Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
Darázs Endre: Erdős István: Önzetlen szeretet Még pár nap, és betöltőm a kilencvenharmat, de oly remek erőben, hogy egyelőre dalolaszva töröm a követ az országutakon, havi ötszázért. Jenő bátyám már sokszor hívott, kövessem példáját, legyek buszvezető, de én jobban kedvelem a kőtörést, a szeszélyes időjárást, az országúti miniszoknyákat, ahogy pajkos, hetven körüli kislányok csípeje körül libegnek. Ma, nagyon jó napom van, mert kellőleg megdicsért tizenöt esztendős munkavezetőnk, és az éjjeli műszak után keringőzve tértem meg otthonomba. Falábú házfelügyelőnk kissé irigyelhette jókedvemet, mert hallottam, amint ezt mondja: — Már megint ivott a vén boroshordó. Hét ez tévedés. A mámorító hajnali napfény részegített meg, és az a látvány, hogy szeretett kisunokám, a rovott múltú Lajoska már várt rám ajtóm előtt, s karjait tárta: — NagypapiW Pontosan A kocsi csendesen himbálódzik előre, az éjszakai utcán. A volánnál ülő férfinak a tél dere már megütő fejét, de pár foga talán még eredeti. A kocsija azonban páros- i pozsgás és friss, akár a mellette élő, csacsogó leány. — istenien érvem magam i ' Folytassuk még nálad, kix- oreg.— Felmegyek hozzád! — Nem! Legalább ne az M- , *6 éjszakán...-m, Ha a barátnőm meghallja, hogyan udvaroltál nekem, „ epeömlést fog kapni. **' — Nagyon helyes! Miért m " fosztanánk meg magunkat a szerelőm legszebb mozzanata- * itól? Miért habzsolnánk fel t az első órában azt, ami még oly sokáig és oly sokféleképpen tehet bennünket boldog- . gá? — Nana, kis huncut...! — Nem érti, kislány? Én az udvarias jelentőségéről beszélek. Hiszen ezt még a maegy hónapja, hogy nem láttalak! Mint harangocska csendült fülembe, Budapestről kitiltott kisunokám, Liliké édes hangja: — Éppen egy hónapja, hogy nem láttalak öregfiú! Felszöktem hozzád, mert nélküled nem élet az élet! Belém karoltak és beröpítettek a szobámba. Liliké a cipőmet húzta le, Lajoska a kabátomat, s hogy el ne gyúródjék, azon nyomban magára öltötte. Míg aranyos unokáim a kedvemet keresték, beállított Pecér Róbert, szeretett körzeti orvosom. — Élünk még? Élünk még ? — fogta meg pulzusomat a drága lélek. — Pontosan egy hónapja nem volt szerencsém önhöz. Szeretteim felfalták a reggelimet, s persze, Pecér doktor se kiváltotta magát különösebben. Bement a spájz- ba és bekanalazott három üveg szilvalekvárt darak is ismerik; én aztán tudom, ornitológus vagyok. — Ez is valami szexi- különlegesség? — Boldog vagyok, hogy én magyarázhatom meg magáé»- kának, mi az az ornitológia. Mert higgye el, a madaraktól leshetjük el legjobban az udvarlás szertartását. Tudja, milyen csodálatos az, amikor az egerésző ölyv körözni kezd az égen és a legmerészebb akrobatikus mutatványokkal, zuhanórepüléssel, szálfákkal igyekszik magára vonni a nőstény figyelmét? — Én Inkább megkíméllek a szállóktól, nekem elég volt az a néhány kör, amit a kocsival tettünk,.. — Ó, kislány, az udvarlás belépés a szerelem előcsarnokába... Amikor a fajdkakas meg a pajzsos cankó tarka tollazatát felborzolva megjelenik a tisztáson a ceremóniára, akkor érzi valójában az ember, hogy mit jelent a szeÉrkeztek még: Döme, régi kenyerespajtásom, a lóversenytérről, aztán Stefánia, múlt századi szerelmem, de benézett Sóskifli Sándor, kiváló szomszédom is, aki általában köszönteni sem szokott. — Pont agy hónapja, hogy nem láttunk! — mondták egyöntetűen. A meghatottságtól szólni sem bírtam. Mint élőkép ültünk negyed tizenegyig, mikor is beállított Soma, a postás. A rend ekkor felbomlott. Pecér doktor buzgón vizsgálni kezdett, Sótkifli szomszéd a balomat, Döme kenyeres pajtás a jobbomat rázogatta, Stefánia ajkon, Lili unokám kézen, Lajoska unokám pedig térden csókolt. — Na, milyenek vagyunk hozzád? Soma, a postás, mérgesen morgott. — Csendet kérek! Szeretném átadni a bácsi nyugdíját! reim* előjáték ... De nemcsak a levegőben és a földön, hanem a vízben is! A hattyúk valóságos viztrevüt matatnak be a nőstények előtt, hogy megnyerjék szerelmüket. — Hogy, te miket nem tudsz. ^ — De maga nem ismeri még az osztrigahalászokat sem, ezeket a furfangos tengerparti madarakat: ha csak a násztáncukra gondolok, máris elfog a gyönyörűség! Micsoda beteljesülést érezhetnek égy ilyen koreográfia «tán? Várjon csak, kisasszony: ezt be kell, hogy mutassam magács- kának! — Te beesavarodtát! Minden áron botrányt akarsz? — Mit bánom én, lesz, ami lesz: a násztáncot én is eljárom! E nélkül nem vagyok hajlandó semmire! Nézze csak,.. — Emberek: segítség! örült! Ez udvarolni akar! H úraévee múltain januárban, akárki akárhogy méz rám, nyugodtan ülök itt egyedül. Hamarább jöttem, mint ahogy megbeszéltük Gabival a ma esti találkozót, csak nem fokok az utcán ücsörögni, mert pietykafészek vén lányok, kávét szürcsölő mamuskák illetlennek tartják, ha egy lány egyedül beül zenés szórakozóhelyre. Ide jarumik, kész. Várok. Nem mintha különösebben jól erezném magam itt, a zene sajnos elég ócska, de azért jobb a levegő mint otthon. Magyarággatom magamnak, hogy nem érdekes, ki mit gondol annál, hogy magam ülők Itt a presszóban, de nehezen megy: nagyon szeretném, ha tisztelnének az emberek. Én mindennap há. romnegyed ötkor kelek. Az acélgyár fölött lakom apáim, mai, mostohaanyámmal, ötéves öcsémmel egy egyszobás lakásban. Dolgozni meg a város másik végére járok, ha pontos akarok lenni a munkahelyemen, öt óra húszkor buszra kell ülnöm. A mostohaanyám kilenc évvel idősebb, mint én, az apám negyvenöt éves vén szaki. Rá nem lehet azt mondani, sokat próbált az életben. Tizenöt éves korában bevezették az acélgyárba a nagykapun, beljebb lökték, bevágták mögötte az ajtót, s első alkalommal valami különös dolgot művelhettek vele, mert harminc éve minden hétköznap visz. szakínozza magát hat órára. Én erre nem volnék képes egy hétig sem. Az’ én munkám persze gyönyörű; majdnem művésze*. Üvegcsiszoló vagyok. Csak így tudom túlélni az ijedelmet, ha a dermesztő hidegre hűlt koonyhakövön. az ágyam mellett hajnalban sikoltozná kezd a százéves ébresztőóra. Félálomban meggyújtom a gázt, vizet teszek föl mosakodni, teát főzök. Mikor felöltözöm, s Időn töm • a lavór vizet az udvarra, már jókedvűen rúgom meg az apámék ajtaját: ébresztő Ko_ vitették./ Apám az előszobában mosdik, s kétszer hetente borot tálkazik. A konyha reggel, este az én birodalmam, napközben a mostohaanyámé. 0 nem dolgozik; főz, mos, takarít hármunkra. Nem nagyon segítek neki, de nem is Igényli; ez az ő dolga, szó nélkül csinál mindent. Nem is tudom, létezik-e rendesebb, béketűrőbb mos. tohaanya a világon nála. Ha én 29 éves koromra ilyen engedelmes, senkiasszony leszek, akkor inkább most kössem fel magam. Én nekem el keU kerülnöm Németh Géza: Bemutatom magácskának Nem keMett ahhoz az Interpol mestemyomozőijáinak lennie Liptáik Hugónak, hogy éles elméjét azonnal nyomna vezessék a megkerült afhrakos tamiaznyák. Ott, helyben a létra középső fokán homorúra nyújtózkodva akkorát vonyított rettenetes haragjában, hogy még azok is borzongiva vetettek keresztet, aikálk egyáltalán nem voltak babonásak. Semmi kétség, ha abban a pillanatban eléri őket. vusvilláját tövig mártja a három traktorosba! De az éltfajult harag egyúttal tétovává teszi az embert. Lipálk Hugó, bár fürgén szaladt le a létráin az anya föld színére, az udvaron ide-oda kapdosött, ugrált, közben nyitott szájjal lihegett, mintha lá-thaitaitlain fantomokkal viaskodott volna. Végire kiszabadult a szellemek köréből sebtében nadrágba és ködmönfoe bújt, majd lélekszakadva elviharzott a szövetkezeti etaökhöz. — lággyá« elvtársi Nem hallja, Faggyas elvtárs! Csúffá tettek a traktorosai! Sári, meg Pimityő a padláson abrakodnak! Megölöm őket!... AZ ÉBREDÉS BAMBASÁGA után valódi rémület lett úrrá a szövetkezet elnökén: az öreg Lipták Hugón kitört az elmebaj! Mit kezdjen vele? •.. Egyáltalán szabad-e a közelébe mennie, hiszen közveszélyes is lehet... Mi lesz most? Éj idején körülményes elérni a mentőiket, az ápolók sincsenek kéznél a járási kórházban, idegosztály csak a megyénél van... Mi lesz reggelig? Mire Faggyas elivtárs mindezt végiggondolta, Hugó bácsi mér a falu másik végén, a tanácselnök ablakát verte: — Hé, Bellák Jósika! Csúffá tettek a traktorosok! Sári, meg Pintyő a padláson abrakolnak! Megölöm őket!..._ Az ébredés baimbasága után valódi rémület lett úrrá a községi tanács elnökén: az öreg Lipták Hugón kitört az elmebaj. .. NEM SOKKAL KÉSŐBB ugyanezt kérdezte a Hugó bécsi szolgálati háza köré tóduló csődület: mit kezdjenek a padláson befogott lovaikkal? Hogyan hozhatnák le onnan Sárit, Pintyöt, meg a szekeret? Ki hitetlenkedve, ki szömyül- ködve nevetett, az idősebbek boszorkányságot emlegettek, fölemlítették, hogy a tatárjárás óta ilyesmi nem fordult elő g faluban, valószínűleg előtte se, pedig itt már számos furcsa dolog történt, például az, hogy az egyik pap valódi asz- szomnyá változott, férjhez is ment, aztán gyereke született, térdig érő szakálla!.. No, de élő lovaikat szemfényvesztem a padlásra, szekérrel, abrakos tarisznyáival! Hatósági közeg is került a körzeti rendörenegbtfzatit személyében, és az ő közreműködésével a falu elöljáród a helyszínre hozták a három traktorost. — Hát akikor gyorsan, lehozni a lovaikat! — rendelkezett a szövetkezeti elnök. — Azt ugyan nem — ingatta makacsul céklafejét a nehéz Gero Gyusizi. — Az öreg ott molesztál bennünket, ahól csak ér. Elmond mindenféle berregő haramiáknak, meg ben- zínibetyáiroknak. Hozza le Hugó bácsi, 5 ért a tavakhoz. — A törvénnyel ne költözködjetek — szólt nyomatekkal a rendőrbizedes. — A fene se kötődik a törvénnyel. Csak megmondtuk az öregnek, hogy tíz liter borral tartozik a legutóbbi sértegetéseiért. Ha kifizeti a tíz liter Módi furmintot, lehozzuk épségben, a lovaikat. FÉLIG-MEDDIG eddig is fogni kellett az öreg Lipták Hugót, nehogy a testi épség kárára elkövetett bűnténybe essék, most azonban öten kapaszkodtak belé, tartották kezénél, gúnyájánál fogva. — Soha! Soha! Inkább ott pusztuljanak él a drága lovaim, inkább öngyilkos leszek, de soha!... Faggyas elnök jelentőségteli ábmzattal próbálta megtörni a céklaképű Gerő Gyuszi komokságót. — Hallod, te gyerek? — Hallom. De akkor se. — És ha börtön lesz a vége? — érvelt komolyan a rend szürke ruhás tizedese. — Akkor se. — És ha én fizetném meg azt a tíz liter Mádi furmintot? — fenyegetőzött tovább az elnök. — Akkor talán — törte meg Gerő Gyuszi akaraterejét a könyörtelen lelki terror. KÖVETKEZÉSKÉPP munkához látott a három traktoros. A ház köré csődült falu népe kora reggeli álmélkodása köaben Hugó bácsi tűzfalának támasztották a gépszín hatalmas, megvasalt kapuszárnyát, s ezen, mint valami lejtős hídon, levezették az udvarra Sárit és Ptntyőt. Ezután darabokban lehordták a szekeret, megint összerakták, a lovakat eléje fogták, a zabos tarisznyákat a lovak füle mögé akasztották. Amikor elkészültek, a céklaképp Gerő Gyuszi csak ennyit mondott a néma hütedezésbe feledkezett gyülekezethez fordulva: — Kész a kocsi, Indulhatunk a farsangi bálbal arról a telepről: már nem szeretem a hajnali félhomályt a ki« házak közt, nem tudok nevetni rajta, ha ősszel-ta- vasszal sárba ragad a cipőm, mikor a buszhoz szaldók. Nekem nem kell olyan lakás, ahol a leggondosabb asszonyi munka mellett is úgy érzi a vendég, levegőtlen lomtárba érkezett. Én világos, nagy lakásban fogok élni, este, reggel forró vízben zuhanyozná. Szép vagyok, tudom. Szép a testem, az arcom, a hajam, s ha a munkám érán nem boldogulok, szépségem lesz az ára annak, hogy ép is itt éljek benn a város közepén valamelyik új házban. Lesz egy gyerekem. Kitolom a kocsit a főtérre, mellé ülök, olvasok, mint most is láttam az asszonyokat. Csak azt nem tudom, ha ezt akarom, ha el akarom adni magam, miért állok szóba most Gabival? Mért várok itt rá, mért fogok vele csókolózni hazafelé menet? Mért engedem, hogy kigombolja a blúzomat, mért engedem, hogy szeressen? Őriznem kellene magam valakinek, aki feleségének idehoz egy sokemeletes házba. Egy mérnöknek, orvosnak, egy újságírónak, vagy egy szerencsemalacnak. E gyszer egy tanár akart udvarolni nekem. Vagy két éve. Kétszer voltunk moziban együtt, kedves volt, figyelme«, de valahogy olyan idétlenül sikere, dett minden, amit csinált. Ügy fogta meg a kezem, hogy muszáj volt elhúzni tőle. Ha szorosan mellém ült, idegesített a szerelmes feszengése, inkább felálltam. Bosszantott, hogy néki minden úgy jó, ahogy én mondom, dühített, ha izzadt tenyerével megsimogatta az arcom. Pedig apám szerint jó parti JettvoL na, komoly ember, megbízható. Kihozott volna a gyárból, Dehogyis akarok én eljönni a gyárból. Nincs az a szerelem, nemhogy egy unalmas férj rávehetne. Csak azt akarom, hogyha már van szép munkám, amit szeretek, amit örömmel csinálok, amit jól elvégzek, akkor a munkámért úgy becsüljenek meg, hogy normális körülmények közt élhessek. Most! Azonnal. Fiatalon. Nem húsz év múlva, mikor már az öregségre kell majd készülődnöm, nem a boldogságra. Mert ahhoz, hogy a mi kolóniánkat lebontsák ott fenn, a kémények fölött, ahhoz bizony kell húsz esztendő, ha nem huszonöt. Nagyon messze esünk mi a főtértől! Szegény apámnak jobban kellett volna helyezkednie, dehát nem értett ő ahhoz soha. Dolgozik hattól kettőig, keres kétezer-háromszázat havonta: heti húsz fo. rintőt kap sörre, cigarettára a mostohaanyámtól. Itt eqy húszasért két üveg sört sem lehet meginni, ha egyiptomi sör van; sajnálom is szegény Gabit, hogy le kell szúrnia a negyvenesét, mikor hazaindulunk. Három üveg sör, egy kávé. Eny. nyit pusztítunk itt ed, ha* és kilenc óra között hetente kétszer, háromszor. Hova mennétjk? A konyhai vaságyamra ültessem le otthon a fiúmat? Vagy az agyon zsúfolt szobába vigyem, a családi körbe? Van a kre- denc tetején a konyhában egy ezeréves néprádió, csavargat, hatnánk, míg valami zene nyükordul benne. Hát itt ücsörgünk. Néha lemegyünk a Salgóba is, nagyritkán moziba ülünk be. Az volna jó, ha olyan filmeket játszanának mindig, mint az a beat- les film volt. Nehéz nap éjszakája. Annyira szeretem azt a filmet. Kétszer láttam. Gabi is nemrégen még egy zenekarban gitározott, úgy jöttünk össze fél éve. A zenekar szétugrott, pedig de nagy tábora volt a gyáriak között. Mikor ők játszottak a kultúrban, ’"százszámra jártak táncolni a fiatalok a klubdé- lutánokra, de azóta dögunalom van ott, feléjük se néz senki! Gabi villanyszerelő a gyárban. Szegény fiú, még kijjebb lakik mint át; 5 valósággal bejáró dolgozó, bár városi lakos. A házuk teljesen falusi náz. Egyszer az apja, anyja lagziba utazott, akkor vitt el magukhoz. Remegtem az idegességtől abban a házban. Először azért, mert ketten voltunk csak, s nem tudtam, mi les?, de legjobban azért, mert az a dög nagy ház olyannyira rideg volt, hogy nyugodtan leülni se tudtam. Gabi biztos volt benne, hogyha már kibu- szoztam vele a házukba, az övé leszek. Magam se tudom, hogyan, erős voltam. Rég nem vagyok szűz már, és nem is elvi okokból nem feküdtem le vele. Torokszorító volt az a ház, az a tieztaszoba a szentképeivel, alig vártam, hogy eljöhessek onnan. Két hétig aztán felém sem nézett Gabi, de egyszer műszak után mégis csak megvárt a gyárkapuban. Magam sem tudtam, örülök-e a kibékülésnek, vagy nem. Gyakran végiggondolom. mi tetszik rajta. Külseje átlagemberé, majdnem közönségesen üres az arca, alacsony, vézna. Be. szelni semmiről nem lehet ve'le, a tánczenén kívül csak a futball érdekli. Mégis, isten tudja honnan, mindig van körülötte valami feszültség, ami izgalmas, vonzó. Itt a presszóban például gyerekes vagánykodása mulattat. Ha érkezik, arról tudom, hogy rikácsol utána a ruhatárosnő. Fiatalember, a kabátját kérem! Gabi visszanéz a nagy kövér asszonyra, szemrebbenés nélkül hazud. ja kézit/ csókolom! Csak egy percig maradok. Az asszony nagyon jól tudja, hogy legalább hárem órát ücsörgünk, lötyögünk itt, el se helyezkedik Gabi, jön a kabátért Másoknak kínos volna ez az ismétlődő cirkusz, én mulatok a vénasszony fösvénységén. Ügy szivóskodik azért az egy forintért mintha azon múlna, hogy másnap fog-e vacsorázni. Góbiról egyszerűen nem tudja levarázsolni a té- likabátot. Más kérdés, hogy a Gabi ruházata télikabátja. alatt félelmetesen elegáns ahhoz képest hogy alig keres havonta kétezret Minden randevúra úgy jön, mintha a Karancsból egyenesen az oltárhoz akarna vezetni. Nappal meg épp ellenkezőleg! Ügy megy haza a gyárból, hogy le sem fürdik, éveken át képes ugyanabban a nadrágban, zakóban hazajárni. Meg is kapta alaposan az anyjától, mikor a paraszti munkáit pocskondiázva azzal büszkélkedett, hogy 6 munkás, a városban dolgozik. Nem látszik meg rajtad — mondta az anyja, nem ragad rád ott semmi. Csak a piszok. Pedig legremekebb dolog a világon tisztának lenni. Fizikai értelemben is, erkölcsileg is. Az erkölcsi tisztaságon nem a lányok szüzességét értem, hanem azt, hogy az emberi kapcsolataimban tisztességgel adok, kapok, hazugságra, csalásra képtelen lennék. Első éves ipari tanuló voltam, mikor beköltözött hozzánk a mostohaanyám. Aránytalanul fiatalabb az apámnál, eleinte nem is értettem, miért ment hozzá, miiért vett miniket a nyakába. Később rájöttem. vakon szereti az apáimat- mindent; elnéz neki. Én, a kettőiül ■ kapcsolatát tisztát- lannak látom; ha ilyen szituációt elfogadok, érezhetom-e magam egész embernek? Semmihez sem szabad az életben mindenáron ragaszkodni; különösen nem olyasmihez, ami egyszerűen rossz. H angulatlámpák gyulladnak ki körülötte«», s az unatkozó asszonyok helyét sorra elfoglalják sze- rélemkereső férfiak csoportjai. Hat óra van. Gabinak másodperceken belül itt kell lennie. Tudja, ha pontatlan, egy percet sem várok rá, Bármelyik pillanatban megreccsenhet a ruhatároenő hangia a presszóajtó mögött: fiatalember, kérem a kabátját! NÖGRÁD — 1971, február 28., vasárnap 9
