Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-27 / 73. szám
Nyugati és szocialista jelentések egyaránt, s egybehangzóan a hazafias erők győzelméről, a saigoni behatolók kudarcáról cs visszavonulásáról beszélnek a laoszi hadszínteret illetően. Képünkön a hazafias erők a saigoni csapatoktól zsákmányolt erődítménynél Polgárháború Kelet-Pakisztánban ? Mudasubur Raihman sejk, az A várni Liga vezetője pénteken egy titkos rádióállomás által közvetített beszédében kikiáltotta a „Ben.gál Nemzet Független, Szuverén Népköztársasága” néven Kelet-Pakiszitán függetlenségét. Kijelentette, hoigy Kelet-Pafknisztán 75 millió® lakossága mostantól „a szuverén bemgál nemzetet alkotja.” Röviddel a kel et - pakisztáni függetlenségi nyilatkozat elhangzása után a kormány kezén levő valamennyi pakisztáni rádióállomás közvetítette a Kelet-Pakisztániból 11 napos eredménytelen tárgyalások után hazatért Jakja Khan államelnök beszédét. Az államfő bejelentette, hagy elrendelte az Avami Liga teljes betiltását. A súlyos helyzetre való tekintettel az egész országban megtiltanak minden politikai tevékenységet, teljes sajtócenzúrát vezetnék be. JahjaKIhian ugyanakkor azt állította, hogy Jackson még fogoly Most már csak egy ember van az uruguayi Tupamaro- gerillák fogságában; Geoffrey Jackson, az angol nagykövet. Feleségének írt spanyol nyelvű levelében Jackson most elmondja, hogy jól van és bizakodik. Ez volt az első üzenet a rabságban levő diplo- matátóL Előzőleg — mint már jelentettük — a gerillák szabadon bocsátották Berro Őribe főállamügyészt, aki az egyik rejtekhelyen látta Jack- sont és beszélt is vele. Berro Őribe azóta már telefonált az időközben Angliába utazott Jacksorménak és íeöőérte ezt a beszélgetést Levelében Jackson megerősíti a főállamügyésznek azt a kijelentését, hogy a helyiség, ahol fogva tartják, igen meleg, de — mint írja — ellátására nincs panasza és testgyakorlást is végezhet. Jackson most 56 éves. Mint emlékezetes, Jorge Pacheco Areco államelnök bejelentette, hogy nem tárgyal a gerillákkal. Ezért a Tupama- rók még a diplomata szabadon bocsátásának feltételeit sem tették közzé. (MTI) célja változatlanul „a hatalomnak a nép választott képviselőire történő ruházása”. Beszédében Jahja Kilan azzal vádolta Rahman sejket, hogy az Pakisztán egységére támadt. Jahja Khan szerint a Dae- cálban folytatott tárgyalásokon Raihman sejk „megátalkodott, konok magatartást tanúsított és abból, hogy nem volt hajlandó a józan észre hallgatni, csak egy következtetést lehetett levonni: ez az ember és pántja Pakisztán, ellensége”. A fegyveres erők parancsot kaptak: „teljesítsék kötelességüket, védjék meg Pakisztán integritását, szolidaritását és biztonságát és teljesen állítsák helyre a kormány tekintélyét”. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Kelet-Pakűsz- támban a polgárháborúhoz hasonló helyzet alakult ki. Calcuttába érkezett jelentések szerint az elmúlt 24 óra során legalább 10 000 nyugat-pakisztáni katonáit tettek partra kelet-pakisztáni kikötőkben, s az országrészben tartózkodó nyugat- pakisztáni csapatok létszáma legalább 17 000, de lehet, hogy ennek többszöröse, A csapaterősi tések küldésére azután került sor, hogy Jahja Khan csütörtökön eltávozott DaocáibóL (MTI) Randevú Rómában Itáliát, mmt földközi-tengeri országot, az átlagosnál jobban nyugtalanítja a határaihoz oly közel levő közel-keleti válsággóc, s ezért évek óta igyekszik a többi középhatalomnál intenzívebben hozzájárulni a válság megoldásához. Aldo Moro olasz külügyminiszter nemrégiben járt Kairóban (egyébként Tel Avivban is), s Moro már ott és akkor megállapodott Mahmud Riaddal, az EAK miniszterelnök-helyettesével és külügyminiszterével, hogy eszmecseréjüket rövidesen folytatják, Rómában találkoznak legközelebb. Pénteken létre is jött ez a „római randevú”, Mahmud Riad valószínűleg nem véletlenül utazott ezen a napon az olasz fővárosba. Itt ugyanis éppen most, nemcsak olasz kollégájával van alkalma tárgyalni, de egy másik földközi-tengeri ország éppen Rómában tartózkodó vezetőjével, Tito elnökkel is. Ismeretes, mennyire érdekeltnek érzi magát Jugoszlávia is a közel-keleti viszály békés, politikai megoldásában, hiszen Belgrád kezdettől fogva a Varsói Szerződés országaival azonos platformot foglal el ebben a kérdésben. Az említett „római randevú” egyébként előhírnöke további európai találkozóknak, úgy is mondhatjuk: egy kibontakozó ú,i, egyiptomi diplomáciai offenzívának. Róma után Párizsba vezet majd Riad útja, s a francia fővárosban nemcsak Schumann külügyminiszterrel tárgyal, de itt, Párizsban tartják meg a jövő héten a nyugat-európai országokba akkreditált egyiptomi diplomaták értekezletét is. A mérleg egyik serpenyőjében Egyiptom most már sorozatos, józan engedményeket kínáló diplomáciai és béke- offenzívája kerül. A másikban a még mindig változatlan izraeli álláspont, amely hangoztatja ugyan reményét, hogy Jarring visszatérte után (az ENSZ-megbízott svéd diplomata ugyanis most szabadságra utazott) „konstruktív légkörben, és előfeltételek megszabása nélkül” folytatódnak majd a megbeszélések, ám változatlanul nem hajlandó kivonulni a megszállt területekről, s így elsiklik a tény felett, hogy éppen ezzel Tel Aviv maga is előfeltételeket szabott meg. Ennek a közel-keleti mérlegnek van azonban egy harmadik serpenyője is, vagy talán: a mérleg nyelve? Folytatódnak ugyanis a négy nagyhatalom tanácskozásai a válság rendezését illetően. Szerda esti találkozójuk szűkszavú kommünikéje ugyan mindössze azt közli, hogy legközelebb április 5-én ülnek össze. Ám New York-i hírügynökségek úgy tudják, hogy ezeken a négyhatalmi tárgyalásokon bizonyos előrehaladás történt. S ha ezek az információk nem alaptalanok, akkor reménykeltóbbek a jövőbeli kibontakozást illetően, mint a veszteglő Jarring-tárgyalások. NÓGRÁD — 1971. március 27., szombat Négyhatalmi tanácskozás Nyugat-Béri in ben Három óra hosszat tárgyalt pénteken Nyugat-Berlinben a Szovjetunió, az Egyesült Államok. Franciaország és Nagy-Britannia nagykövete. Az összejövetelről kiadott jelentés szerint tárgyszerű megbeszélést folytattak napirenden levő kérdésekről. A legközelebbi találkozóra április 16-án kerül sor, a közbeeső időben szakértői szinten folytatnak konzultációkat. A tanácskozás után Abra- szimov szovjet nagykövet fontosnak és építőnek minősítette az összejövetelt. Rush amerikai nagykövet kijelentette, hogy komoly tárgyalások folytak és megpróbáltak előbbrejutni. (MTI) Közlemény Iran Basernek, a Bolgár Népköztársaság külügyminiszterének magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1971. március 22—26. között hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon Ivan Basev, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere. A bolgár külügyminisztert magyarorszá® tartózkodása során fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke. Ivan Basev és kísérete megismerkedett Budapest nevezetességeivel, meglátogatta az Ikarusz-gyárat, Baranya megyei látogatása során koszorút helyezett el a harkányi bolgár hősi emlékműnél, megtekintette a siklósi katonai emlékmúzeumot. A külügyminiszterek véleményt cseréltek a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, értékelték a kétoldalú kapcsolatok helyzetét és fejlesztési lehetőséglelt. Megelégedéssel állapították meg, hogy az 1969-ben megújított magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szellemében, a szocialista internacionalizmus elvei alapján évtől évre erősödik és elmélyül a két nép hagyományos barátsága, politikai, gazdasági és kulturális együttműködése. A két külügyminiszter megállapodott abban, hogy megvizsgálják a magyar—bolgár konzuli egyezmény megkötésének szükségességét. Hangsúlyozták: a két ország teljesein azonos nézeteket vall a szocialista országok együttműködése, a Varsói Szerződés erősítése, a KGST - tagországok gazdasági integrációjának továbbfejlesztése kérdésében. A nemzetközi helyzet áttekintése során különös figyelemmel foglalkoztak az európai biztonság ügyével. Teljesen egybehangzóan állapították meg: egyre több európai ország fogadja él és egyre népszerűbb az a terv, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezletet — egyes nyugati vezető körök által felállított mesterséges akadályok ellenére Is — minden előfeltétel nélkül, mielőbb összehívják. Kifejezték készségűiket. hogy a Varsód Szerződés tagállamainak legutóbbi bukaresti külügyminiszteri találkozóján elfogadott határozatok szellemében közreműködnek az érdekéit országokkal a biztonsági értekezlet előkészítésének meggyorsítása érdekében. A két külügyminiszter egyetértett abban, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között aláírt szerződések az európai biztonság és enyhülés érdekeit szolgálják. Elítélték a Német Demokratikus Köztársaság ellen megnyilvánuló diszkrimináció minden formáját. Hangsúlyozták, hogy a velük szomszédos országok, mind a közép-európai, mind a Balkán-félszi'geten levő államok irányában folytatott pölitikájufc célja a jó együttműködés biztosítása. A Magyar Népköztársaság jelentősnek tartja a Bolgár Népköztársaság erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a Balkánfélsziget a béke, a biztonság, a jószomszédi együttműködés övezetévé váljék. A Bolgár Népköztársaság magasra értékeli a Magyar Népköz- társaság erőfeszítéseit, amelyeket a béke megerősítésére és az együttműködés fejlesztésére tesz Közép-Európában. A külügyminiszterek aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az Egyesült Államok agressziójának Kambodzsára, Laoszra történő kiszélesítése és a VDK bombázásának felújítása tovább élezi a délkelet-ázsiai helyzetet, s ezek komoly mértékben veszélyez, tetik a világ békéjét Ismételten hangoztatták, hogy országaik teljes támogatást nyújtanak a vietnami népnek, a kambodzsai és laoszi haladó erőknek az imperializmus ellen folytatott igazságos harcukhoz. A külügyminiszterek megvitatták a Közel-Keleten kialakult helyzetet. Kifejezték szolidaritásaikat az arab népekkel. Kijelentették: mindkét ország erőfeszítéseket tesz a kérdés politikai megoldása, a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én hozott határozatának: maradéktalan végrehajtása, mindenekelőtt az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről történő kivonása érdekében. A megbeszélések szívélyes, baráti légkörben folytak és megerősítették a két fél teljes nézetazonosságát a megvitatott kérdésekben. Iván Basev hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Péter Jánost, aki a meghívást örömmel elfogadta. Budapest, 1971. március 26. Rogers tájékoztatta a szenátust William Roger® amerikai külügyminiszter csütörtökön este tájékoztatta a szenátust az Egyesült Államok közel- keleti politikájáról — mint mondotta, az e politikával kapcsolatos „szenátusi nézet- eltérések és félreértések tisztázása” céljából. Az ilyen jellegű találkozó az egész szenátus és a külügyminiszter között meglehetősen ritka jelenség az amerikai politikai gyakorlatban; ez volt az első ilyen eset a második világháború óta. A külügyminiszter általában csak a szenátus vagy a kép- vlselőhóz bizottságai előtt tart beszámolókat. Bár a másfél órás megbeszélést zárt aj tók mögött tartották, a részvevő hatvanhét szenátor egyike-másika beszámolt a tájékoztató részleteiről. A szenátorok szerint Rogers ismertetőjének kulcspontja annak hangoztatása volt, hogy „az Egyesült Államok nem gyakorol nyomást Izraelre a megszállt arab területek kiürítése” érdekében. A szenátorok véleménye szerint a külügyminiszter semmiféle új javaslattal nem állt elő, és — mint William Fulbright, a külügyi bizottság elnöke mondotta — nem közölt „semmi olyasmit, amit a bizottság már korábban ne tudott volna”. (MTI) (apasok liaban Az észak-jordániai írbid városában pénteken ismét összecsaptak a Palesztinái gerillák a jordániai biztonsági erőkkel — közölte az ammani rádió. Az összetűzés közvetlenül napfelkelte után kezdődött, és még délután is tartott. A Jordán belügyminisztérium szóvivőinek állítása szerint a Palesztinái gerillák rendőrőrszobákat támadtak meg, ezzel szemben a palesz- tinaiak szóvivője már csütörtökön azzal vádolta a hadsereget, hogy géppuskákkal tüzel az irbidi menekült-tábor- rokra. Észak-írország Közzétették az új kormány névsorát Brian Faulkner, Észak-Ir- ország új unionista miniszterelnöke, csütörtökön este közzétette kormányának névsorát. A 12-tagú kabinetben az előző kormánynak csak öt tagja tarthatta meg tárcáját, sőt, a kormányfő a közösségi ügyek miniszterévé — ezt a tárcát két évvel ezelőtt alakították — párton- és parlamenten kívüli tisztségviselőt választott David Bleakley egyetemi előadó személyében. A kormányalakítás másik helyi meglepetése a földművelésügyi miniszter kijelölése. A miniszter, Harry West, az Unionista Párt szélsőséges, katolikusellenes szárnyának egyik ismert alakja, az előző középutas kormány esküdt ellenfele. Megválasztásának célja, hírmagyarázók szerint, ezeknek a szélsőséges elemeknek a pacifikálása. Nem sokkal a kabinet ösz- szetételének kihirdetése után pokolgép robbant fel az Unionista Párt székhazában. Bár sok ablak betört, a károk jelentéktelenek és szerencsére sebesülés sem történt. A merénylet színhelyére, szokás szerint, most is sok újságíró sereglett. Tréfálkozva állapították meg, hogy a pártszékház előtt parkoló kocsik egyike alatt „gyanús” virágcsokor hever. Merő tréfából biztatták az ott álló rendőrszemet, hogy bizonyosodjék meg róla, nem rejt-e pokolgépet a csokor. Valóban bomba volt. (MTI) Lanusse Argentína új elnöke Alejandro Lanusse altábornagyot, az argentin szárazföldi hadsereg parancsnokát, aki a Roberto Levingston elnököt megdöntő vértelen államcsínyt vezette, pénteken este beiktatják Argentína elnökévé. A bejelentés némi meglepetést keltett, mert latin-amerikai megfigyelők azt várták, hogy a keddi puccs után a három hadseregnem parancsnokaiból álló junta, kollektiven kormányozza majd az országot. Lanusse beiktatása azonban azt jelenti, hogy az új elnök csupán a törvényhozó hatalmat osztja majd meg Pedro Gnavi, tengernaggyal, a haditengerészet parancsnokával és Carlos Rey dandártábornokkal, a légierők parancsnokával, de a végrehajtó hatalmat egyedül gyakorolja. Az új elnököt, magyar idő szerint tegnap, valamivel éjfél előtt iktatják be a spanyol barokk stílusban épült kormánypalotában. Az új elnököt nyugati hírforrások egyrészt politikailag mérsékelt személyiségnek, másrészt igen keménykezű katonai vezetőnek tüntetik fel. Megemlítik, hogy Lanusse korábban négy évet börtönben töltött, miután 1951. szeptemberében sikertelenül próbálta megdönteni Juan Peron kormányát. Peron bukásakor, 1955-ben szabadon bocsátották. Washingtonban egyébként máris bejelentették, hogy az Egyesült Államok elismeri az új argentin kormányt, illetve tartja magát ahhoz az utóbbi években bevezetett elvhez, hogy latin-amerikai kormányváltozások esetén elismeri az egymást követő kormányok folytonosságát, bármilyen úton jutottak is hatalomra. (MTI)
