Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-19 / 66. szám
Moszkva es kongresszus előtt (Kiküldött munkatársmiktől) : AZ A IN EH AN V NAP, amelyet Moszkvában tölthettem, s az a néhány találkozás, amelyet a Szovjet Újságíró Szövetség szíves közreműködésével megvalósítani módomban Volt, nem adhat alkalmat arra, hogy valamiféle totál képet nyújtsak Moszkváról, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa előtt. Moszkváról beszélek, — külpolitikai szóhasználattal élve, valójában az egész Szovjetuniót értem alatta. Azok a benyomások tehát, amelyek Moszkvában értek, azok a tények és találkozások, amelyeket a szovjet fővárosban volt szerencsém megtudni, illetőleg megvalósítani, többé-kevésbé tehát érvényesek az egész Szovjetunióra, erre a hatalmas, természeti kincsekben kimeríthetetlenül gazdag, fölhalmozott tudásban, emberi akaraterőben messze kimagasló országra. Azt mondottam, hogy rövid és néhány nap állt csak rendelkezésemre Moszkvában, mégis hozzá kell tennem, hogy ez az idő mégis számottevő és érdekes anyagot nyújtott az újságíró számára. Találkozhattam A. Rumjancev akadémikussal, a szovjet köz- gazdasági élet kimagasló alakjával, az Ekonomicsesz- kaja Gazeta főszerkesztőjével, A. Sz. Pavlenkoval, az Össz- szövetségi Tervhivatal (Gosz- plan) villamosítási és energetikai főosztályának vezetőjével; olyan gyakorlati szakemberrel, mint I. J. Kreme- rueczik-i'jjel, a Moszkvai Ruhagyári Egyesülés rendkívül energikus igazgatójával, e gyár kollektívájával, munkásokkal, munkásnőkkel, az itteni számítóközpontban dolgozó fiatal szakemberekkel; a Pravda, a Komszomolszkaja Pravda néhán vezető munkatársával, és még sokan másokkal, akik közvetve vagy közvetlenül járultak hozzá utam sikeréhez. Az osztankmoi toronyból messzire látni. NEGYEDSZER fordultam meg ebben a városban. Az első és a negyedik találkozás között 14 esztendő telt el, akkor a VIT-en voltam a szovjet fővárosban, és az Ukrajna Szállóban szálltam meg, amelyet akkoriban adtak át a világ minden tájáról idesereg- lett ifjúság számára. Száz nyelvű ifjúság zsongott akkor Moszkvában, s ez a zsongás valami sajátosan fiatalos, megkapó bájt adott ennek a már akkor is hatalmas metropolisnak. Most ismét az Ukrajna Szállodában szálltam meg, ma már persze szerényebb szálloda lett az új, modern kolosszusok sorában, de ezer szobájával, városnyi vendégével, éjjel-nappal zsongó előcsarnokával, éttermeivel postahivatalával, ma is egyik centruma a szovjet főváros nemzetközi kapcsolatainak. Valahogyan méltóságteljes és komoly lett ez a szálló, ahol a távoli Szibériából jött geológusok szállnak meg néhány napra, a japán, az EAK, vagy az INTERFLUG repülőjáratainak személyzete piheni ki az érkezés és indulás között a munka fáradalmait. Amerikai és nyugatnémet, francia, belga, vietnami delegációk laknak itt, burjátok a mongol határ mellől, vottyákok, zűrjének, mordvinok északról, vagy éppen ukránok Kijev mellől, laknak itt rövidebb-hosszabb ideig. Ez az ezeregy színű kaleidoszkóp nem egyszerűen etnikai érdekesség, hanem a dinamikusan fejlődő szovjet gazdasági élet, a bel- és külkereskedelem, a bel- és külpolitika „emberekben kifejezhető” vetülete. Van abban valami szimbólum, hogy éppen e szállodával szemben, amely egykor a fiatalság számára, a jövőnek épült, áll a KGST impozánsan modern, hatalmas székháza, a Moszkva folyó másik partján, és ível el a KGST palota alatt Moszkva egyik legmodernebb utcája, a már sokat emlegetett Kalinyin sugárút. AZ IS, AKI CSAK először járt ebben a városban, de különösen az, akinek sz már többször megadatott: gyorsan megállapíthatja, hogy e 50 évvel ezelőtt 300 valahány ezer lakosú, mostanra már megapolissá nőtt város életének dinamizmusa évről évre mind gyorsabb tempójú. A széles és korszerű utakon hat sávban hömpölyögnek az autók, zsúfoltak az autóbuszok, trolibuszok, megállás nélkül suhannak a metrókocsik, s bármerre tekint az ember, új épületek, új városrészek épülnek fel szinte egyik napról a másikra. Aki a világ egyik legérdekesebb építményének, az osztankinói televíziós torony majd 400 emeletnyi — idáig mehet fel a civil látogató — magasságából tekintetével be akarja fogni Moszkvát, annak még napfényes időben is ugyancsak erőltetnie kell a szemét, oly megoldhatatlannak tűnik e feladat. Újabb hat Egy balul sikerült átadási kísérlet után, november 114, határidővel, a vasútépítők újabb határidőt tűztek ki a főállomás átadására: május első felében elkészülnek az épülettel. Addigra a hiányosságokat kiküszöbölik s az annyira óhajtott, és oly igen szükséges állomásépület átadható- átvehető állapotba kerül. Ehhez azonban arra volna szükség, hogy a munkások csoportjai lázas igyekezettel dolgozzanak, máris égjen a munka a kezük alatt. Vezényszavak hangozzanak az állomás környékén, szóval a munka teljes ütemből haladjon. Ezzel szemben mit látunk? Semmit, abszolúte semmit. Munkások nincsenek, senki egy szöget be nem ver, félik az állomást és környékét nem zavarja. Az aluljárót ugyan lezárták, (nem a vasút!) és az átkelést megakadályozandó, még szöges drótkerítést is vontak köréje, de mintha csak azért történne, hogy lelkes „sportembereknek” megnehezítsék az átjutást. Megnehezítsék — mondom —, de meg nem akadályozhatják, mert a tilalmi táblát, amit este kitesznek, reggelre ellopják s az anljáró hiányában, életveszéllyel is megküzdve, felül járnak át... Az állomásépület pedig bús elhagyatottságban áll. Tartani lehet tőle, hogy elhagyott jószágnak nézik, s netán megkezdik lebontását, s lebontván, szcthordását. A májusi átadás-átvételből így nem lesz semmi.,. — y — Havonta félmillió A nógrádi Réfee TenmaTő- szővetkezedíben megindult a mimika. A növénytermesztési feladatok méMett gondosan foglalkoznak az állattenyésztéssel is. Az elmúlt esztendőben létesítettek egy 20 ezer férőhelyes baromfitelepet. A tojóstenmelés máris kedvezően aflakuJt A gondos takarmányozás meHefet a tyúkok ailól havonta féürmlMó tojást szednek M. A fontos éHélmeeési cikket a közellátás céljára adják. A kereskedelem a tojás átvételére szerződést kötött a termelőszövetkezettel. Az erdőgazdáiségok összevonását nagy érdeklődés előzte meg a megyében. Vajon hogyan birkóznak meg a feüaida- tokkal. a területiben háromszorosára növekedett Ipolyvi- déki Erdő. és Fafeldolgozó Gazdaság vezetői, a fizikai dolgozók. Az összevonásig önálló, a szomszéd megyéhez tartozó, saját munkastílussal, a földrajzi adottságaiknak megfelelő szervezettséggel dolgozó erdészetek kerültek egy irányítás alá, balassagyarmati széikhellyel. A legdöntőbb, az emberek munkafelfogása, sem egyezett meg mindenben az új vezetéssel. Az összevonással más-más szakmai felfogású embereket vontak olyan, vezetés alá. amely nagyobb mértékben a nógrádi viszonyokhoz volt kötve. Nehéz kezdet Az összevont erdő- és fafeldolgozó gazdaságnak jelenleg a Saügó-vár térségétől a gödöllői dombokig, onnan, a Börzsönyig terjed a határa. A faállománya, néhány helytől eltekintve minőségileg nem a legjobb. Itt kell megemlíteni, hogy a gépesítéssel sem dicsekedhetnek. A gép kevés és korszerűtlen, is. Ehhez párosul a nagyfokú munkaerőhiány. Ezek mind olyan, akadályok voltak az egyesült erdő- és fafeldolgozó gazdaság előtt, amelyek kéitséighe vonták, hogy meg tudnak a gondokkal birkózni. Érthető volt tehát a munkájuk iránti fokozott érdeklődés. A gazdaság azt a feladatot kapta, hogy fokozza » tenVonzóvá tenni a pártszervezetet Ä tagépitő munka tapasztalatai a rétsági járásban A part X. kongresszusára készülődve, a vezetőség újjá- választása során a rétsági járási pártbizottság is vizsgálta a járás pártalapszervezetei- nek tagépítő munkáját. Akkor arra a következtetésre jutottak, hogy a pártépítés üteme jobb a megyei és az országos átlagnál, viszont a munkaképes korú dolgozók aránya rosszabb a párttagoknál. Igaz, ezt befolyásolja az a tény is, hogy a járás községeiből mintegy 4500 a kijáró dolgozók száma, s a párt- bizottságnak nincs adata arról. hogy a kijáró dolgozók között mennyi a párttag. A járási párt-végrehajtóbizottság, de a járási pártértekezlet is úgy foglalt állást, hogy az alapszervezetekben előbbre kell lépni a tagépítő munkában, aminek egyik fontos feltétele, hogy vonzóvá tegyék a pártalapszerve- zetek munkáját, tevékenységét. A pártépítő munkát segíti elő a termelőszövetkezetek megerősödését, a gépesítés hatására nagyobb, elsősorban a fiatalok visszaáramlása, az új üzemek letelepítése stb. A járási pártértekezlet óta ugyan még fél év sem telt el, ezért megfelelő következtetéseket nehéz lenne levonni, egy dolgot azonban máris meg lehet állapítani. Azt, hogy a rétsági járás alapszervezeteiben eredményes volt az elmúlt néhány hónap, s 19-70. októberétől eddig 27 új taggal erősödtek a járás alapszervezetei. Míg 1970-ben összesen 31 új tagot vettek fel a párt soraiba, az idén eddig 15 új tag felvételét hagyta jóvá a járási pártbizottság. Külön örvendetes tény, hogy az új tagok 41 százalékát a KISZ ajánlotta, 26 százalékuk pedig a nők közül kerül ki. Bár eredmény, de a járásiai véleménye szerint is alacsony a 41 százalékos munkásarány. Eljutottak odáig, hogy hat olyan alapszervezetben, mint a többi között a Finomkerámia- gyár tolmácsi üzeme, Keszeg, vagy a diősjenői termelőszövetkezetben, ahol évek hosszú során át egyetlen űj tagot sem vettek fel az alapszervezet, teeiai közé, most igen jól tevékenykednek a pártszervezet vezetőségének tagjai. — A községben három alap- szervezet tartozik hozzánk, a termelőszövetkezet, a községi és az erdészet, ösz- szesen hatvan taggal — tájékoztat a beszélgetés során Sógor László, a diósjenői csúcsvezetőség titkára. A járási pártértektízlet után, mi is meghatároztuk pártépítési feladatainkat, melyeknek egyik legfontosabb pontja az volt, hogy keressük meg azokat az embereket, akik alkalmasak a párttagságra. Az elmúlt öt évben nem vettünk fel tíz új tagot az alapszervezetekbe, viszont erre az évre tíz tag felvételét határoztuk el, elsősorban a fizikai dolgozók, a nők és fiatalok köréből. Elképzeléseinknek megfelelően a vezetőségi tagok vállalták a legtöbb feladatot. A termelőszövetkezeti alapszervezetben öt új tag felvételét tervezzük ebben az évben. Három hónap alatt három új tagot már felvettünk, két fizikai dolgozót, és egy agrárértelmiségit, akiket azonnal megbíztunk különböző munkával. Az egyik fiatal a KISZ titkára lett. A másikat szocialista brigád szervezésére kértük fel, míg a harmadik, aki traktoros, a téli gépjavítások szervezésénél, irányításánál tevékenykedik. A községi területi alapszervezethez elsősorban pedagógusok, tanári alkalmazottak, háztartásbeliek és nyugdíjasok tartoznak. Itt is öt új taggal szeretnénk megerősíteni az alapszervezetet. AVILL- TESZ-nél dolgozók is ide, a községihez tartoznak, ahol előbb pártcsoportot, később pedig alapszervezetet szeretnénk létrehozni. Ügy érezzük, jó úton haladunk. Most már meggyőződéssel mondhatom: az emberek igénylik, hogy odafigyeljünk munkájukra, magatartásukra, s sokkal úgy beszélgessünk, olyan munkákkal bízzuk meg, mint a párt jövendő tagjait. Előrelépésünknek ez a záloga. * Feltétlen figyelemre méltó a járási pártbizottság intézkedése is a pártépítési munka javítására. A végrehajtó bizottság irányelveket dolgozott ki, amelyben az általános feladatokon túl meghatározta a különböző szervek tennivalóit is. Az irányelvekben kimondják, hogy a pártépítés ütemének növelése fontos, de semmi esetre sem csökkentheti az új tagokkal szemben támasztott minőségi követelményeket. Megállapítja, hogy jelentős tartalékok vannak a járásban, különösen a termelőszövetkezetekben, az új ipari üzemekben, nem utolsó sorban a nők és a fiatalok között. Itt hangsúlyozzák azt is, hogy a jövőben mind jobban be kell vonni a párton- kívülieket is a különböző politikai akciók végrehajtásába. Nagyobb szerepet azonban a pártapparátus, a pártvezetőségek tagjainak szánnak, hogy mind többen megismerjék a Szervezeti Szabályzatot. az abban foglalt kötelezettségeket, és a párttagsággal járó jogokat. Az irányelvekben külön fejezetben határozták meg a járási apparátus munkáját, a sok közül azt, hogy a pártdemokrácia fejlesztésével, a pártfegyelem javításával segítsék a pártépítési munkát, és járási szinten létrehozzák a pártépítési munkabizottságot. Meghatározták a tennivelö- fcat a csúcsvezetőségek — köztük a pártonkívüliek marxista nevelését, az alapszervezetek feladatait, hogy le^ gyenek személyre szóló elképzeléseik a tagépítő munkához, s rendszeresen adjanak számukra pártmegbízatásokat. A tömegszervezeteknek tanácsolták hogy a jól dolgozókat javasolják a párttagok sorába, a KISZ-szervezet pedig éljen az ajánlási jogával. Figyelemre méltó a rétsági járás pártépítési kezdeményezése. A reális elképzelések megvalósítása pedig azt jelenti majd, hogy áj, fiatal tagokkal erősödnek az alapszervezetek, vonzóvá tudják tenni a pártmunkát a pártonkívüliek számára is. Somogyvári László Kiállták az erőpróbát meles hatékonyságát, növelje eredményességét és lépjen élőre a £a feldolgozásában is. Énnek érdekében, növelni kellett a faikitermélésit. A helyzetüket nehezítette, hogy az összevonás következtéiben a dolgozók nem ismerték egymást. Az anyagi és műszaki felkészültségük nem volt kielégítő. Ég mindezekhez párosult egy olyan, kedvezőtlen Időjárás mint az élmúlt évi. A felázott erdőben sem a gép, sem az emlber nem tudta a követelményeknek megfelelő munkát kifejteni. Az erdőgazdaság éLőtt mindennél fontosabb volt a lakosság tüzelőfa-aHátása, mert a tét élhúzódott. Erre ikéllett összpontosítaniuk minden gépet. Ez viszont azt vonta maga után. hogy a fafeldolgozó üzemek maradtak nyersanyag nélkül, amely érzékeny anyagi veszteséget jelentett a gazdaság száméra. Az eredmény : nyereség Ilyen nehézségekkel indult az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az elmúlt esztendő első félében. Mivel a vezetők nem vesztették el hitüket, a fizikai dolgozók elismerésre méltó, kemény munkát végezitek, 13 millió 725 ezer forint nyereséggel zárták az évet. A napokban kerül sor a nyereségrészesedés kifizetésére, amely 22 munkanapra eső bérnek felel meg. Jogos az a kérdés, hogyan tudta ezt az eredményt elérni a gazdaság? Aki járatos az erdészetekben, a gazdaság központjában, megfigyelhette, hogy 1969 őszén, szánté minden dolgozóra kiterjedően, nyíltan feltárták a gondokat. Beszéltek arról is. keményen kell dolgozni, hogy a gazdasági vezetők eredményekről tudjanak beszámolná. A tanácskozást a gazdaság , szak- szervezet és a párt vezetői tartották. Elmentek az erdei munkásokhoz, az erdőművelést végző asszonyokhoz, a szállítást végző dolgozóikhoz. Ott voltaik a fafeldolgozó üzemekben, a műszaki erdészetnél, hogy mindenki ismerje: a gazdaság létkérdése összehangolni a munkát. Ezt kívánja, a népgazdaság iránti kötelezettség teljesítése és a gazdaság dolgozóinak tisztes meg. élhetése is. Száztíz brigád Az elmúlt év elején a gazdaságiban. egymás után születtek a versenyvállalásolk. Száztíz brigád kötött szocialista szerződést a imumíka végrehajtása érdekéiben. Egyéni vállalások is történtek újításokra, korszerűsítésekre. Ezt követően, ha a munka megkövetelte, vasárnap is zúgtak a fűrészgépek. csattogtak a balták az erdőkben. Amikor a szállítógépek elakadtak a járhatatlanná vált erdei utakon, alá közelben volt, menit segíteni. A munkának egymás után születtek az eredményei. A lakosság időben megkapta a tűzifát. Az ipari fáiból exportcélokra szállítottak 34 ezer 227 köbmétert. Tízezerayolc- százhetvennyole köbméter fából különböző termékeket állítottak elő. Készítettek ví- kendházakat, bútorokat. Ami a legmegkapófob vott ebben az igyekezetben; mindenki termi akart a gazdaság érdekéiben. így alakult, hogy a sok-sok nehézség ellenére eredményesen zárták az elmúlt esztendőt. A dolgozók összekovácso- iódtak a munkában. Ma már az új sikerekért fáradoznak Ez az év sem lesz könnyebb. Csak a gépeik felújítására — amely nélkülözhetetlen — tízmillió forintra van . szükségük. Kevés a munkaerő, korszerűsíteni kell a bonyolult erdei munkafolyamatokat, javítani kell a fafeldolgozást, Az emberek szakmai felkészültségét is emedni kell. Ezernyi a tennivaló. Biztató azonban, hogy az erőpróbát kiállták. Az erdő. és fafeldolgozó gazdaság dolgozóira számítani lehet. B Gy NÓGRÁD - 1971. március 19., péntek F ázzon » NÖGRÄD-nak! Herbst Rudolf (Jobbágyi); A rkapuban című fényképére a zsűri 6 pontot adott