Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-26 / 72. szám

Használjuk jobban a fejünket NEZZE EL kedves olvasó, ha most ismételünk: szándé­kosan tesszük. Nem lesz talán unalmas, ha lapunk egyik eiilokébői felidézünk egy gondolatot. Arról az írásról van szó, amelyben kifogásoltuk, hogy a salgótarjáni 26-os épület liftjének javítása érdekében Miskolcról utaznak hozzánk sze­relők még akkor is, ha a hibát egy általános iskolai gyakor­lati oktatásban részesült gyerek is el tudná hárítani. A szó­ban forgó írás szerzője arra a következtetésre jutott, hogy a garanciális szabályok görcsös tisztelete kárára van a ház lakóinak, ugyanakkor költségkihatásai sem jelentéktelenek. Tévedés ne essék, nem arra szeretnénk mi most biztatni, hogy a jövőben tetszés szerint rúgjunk fel minden szabályt. A felvonó- és szabá'.yügy azonban egész világosan megmu­tat két dolgot. Az egyik: a bürokrácia elleni régi keletű küzdelem még minidig nem érlelte meg a maga gyümölcsét; manapság is tapasztalhatunk olyan intézkedést, ami bürok­ratikus és az ésszerűségtől nagy távolságra esik. A másik: gyakran pazarló módon gazdálkodunk azzal a pénzzel, amit nem kis erőfeszítések árán teremtünk elő, s aminek hűséges és beosztó kezelését társadalmunk ránk bízta. Az írást itt tulajdonképpen be is lehetne fejezni, csali hát az ésszerütlenség korántsem ér véget a liftüggyel. Az a szer­vezési mód például mór megszokottnak vehető, amikor há­rom ember közül egy dolgozók, kettő pedig — arra hivatkoz­va, hogy segít a másiknak — elmélyülteti nézi. Nem tapasz­talatcseréről van szó, hanem sokak által elfogadottnak mi­nősített munkáról, s arról, hogy a két ember tétlenkedését gyakran ugyanúgy megfizetik, mint a dolgom munkáját. Nem alaptalan tehát az a felvetés, hogy a szabad idő hasz­nos eltöltésének vizsgálata mellett azt se volna haszontalan jobban, alaposabban megnézni, mivel lelik el az idő az alatt a nyolc óra alatt, amit az üzemben, vagy a hivataliban töl­tünk. A gyarapodó pihenőidő hasznos kitöltését igyekszünk megszervezni. Ez helyes. Legalább annyira helyes és fontos lenne azonban a munkanap ésszerű megszervezése is. Mondhatná most valaki: csupa kis dolgokkal untatjuk. Egy magyar közmondás szerint azonban „sok kiesi sokra megy" és sajnos, hétköznapjainkban még temérdek az olyan jelentéktelennek látszó kicsiség, ami végeredményét tekintve nagy dologgá válik. Hogy úgy mondjuk: milliókat szed ki a zsebünkből. Nem számoltunk utána, de majdnem bizonyosak vagyunk abban, hogy az a gondatlanság miatt elherdálódott anyag, ami nagy építkezéseink körül néha semmivé válik, valamint azok a péntek délutánok, amelyeket a szabad szombatra hivatkozva — sokan munka nélkül ’öltenek —, hogy a hétfő délelőttökről ne is beszéljünk — or ?os szin­ten sok millió forintot hozhatnának konyhánkra. Értsük meg: a miénkre és nem a máséra. TISZTELJÜK és becsüljük azokat, akik hangyaszorga­lommal munkálkodnak azért, hogy jobban éljenek és gazda­godjon társadalmunk. Megértjük azt is amikor bosszankod­nak, mert munkájukhoz nem teremtik meg a megfelelő kö­rülményeket, hiányzik a szerszám, vagy az anyag. Az ő gon­dolataikat formáljuk szavakká, amikor azt mondjuk: hasz­náljuk a mostaninál jobban a fejünket. Higgye el mindenki, ha már nem lesznek nálunk apróságnak tűnő liítügyék, fel­oldódik a szabályokhoz való oktalan ragaszkodás, kevesebb lesz a római kori technikával végzett munka, hasznosabban töltjük el azt a bizonyos nyolc órát, még a Nap is másként fog sütni. Addig persze még nagyon sokat leéli tenni, de cselekedjünk! Ne holnap, hanem már ma kezdjük el. Szolnoki István 23. Herceg Festetics T aszaló né, született Douglas Hamilton Mária Viktória hercegnő, Ká­roly bádeni nagyherceg uno­kája, a volt monacói fejede­lem hitvese nem vett részt férje alpári passziójában. Be­teget jelentett. á Az írók, művészek, tudósok vasúti szerelvénye este nyolc­kor — két órával a kormány­zó „Túrán” nevű különvonata után — érkezik a keszthelyi állomásra. A küldöttséget Apponyi Al­bert gróf vezeti. Az egyik ko­csiból Bajor Gizi száll ki el­sőnek; utána Cs. Aczél Ilo­na. Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Zilahy Lajos, Balas­sa Imre, a Pannonia-asztaltár- saság ismert tagjai. A színésznő ezt a vonatje­lenetet — ahogy mosolyogva megjelenik az ajtóban, majd egy ünnepélyes kar lesegíti a lépcsőkről — bizonyára nap­fényben képzelte el. Nagy szélű kalapját is nap­fényre csináltatta. De a jelenet már villanyvi­lágításban történik. S igen gyér publikum előtt. Délután hatalmas jégeső vert végig az országon, a vo­nat útközben elakadt, s este lett, mire befutott Keszthely­re. A hercegi fogadó bizottság­nak akkor már nyoma sincs. Az állomásépület teraszán néhány civil várakozik. De az ablakokban még lógnak az ázott szőnyegek. S a sínek közt fénylő tócsákban virágok úszkálnak. Az érkezőket a helybeli ma­gyarság nevében Kolbenschlag Béla alispán és Reischl Imre városbíró fogadja. Bajor Gizi a szónoklatok végén megkérdezi Balassa Imrétől: „Ugye, mi most a herceghez megyünk vacsoráz­ni?” Festetics udvari titkára ugyanis még Pesten, indulás előtt levizitelt a vasúti ko­csikban, és bejelentette: „Önök ettől a pillanattól kezdve a herceg őkegyelmes­sége vendégei.” A meghívást azonban képle­tesen kellett érteni. Nemsokára kiderült, hogy Festetics a művészek pótkü­lönítményéből csak Apponyi 4 NÓGRÁD — 1971. mórcius 26., péntek Á szabálytalanság ára A Fővárosi Bíróság tanulságos ítélete A Szekszárdi Állami Gazda­ságnak sürgős szüksége volt három darab olajtároló tank­ra. A budapesti Kőolajipara Gépgyárhoz fordult, amely azonban — kapacitáshiányra hivatkozva — az azonnali munkát nem vállalta. A prob­lémát úgy oldották meg, hogy a következő megállapodást kötötték: a gépgyár kijelölt dolgozód a gazdasággal mel­lékfoglalkozású munkajvi- szonyt létesítenek és a tartá­lyok elkészítéséért a gazdaság­tól 42 ezer forintot kapnak. A megállapodás alapján, az állami gazdaság a vállalat érintett alkalmazottait az SZTK-nál biztosításra beje­lentette. A munkát a gyár üzemében, gépeivel és szerszá­maival végezték. Szerelés köz­ben azonban egy kipattant sziiánikdarato az egyik mun­kásnál oly súlyos sérülést okozott, hogy az illető fél sze­mére megvakult, A SZOT Társad alombázitosí rési Főigaz­gatóságának Budapesti és Pest megyei Igazgatósága a gazdaság ellen a sérültnek nyújtott gyógykezelési köiteé- gek, valamint a részére meg­állapított havi baleseti jára­dék nyolc évi összegének vdsz- szatérítéséért fizetésmegha­gyást bocsátott ki. Ennek ha­tályon kívül helyezéséért a gazdaság pert indított. A Pes­ti Központ Kerületi Bíróság a keresetet elutasította, de fellebbezésre a Fővárosi Bí­róság a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. A Munka Törvénykönyve megengedi — hangzott az in­dokolás —, hogy valamely vállalat a dolgozóit egy má­sik vállalat részére átengedje. De Ilyenkor a dolgozók mun­kaviszonya továbbra is az őket kirendelő munkáltatóval szemben áll fenn. Ebben az esetben azonban, az történt, hogy a Kőolajipari Gépgyár alkalmazottai nem voltak ki­rendelve a gazdasághoz, ha­nem a vállalat telepén végez­ték a gyár 'eladatkörébe tar­tozó munkát, nem mint a gyár. hanem mint a gazdaság alkalmazottai. Ilyen, szerződés megkötését, azonban jogren­dünk nem engedi meg, tehát az érvénytelen. — Nyilvánvaló, — hangzott tovább az ítélet indokolása —, hogy a szerződéskötés célja a pénzügyi jogszabályok megke­rülése volt. A gyár így kíván­ta elérni, hogy béralapját a tartályok elkészítésének mun­kadíja ne terhelje. A Főváro­si Bíróság előtt ismeretes egyes vállalatoknak hasonló irányú, eléggé el nem ítélhe­tő törekvése. Ilyen körülmé­nyek között a gazdaság és a gyár dolgozói közötti megál­lapodás teljesen formális volt és csupán a jogszabályok megkerülését szolgálta. A gaz­daságnak nem volt beleszólása abba, hogy a gyár dolgozói miiként, milyen körülmények között végzik el feladatúikat. Mivel ezek a dolgozók nem a gazdasággal, hanem a gyárral álltaik munkaviszonyban, nem lehet szó arról, hogy a gazda­ság, mint munkáltató, óvó- rendszabáilyt sértett, amiért felelősséggel tartozik: ez a fe­lelősség a gyárat terhe1; H. E. Balassagyarmatról jelentik A városi tanács elnöke as ifjúsági klub vendége volt — Lokálpatrióta vagyok, nemcsak hivatalból... — mondja Lombos Márton, a vá­rosi tanács elnöke, miközben a Centrum-klub felé tartunk, ahová meghívást kapott a fia­taloktól. — Nem előadást jöttem tar­tani, kezdi nevetve — a vá­lasztások előkészítésében bő­ven van részem az előadások­ból, de ha szűkebb pátriámról van szó, mégis szinte törté­nésszé válók... 1919—1945 emlékezetes ha­tárkő volt Balassagyarmat életében, bár ez idő köziben megyeszékhely volt, valóságos kis Párizs. De nem neki és a hozzá hasonló kisembereknek. A burzsoázia nyomta rá a bé­lyegét a városra és hagyta örökül azt a képet róla, hogy dzsentri-kispolgári város. Lombos elvtárs is itt volt fia­tal. Saját megfigyelései vol­tak a biztos kútfői ismeretei­nek beszámolójában, ami igen fordulatos volt, és úgy per­gett, mint az a film, amit a városi tanács készített az el­múlt öt esztendőről. . . A századfordulói 25 tagú seprűgyártól napjaink iparo­sodó városáig, ahol már négy­ezer a dolgozók száma, ugyan­csak hosszú volt az út, sok elvi harc és tárgyi nehézség, küzdelem jellemezte. 1950-ben, amikor megszűnt megyeszék­hely lenni, teljes letargia ural­kodott itt. Nem volt könnyű ebből felrázni és kimozdítani az embereket, de ahogy Lom­bos elvtárs mondta, a fiatalok a leghamarabb megérezték, hogy nem elég sóhajtozni, de még álmodozni sem elég, sem csodára várni. Az 1965-ben még 25 fő, ma már négyezer, de 1975-ben hatezer fiatal talál itt munkát. És csak úgy záporoztak a kérdések. Lombos elvtárs a gyakorló apa türelmével és a kommu­nista vezető felelősségével vá­laszolt mindenkinek, így meg­tudtuk, hogy nemcsak kere­seti lehetőség lesz bőven, de lakásról is gondoskodni igye­keznek. Eddig is a megyében elsőnek kezdtek OTP-társas- ház építéshez 1965—66-ban. Ennek köszönhető, hogy 800 család jutott modern, egészsé­ges és szép otthonhoz. Űjabb terv: 18 darab egy szoba­összkomfortos, 160 másfél szo­bás, erkélyes komfortos szö­vetkezeti lakás 15 ezerért, majd 2 szobás, 2 és fél szo­bás, sőt egyelőre, próbakép­pen nagycsaládosoknak négy­szobás lakás is készül. A Centrum-klub fiataljait nagyon érdekelte az is, mi­lyen stílusú lesz az építkezés. A belvárost, a volt megye­házkörnyékét és a főutat ha­gyományos és zártsoros épít­kezéssel alakítják ki. Itt rög­tön a művelődési központ problémájában mélyedtek el az érdekeltek, a fiatalok... Élénk helyeslést váltott ki az a terv, hogy a megyeháza lenne a kultúrkombinát: mű­velődési központ, színház, könyvtár, zeneiskola, táncte­rem, ahol a társastáncklub szeretne versenytáncokat, ha­gyományos bálokat rendezni, de még a legkisebbek is balet­tet akarnak tanulni a patinás falak között... Az árkádosítás is tetszett, a szalagház is, meg a három­sávos, 32 milliós közút; a ha­tárátkelőhely ragyogó kiépí­tése, az Ipoly szabályozása, de még ultramodern szülőotthon is, ami egyik büszkesége lesz a városnak. — elekes — A pénzéért megtanítjuk sírni Roger Gray angol pszicho­lógus véleménye szerint az át­lag férfi életkora azon egy­szerű oknál fogva rövddebb az átlagos női életkornál, mert a férfiak magukba fojtják érzé­seiket és nem sírnak olyan gyakran, mint az asszonyok. Szívén viselve az erősebb nem képviselői életkorának meg­hosszabbítását. különleges tan­folyamokat indított meg, amelyeken pénzükért a férfi­ak megtanulhatnak sírni. grófnak és Herczeg Ferenc­nek, mint törvényhozónak bontatott ágyat a kastélyban. A többieket magánházaknál szállásolják el. A művésznő és barátai este egy kisvendéglő­ben, halgulyást vacsoráznak. Az ünnepség másnap dél­előtt, a Kisfaludy Társaság közgyűlésével kezdődik. Né­hány perccel tíz után meg­szólalnak a fanfárok: most. érkezik Horthy és kísérete. Mindenki feláll. Horthyné még egészen fiatalos arca fö­lött parókafehér hajat visel. Süt a nap. A főszereplők be­vonulnak a szabadtéri szín­padra. A kormányzói pár után a herceg következik, két gyer­mekével: Ella grófnővel és György gróffal. Majd a pre­montrei papok csoportja, pa­tyolat reverendában, égszín­kék cingulussal, akár egy stílusosan felöltöztetett szín­padi kórus. Ügy látszik, hogy vége a háborúnak, béke van, nyár van, s ez már a végső szereposztás. A Helikon-emlékmű előtt felállított díszemelvényre sor­ra föllépdelnek a Kisfaludy Társaság tagjai. Csupa ga­lambosé fej, babénötvöztü homlok: Szász Károly, Sajó Sándor, Kozma Andor, Jakab Ödön. 1921-et írunk a Nyugat fénykorában vagyunk: Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Móricz, Krúdy most alkotják legjobb remekeiket —, de a magyar irodalmat itt hét­nyolc kiérdemesült öregúr képviseli. Köztük még Her­czeg Ferenc a legfiatalabb, s legkülönb. Mindössze ötven­nyolc éves. Az elnöki megnyitó után, Négyessy László és Kéky La­jos olvassa fel tanulmányait, majd Kozma Andor szavalja el A magyarokhoz cimű ir­redenta ódáját: „Magyarok, magyarok. büszke szenvedők, Emelt fővel állunk a világ előtt.. Bajor Gizinek sohasem volt érzéke se az akadémikus szó­lamokhoz, se a pátoszhoz; ezt már tudjuk róla. Most mégis valami nehezen titkolható megilletődöttséget érez. Hogy ő: a fiatal színésznő, a Ba­ross utcai lakos, egy tönkre­ment kávés lánya, s eladóso­dott ügyvéd menyasszonya itt tehet a „nemzet elitjében”. Ez az „elit” pedig a nyilvánosság előtt mindig a pátoszt gyako­rolja. A harsányság nemzeti etiketté vált. S az etikett sza­bályait — éppen mert hata­lomvágyból, erőszakból, ke­gyetlenségből születnek — el kell fogadni. Az irodalmi ülés után a Helikon-ünnepek hagyomá­nyos művelete, a faültetés következik. Itt, a parkban — mint hajdon volt Festetics György gróf korában — hu­szonegy gödröcskében meg­annyi nővén dékfá ja várja, hogy beföldeljék. (Folytatjuk) Meglepetés A szerelők tréfája Mai műsor KOSSUTH RADIO: 8.20: A Ma­gyar Rádió és Televízió szimfo­nikus zenekarának felvételeiből. — 9.00: Pilátus. Szabó Magda re­génye folytatásokban XV. rész. — 9.20: Anni Cordy és Bill Ram­sey énekel, a Bristol Bar-sex- tet játszik. — 10.40: Édes anya­nyelvűnk. Lőrinczc Lajos mű­sora. — 10.45: Puccini: Tosca — Tosca és Cavatrdossi kettőse. I. felv. — 11.00: Burmái levelek. IV. rész. Varázslók Gaum Paungban. — 11.10: Romantikus zene. — 12.20: Ki nyer ma? Játék és mu­zsika tíz percben. — 12.30: Tánc­zenei koktél. — 13.15: Lakatos Sándor népi zenekara játszik. Pere János énekel. — 13.45: Ka­tedrán és pulpituson. Interjú Bognár Rezső akadémikussal, a Debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem professzorával. —* 15.31: Dalok, költők, dalnokok. — 16.05: A csikók. Végh Antal do­kumentumjátéka. — 17.20: Bemu­tatjuk új felvételeinket. — 18.10: Bruno Walter vezényel. — 19.30: Sporthíradó. — 1j9.40: A Rádió­színház bemutatója. A kom- mün napjai. Bertolt Brecht drámájának rádióváltozata. — 21.06: Esti pihenő — muzsikával. —- 32.13: Százmilliók az urna előtt. Vértes Éva indiai útijegy- zete. V. — 22.25: Nóták. — 0.10— 0.25: Bartók kórusműveiből. PETŐFI RADIO: 8.05: Az elvált asszony. Részletek Fali operett­jéből. — 9.oo: Ezeregy délelőtt. . . — 10.00: A zene hullámhosszán. — 12.00: Weber és Wagner ope­ráiból. — 13.03: Liszt-művek, — 14.00: Mindenki kedvére. — Ket­tőtől hatig. . . — 18.10: Polkák. — 18.20: Emlékezés Jankovicb Fe­rencre. — 18.50: Népdalcsokor. — 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. Leonid Kogan zenekari hegedűestje. — Kb.: 22.05: A Magyar Rádió és Tele­vízió esztrádzenekara. játszik. — 22.25: Könyvek a párizsi kom- raünről. — 23.13: Wolf-Ferrari; Suzanne titka. Egyfelvonáso* opera. — 24.00—0.10: Hírek. Idő­járás, TELEVÍZIÓ; 8.25—12.20: Iskola­tévé. — 14.05—14.35: Iskolatévé. — 17.26; Műsorismertetés. — 17.30: Hírek. — 17.35: a technikuskép­zés mai gondjai. IH. rész. — 16.10: Alkotók és ihletőik. Té! a muzsikában. — 18.40; Ki mit vár a 10«. évtizedtől? („Változó vi- lágM-sorozat IX.) — 19.10; Rek­lámműsor. — 19.15: Esti mese. — 10.25: Szünet. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Fórum. — Kb. 21.30: Tv-híradó — 2. kiadás. — 21.40: Jégkorong VB. Svédország— Szovjetunió mérkőzés közvetítése Bernből, felvételről. SZÍNES MŰSZAKI KÍSÉRLETI ADAS: 31.40—23.15: Jégkorong VB. BESZTERCEBÁNYA: 10.30: Koc­kázat. 5. rész. (Ism.) — 14.55: Jégkorong VB: Csehszlovákia— Finnország. — 19.00 és 22.15: Tv- híradó. — 19.55: Jégkorong VB: Szovjetunió—Svédország. — 22.25: Történetek egy „jobb társaság­ból”, 3. rész.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom