Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-24 / 46. szám
Lapujtőnek mind a négy sarka sáros... A fonóházi jelenet egy részlete — ;. .énekelték ottjártunk, kor — a régi, pattogós népdalt a lapuj tői asszonyikórus tagjai. Hangjuk betöltötte a művelődési házat, megremegtette az ablakokat és egy kicsit a szíveket is. Országos jelenség, hogy a tv által, megrendezett Röpülj páiva versenyen felbuzdulva, sorra alakulnak meg a menyecskekórusok, népi együttesek. Eddig ismeretlen, elfelejtett népdalok kerülnek felszínre és vádnak ismertté. Azt sem furcsállja senki, hogy e kórusok tagjai többségükben idős asszonyok, akik szíwei-lélekkel éneklik a fiatal éveikhez kapcsolódó, régi szép nótákat. Hiszen ők az illetékesek a népi szokások, hagyományok felelevenítésében, mert még benne éltek, s mert szürke hétköznapjaikat színesítették a közösen eltöltött esték, a közös éneklések. A lapujtői kórusnak M tagja van, a legidősebb asz- szony 60, a legfiatalabb pedig 25 éves. Műsorukat maguk állították össze, maguk írták a január 21-én bemutatott fonóházi jelenet forgatókönyvét. Csupán a betanításnál, az összehangolásnál kaptak segítséget dr. Zsidai Lászlónétól. dalt ismerünk. Hát adjuk át a fiataloknak, örvendeztessük meg a korunkbelieket! A nyilvánosság előtt először április negyedikén mutatkoztak be. Pár hónappal később részt vettek a kisfce- renyei népdalversenyen, ahonnan értékes díjjal tértek haza. A fonóházi jelenetet még a tél elején kezdték tanulni. Eleinte hetenként két alkalommal ültek össze próbálni, ám a bemutatót megelőző héten szinte minden este találkoztak. — Nagyon örülünk, hogy a fonóházi jelenetet sikerült színre vinni. Azt hiszem, mindannyiunknak szép emléke fűződik a fonóházban eltöltött estékhez. — Bizony nagy dolog volt az annak idején. Mi — akkori fiatalok — nem mehettünk a moziba, vagy a művelődési házba szórakozni, mivel ilyen nem volt. Hosz- szú téli estéinket a fonóházban töltöttük el. Itt aztán örömünket vagy bánatunkat nótában fejeztük ki. Egy-egy eldaloit nótából megtudtuk, hogy melyik lány hogy áll a szeretőjével. Szép ceremónia volt, amikor megfogadtuk a fonóházat, megfogadtuk a legényt étellel itallal — emlékezik Telek Károlyné. A megalakulásról, a kezdet, ről így beszél Horváth Istvánná : — Tavaly, a nőnapon szerveztük az asszonyokat kórusba. Mondtuk nekik: gyertek csak, mi is tudunk ügy énekelni, mint akik a tv-ben fellépték! Mi is sok szép nép. Ezeket az emlékeket öntötték most formába az asszonyok, ügyelve a régi viselet- re^esi az ízes palóc beszédre is. — Mit szóltak a férjek, hogy asszonyaik éneklésre adták a fejüket? — Az én uram örült neki. Küldött, hogy csak menjek, ő még a házi munkát is elvégzi helyettem — mondja Jacmanek Istvánná. — Én megmondtam az uramnak: ember, ha nem engedsz énekelni, elválok tőled ! Így aztán elengedett — jegyzi meg tréfásan Telek néni. — Honnan vették a fonóházi jelenethez való ruhákat? — Volt aki még őrizgette a régit a szekrényfiában, másoknak meg szereztünk. A megyei tanács és a helyi ÁFÉSZ is adott anyagi támogatást — mondják az asz- szonyok. — Mik a kórus további tervei? — Szeretnénk egy lakodalmas jelenetet betanulni. Itt is van sok érdekesség, például az ágyvitel a fiús házhoz, a közben adódó bonyodalmak, és maga a lakodalom, a vigasság. Aztán meg jó lenne egy állandó irányító is, aki segítséget nyújtana a munkában, képviselne bennünket a magasabb helyeken, hogy mi is benevezhessünk akár a televíziós versenybe is — mondja Jacmanek Istvánná. Vidámság és lelkesedés: ez a két szó jellemző leginkább a lapujtői asszonykórusra. Lelkesedés a régi hagyományokért, és korukat meghazudtoló jókedv, temperamentum, mely segíti őket a munkában és örömöt ád a közös éneklésben. V. Kiss Mária A Balassagyarmati városi Tanács VB tavaly októberben tárgyalta meg a negyedik ötéves terv során a városiban várható építkezéseket. Az előterjesztésben a „Kulturális ágazat” címszó alatt 22-es tételként szerepel a „kultúrház” is: a tervek szerint 1915. végére épült volna fel 23 millió forintos költséggel, a Palóc-liget bejáratánál. Október óta azonban változott a helyzet, a város vezetőd egyre kevesebbet beszélnek az új kultúnház felépítéséről. Helyette új elképzelés: a volt megyeháza kulturális központtá történő átalakítása került az előtérbe. — Mi indokolta ezt a változást? — kérdeztük Kmetty Kálmántól, a városi tanács elnökhelyettesétől. — Több tényezőnek a közelimül than történő együttes jelentkezése és összejátszása tette lehetővé, sőt szükséglessé a tervek megváltoztatását — válaszolt az elnökhelyettes. — Ezek közül elsősorban a város központjában levő épület közeli „felszabadulását”, a benne levő intézményeik kiköltözését említhetem. A Einomkötötbárugyár még ebben a tervidőszakban a város széli ipartelepre költözik, s a szoci. ális otthon számára is indokolt új. korszerűbb otthon, keresése. (E téren már az első, még csak „tapogatózó” szándékkal folyt megbeszélések is eredményt hoztak: a szakemberek véleménye szerint a Kún Béla-lakótelep közelében lehetne a szociális otthon lakód számára minden szempontból ideális, új lakóhelyet létrehozni). Másik, de hasonlóan fontos szempont, az épület kulturális célokra való jó felhasználhatósága — szobáinak. termeinek nagysága jóval túlhaladja a tervbe vett új kultúrház belső terjedelmét. Mivel a megye egyik legszebb klasszicista stílusú épülete a fővárosiban székelő muse alá tartozik, a városi tanács illetékesei a közelmúltban tárgyalásokat kezdtek: átalakítható. modernizálható-e az épület. A műemlék-felügyelőség szívesein hozzájárulna az épület funkciójának sokkal jobban megfelelő kultúrcent- rum kialakításához. Természetesen az átalakítás során figyelemmel kell lenni az eredeti stíluselemek megőrzésére. Mint már említettük, az elképzelések nagyabb része még nincs tervek formájában papírra fektetve. Jelenleg még csak a tájékozódás folyik. A közelmúltban e célra ültek össze a városi tanács vb -vezetői és osztályvezetői a megyei tanács tervezőirodájának szakembereivel, s ezért végeztek helyszíni szemlét az épületben. A tervezőiroda munVáltoztak az elképzelések Új célokat szolgál a volt megyeháza? i emlék-felügyelőség ellenőrzőGazdag program vár az úttörőkre Az idén 'ünwepe'fjiflk az úttörőmozgalom megalakulásának 25. évfordulóját. A csapatoknál már elkészültek a tervek: a gyermekiek nagy figyelmet fordítanak az elmúlt negyedszázad eseményeire, 6 készülnek a jubileumi feladatokra. Arra kértünk választ, milyen események gazdagítják a jubileumi esztendőben a gyermekek érzelemvilágát, a megyei úttörőelnökség tagjai milyen programot állítottak össze. Születésnap — munkával Szilasi András megyei úttörőtitkár szobája főhadiszálláshoz hasonlít. Sokan, keresik naponta, tanácsokat kémek, beszámolnak az elképzelésekről. A jubileumi évben minden órában akad valami tennivaló. — Az úttörőmozgalom sajátos évéhez érkeztünk él. Születésnapot ünnepelünk — munkával. A nevelőmunka még hatékonyabbá tételével. Bármennyire is fontos és komoly Madat a gyermekek nevelése, célunkat osak akkor érhetjük él, ha a feladatokat játékos, vonzó formában határozzuk meg. A rendezvények azt a célt szolgálják, hogy minél többen részesüljenek különböző kulturális, sportélményben. Másrészt a Mnőttek éljék át úttörőemllókei- ket, tekintsenek vissza- Az úttörőmozgalom büszke lehet töretlen, egyértelmű, a leghaladóbb pedagógiai elvek alapján folyó nevelőmunkájára. Ezt bizonyítják azok a dokumentumok is, amelyek a kutatások során Mszínre kerültek, másrészt a személyes élmények. Kutatómunka? — Ebben az évben a jubileumi próba követélményeit teljesítik a pajtások. Azt kérjük tőlük: vegyenek részt minél többen a feladatok megoldásában, aminek az a célja, hogy vidám, kellemes, romantikus őrsi és rajélet alakuljon ki. Egyben arra is vigyázunk, hogy a legfontosabb Madattól, a tanulástól ne vonjunk el energiát. — Mit jelent az úttörőknek a kutatómunka? — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek saját kutatómunkájuk alapján ismerjék meg elődeik tetteit. Értékeljék őket, 6 egyben saját vágyaik és a követelmények alapján határozzák meg a jubileumi év feladatait. Arra törekszünk, hogy megérez- tessük a gyermekekkel: a magyar társadalom szerető gondoskodással veszi körül őket. S ez a gondoskodás csak úgy lehetséges, ha a dolgozó emberek megteremtik -azokat v a lehetőségeket, amit a jövő generáció nevelésére lehet fordítani. Ajándék a hazának — A szövetség a gyermekek számára azt a jelszót adta, hogy tettekkel kösaöntjük az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját, f Aktív ünneplésbe szóMtjuk a gyermekeket. A különböző akciókban már* eddig is komoly, figyelemre mélitó eredményeket értek el megyénk úttörői. Emlékezzünk csak a „Kerékpárt Vietnamnak”, vagy az „Üttö- rők az árvízkárosult iskolákért” országos akciókra. Az Utóbbiban 150 ezer forintot gyűjtöttek és a megyék közötti versenyben a harmadik helyezést érték el. Az „Ajándék a hazának” akcióban olyan értékek létrehozásában vesznek részt, amely elsősorban a nevelés lehetőségeit, feltételeit bővíti és gyarapítja. ,A jubileumi évben újabb sportpályákkal, játszóterekkel, parkokkal, úttörőotthonok létesítésével gazdagítjuk a mozgalmat. A ma úttörői ezzel nemcsak önmaguknak, hanem a® utánuk kővetkező generációnak is nagyobb lehetőséget teremtenek. Kiállítások, szemlék. versenyek — Pályázatok, konferenciák, kulturális és sportrendezvények, táborok, találkozók es mindezzel együtt sok-sok ki - tüntetés, elismerés jellemzi a jubileumi évet. A megyei úl- törőeílnökséiget operatív bizottságok segítik. Már a jubileumi év jelszavával ült össze a II. Nógrád megyei ifjú vezetői parlament is. A KISZ-ve- zetők segítsége jó alapot teremtett a munkához. — Megrendeztük a megyei úttörőzenekari találkozót. Már folyik az éneklő rajok zsűrizése. Rövidesen megkezdődnek a szaktárgyi versenyek. Úttörőink a munka örömét, a sikerélményt szinte közösen élik át. Mindig ott áll előttük a lehetőség, hogy kiemelkedő eredményeket érjenek el. A megyei úttörőparlamentet április elején rendezzük meg. Sor kerül a külföldön járt pajtások találkozójára is. A jubileumi év fontos eseménye lesz a május 23—30. között megtartandó Nógrád megyei úttörőnapok sorozata- Országos fotókiállítást nyitunk „Felnőttek a gyermekekért” címmel. Díszszemlét rendezünk, kiállításon mutatjuk be megyénk úttörő- mozgalmának történetét. A gyermeknapon Salgótarján vendégül látja megyónfc valamennyi úttörőcsapatának küldötteit. Történeti emlékülést tartunk, ahol a mai és a régebbi csapatvezetők találkoznak. A Moziüzemd Vállalat ajéndékélőadásofcat tart a pajtásoknak. Végül következik a megérdemelt pihenés: a különböző jubileumi táborok. Arra törekszünk, hogy minden kisdobosnak és úttörőnek emlékezetes élményévé váljon a mozgalom születésének 25. évfordulója. (molnár) Legyen csak az öröm forrása Valahányszor a megyét járva új épületeken, csinos családi házakon, vagy büszkén kimagasló középületeken áll meg a tekintetem, Illyés Gyula gyönyörű szavai jutnak az eszembe: „Kettős küzdelem / hősei az új épületeken, / rajtatok / fordul meg: börtönt rakjatok / vagy bástyát, jól vigyázzatok! / Téglát téglára! Egy világ / zárja veletek s azon ót / nyithatja győztes kapuját.” Aztán — különösen a középületek állapotát vizsgálva — elhalkulnak a himnikus szavak bennem s valami egészen más érzés kerít hatalmába. Alig egy fél éve lapunk is örömmel adott hírt arról, hogy Mátraverebély új, modern állomásépületet kapott. katársai szinte teljesen szabad kezet kapnak majd az átalakítási tervek elkészítése során. A lényeg az, hogy a kul- túhház helyiségein kívül a zeneiskola, a járásí-városd könyvtár és egy ifjúsági ház is elférjen benne, s ne zavarja a többi tevékenységét. Néhány szót a helyszíni szemle eredményéről. La/do- merszky József főmérnöknek és Taniássy Istvánnak, az átalakítási tervek leendő készítőjének tetszését elsősorban a jól kihasználható nagyterem és udvar nyerte meg, s az épület három oldalról való megközelíthetősége. Néhány perces vizsgálódás során is kiderült viszont az, hogy a színpad elhelyezése, a nézőtér kiszolgáló helyiségeinek kialakítása — öltözők, presz- szó. dohányzó — valamint az épület központi fűtése nagy tervezői találékonysággal valósítható meg. összegezve az eddigieket, megállapítható, hogy a balassagyarmati kultúrház építési terveinek módosítása mindenképpen hasznos változást jelent. Baranyai László Víz hiányában még át sem adták teljes egészében a forgalomnak, s máris azt kell megállapítanunk, hogy az első lehetséges alkalomkor az épület alaposan beázott. A lapos tető könnyedén átengedte az olvadó hó levét, s most a meny- nyezeten szép foltok árulkodnak arról, hogy az építésnél komoly hibák történtek. A szakemberek szerint már eleve nem volt jó a szigetelés, granulált salak (kilúgozott) helyett hitványabb anyagot használtak, rosszul megoldott a tető szellőzőberendezése is. Az már csak külön szomorúság, hogy az enyhe tél ellenére a betonlépcsők egy része is tönkrement. A példákat lehet tovább sorolni. Az új általános iskola „nyílászáró szerkezetein” (isten látja a lelkemet, nem én találtam ki ezt a szószömye- teget) már az összes kilincs és ablaknyitó kallantyú letörött. Olyan hitvány műanyagból készítették, hogy egy esztendő alatt kikoptak, erőteljesebb fogás hatására pedig szerényen ketté törnek. Az épület csatornái több helyen kilyukadtak és most, ha kedve tartja gyönyörködhet az ember a hazai vízesésben... A szorgalmas „leltározó” folytathatná a jegyzetelést az élet más területeiről is: a hullámos parkettáktól a néhány napi viselés után leváló cipőtalpakon keresztül a gépi berendezések sok-sok hibájáig, de a tanulság levonásához éppen elég ennyi is. A szomorú tapasztalatok mellé szinte ellenpéldaként kínálkozik a másik eset. A Televízió nemrég mutatta be a „Munka és játék” című műsorát, amelyben egy postás műszaki brigád életével ismerkedhetett meg a közönség. Az Orion űrhajó legénységének álcázva magukat, végzik felelősségteljes munkájukat, olyan derűs fegyelemmel és munkaszeretettel, hogy az ember szinte kedvet kap tőlük a telefont rongáló „varangyok” elleni küzdelemre. Tamara hadnagy pedig, a brigád egyetlen, de nagyon csinos nőtagja arról is nyilatkozott: annyira szereti munkáját és a brigádban kialakult jó szellemet, hogy nagyobb fizetség ígéretével sem lehetett őt elcsábítani más munkahelyre. Az elmúlt években sokat beszéltünk és írtunk arról, hogy nálunk a munka becsület és dicsőség dolga. Egy kicsit talán arról feledkeztünk meg, hogy az életünk értelmét adó tevékenység egyúttal az öröm forrása is lehet. Az említett brigád szépen vallott erről az örömről is, felidézvén két ókori görög építőmunkás esetét. Az egyik arra a kérdésre, hogy mit csinál, azt felelte: faragom ezt a követ. A másik viszont a hasonló kérdésre így válaszolt: Templomot építek az Istenek dicsőségére. Szépen mutatja a példa, de az említett brigád munkája is, hogy itt a mechanikusan végzett munka helyébe valami más: a hivatásból végzett munka lépett. Eleddig leginkább az értelmiségi munkával kapcsolatban szoktunk hivatásról beszélni, éppen ezért öröm számunkra, hogy egyre többen lesznek olyan fizikai dolgozók is, akik nem robotnak tekintik a munkát, hanem hivatásnak, a dolgozók „himnuszának”. Ez a felismerés pedig jogossá teszi reménykedésünket abban is, hogy a hivatásból végzett munka során nem engednek ki selejtet a kezükből. A szakmai becsület pedig arra kötelez mindenkit, hogy dolgozótársaiknak és a köznek is „olyan templomokat” építsenek, amelyek vidáman versenyeznek az idővel, ellenállnak az elmúlás minden kísértésének. Csukly László NÓGRÁD — 1971. február 24., szerda 5
