Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-04 / 53. szám

„Csak az alapok lerakásával építhetünk...” Látogatás a lapujtői pajtáskiu bban Az asztal Csőrül ülő gyere­kek legtöbbjének sötét a bőre, tötete a haja. Elvétve látni csak agy-egv szőke fejet, sá­padt arcot. Beszélgetnek. Mln- deiniki egyformán hozzászólhat a témáihoz, elmondhaifcja ész­revételeit. A kis felszólalók cigány és nem cigány gyere­kek: a kairancslaipujtői pajtás- klub tagjai. — Mit gondoltok vam-e is­ten? — kérdezd Káti néni, a klub vezetője. Sötét szemű kis fcurtoó jé- léuitkezilk: — nincs! — vágja ki határozottam. A többiek bó­logatnak­— Honnan tudjuk hogy nimcs? — Onnan, hogy amikor na­gyon kérjük, segítsen rajtunk, mert betegek vagyunk, akkor nem segít — magyarázza Szár­iad írónké. szőke coptös kis­lány. A magyarázat naiv. a meg- foigállmazás zavaros, de meg­győződés vám benne. Sok be­szélgetésre vtÉt szükség, amíg Szobai Irénke és társai eljutot­tak éhhez a megállapításhoz. Kérdezem írónkétól: — Édesamyádék otthon mit mom­datastkr? — Azt, hogy vám. — Az iskoláiban és itt a klubban pedig azt tanulod, hogy nines. Kinek hiszel te­hát? — Asst hiszem ed, am# itt liaiwuhmk. Miért? Hát..., mert Kati néni olyan okosam etma- gyjaaáata. — Másodikos—hatodíiikos gyerekekről lévén szó. a téma talán nem ide illőnek, túl ko- moiLynak, direfktmek látszik. Ügy érzem azonban, hogy ezeknél a gyéreteknél a tu­datformálást valahol itt kell elkezdeni. Kevesebbet tudnak miimit a hasonló korú városiak. Ezért csak az alapok leraká­séval építhetünk] eredménye­sen — mondja Szabó Ernőné, Kaiá néni. — Mi vöfit a cél a k£ub- program össaeálllátásáiniál? — Elsősorban, a már emlí­tett tudaitfonmóláJS, aztán, a jeälemraeveflles, és az alapvető emberi kapcsolatok megismer­tetése. Ennek megfelelően a programból néhány téma: be­szélgetés a cigányok helyze­téről, eredetéről; vakásfcéndés; hogyan viselkedjünk társamk- ikal, mevelőiinkfcel szemben és természetesem nagyon sok filmvetítés, játék. Első pÍLlanaitlbam fettünt, hogy a cigány és nem cigány gyerekek jókedvűen beszél­getnek, nevetgélnek egymás között. — Hogyan säkerüäf össze- szoktatmi ókét? — Nehéz helyzetiben voltam. Az iskolában élesek asz el­lentétek a cigányok és a nem cigányok között. Kezdetben, itt a klubban is húzódoztak egymástól. A cigányok erede­téről, helyzetéről szóló be­szélgető® után változott csak a helyzet. Megtárgyaltuk, hogy ők is ugyanolyan emberek mimt mi, s csak rajtuk múlik, hogy befogadja-e őket a kö­zösség. Szabó Ernőmé elmondja, hogy a cigány okkal nincsenek problémák . Az ősszéjÓvéBeie- kem —. melyek minden vasár­nap háromtól hatig tartanak — fegjtöjemezetten, rendesen viselkednek és a beszélgeté­sekben is aktívem rétet vesz­nék. — KS, mSént szeret a kterb- ha járni? — kérdezem a gye­rekektől. Egymás szavaiba vttgva vá- laezoinák: — Én azért szeretek. mert sok játék van. Rulett, lóver­seny, asztali foci. ... Otthon? Otthon nincs játék. Amíg nem jártunk a klubba, az utcán játszottunk. — Én beszélgetni szenetek. Ajz jó. mert otthon a testvé­reim mindig kinevetnek, ha valami okos dologról akarok beszélni. Itt meg lehet. — Mik a klub további ter­vei? — Szeretnénk segítséget nyújtani az iskolai tanulmá­nyokhoz. A kötélezo olvasmá­nyokat diaffiltanen is megnéz­hetik majd a gyerekeik. A má­sik tervünk, hogy szélesítsük kapcsolatainkat. Hallottam, hogy Pasztán nagyon jó paj- iáiskldb műfeöddík. Először csaik én tárgyalnék, az ottani vezetővel, aztán a gyerekek is megismerkednének egymással. • A gyerekek játszani kezde­nék. Cigány, vagy item ci­gány: ez itt nem lényeges. Mind a itizenihaitain egy kis kö­zösség tagjai, egy formálódó kis közösségé. — yfcm — egyetemi hallgatók A japán ’A Japan Közoktatásügyi Minisztérium legfrissebb ada­tai szerint a négyéves felső- oktatási intézmények, egyete­mek hallgatóinak száma meghaladja az 1400 000-et. Ezzel szemben a két évig tar­tó főiskolák és felsőfokú to­vábbképző tanfolyamok hall­gatóinak száma csökkent. 1970. május 1-én 382 négy­éves felsőfokú oktatási intéz­mény, ill. egyetem működött Japánban. Ebből 75 volt ál­lami, 33 megyei, ill. fővárosi és 274 magánkézben levő in­tézmény. Ez a szám hárommal több az 1969. évinél. A főisko­lák száma viszont 479, meg­oszlása: 22 állami, 43 fővárosi, ill. megyei és 414 magánisko­la. A főiskolák száma hattal több a tavalyinál. Az egyetemi hallgatók szá­ma Japánban 1 406 521, azaz 51000-rel több, mint egy év­vel korábban. Ugyanez a szám viszont a főiskolák viszony­latába.-. 263 319, tehát az előb­bi évihez hasonlítva 1000-re csökkent. Jelenleg összesen 33 olyan egyetem van Japánban, amelynek 10 OOO-nél több hall­gatója van. 10 évvel ezelőtt mindössze 10 ilyen egyetem volt. A legtöbb hallgatója a Nihon Egyetemnek van (72 QOO). Ezt követi a Vaszeda Egyetem 43 000 hallgatóval, majd a Csuó Egyetem (33 000), a Meidzsi Egyetem (32 700) és a Hószei Egyetem (29 000). 20 OOO-nél több hallgatója van még a Keió, a Kansaaí, a Ri- cumeikan, a Tójó és Tokai Egyetemeknek is. Az állami egyetemek közül a Tokiói Egyetem 16 200 di­ák tanul, ezt követi a Kjótoi és az Oszakai Egyetem, vala­mint a Tóhoku, a Hokkaidó és a Kjusu Egyetemek. A hallgatók száma mindegyik esetben több mint 10 000. ö als At Pongrác: 4. Engem otthon hagytak, házat őrizni. Már esteledett. Lassan nám sötétedett a nagy, üres lakás, összekupo­rodva ültem. Meg sem mer­tem mozdulni, mert féltem a saját mozgásom zajától. Ál­lam súrolta kis fehér gallé­romat, ettől a nesztől meg­fagyott ereimben a vér, de csak akkor mertem sírva fa­kadni a félelemtől, amikor a gyerekek már Otthon voltak, s tulajdonképpen már nem is féltem.. . De a körúti hálz lépcsője is lélegzetelállító szorongással töltött el. A lép­csők valahogy úgy kanyarod­tak a falak között, hogy az egyik szakaszról nem lehetett rálátni a másikra. Néha öt- ször-hatszor is nekiindultam. De ha fölülről lépteket hal­lottam, visszarohantam a ka­pu alá. s addig vártam, amíg elmentek. Ha meg mögöttem jött valaki, rohantam, mint az őn®t és az első folyosón kimenekültem az udvarra. A hájban lakott egy vízfejű ember is, attól úgy iszonyod­tam, hogy csak visszafojtott lélegzettel mertem elmenni mellette. Karczag úrnak hív­ták. . . És a testzsugorító, térde­ket áüílig föiráintó félelemmel egyidöben mindjárt a siker­élmény vágya is: „Én már korán, négy-öt éves koromban magamra akartam vonni a figyelmet. Kosztümöket csináltattam há­lóingből, meg színes szala­gokból, a szobában körbe ül­tettem a babákat, fölmásztam egy sámliira, és verseket sza­valtam, énekeltem, produkál­tam magam nekik. Ebben a mulatságban Mariska nővé­rem segített; ő alakította es­téli kosztümmé a hálóinge­ket, rakta nyakaimra a mama gyöngyeit, rendezte el a szek­rényből kiráncigált szalago­kat, . Beyer Marcell fontolgatva 4 NOGRAD — 1971. március 4., csütörtök törődik gyermekei jövőjével. Gondolkodását egyformán adagolja ki a két lány és a fiú között. Gizit is inkább a lakástól távolabb fekvő isko­lába íratja: csak megbízható kezekbe kerüljön. A szülők otthon szívesen vegyítik a magyar szót a némettel; az apa, ha indulatba jön, wie- ner-thüringer habaréknyélven folytatja a magyarul meg­kezdett mondatot, haragudni csak idegen nyelven tud, ír­ni pedig élete végéig szálkás gátbetűkkel íz; de a gyere­keknek a nap szabott órái­ban, gyakorlatul, kötelező is a német beszéd. Zongoralec­kéket is vesznek, természete­sen. Mindez megfelel az idő­szerű nevelés-eszménynek; így történik a szomszédos bérházakban is: az apa elvei éppúgy a berendezéshez tar­toznak, mint a családi fény­képek a falon, az ingaóra, vagy a szőyeggel letakart hintaszék. A rendkívülinek egyelőre semmi jele nincs. Gizi az első elemiben még meghozza a színjeles bizo­nyítványt. Azt jóformán in. gyem adják. Kedvderítőül. Kicsit udvariasságból is. a szülőknek. Későbbi előmenete le azonban kevésbé mutatós. Nem éppen rossz tanuló, de nem is vágja kj a fejét az átlagból. Hiába „második anyanyelve” a német: soha­sem tanulja meg tökéletesen. Rudi pedig már szívvel veri a zongorát, amikor ő még csaik gyatrán Vlimroir-r>z. Egyedül a kíváncsisága szo­katlan, a kotnyelessége. s az a megtévesztő készség, amely­Például frissítő torna Beszélgetés ezer asszony egészségéről C sakitem ezer asszony testi meg naponta otthona és a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek közti utat: a gyár min­den ötödik dolgozója nő. Az SKÜ nehézipari üzem, olyan munkakörökkel, ame­lyeket korábban Jérfiasnak”, azaz csak férfi által betölthe­tőnek tartottak. Mégis — fi­zikai munkára is —, a gyár egyre több női dolgozó elhe­lyezésére nyújt lehetőséget. Vajon ebben a férfias* gyárban hogyan vigyáznak ezer asszony egészségére? *■ J>r. Szabó Lajossal, az SKÜ Üzemorvosi rendelőjének fő­orvosával beszélgetünk: mit tett a gyár eddig a női dol­gozók egészségének megvédé­séért, és milyen lehetőségek hevernek még parlagon. — Vegyük sorra a tényeket. Az asszonyoknak fele ülő­munkát végez, másik fele részben ülőmunkát. Minden­esetre legtöbbjük olyan mun­kakörben dolgozik, ahol iz­mai egyoldalú igénybevétel­nek vannak kitéve. — Az a helyzet, hogy a fi­zikai dolgozók egy része is ülőmunkát végez. Többek kö­zött a huzalműi dobozüzem­ben, a szegcsomagoló ifjúsági üzemben, vagy ott van példá­ul a GYEGO húzókőcsiszoló női brigád. — Részt vesznek-e ezek az asszonyok valamiféle, az egy­oldalú mozgást kiegyenlítő tornán? — Sajnos, nem. Pedig ez a felfrissítő mozgás, a néhány- perces torna az ország több munkahelyén, főleg textilipa­ri üzemekben igen jó ered­ményeket hozott A tornában résztvevőknek javult a köz­érzete, jókedvűen, frissen dol­goztak tovább, még a telje­sítmény is megugrott. A mun­kát rövid időre megszakító testmozgás eléri célját: fella­zítja az egyoldalúan igénybe vett testrészeket, izmokat, fel­oldja a munka közben felvett kényszerhelyzetet — Nem kérték még a dol­gozók a munkahelyi testne­velés bevezetését? — Nem. Ott viszont jelen­leg még nem tartunk, hogy a gyár kötelező jelleggel előírja a torna bevezetését. S ha már a dolgozók nem kérték a torna bevezetését, nem lehetne a gyár a kezde­lyel a bűntudatot eljátssza. „Én úgy látom, hogy egysze­rűen csak kíváncsiság van bennem. Az inamt is. ami nem rám tartozik. Máir kiskorom­ban szerettem mindent meg­nézni, mindenkire ránézni, midentoe belenézni. És nem. csak nézni, hanem lakna is, ami mégsem egészen ugyan­az.” A felelésre szólító hang sokszor az utcáról rántja vissza a figyelmét. A tanító­nő szánalmat érez, mielőtt fi­gyelmetlensége miatt megró- hatná. Egy apró karambol: a felmosóvödör, amelyet a fo­lyosón szaladva fölborít, úgy kétségbe ejti, hogy a takarító­nő este becsönget a szülőit hoz, nincs-e valami baja a kislánynak? Önzetlenségéről is anekdoták vannak forga­lomba. Jórészt a „híres em­ber gyermekkora” címszó alatt felsorolható, érzelmes, szuperlativuszokban. De ezek a félbe tőrt vajas kenyerekről, ajándékokra költött zsebpén­zekről, magára vállalt gyer­mekcsínyekről szóló esetkék nem alkalmasak a jellemzés­re. Az utókor könnyen jósol. Ha a későbbi szatíraíró nyel­vet ölt valamelyik ebadta tár­sára, a majdani zeneszerző megbámulja az udvarukon működő kintornást, vagy a jövőbeni színész kigúnyolja a tanárait — máris megszületik az „antedatált jóslat”: a sza- tirizáló hajlam, a különleges zenei érzék, vagy a színészi tehetség csalhatatlan jeléről. Az utókor a fejlemények is méretében sohasem téved. (■Folytatjuk) ményezo? A tapasztalatok azt jelzik, hogy a rendszeres munkahelyi torna egy-kettőre népszerűvé válik. — A gyár kezdeményezése lehetséges, és — megítélésem szerint is — hasznos lenne — szól elgondolkozva a főorvos. — Csakhogy a kezdeménye­zéshez több olyan feltételt kell megteremteni, ami jelen­leg hiányzik. Gyógytornász, munkapszichológus és torna­terem. — Több asszonyt tűről hal­lottam panaszkodni: nem szervezi a munkahely a rend­szeres rákszűréseket, s így — bár 30 éven felül, évente ajánlatos — maguktól nem mennek el. — Az üzemorvosi rendelő­ben — egyebek közt — nő- gyógyászati szakrendelés is működik. A nőgyógyászati jellegű rákszűrésre nálunk is lehetőség van. Bárki ilyen igénnyel felkeres bennünket —, s ez nem gond, hiszen itt vagyunk „kéznél” — szívesen rendelkezésére állunk. Sajnos, ilyen igénnyel nemigen ko­pogtatnak be hozzánk, pe­dig felvilágosító előadásokon számtalanszor felhívjuk rá a figyelmet. — Kifutói és egyéb munka­körökben egészen fiatal lá­nyok is dolgoznak a vállalat­nál. Velük hogyan foglalkoz­nak? — Az utóbbi esfy-két évben néhány nem kívánt terhesség fordult elő ezeknél a lá­nyoknál, s ez arra figyelmez­tetett: nem kielégítő a szexu­ális felvilágosítás. Azóta évente egyszer összehívjuk a KISZ-korú lányokat, s felvi- lágosító-nevelő előadást tar­tunk a témáról. Véleményünk szerint azonban a környezet felvilágosítására is szükség van, hogy több segítséget kap­janak a lányok a „kényes” problémák megoldásához. Ezért évente egyszer szabá­lyos „szülői értekezletet” ren­dezünk. Elhívjuk a fiatal lá­nyok mamáit, s elbeszélge­tünk velük: hogyan foglal­kozzanak lányaikkal. * Az üzemi főorvossal folyta­tott beszélgetés két dologról győzött meg. Először arról, hogy a gyár a korábbi évek­ben is sokat tett már asért. hogy jó kedélyű, $ ne elcsigá­zott asszonyok térjenek meg otthonukba. Másodszor vi­szont arról, hogy ennek elle­nére még mindig vannak le­hetőségek, amelyekhez —■' részben, mert néhány felté­tel jelenleg hiányzik, részben, mert mindkét fél a másiktől varia a kezdeményezést — eddig nem nyúltak hozzá. Pedig minden amellett szol: érdemes is, kell is . Szénül Márta iAnekdoták ? ei'Ctajitl ascíKöi . Egy tosvéirosba váudorsatn­társulat érkezik, egy sok sze­replős darabot adnak e9ő. A gyér számú közönség igen ba­rátságtalan fogadtatásban ré- szesdtt a színészeket. Ekkor a főszerepig) megfenyegeti a közönségeit; .Ajánlom, visel- tked jenek tisztességesen, mert mi sokkal többen vagyunk, PMí#t magúik f’ J«an Richard meeédi: „Az állatként igazgatója egy napom, észreveszi, hogy az egyik ele­fánt köhög. Azonnal grogot készíttet neki. Az elefánt meggyógyul de másnapra az állatikért másik három fánttja is köhögni kezd.” A legutóbbi 'kutatások során kimutatták, hogy a szívverés ritmusa egyformán gyorsul a nőnél, amikor azt hallja: szeretlek”, és a férfiméi, ami­kor a faovrifloaső bail ja: „uram, a vacsora té- lataa van”, ,* Az egjdk különösem vonzó helyen, ahol igen szép a ki­látás Ganmes-ra, tábla áll ez­zel a féüraittal: „Az ön szá­maira rendezte a Hotel Splen­did!” Valaki aláírta: „Azért a természet is segített egy ki­csit.” »1 AmerSScáhen megszokott do­log, hogy minden elképzelhető helyein gyűjtőperselyeket állí­tanak fel jótékony célokra. A legtöbbem bedobják obulusai- bat anélkül, hogy törődnének vele, miire is fordítják majd a pénzt. Egy durhamá (Caroli­na) vegyeskereskedés tulajdo­nosa ezt tette pórbóra. Felál­lított egy perselyt és kiírta rá: „Legközelebbi nyaralásom ja­vára.” Az első este a per­selyben 34 dollárt, 30 centet és néhány női ruhagombot ta­lált. — Jaj! Pétiké, mit csinálsz ott fenn? — Csak a súlytalanság állapotát gyakorolom,,!

Next

/
Oldalképek
Tartalom