Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-10 / 34. szám

JVemzedékfáHás — sxakmanltásképzés (!.} Milyen intézkedésekre van szükség? Ankét Az elmúlt év októberé­ben megtartott megyei párt- értekezlet megállapította, hogy nem sikerült megfelelően megoldani a szakmunkáskép­zést a termelőszövetkezetek­ben. A nemzedékváltás egy­re súlyosbodó gondjai, a IV. ötéves terv célkitűzései, kö­vetelik, hogy változtassunk az eddigi szemléleten, mód­szereken. Számítások szerint négyezer fiatal munkaerőre lenne szüks^e a mezőgaz­daságnak. A^megyei pártér­tekezlet ezért fontos feladat­ként jelölte meg a mezőgaz­dasági szakmunkásképzés meggyorsítását. Falun most megy végbe a nemzedékvál­tás. Gondoskodni kell arról, hogy a munkából kiöregedett tsz-tagok helyére szakmunká­jukat jól értő fiatalok lép­jenek. Nógirád természeti adottságai az állattenyésztés­re a legalkalmasabbak. A IV. ötéves tervben ennek megfelelőn alakul a mező- gazdaság fejlesztése is. Sza­kosított telepeket létesítenek, ahol fejlett technológiák al­kalmazásával iparszerűen fo. lyik a termelés. Ehhez jól fel­készült szakmunkások kelle­nek, akik ismerik a fejlett technikát, hatékonyan alkal­mazzák azt. A fiatalok vi­szont nem szívesen jelent­keznek mezőgazdasági szak­munkástanulónak. Különösen kevés a megyében az állat­tenyésztő-tanulók száma. A KISZ megyei bizottsága, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lya, a balassagyarmati szak. munkásképző iskola és a NÖGRÁD Szerkesztősége a közelmúltban ankétot rende­zett e témából termelőszö­vetkezeti elnökök. végzett szakmunkások, a salgótarjáni isz-szövetség, a megyei tanács művelődésügyi osztálya rész­vételével. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériu­mot dr. Móró Gábor, a szak. oktatási felügyelőség vezető­je képviselte. Megyénk or­szággyűlési képviselője, Sü­megi János ugyancsak részt vett a tanácskozáson. A kez­deményezés, hogy az érdekel­tek közösen beszélik meg a tapasztalatokat, a tennivaló­kat, országosan is az elsők között van. Az ankéton el­hangzottakat annak reményé­ben adjuk közre, hogy ^ a szakmunkásképzés jelentősé­gének megfelelő helyet foglal el a termelőszövetkezetek­ben. a szülők és' a falusi fia­talok szemléletében is. Tóth István, a szakmun­kásképző iskola igazgatója: A szakmunkásképzés közös ügy A balassagyarmati szak­munkásképző iskola fennáil- lása óta 322 szakmunkást képezett ki. Jelenleg 135 fia­tal tanul az iskoláoan. Ez a szám a megyei szakmunkás­szükséglethez viszonyítva, na. gyón ‘alacsony, hiszen éven­te 180—200 fiatal képzésére volna szükség különböző szakmákban. Az iskola is sokkal több fiatal kiképzésé­re készült fel. Két esztendő óta, a szakmai képzettség emelése érdekében áttértünk az évenkénti 5 hónapos elmé­leti képzésre. Korábban há­rom hónap volt ez az idő. A népgazdaság és társada­lom érdeke jelenleg az, hogy termelőszövetkezeteinkben, a helyben lakó fiatalok dolgoz­zanak. Ne kényszerüljenek arra, hogy lakhelyüktől távol vállaljanak munkát. Más­részt: az idős, munkában megfáradt tsz-tagokat jól fel. készült fiatal szakembereknek kell felváltani. Ennék érde­kében a gazdasági vezetők­nek és a társadalmi szerve­zetek vezetőinek mindent el kell követniük a szakmunkás- képzés meggyorsítása érde­kében. Az elveken túl. az üze­meknek olyan körülményeket kell terem teniök, amelyek vonzóvá teszik a fiatalok és Tóth István, a balassagyar­mati szakmunkásképző iskola igazgatója. Dr. Móró Gábor, a MÉM szakoktatási felügyelőségének vezetője. a szülők előtt a mezőgazda- sági munkát. Ezzel párhuza­mosan a munkaerő-gazdálko­dást is tervszerűbbé kell tenni. Hogy ez eddig nem mindig így történt, bizonyít­ja: megyénk szakosított tehe­nészeti telepeiről negyven­négy szakmunkás és százhar­ínincöt betanított munkás hi­ányzik. Az a tapasztalatunk, hogy iskolánk sok végzett növen­déke az iparban helyezkedett el, s közben a jól felszerelt, szakosított telepeken nincs szakképzett munkaerő. Ezért részben a mezőgazdasági üze­mek a felelősek, mert a fia­tal munkaerővel nem foglal­koznak, sok esetben nem a szakmájának megfelelő mun­kakörben helyezik el. Nem gondoskodnak a törvényesen biztosított szabad idejükről, s az is előfordul, hogy nem kapják meg jogos fizetésü­ket A negyedik ötéves terv­ben a mezőgazdaság részére meghatározott feladatok vég­rehajtása, az iparszerű ter­melés megszervezése, elkép­zelhetetlen jól képzett szak­munkások nélkül. Dr. Móró Gábor, a MÉM szakoktatási felügyelőségének vezetője: Segítsen többet o termelő üzem A mezőgazdaság szakmun­kás-utánpótlás országosan je­lentkező gond. Megoldása a szakiskolák, a mezőgazdasági üzemek és a szülők közös ügye. Korábban a szakigazga­tási szervekre hárult a beis­kolázás feladata, ma már ez közös munkát jelent. A termelőszövetkezetek megszilárdulásával, az üzemi szervezet kialakulásával, a szakmunkás-utánpótlás bázisa a termelő üzem. Éppen ezért szükséges, hogy az üzemek a távlati fejlesztési terveknek megfelelően tervezzék és szer­vezzék a beiskolázást és a társadalmi szervek a maguk sajátos eszközeivel vegyenek részt a munkában. A KISZ mint érdekképviseleti szerv sokat tehet a fiatalok gond­jainak orvoslásában. A szak- oktatási felügyelőség terme, .szelesen továbbra is segítsé­get ad ahhoz, hogy az isko­lák minél magasabb szintre emeljék a képzés színvonalát és olyan szakmunkásokat bo­csássanak ki, akik az élelmi, szer-gazdálkodás magas köve. terményeinek eleget tudnak tenni. (Következik: Tóth Béláné mátraszőllősi szakmunkás, Sümegi János és Kazinczi Já. nos tsz. elnök, valamint Pe- recz László a rétsági járási mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály vezetőjének hoz­zászólása.) I TC Már zsibbadt a karom a tárcsázástól, s a hívott szám még mindig foglaltat jelzett. Ez a következetesség egyéb, iránt nem volt jellemző az egész intézményre, egyelőre, úgy látszik, csak a telefonköz­pontnál próbálták ki — fé­nyes sikerrel. Egyszer végre, az idegesítő tá.tá-tá helyett csengetés ugrott be. De csak egy másodpercre, vagy még annyira sem; mellékre futot­tam. Hallómra agresszív hall­gatás volt a válasz. Éreztem, hogy van valaki a vonal má­sik végén, s hallómból ő is tudta, hogy én meg az egyi­ken vagyok. Hallottam távoli, halk írógépzajt is. S ekkor idegtépő küzdelem kezdődött. Mindketten arra vártunk su­nyin hallgatva, hogy a má­sik letegye. Persze én nem őrültem meg letenni, úgyis nehezen kaptam mea a számot — már minden szentet sorra vettem, mire sikerült —, s amint az illető megunja, nyert ügyem van: visszakerülök a központhoz, a központkezelő egyszer csak rámlel a vonal­káoszban, s tán majd kapcsol is; mindenesetre hamarabb érek célt. mintha újra kez­dem a tárcsázást. De ő sem evett bolondgom­bát. Tudta, hogy estig sem kap vonalat, ha most csüggedten feladja és leteszi a kagylót- Mindketten mélyen, lélekzet- visszafojtva hallgattunk, óva­kodtunk elárulni, hogy vonal­ban vagyunk, bár mindketten éreztük a másikat a túlsó vé­gen. A néma harc gyilkos méreteket öltött. „Tedd már le, te átkozott”, imádkoztunk magunkban, „te csibész, hát meddig van még türelmed, időd; hogy egyeseknek mennyi a ráérő idejük... Szóval azt hiszed, te vagy a kitartóbb, azt hiszed felingerelsz, s mér. gemben csapom lei tévedsz barátocskám, te fogsz ránga­tózni az idegességtől, nem győzöl le, ha itt őszülök is meg, ha a feleségem úgy fog­ja idehozni az ebédet és a váltás fehérneműt, mint a ra­boknak a börtönbe;... Nem unod még?! Nem únja! De, de — most mintha?... Győzelem! Végül is győztem, halk fúj- kálás jelezte, hogy a másik türelme fogytán van, hogy el­bizonytalanodott, most már nem biztos benne, hogy hal­lom, azt hiszi már, hogy csak egyszerűen süket a készüléke, he-he-he, ez az! egy piszt se, mert még rájön, hogy itt va­gyok. Diadal! Most, most, már Á kutatásokról... gyetanszág illetékes kutató isv Mümdág érdekes azt kutat­ni, hogy a gyárak, üzemek miként hasznosítják gyártás- és gyártmányfejlesztő tevé­kenységűikben a műszaki tudo­mányok eredményeit: a talál- mányokaJt, a külföldről vásá­rolt licencéket, az ipart 'kuta­tóintézetek tudományos ered­ményeit. nyertkor óhatatlanul szembe találjuk magunkat az előrehaladást fékező aka­dályokkal, keressük azokat az intézkedéseket, amelyek révén szabaddá tehetjük a célhoz ve­zető utat. Ezt tette legutólbb a Nógirád megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Huszonkét témából negyet A gyár kutató főosztálya ál­tal összeállított 22 témából né­gyet vizsgáltak meg. Ezek bele­illenek a gyár termelési szer­kezetébe és kapcsolódnak a Vaskohászaid Igazgatóság ál­tal kidoűgioaoitt programhoz. Ezeknek a témáiknak koordi­nálása nem tárca szinten, ha­nem esetenként történik, ame­lyet a megbízott kutatóinté­zet, vagy a kijelöli vállalat végez el. Mit tapasztaltak az étőlblb említett négy téma vizsgála­takor? A saválló szalagaiéi gyártá­sának kásérttetedit 1964-lban kezdték meg, 1968-ban abba­hagyták, 1969-iben újból prog­ramiba vették. A múlt óv utol­só negyedévében a műszaki főosztály negatív eredménnyel lezárta ezt a folyamatot. Mi­ért húzódott el ennyire ennek a témának a feldolgozása ? A főosiztályvezefő szerint a kísérletre kiküldött anyagok­ról a felhasználó vállalatok késve, vagy egyáltalán. nem küldtek véleményt Ezt figye­lembe véve sem tartja indo­koltnak a NEB ezt a hosszú átfutási időt. Még akkor sem, ha az ezzel kapcsolatos koráb­bi elképzelések — Salgótarján legyen a sav- és rozsdaálllió termékek gyártásának komp­lett megszervezője — igények hiányában nem valósultak meg. Ennek ismeretében határoz­ta él a gyár vezetősége, hogy előrelép az alacsonyabb ötvö­zésű termékek előállításában, Ezek közül az óra- és játék- rügónak, a dinamó-saalagiacé- kknak, a kézi féntfűrészlap- nak, a faipart szalagfűrész- és bá'1 agyapot-kötöző szalagnak, valamint a Seegergyűrű anya­gának ki is dolgozták a gyár­tástechnológiáját. Ezeknek a termékeknek nagy keletje van a világpiacon, az igények ki­elégítése azonban az alap­anyag-ellátás rapszodikussága miatt csak részben lehetséges. csak másodpercek kellenek és megszabadulok tőled — egy­szeregyszer a tárcsát is meg­forgatja — kacagnom kell! így akar megszabadulni tőlem, de abból nem eszel, különben is én vagyok a hívó fél, ha a földhöz vágod a készüléket se sikerül, s ha elvágod a zsinórt akkor is nyertem, mert a köz­ponthoz kerülök, és ez a cél. Végre elánja, leteszi, hal­lom a kagyló zaját a villán; kész. győztem, erősebb, kitar­tóbb voltam nálad, te pühány, te dekadens kispolgár. Néhány pillanat csend, majd a központos nő hangja: Kire várunk — remek! Bemondom a nevet, a nő kapcsol, felve­szik, ö az, a barátom, őt kere. sem. — Szervusz! — Szervusz. de nehezen kaptalak meg — mondom. Közbevág: én is ép­pen hívni akartalak, de vala­mi ráérő fráter befutott a vo­nalamra. ott kuksolt az ipse a túlsó végen, nem szólt, de én tudtam, hogy ott van, végül is okosabb enged, hagytam. le. tettem, nem érek én rá ilye­nekre. — Nahát, micsoda ronda emberek vannak! — mondom neki. (: juris:» Ugyanilyen fejlődés nem mondható el a DEXIQN-Salgó elemekről. Csak fokozatosan hódít tért a piacon. Az üzem­be helyezés és a termelés el­kezdése féléves késéssel tör­tént. A termelés üteme a ter­vezettnél lassúbb, még ebben az évben sem éri el a beruhá­zási programban megjelölt ka­pacitás 50 százalékát. Ennek megváltoztatása érdekében a jelenleginél jobb piackutató- munkát terveznek. Segítene a megoldásban, ha a gyár veze­tői a tervezőirodáknál el tudnák érni, hogy az új léte­sítményeknél a raktározással kapcsolatos terveket DEXI- ON-Sal@ó elemekből tervez­nék. Az előbbihez hasonló akadályok miatt nem sikerült felfuttatná a műanyagbevona­tú, alacsony szilárdságú huzal termelését sem, bár az elmúlt évben 10 százalékkal mérsé­kelték eladási árát. A NEB véleménye Sizerint ebben az esetben nem a szükségletek hiánya a meghatározó, hanem az érvényben, levő, s a forgó­alapokat korlátozó bankintéz- kedések, valamint a szőlőtele­pítések ütemének csökkenté­se. E mellett célszerű lenne a belkereskedelmi és értékesítő vóMaliatokat figyelmeztetni, hogy a vállalat által kért fel­világosításokat a termék érté­kesítésévéi kapcsolatban mi­előbb küldjék meg. Kiküszöbölik A párhuzamos kutatások el­kerülését, illetve az újra fel­fedezés veszélyét hárítja el a gyár vezetősége, amikor szak­embereket küld külföldi ta­nulmányútra, szakcikkeket fondílkat le, jelentős számú szakfolyóiratot biztosít a ku­tató-fejlesztő munkához. 1967- ben heten, 68-ban 15-en, 69­ben nyolcán jártak a Szovjet­unióiban, Csehszlovákiáiban, Jugoszláviában, Angliában, a Német Demokratikus Köztár­saságban, Ausztriában, műsza­ki-tudományos együttműködés és tapasztalatszerzés céljából. E mellett rendszeres kapcsola­tot tartanak belföldön, a Vas­ipari Kutató Intézettel, a Tü­zeléstechnikai Kutató Intézet­tel. A külföldi cégek közül, az UGINE CARBONE francia, és a HenningisdorE (NDK', vala­mint a Szovjetunió és Len­tezetével. Az átfedések elkerülése vé­gett a műszaki könyvtár min­den hónapban lapszemlét ké­szít a népi demokratikus or­szágokból és tőkés országok­ból megvásárolt folyóiratok­ból, amelyet az érdekelt osztá­lyoknak és személyeknek megküldenek. Hogy a gyár ve­zetősége milyen fontosnak tartja a jövő kialakítása szempontjából a műszaki-(tu­dományos eredmények hasz­nosítását, azt a kutatásra és fejlesztésre szánt összegek is jól érzékeltetik. Az előbb em­lített célokra 1967-ben 163 ezer, 1968-ban 3 millió 99. 1969-ben pedig 3 millió 622 ezer forintot fordítottak. Ezek után önként adódik a kérdés, hogyan látja a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a to­vábbfejlődés útját, a hatéko­nyabb, oélravezeitőlbb módsze­reket. Két irányban A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság ipari osztályának javasolják, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztériummaii történő konkrét intézkedések kidolgozása során vizsgálják felül annak lehetőségét, vajon a KGST-n belül lehetséges-e a gazdaságos gyártási kooperá­ció kiépítése áz ötvözött acé­loknál. Amennyiben ez az út nem járható, célszerű lenne kettes, vagy hármas integráci­ót megvalósítani a demokra­tikus országokkal. Ezzel egy* időben fokozni kellene a KGM-en belüli gyártási koo­perációt mind a kutatásoknál, mind pedig a gyártásnál. A gyár vezetőitől, a kiutalá­si témák eredményeinek rend­szerezésén túl, az e területein dolgozók bérszfowonalának megváltoztatását, megfelelő létszámú és képzettségű se­gédszemélyzet biztosítását ké­rik. Javasolják, hogy egy-egy kutatási téma előtt, vagy az­zal párhuzamosan végezzenek piackutatást. Végül szükséges­nek tartják a műszaki fejlesz­téssel kapcsolatos vállalatve­zetői döntések megalapozása érdekében a négy főosztály (műszaki-fejlesztési, műszaki, kereskedelmi, és közgazdasági) munkájának jobb összehango­lását. V. R. Készülnek a tavaszi munkára A szécsényi járásban a ter­melőszövetkezetek a tavaszi vetésekre készülnék. Január­ban felmérték a vetőmagszük­ségletet. Húsz vagon tavaszi árpára, 3,5 vagon zabra van szükségük a vetéshez. Ezen kívül 131 mázsa vörösherét, 40 mázsa lucernát és 400 mázsa egyéb takarmányvető­magot igényeltek. A kukori­ca vetéséhez 710 mázsa hib­ridvetőmaggal rendelkeznek. A szükséges vegyszerek egy részét még az elmúlt eszten­dőben tárolták. A további szükségletet folyamatosan biztosítják. A műtrágyát az ősszél beszerezték. A fejtrá­gyázást az erre alkalmas te­rületeken már megkezdték. A tsz és a lakosság szolgálatában A pataki termelőszövetke­zet építőbrigádja 52 dolgozó­val és 8 tanulóval végzi munkáját. Jó szolgálatot tesznek a termelőszövetkezet­nek és a tagoknak. Évi ter­melési értékük 6,5 millió fo­rint Az idén is komoly fela­datokra vállalkoztak. Terme­lőszövetkezetüknek átépítik a régi szerfás barjúnevelöt, mely 150 000 forintba kerül. A majorban levő nyitott gép­színt körülfalazzák, hogy a szerelők a téli időszakban za­vartalanul dolgozhassanak. A tehenészeti telepen zuhanyo­zót és öltözőt építenek. A termelőszövetkezeten kí­vül a tsz-tagoknak és a ta­nácsnak is végeznek munkát Hat házat és, egy pedagógus szolgálati lakást építettek fel a községben, ök végzik a régi tanácsháza átalakítását, ahol az orvosi rendelő és a védő­nő szolgálati lakása is lesz. Az építőbrigád — tekintettél arra, hogy a tsz-tagok igény­lik — berendezkedik a lakos­ság szolgáltatására is. Elvég­zik a tv, rádió, háztartási gé­pek javítását cipészműhelyí is létesítenek. Olaj és gáz A balassagyarmati járásba» az utóbbi években emelke­dett a tüzelőolaj és háztartási, gáz fogyasztóinak száma. A. balassagyarmati körzeti. ÁFÉSZ számba vette azokat a kisközségeket ahová a gáz­szolgáltató vállalat nem szá­mít gárt. Hasonlóan felmérte a tüzelőolaj-igényt is. Az ösz- szegezéskor kiderült, hogy so­kan vannak, akik gázt és ola­jat igényelnek, de helyben nem tudják beszerezni. Ügy határoztak, hogy az igények: kielégítésére a kis települése­ken minigáztelepeket létesí­tenek. Biztosítják részükre a tüzelőolajat is. A tanácsok­kal folynak a tárgyalások a telepek kijelölésére. NOGRAD m> 1971. február 10., szerda 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom