Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

Képernyő előtt 1 tágratóteremb&l A Delta Magazin űj számából Dürrenmatt valóságlátása Nem kapta meg a fát a sógor».« Dzsingisz kán elődei Kétségtelen," hogy a tévé elmúlt műsorheti legszámot­tevőbb eseményének részesei szombaton este lehettünk, ami­kor is pompás NSZK feldol­gozásban Friedrich Dürren­matt: V. Frank cimű drá­májának zenés filmváltoza­tát élveztük. Az abszurd dráma műfajá­nak illusztris művelője e drá­máját több mint tíz esztendő­vel ezelőtt írta, s vitriolba mártott tolla hegyére a pénz­világ legalvilágibb képvise­lőit tűzte. Különös magán­bankház alakjai lépnek elénk a filmben, s bár kétségkívül torzító tükörben mutatkoz­nak meg, mégis így érezzük őket egészében hitelesnek. .Dürrenmatt lelki pőreségig vetkőzteti mindazokat, akik ehhez a világhoz tartoznak, s művének végkifejletében is következetes. A döbbenetes társadalmi realitást úgy fo­kozza az abszurditás szintjé­re, hogy a hátborzongató cse­lekmény, ami szemünk előtt pereg, sajátosan fanyar, ke­serű — mondhatni akasztó­fahumorral hat ránk. Az V. Frank tőkés világa nemcsak az útjába kerülőket, de ön­magát is felfalni kész, mind­amellett rendkívül vigyáz a pedáns látszatra. A legkímé­letlenebbül tör mindegyikük egymás ellesi, ugyanakkor erdekei szerint szövetkezik is, ss elleplez, ha „magasabb” erdekei úgy kívánják. A színpadi művet maga Dürrenmatt dolgozta film­anyaggá, rendezését is maga végezte, így a zenés filmko­média minden részletében az írói szándék szerint valósult meg —, mégpedig ragyogó színészi produketéWUan, ere­det! és szinkron váltósa iában egyaránt. Vasárnap este láttuk A főúr a pokolban is főúr cí­mű zenés bohózatot, melynek szerzője ifj. Kalmár Tibor. A műsortól sem többet, sem kevesebbet nem kaptunk, mint amennyit maga a mű­faji megjelölés Is ígért Moz­galmas, de meglehetősen zűr­zavaros cselekmények halma­za a történet pénzé végül minden tisztázódik, s az ered­mény: hármas happy end. A játék címszerepében Ungvá­ri László minden komédiázó készségét kiaknázta, tetszett a robbanékony temperamentu- mú Voith Ági, a csinos Szilvás- sy Annamária, a mértéktar­tó játékú Tábori Nóra, vala­mint a fiatal Márton András és a kitűnő jelleml^omikust sejtető Vallat Péter is. A hét műsorában egyéb­ként újból láthattuk és a bé­késcsabai Jókai Színház él­ményt nyújtó produkciójá­ban követhettük végig Darvas József: Szakadék című drámája hőseinek sorsát, pénteken Kertész Ákos: Oda-vissza című tévé­játéka helyett pedig műsor­ismétlésként Gelléri Andor Endre: Egy önéletrajz törté­nete című, az író több no- velája alapján készült „tün- déri realizmusában”, költői ihletésű prózájának tévéfel- dolgozésában gyönyörködhet­tünk. A műsorváltozást ez alkalommal megelégedéssel vettük tudomásul: Gelléri Andor Endre írói hagyatéká­nak népszerűsítésével — ér­zésem szerint — így is meg­lehetősen adósak vagyunk. (barna) Keresnek néhány trófeát Hz idei budapesti vadászati vt- agklálluas nemzetközi trdfeabe- muta tójához rangos magyar anya­got válogatnak Össze. A gyűjte­ményben feltétlenül helyet kap az eddigi világrekorder magyar Hzarvasagance, dám- és Oztrófea ém a világranglistán ugyancsak elOkelő helyet szerzett egész sor hazai trófea. A világkiállításon az eddigieken kívül újabb „szerze­ményeket” Is láthatnak a vendé­gek. Az isM-ben elejtett vadak tró­feáit az elmúlt évben a megye- székhelyeken éa Budapesten bí­rálták el. Összesen »11 Oz- és «1 szarvasagancsról mondtak bírála­tot. A tavalyi vadászati idényben szerzett trófeákat a következő be­tekben bírálják el. A világkiállítás rendezői újabb felhívást tettek kOzzé, amely­ben kérik a vadászokat és azokat az intézményeket, amelyek ér­tékes trófeákat őriznek, hogy a kimagaslóan magas pontszámú vagy éppen rendellenességükkel kltűnO trófeákat, amennyiben még nem vétették nyilvántartás­ba, jelentsék be a megyei, il­letve az országos trófeabíráló bi­zottságoknál. A kiállítás magyar anyagának kiegéazftéséhez nagy szükség lenne például olyan Öz­éé vaddisznótrófeákra, amelyek magyar területről származnak, de mindeddig Jegyzetlenek voltak a vadászati eredménylistákon. (MTI) 20. — Rajta, .. Ahogy megbeszéltük — »uttogta Eíggio és a hideg gyűlölettől zöld oinmoikiban játazó szemét le nem vette Angelorál, akivel még nem iß múlott egy hete, hogy együtt ült a maffiianagytanács megbeszélésén,, Mamzella lakásán. ......A cél elindult” — hansogott a fali hangszóró — és Ma, re bail tenyerére támasztott fejjel mozdulatlanul figyelt. Arra gondolt, ha most melléfogott, akikor Lággiio egérutat nyer. és csak az ördög a megmondhatója, milyen bonyodal­maikat okozhat még. irA cél hirtelen a túlsó oldalra kanyarodott. Mi is las­sítunk. öngyilkos sátán ez a marha” — hangzott a hely - színről jelentkező detektív spontán véleményikdtörése... ,A harmincnyolcas számú ház előtt egy járdaszegély mellett várakozó és indulni akaró piros kocsival egy_ magasságban, sőt szorosain a kocsi mellett megállít a Fiat.. — Gyerünk. Fleurot! — csapta fejébe kalapját Marc és széles mozdulatokkal fújtatott az ajtó felé. A bejárat előtt iíéklémpás riadóautó várakozott. Marc egy rinocerosz csör- tetésével vágtatott a kocsiba. Fleurot alig tudott utána bújni, .mikor főnöke már a leggyorsabb sebességre nógatta a so­főrt . V — A Via Reginára — mondta Marc —. a 38-as ház ele és úgy haladjon, hogy a páros számok legyenek jobbról. Felbőgött a sziréna, a kezdődő délutáni csúcsforgalomba Ltgy furakodott a rendőrségi autó, mintha egy üres gyakor­lópályán rohangiászna. öt perc múltán, már a Via Reginán voltak. ' 4 NÓGRÁD - 1971. február 2., kedd Egy munkahelyen — a nagyba tonyi bányaüzem tiri- besd aknaüzeménél — dolgo­zik Bóna Vilmos 32 éve» luc- falvi és Jakubovics János 94 éve« mátraverebélyti lakos. Még a múlt év tavaszán tör­téni, hogy mindketten Ka- rameafberényibe utaztak Bóna sógorához, aki építkezni akart A látogatás során Jafeúbovics, akinek ács a szakmája, fel­mérte az építkezés várható taanyagszükségletért Eddig rendben la volt a dologi mert a faanyag egy részét a sógor meg is vásároltál, a másik résznek azonban máshonnan kellett volna megérkeznie... A tárifbesi aknaüzemnéi ok­tóber 12-én Bóna egy utal­ványt adott át Jakubovicjiriak, Az utalványon 19 darab 3 mé­ter hosszú fanyőgömbta és egyéb anyagok voltak féltein, tetve, amelyeket az aknaüzem meddőhányójához kéllett vol­na szállítani. Jakubovics az utalványon feltüntetett fa­anyagot — sőt valamivel töb­bet — le is vágatta, majd Bó­na közölte, hogy nem kell a faanyag a bányának, elviszik Karancsbe renyhe a sógor épít­kezéséhez. A fát gépkocsira rakták, Jakubovics ült a so­főr mellett, aki az út során érdeklődött, hová, kinek viszik a fát? Jakubovics nem tudta Igazolni a szállítmányt és ezért a sofőr Nagytoátonyhan megállt és a fát az út mellé dobálta. Jakubovics villám- gyorsam berakta a fát egyik ház udvarába, majd „riasz­totta” Bénát, aki megpróbál­ta több munkatársát rávenni, hogy rejtsék el a fát. A 2,7 köbméter fenyőgömbía értéke 1971 forint volt. A Salgótarjáni Járásbíróság Bóna. Vilmost felbujtód minő- sógtíen elkövetett társadalmi tulajdont károsító lopásban, Jakubovics Jánost, társadalmi tulajdont károsító topáéban mondta ki bűnösnek és ezért Bonét hait hónap javító-nevelő munkáira ítélte, 15 százalékos bércsökkentés mellett, míg Jadnibovicsot öt hónap javító- nevelő munkára. 10 százalé­kos bércsödckenftés mellett. (ács) A /—» ja ---- ci W ISwg8%0Q3S dffigeSltScWEp igaz történetet megőrzött Dzsrangfez kán utódairól, de semmit sem elődeiről. Ctak annyit tudunk, hogy Mongólia keleti, részén, a Karúién folyó partján született éa nőtt fel, innen indult el seregei élén nyugatra, a világ meghódítá­sára. Előtte es utána a no­mád állattenyésztő törzsek számtalan nemzedéke élt a folyó partjain — anélkül, hogy bármilyen emlékét hagy­ták volna életeiknek a szik­lás, homokos sivatagban. A roppant ritka leletekre: fegyverekre, szerszámokra, edénytöredókekne a felszínen bukkantak a szélfútta, nap­szítta sziklák között — ez pe­dig a régészek számára nem elegendő nyom a leletek ko­ráinak meghatározására. Még azt sem lehetett pontosan megtudni, hogy kik és mikor vetették félre őket. A múlt év nyarán nagysza­bású kutatásokba kezdett a Keimten folyó völgyében a Szovjet és a Mongol Tudo­mányos Akadémia közös ré­gészete expedíciója — és megtalálta azt, ami eddig még egyetlen régésznek sem sikerült. Elsősorban is két ősi lakóhely nyomait, pontosan meghatározható kultúrréte- gekkeL Ezek a rétegek edény- toredékéket és állati csonto­kat tartalmaznak. Az állato­kat olyan emberek fogyasz­tották ei, akik sdk ezer évvel a népvándorlás kora, vagy Dzúngtaz kán kora előtt él­teik. A kiásott sdénytőredékek díszítése, továbbá a néhány kőszerszám, kaparó meglepő­en hasonlít a Szovjetunió mai Baj kálón túli területén egy­kor élt kőkori törzsek hasz­nálati eszközeihez. Mindez arra vall, hogy a Bajkál-tó partján és a Karúién folyó vi­dékén élő népek nagyon kö­zeli rokonok lehettek és szo­ros kulturális kapcsolat volt közöttük. Erre az alapra, az ősi kultúrálna építve hozták létre azután a mongol tör­zseik, a XIII. században erős feudális államszervezetüket, amelynek hatalmas hadsereg# a népek millióit hajította rab- igába. Még érdekesebb felfedezés­re jutottak a kutatók a Keru- len folyó partján, mindössze 40 fcnométemyhv a mai Owj- balsBán városától. Itt, egy magányos hegy lábánál rá­bukkantak egy másik neoliti­kus település maradványaira, s az egyik „sírból” egy hatal­ma» bikakoponya került nap- világira. A bikafej eltemetése arra vaű, hogy az itteni ős- lakók az emberiség egyik leg­régebbi rítusának, a bikakul­tusznak hódoltak. Ebben az időben, az újkőkorban a vi­lág sok más táján, Egyip­tomban, Mezopotámiában, In­diában, Kréta-szigetén i» hó­doltak ennek a kultusznak, ami azt bizonyítja, hogy a kerülöm. pásztorokat, Dzsin- glsz kán elődeit, szoros kul­turális és vallási tradíciók fűzték a korabeli más népek­hez. Közismert a mongoloknak az a szokása, hogy sátraikat bejáratukkal déli irányba ve­rik fel, és halottaikat a he­gyek déli nyúlványain teme­tik el. Éppen ezzel a hagyo­mánnyal kapcsolatos egy má­sik érdekes lelet, az a vas­kori temető, amelyet a közös szovjet—mongol tudományos expedíció egy hegy déli nyúl­ványán tárt fel. Az ovális kő­falakkal körülvett sírokban kizárólag nők nyűgös znak — egyetlen férfi sincs közöttük. Különböző háztartási felsze­relési tárgyakat is találtak a sírokban, közöttük kőből és agyagból készült szövőnehezé­Réffi jó szokásunk szerint gyertyaszentelő előestéjén a Kerekerdő Vállalatnál ismét felkerestük ugyanazt a med­vét, amelyiket már máskor Je háborgattunk. Beszélget­tünk vele arról, kijőn-e ma távfűtéses, összkomfortos és az Erdei Lakóépület-kezelő Vál­lalat által kétszer felmért bar­langjából. — Kivonulásomnak szubjek- tíve semmi akadálya — dör- mögte. — Van időm és lá­bam, a barlang nyílását se fa­lazták be. Objektíve azonban már bizonyos akadályok me­rülnek fel. — Tavaly ie említett vala­mi hasonlót, mégis kiment. — Az akkor volt, de azóta változott a helyzet. Az idei kollektív szerződés nem rögzi. ti kellőképpen a kivonulás mibenlétét. Az ősszel meg­tartott vadonközi küldöttérte­kezleten nem fogadták el a javaslataimat... — Talán nem fogalmazott elég pontosáéi, vagy túl sokat kért. — Lárifári — legyintett, — Mindössze azt kértem: hatá­rozzák meg pontosan milyen távolságra legyen a paták, amelyikben meg kell nézni az árnyékomat. Száz méteren fe­lül ugyanis turisztikai pótdij illet meg. — önnek léte szempontjá­ból fontos a barlangelhagyás. Ha ugyanis bent marad, fel­kopik az álla. — Hol vagyunk már ettől! Ősszel kellőképpen berendez­kedtem. Pincém, kamrám tele, s a Bokorközi Takarékraktár­ban is van néhány mázsa gyö­kerem és aszalt szamócám öt- százalékos kamatra. Távolsági utakra alkalmas járgányra spórolok, de ha minden faág teefoet, továbbá föBcarifeÉBwt, olyan díszítéssel, amilyen a török népeik körében volt szo­kásos az i. e. 7—9. szá­zadban. Egyik-másik, parányi ezürtgömböcskékkél díszített függő megtévesztésig hason­lít a mai mongol nők éksze­reihez. Különböző jelek arra vaUa­nSk, hogy ezeket a nőket né­hány évszázaddal Dzsingisz kán születése előtt helyezhet­ték nyugalomra sírjaikban, igy a világhódító harcosok közvetlen elődeinek tekinthe­tőik. De hogy mi történt itt, a Kenden folyó partján, a bi­ka ku 1 túsznak hódoló ősök és a XIII. századi mongol biro­dalmat megalapító harcosok között? — erre még nem ad­nak választ az eddigi ásatások leleitei. A régmúlt még sűrűbb kö­débe vesző korszak hatalmas tudományos jelentőségű lele­tére nem messze Ulánbátortól bukkant a szovjet és mon­gol tudósok közös expedíciója. Egy olyan hatalmas, kőkori „műhely” maradványait tár­ták itt fai, amelyben szív ■ alakú kőbaltákat „gyártottak ’ sok-sok ezer évvel ezelőtt. Ez az első eset, hogy ilyen ala­kú kőbalták kerültek napvi­lágra Közép-Azsiában, ezeket a szerszámokat eddig kizáró­lag az európai alsó kőkori kultúrák jellemző elemének tartották. szálkád, hozzányúlok. Velem nem lehet csak úgy kibabráb ni. — A világ most magát fb gyéli. Ha nem hagyja el a barlangját, abból bonyodab mak származhatnak. — Ez is csak most jut eszükbe, amikor szőrit a ha­táridő. Bezzeg ősszel, amikor annyit túlóráztam, azt eem mondták, köszönjük. — Száz százalékkal fisették a túlóráit? — Azt hiszi meg lehet ast fizetni? Kora reggeltől késő estig bóklásztam az erdőben, és még éjszaka is menni kel­lett. Amikor aztán kértem a talp- és körömkopási pótlé­kot, én voltam a rossz fiú, aki mindig követelődzhk. — Időben megkapta a vé­dőtalpat és az átmeneti mm- kabundát is? — Igen, igen. Csakhogy ez nem minden. Az erdei mun­kakörülményeket például nem javították úgy, ahogy kellett volna. Nézze meg: a málná­sok az idén is tele lesznek tüskével, g úgy szúrnak, mint a fene. Aztán a gyökerek többsége továbbra is a föld alatt van. Nekem kell kika­parni őket. — Ügy általában meg lehet érteni magát, de most már próbáljunk megállapodni: ki­megy vagy bent marad? — Manapság így még kér­dezni sem szabad egy dolgo­zó medvétől. Különben nem megyek ki. Ha én mozdulok, csak azért teszem, hogy be­nyújtsam a felmondásomat. Átlépek a Havasszéli Erdőség­be, ahol több a jövedelem, s a munkakörülmények is job­bak mint ennél a cégnél. Szolnoki István — Elkéstünk — dfürenügte Marc, abogy a járdán tolongó csődületet megpillantotta. Két egyenruhás rendőr a gépko­csiforgalmat próbálta elterelni, így is percekbe telteit, mire Marc-ék a piroß autóhoz értek. A három per négyes figyelő- koasd parancsnoka átadta Marc-nak a piros autó első ülésén fekvő és erősen vérző férfi Iratait. „Angeio la Barbe ra. Ifi­tek Palermo, foglalkozása építési vállalkozó” — olvasta, az útlevél adatait Marc. — Hogyan történt? — fordult a detefc- tévhez? — A kis Fiat hirtéten, balra, nagy ívben bevágott előt­tünk, s mi nem tudtunk olyan gyorsan fordulni. Mire a forgalomban átvergődtünk erre az oldalra, mér a Fiatból ki is lőttek egy sorozatot, de ez a fickó se hagyta magát. Ezzel a revolverrel viszonozta a tüzetest. A kis Fiat jobb oldali ajtóüvege betörött. Ezt magam is láttam és a cserepek is itt hevernek. Amire azonban utólértük és megálltunk mögötte, a Fiat hajmeresztő manőverekkel újból a másik oldalra ka­nyarodott és eltűnt előlünk a forgalomban... A többiek már keresik. Ez alatt megérkeztek a mentőik. Angelot fél órával ké­sőbb megoperálták. Négy golyót szedtek ki váltóból és a melléből. A gyom orvosi beavatkozás azonban életét meg­mentette. — Azt hiszem — jegyezte meg Fleurot —, ez az ügy a továbbiakban már Casettü palermói hivatalára tartozik, mert nem más, mint közönséges vendetta, ami a Palermólban mostanában kirobbant gengBzterhá'borúhoz kapcsolódik. — De mit keresett Liggio a Marivione-i Bánta villáiban? — töprengett hangosan Marc főfelügyelő, még este is, ami­kor felszálltak a Rómába induló repülőgépre. Elutazásuk előtt fél órával a milánói rendőrség a repülőtérié vezető autóút egyik tankállomásán elfogta Antonio Ldggiot, a vaj­színű Fiat-taxi tulajdonosát, aki ugyancsak megsérült a lö­völdözéskor. Egy golyó a nyaksarirtjét horzsolta és meglehe­tősen sok vért vesztett, mert sebesülése után unokatestvérét, Luciano Liggdot még kifuvarozta a repülőtérre, ahol az az ■utolsó pillanatban elérte a Paitermóbe induló délutáni járat gépét. ■k Marnia Beiltani előtt már régebb óta nem volt kétséges, Kér esett a jó kenyér Szövetkezeti mintabolt Ezt mondta a medve milyen kozmetikai alapanyagokat is csempész ő be Távol- Keletről Olaszországiba. Ha volt is némi kételye az üzlet esetleges tisztességtelen és törvénybe ütköző vonásairól, ezt radikálisan és egy csapásra eloszlatta a milánói villában lá­tott kép. A megölt lány teteme, aki dr. Berti szerint állítólag Konstantinápolyban, olyan szerelmi kapcsolatba került az Interpol egyik emberével, amely végül is halálán okozta. Főnöke kísérőszövege afelől sem hagyott kételyt, hogy mi­lyen veszélyes hálóba került. A maffia védelme, amely alá dr. Berti helyzete, végérvényesen, vasrácsokkal választotta el a világtól. Madame Soraya színi iskolájának lányaitól. fFolytatjuk) Balassagyarmaton az elmúlt évben nyitották meg az ÁFÉSZ péküzemét. Hat jól képzett szakember napi négy tonna jó minőségű kenyeret süt. A péküzem a vidék ellá­tását vállalta, ennek eleget is tesz. Jó minőségű kenyerük keresett a községekben. Az üzem vezetői nagy gondot for­dítanak arra, hogy a lakosság időben megkapja a friss ke­nyeret. A szállításra jármüvet állítottak be, késése miatt a fogyasztók még nem panasz­kodtak. A batasagyarrruatiak is egyre nagyobb számban vá­sáréinak a szövetkezeti pék­üzemből. A városiak részére napi 10—12 mázsa kenyeret biztosítanak. Az ÁFÉSZ köz­vetlen a pékség mellett az idén mi n takemyérboltot nyit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom