Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-20 / 67. szám
Diák-képzőművészek és -fotósok tárlata Salgótarjánban Moszkva a kongresszus előtt ill.) A ma kezdődő első megyei diáknapok kétnapos rendezvénysorozata, a politikai és a művészeti események egész Nógrád diákifjúságának rangos seregszemléjét jelentik, felkeltik ismételten a figyelmet az öntevékeny diákmüvé- szeti mozgalom iránt, a politikai tanácskozások pedig az ifjúság érdeklődési körének megfelelően zajlanak, s hírt adnak a politikai aktivitásról, bizonyos értelemben a fiatalok világnézeti felkészültségéről. * Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ klubjában ma kiállítás nyílik, amely a meghirdetett képző- és fotóművészeti pályázatra beérkezett munkák legjavát tárja két napon át a diáknapok résztvevői és vendégei elé. A későbbiekben a kiállítás anyaga, s még számos kiegészítésként rendelkezésre álló festmény, grafika, fotó (salgótarjáni bemutatásuk helyszűke miatt marad el) az egri Gárdonyi Géza-diákna- pok ideién megnyitandó területi diáktárlatra kerül, területi zsűrizés után. Néhány tanulság a Nógrád megyei diákfiatalok által beküldött munkák alapján. A napokban megtartott zsűrizésen a megyei KlSZ-bizottsá- gon gazdag anyag gyűlt össze. Mennyiségileg a festmények, s különösen a fotók teszik ki a pályázatra érkezett anyag zömét. Kevesebb a grafika. Jó alkalom volt a zsűrizés arra, hogy a diákképzőművészeti mozgalom, s a fiatal fotósok egyre növekvő táborának tartalmi tevékenységét vizsgáljuk, következtetéseket vonjuk le tartalmi és formai vonatkozásban egyaránt Mindenképpen örvendetes, hogy az iskolákban működő képzőművészeti körök, fotószakkörök jó lehetőséget teremtenek a tanulóknak az alkotó tevékenységre is. Ez az alkotómunkára fordítható, s egyúttal kikapcsolódást, tzlés- fejlesztést nyújtó időszak, amelyet a fiatalok e körök„Kowtoly emberek azt mondják — írta Gizi egyik levelében —, hogy az már nem természetes, hogy Awtb- rus, hogy szeret engem, és hogy mit tart énfelőlem ... Az igazgató kitünően rá- érez, mind a várható sikerre, mind az új versenytárs színházi fogadtatására. De önállónak tudja magát. Bajor az évad első három hónapjában három nagy feladatot kap. Móricz Zsigmond Pacsirta. szó című szánművének szeptember 14-i bemutatóján Erzsit. a Menyecskét játssza. Miska, a szegény zsellérgyerek máitfoátjót, aki — míg jegyese a fronton van — férjhez: megy a vén korában is csapodár, gazdag Gazdához. Barjor Gizi nem elsőrendűn paraszti szerepeikre termett; a magyar faluról nincsenek is számottevő élményei. Így sa- jáit egyéniségét játssza bele a Menyecske szerepébe. Erzsit a szülei arra nevelték, hogy „olyannak kel lenni, mint a gyémántkőnek. Ha setéibe viszik, ott is világít”. De Bajor császoltalbfa, éécszeresebb ben töltenek, feltétlenül hasznosnak bizonyul. A diákok itt bizonyos tekintetben közös megformálási problémákkal foglalkoznak, összehasonlítják és tisztázzák kifejezési eszközeiket, képességeiket, hajlamaikat. Így a foglalkozások nyilvánvalóan nem csupán technikai kérdésekre koncentrálódnak, hanem ezen túllépve a művészi formálás, komponálás, kiemelés stb. problémái is súlyt kapnak. A fotóanyag pedig ismételten arra hivja fel a figyelmet, hogy a fotó olyan nyelv, amelyet nemcsak mind többen értenek, de amelyen a fiatalok körében is egyre többen tudnak „beszélni”. Nemcsak hivatásosok, hanem a műfaj diákkedvelői is. Széles mezőny alakult ki e művészeti ágban a zsűrizés alkalmával is. A felvételek többféle elemből ötvöződnek, különösen sok az úgynevezett tudósítás. Friss gondolatokat is tartalmaznak napjainkról, a diákéletről. Ügy tűnik, hogy az ifjú amatőrök is felfedezik az élet mozzanatait, s több esetben nemcsak formai játékként, hanem átgondolt —, ha nem is mindenkor sikerült —, mondanivaló tolmácsolására. * Ezek után néhány szót a tartalmi vonatkozásokról. Lássuk először a festményeket. Tartalmi és formai szempontból is ezek a jelentősebbek a képzőművészeti anyagban. A salgótarjáni Bolyai, a balassagyarmati Balassi, a kisterenyei és a rétsági gimnáziumokban működő képző- művészeti körök tagjai jelentkeztek ezúttal a legfigyelemreméltóbb anyaggal. De más középiskolák tanulói is küldtek képeket. Most csupán ösz- szességében szólunk az anyagról. Néhány festmény, úgy hisszük, az egri tárlaton is sikerrel szerepelhet, ezek a megyei művelődési központ klubjában is láthatók. Kiforrott alkotás természetesen kevés akad. De a fiatalok érdeklődését, a példaképek által nyújtott képszerkesztési készséget, s bizonyos értelemben a szflcráBáat ad a szerepnek. „Tűzrőlpattant, ideges, hisztérikus teremtés” — 'ilyennek képzeli el a hősnőt. S felfogáséinak ezzel a világias, hiszte- roid jellegével kissé ellenszenvessé is teszi a figurát, előkészítve a nézőt a Menyecske későbbi választására. Móricz a bemutatóra a Pa* cotrtaszó dedikált kötetét küldi el a darab hősnőjének. Néhány nap múlva pedig így nyilatkozik; „Bajor Gizi Menyecskéjét magam is teljes szívvel vállalom. ” Egyes körökben azonban idegesen fogadják a sóikért. „Te Dúcai — újságolta Gizi a vőlegényének —, a színháznál majdnem kezet csákóinak nekem, a háltam megett meg utálnak, ahogy csak bírnak...” Jászai Mari is megnézi az előadást, s a „tündéri kisfiú” hízelgő epitetonjáit átmenetileg erre a kifejezésre cseréli fel: „aszfaltvárág”. Rózsahegyi Kálmán, aki a darabban Miskát játssza, titokban dohog és méltatlankodik, ö mást választott volna partnerül. Paiulay Erzsi rózsacsokorral állít be az öltözőbe — egyik kritikus- barátját azonban felbátorítja egy burkolt célzatú támadásra. színkezelésben Is megmutatkozó egyéni elképzeléseket híven tükrözik. A grafikai anyag kevés. Néhány tanulmány, s a színes grafikai lapok technikai megoldása keltenek esetenként figyelmet. + A fotók szolgáltatnak alkalmat arra elsősorban, hogy néhány szemléletbeli kifogásunkról is szót ejtsünk. A balassagyarmati Szántó-Kovács és a salgótarjáni Bolyai Gimnáziumok amatőr fotósainak felvételei keltették fel mindenekelőtt az érdeklődésünket. A témák egy része adott, az iskolai élet, a tanulás, a gyakorlati foglalkozások mozzanatai, az országjárás szép pillanatai jelentkeznek elsősorban a képeken, S több portré is akad. Az irányzatok is sokszínűek. Az ezúttal kristálysorozatként említett fotók művészileg a legkifor- rottabbak, hangjukban is űjszerűek az amatőr diákfotósok körében. Az úgynevezett munkaábrázolások technikailag általában nem a legsikerültebbek. Egy-két szép, egyszerűségében megkapó portré ugyancsak értékes. Az érdeklődési kör azonban, úgy véljük, ennél sokkal tá- gabb a fiatalok körében. Csak néhány példa. Teljesen hiányzik a fotók közül például a szerelem, ha úgy tetszik a diákszerelem néhány finom mozzanatának megörökítése. De a fotók alapján nem létezőnek tekinthetnénk a beat- et, a friss zenét, a ritmust, a táncot, stb. is. A képek alapján azt hihetnénk, hogy mindezek mai középiskolás fiataljainktól teljesen idegenek. Jóllehet a valóságban ez távolról sincs így. Azt hisszük, a fotók kissé túlzottan „tematikusait” szerettek volna lenni. A szakkörvezető pedagógusoknak a jövőben több gondot kellene fordítani arra, hogy merjenek helvt adni a „fiatalos” témáknak is. így az anyag sokkal őszintébbnek,, elevenebbnek hatna. Ä vágás Ambrus ZőTHrit jobban megsefozi. minit pért- fogpltját. Szavaival maga-magáit vigasztalja. A bor-1 emlegeti, amelyet a kritika le- bumkózott, mégis állandó mű- sardarafo. Dúséit hozza szóiba, akinek csak húsz-huszonöt néző tapsolt a városligeti színházban. Majd arra gondod1, hogy egy válaszcikkbeix visz- saovág. Hiszen tudja, kj indította el a támadásit, hová kell célozni. De Bajor egy simogatással lefogja az igazgató kezét Szerinte a nyílt színá hadakozással újabb ellenségeiket szerezne. S másnap már Ambrus is higgadtan ítéli meg a helyzetet. „Nagyon ki vagyok fáradva — írja Gizi Vajdának a front, na. — Miniden áldott nap próbám van, úgy hogy oly fáradtan jövök haza, hogy tanulni nem tudok. Csak végigfek- szem a díványon és alszom. Este meg vagy játszom, vagy próbám ven a házi színpadon.” A dadái próbálják, Hevesi Sándor rendezésében. Ambrus az október 5.j bemutatóval újabb kockázatot vállal. Igaz, A dada Bródy Sándor legerősebb, s legnagyobb hatású drámája. Fő hőse, Bollygó- Kiss Erzsébet, a falusi leányasszony, akit a főváros nagyságos társadalma magához édesget, majd elevenen befalaz és elemészt — fejjel magasabbnak tűnik fel a többi, erkölcsileg emancipált Bródy-hösnótnél; alakjait a népballadák tragikus árnyéira növelj meg, hangja pedig az ószövetségi siratóénekek pátoszával, s szinte rímes pró- aarwxmeíbfem vássáiangaik a Nem teng tód a plakát, sem az úgynevezett lelkesítő jelszó, jelmondat a moszkvai utcákon. Általában is mértéktartó a propaganda, a párt XXIV. kongresszusára. Mértéktartóak, de célirányosak a plakátok; a termelékenység növelésére, a munka hatékonyságára, a szolgáltatások növelésére ösztönöznek. Annál pezsgőbb, és „zajosabb” volt az elmúlt napokban, hetekben és ezekben a napokban is a szovjet sajtó, amelynek hasábjain talán még soha nem tapasztalt sokoldalú, eleven és konkrét vita alakult ki a pártkongresszus téziseit, az új öitéves tervet illetően. Az újságok nemcsak tudósítottak azokról a gyűlésekről, amelyeken az új ötéves tervvel, a kongresszusi tézisekkel ismerkedtek a nagy szovjet ország kommunistái, dolgozói, de sokoldalúan, műfaji árnyaltsággal magyarázták a Köziponti Bizottság egy hónappal ezelőtt megjelent téziseit. Nem az volt a cél és nem is lehetett, hogy a rendkívül nagy számú szakember bevonásával elkészült koncepciókat alapjaiban változtassák meg ezekben a viták — bár még az is elképzelhető, hogy egyes kérdésekben éppen a viták alapján mélyebb változások is bekövetkezhetnek. Sokkal inkább azonban arról van szó. hogy: „hogyan”? A tézisek úgy fogalmaznak, hogy 145—150 millió tonna acél. Tól-ig! Ennyi legyen a Szovjetunió termelése. A 154 millió tonna a tudományos kiszámi tottság alapján már most reálisnak , és elképzelhetőnek: tűnik, de ahhoz, hogy a 150 millió tonnát elérjék, ahhoz már a vi- tázók tudata, készsége, ötlete lelkesedése adja meg a „hogyan”-*. Gondoljuk el, hogy Magyarország I960, évi acéltermelése nem sokkal haladta meg a — hárommillió tormát Eserötsaáz levél Jellemző egyébként a dolgozók aktivitására, hogy csak az Ekonomkseszkaja Gaaeta egyetlen hónap alatt 1500 leveleit kopott; konkrét, okos, tényszerű javaslatokkal — nem véletlen hát. hogy márszánpadoo. De a dráma hősnőjének nincs íródlag végiggondolt jelleme. A dada csak végrehajtója egy célzatosan megkomponált sors utasainak. Ráadásul a darabolt most mutatják be harmadszor: 1902- ban Varsányi Irén. játszotta a Vígszínházban, majd 1907-ben Mészáros Gizával a M^yar Színház újította fel. S itt a nagyabb kockázat: vájom Bajor Gizi — elődeihez méltó, felfogásban tőlük mégis elütő — alakítása harmadszor is sikerre viszi-e a darabot? S az eredmény Ambrus merészségét igazolja, A döntő szót ezúttal Hatvány Lajos mondja ki: ,,Bajor Gizi szinte máról-holnapra megnőtt, és színésznő lett a javából: ezen a terepen és ebben a színházban a legkülönbbek közül való.” Ambrus másnap már reggel bemegy az irodába, s Gizit képletesen az ölébe ülteti. „És most kérjen tőlem, amit kíván”! A jövő hónapban Molnár Ferenc új darabja következik. aztán Herczag Árva László király-a, aztán Az aranyemiber, aztán egy Sha- kespeare-vígjáték. Lehet válogatni a főszerepekben. Ambrus örömében már-már fél- rebeszíéL Ö minden nagy feladatat legszívesebben Bajor Gizire bízna. Vagy pihenni vágyik inkább, vidékre utazni, szabadságra menmä ? .Szédületes, nem? — írja Gizi a vőlegényének. — Különben most nem is lehet hozzám szólni, csak lóhátról. Milyen jó. hogy Te tüzér vagy!*’ (Paégtatjaiej cnag számának 24 oldalából 11 oldalt szentelt a lap a javaslatoknak. Hasonlóan széles teret kaptak a dolgozók levelei, tanácsai a legkülönbözőbb rétegből, a Pravda, az Izvesztyija, vagy a Trud hasábjain is. Dehát, voltaképpen melyek is azok a feladatok, amelyek előtt a Szovjetunió áll. s amelyeknek végleges megfogalmazása, konkrét megszabása — gazdasági és politikai téren egyaránt — a Moszkvában összeülő XXIV. kongresz- szusra vár? Irányítás es számítottép- technika A gazdasági reform — vagy ahogy a Szovjetunióban pontosabban nevezik: az új gazdasági tervezési rendszer — gyakorlatilag másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. Hazánktól eltérően itt folyamatosan éveken át tértek és térnek át jelenleg is a vállalatok e rendszer megvalósítására. Jelenleg már az ipari vállalatok 93 százaléka, a szovhozoknak több mint a fele, az egész közlekedés és a posta már az új gazdasági tervezési rendszer szellemében és alapján dolgozik. A most kezdődő új ötéves terv rendkívül konkrétan szabja meg a teljes áttérést a hatalmas szovjet ország minden ipari üzeme, ezen belül az e téren még elmaradt építőipar számára. Az elmúlt évek tapasztalatai, miután a termelékenység éppen a kétszeresére nőtt eddig, azt igazolják, hogy helyes volt az új rendszerre való áttérés, de azt is hogy tovább kell javítani a szisztémáit, s alapvető feladat, hogy a reform mechanizmusa még erőteljesebben befolyásol, ja a technikai haladást. A technikai haladás megfelelő üteme rendkívül gyümölcsözően 'hat ki a termelékenység növekedésére. Márpedig a tézisek értelmében az új ötéves tervben a nemzeti jövedelem 90 százalékát a termelékenységnek kell biztosítani. Rendkívül imponáló számadat ez! A másik hasonló és alapvető probléma, amely a kongresszus homlokterében áll majd. és amely széles körű vitára serkentett: a vállalatok. az ipar koncentrálásának meggyorsítása és ezen keresztül az irányítás tökéletesítése. Az utóbbi években sok kísérlet történt különböző vállalatok egyesítésére, országosan mintegy 600 egyesülés jött létre. Ha meggondoljuk, hogy a Szovjetunióban mintegy félszázezer nagyobb ipari vállalat van Szibériától Moldaa központi irányítása hogyan válik mind nehezebbé, sőt a fejlődés ütemével párhuzamosan megoldhatatlanná is majd. Éppen ezért a téziseknek megfelelően, a vitázó k döntő részének egyetértésével, az ötéves tervben ezeknek a vállalatoknak jelentős részét összevonják: kevesebb vállalat, hatékonyabb irányítás, ésszerűbb tervezés és nagyobb termelés is. S ha már szó esett, mert kellett, hogy szó essen az irányításról, rendkívül meggyőző volt, s egyúttal már szinte irigylésre méltó is, ahogyan az. irányítás, a vezetés és számítógép-technika „kooperációját” hangsúlyozták mindenütt a közgazdasági szakemberek. Már eddig is jó néhány ezer vállalat dolgozott központi számítógéprendszerrel. De éppen az irányítás koncentráltsága követeli meg, hogy a számítógépek száma 3—4-szeresére emelkedjen, hogy gyakorlatilag a Szovjetunió minden jelentősebb mari vállalata a belső tervezést, az anyagigényt, a szervezést, a technológiát, egyszóval az Irányítás minden kérdését korszerű számítástechnikai eszközökkel oldja meg. Rumjancev akadémikus megadta a választ — Jókat derülünk — mondotta Rumjancev akadémikus —, amikor a nyugati sajtó hasábjain azt oLvassiuk, hogy megbukott a szovjet gazdasági reform, s mi voltaiképpen a számítógépekkel ébből a bukásból keresnénk most a kiutat. Pedig semmiféle meghökkentő nincs a számátógép- techmka ilyen nagyarányú alkalmazásaiban. A reform — amely nemcsak a iparra, hanem a népgazdaság egészére vonatkozik, nyilvánvaló céljának megfelelően növeli az ipar koncentrációját, az ipar koncentrációja, már utaltunk rá, megköveteli a korszerű irányítást. a korszerű irányítástechnikát. A reformtól nyílegyenesen vezet tehát él az út a korszerű számítógéptechnikához. természetesem, az előbbi megelőzve az utóbbit A vezetés módszerei lehetnék közgazdaságiak, adminisztratívak, mint például a szervezés maga, és technákadak, ahol a telefon szerepét átveszi például a számítógép. — Ezt a három módszert eggyé akarjuk szervezni — szögezte le Rumjancev professzor és rögtön hozzátette. — Ha bármelyiket elhagynánk. elkerülhetetlen lenne a bukás. Komplex módszerek kellenek. 4 NÓGRÁD — 1971- március 20,, szombat váig, akikor elképzelhető, hogy ennyi nagy ipari vállalatnak (Folytatjuk.) Jelenet a „Forsyte Saga” eímű folytatásos filmből. IA tw március 25-t (csütörtöki) műsorához!] Tóth Elemér 18.
