Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

Arcok közelről TTiezteiBii k@ ca iieillgaVöBcat Tiszteletiben álló asszony Nagyorosziban Katona Pál- né, az iskola igazgatója. Több mint két évtizede ta­nít ebben a községben. Ez rendkívül nagy előny számá­ra. Ismer mindenkit, őt pe­dig szeretik a faluban. Szük­sége van erre a szeret» tre. Férjét még a háborúban el­vesztette, két fiát pedig út­jára engedte. Az egyik peda­gógus, a másik művezető. Esii csendes óráit tanulással tölti. — Tanulnom keli nemcsak áz iskola, hanem a politikai oktatás, a szeminárium vé­gett is. Egy szeminárium ve­zetőnek tisztelni kell a hall­gatókat azzal is, hogy felké­szülten áll eléjük, érthetően adja elő, s kéri számon az anyagot — mondja. Katona Pálné 1950-ben lett a párt tagja, ennek ellenére már hosszú évek óta propa­gandistája a pártnak. Hallga­tóit mindig az ifjúság köré­ből választotta. Az EPOSZ-, majd a KlSZ-fiataloknak ma­gyarázta meggyőző szavak­kal az ötéves terveket, a szocializmus építésének ered­ményeit, a belpolitikád, a nem­zetközi helyzetet. Azt vallja ma is, hogy a faluban maradt fiatalok iskolán kívüli politi­kai képzése rendkívül fon­tos feladat. Aztán szünet kö­vetkezett. Maga is érezte, rogy önképzésre van szüksé­ge, s ezért Budapesten, a pe­dagógiai főiskolára jelentke­zett Biológia, földrajz szakos tanár lett. — Most harmadik éve, hogy ismét vezetek politikai okta­tást. Közben az alapszervezet gazdasági vezetője is vagyok. A tanfolyamon általában hú­szas csoport tanul, a hallga­tók nyolcvan százaléka né* az ÁFÉSZ, a kátéesz és a böl­csőde dolgozói. Most a szocia­lizmus kérdései a témakör. Szólunk a huszonöt év ered­ményedről, a különböző párt- határozatokról, mint például a nők, vagy az Ifjúság helyzeté­ről hozott legutóbbi intézke­désről. Tanítási módszeréről is szó esik a beszélgetés során. Egy-egy szemináriumot két részre bont. A szeminárium első felében a korábbi anyag visszakérdezésére kerül sor, a második félében az új anya­got ismerteti. A Társadalmi Szemléből, vagy más folyó­iratból, napilapból előre ki­küldi egy-egy hallgatónak az anyagot, s vitaindításra, ösz- szefoglglásra kéri fel. Nem követeli a jegyzetkészítést, a vitaindító viszont jegyzetből ismerteti az anyagot. Persze gondja is akad a szeminári­um vezetőnek. — Arról már sző esett, hogy a hallgatóim nagyobb több­sége most is fiatal. Látni raj­tuk, hogy érdekli őket az anyag, sajnos, ennek ellené­re nehezen nyilatkoznak. Csak akkor, ha közvetlen közel áll hozzájuk a téma. Vagy talán nem merülnek el megfelelő­en az anyagban? Lehet. Ta­lán felszegek? Elképzelhető. Ezek után mi mást kér­dezhettem volna tőle, n*int azt, hogy véleménye szerint mi a kivezető út? — Lenne javaslatom. Elő­ször is a téma helyes megvá­lasztása, ami közelebb kerül­ne a hallgatókhoz. Ne min­dent az előre kiadott brosú­ráiból adjunk tovább. A bro­súrákról is lehetne beszélni. Ugyan mi eladjuk a hall­gatóknak, de meggyőződésem, hogy kevesen olvassák el, mert száraz. Véleményem sze­rint több példával gyakorlati- asabbá, érdekesebbé lehetne tenni, közelebb lehetne vinni az élethez. Gond az is, hogy mi megkapjuk az anyagot, de az irodalom után mér vadász­ni kell nemcsak nekem, ha­nem a hallgatóknak is. Vala­hogy az irodalmat hozzáfér­hetőbbé kellene tenni. Vagy talán az a baj, hogy a köz­ségi könyvtárak is elég sze­gények politikai témájú könyvekben? Lehetséges. Ha ez így igaz, akkor sürgősen keresni kellene a megoldás útját... És még valamit. Az alapszervezeteiknek, az üte­mek gazdasági vezetőinek is többet kellene törődni a po­litikai oktatással. Most ma­gam végzem a szervezést, az előadást, én értesítem a hall­gatókat, mikor, milyen témá­ból, hol lesz a szeminárium. Ez egy kicsit sok. Ezt az alap- szervezeten belül kellene meg­oldani. Tapasztaltam, ha a munkahelyi vezetők hívják fel beosztottjaik figyelmét a po­litikai oktatásra, többen jön­nek, s aktívabbak is. Elgondolkodtatok Katona Pálné szavai. Sok minden valóban nem rajta múlik. Az intézményes segítség — akár a témák meghatározásánál, akár a brosúrák gyakorlatia- sabbá tétele, vagy az iroda­lom, elsősorban a javasolt irodalom biztosítása a párt- szervezetek feladata legyen, tgy a politikai oktatások szín­vonala biztosam növekedne. Somogyvári László Tv-kamerák fényképezik az űrklímát A Dél-kaliforniai Űrkutatási Központ december 12-én új „Tyhnos” típusú meteorológiai mesterséges bolygót juttatott Föld körüli pályára. A NASA sajtófőnöke kijelentette, hogy a mesterséges bolygót némi­leg tökéletesítették már és ezért 12 óránként előre jelez­heti a légköri viszonyokat és a felhőzet alakulását. A mes­terséges bolygó lefényképezi a felhőket és nappali, vala­mint éjszakai elhelyezkedésü­ket az egész Föld körül. Erre a célra televíziós kamerát és különleges hőre, valamint infravörös sugárzásra érzé­keny éjszakai felvételek készí­tésére alkalmas szenzorokat használ fel. Két kamera automatikusan közvetíti felvételeit a hajtósu­garukba tartozó összes állo­másoknak, ily módon biztosít­va a pillanatnyi betekintésit a helyű időjárási viszonyokba. Kérik a dolgozók Van-e megoldás a javaslatra? Vajon hogyan jut el egy hasznos javaslat, észrevétel, több ember érdekében el­hangzó óhaj a munkapadtól az intézkedésre jogosult ve­zetőig, vagy testületig? Ebben a riportsorozatban a közvetítő szerepére az újság­író vállalkozik, akár azért, hogy olyan problémát segít­sen megoldásihoz, amely va­lamelyik gyárban régóta fog­lalkoztatja az embereket, akár, mert annyira friss a gond, hogy szokott útján még nem juthatott el az illetékes­ig. Arra is törekedve, hogy egyúttal az adott észrevétel valamennyi összetevőjét ki­bogozza és feltárja a megol­dást gátló és elősegítő ténye­zőket. Műszakváltás a salgótarjá­ni öblösüveggyárban. A mun­kások kifelé özönlenek a gyárkapun. Az üzemcsarnok­ban a szélső kemencénél már a munkába lépő olvasztó- mesterek foglalatoskodnak. — Nekem nincsen semmi mondanivalóm — vonogatja a vállát Tóth Imre olvasztó, aki huszonharmadik éve dol­gozik a gyárban. — Ha van valami probléma, elmondjuk és a vezetők megoldják sé­relmeinket. De itt jön a fő- olvasztómester, talán őt kér­dezze meg! Már fordulnék hozzá, de hallva, miről van szó, meg sem várva a bemutatkozást •lhárítja a kérdést: — Itt csak a főmérnök nyi­latkozhat ... Megkeresem a délutámos művezetőt, Horváth Zoltánt és őt kérdezem meg, valóban nincs megoldásra váró prob­lémája a dolgozóknak? — Hogyne lenne — vála­szol kicsit nyújtva a szava­kat, hogy közben kiválassza a minden nap adódó apró-csep­rő gondok közül azt, ami a legtöbb embert foglalkoztatja — Elmondaná, hogy mi az? — vetem közbe a kérdést. Csendesen tiltakozik: — In­kább a dolgozók. Vannak itt régi, elismert, jó dolgozók, köztük párttagok is, majd ők elmondják. Sziszeg a kemence, merege­ti ránk vörös tűzszsemeit. A kemencét körül ölelő emelvé­nyen a kelyhesbrigádok dol­goznak. Csupa mozgás min­den. A bankafúvó kiemeli az izzó üveggömböt, lendül a fémrúd, formálódik a szár és a talp: a kehely. , Huszár Gyula szárkészítő, egy héttagú kelyhesbrigád tagja abba sem hagyja a munkát, úgy mondja: — Van egy problémánk, ami szinte valamennyiünket érint itt az üzemrészben. Már többször elmondtuk, de min­den maradt a régiben. Arról van Szó, hogy nálunk cso­portbérezés van. Ez nem is volna baj, ha a brigádnak tel­jes a létszáma. De amikor valaki elmegy szabadságra, vagy beteg lesz, a helyére be­ugró dolgozó munkában és teljesítményben nem ' mindig tudja pótolni. Ha lassabban dolgozik, s több selejtet csi­nál, az egész brigád teljesít­ményét lerontja, aminek kö­vetkezményeit aztán bérfize­téskor közösen viseljük. Ke­vesebb forint kerül a borí­tékba. Mi azt szeretnénk, ha a csoportbérezés fenntartása mellett ezekben az időszakok­ban napi elszámolás lenne, hogy az egyes dolgozók ké­pessége és teljesítménye kö­zötti különbség jobban meg­mutatkozzon. Domonkos Zoltán üzemve­zető így vélekedik: — Én ebben a kérdésben semleges álláspontra helyez­kedtem. Nem azért, mert nem akarok se fölfelé, se lefelé rossz fiú lenni. Kétélű dólog ez. Ha csak a dolgozók szem­szögéből nézem, akkor nekik igazuk van. Ha minden té­nyezőt figyelembe veszek, ak­kor azt mondom, van előnye is, meg hátránya is. Egyrészt nehézkesebbé, munkaigénye­sebbé tenné az elszámolást és a vezetők munkáját. Ugyan­akkor a napi elszámolással el­kerülhető lenne, hogy néhány ember kisebb szaktudását, esetleg hanyagságát, vagy lustaságát a többiek fizessék meg. — Én a napi elszámolás mellett lennék — mondia a művezető. — Talán áthidaló Földiek, ha találkoznak Falust ember volt, a körül­mények hozták úgy. hogy Ri- mócról Salgótarjánba került. A város kőrengeteg, zajos vegyület maradt számára, mert az igazi az a falu, a csendjével, termő földjével, széltől beszédes fáival és az egymásról mindent tudó em­berekkel. Ha földijével talál­kozik, határtalan örömre de­ríti Gólyán Ferencet, a rimó- Ci születésű építőipari mun­kást. A tarján! piacon keresztül sietett. Azért erre, mert a vidékről érkezők közül itt fordulnak meg legtöbben. Hátha rimócáakkal is találko­zik, gondolta, össze is futott Mocsár Istvánnal, a tsz Vol­gájának vezetőjével, aki al­katrészért jött a városba, örült, de Mácsár István nem volt jókedvű. — Bajok vannak otthon. Fizetésképtelen a tsz. másfe­lé készülődnek az emberek. Volt mit hallgatni Golyán- nak. Hogy Perce János bána­tába beült a kocsmába, A könyvelésben dolgozók is mozgolódnak, menni akarnak. Ügy érezte magát Gólyán, mintha a levegő szorult vol­na meg benne. Ott volt a rimóci tsz megalakulásánál, mint traktoros. Motorszerelő a tanult szakmája. így lett traktorvezetőből gépcsoport­vezető. Régen volt ez. évti­zednél is régebben, de az ott eltöltött napok emlékei alig halványodtak. Felejthetek azok a viták, amiket a közös megalakításakor vívtak? Az egész falu figyelte pél­dául, amikor Jusztin Berta­lannal vitatkoztak, hogyhasz- nosabb-e a mezőgazdaságban a gép, mint az igásló. Jusztin a ló mellett esküdött. Volt neki a Várpatak mentén, fenn az öregás ős meredek jérr egy darab földje. Kivette a lovak zsírját, amíg megka­parta, mert szántásnak nem lehetett nevezni azt. amit a lovakkal végzett. Gólyán pe­dig megbízta öccsét, Dezsőt — aki akkor már kitűnően bánt a géppel —. hogy szánt­sa meg Jusztin földjét. De­zső szívét, lelkét beleadta a munkába. Amikor Jusztin át­vette a szántást, megadta magát: — Ami igaz, az igaz. a ló erre képtelen. 4­így, lépésről lépésre erő­södött meg Rimócon is a kö­zös. Aztán egyesültek a szom­széd községek: Sipek, Var- sány, Rimóc gazdaságai, s ki­alakult a megye egyik leg- terebélyesebb tsz-üzeme. Gó­lyán Ferencet családi körül­mények kényszerítették el falujából. Jöttek a gyerekek, jött velük ő is. A mélyépí­tőknél az egyik gépcsoport vezetője. A tsz-nél azonban bejáratos maradt Vitte az alkatrészt, ha megszorultak a szerelők. Járt velük tsz-től tsz-hez, hogy szerezzen ne­kik, ha már adni nem tudott. Neki az ünnep Rimócon volt ünnep. Eszébe jutott, hogyan büszkélkedett a városiak előtt, amikor a vándorlásuk­ról nevezetes rimóciak gyö­keret vertek otthon a gazda­ságban. Azzal is. hogy építik az új házakat és berendezik szebbnél-szebb bútorokkal. Amikor Mócsány István, meg Percze Bertalan - autót vett, példának állította őket. Aki dolgozik, annak telik min­denre. Rimócon azóta más­nak is van gépkocsija. Most meg egy rossz esztendő okoz­ta kudarc, s a rimóciak hűt­len gazdákká álacsonyodná- nak? Kimondta amit gondolt: — Milyen emberek lettetek ti rimóciak? Akkor kell a közös, amikor bőséggel oszt? Ha bajba jut, cserben hagyjá­tok?. .. Próbálta megfékezni indu­latát, mert mondhatnák az otthoniak, neki könnyű, biz­tos a fizetése. De ezt Gólyán Ferencnek senki sem mond­hatja. Mert ő akkor tartott ki, amikor a mindennapi be­tevő megkeresése is bizony­talan volt. Igaz, a gazdaság az elmúlt évi munkabér nyolcvan százalékát tudja kifizetni. Hibásak érte a ve­zetők? Igen, de a tagok sem vétlenek, mett ők a tulajdo­nosok és tudták, hogy a ve­zetők botladoznak, mégsem rázták fel őket. Eszébe jutott, mikor az ősszel Pásztor Győ­ző és Kis János traktoros panaszkodott, hogy gépükkel alig állnak be egy táblába, már jön az utasítás: menje­nek a másikba. Csak morog­tak magukban, ahelyett, hogy a vezetőkkel megbeszélték volna. — Tulajdonosnak lenni fe­lelősség is barátaim. A ház- tulajdonos sem hagyja el a házat, amikor megtépi a vi­har, hanem helyreállítja. Ál­lítsátok helyre a tsz-t. Senki sem teszi meg helyettetek — mondta kicsit indulatosan Gólyán Ferenc. Aztán eszébe jutottak azok a régi napok, amikor házról házra mentek beszélgetni. Sokan elavultnak tartják már ezt, de Gólyámnak az a véle­ménye, hogy nem volt rossz dolog, mert szót értettek. egy­mással. Most pedig a varsá­nyi egyesített tsz-ben, ame­lyiknek a rimóci is egyenjo­gú tagja, nagyon is szüksé­ges lenne, hogy mindenki tisztán lásson. A rimóciak- nak ez a gazdaság a jelen és a jövő. Rosszban éppen úgy ki kell tartani mellette, mint a jóban. A beszélgetés során itt en­gedett fel Gólyán Ferenc fe­szültsége. pedig már azt is tudta, hogy jövő szabadnap­jait otthon tölti beszélgeté­sekkel, vitákkal a holnapért. Mert hiába él a zajtól kavar­gó városban, minden portéká­jával a falujához tartozik, Rimóctól véglegesen nem tud elszakadni. Bobál Gyula megoldásiként azt lehetne ten­ni, hogy a különösen kirívó esetekben napi elszámolást készítenének, amint erre már volt is példa... Az igazgatód irodából ép­pen tárgyaló felek, lépnek ki, mögöttük Varga Gyula igaz­gató és Váradi Oszkár fő­könyvelő. Délután három és négy között járhat az idő. Mondják, hogy még nem is ebédeltek De azért udvaria­san befelé tessékelnek a tá­gas igazgatói irodába. Alig kezdem el mondókámat, az igazgató mosolyogva félbesza­kít: — Tudunk erről a problé­máról. A dolgozóknak ez a kéré­se tulajdonképpen megoldha­tó lenne, hiszen a csoportbé­rezést, ami valójában jó, érintetlenül hagyná. Mi nem vetettük el a módosítás le­hetőségét, de eddigi vizsgáló­dásaink ennek indokoltságát nem támasztották alá. A dol­gozók által megnevezett bri­gádban és időszakban vé­geztünk kettős elszámolást, így Is, meg úgy is, ami nem mutatta a változtatást indo­koló kereseteltérést. — Ami szintén ellene szól, hogy növelné az adminisztrá­ciós munkát, újabb impro­duktív létszámot igényelne, holott ennek époen az ellen­kezőjére törekszünk — vetette közbe a főkönyvelő. — Ennek ellenére nem zár­kózunk el attól, hogy újra megvizsgáljuk ezt a kérdést. Ügy vélem, ha a változtatás nem sérti a gyár, vagyis va­lamennyi dolgozó érdekét, ak kor ezt a kérést teljesíteni tudjuk. „ Kiss Sándor A héten történt A hiányjegyzékek AZ ÜJ LAKÁS a legnagyobb örömek egyike. De, hogy a legnagyobb örömbe is jócskán csöppenhet üröm, arra mostanában a salgótarjáni Arany János úti 80 lakásos to- ronyház szolgáltatott ugyancsak „mutatós” példát. A héten adják át a toronyház vadonatúj lakásait. Olyan újdonatújak ezek a lakások, hogy jóformán még el sem ké­szültek. Bár nem vagyok szakember, előbbi megállapításom mégsem nélkülözi az alapot. Erről győztek meg azok a tele gépelt lapok, amelyeket a lakások ajtóina erősítettek. Ezek a lapok az ún. hiányjegyzékek, s azt jelzik, mi minden hi­ányzik a lakások teljes elkészültéhez. Először néhány szót a hiány jegyzékek hosszáról. Né­hány Lapon megszámoltuk a felsorolt tételeket. Megállapí­tásunk szerint a pálmát a 44-es lakás viszi el, ezen az aj­tón ugyanis 52 hiba díszeleg. A tételek átlagos száma 30 és 40 között mozog, lakása válogatja. Tulajdonképpen mi az, ami ilyen hosszúra nyújtja eze­ket a jegyzékeket? Néhány a tipikus hibák közül: beépített szekrényen mázolás javítás, vakolat és meszelés javítás, hi­ányzik a lámpabúra, csöpög a szifon, repedt az ablaküveg, küszöbsínhiány, parketta finomcsdszolás, nem működik a konnektor, púpos a parketta, beázött a fal, mozog a kü­szöb, mozog a radiátor, ferde a radiátor, ablak, ajtó laza. Beszéltünk néhány lakóval. Az egyik már 18-án meg­kapta a kulcsot, s ottj áriunkkor — 22-én — még mindig nem hozta a bútorokait, mert a lakásban ki-bejárnak a sze­relők, festők és mindennemű szakemberek. Itt bizony ren­dezgetni még nemigen érdemes. Ezt bizonyította a másik laikó is, akinek a bútorai ott voltak már ugyan, de a sürgő­forgó szakemberek nem sok helyet hagytak a kiipakolasnia* bútortologatásra. Megszámolni ugyan nem tudtuk, hogy hány lakó és hány építőipar* dolgozó tevékenykedett az épületben, de ta­lán nem tévedünk sokat, ha fele-fele arányt haitározunk meg. Tény, hogy erre az épületre néhány napi munka még alaposan ráfért volna. A hibák egy része az idő rövidségére utal, egy törött ablaküveg cseréje csak idő kérdése lehet. A hiányjegyzékek tételeinek másik része miatt viszont joggal gyanakodik az ember a gondosság és figyelem elmulasztá­sán. Egy küszöböt, bizonyára el lehet helyezni úgy is, hogy jó legyen, meg úgy is, hogy lötyögjön, és mázolni is lehet szépen és kevésbé szépen. Persze, ismerjük a másik oldalt is. Az építőipar sok gonddal küszködik, hol az anyaggal, hol a munkaerővel vannak bajok. Ilyen nehézségek közepette bizonyára a mun­ka jó minőségére is nehéz vigyázni. DE A TORONYHÄZBAN egyetlenegy olyan lakást sem találtunk, amelynek ajtaján ne csűfoskodott volna a terebé­lyes hiényjegyzék. És erre még talán a közismert nehézsé­gek sem adhatnak elfogadható magyarázatot* / ‘ — szendi — Kibernetikus gyorsítók A Szovjetunióban olyan ki- létesíthetők. A gyorsító beren- bernetikus gyorsító berende- dezés föld alatti berendezése 17 zések tervei készülnek, me- __ . . . . , l yekben 5000 milliárd elekt- lulo,rneter hosszúságú lesz. A ron-voltos sugár feszültségű kivitelezést elektronikus szá- energiáit tartalmazó protonok mítógépek irányítják. NÓGRÁD — 1971. január 24,, vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom