Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-19 / 42. szám

Benetsik István beszéde a választásokról Nincs megállás.: (Folytatás az 1. oldalrőt) A beszámoló második részé­ben Boncaik István belpoliti­kai életünk közelgő nagy ese­ményéről, _ a választásokról szőtt: — Március 19-en lejár a négy évvel ezelőtt megválasz­tott országgyűlési képviselők és tanácstagok mandátuma. Az idei választásoknak több új vonásit ad az, hogy az ország- gyűlés tavaly ősszel néhány vonatkozásban módosította a választási törvényit. A módo­sítások azt a célt: szolgálják, hogy tovább növekedjenek a választópolgárok jogai és erő­södjék állami, társadalmi éle­tűink szocialista demokratiz­musa. — A jelölés jogált — a tör­vény értelmében — a válasz­tók jeflölőgyűiiései gyakorol­ják, e gyűléseket a Hazafias Népfront helyi bizottságai szervezik — a választási el­nökségek és az országgyűlési választókerületi bizottságok közreműködésével. Jelöltekre javaslatot tehetnék a Hazafi­as Népfront szerved, a társa­dalmi szervezetek, az üzemek (termelőszövetkezetek és más szervek) dolgozóinak közössé­ge, illetőleg tagsága, továbbá bármely választópolgár. Egy- egy jelölőgyűlésen a válasz­tópolgárok mond az ország­gyűlési képviselők, mind a ta­nácstagok esetében több je­löltet is állíthatnak. Jelöltnek tekintendő minden választó­joggal rendelkező állampolgár, akinek jelölését a jelölőgyű­léseken megjelent választópol­gárok egyhanmada vagy annál nagyabb része megszavazta. — Két vonatkozásban is no­vels az új jelölési eljárás a választópolgárok jogait, fej­leszti a választások demokra­tizmusait. Az egyik, hogy köz­vetlenül az érintett lialkosság­több jelölt állítására. Azokon a helyeken, aihol 'két vagy több személyt jelölnek ország­gyűlési képviselőnek vagy 'ta­nácstagnak, az eddigiektől el­térő vonása lesz a szavazás­nak is. Ugyanis: semmit sem számít, hogy a szavazólapom milyen sorrendben szerepel­nek a jelöltek nevei, mert a szavazat csak akkor lesz ér­vényes, ha a választó egyértel ­műen megjelöülte a szavazóla­pon — kire adja le szavaza­tát. Elmondta Benosáfc István azt is, hogy a mostani választáso­kon még egyazon szervezéssel, előkészítéssel történik az or­szággyűlési képviselők és a helyi tanácsok tagjainak meg­választása. Az országgyűlési képviselők változatlanul négy­éves időszakra kapnak man­dátumot, de az új tanácstagok megbízatása már csak két év­re szól, két év múltán újravá­lasztjuk a tanácstagokat — akkor már négy évre. Ez az elhatározás is a közéleti de­mokrácia jobb lehetőségeit kí­vánja szolgálni. Könnyebb dönteni a választópolgárnak olyan esetben, amikor csak egy szavazólapot kap kézhez a szavaaóhölydségben, mint ak­kor, ha többet. — A megyei tanácsok, to­vábbá a fővárosi tanács tag­jait nem közvetlen szavazás­sal választják az állampolgá­rok, hanem a választásokat követően a helyi (községi, vá­rosi), illetve a fővárosban a kerületi tanácsok első ülései­ken fogják megválasztani e felsőbb szintű tanácsok tag­jait. Ilyenformán a választó- ‘ polgárok akarata itt nem köz­vetlenül, hanem közvetve ér­vényesül. Egyébként a mosta­ni választásokon járási taná­csokat már nem választunk. ra es ossziessegeben. a nepre nullázza a jelölés jogát. A má­sik, hogy a jelöléseken. az egyharmados arány meghatá­rozásával az eljárási módban, nemcsak lehetőséget teremt, hanem ösztönöz is, két vagy törvényünk — hangsúlyozta Benosák István — a szocialista társadalmi egyenlőség erősí­tése, a választópolgárok egyen­jogúságának következetes ér­vényesítése, a szocialista de­mokratizmus fejlesztése. Vá­lasztási programunkban első Épül, szépül Érsekvadkert Az ßrsekvadkert és Vidéke ÁFÉSZ február 17-én tartotta mér'egmegállapitó és vezető­ségválasztó küldöttgyűlését. A gyűlésen megjelent Molnár Károly, a Belkereskedelmi Mi- nisztériium osztályvezetője, Lé- szák Pál, a Balassagyarmati járási Tanács elnökhelyettese és Holub Gyula, a MÉSZÖV elnökhelyettese is, akik hoz­zászólásukkal javaslataikkal segítették a tanácskozás mun­káját. A szövetkezet 1970. évi te­vékenységéről Gyurkiovics Ist­ván, az ÁFÉSZ elnöke szá­molt be. Elmondotta, hogy az elmúlt évben, összesen 50 mil­lió forint értékű kiskereske­delmi forgalmat bonyolítottak le a három község boltjaiban. Ez a III. ötéves terv folya­mán, 100, illetve 200 száza­lékos emelkedést jelentett. Ugyancsak növekedett a szö­vetkezet nyeresége is ez idő alatt; 764 ezer forintról 2 mil­lió 100 ezer forintra. Hálózat­fejlesztésre az öt éven belül közel 5 és fél millió forintot fordítottak; megépítették az érsek vadkerti vendéglátó kom­binátot, a kisiáruháaat, az ön­kiszolgáló boltot, a zöldség­es a dohányboltot, egy ital­boltot, gázcseretelepet, gará­zsokat, raktárakat. Patakon presszó létesült és elkezdték a dejtári presszó építését is, amelyet ez óv augusztus 20- án szándékoznak megnyitni. Bővült a hűtőkapacitás, gépi­berendezés és a körzet vala­mennyi boltját korszerűsítet­ték. Ez, a megyében szinte egye­dülállóan gyors fejlődés a küldöttek hozzászólásaiban is tükröződött. Molnár Károly a felszabadulás előtti éveket idézte és a nehézségekről be­szélt. amelyeket a szövetke­zett mozgalomnak itt, Éreek­vadkértén is le fceiteet győz­nie. míg ilyen szép eredmé­nyek. korszerű bolthálózat születhetett, Leiszák Pál tolmácsaiba a küldötteknek a járási tanács jó véleményét, amelyet, a szö­vetkezet tevékenységéről a legutóbbi alkalommal történt beszámoltatás alkalmával al­kottak. Különösen kiemelte a politikai és kűLtúrális mun­kát, amelyet a falvaikban az ÁFÉSZ végez. Holub Gyula néhány fon­tosabb megyei adatot ismerte­tett és rámutatott, hegy a nagy forgalom mögött sok fá' rariságos munka húzódik meg, s ezért a dolgozók dicséretet érdemelnek. A további hozzászólásokban Pistyur Jánosné mint nőbi­zottsági tag, a szabad szombat bevezetését kérte, a nők ott­honi munkájának megkönnyí­tésére. Görbe Imre községi tanácselnök javasolta, hogy a 80 családot befogadó érsek­vadkerti új lakótelepen léte­sítsen élelmiszerboltot a szö­vetkezet amihez a tanács ne­vében rögtön fel is ajánlott egy házhelyet térítésmentesen. Péter Gáborné olcsó textilcik­kek árusítását. Bocsa Ferenc a szállítási szolgáltatás bővíté­sét, dr. Légrády László az egészségügyi szabályok ponto sabb betartását kérte. A küldöttgyűlés a válasz­adás elhangzása és a határo­zati javaslat elfogadása után, az új vezetőségek megválasz­tásával ért véget. Az igazga­tóság elnökéül egyhangúlag isimét Gyurkovics Istvánt vá­lasztatták meg és új szerv­ként megalakult az ÁFÉSZ nőbizottságia is. Kemény Erzsébet helyen szerepel a nép jólété­nek növelése, szocialista vív­mányaink gyarapítása, állam- hajtaürnunk erősítése oly módon hogy a közügyek intézésében mind több felnőtiUkorú állam­polgárunk cselekvőén vegyen részt. Programunk: része, hogy a gazdasági célok megvalósu­lásával együtt gazdagodjék az emberek szellemi élete, gon­dolkodásmódja, egész társa­dalmunk (kulturáltsága — Az MSZMP X. kongresz- szusa jó példát szolgáltatott arra, hogy a társadalom poli­tikai irányító ereje, a párt — milyen nyíltan, a hazad és a nemzetközi közvélemény nyil­vánossága előtt alakítja ki és tárgyalja meg a saiját prog­ramiját. A kongresszus óta el­telt néhány hónap tapasztala­tai alapján is megállapíthat­juk hogy a párt kongresszusi határozatainak megvalósítása nem korlátozódik csupán a párt belső életére, a pártszer­vezetekre. A kongresszus el­határozásai már e rövid idő alatt is kezdenék össznépi programmá válni: a szövetségi politika következetes érvénye­sítésével, a szocialista népi­nemzeti egység összetartó erejével máris formálják né­pünk sorsát. Országépítő prog­ramunk valóra váltásában megvan a helye, szerepe, mindennapos tennivalója min­den becsületes állampolgár­nak. A választópolgárok méltán elvárják jelöltjeiktől, hogy az országos nagy célokon kívül legyenek helyes elképzeléseik a szűkebb pátria, a község, a város társadalmi és gazdasági fejlesztéséiről is. Elvitathatat­lan joguk a választópolgárok­nak, hogy aszerint jelöljenek és válasszanak: ki az az em­ber, aki legjobban képviseld az 6 érdekeiket a parlamentben vagy a helyi tanácsban., hon­fitársaik közül ki a legalkal­masabb a nemzet, az ország érdekednek képviseletére. E jog elismerése, gyakorlása to­vább növeli a jelölések után sorra kerülő választási gyűlé­sek jelentőségét. EHene 'va­gyunk a múlt viliágból ismere­tes ízléstelen és félrevezetőén demagóg korteskedésnek, de hívei vagyunk a megfontolt mérlegeléseknek, a közélett szerepet váldaHó személyek he­lyes közösségi kiválasztásának, hogy a nép képviselői olyan emberek legyenek mind az or­szággyűlésiben, mind a taná­csokban, akik képesek a ma­gukra vállalt és a választóik­tól (kapott feladatokat elvé­gezni. Egy évvel ezelőtt hozta meg a párt Központi Bizottsá­ga a nők helyzetének megjavít tásáról szóló határozatát. Azóta a különböző szintű pártbizottságok és alapszer­vezetek mindenütt ismertet, ték a határozat lényegét, s a salgótarjáni városi pártbi­zottság erre vonatkozó hatá­rozatait. A végrehajtáshoz hozzá kezdtek a körzeti párt- szervezetek is. Az alapszer­vezetek megválasztották a nőfelelősöket és a Hazafias Népfront mellett is megala­kult hat helyen a nőbizottság. Jó céllal alakult meg a városi népfrontbizottság mel­lett egy 45 tagból álló „nő- bizottság” is, amelynek mun. kaprogramja, klubnapjai, ér­tékes vitaestjei vannak. El. mondhatnánk, hogy a hatá­rozat elindult a megvalósítás útján, a politikai, a társa­dalmi légkörben ott van a párt helyes politikája. De mit mutat a gyakorlat? A 14 körzeti pártalapszer- vezet közül egynek sincs nő­felelősi munkaprogramja. Az újonnan megválasztott párt­titkárok és pártvezetőségek egy része nem tudja, hogy mit kell programba venni, mi a területük sajátos hely­zete, hol kell javítani a terü­letükön élő, dolgozó és ház­tartásbeid nők helyzetén, gondjain, problémáin. Több párttitkár úgy véle. kedett, — a két hónappal ezelőtt megtartott körzeti tit­kári értekezleten, — hogy „csinálják meg a nőfelelősök a reszortjukra vonatkozó Tíz éve dolgoznak együtt, mindannyian itt ismerkedtek meg a mintalakatosság tudományával. Jókedélyű, tettre kész emberek, akikre a nehéz időkben is le­het számítani. Eddig kétszer nyerték el a Szocialista brigád cím arany fokozatát, négyen pedig nemrég vették át a Válla­lat kiváló dolgozója kitüntetést. — Szeptemberben hívat az igazgató eivtárs, s azt mondja: — Nehéz helyzet­ben van a sajtoló üzemrész, ki kellene őket segíteni, mit szólok hozzá? Semmi akadálya, majd megbeszéljük a brigád­dal. Még megkérdeztem, hány főre vol­na szükség? Hatra — hangzott a válasz. Visszajöttem, s mondom a brigádtagok­nak miről van szó. Mindannyian jelent­keztek. Dehát csak hat főre van szükség! Kik legyenek azok? Döntöttünk: Hegyi János, Menczel Sándor, Téglái Gyula, Le- hoczki Pál, Besze és én mentem át a sajtóiéba — pergeti vissza az idő kere­két a sovány arcú, kedves, közvetlen, if­jú brigádvezeia, Pintér György, a József Attila kollektíva vezetője, a ZIM salgó­tarjáni gyárában. Egy hét alatt belejöttek a munkába. Azt az órabért kapták, amit a mintala- katos-műhelyben. Kiszámították, hogy volt olyan nap, amikor három annyit ke­reshettek volna, mint jelenlegi munka­helyükön, máskor viszont meg kellett vol­na elégedniük napi 40 forinttal. — Nem panaszkodhattunk. Pénzünket megkerestük. Igaz, dolgoztunk szabad szombaton és vasárnap, de nem volt rit­ka eset, amikor reggel hattól este tízig két műszakot egybefűzve termeltünk. — Mit szóltak az asszonyok? — Belátták, hogy szükség van rá. Egy kivételével, a nős brigádtagok felesége is mind itt dolgozik. Az enyém például a gáztűzhelyszereidében, őket is kisegítet­tük a múlt év júniusában meg júliusá­ban — veszi vissza a szót a brigádvezető. Az előbbieket erősíti meg Téglái Gyula, aki 17 éve dolgozik a gyárban, felesége pedig a személyzeti osztályon tevékeny­kedik. Menczel Sándornak sem kellett so­kat magyarázkodnia, hisz’ a felesége ugyanúgy tudta, hogy hol van a baj, mint férje. — Egyszer, még a nyáron, amikor a gáztűzhelyszereidében segítettünk, szóba hozta a feleségem, hogy hagyjuk már abba ezt a hajrát. — Nem tehetjük, amit vállaltunk, azt teljesíteni keil — válaszol­tam neki. Megértette...! Bizony az asszonyokra az elmúlt év utolsó négy hónapjában jóval több mun­ka hárult, mint korábban. A férjek sok­szor sötétben indultak munkába és sö­tétben jöttek haza. Az asszonyok kérdez­ték ki a leckét a gyerektől, ellenőrizték a házi feladatot, segítettek a tanulásban. — Most nyugodt a helyzet, év elején vagyunk — mondják többen is mosolyog­va. A brigádvezető a tagság megbízásá­ból azonban nyughatatlan. Az ez évre tervezett több napos dunántúli kirándu­láshoz szeretne pénzt szerezni. Ez ügyben már többször kopogtatott az igazgató aj­taján, aki csak annyit mondott: — Ha szükség lesz a brigád segítségére, azon­nal szólok,.. Újabban a Szakma kiváló brigádja cím elnyerését tűzték ki célul. Amikor a szak- szervezeti bizottság kidolgozza a feltéte­leket, az elsők között lesznek, akik vál­lalkoznak teljesítésére. Megtehetik, mert a mintalakatosság nemcsak szép szakma, hanem sokoldalú, e mellett fejleszti az igényességet, a kézügyességet, általában az esztétikai érzéket. Ezért a brigádban jó­részt olyanok dolgoznak, akik annak idején jó eredménnyel végezték el az ál­talános iskolát. Többen azonban itt nem álltak meg. Főleg az alapító tagok közül vállalkoztak a középiskola elvégzésére. Lipták János és Téglái Gyula a techni­kum, Jegesi Ferenc és Galcsik Róbert pe­dig a gimnázium harmadik osztályának anyagával viaskodik. — És a brigádvezető? — Két évig én is jártam, utána be­hívtak katonának, s abbahagytam. Tu­dom, hogy sokszor nehéz helyzetben va­gyok, amikor a tanulás kerül szóba, jelen­leg a marxista középiskolába járok. Le­het, hogy őszre újra megpróbálkozom a technikummal. — Vannak-e újabb jelentkezők? — Őszre biztos lesz, kettő. —■ Kire gondol? — Még nem tudom. Találomra megkérdeztem Jónás Istvánt. így válaszolt: — Ősszel megpróbálkozom, hogy a bri­gád továbbra is tartsa a színvonalat. Egy dolog azonban zavar: még nem tudom, hogy behívnak-e katonának. — Miért tanulnak ezek a szakmunká­sok? Elsősorban a nagyobb tudásért. Van akinél ösztönzőleg hat, hogy a felesége már túl van a középiskolai végzettség megszerzésén, s most rajta a sor. Téglái Gyula annak idején együtt kezdte felesé­gével a közgazdasági technikumban. Nem tetszett neki, abbahagyta, s amíg felesé­ge tanult, felépítette házukat. Utána kez­dett hozzá a technikumhoz. 4­A brigádokban baráttok, volt iskolatár­sak dolgoznak együtt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyetértésben alakítják ki a tennivalókat, vitatkoznak a munka jobb elvégzésének lehetőségeiről. A brigádban mindenki egyenlő, annak a szava a dön­tő, aki a legjobb, legokosabb módszereket mondja el. Ezek után érthető Jónás Ist­vánnak az egyik megjegyzése: — még egy ilyen brigád nincs... Nem akarom kisebbíteni szavait, de a hozzájuk hasonló kollektívák száma egyre több lesz megyénk üzemeiben, vállalatai­ban. Egy azonban biztos: méltóak név­adójukhoz, József Attilához. < Venesz Károly Egy évvel a párthatározat után Nőkkel a nőkért munkaprogramot, hiszen ók voltak 3 napos tanfolyamon, ők hallották miről van szó, mit kell tenni”. Mit mondanak a párt; nő- felelősei? Mi, a tanfolyam keretén belül tényleg sok, hasznos, jó elvi útmutatást kaptunk, de arról, hogy a gyakorlatban hogy kell összeállítani egy munkaprogramot, és azt ho­gyan kell a legszélesebb ré­tegek érdekében ismertetni, végrehajtani, arról csak any- nyit kapunk, „a helyi viszo­nyoknak megfelelően alakít­sátok ki!” Ilyen, és ehhez hasonló téves nézetek késztették a városi pártbizottság instruk­torait és a városi pártbizott­ság mellett dolgozó nőfele­lőst, hogy összehívják a párt és a Hazafias Népfront mel­lett működő nőfelelősöket és nőbizottságok elnökeit, titká­rait, akikkel konkrétan meg. beszélik a gyakorlati, szerve­zési, politikai tennivalókat, és segítenek tisztázni néhány olyan problémát, amit nem látnak világosan sem a párt- alapszervezetek titkárai, sem a nőfelelősök. Milyen kérdéseket kellett tisztázni, megértetni? Azt, hogy a párt nőfelelő­si munkája nemcsak a nőfe­lelős reszortfeladata, hanem az egész pártvezetőség, a párttagság és közvetve az egész társadalomnak ügye! Szét kellett oszlatni azt a téves nézetet, hogy nem a Népfront mellett működő nő­bizottság irányítja és koordi­nálja a nők helyzetére vonat­kozó párthatározat végrehaj­tását, hanem a párt területi alapszervezetei. Átfogó képet kellett adni a nőfelelősi munka „hogyan­jára”. Vagyis, mit jelent az a megfogalmazás, hogy a nőféle- lős javasoljon, észrevételez- zen, befolyást gyakoroljon a mindennapi munka során a határozatok meghozatalánál stb. A fő problémát — joggal — a munkatervük vagy ne. vezhetnénk inkább munka- program elkészítésével kap­csolatos kérdések okozták úgy a nőfelelősöknek, minta pártvezetőségeknek, mert nem voltak eléggé hozzászok­va a „helyi politika” elemzé­séhez. felismeréséhez, s gyak­ran főleg arra vártak, hogy majd „felülről”, a városi pártbizottságtól megkapják, hogy mit kell tenni. Nos, ilyen és még sok egyéb kérdésre kaptak vá­laszt 12-én a nőfelelősök és nőbdzottságok vezetői a városi pártbizottság instruktoraitól, a jelenlevő nőbizottságok veze. tőitől. A tanácskozás a baráti be­szélgetés. a közel háromórás értekezlet 12 hozzászólója et­től sokkal több politikai ta­pasztalatot adott. A nőfelelősök lelkesek —, hiszen többségük már éveken át dolgozott a nőtanácsokban, a Hazafias Népfront vezető­ségeiben, a párt- és társadal­mi munka különböző területe­in, de mégis várták és varját, hogy az új körülmények ma. gyarázásával megértetésével, jó munkastílust, jó munka- módszert alakítsanak ki. Jog­gal vetették fel többen, hogy a függetlenített vezetők, a párszervezetek patronálod több helyszíni segítséget ad­janak. Igénylik a Hazafias Nép­front nőbizottságainak veze­tői, hogy ők is kapjanak va­lamilyen formában úgy ok­tatást. mint a pártszervezetek nőfelelősei, hiszen a határo­zatokból adódóan az ő bizott­ságaik és aktivistáik munka- területe sok tekintetben igen széles skálájú, sokrétű, és csak így lehetnek igazán a pártalapszervezetek partne­rei, segítői. • — B. R — NÓGRAD — 1971. február 19., péntek 3 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom