyamatban. Először hosszabb időt, meijd egyre kevesebbet kell erre fordítania. Versenyeznek egy­mással ki tud először végez­ni és ki Viéigizi el hibátlanul feladatát. Kimondhatatlan örömforrás a gyermek szá­mára a jól végzett munkáért járó dicséret, az óvó néni mo­sollyá, simoigatása, csak így tudja elérni, hogy az apró „emberkék” ügyesen terítenek az étkezésekhez, öntözik a virágokat, hajtogatják a ta­karókat, s részt vesznek ön­tevékenyen minden olyan munkafolyamat végzésében, mely életkoruknak megfelél. Apróbb megbízatásokat öröm­mel és eredménnyel teljesíte­nek. Tudják, mert megtanul­ták. minek hol a helye, já­tékokat, munkaeszközöket használat után a helyére tesznek. Mint minden óvodai tevé­kenységet, az önállóságra ne­velést is a játékosság hatja át. Ezért nem jelent soha ter­het. „kellemetlen” feladatot a gyermekeknek. Az önálló­ságra nevelésen keresztül el­jutnak a munka szépségének, örömének felfedezéséig. Az óvodai nevelésnek egyik feladata, hogy a gyermekeket megfelelő ismeretanyaggal felkészítve indítsa el az isko­lába, azonban, az sem közöm­bös. hogy az iskolába lépés időszakáig az önállóságnak milyen fokára jutnak el. E cédők elérése a szülői házzal együttműködve való­sítható meg. Ma már túlva­gyunk azon a szemléiében, hogy a kettős nevelés fogal­ma csak a világnézett nevelés körére korlátozódjon. Kettős nevelés mindaz, ami másfajta követelményt állít a gyermek elé, a nevelés minden terüle­tén, mint az óvodába. Ezért nélkülözhetetlen a szülőit megértése és segítőkészsége. A gyermek otthon, beszámol az óvodában szerzett élmé­nyeiről, elmondja, hogy meg­térítette, az asztalt, hogy se­gített befűzni társai cipőjét, s ebből a szülő ne vontja le azt a következtetést: „Szegény gyermeket agyondolgoztatják az óvodában, miért vannak ott a felnőttek?” Adja meg ő is gyermeke számára a le­hetőséget. hogy az óvodában tanult ési kialakított jó szóká- sokal otthon ás gyakorolhas­sa. Elsősorban azzal, hogy fe­leslegesen nem szolgálja ki gyermekét. Ml is tudjuk, hogy az idő bizony nagyon kevés, leg­többször rohanni kell, de a Speciális ejtőernyő Egy amerikai pilóta külön­leges ejtőernyőit szerkesztett Abban az esettben, ha az ej­tőernyős úgy látja, hogy a terep nem alkalmas a leszál­lásra, megránt egy speciális zsinórt, mire a feje felett gáz tölti meg az ejtőernyővel egy­bekapcsolt gömböt. A pilóta a gázzal teli gömböt irányítva az alkalmas leszállási hely el­éréséig folytathatja a repülést. gyermek kárát jelenti, ha nem kap lehetőséget arra. hogy reggel egyedül öltözhessen fel. Inkább keltse fel 10 perc­cel korábban a szülő, s a gyorsabb munka érdekében ne ő végezze el azt, amire már gyermeke is képes. Higyjen abban, hogy vannak felada­tok, amelyeknek elvégzésére gyermeke alkalmas! Gyakran előfordul a családi házban, hogy a gyermeket későn szoktatják rá az önálló ét­kezésre. a magyarázat itt is az időhiány. Kapjon a gyermek otthon is apróbb megbízatásokat. Se­gítsen az elraikodásban. De kezdetben ne törékeny tár­gyaikat bízzon rá a szülő. Nem az a megoldás, ha mindent elrakinak a gyermek elől, ta­nulja meg, mihez szabad hoz­zányúlnia, hogy óvatosan kell bánnia a tárgyaikkal. Követel­je meg a szülő és minden családitag, hogy lefekvéskor ruháit rakja rendiben a gyer­mek az arra kijelölt helyen. Legyen gondja arra. hogy sa­ját játékait, játéksainkét rend. ben tartsa. A már kialakított jó szoká­sokat következetesem számon kell kérni, a rosszaké *■ pedig kellő türelemmel és segítő szándékkal nyesegetni. A fel­nőtt családi környezetben is arra kell szoktatni a gyerme­ket, hogy legyen segítőkész, udvarias a család tagjaival, a pajtásaival, az idegenekkel. E nevelési célok csak kö­vetkezetes munkával érhetők el, melyben a szülő egyen­rangú partnere az óvodának, az óvónőnek. N® váljon a szülő hangulatai rabjává, ne attól függően legyem szigorú vagy engedékeny; mindig a gyermeke érdekében cseleked­jék. Mindig ama cél érdekében kell munkálkodnia óvodának, szülőinek egyaránt, hogy ma a holnap emberét neveljük, tesz- szük alkalmassá arra, hogy a társadalom hasznos és értékes tagjává váljon. A sokoldalúan fejtett, szocialista embertípus fonmáláisa, alakítása már óvo­dában az óvodás korban elkez­dődik. Nem tehetünk engedé­kenyek. A holnap önömé min­dig megéri, meg kell, hogy érje a mai nap fáradságát! Vemesz Ernőné lybggyOjtökn i4 párizsi kommiin Március 18-án három forint névértékű bélyeggel köszönti a Magyar Posta a párizsi kommiin centenáriumát. A bé­lyeg rajzát Nagy Zoltán grafi­kusművész a Diadalív (Arc de Trlophe) féldombommű for­májában ábrázolt forradalmi jelentéséből merítette. Az új emlókkiad'ás ofszetnyomással készül a budapesti pénzjegy­nyomdában. A proletariátus erejét első­nek bizonyító forradalomban a franciákon kívül más nem­zet fiai is részt vettek, így a magyar Frankel Leó, akifa kommiin vezető szerve, a vég­rehajtó bizottság tagjává vá­lasztottak Tevékenységéről és a forradalom hősedről postánk a 80. évforduló alkalmából, 1951-ben kétértékű sorozattal már megemlékezett. A 60 fil­léres címlet Frankel arcképéit, az 1 forint névértékű bélyeg a barikádon harcoló kommiü- nárókáit mutatta be. MAÍ.YAH hWIA blokkokat, eddig összesen hót ilyen kiadás jelent meg. — Megjelent a íílatetisita kis­könyvtár negyedik kötete, Pá- kozdi László tanulmánya klasszikus bélyegeink gyűjté­séről. iAiőrtap t$éiyeqeédé A használatban a sorozato­kat csak akkor tekintik teljes értékűnek, ha képoldaluk hi­bétlanságá mellett hátoldali enyvezésük olyan tükörsima mint a postán, vagyis a bé­lyeg postatiszta. Az albumo­kat ezért sokain berakókönyv­re cserélték fel, ezekben a bélyegek elhelyezése ra­gasztás nélkül történik és így állapotuk nem romlik. Az elő­nyomtatott albumban szebben mutatnak a gyűjtemények, gyönyörködhetünk a legkisebb részletekben is, ezért érdemes kicsit többet fáradni a bélye­gek elhelyezésével. Segitsé- günikre van a bélyegvédő (fi­ó. olyan bélyeg méretű célo- fántasak, amelynek hátoldala erősebb kartonlapocaka. Az albumba kell beragasztani a tasaikot, ahol a bélyegeket, a celofán előlap alá helyezve, tökéletes állapotban őrizhet­jük meg. Újabban 34 centiméter hoaz- szúságú, különböző szélességű csíkokban is kapható fila. Ezeket először fel kell Vág­nunk az elhelyezni szándéko­zott bélyeg méretére és az­után lehet az album megfele­lő kockájába ragasztaná. A tavasz küszöbén, március 8-ón ünnepid a világ a nem­zetközi nőnapot. Erre az al­kalomra a Magyar Posta elő­ször 1949-ben bocsátott ki bé­lyeget. Tedesco Anna grafi­kusművésznő terve alapján egy mezőgazdaságban dolgozó fiatal leány képe került a 60 fillér névértékű bélyegre. A kiadásból 201 100 darab ké­szült, ebből a mennyiségből 50 ezer példányt a MABEOSZ kiállítása alkalmából felül­nyomással láttak eü. A MA- BÉOSZ-bélyeg ritka, ára 160 forint, az eredeti nőnapi bé­lyeget meglepően csekély ösz- szegire, csak 5 forintra értéke­lik. Oranagyhatalom H írek A Magyar Pceita március 8- án adja ki a már korábban ismertetett Luma—17 és Duno- hod—il blokkot. — Grenada, a nyugat-indiai sngetviilágbain fekvő, alig 100 ezer lakosú ál- lamocska különleges csemegé­vel lepi meg a filaitelistákait. Háromdimenziós kiviteliben készítenek bélyegeit a világ &2épségkánálynő jéről, Jennifer Hősien kisasszonyról, — Hol­landiában nem kedvelik <3alsAi Pongrác : „Ne tessék hát haragudni, hogy én is a világon va­gyok, sőt éppen itt vagyok, és magát olthatatlan rajongással bámulom.” A fiatal miniszte­ri tisztviselő és kezdő író már hódításnak könyvelte el Beyer Giziké tekintetét. De aztán: „Otthon diszkréten hallgattam hódításaimról, test­vérbátyám azonban hasonló tapasztalatokat közölt velem Gizikére vonatkozólag, alig egy-két nap múlva pedig ebéd közben kiderült, hogy a kislány nemcsak minket, fia­talembereket tüntetett ki áhí- tatos bámulatával, hanem korra és nemre való tekintet nélkül, családunk minden tag­ját egyformán...” Vajon szerepjátszás volt már ez a tekintet is? Ez a szeretetet kunyeráló, hiúságot melengető, öreget-fiatalt egy­aránt meghipnotizáló nézés? S mi volt benne több? A kíván­csiság, vagy a számítás? Az őszinteség, vagy a rokonszenv kisarcolásának erőszakos igé­nye? Az apa mindenesetre kez­dett büszke lenni a lányára. Csak még nem tudta, mi­ért? A kislány a serdülőkor kör­nyezetében szerezte be első színházi impresszióit is. De ehhez tudni kell a kö­vetkezőket. Nővére, Beyer Mariska még 1904-ben nőül ment Abray Zoltán miniszteri tanácsoshoz. Ábray huszonkét évvel idő­sebb volt a feleségénél: a hivatalban amolyan illatos zsebkendőj ű, ropogós cipőjű tisztségviselő, otthon epeba­jos és szófukar zsarnok, de hivatalon és házasságon kí­vül lelkes természetbarát, s nőfaló. Mellékútjait nem is titkolta a felesége előtt. S ci­garettáinak füstjét keresztül­fújta az asszony boldogtalan­ságán. Gizi még az első vi­lágháború idején, Mariska vá­ratlan halála után is így írt róla a vőlegényének: „Teg­nap reggel, ahogy kiteszem a lábam, kibe ütközöm? Zoltán­ba. Ügy tettem, mintha nem venném észre, később elkerül­hetetlen volt, hát beszéltünk egymáshoz. De a papáékkal csak köszönő viszonyban vol­tak. Mama sírt, és igaz is, ahelyett, hogy ez a dög vol­na valahol a fenében, és a mi NÓGRÁD - 1971. március &, szombat édes kis Marisunk volna Itt. Hát ezzel kell találkoznunk. Ez az élet és az igazság!” Nos, Ábray pővére Makó Lajos szegedi színigazgató felesége volt. S Makó évenként meg­hívta a Beyer gyerekeket: töltsék a nyarat Szegeden. Gi­zi itt, a direktorék barátságos körében ismerkedett meg a színházi világgal: a nyár esti, Tisza-parti sétákat, az ágyá­ból kihallgatott, zajos, kár­tyás tereferéket, s egy sze­gedi kardalnoknővel kötött, suttogó barátságát később is gyakran emlegette. Itthon részletesen beszámolt élményeiről a kávéház régi törzsvendégének, Pethes Im­rének. Pethes akkor már a Cyranó ban és Hauptmann Bundájában megalapozta hír­nevét, a Nemzeti Színház tag­ja volt, a fiatalok a „modern stíl” fejedelmeként tisztelték; mégis élvezettel becsmérelte a mesterségét. Gizi készségesen pincérkedett Imre bácsi körül. S föltehetően az ábrándját is bevallotta neki, hogy a sze­gedi kardalnoknő pályájára lép. De aligha kapott sok biz­tatást. Pethec a „színésznői” pályát következetesen idéző­jelek között értette. A kamaszlány első bátorító- ját Sztrakoniczky Károlynak hívták. A fiatal újságíró magas, parókasárga hajú, evikkeres fiú volt. Rokonszenvesen csú­nya jelenség. De kitűnően ér­tett a színházhoz, képzőművé­szethez, zenéhez. Délelőtt a Szépművészeti Múzeumban dolgozott, mint tudományos munkatárs, délután az Al­kotmány című lap szerkesztő­ségében javította a cikklevo­natokat, este meg bemutatók­ra járt, vagy a Báthory-kávé- ház bádogasztalán írta szűk szavú és találó bírálatait. Írá­sainak egészséges arcszíne szinte kivirított az Alkotmány hamuszürke, klerikális unal mából. Kár, hogy ezek a korra, íz­lésre, közönségre is jellemző kritikák élve eltemetve pi­hennek a hírlaptárak sírkő- kötegeiben, egy elfelejtett új­ság ostya-törékenységűvé szá­radt lapjain. 4­Strakoniczky Karel nem egyedül, hanem egy csapat aranyifjú társaságában lép Gizi történetébe. Barátai és vetélytársai két ujjúkkal, ügyesen pörgetik a sétapálcát a „kávés” lánya körül, s Karéit, merő figyel­metlenségből olykor állón is vágják vele. De úgy tesz, mintha misem történt volna. Filosz-természetében több a megszégyenüléstől való féle­lem a harckészségnél. Egye­lőre az a legfontosabb, hogy a lány közelében maradjon, és ne váljék nevetségessé. Vonzalma férfiasán meg­fontolt és szemérmes a többi­ek rajongása mellett. Szá- monkérő is a maga módján. Keserű. Karel a lány sorsá­ból kíván részt vállalni, s nem azt lesi, hogy mikor ugorhatná át a kerítést. Cso­da-e hát, hogy ő szakítja a legfanyarabb gyümölcsöt? Ebben az időben, a század első évtizedének végén, már kitartóan posztóinak a kávé­házban Gizi hódolói: Vajda Ödön ügyvédjelölt, Allender Jenő cselédkönyves orvos, Csipkay János medikus, s akiknek nevét nem ismerjük. A kislány most tizenhat-tizen­hét éves. Abban a korban van, amikor a szerelem még nem elkötelezettség kérdése. {Folytatjuk) Hat vitrin pon­tos idő. Ez lehet­ne a budapesti szovjet órakiállí­tás mottója. Az órák — sorban, egymás mellett a vitrinek üveg­polcain — a mai időt mutatják, Alekszej Tyiho- nov, a Moszkvai n. számú Öra- gyár mérnöke, és Ivan Maticin, a moszkvai Cra- ipari Tudományos Kutató Intézet munkatársa pe­dig a tegnapról, a hős korról beszél a látogatóknak; a harmincas évek­ről, amikor meg­teremtették a szovjet óraipart. Kétszázötvenezer órát gyár­tott akkor évente a szovjet iparnak ez az új ága, amely német és a svájci órák im­portját volt hivatva pótolni. A híres svájci óragyárak annyira veszélytelennek, je­lentéktelennek tartották az­időben a szovjet óraipar meg­jelenését, hogy szinte számí­tásba sem vették az eseményt. Annál többet beszélnek azon­ban róla ma: Moszkva, Pen­za, Minszk és Petrodvorec órái veszélyes konkurrensek lettek. Ma három nap alatt készül a Szovjetunióban any- nyi óra, mint a harmincas években egy egész esztendő alatt. Három évtized alatt, a Szovjetunió a világ második legnagyobb országa lett: évente csaknem 30 millió san> órát küld piacra; a hazai igé­nyek kielégítésén kívül 70 országban ketyegnek szovjet órák. Változatlanul Svájc ve­zet a világ órapiacán évi 60 millió darab órával, de az új óranagyhatalmak között van már Japán és az Egyesült Államok is: 12—12 millió da­rab órát gyártanak évente. érzékelteti, hogy Franciaor­szágban és mindkét Német­országban —, a svájci órák egykori nagy konkurenseinél — egyre több embernek szov­jet óra mutatja az időt. Mi a legérdekesebb látniva­ló a budapesti szovjet óra­kiállításon? Ivan Maticin két dolgot mutat Az egyik vitrin­ben vakok részére készült óra ketyeg: a számlapját fe­dő üvegtető felnyitható, s az óralapból kiemelkedő szá­mok mellett, még kis dudo­rok is állnak, hogy tapintá­sukkal meg lehessen állapí­tani, melyik mellett áll a mu­tató. A másik érdekesség • lépésmérő óra, amely sporto­lóknak, betegeknek, idős em­bereknek mondja meg ponto- mennyit léptek útjukon. S rajtuk kívül a vitrinek­ben díszelgő több száz órák mindegyikének van valami­lyen érdekessége, különleges­sége, hiszen valamennyiük a legújabb, 1970-es és 1971-es modell, a közismert Poljot. Vosztok. Rakéta, Szlava, Dues és Csajka márkáik új vonalú változatai. Alekszej Tyihonov hozzáte­szi: nem is a mennyiségtől ijedtek meg a svájciak, ha­nem elsősorban a minőségtől, és a kedvező előállítási ár­tól. A napi 90 000 darab órát mindössze hat szovjet gyár készíti. A hatalmas óraüze­mekben a legmodernebb el­járásokkal, a legtökéletesebb szalagrendszerrel készülnek az időmutatók. A minőséget pe­dig minden egyébnél jobban Évente 600 000 darabot vá­sárol ezekből a magyar ke­reskedelem. Dev Zinovjev, a kiállítás igazgatója nem kis büszkeséggel mutatja statisz­tikai adataiban, hogy a la­kosság számához viszonyítva. Magyarország üzleteiben ta­lál a legtöbb szovjet óra gaz­dára. Sz. G „Halál a maxira* klub Londoni fiatalemberek „Ha- ség nem avatkozott be ebbé Iái a maxiira” néven klubot a „szórakozásba” ment a alapítottak. Szabóollóíkkal fel- ..genttemanék” láthatóan azon- szerelikezve kivonultak az ut- nal kártérítést fizettek áldo- cáikra és a helyszínen levágták tataiknak a megkurtított saofc, a hosszú szoknyáikat. A rendőr, nyákért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom