Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

--- HMÖ S!®S SS ti f ciamosgatcisscil LAKAS. Egyetlen, ötbetűs szócska, s mégis, viták, szen­vedélyek, keservek, s örömök fűződnek hozzá. Viták. Szak­körökben és a társadalom minden rétegéiben arról, mi­lyen útón-módón lehetne a ijakátsikiérdlés megoldását szol­gáló erőforrásokat bővíteni, «ísisizeírűbbqn , fölhasználni. Szenvedélyek, amelyekben jót- akanás, józanság, s naivitás, ; rirealá’tás vegyül. Keservek. Mais kapott, én még nem kap­tam. Ök szebbet kaptak, na­gyabbat. Örömök. Elkészült, föfópüit a lakás. Mi, hová ke­rüljön, milyen bútor kellene, miként teremtsük meg a fa­lak között tárgyaik és embe­rek harmóniáját... A negye­dik ötéves tervben — a tör­vény szavaival — „mintegy 400 ezer lakást kell megépí­teni. Ebből 180—200 ezret köz­ponti á’laimd és vállalati for­rásokból.” A vállalatoknak 1988 óta ■van törvényes módjuk altra — a korábbi években a jogsza­bályok nem nyitottak ilyen tehetőséget —, hogy pénzzel, s más módon támogassák dolgozóik lakásproblémáinak megoldását. Mint legtöbb új, ez is nehezen nyel polgár­jogot a gyakorlatban, a le­hetőség. s a tényleges cselek­vés összhangja még nem te­remtődött meg Igaz, három esztendő alatt fokozatosan nőtt a vállalatok által ilyen célra fordított összeg — a maghatározott rendeltetésű pénzben! juttatásoknak alig hat százalékát tette ki 1968- ban, míg a következő évben a húsz százalékot közelítette meg —, de tény: a lakásépí­tés válla1 lati támogatása, mind módszerként, mind formaként, gyermekcipőben jár. Sok min­den közrejátszik ebben. A vál­lalati szemlélet éppúgy, mint a jogszabályok merevsége, a gyakorlat nehézkessége. PÉLDA sok és sokféle akad. Van vállalat, amely százezer forint lakásépítési hozzájárulást fizet kJ egy-egy arra érdemes műszakinak, szakmunkásnak, ha az illető szerződésiben kötelezi magát, hogy húsz évig a gyárban marad. Másutt a tanácsnak utal át tekintélyes summát a gyár, amelynek fejében meg­határozott számú lakás bérlőit dolgozói közül jelölheti ki. A harmadik hé yen kamatmen­tes, hosszú lejáratú hiteit ad­nak. van. ahol a pénzen túl ingyenes fuvarral, bontási anyaggal toldják meg a se­gítséget. Találni példát arra is, hogy maga a vállalat, sa­ját kezelésében építtette a la­kásokat, a jövendő tulajdono­sok aktív, s nagy mértékű köz­reműködésével, A példák sok­félék. Ez örvendetes. A gond ott van. hogy — szemben a szokásossal — a takaró to­vább ér. mint ameddig nyúj­tóznak a vállalatok. S ott, hogy a lakásépítés vállalati tá­mogatása ma még esetleges, rendszerbe alig foglalható, s több tekintetben jogilag nem egyértelműen tisztázott. A ki­indulópont viszont világos. A párt Központi Bizottsága, s a kormány 1970. április 16—i együttes ülésén hozott határo­zat a lakásépítés fejlesztésé­re. a laikáselosztás és a lak­bérek új rendszerére kimond­ja: „Az állami és magánla­kás-építés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igé­nyek közötti feszültségek csökkentését, a fennálló tár­sadalmi és szociális problé­mák megoldását. Ennek ér­dekében növelni kell a köz­ponti költségvetés lakásépítés­re fordítandó eszközeit, egy­idejűleg fokozni kell a taná­csok saját, valamint a válla­latok és a lakosság erőforrá­sainak bevonásét a lakásk ér­dég megoldásába.1' Témánknál maradva: a vál­lalati erőforrások fokozott igénybevétele a lakásépítés­nél nemcsak társadalmi szük­ségszerűség, hanem növekvő Tét a nagybátonyi szénosztályozón T Még mindig nem elegen Együk évről a másikra meg­kétszereződött a különböző tanfolyamokon résztvevő dol­gozók száma a salgótarjáni síküveggyárban. Míg 1969-ben öt tanfolyamon 112 dolgozó, tavaly nyolc tanfolyamon 228 dolgozó tanult. Középisíkolóba es egyetemre ötvennégyen jár­nak, nagyobbik hányaduk nőd dolgozó. Még mindig ' nem elegen járnak általános isko­lába a dolgozók közül. Csupán hárman szánták rá magukat a nyolc osztály elvégzésére, holott a gyár dolgozóinak mintegy felének nincs meg ez a végzettsége. Az analfabéták száma ahelyett, hogy csőikként volna, tizennyolcról huszon­nyolcra emelkedett. Ezekkel a munkásokkal többet kellene foglalkozni a szakszervezet­nek, hogy igény támadjon bennük az alapvető ismeretek elsajátítására. jelentőségű tényező a® élet­színvonal-politikában is. Te­hát a dolgozók megtartásá­ban, újak szerzésében, a mun­kaerő összetételének minőségi javításában, a törzsgárda meg- síziilárdításában. Ehhez termé­szetesen nem elegendő a vál­lalatok jó szándéka. Sőt. még pénze sem. A műszaki, szer­vezeti feltételek javítása, bő­vítése is elengedhetetlen. S ez utóbbiakat tekintve, rengeteg a tanmávalió. A legegyszerűbb megoldás kétségtelenül az. amikor a vállalat , meghatározott össze­get fizet ki dolgozójának, ka­matmentes kölcsönként. írás­ban rögzített törlesztési felté­telék mellett. A vállalat pénzt adott, a többi már az épít­kező, építtető dolga. Jóval bo­nyolultabb, ha megértve a ne­hézségeket, a vállalat lép az egyéni építkezők helyébe, ma­gára vállalva a kivitelezés gondját. Seregnyi engedélyez­tetés, vállalkozó utáni futko- sás, anyaghiány miatti ideges­kedés, az építés műszaki el­lenőrzése, mi tagadás — a ta­pasztalatok is ezt igazolják — küllőn apparátust kíván, ami­nek terhét nem szívesen vál­lalják. A tanácsok és a vál­lalatók együttműködése sem zökkenőmentes. Mert a pénz átutalása a legkevesebb. Utá­na — ezt is tapasztalaitok tük­rözik -*■*. kezdődnek a viták, az épület helyéről, típusáról, felszereltségéről, a sokféle kí­vánalom egyeztetéséről, s mi­re a lakók beköltöznek, az érintettek úgy érzik, torkig varrnak az egésszel, s soha többé nem vágnak neki ilyes­minek. NEM könnyű tehát a lakás­építés vállalati támogatása ma még. Magyarázat ez arra is. miért marad meg — nem lekicsinylendő pénz a támoga­tásira felhasználható összegből. Magyarázat, de: nem mentség! Több kezdeményezésre, bátor­ságra, önállóságra van szük­ség. A forrnák — például a szövetkezeti lakások építése esetén — bővítésére, az éő- takartkospág, s a vállalati hozzájárulás ésszerűbb össze­kapcsolására, s ugyanakkor a törvényi, jogi rendezés meg­gyorsítására. Ahogy elenged­hetetlen az építési előkészüle­tek, s maga az építés szer­vezeti feltételeinek mainál ru­galmasabb kezelése is, A la­kásépítés vál’a’ati támogatása tehát fontos ügyünk. Legyen tehát valóban az. mindenki számára, miniden tekintetben. Akár segíteni, bátorítani, akár ha — cselekedni kell...! M, O. Amikor a nagybátonyi szénosztályozón kipróoálták az új fűtőberendezést, az ott dolgozók nem győztek hálál­kodni az üzemvezetőnek. Az emberről való gondoskodás váltotta ki a hálát. Jobbak ma a munkakör ülmjény ek, mint korábban voltak, de átél azért különösen igénybe ve­szi az itteni embereket Ez az osztályozó naponta 4060—4200 toujia szenet ereszt át, illetve vaiaszt szét szem nagyság, minőség szerint tíz­féle termekre- ivapacutasa megvan, de az igénybevétele is sok. Vasárnapokon és ál- tálában ünnepeken is doigoz. nak. Javításra, karbantartás­ra alig voit mód, illetve idő, pedig ez is elengedhetetlen. Ha a bányák nem termeltek, akkor is fogadniuk kellett a vasúti kocsi hiányában kész­letre kirakott szenet. Rajtuk nem is múlott eddig az ősz. tályozás. Tavaly 20 millió forint tér. vezett költséggel javították, korszerűsítették az osztályo. zót. Kicserélték a „rostákat”, elkészült az új törőmű. Üj vasúti mérleget szereltek fel és a vasúti kocsiknak egyik sínpárról a másikra továbbí­tása érdekében új tolópad készült. Felszerelték a szom. szédos fatelepi vagonvontató berendezést is. Volt a korszerűsítésnek olyan feladata is. ami egy porelszívó berendezési, amit még eddig nem adtak át. Le- hét, hogy az erre tervezett összeg sem engedett nagyobb teljesítményű. hatékonyabb berendezést tervezni, de tény. hogy a jelenlegi nem felel meg a követelményeknek. Változatlanul szenvednek az ottaniak mert még a na­gyobbra cserélt elszívóverv- tillátorral sem sikerült az el­szívott port lekötni. Az osztályozónál eddig 12 embert foglalkoztattak. Há­zilag Stul József üzemvezető megoldotta ezt a gondot, gé­pesítették a súlykiegyenlitést. A 300 ezer forintba került berendezés 12 ember mun­káját helyettesíti és évj fél­millió forint megtakarítást eredményez. A .rekonstrukciós tervben nem szerepelt, de házilag megoldották az osztályozó fű­tését. Csupán 30 ezer forin­tot használtak fel erre a cél. ra és ma már olyan meleg- levegő-befúvatásos fűtés van, ami kellemes meleget ad az ott dolgozó palaválogató asz- szonyoknak. Az emberekről való gon­doskodás az ilyen külszíni jellegű munkahelyen télen még fontosabb mint nyáron- Sajnos ott jártunkkor az osz- tályozón még nagyon sok volt a kitört ablak. — Nem feledkeztünk meg róluk — mondta az üzemve­zető —, de gajnos, hosszű időn keresztül nem kaptunk üve. get. Azóta megérkezett az üveg és az első üzemszüneti napon pótoljuk a hiányzó ab. lakpkat. Más hibát is találtunk. A meddő anyag, a kiválogatott pala az osztályozó padozatán volt. — Nagy gondban vagyunk. Naponta itt az osztály ozón válogatnak ki 160—170 csil­lére való palát. Sok ez. Ha a bányáknál jobban válogat­nának. nem volna ennyi. Ezt „ tiribesi meddőhányóra kell kiszállítanunk. Az utóbbi időben a sorozatos géphibák, de az időjárás miatt sem tud­tuk elérni a folyamatos szál­lítást. Előfordult, hogy 10— 12 órán keresztül egyetlen meddős csillét sem tudott fo­gadni a meddőhányó ilyen­kor 100—120 csillére valót itt a padozaton táiroitunk kény- szerűségből, mert az osztályo­zó a bányák termelése cs ra­kodás miatt sem állhatott le. Megoldjuk ezt a gondot is, mert a biztonság érdekében egv úgynevezett ' légsűrítőt építünk be. ahol géphiba, vagy üzemzavar esetén is ki- dönthetjük a palát — tájé­koztatott asz üzemvezető. A nagybátonyi szénosztá­lyozón több mint 200 dolgo­zót közöttük csaknem o0 nőt fogialkoziatnak. A már em­líteti r éldák igazolják, hogy már több mindent tettek munkakörülményeink javítá­sáért. de azért még van mit tenni. Ráadásul a tisziálko. dási lehetőségek sem megfe­lelőek. Igaz, terveikben sze­repel egy e’őre gyártott ele­mekből készíthető fürdő, ami enyhítene a gondokon Ennek a megvalósulását is sürgetni kellene csakúgy mint a por­talanítást. Sok évi gondot old­hatnának meg ezzel. Bodö János A jó példa ereje A háztáji oertéshlzliálás teiámt az utóbbi időben erősen meg­nőtt az érdeklődés Patakon. Ez elsősorban a termelőszö­vetkezet elnökének és sertés­hizlalási csoportvezetőjének köszönhető — a tagság kez­detben nem mérté a kocká­zatot vállalni. Nagyrészt ket­tőjük példájának, kezdemé­nyező készségének köszönhető, hogy a szövetkezet tagjai — komoly eredményeket érve eä e téren — ma már intenzíven foglalkoznak hizlalással. A háztáji sertéshizlalási kedv megnövekedésében a sertés­hús-felvásárlást kedvezően alakító árrendezésnek is nagy szerepe volt. Újfajta saj tolőszerszám A tömeggyártás leggyakoribb meg­munkáló eszközeivel, a sajtolószer­számokkal gyorsan, és nagy pontos­sággal készíthetők el a munkadara­bok. Magának a szerszámnak a megtervezése, kialakítása viszont hosszadalmas, kiváló szakmunkát igénylő feladat. Megtörténik, hogy az elkészítés végső fázisában, az ed­zésnél megreped a szerszám, vagy egy morzsányi darabka kitörik az éléből (ez a veszély természetesen munka közben is fenyegeti a szer­számot), s az egészet él lehet dob ni. Szovjet újítók ötlete nyomán a bonyolult és drága szerszámokat osztott kivitelben készítik él (a ké­pen Látható lemezsajtoló szerszámot például 24 szektorra osztották fel). Igaz, hogy így valamivel drágább lesz a szerszám, mivel az egyes szek­torok illeszkedését csak igen pon­tos megmunkálással lehet biztosíta­ni, de megéri, mert meghibásodás­nál csak az érintett szektort kell ki­cserélni, vagy újragyártani, nem vá­lik használhatatlanná az egész szer­szám. Es© vitán*»« —■ Már az ünnepek előtt szóltunk az Ingatlankezelő Vál lelátnák — panaszkodik Kárpáti László, a bala66agyanmat; járási KISZ-bizottság titkára —, hogy az épület előcsarno­kának menyezete a tető hibája miatt már jó ideje beázobt, s leszakadással fenyeget. Ki is jött két ember, „szemrevéte­lezték” a helyzetet, s hogy tegyenek is valamit, lekapargat- ták a vakolatot a beázott részről — aztán nyugodt szívvel távoztak. A tető gyakorlatilag maradt, úgy ahogy volt. Az ünnepek lezajlottak, s az épületben, melyben a já­rási bizottság mellett a városiak is helyet kaptak, újra sür­gés-forgás kezdődött. Valószínű ennek — no meg a közben megkezdődött olvadásnak tudható be —, hogy a tető nem bírta tovább: nagy robajjal beomlott. A sérült rész alatt szerencsére nem tartózkodott senki; a három-négy négyzet­méternyi területen leszakadó men/yezetelemek — téglák, ei- korhadt gerendák — könnyen végzetessé váló balesetet okozhattak volna. Az* Ingatlankezelő Vállalat az esetét követően azonnal nékilátott a hiba kijavításának. így hát a dolog érdemi része megoldódik, a sérült tetőrószt kijavítják. De — szó nélkül hagyva most az előcsarnok közepén ektelenkedő törmelék­kupac okozta piszkot, s más egyéb kellemetlenséget — mi történt volna, ha a kérdéses helyen az adott időpontban em­ber tartózkodik — ki vá'lalta volna a felelősséget? Az Ingat­lankezelő Vállalat emberei, akik korábban határozott utasí­tás ellenére sem javították ki a tetőt, most különféle kifogá­sokra hivatkoznak, igyekeznek kibújni a felelősség alól. Ezért csak örömmel lehet üdvözölni a vállalat igazgatójának ' gyors, az omlást követően azonnal kiadott intézkedését: in­duljon a javítási munkák megkezdésével egyidőben vizsgá­lat a mulasztók felelősségének kiderítésére, a megfelelő büntetés kószáláséra. B. L. ^Meghitté tMiskokréí Meghívót kapott a Salgótar­jáni városi Vöröskereszt szer­vezet. A feladó, a miskolci Semmelweis kórház Vöröske­reszt mintás zerveaete tapasz­talatcsere-látogatásra invitál­ta a salgótarjáni egészségügyi intézmények Vöröskereszt szervezeteit. Salgótarjánban 1970. január elsején kezdődött az egészség­ügyi intézményekben a Vörös- kereszt min taszerv<»zet-mozga­lom, s ezzel egyidőben szüle­tett meg az elhatározás, hogy időnként a tapasztalatok át­adása céljából találkozót ad­nak egymásnak a titkárok. Ilyen rendezvényre került Bor tavaly a megyei KÖJAL-ban, idén pedig a megyei Madzsair József kórházon lesz a" sor. Még mielőtt a kórházra sor kerülne, Miskolcra látogatnak a Vöröskereszt-titkárok, hogy az ottani kórház Vöröskereszt mintaszervezetének munkájá­val ismerkedjenek. Hasznos­nak ígérkezik a látogatás, hi­szen a salgótarjáni egészség- ügyi intézményekben eddig nem működik még Vöröske­reszt mintaszervezet A miskolci Semmelweis kór­ház meghívása január 28-na szól. Téti számvetés a nyárról Csaknem minden harmadik dolgozó számára biztosított üdülési lehetőséget az elmúlt évben a salgótarjáni síküveg­gyár. Saját kezelésbe vette és bővítette a gyár berekfürdői kempingtáborát. Itt három és fél száz felnőtt és hatvanki- lenc gyermek üdült a nyári szezonban. Balatonalmádiban és Leányfalun félszázan nya­raltak. Ezenkívül betver: négy szakszervezeti beutaló osztottak szét a dolgozók kö­zött. Az Építők Szabadság hegyi üdülőjében hat gyer­mek élvezhette a nyári szün­idő örömeit. Külföldi csere üdültetést is szervezett i gyár. amelyet a lövőben sze­retnének tovább bővíteni. NÓGRAD — 1971. január 12., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom