Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
Pedagőgusszemmel A családi tűzhely melege NEKEM MEG idézőjel nélküli. valódi élményem a családi tűzhely melege. Negyven év távolából is visszatér emlékeimben a vaskályhánk képe. Lobog benne a tűz, fénynyalábok sütik arcomat és testvéreim arcát, s mj izgatottan kotorjuk a forró hamuban perzselódő krumplit, ügyeskedve, nehogy nyersen maradjon egyik oldala. Hem- pergetjük a tüzes csemegét tenyerünkön, s faljuk boldogan a néhol feketére ropogó- sodött héját. S akkor jönnek haza. munkából szüléink és kereső testvéreink. A kályha körül melengetik kezüket, krumplit esznek é«; meséljük egymásnak a nap eseményeit. A sötétedő szobában köny- nyebben jön a szó, a panasz, a gond belőlünk, meg az öröm is. Ügy éreztük, hogyha sötét is van, bennünk annál nagyobb a világosság. Az esti beszélgetések varázslatos hangulata természetesen része volt életünknek; a minden gyermekgondot megoldó, vigasztaló, idillikus és bölcs időszak- Sajátos öröm volt ez: minden érzékszervünk örült. Szemünk a láng fényének, az árnyékok láncának, mormolt a kályha, á sült krumpli fenséges illata terjengett, ízét élveztük — és örültünk annak, hogy este lett és végre ismét együtt vagyunk valamennyien. Az estéket örömmel vártuk. r* ISKOLÁS GYERMEKEKKEL beszélgetek. Kutatom, mi jelenti az ő számukra a családi tűzihely melegét. Mi az a gyermekkori élmény, amit majd szívesen visszaidéznek? A tűzhely a maga valóságában már kevés helyen élményforrás; a radiátor, a konvektor higiénikus, de személytelen meleget ont. El- töröihetetlenül megmarad azonban a gyermekben a családi esték hangulata, szüleik hazatérésének — és az ő hazatérésüknek — megismétlődő mozzanata. A „hazajöttem” élménye- A legtöbb gyermeknek kedves, szívmelengető esemény. De sokan vannak olyanok, akiknek nem az. — Még be sem teszi lábát az ajtón, már veszekszik velünk — mondja Z. Jóska apjáról —, pedig törjük magunkat, hogy békében hagyjon. — Ahogy hazajön, mindjárt a bélyegeihez ül, akkor egy szót se lehet otthon szólni — meséli J. Joli —, csak murizik mindig, hogy dolgozzak, meg tanuljak. A részegen hazabotorkáló, kötekedő szülőtől nagyon félnek, és lassan szinte meggyűlölik. Sokan pedig rettegve és szorongva lesik apjuk, anyjuk közeledő lépteit, mert tapasztalatból tudják, hogy okkal, vagy ok nélkül, de az estéhez a zsörtölődés, szidás és verés hozzátartozik; néhol jobban mint a vacsora. A GYERMEKÜKET valóban szerető, józan életű szülők jő szándéka is sokszor fonákjára fordul, ök igyekeznek a rendelkezésükre álló kis időben, este nevelni a gyér- • meküket. Ez helyes, hasznos és eredményes, de csak akkor, ha nem csupán felelősségre vonást, büntetést, dorgálást és a gyermek számára különféle kínos élményeket jelent, hanem valódi nevelést: kcfcös tervezést, közös játékot, bensőséges megnyilatkozásokat, egyéni örömöt, a gyermek önértékelésének magasra fejlesztését. Az a szülő, aki nap mint nap büntetgeti gyermekét, mert panaszokat hall rá, mert iskolai intőket kell „megtorolnia” — előbb-utóbb éppen olyan boldogtalanná válik, mint gyermeke; mindegyiküknek főleg a rossz jut a másikból. Gyakran a nevelésre gyenge anya vagy nagyszülő panaszolja be a gyermeket hazatérő apjánál Nem csoda, ha nem repes a boldogságtól a gyermek az apja jöttén. Egy idő múlva elhidegülnek egymástól, és a családtagok rossz lelkiállapota a család egész életére, de még munkájára is kihat. A megromlott családi légkörben mindenki boldogtalan. Az iskolai osztályzatok eszközei a nevelésnek, de nem a céljai. Iskolai teljesítményeket, de nem emberi értékeket jeleznek. Sok szülő legfőbb célja, hogy gyermekének jó legyen a bizonyítványa. Ez helyes és hasznos. A szülő— gyermek kapcsolatokat azonban nem szabad az osztályzatok oltárán feláldozni. A gyermekeket arra kell nevelni — nem idomítani! —, hogy képességeik szerint teljesítsék tanulási kötelezettségeiket éppúgy, mint más kötelességeiket. A tanulásra kényszerítés azonban igen kétes nevelési eredménnyel jár. A gyermek belső ösztönzői eredményesebbek: az, hogy szereti és tiszteli szüleit, a kívánságuk szerint akar élni. De hogyan szeresse és tisztelje, ha csak fél tőlük? Ha estéről estére csak a számonkérések kötik össze őket és nem a család legújabb kapcsolatai? A félelem és a fájdalom csak rövid időre szóló és megbízhatatlan ösztönző, sok káros mellékhatással. A gyermeki fejlődés legértékesebb motorjától, a szeretet-kapcsolatoktól fosztják meg a szülőt is, gyermeket is. AZ ES'IE legyen a családé! Lezárása egy derűs, vagy küzdelmes napnak, felkészítője a következőnek. Kedves és erőt adó élménye a család minden tagjának, ahol a gyermek is megtanul együttérezni szüleivel, testvéreivel, ahogyan ők is vele éreznek. Örömben, gondban osztozás. *A vaskályhát nem érdemes a múltból átmenteni; de a családi közösség körötte forgó hangulati élményeit igen. Mindegy, hogy vaskályha vagv radiátor fűti a szobát, amelyikben az emberek belülről hidegek és ridegek. A szere- tetre vágyó gyermek — és melyik gyermek nem az?! — a szeretet megnyilvánulásait akarja érezni. Szóból ért az embór — cselekedetekből a gyermek. Akinek kevés az Ideje gyermekével foglalkozni, annak jól meg kell gondolnia, mire használja fel. Arra-e. hogy elidegenítse magától gyermekét — vagy arra, hogy megnyerje a család és a társadalom közös céljainak. Későbbi boldogságuk függ et- tőL Dr. Gáti Ferenc Secsüfük meg az újítókat A hatékonyság egyik eszköze Az új ötéves tervben az egyik legfontosabb cél a munka hatékonyságának fokozása a gazdasági élet egész területén. Ennek egyik igen jelentős eszköze a dolgozók újító, ésszerűsítő mozgalma. Az újítók élharcosai a gazdaságosabb termelésnek. Az ember .napi munkája során szinte rákényszerül arra, hogy állandóan keresse a jobb, köny- nyebb, ésszerűbb eljárásokat, a nagyobb termelékenységet biztosító fogásokat. A legtöbb újításhoz sem kell különösebben nagy anyagi erő, mégis haszonnal jár a közösség és természetesen az egyén számára is. Az elmúlt évben megyénk két legnagyobb üzeménél, a nógrádi szénbányáknál és a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben is a korábbihoz viszonyítva szaporodott a benyújtott újítási javaslatok száma. A szénbányáknál azért is figyelemre méltó ez, hiszen ebben az időszakban csökkent a dolgozók létszáma. A 624 benyújtott javaslatból 396-ot megvalósítottak és ebből több mint hárommillió forint vállalati eredmény származott. A kohászati üzemekben viszont 321 javaslatból 156-ot találtak alkalmasnak megvalósításra és az újításokból eredő haszon 5 millió 600 000 forintnál nagyobb. Az utóbbi vállalatnál 18 témakörre írtak ki pályázatot. Ezek közül 12-re dolgoztak ki javaslatot és több olyan pályamunka volt, amit megvalósításra elfogadtak, az újítóknak pedig kifizették a külön pólyadíjat is. E néhány példa is bizonyítja, hogy ahol rendszeresen foglalkoznak az újítómozgalommal, ott az eredmény nem is marad el. Igen fontos az ösztönzés. Nemcsak az erkölcsi, anyagi megbecsülés szükséges, hanem a témakörök megválasztása, ajánlása is az újítók számára. Bebizonyosodott már, hogy ahol részletes újítási feladattervet készítenek, ott nemcsak az egyéneket készteti gondolkodásra egy-egy téma, hanem összefogásra is ösztönöz. Egyre több olyan újítással lehet ma már találkozni, amelynek kidolgozása nem egy ember, hanem kisebb kollektívák. sok esetben egész brigádok nevéhez fűződik. Sok helyen elkészült már az idei feladatterv. összegyűjtötték üzem- részenként a megvalósításra, megoldásra váró feladatokat, és ezt mint ajánlást juttatták el az újítóknak, szocialista brigádoknak. A nógrádi szénbányáknál például ezek közül a témák közül választják ki a fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsának tagjai azokat, amelyekre megoldást keresnek majd. Sokszor az újításokat csak a technikai újdonság oldaláról közelítik meg. Márpedig nemcsak technikai újdonságok vannak, hanem az üzemszervezés, a munkaszervezés is számtalan olyan lehetőséget kínál, ahol lehet ésszerűsíteni. Sokszor csak hosszabb elemző munkával, többféle variáció összevetésével lehet eldönteni, hogy például milyen munkaszervezés, üzemszervezés a lehető leggazdaságosabb. Egyre több ilyen törekvéssel is lehet találkozni már a megye ipari üzemeiben, vállalatainál. Ma már egyre kevesebb helyen lehet tapasztalni, hogy mellőzik az újításokat, hosz- szabb ideig elfektetik az asz- talfiókokbam. Akad azért még ilyen példa is, hiszen nem egy helyen a szakvéleményezés túlságosan hosszú ideig tart, másutt viszont az elfogadott újítások hasznosítása késik. A gyors ügyintézés is fokozhatja az újítási kedvet, míg a lassú elkedvetleníti az újítókat Az újítók anyagi és erkölcsi elismerése sem hiányozhat. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeiknél nem véletlen, hogy ma már több mint száz kiváló újítót tartanak nyilván, akik közül 11 az arany, 26 pedig az ezüst fokozatot érte el. A kitüntetésekkel a kollektív szerződés még külön jutalmat is biztosít a kiváló újítók számára. Így van ez egyébként a legtöbb üzemnél. Van viszont ahol késnek az újítási díjak kifizetésével is. Az új ötéves terv valameny- nyi vállalatnál nagyobb feladatokat jelent Ezek megvalósításához igen sok segítséget adhatnak az újítók, ésszerüsí- tők javaslataikkal, alkotásaikkal Fontos, hogy mindenütt zöld utat teremtsenek az újítómozgalom számára és hárítsák el előle a ma még meglevő akadályokat B. J. A héten történt Minek szói a tekintély 7 Az utóbbi napok néhány ®ebe erősen gondolkozóba ejtett. Mai értékrendünkben mi az, ami tiszteletre méltó? A tudás? Feltétlenül Az egyenes gondolkodás, az őszinte szó? Az is. És még sok minden, amit a maga teljességében talán nem is lehetne felsorolni. S mi a helyzet a beosztással, valamint annak különféle jelzéseivel? Attól tartok, hogy e tekintetben, már megoszlanak a vélemények. Akad, aki magát a rangot nem hajlandó tisztelni csak azzal a bölcs, előrelátó, megfontolt intézkedéseket hozó emberrel együtt, aki a beosztást magáénak vallhatja. S akad, akinek a magas munkakört betöltő ember mit sem számít, fontos csak a poszá, amit betölt. S akik ez utóbbi nézetet vallják, sokszor azon vannak, hogy környezetükbe is beleneveljék azt A héten történtek közül csak kettőt a fentiek illusztrálására. Az első egy értekezlet, melyre a Felettes Szerv képviselőjét is várják. A Felettes Szerv képviselője azonban nem érkezik meg időben, így nélküle kezdődik el a tanácskozás. Javában tart már, amikor a vendég megérkezik. Az ajtónyitás az éppen beszélőbe úgyszólván belefojtja a szót, arcán zavart mosoly, fogalma sincs, mitévő legyen. Többen felugrálnak, hogy kisebb-nagyobb szolgálatokkal legyenek az érkező körül. A főasztalnál ülők arcán üdvözült mosoly... Mindenki érzi, hogy kicsit túlzás ez a fogadtatás, s ezért mindenki számára kincs á helyzet. Legkínosabb éppen a Felettes Szerv képviselőjének, aki nem győz szabadkozni, és lecsillapítani a felajzott kedélyeket. Aztán következnek a hozzászólások, mindennemű értekezletek rendje és módja szerint. A Felettes Szerv képviselőjének szavait így jelentik be: — A Központi Elvtárs szót kért! Mire sóhaj se szállt, szók se reccsent, légy sem zümmögött, az arcokra ismét felvonultak az üdvözült mosolyok, s a jelenlevők néma áhítattal hallgatták a Központi Elvtárs — egyébként valóban érdekes — mondanivalóját. Sokban hasonlít ehhez a másik történet is. A különbség annyi, hogy itt a mindenekfeletti, csaknem a hajlongásig fokozódó tisztelet nem a beosztás magasságának, hanem az egyenruhának szólt Az következne tehát mindebből, hogy rángassunk le talapzatáról minden erényt amely értékítéletünkben eddig tekintélynek, köztiszteletnek örvendett? Szó sincs róla. Miért ne lehetne tekintélye annak az embernek, aki felelősségteljes beosztásában nagyszerűen helytáll, akinek döntései széles látókörrőt megfontoltságról tanúskodnak? S miért ne lehetne tisztelni azt a vezetőt, aki hosszú évek alatt kemény munkával küzdött a tudásért, amelynek birtokában bölcsen igazgatja a gondjaira bízott vállalatot, üzemet vagy hivatalt? Hiszen ez a fajta tisztelet és tekintély természetes dolog A termeszetellenesség ott kezdődik, amikor a tekintély elismerését valamiféle félelem szüli. Félelem a titokzatos kezektől, amelyek „messzire elérnek”, a „párnás széktől”, amelvet olykor már valósággal misztikus ködök öveznek, s félelem még ki tudja mi mindentől, amelynek töredéke sem igaz. és nem indokolt Nem szeretnék tekintélvromboló hírébe keveredni. Csak a félolem szülte teWntélvt tartom kórosnak, s közéletünkben nem kívánatos jelenségnek. — ssendi — Gyümölcsöt hozó könyvek hónapja A mostani, a 14. mezőgazdasági könyvhúnap során 29 új mezőgazdasági szakmunka 122 ezer példánya kerül a könyvesboltokba, és a bizományosokhoz. Ezenkívül 500 féle egyéb mezőgazdasági szakkönyv áll a közönség rendelkezésére. Országszerte könyvkiálll tások, szakelőadások sora, kereken 600 író-olvasó találkozó törekszik arra, hogy közelebb hozza egymáshoz a mezőgazdasági szakkönyveket szaklapokat és a falu embereit, továbbá a mezőgazdaságban tevékenykedő értelmiségieket. Tagadhatatlan, a mai magyar falu kulturális életében a mezőgazdasági szaHStönyv és szaklap nem foglalta még el az őt megillető helyet. Pedig alig van olyan könyv, amelynek forgatása olyan gyorsan és kézzel foghatóan hozná meg a gyümölcsét, mintha valaki figyelemmel tanulmányoz mondjuk egy baracktermesztési szakmunkát vagy egy baromfi tenyésztési kézikönyvet. Társadalmunknak létérdekei fűződnek ahhoz, hogy mind többen Ismerjék fel ezt. Ezért tartjuk fontosnak, hogy az egyhónapos eseménysorozat minden rendezvénye kapja meg a sikerhez szükséges támogatást és érdeklődést. Akkor hoz a szó betű szerinti értelmében is gyümölcsöt az a több százezer könyv, amely nemcsak vásárlóra, de megértő fölhasználóra is vár az idei mezőgazdasági könyvhónap alkalmából '.$1 í A tnagyamándori könyvtárban A magyarnándorl Radnóti Miklós kultúrházban 3300 kötetes könyvtár várja a község lakosságát Koppány György üeávétete >
