Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

— Ragasztott? — kérdeztem gyanakodva az eláruaitónőt.

— Égy piíUiamtiig se féljen, égy kihúzza ez magárnak a szezont, mint a pinty — mondta fölényes mosollyal. — Garantálóin.

Akkor jó, gondoltam, ha

garantálja, akkor ide vele, Mert különben nagyon szép kis szandál volt. Száztizenkettőért.

Mindez kedden történt. S »hogy kiderült a szezon a rákövetkező kedd utáni péntekig tartott. Mert akkor egy óvaülain pillanatban szépen traó tment a szandál. Kliíf- klaff... ilyen vidám hatugza- tok mellett battyogtam haza.

— Kérem, valami a lábára akadt — mondta egy úr.

— Tudom, a szandálom — re. bőgtem, neki

És most mit csináljak? — kérdeztem bávatagcn, Szerencsére a húgom mindent tud. Megnézte a rokkant szandíált és fölkiáltoltt: — Visszaviszed

és a pofájukba vágod! Igenia

áEíto*tafe fölBb Btb'oVrÄBiÄ, B

írták, a pasassal is aláíratták, bevezették egy főkönyvbe. Na szóval, igy valahogy.

Maradtak előttem t—ÉDft. egyem.

Na, nem. fmt őrúrram J*éatem, ennyi időm nekem nincs. Majd ha kiveszem évi rendes szabadságomat. Me jövök üdülni a reklamációs irodába. És elhúztam a csíkot

Igen ám. de most mrtt csi- náltjak. Pofonegyszerű —, megcsinálom magam. Világos. Nagy Péter cár létére maga csinálta a csizmáit, éppen én ne tudnék akkor megjavítani egy koszos sziámidéit!

Vettem egy tubust. Az volt ráírva: mindent ragaszt. Ez azért túlzás — gondoltam —, hogy mindent ragaszt, de azért megpróbáljuk.

Nagy gonddal rtém.j ragasztót nyomtam a lyukba és a pántot visszatoltam a helyére. Lie kell nyomaim, villant az agyiamba. Mivel'? A szekrény- lábbei. Világos, a szetoónyLázár Ervint

SZANDÁL

i

____________________________________________

;

« paffjukba — mondtam har- -cúasan. Mindenesetre másnap

Jfölhúzftam a téK cipőmet — mezrtéLáb ugye. mégse! De pofába vágásra nem volt időm ‘mert egyéb iránt nemcsak ó- pövásárlással töltöm az időmet. hanem dolgozom js. Sajnos. Szóval nem értem rá. Harmadnap se, negyednap Ke. ötodnapra átszerveztem m programomat, délelőtt megyek pofába vágni. A villamosom, jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a saaa> tíáit. Afferae — gondoltam — aki ilyen feledékeny, mi a femjének vásárol lábbelit. Egy hét múlva mégis sort kerítettem rá. Délelőtt Üüilemcíkor beugróm — gondoltam. De csak a kirakatba ugrottam volna fejest, mert a bolt fél tizenegykor nyitott. Maradt a délután. Emelt fővel bevágtat- ttam. Na most! A hölgy, aki garantált, nem volt ott, helyette egy gróf külsejű fogta meg a szandál. Lógatta a két ujja közt, mint egy döglött patkányt. ..Nocsak, mondta, ez nem ránk tartozik, elmegy szépen, a reklamációs osztályunkra, ennyimegetnnyi, és ott”. A döglött patkányt, akarom mondaná a szandált a markomba nyomta. Aznap már nem volt időm reklamálni. Másnap se. Harmadnap se. Csak negyedmap. Akkor volt hja óra időm. Kicsit izgatott lettem, amikor megláttam a sort. Harmindketten álltak előttem. Harminckét pár rokkant cipővel. — Nono — mondtam — ez legkevesebb negyven, perc. Órabért is kérek majd a cipőgyártól. Ha 'kiemelt órabért adnak a szakadás miatti fölösleges időtől-' lésért, vehetek még egy pór szandált. Tartaléknak. A kettő csak eltart egy hónapig. Tervezgettem. hogy tarisznyát is veszek. Abban fogom magammal hordani a tartalék szandált.

Ott elől meg vitatkoztak.

— Maga ebben esőben mászkált — mondta a reklamációs iroda vezetője egy kövér pasasnak.

— De asszonyom, hogy képzeli — tiltakozott amaz — külön egy nejlonzacskót hordok magammal, arra az esetre, ha esik az eső. Olyankor levetem a cipőmet és abban viszem magammal. Ki hallott már olyat, esőben cipőt viselni!

Többen röhögtek, a pasas cipőjét gyorsan bevették. Azaz hogy — gyorsan? —, kiIsSdbeA. Ökonomik«», pincnc muntóvBl megemeltem a szekrényt és lábbal aCácsúsztat- tam a szandált Ez étéig nehéz volt, mert nem sikerült odacsúsztatoom rögtön, ahol nyomatná kellett. Csak a hu- szonmegyedtSk emelésre. A jól végzett munka örömére aludtam él és kellemes izomlázzal ébredtem. Most már mi sem egyszerűbb, mint a következő műveiéit Megemelni a szélirány és ügyes lábmozöulattal kirúgni alóla a szandált Az első kísérte* után, rá keltett jönnöm, hogy a ragasztó méltattam veit tegnapi tamásfco- dásamhoz. Ha njámrienit nem is, mindenesete szeCsrénylábat szandálhoz ragaszt szűrtem le a tapasztalatot. Áthívtam azt a szomszédomat, akivel jóban vagyok, mert egyedül nem boldogultam. Vele se. Így aztán, ki kellett béküíniöm a másik szomszédommal; akivel viszont haragban vagyok, mert legalább hárman kellettünk. Lám, mire jó egy rossz szandál! A két szomszéd és egy balta segítségével sikerült eredményre jutnunk. Igaz, a szandálon végleg ottragadt egy Mg szeknényiláb, a szekrény- lábon meg egy kis szandál, no, de az volt a fő. hogy egyben volt a szandál. Vidáman fölhúztam. Délután kettőkor azonban megéreztem, hot*’- valami baj van. A szandál... Reméltem, hogy gyári ragasztásánál ment szét, s az én mestermunkám állja a sarat. Úgy néztem meg, ahogy a huszonegyezők szokták gusz- tálnd a lapot. Sajnos, azonban az én ragasztásom ment szét. Taxival mentem haza. Nekem ne mondja még egyszer senki, hogy valami a lábamra akadt!

Csakhogy otthon nem tudtam levetni. Hozzáragadt a zoknihoz, a zokni meg a lábamhoz. Ollóval kellett le- nyírni.

Nem volt mit tenni, a szandált szép ívben kihajítottam az ablakon. (Másnap a házmester följelentett közterület beszennyezése miatt). S ha most valaki azt hinné, dühös vágyóik — téved. Mert hiszen intő jól szórakoztam. Hol kapok én a száztizenkét forintért ennyi izgalmat, humort, eredeti ötletet, váratlan fordulatot? Sehol. De azért legközelebb nem veszek szandált. Inkább fogom azt a rongyos száztizenkét forintot és eleve aat vágom ki az ablakom.

Györfíy Lásáő:

Aranypróba

A

* asszony áÜAa alatt, bogra kötötte a kendőt időnként odtuka- pott, és az állát előre tolva, a nyaka felé húzta a bogot. Eéeakélődött, feszengett a férje medlatt. Túl voltak mér aa ömvenen mind a ketten. A férfi kapatosain fecsegett. Tíz-tizenöt viltamy- pózna mellett is elrobogott a vonat, míg a zsebe felé indult keze etokotoraazta a gyűrött cfgarettá» dobozt. Fdltoita homlokán a slides bársony- sapkáit, s md/ntha nagy munkát végzett volna, magában motyogott vatamrt ás atz aaor szonym mosolygott.

Ne bagózz már anngnt — mondta az asszony. — Mást ae csinálsz egész úton»

— Miért, odakint nem bagóénak?

— Bagóénak hét, de nem folyvást.

— Én se mindig, csak most- — mondta az öreg és mosolyogva átkarolta az asz- szonyt,

— Ej, hagyd már esst — sasezenit az asszony.

— Magamba voltam mostanáig, miért baj ez — mondta az öreg, aprókast hunyorítva. Az egyik karjával az asszony vállát öleibe, amelyen furcsán feszült egy világoskék külföldi pulóver, a mást&kal a kezét szorongatta. Halkan gügyögött is valamit, egész közel hajolva az asszony füléhez.

— Hagyj már, te — mondta az asszony. — Ittál és részeg vagy. Szépein vártál; mondhatom.

— Várnak a többiek is az áOQomásom. Mondtam nekik, ma jössz haza. Kint varrnak az állomáson mind. — És kezdte a neveket sorolni, akik az állomáson az asszonyt várják.

— A diáméit kifizetted? — kérdette az asszony, mimtba nem is érdekelné, ki várja az áűksnáson.

— Ki — mondta az öreg.— Meg a padló is kész már as új házban. A nyárra be lehet költözni. Moelt aztán egész nap a lányod körUL kujtorog- nak — és az öreg nevetgélve megpaskolta az asszony kézéi. — Egész nap kuj forognak körülötte — mondta még egyszer, aztán váratlanul össaerándult szemöldökkel kérdezte: — Az Imréről miért asm szólsz?

— Mat szóljak? Majd .otthon sorjában... — mondta az asszony és az ablaküveg felé fordította a fejét.

— Jól vannak?

— Jól. Házuk is van, meg autójuk.

Az öreg nem kérdezett tovább. Csendes rázkódás zárta össze őket. Bár csak a testüket: az asszony az üvegen ált töprengve a szántók fete meredt, az öreg maga efté bámult, aztán mdmtha bőtoisko- Iónból ébredezne, visszakanyarodott az rndulattaten fecsegéshez.

— Egész nap a lányod körül kujtoiognak — mondta, és alig észrevehetően cauktott.

— Szépen vártál — mondta az asszony, visszafordulva az aiMefctólL. — Minek jöttél ett- bém? Otthon nem ittál volna. Ha vonatra száltez, mindig iszol.

— A lányod is elmegy. A nyáron biztos elmegy. Este mindig ott kujtorog körülötte valamelyik kőtök. De a Sanyit, azt nem engedem be.

— Milyen Sanyit?

— Hát a Bótáék Sanyiját. Lop. Én mondom, kp.

— De miért lopna?

— Mért lop. Azt mondják. Ez a betegsége. Lop. Pedig az apjának, a Bétának most tanúskodtam,

— Mit mondtál, te?

— Hát volt az a pere a házért Hogy a négy gyerek örökölte a házat. A Sanyi apjáé ás voflt egy rész belőle.

— Tudom — mondta az asszony.

— Hát most eladták a többiek, neki meg nem akartak pénzt adni. Én. is láttam annak ideijén a papírt. A Sanyi apja is örokosodott. Neki is jár.

— Műnek ártod bele magad ilyesmibe? Ha nines melletted az ember, mindig beleütőd valamibe az orrod.

— Mert ki akarták tagiadni, hát én nem engedtem. Vagy öten is tanúskodtunk ott.

— Minek neked mindig mással törődni? — kérdezte as asszony és fésztadődwe lábúj* as öreg karja aléL

— Mert keld — mondta az öreg dühösen. Az egész kocában tehetett hallaná, «mim* megismételte: — Mert kell.

— Ej, nem beszélek veled — mondta az asszony. — Részeg vagy — és jenjét az ablak felé fordult

Az öreg fetállt.

— Hová mész most meg? Megtelt torai mész, te? — Az öreg váltasz nélkül eätKRön- gétt az ölésiek között.

Az asszony egy tőéig az ablakon nézett kifelé, aztán átcsúszott az ül és másik oldalára, ahonnan csak vissza kellett fondtdnta, hogy az ajtót lássa.

Egy idő múlva felállt. A két Utes között topongott, a támlába kapaszkodva, nehogy a rászfeódó kocsin effibotoljék. Aztán elment az ajtóig, de nem lépett ki a peronra. Az üvegen át figyelt kifelé, át a másik kocsiba.

— Hát nem jön — mondta félig magának, kacsát meg annak a férfinak, aki közvetlen az ajtó mettett ült. — Nem jön. Három hónapig nem látott, most meg elmegy inni. — A férfi mosolygott és bólogatott. — Ilyen ez a fénfinép mind — folytatta az asszony a femfl arcába nézve. — A fiamnál voltam odakint. Itáliában. Az is részeg volt, mikor eljöttem. Ez meg így vár Itthon... Isznak, mind isznak.— És az aszonymég egyez»- kinézett a peronná, aztán visz- Hzament és leült a helyére.

Lendült az ajtó, jött az öreg. Az asszony nem szólt hozzá. Az öreg átkarolta.

— Magamba vofbbam mostanáig, te boszorkány.

— Hagy már békét nekem! — Mondta az asszony és eltolta a válláról a férfi kezét.

Az öreg őszülő, borostás szakáEú áRa megrándult, és a szeme furcsán összeihúzódofct. Megint esetlenül a zsebe felé tapogatott.

— Szépen vártál — mondta az asszony. A férfi csak tapogatta a zsebeit és összehúzódó szemeivel egyre gyorsabban

pillogott.

Az asszony, mert nem érkezett válasz arra, amit mondott, az öreg felé fordult. Egy pillanatig az arcába nézett, aztán megfogfe a kafoátzséb körül kotorászó kezet. Széles, nagyon rövid körmű újjai voltak az öregnek, és amint az asszony puffadt, pámás kezével útikulcsolta őket egy pdlVfcSötttüH SANDORs

Leányfurfang

Sárika strsz: nálad szebb lányok hátra szorítnah.

Kell alakoskodnod, s gyüjiheted udvarodat; Színlelj kis szeleburdtt, s könnyen elérni remélnek} Mímelj titkos bút, mint ki vigaszra szorul;

Sejtess gyenge szivet, s prédának nézik a gyengét — Am aki változattá csapda-vasára futott,

Ahhoz büszke legyél: mit képzel uramfia rólam? Aztán választhatsz foglyaid ezreiből.

Az elalvó gyermek

Nyakig a paplanba takarva, szemei alvásra bevarrva, még ébren figyel az orrocska, már álom-tenger a hajacska.

lanaitig, Misként megnyugodtak.

— Ne ríjj már — mondta

az asszony és zavartan mosolygott. — Ekkora ember,

aztán, rí, mint egy gyerek.

Mint a fiad. Mikor az állomáson felléptem a vonatra, az is rítt. Mert részeg volt, mint te. Mind ilyenek vagytok. Rítok és isztok.

Az öreg kihúzta kezét az asszonyéból, és tovább kotorászott a zsebe körül.

Itt a cigarettád — mondta az a&zony, és felvette a dobozt az ülésről. — Még a bagóját se találja. Szépen vártál, mondhatom.

— Kész van már a padló is — mondta az öreg és rágyújtott, rövid körmű, szétee űj- jaával takarva a lángot, nniinit- ha_ szélfútta utcán állna. — A nyárra kész az egész. Jöhet® fiad is a családdal. Lesz helyük.

— Nem ígérte biztosan — mondta az asszony.

— Pedig jöhet. Meg aztán maradhat is, ha akar — mondta az öreg.

A

z asszony nem szőtt. Kifelé nézett az ablakon, s tapogatózva babrált az álla alatt. A bogra kötött kendőt igazgatta, aztán hirtetem könnybe lábadt szemét kezdte dörzsölni. Az öreg megint átkarolta és egész közel hajolt az arcához. Kifelé néztek az ablakon, időnként egymáshoz ütődtek, és nem szóltak egy szót sem.

TÚZKOSÁR

Koppány György felvétele