Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
Királyhegyi Pál: Fehér Klára: Bűvös szavak Qok évvei ezelőtt Sew O Yorkban laktam, és •olt egy koldusom. Kedves, szőke, jól öltözött fiatalember volt ez a koldus, aki üveges szemmel nézett a levegőbe, időnként megkopogtatta fehér botjával az aszfaltot, és ezt mondta, elnyújtott, könyörgő hangon: — Kér-nék szé-pen, sas- gény, sze-ren-csét-len világ- talan-nak ese-de-zem, ad-ja- oak né-hány-kö-nyörü-le-tes cen-tet... Az amerikai ember nem ki siet, hanem rohan az utcán, ezer dolga van, rá sem hederített a szőke koldúsra, hiába szimulálta remekül a vakokat, én tudtam, hogy olyan szeme van, mint a sólyomnak. De az üdet nagyon rosszul ment Csak totyogó öregasz- szonyok és magukat vonszoló aggastyánok hallgatták végig a hosszú szövegét, és adtak neki néhány centet Megsajnáltam. Hiába volt álvak, én nagyobb testi hibának láttam azt hogy koldul, mint azt ha igazán vak lett volna. A koldust egy kicsit a magaménak tekintettem, mert pont a ház előtt dolgozott amelyben laktam, és minden. nap váltottunk néhány szót Egyre jobban megszerettem, mert zokszó nélkül vette nehéz sorsát és télen-nyáron, esőben, hóban, fagyban csak állt és mondta ezt a hosszú, rossz szöveget Egy napon, amikor hosszú ideig figyeltem és láttam, hogy suhannak •l előtte az emberek részvétlenül, oda se figyelve könyörgésére, így szóltam hozzá. — Most már tudom, mt m baj veled — «kérdeztem. A koldus unottan legyintett — 8n is tudom. Már ezerszer hallottam, hogy egészséges, ép fiatalember, miért nem megy dolgozni. Ez is munka, ha nem tudnád, mégpedig erős fizikum kell hozzá, és vasszorgalom. Nekem ehhez van kedvem. Elvégre adok is valamit a pénzükért, nem? — Ugyan mit? — Mint a pap. LeiM vigaszt Azért az Ot oeotart m legrondább fráter is úgy érzi, hogy ő egy földre szállt angyal. Megkönnyebbül. Törleszti as adósságát az emberiséggel szemben, amit sehogyan sem lehet törleszteni, de ő azt hiszi, hogy most már nem baj, ha rabolt is, ha tönkretett is valakit, mert adott a koldusnak, tehát szí— Érdekes szempont De én nem arra gondoltam, hogy erkölcsi prédikációt tartsak neked, csak közölni akarom veled, hogy rossz a szöveged. Hosszú és unalmas. — Tudom. Adjál jobbat. — Adok is. Mától kezdve est fogod mondani: .IT'S SiPRING, ni DLINDP* (Tavasz van és vak vagyok.) Angolul sokkal gyorsabban lehet kimondani ezt a szöveget, mint magyarul, alig tart egy másodpercig. A koldusnak nagyon tetszett az új szerep, és már mondta is tárgyilagos hangon, ahogy kioktattam: ITSPRINGIMDLIND. És az emberek, akik eddig rá se hederítve elhaladtak előtte, hirtelen megtorpantak, eszükbe Jutott, milyen szép látvány a tavasz, és milyen borzalmas lehet nem látni belőle semmit, hátráltak egy-két lépést és adtak. Alig suhant el ember a koldus előtt anélkül, hogy a zsebébe ne nyúlt volna. En a másik oldalról figyeltem az eseményeket, és örömmel láttam, hogy a szövegemnek nagy sikere van, a koldus egyre nyugodtabban, egyre szárazabban, tehát egyre jobban „hozta” a szöveget, és ömlöttek az öt- és tízcentesek a kalapjába. Nagyon büszke voltam a sikeremre, és amikor láttam, hogy másnap, harmadnap is egyre jobban gyűlnek a pénzek, büszkén odamentem hozzá: — Rosszkedvűnek HftszoL — Az is vagyok. — Miért? Nem vált be az ŰJ szöveg? — Dehogyis nem.' Sokkal többet keresek, mint azelőtt. — Nahát. Akkor, mi a baj? — Hogy mR mondok télen ?1 Nevelés A* alábbiakban néhány ó tanáccsal szolgálunk a nevelésben gyakorlatlan szülők észére. A szülők soha ne veszeked- enak a gyerek előtt. Veszekedés céljából menjenek ki i Kamaraerdőbe. Ha nincs közöttük veszekedésre indí- Óok, egy kis jóakarattal miniig találhatnak ilyent Ne engedjük, hogy gyermekünk Teli Vilmost j átesnék. Cobozzuk el az íjfelszerelést, főbb szem többet lát Tízéves gyermek kezébe ne djunk Balzac- és Maupas- ant-regényeket Azokat a iyerek már úgyis olvasta. Próbálkozzunk Andersennel, ia a gyereknek nem tetszik t mesekönyv, a szülő még Írómét lelheti benne. Ha a gyerek válogatós ott- íon aa ebédnél, hozzunk leki kis kóstolót az üzemi kosztból. Biztosan leszokik a ■ cényeskedésrőL Ha a gyerek rossz bizo- lyítványt hoz haza, serkentük őit jó tanulásra azzal, logy elővesszük régi iskolai nzonyxtványunkat, mondván: lézd, fiam, édesapádnak lány négyese volt! Ha elérkezik az idő, s a [yereknek pályát kell választani, bízzuk rá a döntést •ía a Fradi-pályát választja, jele kell nyugodnunk. Adjunk legalább ezer fo- ■int zsebpénzt a gyereknek, íogy hó végén legyen kitől kölcsönkérni a kosztra. Tizenöt éven aluli fiúgyer- nekünket ne engedjük meg- íősülni, csak ha megtanulta i földrajzleckét. Ne féltsük a gyereket az skolai tornaórától, Itt válik ilyan erős, edzett emberré, iki megállja majd a helyét » villamoson, csúcsforgalom, ián is. Ha nem tudjuk megoldani a gyermek házi feladatként kapott számtanpéldáját kérjük meg a Tudományos Akadémia professzorát a példa megfejtjére. Ha ő som tudja megoldani, a hiba nem a szülőbgp von. Ne tegyünk úgy, mint asz egyszeri szülő, akinek kiskorú leánygyermeke szalon - spiccesen, kissé megviselt állapotban jött haza, hajnali négy órakor. Ez a szülő ugyanis ráförmedt: — Pont hajnali négykor kell hazajönnöd? Nem tudtál fél ötig várni? Akkor megtakaríthattuk volna a kapupénzt! Helyes,. ha a gyerek felvilágosítását korán kezdjük. Lehetőleg reggel, negyed nyolckor. Mert fél nyolcra már többet tud a szüleinél. Galambos Szilveszter Hihetetlen szerencse AZ EGÉSZ HÍZ irigyelte Petráméit Hagy valakiknek ekkora szerencséje legyen! Az elegáns, hosszú légiposta-boríték kézről kézre járt, a levelet már mindenki kívülről tudta. „Drága Máriám ... nekünk itt igen jól megy a sorúink. Sohasem fogam elfelejteni, hagy amikor imíiueniaáihain feküdtem, te mosdattad, iskolába vitted a gyerekeket ... Nem fogom elfelejtem a sok szíves szót, barátságot. Boldog Lennék, ha meghívásunkat el- fogadm/áid. Otthonunkban vendégszoba vár, külön fürdőszobával, tévével. Addig maradsz, ameddig jólesik. Igenlő válaszodra repülőjegyet boldogan küldök. Szeretettel ölelünk: Erzsiké. Sándor és a gyem. kék." Hát hitte ezt valaki? Hiszen egy ilyen repülőjegy ezer dollár. Még testvér a testvérinek is ritkán küld ilyet. És a magányos, mogorva Petrámé körül egyszerre áitme- legedett a világ. A szomszédok besza lad sáliak hozzá, ki egy szeletke frissen sütött kaláccsal, ki egy tányér pörkölttel kedveskedett néki. És hallgatták és meséltették és ámuldoztak. És Petrámé most már magia is emlékezett rá, hogy milyen jó barátságiban volt KerekeamérvéL A legkisebb gyermeknek ő volt a keresztanyja tíz évvel ezelőtt kivándoroltak, az asaomy zokogva mondta neki: ^Semmiért, senkiért nem fáj a szívem Máriám, egyedül érted. De hiszen csak forduljon jóra a sorunk, te leszel az első, ak& fclhoaatunkr A HÁZBAN LAKÓ nyugalmazott jogtanácsos javaslatára Petrámé az egész repülő úton egy papírlapot tartott a kezében: JL don’t speak English. I want to Sydney.” Akárki akármit kérdezett, Petrámé felmutatta ezt a lapot Hogy md áll rajta azt nem értette, de mindenesetre csoda történt Hordárok elvették tőle a bőröndöt jegyeket, kartonflnpo- ka* nyomtak a kezébe és vettek ed tőle. A stewardess enni adott: sültet, süteményt; ananászkrémet. És kávét teát, narancslét töltött a poharába, és kispárnát tett a feje alá és éjszaka pokróccal betakarta, és lesegftatték a repülőgép lépcsőjén és irányították— „Az öreg Bérczy doktornak valami nagyon szép ajándékot viszek miaijd haza” — gondolta Petróné meghatottam. És a többieknek is, a házbeliekmek mind, akik oly lelkesen kísérték ki a repülőtérre, akik bőröndöt adtaik kölcsön, akik út- raivalöt sütöttek ... KEREKESNI! TÍZ EV ALATT tizet fiatalodott. Oszes haja szőke lett, kabátja divatosabb, szoknyája (kurtább, szempillája hosszabb. Viharosain összecsókolta Petrámét, az autóhoz tessékelte. „Erzsikéin, én nem is tudom, hogy köszönjem meg” — nebegte Petrámé elfulladva. Nem is tudom, mivel érdemiem meg ezt." „Azzal, hogy Jól érzed magad nálunk és vissza se mész!” — mondta Mária. „Énnekem se barátnőm, se testvérem, én úgy vágyódtam utánad, hogy azt él se mondhatom." Petoőné raőcfült. A Mfaiapog repülés, aa otthoni lucskos, szürke november után a csendes-óceáni ragyogó kékség, as eddig csak moaLham látott vidék: pálmafák, feűhflkaroolák, irtózatos forgalom, színes, különös virágok, az üzletekből ömlő áru csodák, aa érthetetlen feliratok! Ég Kenekesné, aki odahaza fűzőfcészítő kisiparos volt, ítrt úgy vezette az autót, olyan eSLegiánsan ült a volánnál, olyan nagyvilágáéin csevegett és olyan barátságos volt, hogy Petróné csak hallgatott, hápogott, szédült a gyönyörűségtől. AZ AUTÖ ROHANT, rohant és rohant. Útközben, egyszer megálltak egy vendéglőnél. „Nem vagyak éhes” — szabódéit Petróné. De Erzsiké rendelt És már hozitak is két gyönyörű sült csirkét, salátákkal, ruairancssze Letekkel, ananásszal körítve. Utána egy áruháznál álltak meg. „Itt most nyár van” — mondta Kerekesné. — „Nem járhatsz ezekben a nehéz göncökben. Tessék. Vegyük meg ezt.., meg ezt... meg ezt.” Petrámé nem a látásait vette volna, hanem inkább a narancs színűit, a ruha szabása sem egészem olyan volt, miint amilyen neki tetszett, de magyarázatra nem maradt idő. Csak gyűlt a holmi az autóban. És Kerekesné beszélt és beszélt, hogy majd nézheti a távit, és el fognak menni moziba és levizáteinek a szomszédoknál, és kirándulnak. .. És Petrámét olyan hála fogta éL, hogy Kenekesné nyakába borult és hirtelen megcsókolta a kezét. A magyar fókonaulátusan udvarias fiatalember fogadta az ügyfeleket. — Kívánságuk? — Mrs. Efisa Kerekes vagyok, skyneyi lakos. A hölgy, Legjobb barátnőm, hat hónapja a vendégem. Nagyon jól érzi itt masát, és ugye, egy ilyen utazás nem kis költség. Isten tudja, sikerülne e még- egyszer az életben. özvegy, nyugdíjas, hatvankét éves ... szeretne még vetünk maradni. Mód volna-e rá, hogy útlevelét meghosszabbítsák? A tisztviselő rámosolygott Petrónéna. — Olyan JAáciiM magát? — 0, igen — felelte Petróné. — Értesítést kíEMűnfc. — A FÖKONZULATUSRÖL hazafelé térve Kenekesné megállította az autót a legközelebbi, shopping center előtt. — No, mit vásároljunk? Boir- j úimáj'at, marhafelsálit? Vegyünk egy szép pulykát is? Holnapra főzhetnél karfiolos bonjúbecsinálitat. Ég tudod mit? Papriikáscsrirkét, Jó magyarosan. Istenien főzöl, Máriám! Milyen gyümölcsöt vegyünk? Egrest mártásnak? Vagy görögdinnyét? Banánt is vehetnék .. Látod, itt mindent ehetsz, salátáit, banánt, bar- jurnáját. És családban élsz! Hát nem jó így neked? Ha eszembe jut az a pesti rozoga ház... És ne felejtsd el, ezer dollár volt a repülőjegy, tőlünk sem kívánhatod, hogy egy félévért ennyit reszkírozzunk. Vacsora után a gyerekek tanultak, tévét néztek, szétszóródtak a házban. Kerekes és Kenekesné vendégségbe készült. Kerekes bement a felesége szobájába: — Simán ment minden? — A legsimábban. — felelte az assizony. — Egyelőre hat hónapos meghosszabbítás, az is valami Én nem szoktam ahhoz drágám, hogy nyolc szobát magam takarítsak, mossak, vasaljak, főzzek... — Ezer dollár nagy pénz... — Ledolgozza. A SHOPPING CENTER vagy négy mérföldnylire lehetett Kerekesék házától. Kere- kesné egyszer egy héten autón vitte ide Peitrónét, akkor vásároltak meg mindent: húst, olajait, rizst, egész hétre valót. Mindig autón, mindig nappal. Most egészen más volt az út: hofldíénybenj éjszaka, gyalog; egyedül Lehet, hogy nem is fog odaitalátni... Lehet, hogy nem is fog visszatalálni. De mindegy. Petróné kisurrant a házból, elindult a poros, homokos úton, a szétszórt villák között. Az utcának csak egyik oldalán voltak házak, a másik oldalon vad és átláthatatlan erdős bozót. Kint járt az ausztráliai vadonban, negyven mérföldnyine a város központjától, az új, elegáns, gazdag negyedben, ahol se autóbusz, se vonat, se villamos, ahol nappal autókon suhantak a lakók, este pedig behúzódtak a házakba, ittak és nézték a tévét, A holdfényben még félelmesebbre nőttek az eukaliptusz- fák. A kúszó árnyék Petróné ijedt iképzeletében kígyóvá változott. Kenekesné eleget mesélt a mérges pókokról, kígyókról, cápákróL „Sose menj ki a házból egyedül, Máriám. De hová is mennél?” Hová is mennél? Csakhogy a házban minek van? A távi* nem érti, a gyerekek már alig tudnák magyarul. Karekesné beül reggel aa ura mellé az autóba, ő ott marad a lakásban. Nem la tudja, hogy történt. Először csak egy kicsit segített a főzésnél, azután megtanulta az automata mosógép fortélyéit, azután Kereketek nagy vacsorát adtak és a vendégeknek őt is bemutatták, „a kedves, budapesti Márta, oki est a remek tortát sütötte-” A repülőjegyét Is ekkor inette ei tőle Kenekesné. „Még edveszíted. Jobb, ha bezárom ide, ebbe a fiókba az irataidat." És azután a múlt heti veszekedés. „Ö te hálátlan! Kiruháztumk, felhizlaltunk, a sok költség! Es most, amikor egy kis segítségre van szükség.. A hosszú, erdős mefflétoút- niak vége satakadlt. Rohanó autók, villanó fények. Merre Is? Jobbra? Balra? Nappal látszott egy kis fehér templom. De most mindent eltakarnak a Ma virágú Jbcairan- da fáik. TATALOMRA INDULT EL, ment, ment. Hiszen egy fél évig maradnia is még, de mi van otthon a lakással? Az otthoni emberekkel, utcákkal, ízekkel? Most még a télre is vágyva gondolt, a hó fehér táncára, a keringő pelyhekme, a duruzsoló kályhára, a rossz tv-műsorra, amit legalább ént. Még egy fél évig maradna is. De ha azután se engedik? Ha azután se? Tegnap egy kézi * táskát vett neki Kerekiesné. Nem kellett volna elfogadná. Már azt hitte, hogy eltévedt, amikor előtűntek a shopping oenter fényei. Egy késő ästig nyitva tartó fodrászszalon, kis vendéglők, egy csemegeüzlet — sokszor vásároltak itt Kerekemével. Fiaital fiú állt a kiszolgáló- pultnál. — Madame? s PETRÓNÉ EGT CÉDULÁT szedett elő a zsebéből. A -cédulán angolul a magyar fő- konzulátus neve állt. Ügy, ahogy azt a hivatali várakozás alatt emlékébe rögzítette és ahogy emlékezetből le tudta írni. A cédulát mutatta a fiúnak és ismételgette: „Telefon, telefon!” A fiú értetlenül bámult. Petróné meglátta a piros telefonkészüléket. — TelefoniVágy úgy, Azután azt is megértette, hogy Petróné nem tudja a számot kikeresni a telefonikönyvből. Azt Is, hogy nincs húsz centje, telefonra. — Nem baj, — intett a fiú. Kikereste a számot, tárcsázott. — Segítség! — kiabált Pete róná a telefoniba. — Haza akarok menni. Ne tessék nekem semmit meghoaszatobíta- ni. Ha legközelebb megyünk; tessék azt mondani, hogy nem tehet... ITTHON dr. Dérczy jogtanácsos feleségének Petróné odaadta a lila ruháit, amit első nap kapott, és amit egyet* ten-egyszer sem viselt. A házban mindenkinek jutott valami] kombiné, kézi táska. Még azt a műanyag só- és bars- tartócskát is elajándékoz, te, amit a repülőgépen tálalt vacsoránál adtak. Es a szomszédok álmélkodva. Irigyen hallgatták az úti beszámolót, pálmafákról, jiaoaranda fákról, kengurukról, shopping centerről, Kere- keeék két autójáról, ötven terítékes estélyről, arról, hogy, Keirekesmé sírt, amikor a repülőtéren elbúcsúztak. „Mi- csoda szerencséjük van egyeseknek” — mondogatták a háa Lakói. „És mi mindent kaphatott még Petróné, amiről nem is mesél!,,.” EÖRSI ISTVÁN; Hiába vártam Hiába vártam ma is szívrepesve szakítóleveled. Hánykolódom, nem jön álom szememre, csak nem vagy beteg? Vagy elfeledtél? Arra számítottam: szerdára ideér. Már a csütörtök is hátunk mögött van, s még sehol a levél. Írd meg sietve: ezért nem, azért nem, s többé nem-nem-soha — * hogy aggasztó késésednek e héten mi az oka? N1KLAI ADAM: Ők es mi Dk elestek, a három nagy előd. És fölemelte őket Seregvár, Balatonszárszó, meg Abda. Mi meghalunk csak. Mint a könyvelők. S majd illedelmesen elparentál egy napon pár szó a lapba’. NŰGRÁD - 1971. február 21., vasárnap 9
