Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-06 / 4. szám
Múlt és jelen A volgográdi gyár első szérialraktora Á swWjét sreimélyaufÖHgyáiis tás most van felzárkózóban a váilág élvonalához. Szállítójármű- és erőgépipara azon- / ban már régen a legfejlettebbek közé tartozik. Több milliós az ország traiktorállomó- íya, melyben a fürge kis kerti traktorok éppúgy beletartoznak, mint a 100—200 lóerős lánctalpas „rnamamvtok”. A volgográdi Dzerzsánszkij Traktorgyár 1930-ban kezdte meg a traktorok előállításét, s a közelmúltban adta át az egymilliomodik mezőgazdasági erőgépet a népgazdaságnak (egyébként a második világháború alatt egy ideig traktorok helyett harckocsikat gyártottak). A gyár termékei jól mutatják a negyveneves fejlődést. Az „ős” szerény kivitelű és teljesítményű traktor volt, Klíma felületű acélkerekei csak száraz,. felázatlan talajon való vontatást tettek lehetővé. Jellegzetes tartozéka volt az erőgépnek a motorkihajtásra erősített széles szíjtárcsa, amely- lőtt különféle munkagépeket (pl. cséplőgépet) hajtottak meg. Az eg vm liliomod ik traktor, a „DT—75B” típusú, világviszonylatban is a legkorszerűbb konstrukciók közé tartozik. Hetvenöt lóerős motorjával és széles lánctalpai segítségévei az összes természeti akadályokat legyőzi, az ingoványos talajon éppoly biztonsággal mozog, mint a meredek hegyoldalakon. A hasonló jó tulajdonságokkal rendelkező, de még erősebb — 90 lóerős — „DT—75M” típus ugyancsak nagysorozatban készül. A nagywiúTtú traktorgyárat rövidesen elhagyja a legújabb típus, a 170 lóerős „DT—1Í5Sz”, mely a nagyüzemi gazdálkodás egyre fokozódó igényeinek kielégítésére kiészüiL' Néhány szó az alkoholról Kezembe került a napokban a megyei kijózanító és alkoholelvonó intézet egy kimutatása az elmúlt másfél évről. Beszédes számok szerepelnek benne, érdemes elidőzm felettük. Az intézet az elmúlt másfél esztendőben több mint 1240 embert józanított kd az alkohol mámorából. A kijózanítottak túlnyomó többsége férfi — 90—92 százalék. A „LELŐHELYEK”. A józan és elővigyázatos ember messziről kikerüli a rossz hírű kocsmákat, megelőzive a részegek esetleges kötözködé- sét. Nem egészen alaptalan az óvatosság: a legtöbb ittas embert éppen azokról a helyekről „gyűjtik be”, amelyeket a kevésbé elit helyek közé szoktunk sorolni. A pálmát vitathatatlanul a IVIózer-féle italozó és a Nem. zed viszi el, e két helyről kerül ki a legtöbb, alkohol által súlyosan vagy középsúlyosán befolyásolt ember. Sajnos, nem számítanak kivételnek az úgynevezett jobb helyek sem. Gyakran szállítanak be ittas embereket vasúti restikből, üzemek környékéről, kultúrházak területéről (1), buszmegállókból is. A sajátjukat vagy mások testi épségét, nyugalmát fenyegető ittas emberek többnyire URH-kocsin „utaznak” a kijózanítóba. De nem kevés az olyan eset sem. amikor a mentő gyorsaságára van sziükség. Egyik vidéki kocsmában például 1 liter pálinkát ivott meg egy fiatalember fogadásból, az attrakciót több barát — helyesbítek: „haver” nézte végig. A fiatalember az utolsó kortyok után összeesett, mentő száguldott vele a kijózanítóba. ahol hosszú ideig kétséges volt: életben marad vagy életével fizet-e az ostoba fogadásért. Olykor döbbenetes tények kerülnek napvilágra. Ilyen volt például annak a fiatal házaspárnak az esete is, akiket erősen iUuminált állapotban hoztak be. Együtt volt a férj és feleség, s töredelmesen beismerték, hogy aznap kapták meg fizetésüket, ebből ittak. Mindkettőjük pénztárcájában csak fillérek. Lapultak. Néhány óra Leforgása alatt az italboltok kasszáiba vándorolt a két fizetés. A házaspár irataiból kitűnt. hogy három kiskorú gyermek neveléséről kell gondoskodniuk — bár a gondoskodás szó használata ebben az esetben teljesen indokolatlan. Valamennyi szeszes italt árusító hely falán ott lóg a tábla: ittas embert nem szolgálunk ki. S mi a gyakorlat? Az, hogy nem igen nézik: ittas-e a szeszt kérő, vagy sem. S. hogy ezért megbüntethetik a boltvezetőt? A jelenleg érvényes büntetések igen kevéssé riasztóak, a büntetéspénz akár a „mellényzsebből” is kikerülhet. ITTAS SZÜLÖK. Egy alkoholellenes beszélgetésen felállt egy védőnő és elmondta, hogy egy alkalommal nyolc meglátogatott családból hétben egészen ittas volt az apa. féli.gmeddig részeg az anya. Mind a hét családban több apró gyermek nevelődött. Szülői példamutatásról jobb nem beszélni, de hogy ezek a gyerekek milyen út- ravalót kapnak a családtól, az már nemcsak a szűk családi közösség dolga. Önkéntes és kényszerelvonó kezelés. A kimutatás arról vall, hogy a másfél év alatt 230 személynél végeztek az. intézet dolgozói el- vonókezelést. Az önként jelentkezők aránya 44 százalékos volt. Az utóbbi egy év során azonban ez az aránya kényszerkezelések irányába tolódott el„ 67 százalékosra emelkedett. A szám még így sem tükrözi a valós helyzetet. Az elvonókúrára önkéntesen jelentkezőknek sokkal nagyabb az esélyük a gyógyulásra. mint a kényszereseknek. Az előbbiek saját akaratukat, jószándékukat is hozzáteszik a kezeléshez, s ez a „saját gyógyszer” sokszor nagyon is értékes. Éppen ezért az a cél. hogy a kényszerelvonó kezelést a kezelés egy stádiumában önkéntessé kell átalakítani, megértetve addig a beteggel — hiszen az alkoholizmus betegség! —. hogy saját érdeke a gyógyulás. TERVINDULÓ Uó4 ötéves tervidőszak határ* 1 pontja, népgazdaságiunk mérföldköve az 1970-es esztendő vége, s az 1971-es év kezdete, öt évre visszatekinteni nem egyszerű, mert bár sokait mondanak az összefoglaló adatok, nem tükrözhetnek mindent. Az erőfeszítéseket a gazdasági reform bevezetéséért és kibontakoztatásáért, a kezdeményezéseket a termékszerkezet megváltoztatására, a küzdelmet a mostoha időjárással a mezőgazdaságban nem részletezheti egyetlen tervjelentés sem, ám örömeink és fáradozásaink mérlegéből nem hiányoznak. A népgazdaság eredményeit és gondjait — ha csak tört, milliomod részben is — minden ember érzi, viseli, tehát nem szemlélője, hanem részese azoknak. E közös érdekeltség fűz szaros szálakat a termelő és a nem termelő ágazatok, a népgazdaság valamennyi területének dolgozói között, s e közös érdekeltség magyarázza, hogy az országos számadás a mi saját számadásunk is, a terv a mi tervünk is. Ma már — az előzetes adatok alapján is — tény, hogy a harmadik ötéves terv célkitűzései megvalósulnak, sőt, több területen túlteljesítésre is jnód nyílott. A nemzeti jövedelem 30— 32 százalékos növekedése, a beruházásoknál — 1968-as árakon számítva — az 50 milliárd forin* körüli túlteljesítés megvalósítása, az ipari termelés 33—35 százalékos emelkedése nemcsak azt bizonyítja, hogy erősödött a népgazdaság, az ország, hanem azt is, hogy a források ésszerűbb, hatékonyabb kihasználásával, a munka gazdaságosságán ak előtérbe helyezésével sikerült az eredeti tervcélok egy részét túlhaladni. Ennek köszönhető, hogy a Lakosság reáljövedelme 31— 32 százalékkal emelkedett a harmadik ötéves terv esztendeiben, a foglalkoztatottak száma elérte az ötmilliót, s bevezetésre kerülhettek az életkörülményekre jelentősen kiható intézkedések, mint példáid a 44 órás munkahét, a gyermekgondozási segély. s a párt X. kongresszusa te. a következő évek teendőit elemezve. Az eredmények mellett tehát a gondok is indokolják, hogy az 1971—1975 közötti években, a negyedik ötéves terv időszakában olyan fejlődés menjen végbe, amit a tervitörvényben így fogalmaztak meg: „A népgazdaság olyan dinamikus fejlődését kell elérni, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon gyarapítását. A növekedés üteme teremtsen kedvező feltételéket a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásához, biztosítsa a népgazdaság arányos fejlődését”. Korábban már rámutattunk: a tervtörvények tömören fogalmazottak, nem részletezhetik mindazt, ami az eredmények, sikerek elérésében közrejátszik. Az áldozatkészséget, az alkotókedv és cselekvés serkentését — vagy éppen lelohasztását —, mindazt, amit termelés, gazdálkodás emberi tényezőinek nevezünk. Aligha lehet e tényezők* szerepét, jelentőségéi túlbecsülni! Mert éppen az emberi s a közgazdasági érdekek, indokok, szempontok közössége az, ami sikert kovácsol, ám nem könnyű e közös alapot helyben megértetni, megmagyarázni. Nem könnyű, de: elengedhetetlen! A negyedik ötéves terv ugyanis nem kevesebbet tűzött ki célként, mint azt, hogi szemben a mai — összehasonlításként átszámított — 750 dollárral, a tervidőszak végen az egy főre jutó nemzeti jövedelem elérje 'az 1000 dolláros színvonalat, s ezzel átlépjünk azon a küszöbön, amely a közepesen fejlett és a fejlett országok csoportját elválasztja. Azaz: gazdaságfejlesztésünk intenzív szakaszának kibontakoztatásával megkezdjük felzárkózásunkat a gazdaságilag fejlett országok közé. E nagy. Összefoglaló célon beiül világosan meghatározni a részleteket, megmutatni az egyes ember szerepét, tevékenysége fontosságát, helyi feladat. Minden kollektíva dolga, hogy egészt és részt egyaránt lásson és láttasson, megvilágítva a becsületes miunka és a nemzeti vagyon gyarapodása közötti összefüggéseket. Becsületes munka. Sokszor leírjuk, sűrűn kimondjuk. Mégis, a cselekedetekben a lehetségesnél, a szükségesnél kevésbé tükröződik. Emberi gyengeségeknek éppúgy szerepe van ebben, mint a szervezési, technikai feltételek hiányainak. Ám aligha tévedünk, ha azt állítjuk: a következő öt esztendőben csak az együttes tökéletesítéssel, az emberi gyengék csökkentésével s a szervezési, technikai feltételek javításának egyidejűségével juthatunk előbbre. A nemzeti jövedelem évenként 5,5—6 százalékos növelése, az ipar termelésének hatszázalékos emelkedése, a mezőgazdaság belterjességének é6 jövedelmezőségének fokozása mint kiragadott példa is érzékelteti a teendők alkotta utat, amelyen a következő években járunk. Ehhez azonban nem elegendő egyetérteni az országosan meghatározott célokkal. Elsősorban önmagunkra, majd környezetünkre tekintve kell meglelnünk a tökéletesebbet, értékesebbet, egyénnek és köznek hasznosabbat. HiUiUtíIllKl tűrvekét dédelget álmokat sző Egészséges, érthető emberi törekvés ez, csak éppen érvényesülésének útja nem mindegy. Tapintat és szigor, elvhű becsületesség és nyílt keménység kell, hogy formálja a?. Iftat egyéni törekvések és közös feladatok összhangjának megteremtéséért, azért, hogy a társadalmilag hasznos munka, s csakis ez fialja a több figyelmet, az egyéni boldogulást. Az eredmények elérésében fontos szerepet játszott agazI dasági reform, de nem kétséges: nem oldhatott meg rövid idő alatt mindent. A munka termelékenységének lassú emelkedése, a beruházási piac feszültsége, a műszaki haladás nem kielégítő üteme olyan ismert problémák, amelyekre egyaránt rámutatott az országgyűlés ülésszaka a negyedik ötéves terv tárgyalásakor, A RÉGI BŰNÖK. A beteg gyógyulási vágyán kívül szükség van a család támogatására is. Az a volt alkoholista, aki immár gyógyultan otthon állandóan saját régi bűneit hallja felem legelni. bizony gondolkodóba esik, érdemes volt-e végigcsinálni a kúrát. Sok tapintat, finom megértés kell ahhoz, hogy a gyógyulás valóban tartós legyen. S a kényszeresek? Többségükben visszaesők. Volt, aki 17-szer esett át a kezelésen. míg végül a 18, eredményesnek bizonyult. Akkor lehetnének igazán hatásosak a kényszereivonó kezelések, ha a betegeket egy időre „kivonnák a forgalomból.” Munkaterápiás intézetben kapnának helyet, ahol megfelelő orvosi felügyelet mellett dolgoznak, keresetüket családjuk kapja meg. Hasonló intézetek működésére szép példát nyújtott a Szovjetunió. Ilyen körülmények között a kényszereseknek több reményük van a gyógyulásra. Minden alkoholista közösségben él, ismerősök, barátok között. Ez a közösség azonban nem mindig segítő. Olykor közömbös, olykor elnéző, olykor egyenesen cinkosságot vállal a családját nyomorító alkoholistával. Holott éppen ennek a közösségnek a feladata lenne az alkohollal barátkozó ember visszatartása vagy a már alkoholista segítése, önkéntes elvonókúrára való rábeszélése. azaz „elindítása” a gyógyulás útján. __ Moziélet Két fitnt a játékhéten Az új esztendő második játékhetében kiét filmet vetít a salgótarjáni November 7. Filmszínház. Január 7-től 10-ig kerül közönség elé a Gyula vitéz télen- nyáron című új, színes, magyar film, amely arról szól, hogy miképp futhat be és csinálhat karriert egy ismeretlen kisember egy tévéfősze- rep révén; hogyan azonosulnak a nézők a tévében látott szereplőkkel, hősökkel, akiit szinte a szobájukba látogatnak. Bácskai Lauró István rendező kitűnő szereplőgárdát sorakoztat fel a filmvígjáték sikerre vitele érdekében. A főszerepekben Komcz Gábor, Kállai Ferenc, öze Lajos. Al- mási Éva, Sziívássy Annamária és Sunyovszky Szilvia jut hálás feladathoz. Január 11-től 13-ig láthatjuk az Egy az ezerhez című, szélesvásznú szovjet alkotást. A fordulatos, gyorsan pergő háborús balandfilmben nem is annyira a háborús "tözde lem motívumait, mint inkább a kalandos elemek kerülnek előtérbe. Olyan emberekről szól, akik egy az ezerhez eséllyel a lehetetlent kísérlik; meg. NAGYSIKERŰ FILMEK a salgótarjáni JÓZSEF ATTILA FILMSZÍNHÁZ január havi műsorán. 7-én: Finom kis háborúRené Clair színes francia—román kalandfilmje. 14-én: Nem félünk a farkastól. Edward Albee színművéből készük amerikai film. 21.én: Zárba, a görög. Kazantrakisz regényének görög filmváltozata. 28-án: Üzlet a korzón. Jan Kadar és Elmar Klos Oscar-díj as csehszlovák filmje. Az előadások kezdete: 18 órakort I NÓGRÁD —1971. január 6., szerda § /
