Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-30 / 25. szám

Ha csakugyan igaz volna! S" Tofcvitff *nBfc aäkosy IllSírll G^j-geíiy Tig- ijfeugnat dmű regényéről moíxftiafc a máruaip a televízió JNytilfcott könyv” c. műsoraiéit, ment csakugyan. érdekes a munáca; maá valóságunk egy nem efflenfcmondás nélküli da- mtoját boncolgatja együttérző iróniával. Talán éppen ezért le­pődtem meg, amikor a szemző saól4 s nem minden hevület nélkül azt bázonygaibta: fiukair, asugoo a falusi ember, in­kább belefullad a krumpliba, asáriba, zöldségbe, de semmit sem ad a száméra idegen­nek... ®gy kép tngrott etem. Sze- aógép mellett megöregedett wlfie nyomdásZkolléigám mesél: ^Amikor kézbe 'kaptam a se­gédleveleit, valeodmom kellett. Jártam az országot egyik ha­tárból a másikig. Gyakran él­tem a mások jóságából, de tegímkáibb a faUvak saegé- oyiéWbje segített rajtam. Nekik se volt sok, de tőlük mégis olyan kenyeret és vizet kap­tam, ami egyszer sem volt panaszos. Vadidegen voltam, de sosem küldték ráma a ku­tyáit. ..” Hát már akkor »? — kér­dezhetnénk. s itt akár be is fejezhet nénk ezt a cikket, hi_ füzén válaszoltunk Ráfeosy Gergelynek disszonánsán ha­tó szavaira. Csakhogy, amióta nyomdászfcollógám valcolt, na­gyot fordult velünk a világ. Tudja ezt mindenki, de külö­nösen azok, akik az elmara­dott, anyagiakban és lelkiek­ben egyaránt szegény falvak­ból indultak el, s a sebek és romok felett egy virágzásba bamllo társadalom kollektív segítségévéi meghódították a csúcsokat. Ök igazan képesek és alkalmasak a visszatekin­tésre és a kérdezésre: ha igaz volna, amit a Tiignisugrá6 író­ja mondott, mi értelme volt az országra és természetesen a magyai- falura is fiatalodást, anyagi, szellemi és lelki gaz- itagodást hozót két és fél év­tizednek. Hajlamosak vagyunk arra, hogy araikor a mai magyar faluiról, a falusi emberről szó­lunk, elsősorban a megválto­zott kereteket említsük. Több­nyire azt vizsgáljuk, milyen rdaitszerü váltó zásokat hozott n mind jobban izmosodó kö­zős gazdaságok megszervezése. Arm azonban már kevesebb ügyelem jut, maként változtak meg az emberi lelkiek, az egyéni gyűjtögetést, gyakran haracsolást hogyan váltotta fel a közös tulajdon alapos gazdáihoz iMő tudatos gyara­pítása, s mennyire másként jellemezhető az alakuló úg közösségeikben élő mostani parasztember, mint apja vagy nagyapja. Az meg még inkább kimarad az elemzésből, hogy az egyéniségben eredendően meglevő szorgalom mint egye­sül nagy egésszé, s válik hasz­nossá az egyén mellett a közösség számára is. Talán e hézagoknak tudható be, 'hogy időnként felszínes, a valósá­got csak részben érintő meg- megfogalmazásokat olvasha­tunk, hallhatunk a faluról, a falusi emberről. Néha még az a Göre Gáboros, ostobán fur­fangos paraszti figura is fel­tűnik, amelyiket nyomokban, is alig 'lehet megtalálni manap­ság. Ezek után azt is kötelessé­günk elmondaná, milyennek látjuk mi a mai falut, s azo­kat, akik ugyan bátyáink, só­goraink. de amikor bennünket el szólított az új világ, ők to­vábbra is ott mairadltak, s ma is ott élnek. Semmiként sem tartjuk őket fukarnak, zsugo­rinak, s olyannak sem, akik húzódoznak minden újtól, de különösen begübóznak, ha se­gíteni kell valakin vagy vala­ki'ken. Lássuk a példát. Rá­kosy Gergely előtt sem isme­retlen az a „balkáni állapot”, ami nem is olyan régien még íalvainkban uralkodott. Talán még ő is ivott az ásott kutak egészségtelen vizéből, nyűitte a roskadozó iskola korhadó padjait, oaplatott a térdig érő sárban, s látott meghalni pa­rasztembert, mert nem volt pénze orvosra, vagy nem akadt jármű, ami elszállítsa a nagyobb település doktorához. S biztosan járt mostani vidé­ki településeink egy részében is és láthatta, hogyan létesí­tettek vízmüvet, járdát, isko­lát, orvosi rendelőt. Arról is hallania kellett, hogy az ál­lami támogatást a szerinte maguknak való parasztembe­rek toldották meg saját fo­rintjaikkal. Azok, akik köziül sóikén évtizede még csak a sa­ját portájuk gyarapításéval tö­rődtek. Nem tagadhatjuk: vannak még gondok bőven, ám az is az igazsághoz tartozik, hogy a nagy onszágps Köntíólltoól te vállal magára a parasztember. Ritka súlyosságú árvíz pusz­tított tavaly a Felső-Tisza vi­dékén és a Maros mentén. S, hogy a károk nem lettek még tetemesebbek, s az elszenve­dett csiapásoikat a történelem során még soha nem tapasz­talt gyorsasággal enyhíteni tudta az ország, abból a kivá­ló szervezés és irányítás mel­lett nem kis részt vállaltak a falusi emberek. Millió forin­tok gyűltek össze készpénz­ben, s jószág- termény- tafcarmáinyszállítrnányok gar­madája ment Szabolcsiba, asz ország termelőszövetkezetei, bői. Pedig például az ipolyve- ced parasztemberek számára teljesen idegenek voltak ko­rábban azok a szabolcsi tez- fcagok, akiknek láibraállását terménnyel, takarmánnyal, jó­szágokká! segítették. S, hogy teljesebb legyen a kép: a mos­toha körülményekkel bíró pa­lóc föld többi parasztjai sem zárkóztak be amikor áldoza­tot kellett hozni, amikor arról volt szó, hogy falLán még a sa­ját zsebük rováséra is segít­séget nyújtsanak a kánokait szemvédőknek. Vntna meg miit felhozni, »u/ua de altá!r ne k menjünk tovább! Kissé önma­gunkat ismételve ismét meg­kérdezzük: ha csakugyan igaz volna az, amit a Tigrisugrás szemzője mondott, vajon lát­hattuk volna-e az általunk csupán részben felsorolt bizo­nyítékokat? Mert az, ami e cikkbe beleiért, pusztán egy hányad, s a teljesség helyett mindössze csak éraékeütetmi akar. Ennek ellenére bízunk benne: nem volt hiábavaló, amit csináltunk. Nem akartuk megvédeni a mai magyar fa­lut, s idealizálni sem óhajtot­tuk parasztembereinket. Vé­delemre egyáltalán nem szo­rulnak: ha szükséges, szólnak ők saját védelmükben. És ezekre a szavakra mindenki- ruefc oda kell figyelni, hiszen olyan emberek ejtik ki őket, akik még a nagy (sorsfordulóin belül is a legnagyobbat élték át: egységes osztállyá szerve­ződtek, olyanná, amelyet már nem lehet és nem szabad régi fogalmaaású, osztályméretek- bem véletlenül sem kifejező — ebből eredően nem is igaz — szentenciákkal jellemezni Szolnoki István Tv-előzetes Jelenet a „Forsyte Saga” című folytatásos film 5. részéből. (A tv február 4-1 [csütörtöki) műsorához!) 1KARIA KB—1 (kedd, 20.00). temetői uibán? A német kisvá- Magyarul beszélő csehszlovák ros főiterére egy fehér zászlós tudományos-ianitasatikus film. parlamenter áll ki, hogy meg- 1903-ban készült Paved Jura- adásra szólítsa fel a bekerített cek és Jindritíh Poliak forga- németeket. Feszült másodpor- tókönyvéből. Az Orion-űrhajó cek — rálőmek-e? Bgy SS-tdezt fantasztikus kalandjaihoz ha- rálő, de nem találja el, s több sonlíthatnók ezt a „soi-fi”-t, a lényegi különbség abban rej­lik, hogy az IKARIA XB—l-'ben jóval kevesebb hangsúly esik a technikai furcsaságokra és fegyvert. A németek megad­ják magukat. A film a béke első mámoros óráit mutatja több a társadalmi összefüggd- be, a fiatal tiszt és egy ápolónő sefcre. Arról van ugyanis szó, szerelme boldog tervezgetését, hogy az XKARIA-űrhajó tá- s amikor a fiú rivális tdszt- vold útra indul, megközelítőleg társa javára lemond a lányról Töltsön egy órát Hitchcock­kal (vasárnap, 20.05). Magya­rul beszélő amerikai film. „Verge Likens visszatérése” a címe a legújabb résznek, amelyben a feszültségteremtés mestere egy kisvárosi vereke- lövésre már nincs ideje, kaito- dóst és következményeit tárja nád kicsavarják kezéből a elénk. Egy dulakodás során megölnek egy embert, ám nincs mód bírósági eljárásra, vádemelésre, mivel a tanúik nem mernek vallomást tenni a város kiskirálya, a gyilkos ellen. Az áldozat fia azonban nem adja fel a harcot. A fő­a fény sebességével, ami vi- és elutazik, a szökött SS-tdszt szereplők magyar hangja: Kö­szönt azt is jeleníti — Einstein óita tudjuk —, hogy az idő másként telik az űrhajón, mint a Földöm. A filmfoeiT huszonnyolc hónapos az űrha­jó útja, s ugyanez Idő alatt a Földön 15 esztendő telik el. Ez komoly gondot okoz az űr­hajó parancsnokának, mivel 6 mindössze három évvel öre­gebben tér haza, félesége pe­dig 15 esztendőt öregszik... Magyar hangok: Horváth Je­nó, Agárdi Gábor, Győri Ilo­na, ' Hallos Szilvia. A béke első napja (szombat, 18.25). Magyarul beszélő szov­jet film. Épp’ 10 éve mutatták be hazánkban J. Szegeij film­jét, amely a háború utolsó és a béke első napján játszódik. A kérdés, hogy lesz-e még harc hacsak néhány napig vagy óráig is, a háború gyilkos esz­második golyója már nem veszt célt... té- pessy József és Fodor Tamás. A. Gy. SZAMOS RUDOLF: Káin szigete — Igazad van, Frank — higgadt le Luciano. — Mait «is Vegasban is kitűnő üzlettársam és barátom voltál. Azt viszem. az a leghelyesebb, ha ezúttal is tanácsodat köve- em. Bár Mariát nem szívesen engedem el magam mellől. Coppola megértőén vigyorgott és felállt. A terasz sár- iánál az oszlopra kapaszkodó görcsös fügefához lépett. Le- épett egy bőrös levelet és szórakozottan csavargatta. — Lassan itt is utoléri a világot a tél — jegyezte meg as Luciano felé mutatta a levelet. — A rádió szerint északon, a hegyekben már havazik. Je itt még mindig huszonöt fokot mutat nappal árnyékban i hőmérő, pedig már november eleje van... Gyere, lesétá- unk a szökőkutakhoz. A nyáron hozattam rendbe őket. Üj. tet kilométer hosszú vízvezetéket építtettem. Ráment egy izázasom. -- Ezzel Luciano Coppolába karolt, bal kezébe >edig sétabotot markolt. Maria Belloni tűnődve nézett az alsó kert lépcsőm lefe- é ballagó két férfi után. Túl rajtuk, mintha megfordult olna az ég, a tenger kékjén fehér hajó úszott Szicília felé. A milánói repülőterem Lxggxo taxiba ült es a Sasi An- ►aio utca egyik bérháza előtt szállt ki a kocsiból. Alig fól­ia múltán, újra megjelent a ház kapujában, de ekkor mái ~4 NÓGRAD ~ 1971. január 30., szombat | másod magával. Unokaöccse kísérte. Kicsiny, 850-es Fiat kocsiba szálltak, ami a járdaszélen parkolt, A Fiat a magán- taxik jelzését viselte és Ligigio unokaóccsée volt Délután háromra járt az idő. A Liggiót követő nyomozócsoport gép­kocsijai egymás után adták a központnak rádiójelentéseiket. — Mi az ördögöt grasszálmak ezek a Via Reginán? — töprengett Marc, amikor már harmadszor is erről a köze­pes forgalmú útvonalról jelentkezett az URH-adó. Az utol­só adást húsz perc szünet követte. Marc már türelmetlen­kedni kezdett, hátha meglépett az üldözők elől a kis Fiat, amikor váratlan tű a Bonta-vülát figyelő torony jelentke­zett. Jelentése szerint a villához vezető utca elején milánói rendszámú, vajszínű 850-es Fiat-autó állt le, és két férfi, az egyik kissé biceg, tart a Bomte-ház falé. — No, csak... hallja ezt, Fleurot? — csodálkozott Marc. — Az ördögbe is! — pislogott gyanakodva főnökére Fleurot. — Mit keres ez a corleonei gengsztervezer a Bonta- házban? Fleurot úgyszólván minden adatot összegyűjtött erről a vigyori képű, bárgyú banditáról, akinek még a főúri körök­ben lezajlott gáláns szerelmeit is kartomoata. ■— Majd meglátjuk — mondta jelentőségteljesen Marc. — Csak a fiúk rajta legyenek. ... Liggióék azonban csak bementek a villába, majd néhány perc múlva távoztak. Senkivel sem találkoztak. Legalábbis a toronyból senkit se láttak, aki kikisérte volna Liggiót és társát. Jelentkezett viszont a telefoni ehallgató szolgálat. Jelezte, hogy a villa telefonján helyi beszélgetést folytattak. A hívott készülék tulajdonosa Umberto Pizarro, a Via Regina 38. számú ház második emeletének 9-es ajtója alatt lakik. A beszélgetés szövege így hangzott: „Halló, Pi- zarro lakás?... Igen... Angelót kérném... Itt nincs sem­miféle Angelo... De kell neki lenni és én hazulról hoztam neki sürgős üzenetet. Kérem, közölje vele, hogy egy óra múlva az Opera Kávéházban várom a l’Ora című lap lesz előttem az asztalon... Salutíanogli Amicd” ... — Ehhez mit szól, Fleurot? — Azonnal menjünk, főnök, az Opera Kávéházba, — Nem, barátom, arra még lesz időnk. Intézkedjen, hogy az egyik civil rendszámú rendőrségi kocsi parkoljon a Via Regina 38. számú ház bejáratával szemközti oldalon és a lakásnyilvántartóból szerezzék be ennek az Umbertónak az adatait... Marcót az egyik rádióskocsi adója szakította félbe, a szoba falán lógó hangszóróból: „Itt a három per hármas. Jelentkezem.” — Mondd gyorsan — türelmetlenkedett a rádióügyele­tes tiszt. ,A Via Reginán haladunk. A látási viszonyok jók., (fékcsikorgás) ... a cél váratlanul jobbra, a járda szélén álló kocsik közé furakodott.” fi I KOSSUTH RADIO: 8.00: Hírek, — 8.20: Lányok, asszonyok. 8.49— 9.59: A hét műsorából. — 10.05: A magyar irodalom kincseaháza. Nemzete» Bötilök uram szeren-~ csője. — H.OO: Hallgassuk együtt! — 11.40: Patachich ivan fúvós mű= veiből. — 12.20: Zenei anyanyel­vűnk. — 12.30: Melódiakoktél. — 13.50: Gondolatok a könyvtár­ban. — 14.00: Kőruspódium, 14.11 j A jazz világa. — 14.20: Kis magyar néprajz. — 14.25: Üj ze­nei újság. — i5.05: Hétvégi kül­politikai figyelő. — 15.20: Csak fiataloknak. — 16.05: Reklám. — 16.08: Húszas stúdió. — 17.06: Szíj járté Jenő: Zobor vidéki lakó* dalmas. — 17.15: Thyl Ulenspie- gel. Rádiójáték. — 17.46: Üj le­mezeinkből. — 19.25: Krimiked­velőknek. Doktor Christow halá­la. — 20.34: Oscar Peterson bu­dapesti hangversenye. — Kb.: 22.15: Sporthíradó. — 22.25: Tán­coljunk! — 0.10—1.58: Melódiá­koktól. PETŐFI RÁDIÖ: 8.05: Szatmári Szatyi Sándor dalaiból. — 8.15: Glazunov: Zongoraverseny. — 8.45: Külpolitikai figyelő. — 9.01): Verbunkosok. — 9.45: Válaszo­lunk hallgatóinknak! — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.50: Bodnár György könyvszemléje. — 12.00: Részletek Ábrahám Pál operettjeiből. — 12.20: Régi cseh szerzők zenéjéből. — 13.03: A lelki konfliktusokról. Barabás Tibor írása. — 13,13: Dzsamile. Részletek Bizet operájából, — 13.45: Időjárás- és vízállásjelen­tés. — 14.00—15.00: Napraforgó. — 15.00: Orvosi tanácsok. — 15.05: Nathan Milstein hegedül. — t5.$o: Falvakban, mezőkön. —. 16.05; Fényes Szabolcs táncdaiaiböl. —« 16.13: Édes hazám. irodalmi műsor, — 17.00—17.40: A hét mű­sorából. — 17.40: Feleségek felc^ sége. Petőfi Sándor versei. —* 17.4«: Forrongó Viharsarok, i93J­— 18.10: A nyár első napja. Rá dió játék. — 19.01: Nagy meste­rek — világhírű előadóművészek. — 21.00: Alkotóműhelyben. —» 21.20: Közvetítés a győri Kisfalu­dy Színházból. Célfotó. 23 JU; Kodály-kórusok. TELEVÍZIÓ: 9.01: Nemzetközi érdek — szocialista integráció. — 9.30: A Forsyte Saga, 4. rés/, (ism.) — 10.20: Porond és iskola. (Isin.) — 10.35—11.15: Ebédszünet, — 16.05: Bűnbak Rt. NSZK rövid­játékfilm. — 16.30: Téve-opera­kalauz. — 16.50: Szomjúság. Ma­gyarul beszélő szovjet film. (lem 4 — 18.10: Hírek. — 18.15: Rek­lám. — 18.15: Itt már alkonyati­kor este van. . . Riportfilm. — 18.45: Twist Olivér. Magyarul be= széló angol filmsorozat, i. rész. — 19.15: Cicavízió. — 19.30: Tv­híradó. — 20.00: V. Frank. Ma­gyarul beszélő , NSZK-fllm. (18 even felülieknek!) — 22.00: Tv* híradó — 2. kiadás. — 22.10— 23.10: Női gyorskorcsolyázó EB Leningrádből. BESZTERCEBÁNYA; 11.40: Sportműsor a jégen. — 16.55: Sparta Praha— Dukla jihlava jégkorongmérkőzés. — 19.00 és 22.15: Tv-híradó. — 20.20: Tv-va­ri «tu. — 21.25: Randall és Hop- kirk. Sorozat. — 22.25: Sláger stú­dió. 'Színes apróságok Az állatikért majomgomdo- zójának mindig gondot oko­zott a csimpánzkölyök, amely egyire kedvetlenebből fogadta el az ételt. Hogy kedvet csi­náljon neki, a gondozó étke­zés idejére beült hozzá a ket­recbe és ott evett előtte. Egy hónap múltán az ápoló 8 ki­lót hízott, a kis csimpánz épp olyan sovány maradt, mint korábban volt. zieslieteit tölti. Mellesleg a 16 év alatt negyedszer cserélt asszonyt. Saint-C li ristophe- ban. Isa­bella Aláírt kisasszony nemré­giben tekintélyes vagyon); ha­gyott 12 középkorú úriember­re, akiknek különösen jó mo- dorúaknak kell lenniök. Az ál­tala kiválasztottaknak az a + megtisztelő feladat jutott, hogy diszkrét módon be kell R-iccione-ban a strandhoz ^apcsolódniok idősebb kisasz- vezető úton egy táblát láthat­tak a járókelők ezzel a közle­ménnyel: ,,A Lidó-bár közelé­ben találtunk egy fekete női selyeminget, melltartóval, 42- es méretben, a bal-pánt egy kissé sérült.” Bizonyos Sidney Turaton 16 évvel ezelőtt Bakersfield (Flo­rida) közelében „mézeshetei­re” kibérelt egy víkendházat. A tulajdonos most felmondott neki. Perre került a sor, Mr Tumton maradt, minthogy igazolta, még mindig a mé­szonyok életébe és „meg kell csillantaniuk előttük azokat az álmokat, amelyek mindig előttem lebegtek.” Nem köny- nyű feladat! Az egyik marseille-i őrszo- ibán este 11 óra tájt az ügye­letes egyszer csak igen élethü szerelmi párbeszédet hallott a rádióvevőn, amely előtte ál­lott az asztalon. A rejtély nyitja: egy fiatalember ellop­ta az egyik URH-kocsit, ba­rátnőjét kis kirándulásra vit­te, és tévedésből a rádióadót bekapcsolta. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom