Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
Színvonalas teljesítmények a vasárnapi megyei könnyűzenei döntőn Már nem mumusok Türelmetlen fiatalok Az V. országos amatőr könnyűzenei tésztával ra készülő zienékiaraánk megyei döntőié előtt csak díszsorfal között lehetett bejutni a József Attila művelődési központba. Nemcsák a zenekairoik, hamem a beatrajonigók népes tábora is budiba: az arany színvonalait piTxtukáiió együttesek március 14-én Budapestre utaznak, a területi döntőre. A várakozás forró hangulatot teremtett a nézőtéren, s ez csak fokozódott, amikor kedvenc együttes vagy szólista lépett a színpadra. Mire jó a szigorúság? A megyei döntőbe jutott zenekarok selejtezőkön vettek részt. Az előzetes zsűrizések után,, aiz értékeléseken a bíráló bizottság elmondta az együtteseknek, mire ügyeljenek a megyei döntőn, hogyan javítsanak ki problematikus részeket számaikban, szóval felhívta a zenekarok figyelmét arra, hogy a megyei döntőn csak azok érhetnek el arany szín- vonatat, akik felülmúlják az addigi teljesítményeiket. Miért volt erre szükség? Elsősorban azért, mert egyre szaporodó zenekaraink dzsungelében fel kell állítani egy minőségi követelményt, túl kell lépni az „örömfoödő muzsikálás” tényén. Ez a hobby már túllépett a kétezer kettőn, pontosabban amatőr zenekaraink állítattak fel saját magukkal szemben nagyobb és erősebb követelményt. Ez érvényesült a megyei döntőin is. Milyen szempontok alapján bírálta el a budapesti és salgótarjáni szakemberekből álló zsűri az énekeseket és a zenekarokat? Elsősorban a hangzásukat vette figyelembe; hangszertudásukéit, az összeszokottságot, az együttes játékban velő jártasságot, a be— Százhúsz jelentkező közül választották ki azt a hatvan lányt és asszonyt, akiknek a községünkbe települő, budapesti Textilfeldolgozó Kisipari Szövetkezet munkát tudott adni — emlékszik vissza Bercelen Fülöp Zoltánná adminisztrátor. — Hiába vették figyelembe a szociális szempontokat, kezdetben nagy volt a felzúdulás a faluban azok között, akik kimaradtak. Mielőtt a ktsz-részleg működéséről beszélnénk, érdemes azokról a lányokról és asszonyokról szólni, akik annak idején nem kaptak munkát. Sajnos, újabb alkalom azóta sem teremtődött a számukra, s ezért most — leszámítva a Bércéiről eljárókat — mintegy 50—60-ra tehető azoknak a nőknek a száma. akik szívesen vállalnának helyben munkát, ha lehetne. — Szó volt már róla — mondja Kikilai Endre, a részleg vezetője —, hogy házhoz is kiadjuk a munkát, amit jelenleg csak az épületen belül végzünk: így talán több embert tudnánk bevonni a termelésbe. A szövetkezet vezetősége azonban idegenkedik ettől. Pedig a munka jellege nem zárja ki a bedolgozást. A Textilfeldolgozó Ktsz berceli részlegében állatiszörme-hul- ladékot dolgoznak fel — a Pannónia Szőrmeárugyártól vásárolják ezt —, mégpedig két ütemben. A szín, illetve minőség szerint gondosan összeválogatott szőrmedarabkákat először egy mellénv szabású textílanyagra ragasztják, majd a száradás után, másik műhelybe viszik, ahol mutaitott számok megszerkesztettségét, s nem utolsó sárban az eilőaidés milyenségéit. Az eredményesség titka Mire jó a szigorúság? Elsősorban arra, hogy fellépő együbbeeeáwk tanulijaniaik, eleget tegyenek a magasabb követelményekkel bíró zenélésnek. A setejtazőteön elhangzott bíráltatokat; egy-két együttes vasárnapi előadásával feledtette: a batasstagyaimaibi Centrum és a Salgótarjánt MMK -zenekar szinte újrafogalmazta műsorát. Próbáltak és gondolkodtak; a gyakorlat mellett az elmélet is megkapta, helyét a produkciókban. Zenélésükké! — és nem szavakkal — indokolták meg: mit miiért osdmálmiak, műsor- összeállításuk önmagáért beszélt Fellépésük egyben mérőé is volt: csak következetes munkával lehet eredményeket elérni. A kellemes meglepetések mellett — sajnos, és ez nem természetes — a zsűrit váratlanul. érte egy-két zenekar gyengébb teljesítménye Ez elsősorban, a salgótarjáni Floo Boys- és Kristály-zenekarra vonatkozik. Nem tudták megismételni a városi döntőn nyújtott kiváló teljesítményüket, ideglesen mozogtak a színpadon, az egyéni játék csillogtatására törekedtek az öeszjá- tékkal szemben. S a megyei döntőt követő értékelésen hiába hivatkoztak a közös szerelésre, elsősorban saját eladásukat kell elemezniük, abból kell levonni a megfelelő következtetéseket és nem mások nyakába varrni a pillanatnyi indiszpozíci ót. Területi döntő Budapesten A zsűri az értékelésnél azt is figyelembe vette, hogy egy- egy zenekarnak milyen esélyei a szőrmét aprólékosan az anyaghoz steppelik, s megadják a védőmellény végső formáját. Háromnegyed év alatt mintegy 24 000 mellényt állítottak így elő Bercelen. Darabját százötven forintjával számolva, a kis üzem több mint hárommillió forintos termelési értéket produkált. Ez az összeg különösen nagynak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezetnek a községben mindössze kb. 300 ezer forintot kellett beruháznia: ennek az összegnek felét gépekre költötték. Mikor a szociális létesítmények felől érdeklődtünk a telep adminisztrátoránál, kellemetlen helyzetbe hoztuk: — Jaj, csak azt ne kérdezzék! A megyei egészségügyi állandó bizottság tagja vagyok, de azt bizony még nem sikerült kiharcolni, hogy rendes öltözőt, vagy pláne mosdót kapjunk. Ebédlő majd talán a nyár elejére lesz ... Az igazsághoz tartozik, ahogy az itt dolgozó nők megvannak elégedve. Fluktuáció szinte nincs a szövetkezet telepén, az 1300—1400 forintos keresetet — mivel a munkához nem kell szakképzettség — mindengyikük elegendőnek találja. Azonban — félreértés ne essék! — az elégedettség oka nem a munkakörülményekben, a fárasztó fizikai munkához képest nem éppen nagy kereseti lehetőségekben rejlik. A lányok, asszonyok elsősorban annak örülnek, hogy végre olyan keresethez, olyan munkához jutottak, melyre mindig, minden körülmények között lehetett számítani. Nagy részük alaposan elcsodálkozna, ha ugyanilyen j eltehetinek a budapesti területi döntőn. Figyelembe vette a fejlődés lehetőségét is: azt, hogy következetes munkával a .tovább jutó zenekaraink milyen eredmények elérésére képesek. Ezt az is indokolta, hogy a salgótarjáni országos feszitiválna Budapesten keresztül vezet az út, s a területi döntőn öt megye legjobb zenekarai vetélkednek a vonatjegyért. A bíráló bizottság az agyiít- tesekéhez hasonló követelmények alapján értékelte az énekesek bemutatkozásét is. Két nagyon tehetséges szólistánk: a balassagyarmati Eszményi Viktória és a salgótarjáni Gyuris Pál komoly reményekre jogosít nemcsak a területi dönitőn, hanem az országos fesztiválon is. Bár számúikra még hátra van az új zenekari kísérettel való összeszokás nehézsége, de mégis azt mondhatjuk: az ilyen remek hang- adottsággal és előadókészséggel rendelkező szólistáknak ez nem jeleníthet problémát. A megyei döntőn ismét fölmerült a régi gond: a köny- nyűzenei klub létrehívása. Addig, amíg nem rendelkezünk szilárd bázissal, megfelelő könnyűzenei képzést biztositó stúdióval, továbbra is fennél! a zenekarok közötti nézeteltérés. Az egységesebb színvonalat is befolyásolná klub létrehozása mind Salgótarjánban, mint Balassagyarmaton. Végezetül soroljuk fel az eredményeket: bronz színvonalat képviselt a pásztói Gyémánt-zenekar. a polbeait énekes Virág Ferenc. Ezüst színvonalú produkciót nyújtott a salgótarjáni Badge-, Kristály-, Synus. és Floo Boys-együttes, vatamlntt Ménesi Melinda énekes. Arany színvonalon játszott, ill. énekelt a balassagyarmati Eszményi Viktória és a Centrum-zenekar, valamint a salgótarjáni MMK-zenekar és Gyuris Pál szólista. Molnár Zsolt legű, de összehasonlíthatatlanul jobban felszerelt fővárosi munkahelyet látna, s kétszer is meggondolná, hogy vállalná-e a jelenlegi körülmények között a munkát. A Textil- feldolgozó Ktsz vezetőségének —, s ez más vállalatokra, ktsz-ekre is vonatkozik, ezeket a szempontokat is figyelembe kellene venni, ha ipar- telepítésre, szociális létesítmények építésére, vagy a bedolgozói rendszer létrehozására gondol. Még mindig nagy adag pesszimizmust hordanak magukban. Olykor még támadnak, hogy vélt támadást kivédjenek. Nem állíthatjuk, hogy helyzetük most már semmiféle kifogásra nem ad alkalmat, de egy biztos: a borúlátás és a védekező magatartás java része ma már nem indokolt. • Egy évvel ezelőtt hosszabb terjedelmű írásban foglalkozott lapunk a megyei Mad- zsar József kórház KISZ- szerezetével. Akkor még ugyancsak kevés biztosíték volt arra, hogy a szervezet végre kijut a mélypontról. Körülményeik rendezetlenek voltak, szervezeti életről jóformán beszélni sem lehetett. Négy év alatt háromszor alakult újjá a szervezet. A legutóbb megválasztott vezetőség — Klement László csúcstitkár, dr. Gyepes Péter, dr. Kovács Katalin és Moldvány László alapszervezeti titkárok már sokoldalú, érdekes programot javasoltak a fiataloknak. Akkor abban állapodtunk meg: egy év múlva ismét ellátogatunk a kórházi KISZ- fiatalokhoz. — Igaz, hogy az elmúlt év szinte kínálta a programot — mondja Moldvány László. — A politikai ünnepségek mellett tavaly tartottuk az intézmény fennállásának 100. évfordulóját, amely alaposan . .megdolgoztatta’ ’ a kdszeseket is. E mellett saját kezdeményezéseink is voltak, például a beteg gyerekek karácsonyi ajándékozása, más vállalatok KlSZ-szervezetei- vel való kapcsolat kiépítése és erősítése. Részt vettünk számos sport- és egyéb rendezvényen, versenyen, egyszer sem hoztunk szégyent a kórházra. — Csakhogy az idei év már nem adja magától a teendőket — vág közbe a szervező titkár. — Most már nekünk kell mozgalmas, vonzó programot összeállítani, a tavalyinál jobban magunkra kell hagyatkoznunk. És akkor egyszeriben kibukkannak a problémák I... A másik kettő egyetértőén bólogat. Milyen problémákról lehet hát szó? — Például arról, hogy a KISZ-munkák meglehetősen aránytalanul oszlanak meg az orvos és a nem orvos KISZ-tagok között — folytatja hevesen, Morgenstern Ernő. — Akár úgy is mondhatnám, hogy a nem orvos KISZ-tagok dolgoznak, a többiek, az „előkelő idegenek” ezt legfeljebb tudomásul veszik. Hát ez így nagyon nem jól van! — Itt volt például a beteglátogatási zárlat — szól a csúcstitkár. — A látogatók a csomagokat letették a kapunál mi, KISZ-tagok vállaltuk, hogy elszállítjuk az osztályokra Hát a középkáder kiszesek cipelték is a pakkokat, de hogy hány or. vos kiszes szaladgált velünk emeletről le, emeletre fél, azt könnyen meg lehetett számolni! — Egyébként is nagyon fura, mondhatnám, visszás ez a dolog — veszi át a szót tűnődve Moldvány László. — Hogy venné ki magát, ha odamennék mondjuk egy segédorvosihoz, hogy „gyere velünk, kérlek, vasat gyűjteni”. Annyira lehetetlennek tartom a szituációt, hogy meg sem próbálom. Tartok tőle, hogy a válasz amúgy is csak Udvarias kifogás lenne. Ügy tűnik tehát: diplomások és diploma nélküliek nem értenek szót egymással. Egyfelől vannak a diplomás kiszesek, másfelől a diploma nélküli kiszesek? — Ügy látom én ezt a dolgot, hogy Nógrád megye nem „termel” orvosokat, de „termel” technikusokat, ápolónőket, azaz középkádereket — szól elgondolkozva a szervező titkár. — Ha már most egy orvos búcsút mond, akkor a kórház szorult helyzetbe kerül, mert nem olyan könnyű pótolni. Egy technikus távozásakor általában fel sem merülnek ilyen gondok. Műtőiünk megkérdezik: munkaköri kötelességeid teljesítésén kívül mit teszel még az asztalra? Azt hl. szem, az orvosnak inkább kedveznek, csakhogy maradjon. — Pedig a betegért orvosok, ápolónők, technikusok stb. közösen vállalunk felelősséget, az elbírálásnak is jobban kellene ezt tükröznie! — szögezi le a csúcstitkár. — Az is nagy gondot okoz, hogy nines klubhelyiségünk, ahol műsoros esteket, vitaklubot, magnóklubot rendezhetnénk — mondja Mold- vóny László. — Kihasználatlanul álló helyiség van, kér. tűk Is már, választ egyelőre nem kaptunk. Reménykedünk. A különhelylség számunkra nagyon sokat jelentene. Panaszkodnak, hogy anyagi támogatást alig-allg kapnak. Űgyanakkor ismerik és belátják a kórház nehézségeit. Talán majd jövőre — vigasztalódnak. — Sok áz ügyes-bajos dolgunk, de azért nem szeretnénk panasznapot tartani — szól mosolyogva Klement László. — Az igazgatói tanácsban képviselve van a KISZ-szervezet, ez már valami. Az sem gyakran fordult még eddig elő, hogy olyan fontos kérdést, mint a lakáselosztás, megvitathatott volna a KISZ. Most már kérik a mi véleményünket is, remélem meg is fogadják. Egyébként a lakáselosztó bizottságnak, helyesebben az igényeket rangsoroló bizottságnak is van kiszes tagja. Továbbá: tudomásunkra jutott, hogy tervezik az egész, ségügyi szakiskola KISZ-szer. vezetőnek hozzánk csatolását. Gondolom ez sem jöhetne szóba egy szétzilált szervezet esetébe,?. Summa summarum: csúcsszinten már van szava a KISZ-nek, alapszervi szinten pedig — reméljük — idővel lesz. Ezért dolgozunk. • A kórháziban lezajlott beszélgetés után Böviz Lászlóhoz, a KISZ városi bizottságának titkárához vezetett utam. Hogyan látja ő a Madzsar József kórház kiszeseinek munkáját, gondjait? — Mióta én a városi KISZ. bizottságban dolgozom, a kórházi KISZ-szervezet mindig mumus volt, egyszerűen nem tudtak zöldágra vergődni. 1969 vége óta nagy fordulat következett be. Jó néhány fiatalnak, akik nein voltak hajlandók dolgozni, megköszönték eddigi tagságát, ez bátorságra, határozottságra vall. Az elmúlt évben rendbe jött, sőt megerősödött a szervezet, megszűnt mumusnak lenni. Ami az orvos—nemorvos kiszesek viszonyát illeti, azt javaslom, hogy a fiatal, frissen a kórházba kerülő orvosokat kell megnyerni, az igényeknek megfelelően „bevezetni’' a KlSZ-be. Anyagi támogatásban ég egyéb segítségben eddig valóban nem bővelkedtek. Az érem másik oldala viszont az, hogy sokszor ők maguk is túl radikálisak, talán, mej-t az eddigi tapasztalatok alapján kevés bennük a bizalom. Erre mutatnak az olykor elhangzó túl „balos” nézetek is. # ' Nagy adag pesszimizmust hordoznak magukban a kór. házi kiszesek, régi sérelmek élnek bennük. Nehezen tudják hinni, hogy a kórháziban lezajlott több változás nekik kedvez, megkönnyíti helyzetüket. Türelmetlenek, — néha az egészséges határon túl is, — de egy biztos: szép céljaik vannak, jól ismerik feladataikat, s elég erősek már ahhoz, hogy megbirkózzanak velük. Szondi Márta Tízezer kötet Balassagyarmaton, a Balassi Bálint Gimnáziumban két éve, a földszint egyik termében alakították ki az iskolakönyvtárat. Tízezer kötetével számottevő gyűjtemény ez; a diák- és taiterlkölcsönaökari kívül sokan fordulnak hozzá segítségért az iskolán kívüliek közül is. A könyvtárrészt díszesen kovácsolt vasrácsozat választja el az olvasóteremtől. Ez utóbbi legtöbbször az iskola mintegy 45 könyvtár- politechnikásának ad helyet. Dr. Szabó Károlyné irodalom- tanár szerint azok a fiatalok, akik itt kapnak politechnikai képzést, sokkal fogékonyabbak, aktívabbak a többi tanulóknál. Nagyobb a tájékozódó képességük is, kiismerik magukat a világ- és magyar irodalom alkotói között. A fiatalok tevékenysége szorosan kapcsolódik a könyvtárosi munkához: tablókat készítenek, írók, művek kivonatos ismertetését végzik el, katalogizálnak. A népszerű, közismert írásművek között a könyvtár néhány értékes ritkaságot is őriz. Elsősorban az 1913-ban kiadott, „Dante komédiája” címet viselő Isteni színjáték tartozik ide — Babits fordításában és saját kezű dedikáció- jával. Érdeklődésre tarthat számot több múlt századbeli mű is: az 1844-ben kiadott „Közhasznú Esmeretek Tára”, vagy az 1849—50-es földrajzi „Hármas Kis-Tükör”. B. LBár még messze van húsvét, a Pccskő Uzletház dekorációs műhelyében már készülnek a kirakat húsvéti nyuszijai Moztoha helyzetben Munkaalkalom Bercelen Beruházás — szociális létesítmények nőikül
