Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

A pártpolitika eszközeivel a közművelődésért Salgótarjánban a megyei Jó­zsef Attila művelődési köz­pont, a Munkásmozgalmi Mú­zeum, a megyei Balassi Bálint Itónyvtár és a megyei levél­tár egész Nógrád megye köe- művelődesenék alakulásában döntő befolyásai intézmény. Tévékén ységülfce t az MSZMP X. kmnigmess zusánalv irányéi, vei, a megyei pártért, ékezleft- nék az intézményekre vanat- íkDzó határozatai, az érvény­ben. levő pánt- és tanács vb- döntések, a közép távú terv feladatai határozzák meg. Milyen helye, szerepe van ezen iintézanényéklbem. a párt tagjainak, milyen eredménye­ket mondhatnak magukénak, milyen gondokkal küzdenek? Berki Mihállyal, a csúcsveze- tóségi titkárral beszélgetünk erről, — A megyed művelődési osztálytó: független, önálló alaipszervezet 1968-ban alakult meg ezekben az intézmények­ben — halljuk a tájékoztatást. — A négy intézmény párttag­sága egy alapszervezetbe tartozik. Az alapszervi öntevé­kenységnek kedvező jeleiről számolhatok be. A 7. alapszervezet titkára Petrovics Ferencné, a megyei könyvtár dolgozója. Az aiap- szervezet muntoatervét dicsé­rettel említi Berki Mihály. — Elsősorban azért tartjuk jónak, mert helyesen válasz­tották meg azokat a témákat, amelyek szerint a 3. számú alapszervezetbe 1 kiválóan együtt tudnak dolgozni. Ez utóbbi a művelődésügyi és az egészségügyi osztály párt­tagságát egyesíti. így a két alapszervezet fokozott együtt­működése^ a tevékenység ösz- szehamgolása mindedképpen a Iflözművelődési munka színvo­nalának emelkedésiét ígéri. Az „irányítók” és ,.irányítottak” közelebb 'kerülnek egymáshoz. A munkatervben egyébként számos figyelmet érdemlő^ el­határozás szerepel. A műve­lődésügyi osztály személyzeti csoportvezetője például a nyár folyamán számol be a 3-as alapszervezetben az intézmé­nyek személyi feltételeinek alakulásáról. A pártépítés idő­szerű kérdéseivel áprilisban foglalkozik a taggyűlés. A vezetőségi üléseken beszámol­tatják valamennyi intézmény vezetőjét a munkatervi fel­adatok megvalósítása közben fellépő gondokról, nehézségek­ről, illetve értékelik az elért eredményeket. E hónapban például a megyei könyvtár­ban, májusiban a Munkásimoz- ga&mi Múzeumiban, júniusban a levéltárban kerül sor a be­számolókra Ugyanakkor a megyei József Attila művelő­dési központban a következő félévben zajlik le a beszámo­ló. így az intézmény vezetője már konkrét tapasztalatairól számolhat be, s tehet észre­vételeket. Az örvendetes té­nyék ifcözé tartozik a továb­biakban az is, hogy a hiva­talvezetők és az alapszervezet együttműködése a múlt évi új vezetőségválasztás óta is szo­rosabbá ■vált, eredményeseb­ben. módszerekben is gazda­gabban realizálódik ez a kap­csolat. — Úgy véljük, hogy a esúcs- veze tőség részéről szükséges lesz a jövőben kissé közvetle­nebbé 'tenni aiz alapszervezet segítését — mondja Berki Mi­hály csúcstitkáir. — Bár az elmúlt időszakban is igyekez­tünk tőlünk telhetőén minden támogatást megadni — ott ahol ez szükségesnek: látszott. A választások előkészítése a tagság közéleti szereplésének élénkítése, a pártépités idő­szerű kérdései foglalkoztatnak egyében kívül bennünket ezek­ben a napokban, s az elkö­vetkezendő időszakban is. A partópitésben mindenekelőtt a megyei József Attila művelő­dési központban, illetve a le­véltárban kel; aktívabban munkálkodnunk. nem feled­kezve meg természetesei!, a másik két intézményről sem. A csúcsvezetőség a további­akban ugyancsak a legfonto­sabb kérdések között tartja számon az intézmények kö­zötti összhang erősítését, a köz­művelődési intézményhálózat­ban szinte kulcsszerepet be­töltő intézményeink szarosabb együttműködése, a kapcsolatok egyre élőbbé válása az egész megye közművelődésének ala­kulására is hatással van. Ez a törekvés tehát szintén a legjogosabbak közé tartozik. — A csúcsvezetőség szere­péről már esett szó — mond­ja Berki Mihály. — Ismétel­ten hangsúlyozni ki vámjuk, hogy az intézményeknek a taigság által is jelzett gondjai megoldásában azért az eddi­giekben is szép eredmények­ké! büszkélkedhetünk. Számos tárgyi, és személyi problémát sikerült közösen megoldanunk. Szomgalmazfcük és szorgalmaz­zuk saját eszközeinkkel is a közművelődési ösztöndíjasok számárnak növelését, vagy a múzeum számára gépkocsi beszerzését; hiszen enélkül a kutatási terület tágassága kö­vetkeztében, a munkásmozgal­mi tárgyi dokumentumok gyűjtésében egyre inkább gon­dok jelentkeznék- Egyéb pél­dáikat is említhetnék, más in­tézményeket illetően is. Az időszerű pártépítési fel­adatok elvégzése, az értelmi­ségi dolgozók fokozott bevo­nása után a párt 'tagjainak sorába még aktívabb, egyút­tal eredményesebb, tevékeny­ség bontakozhat ki. A csúcs­titkár egy mondatban így fogialmazza meg a célokat: — Segíteni kívánjuk a párt­politika eszközeivel a közmű­velődési célkitűzések megvá­ltsa tásiáfc. r. E. Meditáció — és mi lesz az eredmény? Jól vizsgázik a Molnyija—1 A Molnylja—-1 nevű szovjet mesterséges hold segítségével lehetővé vált, hogy a Szovjet­unió egész területére sugároz­zák a moszkvai televízió prog­ramját. „A Molnyija—1 sikeresen oldja meg a fekete-fehér és színes képek közvetítését a távíró- és rádiójelek, valamint telefonbeszélgetések továbbí­tását” — mondotta az újság­íróknak Nyikolaj Talizin szovjet postaügyi miniszter- helyettes. A Szovjetunióban a közel­múltban több mint 30 vevő­állomást állítottak fel, ame­lyek a "nagy teljesítményű adóállomásokkal és a mester­séges holddal együtt alkotják az „Orbita” nevű kozmikus kapcsolási rendszert. A Molnyija—1 — mondotta Talizin — több csatornás rá­dió- és televízióösszeköttetést teremtett a legtávolabbi vidé­kekkel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hírközlés szempontjából ez a rendszer előnyösebb, mint a rádiórelé- vonalak alkalmazása. (TASZSZ) AMIKOR MEGYÜNK jele­njenek, közelebbről Salgótar­ján szellemi életének vizsgá­lódásáról írunk vagy beszé­lünk, tulajdonképpen egy fo­lyamait bizonyos állomásáról vám szó. A folyamatot az em­ber áld, tevékenysége hait rá, a folyamat pedig visszahat az emberre, úgy is mint egyénre, úgy is minit közösségi lényre. A természet önként kínálja a hasonlatokat. A földrajzi egyediség és specifikum érde­kesen azonosul megyénk szék­helyének szellemi . vonatkozá­saival: Salgótarján egy szűk kis völgy mélyén épült, elrejt­ve, mint egy fészek, és amed­dig a munka, az ipar, a bá­nyászat, a szén a saját lehe­tőségeit biztosította, a váro6 nagyon is helyhez kötődött. A mi huszonöt évünk fejlődési üteme és a tudomány fantá­ziája azonban egyre jobban felszabadította ezt a várost, közelebbről annak régi és klasszikus magját a helyhez kötöttség alól, az emberi öt­letek virágzása újabb és újább rétegjeiket teremtett a város régi központja köré. A város lakossága azonban na­gyon felszaporodott, megnőtt, iparilag világvászonylaitokróí és exportról 'kell beszélni. A kérdés most már az, olyan-e a szellemi kultúra, ahogyan és amilyen intenzi­tásban a gazdasági és társa­dalmi alap ezt meghatározza? Tehát: hogy át lehet-e raj­zolni a SizeHemd élet térképét is ? Ha erre nagyon egysze­rűen igennel vál aszolunk, iga­zat mondunk. Mindezek mel­lett egyre szélesebb körben miarüilniefc fel a mának olyan, válaszra és megoldásra váré, sürgető jelenségei, hogy er­ről feltétlenül beszélnünk kell. SZELLEMI ÉLETÜNK sok­rétűsége mellett is két nagy csoportra bomlik: tudományos áí művészeti életbe. Nem is­merem Salgótarján és a mé- gyé minden szellemi ágazatát, így mondanivalómat a művé­szeti étet egy-két területére korlátozom. Itt is azokra, me­lyek problematikusaik jele­nünkben és kérdőjeleseik jö­vőjüket illetően. Ami Tarján és a megye képzőművészeti életét illeti, helye van a mai magyar mű­vészeti életben, rangos helye. Vezető művészeink peasddtik a megyében tovább fejlődő képzőművészetet Mondhatjuk, „Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti ifjúság, A hon a halálórájában Benned lelte orvosát.” A forradalom lelke, Petőfi „15-ik Március 1848.” című versében üdvözli a fenti szavakkal a márciusi fiatalokat. De Vasvári Pálban felmerül már a kétség is: „Ki tudja, nem fog-e felme­rülni egy hatalmasabb század, melynek elvei tisztábbak, nagyszerűbbek lesznek a mieinknél is? és jól fog-e esni ne­künk, ha e század visszanézve a XIX. század sírhantjára, azt mondaná: Ezek apróságokkal bíbelődtek... elveik nagyrészint hibásak, nem úgy gondol­kodtak, mint mi, tehát legyenek el­felejtve ... Nem mennénk-e el azon új kor itélőszéke elébe, hogy hibáinkat ki­mentsük, hogy jószándékunkról. őszinte törekvéseinkről bizonyságot tegyenek?— Nem fognánk-e sírunkból felkiáltani, hogy e kor irányunkban méltánytalan, kíméletlen, s nem veszi tekintetbe a körülményeket, melyek között élénk?” A márciusi fiatalok felejthetetlen ünnepén az elkövetkezett hatalmasabb század fiaiként felelhetünk Vasvári Pálnak: nincsenek elfelejtve, nemze­tünk haladó hagyományai legszentebb példái között emlegeti tetteiket, * a ma fiataljaiban hasonló tüzeket sze­retne gyújtani koruk eszméinek szol­gálatára, mint amilyen dicső elődeik­ben lobogott. Mert nagy dolog volt az, hogy Euró­pa egyik legelmaradottabb országiban a liberalizmus eszméi, melyek Párizs­ból. „a vészek honából, melyben egy világnak szíve ver” indultak el, meg­találták az utat a magyar fiatalság szi­vébe. A nagy francia forradalom tör­ténetírói mellett Victor Hugo és Be- ranger a legnépszerűbbek, — az első­től királyayülöletet tanul ez a nemze­dék, a másiktól az egyszerű nép- meg­Vasárnapi jegyzet IP „Örök tavasz, örök forradalom11 becsülését. Irinyi szerint a franciákat szeretni korunk műveltsége, szelleme, s az egyetemes emberiség iránt nyíltan bevallott hódolat, gyalázni pedig eret­nekség, korunk vallása, a szabadság iránt. A márciusi fiatalok magját a költők alkották, akiknek politikai összetarto­zása már 1845-ben tudatos volt. Ezentúl a költő névre csak az tarthatott igényt, aki szélsőbal állásfoglalását tettekkel dokumentálta. Konzervatívnak lenni egyúttal annyit is jelentett, mint rossz költővé bélyegeztetni. A márciusi fiatalok példája nyomán, ma is természetesnek kell tekintenie mindenkinek, hogy korunk „vallása” a szocializmus, a marxista—leninista vi­lágnézethez való tartozás a helyes út, s ennek tagadása eretnekség. De példát mutattak a márciusi fia­talok a közéletben való aktiv részvé­telre is. Nem elégedtek meg a vér nél­küli forradalom kivívásával, éberen őr­ködtek azon is, hogy a márciusi tör­vényeket demokratikus irányba fejlesz- szék tovább. Ezért kerülnek ellentétbe a Batthyány-kormánnyal, annak meg­alkuvó politikájával és helyezik kilá­tásba, hogy „...majd jőni fog a nép. ügyében maga a magyar fog szólani. Hadd jöjjenek a Tisza mellékéről, on­nan az eredeti magyar kehiekről am,a bátor és szabad lelkű férfiak, majd azok fogják megmutatni, mit tesz Ma­gyarország füaqetlensége.” Vasvári Pállal együtt, megesküdfek mindannyian „a szabadság istenére, hogy mindaddig nem fognak nyugodni, míg a zsarnokság fenéjét gyökerestül ki nem irtották”. Ennek az eskünek szellemében szállnak síkra a választá­sok tisztaságáért, harcolnak az egyházi és világi reakció mesterkedései ellen. „Csak 50 ember a mi pártunkból és ez elég, hogy Magyarország a gát idők szennyeiből kivetkőzze magát”. Petőfi egy emberként, de milliók ne­vében követeli az új nemzetgyűléstől, hogy teremtsenek új hazát, mely szebb és tartósabb is a réginél. Nem hiába volt kora „bolsevikje”, mert a reakció­sokkal való harcban kifejti, hogy akit nem lehet meggyőzni szentlélekkel, azt meg kell győzni ménkövei. A szabad­ság nemzetközi méretű megvalósításá­ért harcolnak, a népek nagy nemzet­közisége lebeg szemük előtt. Nem le­het szabad az a nép, amely más népe­ket elnyom — hirdeti Vasvári Pál. majd azt javasolja nemzetének: „Nyújtsuk oda őszintén jobbunkat a szomszédnépeknek s közösen töreked­jünk a szent cél felé.” • De példát mutattak az igazi hazasze­retetből is. „Mi a világ nekem, ha nincs hazám?” — kérdezték Vörösmar- tyval együtt, s ennek a hazának, a „jók győzelmének” voltak önzetlen ka­tonái, tollal és karddal egyaránt „Még jelenleg csak egyesek keble dobog az egész emberiségért, de meg fog jőni az idő. midőn az öntudatlan milliárdok is felfoqandják az emberiség magasztos célját.” A márciusi fiatalok jakobinus törzsének forradalmi hagyományai, nemes többre törekvésük, eszméik korszerűsége, for­radalmi elszántságuk és önfeláldozásuk teszik minden időkre szent ünneppé, és az örök tavasz, örök forradalom köve­tendő példájává március 15-ét. Csukly László hogy Salgótarján és a megye szellemi, művészeti életének legfejlettebb ágazata a képző­művészet, mely él és egyre fejlődik Nógrádban. Egyedül az úgynevezett képzőművésze­ti stúdió munkájával nem le­hetünk elégedettek, mert az nem mozdul, olyan, mint egy levezető csatorna nélküli álló víz. Csak van és létezik, szinte folyamat nélkül. Nincsenek a stúdiónak a kiállításon és művésztslepen kívül más le­hetőséged, egyáltalában: kilá­tástalan, és előrelépést nem biztosít. A ZENÉSZEK KÜLÖN VI­LÁG a megyében. Kifejezet­ten interpretáló, vagy alkotó zeneművészünk nincs. Zene­pedagógusaink vannak. Ök al­kalomszerűen látják el az in­terpretálás önálló, egész em­bert kívánó feladatait. Kiállí­tások, ünnepélyek, politikai évfordulók, tanárt hangverse­nyek a szereplés színhelyei. El kell ismerni, hogy ez is állandó jellegű hangszeres, énekes gyakorlást jelent, és tiszteletre méltó szinten ered­ményes is. Ma már sokaknak a nevét ismerik a megyében közülünk, s bizonyos ese­ményszámba megy egy-egy fellépés, hangverseny. A halba ott van rendszerint, hogy azt nem veszik tudomásul ünne­pélyekre, kiállításokra, politi­kai évfordulókra műsort ösz- saeáUátó zenészeink, hogy eze­ken az alkalmakon a zene csak mint érzelmileg alkalma­zott motívum szabad, hogy je­len legyen, s merevek az al­kalmazásában, terjengősek, unalmasak és kfcsé magamu­togatók ott, ahol pedig nem ők a fontosaik. Persze, más egy olyan koncert, ahol Bar­tókra, Beethovenre emlékez­nek; mert oda csak a zenei élírnény miatt megy el a kö­zönség. Tessék ott a szereplés lehetőségeit csak zenei, zené- szi vonatkozásban kiélni. AHOL A HIÁNYOSSÁGOK legsürgetőbben megoldásra várnak, az megyénk iro­dalmi jelene. Mivé lett a Pa>- lócföW? ImportirodaJmat ad, hogy „rangosabb” legyen. Mi a NÓGRÁD egy-egy irodalmi melléklete? Panaszkodnak az újságírók, hogy nem kapnak a megye irodalmáraitól anyagot. Mi volna hát, ami művésze­ti-szellemi életünkhöz hiány­zik? Az alkotók bátrabb vál­lalása. A magyar irodaiam csak úgy nagy és jó Európá­ban, ha magyar. A megye, Tarján csak úgy magyar, ha nógrádi ebben a mai magyar jelenben, szellemi életben. A szerkesztők szeme kissé koz­mopolita, kitekint a megyé­ből. Nincs bátor ember közöt­tük, aki azt mondaná: az álta­lam ismert megyei költők mű­veivel töltöm meg lapunk kul­turális mellékletét, nem he­tenként, hanem havonta egy­szer. Vagy szentelhetne me­gyei lapunk havonta egy ol­dalt egy-egy alkotó bemuta­tására, beszélgetéseiéi, vallo­mással, interjúval, versekkel, prózai írásokkal. Vagy megte­hetné ugyanezt a Palócföld is, hogy a sémáktól szabaduljon Egy-gy ilyen esemény me­gyénk politikusaihoz, közéle­tet irányító személyiségeihez is közelebb vinné az alkotót, aki mondjuk, egy bányairo- dában dolgozik, és közben, re­gényt ir, 'melyet ki is adnak. Nyílván kinevetnének a köz­gazdászok, ha azt javasolnám, hogy egy ilyen írónak bizto­sítsanak alkotón apót, viaigy napi 2—3 órás munkaikedvez­ményt. Vagy szocialista szer­ződést egy vers, novella, ri­port, vagy regény erejéig. Em­lékeznek rá, hányszor fulladt kudarcba a megyei íróosoport létrehozásának gondolata? Ta­lán most. lenne alkalmas a pillanat, hogy a megyei párt- szervek segítségére, akaratára támaszkodva konkrét(!) léhe- bőségék biztosításával létre­hozzunk Ilyen csoportot. Vagy önálló kötet megjelenéséit biz­tosítsuk a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya, a me­gyei könyvtár, a megyei Jó­zsef Attila művelődési köz­pont együttes összefogásával. Komoly lektorátusa munka alapján. Nemcsak verskötetet, novéUáikat, drámát, regényt is. Ilyen lehetőségiek láttán biztos, hogy kiteljesedhetne irodalmi életünk. Sürgető, küszöböm álló problémák ezek. PERSZE MINDEGYIK m&­vészeli ág megyei vonatkozású elemzése hosszú eiltókébet ér­demelne ezeken a hasábokon: A teljességre való törekvés nélkül, szinte azzal a szán­dékkal, hogy mindem mondta- tom vitaalapot képezzen, is­tám le szubjektív, gondolatai­mat, érzelmeimet. S tudom, hogy nemcsak a közművelő­dés irányítóin, hanem rajtunk is múlik: M tudjuk-e bontani magunkat aiz elszigeteltség, a bizalmatlan é® elzánkózóaaj udvarias mosolygósok álarca mögül, egymás mellett, azonos célokért: művészeti, szellemi életünk fellendüléséért. Csikasz István Két generáció — két világ NÓGRÁD — 1971. március H, vasárnap 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom