Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
17 •• n | ff 1 r f • £• f f aozmuYelodes es iijusag A KÖZÖS VONÁS, amely a város, illetve a megye kulturális életének gondjait, feladatait összefűzi: az az igény, amely a korszerűbb, hatékonyabb közművelődési gyakorlat iránt jelentkezik. A hatékony, korszerű közművelődési gyakorlat kialakításának fő feltétele véleményem szerint, részint a Kiss István által is igényelt műve- lődésszociológiad felvétel alapján kialakított széles körű és alapos valósa gisme;ret. Részint pedig fontos feltételnek tartom a közművelődés tömegbázisának kiszélesítését a felmért igényszintek, a meglevő és kialakítható lehetőségek alapján. A megye és Salgótarján kulturális életének belső struktúráját, az alkalmazandó módszereket erőteljesen meghatározza az általános és középfokú műveltség arányainak, méreteinek jelentős társadalmi méretű kibővülése, valamint a tömegkommunikációs eszközök széles körű elterjedtsége. Mindez a közművelődési formáik olyan átala- sulását követeli meg, strukturális és tartalmi szempontból egyaránt, amelynek perspektíváit ma még jobbára csak sejtjük, kevésbé tudjuk. Nemcsak — közismert módon — a népművelés, hanem a hatvanas évek közművelődése, kulturális életének formái sem versenyképesek, nem hatékonyak ma már, legalábbis olyan fokon nem, mint a működtetésükre fordított szellemi és anyagi energia alapján várhatnánk. Űj utakat, új formákat találni nem könnyű, s nem kis időbe telik, társadalmi gyakorlattá szervezni pedig az új módszereket csakis hosszabb távú tervezés alapján lehetséges. Ezért nem érzem elmaradásunkat aggasztónak, a megye vagy a .áros kulturális életét túlzottan problematikusnak. Egészségtelenné, veszélyessé akkor válna a stagnálás, amelyet kulturális életünkben érzékelünk, ha a közművelődés tömegbázisa nem bővülne erősen, ha az ifjúság aktivizálásának lehetőségeivel nem lendetkeznénk. Természetesen ez sem elhatározás és szándék kérdése csupán, igényli a kor- és ré- ieglsajátosságok fi gy elembe vételéit, az életmód átalakulását, s azoknak a speciális nevelési iteladiatoiknak a szem előtt tartását, amelyet ifjúságpolitikánk tűz a társadalom egésze elé. Egészen másféle problé- t rákkal ás feladatokkal kell bzámolnunk az iskolás korú ifjúság és a dolgozó fiatalok körében. Ez az életmódban, igényszintben, tevékenységi formákban megnyilvánuló sajátosság határozza meg az ifjúság és a kulturális élet kapcsolatát. Sajátos problémája a megyeszékhely, de az egész megye kulturális életének, hogy jórészt objektív okok miatt sem az iskola, sem a közművelődés nem tudja biztosítaná a személyiség és a kultúra kapcsolatát társadalmilag szükséges intenzitással — elsősorban az iskolás korú ifjúság körében. Jóllehet, az általános iskolát befejezőiknek több mint hetven százaléka tanul tovább valamilyen középfokú tanintézetben, az a számszerűleg is jelentékeny réteg csak igen kis hányadában lesz aktív részese a megye kulturális életének. Mindez nem azt jelenti, hogy a közművelődés, a kulturális élet gondjainak megoldását az iskolától kell vámunk, hanem azt, hogy hiányzik az iskolai kulturális-esztétikai nevelés és a közművelődési tevékenység kellő színvonalú ösz- szehangoltsága, kapcsolattá. Hiányzik az élményszerűség, a belső aktivitásra építő tevékenység kulturális nevelőmunkánkból, s hiányoznak, vagy kis mértékben vannak meg azok a szolgáltatások, amelyek a modem ember életritmusából, műveltségi szintjéből személyes igényeiből kialakult érdekeknek megfelelnek. Különösen az utóbbi területen, a szolgáltatások területén történő előrelépés időszerű feladatta kulturális életünk továbbfejlesztőinek. Szükséges a továbbfejlesztés abban az értelemben, hogy a meglevő szolgáltatások és az ifjúság kapcsolata folyamatosabbá és szélesebb körűvé váljon, s szükséges abban az értelemben is, hogy űj típusú szolgáltatások bevezetését kívánja az élet, az emberek személyes igénye. A nem iskolás korú ifjúsági rétegek kulturális aktivizálása ma jórészt anyagi tényezőkön múlik. Fokozottan érződik ez az új gazdaságirányítási rendszer keretei között, és várhatóan egy ideig a helyi tanácsi szervek jogkörének kiszélesedése időszakában is számolnunk kell átmenetileg hasonló problémákkal. A tanácsi, gazdasági vezetők figyelme, fogékonysága a köz- művelődés, az ifjúság gondjai iránt sok vonatkozásban feltétele lesz a kulturális élet fejlődésének. A tevékenykedtető munkaformák kialakítása, a gazdasági feltételek biztosítása egyben alapja, kiindulópontja lehet annak a nevelőmunkának, amely az igényszint, az életforma átalakítására törekszik. Ebben a megújulási folyamatban eddig is, ezután is sokat vállalt magára az ifjúsági mozgalom. Nemcsak abban a vonatkozásban, hogy egy sor kialakult, hagyományos tevékenységi formával aktivizálja a fiatalok jelentős tömegeit (Ki mit tud-ok, pályázatok, vetélkedők, fesztiválok, a Forradalmi ifjúsági napok rendezvényei, a nagy politikai évfordulókhoz kapcsolódó kulturális események stb.), hanem abban az értelemben is, hogy az MSZMP ifjúságpolitikai állásfoglalása által megjelölt feladatok értelmében állandó kezdeményezője az ifjúság kulturális nevelésével kapcsolatos intézkedéseknek, terveknek, a feltételek javításának. A megyeszékhelyen is, s megyeszerte is — bizonyos magára maradottsága ellenére is — első számú politikai irányítója a fiatalok kulturális nevelésének, tevé- kenykedtetésének. Sokféle feladat hárul az Ifjúság speciális rétegére, a fiatal értelmiségiekre. Jogosan — nagy a várakozás velük szemben, kissé nagyobbak, mint azok a lehetőségek, amelyek rendelkezésükre állnak. Szélsőséges helyzetükre, speciális egzisztenciális gondjaik mellett, jellemző, hogy vagy a társadalmi megbízatások tömkelegével birkóznak, vagy észrevétlenül, szürkén, saját szakmájuk világán belül vegetálnak. Kulcsszerepüknél fogva mely a város, a megye kulturális életében nyilvánvaló, nagyobb törődést, több figyelmet érdemelnék, helyenként egészségesebb társadalmi munkamegosztást. Végezetül egy kellőképpen körül nem határolt gondolat megfogalmazására vállalkoznék: nem állunk túlságosan jól közművelődési intézmények dolgában, hányzanak az állandó színház, a megfelelő filmszínház, kuitúrházaink egy része elavult, nincs még ifjúsági ház a megyében. Változtatnunk azonban mégis elsősorban a kulturális élet légkörén kell, pontosabban a társadalom és a kulturális élet kapcsolatán, erősítve a közös ügy, a közös érdek iránti közös felelősséget. Ezt az ifjúsággal és az ifjúságért kell mihamarabb megfelelő szín- vonalira fejleszteni. Kiss Aurél Esterházy-kincsek kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Fotó: Selmeczi Tóth János '$zíve$kedienek Egykori, dicstelen véget ért aranylábú gyerekünk mondá’ az időben az ő tanítványainak: — Kis pénz, küs foci... A mondás hovatovább klasszikussá vált, és egyesek elkezdték az élet egyéb területeire is alkalmazná. Ilyenkor az aranylábú gyerek aranyszájából kibuggyant bölcsesség módosul, és mondják az emberek szerteszét: — Kis pénz, kis építkezés, kis pénz, kis filmművészet — és így tovább. Nálunk kezdetben vala az az idő, amikor hirdettük, hogy nyugaton a pénz az isten, a pénz a cél és mindennek a rugója. Mi abban az időben főként a dicsőségért dolgoztunk. Akkoriban nálunk a munka valóban a becsület és dicsőség dolga volt, aztán kezdték egyre jobban meg is fizetni. És ahogy több lett a fizetség, egyre kevesebbet beszéltünk a dicsőségről, mondván, hogy oklevélért nem adnak hűtőszekrényt. Ezért ma már többet ér egy hitellevél, mint száz oklevél. Annak idején, ha a dolgozókat fokozottabb munka elvégzésre akarták buzdítani, akkor összehívtak egy röpgyűlést, és megígérték, hogy a többletmunka sikeres elvégzése esetén kapunk egy vándoraászlót. Manapság, ha valahol nagyon rosszul megy a munka, kapunk egy kis rendkívüli prémiumot, hogy kedvünk legyen dolgozná. Régebben, ha a dolgozó 300 százalékot teljesített, közölték a képét a lapok. Ha ma 100 százalékot teljesít, és nem kap egy kis rendkívüli jutalmat, meg van sértve. Annak ideién többször hallottam X. kartárs lelkes előadását a kapitalizmus pénzhajhászásá- nak lélekmérgező voltáról. A kartáns a fenti előadásokat ma is megtartja, de csak akkor, ha a TIT kifizet értük egy százast. Régebben ahhoz, hogy az ember lakást kaphasson, jól kellett dolgozni, családot kellett alapítani. Ma elegendő, ha leszúr az OTP- nek néhány tízezer forintot Azelőtt a lakáskiutalásnál megnézték a családi körülményeimet, munkához való viszonyomat és még számtalan dolgot. Ma az OTP-nél már nem kádereznek... Persze, ma is mondják, hogy dolgozzam többet, és jobban, de plakátja, neonja, műsoros matinéja mégsem a munikaversenynek és az újítómozgalomnak, hanem az autó- nyeremény-betétkönyvnek van. Az is igaz, hogy az esetek többségében a pénzt munkával, a több pénzt több munkával szerzik. De, hogy egyeseit azj a sok pénzt honnan, veszik, az megfejthetetlen. Szerény kis elmélkedésem e megengedhetetlen szellem ellen lázadozik, azért az ügy fontosságára való tekintettel kérem, részemre némileg megemelt honoráriumot kiutalni szíveskedjék... Ősz Ferenc Hayes B. Jacobs: Mindent9 csak nem dörzsölni! A teljesség legcsekélyebb igénye nélkül sorolom. Ügy, ahogy utcasarkokon, házfalaikon, hirdetőoszlo- po'icon találkoztam, s találkozhat bárki jelenleg is velük, ha röpke sétára inául a városban. A városon a megyeszékhelyet értem, s amikkel találkozna lehet, íme: December 8: Tiszán innen — Dunán túl... Az Állami Népi Együttes műsora. December Í3: a hengeroszlopon körös-körül, az alapzattól egész a csúcsos födémig, pontosan tucatnyi, egészíves plakát azt közli, hogy ama napon könyvsorsjáték húzás! De menjünk csak tovább. Egy házfalon es egyebütt — sok házfalon és sok egyébütt a következők még: December 14: Beethoven-ünnepi hangverseny. December 19: a besztercebányai Urpdn<-együttes bemutatója. December 25-re két hívogató is. Egyik a Kutyaszorító című komédia színjátszó bemutatójára, a Kohász művelődési központba, másik a megyei képzőművészeti stúdió kiállításának megnyitójára. Karácsony táji plakátokon a kiskereskedelmi vállalat kíván kellemes ünnepeket. S végre, új évi, de immár úgyszintén idejét múlt közlés Kann Ferenc és Hiibo Tamás kiállításáról, a Szökés a Slng-Singből és a Férfikor bemutatójáról a különféle „örökzöld” gépjárművezető-, KRESZ-, IBUSZ-uta- zásd plakátok tarka összevisszaságban. A plakátragiasztó „ízlése”, „ötletessége” szerint, amiképp a Lúdas Matyiban látni időnként, a Magyar Hirdető megyei kirendeltségének nem túlságos dicsőségére. Vasárnapi jegyzet Plakátok az utcán... A közénk tévedő idegein ebben a kaotikus plakátorgiában igen jól tájékozódhat mindarról, ami az elmúlt év utolsó időszakában volt, történt a városban, ahhoz viszont már komoly nyomozómunkára van szükség: mi az, ami van, vagy lesz, páldául: mit játszik pillanatnyilag a mozi, milyen kiállítás, egyéb esemény várja a művelődési központban? Jó, jó, ^udjuk, hogy nem minden napnak, vagy hétnek akadnak közérdeklődésre számottartó történései, közleményei, de szükséges-e arra várni, hogy a hirdetővállalat munkáját az időjárás végezze el, a régesrég aktualitását vesztett plakátokat az eső mossa le, gyerekkezek szaggassák cafatokká. S azon túl. hogy az idejétmúlt hirdetmények zűrzavarossá, áttekinthetetlenné teszik az időszerű tájékozódást, s hogy az aktuális események propa- gandahaitását is lényegesen mérséklik, esztétikai szempontból sem a legkellemesebbek. Nem közömbös, hogy a kulturális centrumnak hirdetett megye- székhely milyen esztétikai benyomást kelt. A mind korszerűbbé épülő város látványhatásáJbaw, esztétikumában a hirdetményeket elhelyező szervnek, a Magyar Hirdető megyei kirendeltségének is szerepe van. Á plakóitművészet, a merkantilgrafika mind igényesebb kívánalmakat állít a műfaj képviselőd elé. Ez azonban hatáséiban akkor érvényesülhet, ha megfelelő módon és keretek között kap helyet, ha az idővel, eseményekkel állandó szinkront tart. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a hirdetővállalat: sem egyik, sem másik kívánalomnak nem tesz eleget. Az új lakónegyedekben már lehetőség volna az utca esztétikumának igényes szolgálatára. A Pécsikő utcai részen helyeztek is már el hagyományos és modernebb hdrdetőépítményeket, de azok aktuális és ízléses kihasználása jóval elmarad a kívánalmaktól. A legkirívóbb példát erre ama hirdetőoszlop nyújtja, amelyet mindmáig a december eleji kömyvsons- játék hirdetménye övez — ki tudja miért?! Mintha talán arra várna, hogy 1971 decemberének azonos napján újból aktuálissá váljék. És hasonlóan, minden bizonnyal ez év végén is kellemes ünnepeket kíván kedves vásárlóinak az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat. így egy csapásra lsét legyet! — vagy ördög tudja miért? IJ osszankodunfc, bosszonkodunk az aggastyán hirdetmények mind csúfabbá váló szertelen összevisszaságán és tömkelegén, a városba érkező vendégnek pedig alighanem az a benyomása, hogy Salgótarjánban megállóit az idő. Barna Tibor Evekig nap nap után belement valami a szemembe. Abban a pillanatban, hogy kiléptem a házból (avagy láb- ujjhegyen próbáltam beosonni), valami egyenesen a szemembe röppent. Egy porszem, egy kis pernye, egy nagy szürke, rejtelmes külsejű dolog, rovarok, faforgács — bármi szállongott is a levegőben, az egyenesen az én szemem felé tartott, mintha mágnes vonzaná. Egy darabig azt hittem, hogy a szemem valóban mágneses, de aztán hozzáolvastam a témához, és levontam a következtetést, hogy csupán a szépségével vonz. Ha önöknek is ment már valami a szemükbe, és megpróbálták egyedül kivenni, akkor tudják, hogy ez majdnem lehetetlen. Az ember legszívesebben csak dörzsölné a szemét, de a szaktekintélyek azt állítják, hogy ez a legrosszabb, amit tehet. Az elsősegélykönyvek tanúsága szerint meg kell ragadnunk szempillánkcU, és annál fogva gyengéden, de határozottan fel és le kell mozgatnunk a szemhéjakat. Ha ezután az idegen test még nem tűnt el a szemünkből, kerítsünk egy tiszta és nem bolyhosodé textildarabkát, hajtogassuk össze oly módon, hogy hegyes legyen, s aztán álljunk a tükör elé, és próbáljuk azt a valamit szemünkből a tiszta textíliára csábítani. Ám más módszerrel is kísérletezhetünk. Igyunk néhány pohár sziverősitőt, intsünk egy taxinak, és menjünk el egy hozzáértő szemorvoshoz. Attól függően, hogy az orvos valami olcsó szeszt, avagy 12 esztendős finom whisky illatát érzi a lehelle- tünkön. 25-től 100 dollárig terjedő összegért örömmel, gyorsan és szakszerűen el is fogja távolítani azt a valamit, maid odadugja az orrunk alá, hogy bebizonyítsa: ő nem afé- le kókler. Lehet, hogy megkér minket, fáradjunk vissza három nap múlva (a második és harmadik vizit mindig olcsóbb), de ez ne aggasszon minket, még akkor sem, ha csekélyke járadékból élünk, mert az orvos csupán az esetleges fertőzésnek akarja elejét venni, továbbá a nyaralójának ácsmunkálatait kifizettetni. (Ne felejtsük el, hogy az emberek éveket töltenek, el szakmájuk elsajátításával. Az életük csöppet sem köny- nyű. ön megemlékezett végrendeletében a szemorvosáról?) De feltételezzük, hogy önök közt is akad hozzám hasonló; többször kerül kellemetlen, idegen test a szemükbe és ezért nem akarnak folyton berohangálni a belvárosba és zavarni az amúgy is elfoglalt doktor urakat. Ilyenkor mi a teendő? Igen, hálistennek van megoldás. Az ember elmegy egy orvosi müszerüzletbe, és vesz egy kétlencsés nagyítót. Ez ugyanaz a készülék, mint amit a szemorvos használ; üveg nélküli szemüvegkeretből áll, majd afölött néhány centinyire két kidudorodó lencse, amelyek Benjamin Franklinra emlékeztetnek. Ezek segítségével bárki megláthatja a szembe került idegen testet. Egy jó nagyító, vagy másnéven lupe öt vagy hat dollárba kerül, s én elárulhatom, hogy az enyém ennél sokkal többet ér nekem. Hogy mit teszek, ha valami a szemembe megy? Megkérem a feleségemet, hogy keresse meg a nagyítót. O megkeresi, az orrnyergére illeszti, aztán elindul felém. Csak rápillantok, ahogy azt a kelekótya szerkezetet viseli, és azonnal nevetőgörcsöt kapok. Látniuk kellene, milyen komikusán fest a feleségem a lupéval! És már meg is van a megoldás. Csak ülök. és úgy kacagok hogy a könnyeim potyognak, és azt a bizonyos idegen testet, akár tetszik neki, akár nem, pillanatok alatt kimossák a szememből. Fordította: Zilahi Judit NÓGRAD — 1971. január 31., vasárnap
