Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-03 / 28. szám

Iá fildöitértekeziel % agy bátonyban Erősödött ax tizem! demokrácia, egységesebb a kollektíva Műszaki fejlesztés — gazdaságosság Ipari háttér — nagyüzemi termelés Szombaton tartották a szafc­sserveaefci tanácsot választó k.üidöM*«-tekezletet a nagybá- ifwiyi gépüzerunéi. A küldöt­tek élőire, írásban megkapták a szakszeri/ eseti bizottság je­lentését a korábbi választások óta végzett munkáról, amit Bodor József, a szakszervezeti bizottság titkára szóbeli vita­indítója egészített ki. Gondoktól nem mentes, de » fejlődést tekintve igen ered­ményes két évről tárgyalha­tott a küldöttértekezlet. To­vább erősödött az üzemi de­mokrácia, amelynek legfonto­sabb fórumaivá váltak a ter­melési tanácskozások. Ezeken többen vettek részt minit ko­rábban. Ennél az üzemnél Igen fej­lett a szocialista brigád-, sőt a szocialista üzemrész-, illet­ve -műhely mozgalom. A szocialista brigádok rendsze­res tanácskozásán elhangzott javaslatok segítették a vezető­séget az ésszerűbb, gazdaságo­sabb intézkedések megtételé­re. Egymás után két ízben nyerték el az Élüzem címet. A szénbányászat visszafej­lesztése, a foglalkoztatási gondok megoldása sok felada­tot, jelentett. Elsőrendű fel­adat továbbra is a szénter­melő üzemek javítási igényei­nek kielégítése, ezt követi a meöéifctevékesiység folytatása. Ezt azonban nem a termékek számárnak növelésévé!, ha­nem ésszerű profiltisztítással, a nagyobb és .gazdaságosabb szériák megvalósításával kí­vánják elérni. A munkaversenyben élen járók erkölcsi és anyagi meg­becsülését is minden eset­ben biztosították. A dolgozók politikai, szak­mai műveltségének fokozására is nagy gondot fordítottak. Csák az elmúlt évben 677 dol­gozó vett részt politikai ok­tatáson, csaknem ötvenen ál­lami oktatáson, közülük he­ten főiskolát, illetve egyete­met végeztek. Különféle szak­mai képzésben, továbbképzés­ben 337 dolgozó részesült. A beszámolót követő vitá­ban húszam, mondtak véle­ményt, tettek hasznos javas­latot. Oláh Ignác, az időszakonként előfordult anyaghiányt és a haj­rát, a túlórázást bírálta. Szóvá tette a tisztálkodási, fürdési lehetőség hiányát is. Ezzel a kérdéssel egyébként még jó néhány felszólaló foglalkozott. Végül Sándor Sándor elvtárs, a vállalati szakszervezeti bi­zottság tagja elmondotta, hogy az új fürdő tervei ké­szek. ötmilliót fordít a válla­lat létesítésére. Bodóné bor nélkül Azt sem bánom, ha egyedül maradok a véleményemmel, kijelentésem minden _ követ­kezményét vállalva, állítom; nem repesek az örömtől, ^ ha megkritizálnak, nem nemzeti vagyonban. És mert ezt elhallgatta, mert nem volt elég őszinte, hogy példát sta­tuáljunk, azonnali hatállyal elbocsátottuk, vállalva, hogy ezután a tervezési osztály női felvált­___ lelem k edvem abban, ha szemembe dolgozói mosogatnak mondják, hogy ilyen meg va. ezt olyan vagyok, ezt vagy azt rosszul csináltam. Éppúgy nem óhajtozom a kritika után, mint egy tartós fogfá­jásért, nem is beszélve egy kiadós, komoly műtétről. Mégis, ha fáj a fogam, nem nagy lelkesedéssel ugyan, de csak elballagok az SZTK- ba és amikor a vakbelemtől kellett megválnom — bár sajnáltam, hiszen csak az az egy volt — mégis kés alá feküdtem. Igaz, hogy nem terjesztettem soha, hogy örö­memet leltem benne. Miért mondtam el mind­ezt? Azért, mert az elmúlt év­ben nem egyszer mondták szemembe — több száz ma­gammal együtt —, hogy a munkaerő-vándorlás veszé­lyes méreteket öltött, hogy a munka termelékenysége nem megfelelő ütemben növekszik, hogy ez, meg az van az árak­kal, hogy éz sincs, meg az sincs, hogy itt is, meg ott is igv, meg úgy. a kispolgári csökevények, meg a tudat, hogy a betakarítás és nem­csak az időjárás, meg a gye­rekek beatzenével, meg a nagy hajjal, a szülők meg az imakönyvvel, a zsúfolt bu­szok és a kongó kultúrházak, az állami támogatás és a tisz­tességtelen haszon, az iszá- kosság és a farizeuskodás 3 stb. és a stb. S mit gondolnak, mit tet­tek több száz társaim ezekre a felsorolásokra? Azt hiszik, egymás után felálltak és be­látták, hogy mit vétettek és sorolták volna máris azokat a terveket, intézkedéseket, amelyekkel majd a hibákat kijavítják? Nem ezt tették! Hanem betakaróztak a csend sűrű dunyhájával és a hall­gatás pelyhe alól pislogtak a másikra, nem kis várakozás­sal, hogy az majd csak meg­szólal, ki majd csak elisme­ri, az majd csak megígéri. Köpködtek a várakozó pil­lantások, mint tavasszal a cserebogarak, de egy züm­mögés nem hallatszott. Nem így én! Lerúgtam ma­gamról azt a bizonyos duny­hát és bátor, messze csengő, önkritikus hangon ki- iltottam bele a csendbe, hogy mindenki okuljon belőle: az elmúlt negyedévben rájöt­tünk, hogy üzemi konyhánk egyik mosogatólánya eltört egy cirádázott, de valódi fa­jansz tányért, ami a miénk volt. íi.z egész társadalomé veit, bent szerepelt a népi Hogy milyen sikerem volt? Egymás szavába vágva mond­ták el most már a magas szintű értekezlet nagy tekin­télyű résztvevői, hogy ná­lunk mit csinált egy segéd­munkás, hogyan tévedt meg a várudvar egyik seprege- tője, milyen kárt okozott egy szaki, aki műszak helyett ágy­ban maradt és az a dolgozó, aki egy selejtes tollaslabdá­val lejáratta külkereskedel­münk hírnevét. Mindenki másról beszélt, mint Bodóné, amikor a bor árát kérték tőle. Szóval, végtére is én meg­tettem a kötelességem és nem tudok egyetérteni az előadó­val, aki élénknek, hosszúnak, hasznosnak és kimerítőnek értékelte értekezésünket. Mert a többiek mind piszli- csáré, közérdekhez űrtávol­ságnyi dolgokkal hozakodtak elő, nem úgy mint én. önkritika, náluk — semmi! Papp János Orosz Jánosné az üzemnél dolgozó nők helyzetéről be­szélt. Elmondotta, hogy azok 24 százaléka már kapott kü­lönféle társadalmi megbíza­tást, de még segíteni, bátorí­tani kell őket, hogy feladatu­kat maradéktalanul végre­hajthassák. Csontos János viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a melléktevékenység lehetősé­geit a jövőben jobban fel kell mérni és a profiltisztítással, a termetes jobb koncentrációjá­val megteremteni a feltételét az áthelyezett dolgozók fog­lalkozatásának. Makalicza József szocialista' brigád vezető azt hiányolta, hogy január végén még nem tudják, mi lesz a brigád éves tennivalója, így versenyfela- jámlásukat sem tehetik meg. Szólt a normakarbairtartás szükségességéről, de ehhez a technikai feltételek javítását is szorgalmazni kellene — mint mondotta. Bírálta azo­kat, akiknek az anyagot kel­lene biztosítani. Ha ők mu­lasztanak, annak a brigádok vallják kárát —, hangsúlyoz­ta. Válay István főkönyvelő, az özem eredményeiről beszélt, majd részletesen bizonyította a túlórák kedvezőtlen hatá­sát. Mádat Péter, a kístere- nyei üzemrész gondjaival fog­lalkozott, és több olyan kér­dést tolmácsolt, amire választ várnak az ott dolgozók. Szomszéd István üzemveze­tő a szaikszervezet termelést segítő munkájáról nyilatkozott elismeréssel és vázolta a leg­közelebbi feladatokat. Petik Sándor, a pártbizottság titká­ra a szakszervezetben dolgo­zó pártmunkások, kommunis­ták tevékenységét értékelte és a példamutatás fontosságát hangsúlyozta. Részt vett az értekezleten Bakos József, a kerületi bá- nyaműszaki felügyelőség ve­zetője is, aki a felügyelőség dicséretét tolmácsolta a bal­esetek megelőzése érdekében, végzett jó munkáért. Személy szerint is dicsérte Pirók Gyu­la biztonsági megbízottat és Tanyai Kálmán főLámpames- tert. A vállalati szakszervezett bizottsághoz intézett kérdé­sekre Sándor Sándor adott választ, a Bányász Szakszer­vezet üdvözletét pedig Susz­ter Lajos, a központ kiküldöt­te tolmácsolta a küldöttérte- keztetnek. A vita után megválasztot­ták a 25 tagú szakszervezeti tanácsot, a számvizsgáló bi­zottságot és 15 küldöttet a felsőbb szervek értekezletére. A tanács soraiból megválasz­totta a szakszervezeti bizottsá­got, amelynek titkára ismét Bodor József lett B. J. Figyelembe véve a társadal­mi termelés hatékonyságának növelését, valamint a Nógrád megyei Állami Építőlpairi Vál­lalatra váró lakásépítési, ipa­ri- és középül etépútésd felada­tok megoldását, a műszaki, fejlesztési osztály azt az utasí­tást kapta, hogy 1970-ben. ké­szüljenek fel a negyedik öt­éves tervben meghatározott nagyobb követelményekre. Mindenekelőtt új, 'korszerű technológia alapjait kell meg­vetni. Most, a negyedik ötéves terv kezdetén vajon hol tar­tanak, meddig jutottak és ez­után mit szándékoznak tenni az építőipar műszaki fejlesz­téséért? Döntő kérdés — döntés nétteiil Ismeretes, hogy sem me­gyénkben, sem országszerte nem elegendő az építőipari kapacitás. Ebből következik, hogy az építőipari vállalato­kat az átlagosnál gyorsabban és nagyobb mértékben kell növelni. A negyedik ötéves terv időszakában a Nógrád megyed Állami Építőipari Vál­lalatra 2,1 milliárd forint ér­tékű munka vár és ez 50 szá­zalékos termelésnövekedésnek felei meg. Ez olyan követel­mény, ami elől nem lehat ki­térni, mert nagyrészt ettől függ a megye további fejlődé­se. A termelésnövelést nem le­het csak létszámbővítéssel megoldani, mert annyi mun­kást nem lehet szerezni. Ép­pen ezért a .lövőiben, az eddigi­nél is sokkal nagyobb jelen­tősége van a műszaki fejlesz­tésnek. Mennyi betont keverjenek egy helyen, egy telepen, hogy gazdaságos legyen? Milyen tá­volságra célszerű és kifizetődő a szállítás? Többek között ezekre a kérdésekre iparkod­nak választ adni a műszaki- fejlesztési osztály számításai. Gazdaságos, éppen ezért szükségszerű — állapította meg a műszaki-fejlesztési osz­tály —, hogy ne csak a ve- gyitgépgyár, az Arany János utcai és a garzoniház, hanem Sertéshizlalási akció A balassagyarmati körzeti ÁFÉSZ termelőszövetkezetek­kel és háztáji gazdaságokkal kooperál a lakosság húséllá- íasának javítása érdekében. Szerződést kötnek meghatáro­zott mennyiségű hízóállat ér­tékesítésére, amit az ÁFÉSZ vásárol meg. Az ÁFÉSZ adja a hizlalásra alkalmas állato­kat ég a szükséges takarmányt a hizlalóknak. A sertéshúst saját boltjaiban árusítja. A körzetben jelenleg négy ilyen bolt működik. Az ötödiket az idén létesítik Nógrád^árdony- ban. Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Kittnél Gésa (Salgótarján); Ragyogó szemek című fényképére a zsűri S pontot adott a környező építkezésekhez is a központi telepen keverjék a betoníkaviosiot, az építkezése­ken a technológiai követelmé­nyek szerint folyamatosan dolgozzanak: a korszerű tech­nológia korszerű berendezést és ésszerű munkaszervezést igényel. Ezt nemcsak a válla­lat érdeke, hanem a megye gyorsabb fejlődése is követe­li. Éppen ezért 70 millió forin­tot irányoznak elő az építőik központi telepére, tehát a be­ruházás összege is indokol ja, hogy a központi telep a vál­lalatnál központi érdek le­gyen. De ki merné felelősség­gel állítani, hogy így van,? Vajon a műszaki, a gazdasági vezető és a szakemberek min­dent elkövettek, hogy a lehe­tő legrövidebb idő alatt és a legcélsizerűbben megépítsék, berendezzék a központi tele­pet? A vállalatnak jobban érde­ke mint a tervezőknek, hogy a lehető legcélszerűbb megol­dást és a leggazdaságosabb kivitelezést válasszák. Ebből következik, hogy a központi telepet sürgősen a vállalat központi kérdésévé keli tenni, a vitás kérdéseket helyben és mielőbb döntsék eb Mindezt — kellő előkészítés után —ér­demes lenne műszaki konfe­rencián megivitatm. könnyű­szerkezetes csarnokok Az újítás ég a műszaki fej­lesztés egymástól elválasztha­tatlan tevékenység. Az a jó, ha az újítók a műszaki fej­lesztési tervben szereplő fel­adatot igyekszenek műszakilag jól és gazdaságosan megolda­ná. A vállalatnál újításként kísérletre elfogadták Reisch Róbert—Telek Imre javaslatát és ezzel fontos lépést tettek a 12x18 méter rendszerű csarno­kok műszaki fejlesztésére. Ml ennek a lényege? Az, hogy a nahézáterkézettel szemben . a könnyűszerkezetes megoldás­sal a tetőn sok anyagot és munkát megtakarítanak, keve­sebb anyagot kisebb költséggel keli szállítani. A 15 500 négy­zetméteres csarnokot hat—tíz hónappal előbb fel tudják épí­teni 'és öt—hat millió forinttal olcsóbban. Ilyen csarnok ké­szül a vállalat központi tele­pén. Vajon hány könnyűszer kezetes csarnokra, ráktárra és egyéb épületre van szükség a megyében? Jó lenne, ha az építtetők minél előbb megis­mernék az újítást, illetve a műszaki fejlesztést, a korsze­rű építkezés előnyeit. Valami elkezdődött A vállalat műszaki fejlesz. tésd tevéken ysége a központi telep tervezésén kívül ,a köz­ponti betonüzem, a korszerű, gazdaságos munkaszervezés kérdéseire, a kazánsalak, a nagyblokkok ipari gyártására1 vonatkozó kísérleteikre, a Sal­gótarjánban építendő 21 szin­tes toronyépület technodógiá- járnak vizsgálatára is kiterjed. Ma még aligha lehet forintok­ban meghatározni, hogy a mű­szállá fejlesztés mennyi válla­lati és népgazdasági haszonnal jár. De valami új kezdődött a Nógrád megyei Állami Építő­ipari. Vállalatnál. A műszaki fejlesztési osztályon már ki­számították, hogy a korszerű szerkezetekkel milyen mérték­ben lehet növelni a termelé­kenységet és a jelentésekben.' javaslatokat tesznek a techno« lógia korszerűsítésére, a gépe­sítés és a gazdaságosság fo­kozáséra. Törekszenek arra, hogy a 'technológia fejleszté­sét korszerű munkaszervezés kövesse. A műszaki fejlesztést javaslatok a negyedik ötéves tervben megszabott építőipar' feladatokhoz igazodnak. Most­arra van. szükség, hogy a vi­tás kérdéseket kellő megfon­tolás után helyesein döntsék cl és kellő lendülettel dolgozza­lak a feladatok gazdaságos megvalósításáén:. — fazekas — Mai kommentárunk A szerződés- kötésekhez A megyében is megkezdték az 1971. évre szóló hízottmar- ha- és hízottsertés-szerződé- sek kötését az Állatforgalmi ás Húsipari Vállalat megbízot­tai. Érdemes a tsz- és háztáji gazdaságoknak elgondolkodni a mezőgazdasági termelésre oly kedvezőtlen elmúlt évi esztendőről. Ennek legfőbb tanulsága: abban az üzemben, aho: nyilvánvalóvá lett, hogy a növénytermesztés nem vált­ja be a hozzá fűzött reménye­ket megkülönböztetett ügye­ltemmel foglalkoztak az állat- tenyésztéssel. Ahol í"" tör­tént, a zárszámadáskor nem érte a tsz-t olyan megrázkód­tatás mint ott, ahol az állat­tenyésztés adta lehetőségeket nem használták Iá­Amikor a tsz-gazdaságok vezet« leülnek megkötni a hízott állatok leszállítására a szerződést, ne feledjék: az időjárás kiszámíthatatlan. Ez azt jelenti, akik okosan szám­ba veszik a hizlalásra beál­lítható állatok számát, a sze­mes- és szálastakarmány-kész- letet. saját érdekükben bát­ran vállalkozzanak állathizla- lásira. Vonatkozik ez a ház­táji gazdaságokra is. Sok pél­dával még nem dicsekedhe­tünk ugyan, de nagyon meg­győző a patakiak példája. A tsz támogatásával a háztáji gazdaságokban öt család kö­tött sertéshizlalási szerződést. Családomként évente 35—40 sertést hizlalnak. Az értéke­sítés nem okoz gondot, mert szerződéses alapon hizlalnak. Pontosan előírt időre az álla. tokát elszállították az átve­vők. A hizlalásra vállalkozott, családok évi 25—30 ezer fo­rint mellékes jövedelemhez jutottak csak ebből a forrás­ból. Az idén országos viszonylat- ban 3,7 millió sertés felvá­sárlására készült fel az Állat- forgalmi és Húsipari Tröszt az elmúlt évi 2 millió 970 ezer- sertéssel szemben. Ez már biztosíték, hogy a tsz-üzemek és háztáji gazdaságok foglal­kozhatnak sertéshizlalássál Azok gondolkodnak helyesen. akik ezt felismerve, munká­hoz látnak. Természetesen előzőleg biztosítják magukaí a szerződés megkötésével ‘Nagy lehetőségeket kínál a marhahizlalás is. Itt is, az el­múlt évben felvásárolt 588 ezer hízott marha számát 10 ezerrel kívánják megemelni. Nem mellékes, hogy s szarvasmarhatartáshoz az ál­lattartónak a kormány rend­kívül előnyös kedvezményeket biztosít, amelyek napvilágot láttak már a napi sajtóban, a hivatalos közlönyökben. Bár­melyik községi tanács is ren­delkezésre bocsátja azoknak az állattartóknak, akik még nem ismerik. Érdemes megte­kinteni. Itt a nagy lehetőség, amii ki kell használni, mert az elmúlt évi példa bizonyítja érdeme® állatot hizlalni. — B — I NÖGRAD — 1971. február 3., szerda 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom