Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
Áz érdekek egyeztetésével Megtalálták az együttműködés új, eredményes formáit Eszmecsere az exportról 0 Olyan témák kerültek szóba az exporttal kapcsolatos megbeszélésen, mint a jelenlegi üzleti kapcsolatok, s azok továbbfejlesztése, a világpiaci helyzet, s az ebből adódó konzekvenciák, milyen módon tájékoztatják gyáraink műszaki fejlesztői tevékenységét a külkereskedelmi vállalatoktól kapott információk, hogyan tudják ezt a tervek kialakításában hasznosítani, a gyártás- és gyártmányfejlesztés mennyiben igazodik a piaci követelményekhez, üzemeink a jövőben szám ríhatnak-e a külkereskedelmi vállalatok anyagi segítségére, hasznosak-e a külföldön szerzett tapasztalatok, meggyorsult-e az exportier-, mékek elszámolása —, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. És most átadjuk a szót a legilletékesebbeknek, az exportáló vállalatok igazgatóinak, a külkereskedőknek és a Külkereskedelmi Minisztérium illetékeseinek. Nem következett be A koraibban jelzett komjunik- fcunálMs visszaesés az elműlit éviben, nem következett be, ezért exportáló gyáraink termékeinek elhelyezése nem okozott gondot, sót a konjunktúra fennmaradásának előnye jelentkezik az év végi nyereségrészesedés kedvező alakulásában. Antal Gyula, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeik igazgatója felszólalásában a többi között hangsúlyozta : az új világpiaci helyzetben is jó feltalálta helyét és szerepét a FERRUNION Külkereskedelmi Vállalat. Sók új piacot szerzett számunkra. Dicséretes dolog tevékenységűikben, hogy nemcsak az új termékek eladását szorgalmazták. hanem közreműködtek a korábban elfekvő készletek értékesítésében. Véleménye szerint sikerült közösen jól kihasználná a lehetőségeket. Ennek igazolására Dévai István, a METALIMPEX vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy 1970-ben ötmillió dollár értékű tőkést. 1,4 millió nuibel értékű szocialista exportot bonyolítottak le a gyár segítségével. Va/rga Gyula, az öblösüveggyár igazgatója a következőket sorolta: 1969-ben 119, 1970-ben 137. 1971Jben pedig 180 százalékra nő a tőkés export. A szocialista országokba irányuló exportképes ámuk mennyisége az 1970. évi 154 százalékról ebben az évben 168 százalékra emelkedik. Az ez évi export , tőkés viszony latban egymillió-százezer dollar, szocialista relációban pedig egymillió rubelre tehető. Ez is bizonyítja, hogy alaptalannak bizonyultak azok a megállapítások, amelyek abból indultak ki. hogy az aitilagszorzó nem ösztönzi a vállalatokat az export növelésére. Az üveggyár sem .pa- neszikrodihatott az elmúlt esztendőre. Ahol nem, és ahol gond az értékesítés Akaratlanul is felvetődik a kérdés: milyenek az idei kilátások ? Dévai István vezér- i gazga tó-helyettes szerint a METALIMPEX ebben az évben az elmúlt évi mennyiséget értékesíti a Salgótarjáni Kohászati Üzemek termékeiből- Az árakkal • kapcsolatban így válaszolt: nem esnek visz- siza az 1968-as, színvonalra, mert Nyugaton is emelkednek az alapanyagárak. Némi árcsökkenéssel azonban valószínű, számolni keli. Simó Gyula, a FERRUNION Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgató- helyettése felszólalásában kevesellte a salgótarjáni kohászoktól az ez évre megígért mezőgazdasági szenáruk meny- myiségét. Mivél e termékcsoport a rosszul fizető, illetve veszteséges termékek listáján van, ezért a gyár fokozatosan csökkenti termelését. E miatt a három évvel ezelőtt 2020 tonnáról ebben az évben már csak 940 tonnát tud biztosítani exportra, A csökkenésiben közrejátszik a kormánynak az a határozott állásfoglalása, hogy az előbb említett cikkekből javítani kell a belföldi ellátást. Az öblösüveggyárnak tőkés viszonylatiban továbbra sincsenek értékesítési gondjai; sőt tavaüy decemberben Kanadából és az Egyesült Államokból újabb két és fél millió értékű árut kértekL E témával kapcsolatban Simó Gyula még a következőket mondotta: az öblösüveggyári termékeiknél á világpiaci helyzet egy-két cikket kivéve nekünk kedvez, jók az eladási lehetőségek. A külföldi vásárlók személyesen, is felkeresik a gyárat, kéréseikre a gyár dolgozói a legkénye, sebb speciális igényeket is kielégítik. Ezeket a termékeket azonban nem adhatjuk el másnak, védettség alatt állnak. Ellenkező helyzet alakult ki az idén a síküveggyárban. Expontterve 600 ezer négyzetméter síküveggel emelkedett, azonban ennél jóval többet tutiba adni a külföldi piacokra, akár azonnali szállításra. A külkereskedők szerint var lószínű az Egyesült Államok-, ban mód lesz az újabban felkínált mennyiség egy részének értékesítésére. Sokat segítene a sp'r értékesítési gondjain, ha be tudna kapcsolódni a Zas- tawa-programba. Jó irányban halad exportáló üzemeink műszaki-fejlesztői tevékenysége, a gyártás- és gyártmányfejlesztés. Ennek köszönhető, hogy a nyereségtöbblet 25 százalékát például az új termékek hozták a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A kapacitás és gyártás fejlesztése megíelél a piaci követelményeknek az öblös- üveggyárban és a síküveggyárban is. Az acélgyáriaktól • a jövőben elsősorban értékesebb árut várnak, bár tudják, hogy ez nem kizárólag rajtuk múlik, hanem aZ . alapanyagot előállító Dunai Vasműn. Simó Gyula vezérigazgató-helyettes szerint az öblösüveggyárban mám fordítottak elég gondot a sima, színié® üvegáruk ter- melésénék növelésére, pedig az előbb említett áruikért jó pénzt lehet kapni a külföldi piacokon. Szűcs Lajos, a METRIMPEX főosztályvezetője az automatizálást sürgette a Német Szövetségi Köztársaságba irányuló új exporttermékeknél. Alföldi Sándomé, a TRANSELEKTRO Külkereskedelmi Vállalat osztályvezetője a szétszedhető kábeldobok szériagyártását és a huzalorsók előállítását kérte a Nóg- rád megyei Fémipari Vállalat, tói. Ez utóbbiból jelentősebb mennyiséget tudnának eladni Csehszlovákjának. Hlavaj Sándor, a Nógrád megyei Fémipari Vállalat főmérnöke válaszában közölte, hogy készen állnak a szétszedhető kábeldobok sorozatgyártására, exportálására, csak mondják meg. hogy kinek. mikor és mennyit kell szállítani. Szűcs Lajos főosztály- vezető szóvá tette, hogy a nemrég megkötött hosszú lejáratú szerződés a szovjet. féllel bizonytalanná teszi az öblös- üveggyárral való kapcsolatukat. mert a megállapodás jóval kevesebb árut kínál a szovjet félnek, mint ameny- nyit a gyár biztosítana tud. Hegedűs János, a Külkereskedelmi Minisztérium pártbizottságának titkára hangsúlyozta. hogy a meglevő piacok megtartása, újabbak megszerzése érdekében nagy jelentősége van' a kisebb kapacitások felkutatásának és hasznosításának. Erre a kis üzemekben van nagy lehetőség. Mozgékonyságuknál fogva gyorsan át tudnak állni olyan cikkek termelésére, ami nem kíván nagy műszaki felkészültségét, magas fokú szakmai hozzáértést. nak-e segíteni e tekintetben a külkereskedelmi vállalatok? — Pénzt, sajnos, nem tudunk adni — hangoztatta Dévai István vezérigazgató-helyettes. — Ellenben továbbra is segítünk a gépek, berendezések megvásárlásában, sőt. egyes esetekben lemondunk a korábban ‘ megegyezett nyereség egy részéről, így kívánjuk segíteni a fejlesztési elképzelések mielőbbi megvalósítását. Varga Gyula, az öblösüveggyár igazgatója nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet a devizahitel megszerzéséhez nyújtottak a külkereskedelmi mft it»! a versenytárs; fioí vagyunk lemaradva, miképpen lehetne pótolni hátrányunkat A tapasztalatszerzésen kívül a reklamációk megnövekedett száma is indokólta a szakemberek utaztatását. Ez utóbbi azonban nem jó dolog, bár el kell ismerni, hogy a reklamációk mögött többször üzleti fogás húzódik meg. A gyakorlat bizonyította, hogy egyik-másik kereskedő azért kifogásolta az áruk minőségét, mert 20—30 százalékkal olcsóbban akarta megvásárolni. Ez a kereskedői trükk főleg azokban az időszakokban kerül előtérbe, amikor egyes cikkekből nagy a kínálat, a piacon telítettség van. Mindezt figyelőmbe véve egyet lehet érteni Juhász Gyulának az alábbi felvetésével: világpiaci színvonal alatti áruval nem szabad megjelenni, ugyanis nemcsak árban veszítünk sokat, hanem nehéz helyzetbe I hozzuk önmagunkat, mert sokszor szinte lehetetlen visszaszerezni a csalódott vevőt. Az előbb mondottakat figyelembe véve mind a gyárigazgatók, mind pedig a külkereskedelmi vállalatok vevállalatok. Antal Gyula szerint, a külkereskedelmi vállalatok devizafedezetre adott kezességvállalása igen, sokai segített a gyárnak. Javasolja, „ hogy az exportőröket a jö- QntSŐlt lőttek vőben jobban tegyék érdé- ö zérigazgatói nem fogadták nagy lelkesedéssel a külföldi utazásokat megszigorító kormányrendelkezést. Pénzt nem tudnak tdni Csakhogy a fejlesztési alapok végesek, behatárolják az igények kielégitését. Mit tudnak, vagy egyáltalán tudkéltté a részesedési és fejlesztési céloknál. Ugyanis egy 30—60 éves technológiáival dolgozó vállalat vagy gyár, nehezen tud saját erejéből, máról holnapra versenyképes lenni a világpiacon. Erről győződtek meg útjaik alkalmával külföldön járt üzemi szakembereink. Szükséges rossz Tavaly, ugyanebben az időben, arröl folyt a diskurzus, hogy a szakemberek külföldi utaztatása nem hozza meg a a kívánt eredményt. A mostani megbeszélésen mindegyik gyárigazgató határozottan kijelentette: a piaci követelményekhez való gyorsabb igazodásban, a tempósabb gyártás- és gyártmányfejlesztésben nagy része van a küföldön járt gyári szakembereknek. Olyanok utaztak ki, akik nemcsak néznek, hanem látnak, akiket érdekel az, hogy Hegedűs János, a Külkereskedelmi Minisztérium párt- bizottságának titkára az előbbi gondolattal kapcsolatban a következőket válaszolta: — A kormány számtalan esetben meggyőződött, de a mi külkereskedelmi vállalataink vezetői is gyakran elmondták, hogy olyanok is utaznak külföldre, akiknek semmi keresnivalójuk ott Csodálkozom, hogy éppen azok a külkereskedelmi vállalatok vezetői méltatlankodnak a szigorítás ellen, akik annak idején véleményükkel előkészítették a külföldi utazásokat mérséklő kormányintézkedést. Kétségtelen, nem a legjobb dolog az előbb említett intézkedés, átmenetileg zavart is okozhat, amíg azonban érvényben van, végre kell hajtani. Bizonyára epek után, a gyárak vezetői még nagyobb követelményeket állítanak a külföldre utazókkal szemben. Az intézkedés elsősorban azokat a kis vállalatokat sújtja, amelyeknek eddig sem volt lehetőségük külföldi tapasztalatszerzésre, holott esetenként nem ártana közelebbről is megismerkedniük a külföldi követelményekkel. Elégedettek Egy évvel ezelőtt az együttműködésben is voltak kisebb- nagyobb zökkenők. Egy vállalat '— a Nógrád megyei Fémipari Vállalat — kivételével ezek megszűntek. ArrM Gyula így fogalmazott-: — Együttműködésünk a kölcsönösség elve alapján tovább javult, a teherviselés jobban megoszlott, sok tekintetben a külkereskedelmi vállalatok a korábbinál nagyobb terhet vállaltak .magukra. Ez a gesztus nagyon jólesett nekünk. A mezőgazdasági szer- ‘ áruknál azért nem sikerült előre lépni, mert, a külkereskedelmi vállalat a belföldön elérhető árnak csak a hetvenöt százalékát tudja biztosítani. Simó Gyula vezérigazgatóhelyettes, egy pillanatig sem késlekedett a válasszal: — Megadjuk mi is a belföldi árat, mivel a mezőgazdasági szerárukért jó valutát kapuig. Varga Gyula is elégedett a 70—30 százalékos nyereség- megosztással. A társasági szerződést továbbra is fenntartjuk — vélekedett Juhász Gyula. Hosszabb távra szóló Információt Mivel gyáraink távlati terveinek megalapozásánál fontos szerepe van az információnak, ezért erről is igen sok szó esett, Antal Gyula, ezeket mondotta: —, Határozott javulásiról beszélhetünk. Mi, például, kéthetenként megfelelő példányszámban megkapjuk az árak alakulását jelző információkat. Kérésünk, hogy az új piacok feltárásakor negyedévenként egy átfogóbb értékelést kapjunk a kialakult helyzetről, a várható lehetőségekről. Ennek birtokában hosszabb távon megalapozottabbá tudnánk tenni műszaki fejlesztői tevékenységünkét, biztosabb irányban tudnánk tevékenykedni. Dévai István válaszában elmondotta, hogy örül, ha negyedévenként az acélárak piaci helyzetével kapcsolatban kap alapos tájékoztatást. Antal Gyula javaséba, hogy az imporümeg- rendelések kialakításakor jő lenne felkeresni az illető vállalatot, s megkérdezni, vállalja-e a kért termék előállítását. Szerinte az exporthoz hasonlóan azonos elveket kellene rögzíteni az importalap- anyag-beszeréseknél is. Juhász Gyula azt kérte, hogy a síküveg export-import Igényeik összeállításánál vegyék figyelembe a gyár véleményét, kapacitását. Etesi József, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke arra kérte a külkereskedőket, hogy rendszeresen informálják a megyei tanács ipari osztályát a külföldi piaci igényekről. Hlavaj Sándor elmondotta, hogy nyugati országokban tett piackutató útjuk során magukra voltak hagyva, mert a TRANSELEKTRO nem segített abban, hogy milyen árakkal rukkoljanak elő, milyen természetű üzletkötések lennének a megfelelőek, esetleg milyen irányban kutassanak újabb partnerek után. ' Mindezekből kitűnik, hogy az információk jó része ma még csak rövid távon ad viszonylag megbízható támpontot. E tekintetben nagyobb előrelépésre van szükség. Nem sikerült Az exporttermékek után jáv-' ró elszámolásnál nem sikerült előre lépni. A Salgótarjáni, Kohászati Üzemeknek 60—90 napig kell várni, amíg kézhez kapja az exporttermékei Után járó pénzt. Ez kedvezőtlenül hat a forgóeszköz-gazdálkodásra, áz ütemes termelésre, labilissá teszi a kötelezettségek határidőre való teljesítését, ugyanakkor zavarja a vállalat és a külkereskedelmi vállalatok együttműködését is. A gyorsabb elszámolás megoldása nemcsak vállalati, hanem népgazdasági érdek is. Nálunk is 30—60 napot vesz igénybe az exporttermékek után járó pénz beinkasszálása — egészítette ki az előbbieket Juhász Gyula. Korai volna messzemenő következtetéseket levonni az eszmecseréből. Az elkövetkezendő hónapok tanúsítják majd, hogy mennyit hozott a konyhára ez a sokrétű, javaslatokban, elképzelésekben, goríHokban és problémákban bővelkedő alkotó együttműködés. Nem dicskevésképpen, de szükséges megemlíteni, hogy budapesti vendégeink szívesen jöttek el hozzánk, mert szavaikkal élve sok, okos, megszívlelendő dolgot hallottak most is, akárcsak az előző megbeszélések során. Venesz Károly \ A tanácskozás résztvevői Fotó; KoppánJ György NÓGRÁD « 1971. február 25., csütörtök ' 5
