Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-29 / 24. szám

Dilemmák Japánban Az agitáció második lépcsője Minden jel arra mutat, fordított része és a közkia- hogy az 1971-es esztendő dön- dások aránya. (Az előbbi 55 tő válaszút elé állítja a japán százalékról 51-re; az utóbbi 8 monopóliumokat. Ez pedig százalékról 7-re.) Negyedszer: nemcsak e mammutvállatatok. a japán kormány és a mono­manem a japán állami politi- poltőke összefonódásával az ka számára is válaszutat je- inflációt a belső piacra kor­lent. Hiszen a nagy monopol- látozták. A belső piacon 10 tőkés házak és a kormánypo- év alatt a fogyasztási cikkek litika között egyetlen nagytő- ára tízszer olyan gyorsan kés országban sincs olyan nőtt mint az exportált ja- nyílt és közvetlen összefonó- pán áruk árszínvonala. Ez le- dás, mint éppen Japánban. hetővé tette a japán export Hogy az 1971-ben felbukka- erőteljes behatolását a külföl- nó japán dilemma lényegét di piacokra, megérhessük, vissza kell nyúl- A bevezetőben említett fór­ul ahhoz a sokat emlegetett dulatot az okozza, hogy ezek „gazdasági csodához”, amely a a kedvező tényezők az utóbbi távol-keleti szigetországot a hónapok során fokozatosan tőkés világ második gazdasár módosultak és ma már a ja- gi hatalmává tette. Ez a vál- pán monopóliumok egy sor tozás az 1969-es esztendőben új, nehéz problémával állnak következett be: akkor hagyta szemben. el Japán a bruttó nemzeti Az első ilyen probléma az, össztermék értékét tekintve hogy 1970-ben az inflációt Nyugat-Németországot és sze- már nem sikerült a belső pi- vezte meg a tőkés államok acra korlátozni: az áremelke- rangsorában a második he- dés az exportcikkeket is érin- lyet. Ez a helycsere úgy tör- tette. A japán hajóépítő- és tént, hogy Japán az elmúlt acélipar kénytelen volt emel­tíz esztendőben több mint 10 ni az exportárakat. Hasonló százalékos évi termelésnöve- problémák léptek fel a belső kedést ért el. Ugyanebben az inflációval párhuzamosan évtizedben a konjunktúra eile- emelkedő bérköltségek miatt, nére a Közös Piac országai Ez az olyan munkaigényes csak 5—6, Nagy-Britannia és exportcikkek árát, mint a az Egyesült Államok 2—3 szá- tranzisztoros rádió, vagy fény­játékkal tudta emelni a brut- képezőgépek — jelentősen tó nemzeti összterméket. megnövelte. Ezen a területen Japán esetében különleges Japán pozíciókat vesztett, hajtóerők röpítették előre a mégpedig a sokkal olcsóbb gazdaságot. Először: a hadi- munkaerővel dolgozó Hong- kiadások az említett évtized- kong, Tajva® és WL-Korea ben a költségvetésnek alig 10 javára. Ez azt jelentette, hogy százalékát tették ki. Ez keve- a japán ipar mind a fényké- sebb. mint ötödé volt az ame- pezőgépek, mind a tranziszto- rikai aránynak, és kevesebb ros rádiók vonalán a kifino- mint fele a nyugat-európai- múltabb, bonyolultabb készü- nak. Másodszor: Japán gazda- lékek gyártására kénytelen sági fellendülése összefonó- összpontosítani. Ez pedig fö­dött előbb a koreai, majd a kozottabb összeütközésbe so- vietnami háborúval. Az or- dórja a világpiacon az ameri- szágban tehát a hadikiadások kai és nyugat-európai mono­alacsony szintjével egyidőben póliumokkaL vctteképpen. hadikonjunktúra A második nagy változás: volt (a vietnami háború ed- az amerikai—japán gazdasági dig körülbelül 3,5 milliárd kapcsolatok fokozatos elmér- dollár tiszta hasznot jelentett gesedése. A teljes japán kivi- a japán monopoltőkének), telnek több mint 30 százalé- Harmadszor: az életszínvonal ka jut az Egyesült __ Államok- növekedett ugyan, de lénye- ra, ez tehát a jövőben sors­ágén visszaszorítottabb rit- döntően befolyásolhatja az ínusban, mint a termelés és a ország gazdasági helyzetét, profit A nagy fellendülés Két évvel ezelőtt az Egyesült legerősebb éveiben például Államok arra kényszerítette 0963—1967 között) egyenesen Japánt, hogy „önkéntesen csökkent a nemzeti összter- korlátozza” Amerikába irá- mék személyes fogyasztásra nyúló acélkivitelét Ezt az in­Tiszafirág-életffi öröm Vannak emberek, akik képtelenek kiejteni szájukon ezt a kis tagadó szócskát: nem! Bármivel fordulsz hozzá, bár­mit kérsz tőle, nem enged él üres kézzel, kézszorításához, ha mást nem is, de egy jó, egy megnyugtató, egy biztató ígéretet mellékel. Az ilyenek úgy vélik, jót tesznek re­ményre jogosító ígérgetésükkel, örömet szereznek ember­társaiknak. Tiszavirág-életű ez az öröm! Az ígért, de be nem vál­tott ígéret rosszabbul esik, mintha nyíltan, egyenesen sze­mébe mondanák az embernek: ez nem megy, barátom, ezt mm lehet megcsinálni, ezt nem ígérhetem, nem, mert, nem. íogos a kérésed! De nemcsak rosszul esik a be nem váltott ígéret, hanem nagyon sokat árt az ígérő tekintélyének — még ha „magánemberként’'' ígér is — s ha az ígérő mint „valaminek* a „valakije” ígér, akkor ráadásul a „valami” tekintélyének is. A X. kongresszus vitájában sok kérelem, igény hang­zott el. Hadd idézzek ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs zár­szavából: „Hosszan sorolhatnám az igényeket. Azt, hogy hol kel­tene még beruházás, fizetésemelés, méghozzá minél gyor­sabban, annál jobb. De azt hiszem, helyes az a gyakorHat, hogy a pártkongresszus nem az üzletek feltöltésének, néma beruházások kiosztásának és nem a fizetésemelések nap­ja. . ■ ha itt, a kongresszuson nincs is döntés, nem kell e kérdésekben a XT. kongresszusig várni, mert a Központi Bizottság és a kormány soha egy percig sem várakozott, mindig megadta azt, amit meg lehetett és meg kellett ad­ni.” Hát nem könnyebb, nem népszerűbb lett volna a part első titkárának ország-világ előtt ígéretet tenni minden gond, minden kérés teljesítésére, mint nemet mondani? Aki komolyan veszi és fontosnak tartja az adott szó becsületét, abban fel sem merül ez a kérdés! Régi mondás: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Ezt csak annyival lehet kiegészíteni: mindenki olyat és annyit ígérjen, aminek teljesítését biztosítani tudja. Még mindig jobb, ha valakire azt mondják, hogy ez még csak nem is ígér. mintha azt, hogy odaígéri ez még a csillagos eget is, csak nagyobbnak, jobbnak lássák, mint amilyen valójában. Papp János Közvélemény-kutatás A balassagyarmati körzeti javaslatot tett arra. hogyan ÁFÉSZ-nél február 5-én meg- javítsák a kereskedelmi tevé- kezdődnak a részközgyűlések, kenységet. a szolgáltatást. Az A közgyűlés előtt az ÁFÉSZ észrevételeket összegezik és vezetősége kérdőíveket osztott a részközgyűléseken^ valamint ki a tagok és a lakosság kö- a körzeti küldött közgyűlésen aött, amelyben véleményt kért választ adnak airra, hogyan az ÁFÉSZ munkájáról. A be- valósítják meg őket. A köz- érkezett kérdőíveken a kör- gyűlések iránt máris nagy ér­áét lakossága számtalan jó dektődést tanúsít a lakosság. tézkedést az amerikai acél­trösztök követelésére hozták, és a hallgatólagos megállapo­dás éppen 1971-ben jár le. Tavaly az amerikai kor­mány arra akarta rávenni Ja­pánt, hogy az USA-ba irá­nyuló textilkivitelt is hasonló módon, önkéntesen korlátozza. A textilkivitel jelenleg éven­te körülbelül 800 millió dol­lárt hoz Japánnak, ugyanany- nyit, mint az acélexport. A textilkivitelből származó be­vétel egyharmada az amerikai szállításokból adódott. 1970. végén Japán „nem”-mel vá­laszolt az amerikai korláto­zási követelésekre — s a textötvita mindmáig nem zá­rult le. Amennyiben 1971-ben nem születik megállapodás és ráadásul az acélra vonat­kozó korlátozást sem újítják meg a japánok — valóságos amerikai—japán kereskedel­mi háborúval lehet számolni. A japán monopóliumok di­lemmáit fokozza, hogy az ex­port számára csak úgy har­colhatnak ki „zöld utat”, ha a japán piacra is beengedik a külföldi tőkét! A gazdasági csoda évtize­dében ugyanis a helyzetet éppen az jellemezte, hogy a japán export betört a világ­piacra — ugyanakkor a japá­nok a legféltékenyebb módon védték a maguk belső piacát. Jellemző, hogy Japánban mindössze 600 olyan cég ta- lálálható, amelyben külföldi tőke is van, míg Nyugat-Né- metországban az ilyen cégek száma meghaladja a 4000-et. A kibontakozó gazdasági há­ború tehát két fronton is zaj­lik. Meg lehet állapítani, hogy gazdasági értelemben az Egyesült Államok és Japán érdekei egyre inkább ellenté­tesek! Éppen ezért használhatjuk a „válaszút” kifejezést, mert a gazdasági ellentétek növeke­désével párhuzamosan a két ország politikai együttműkö­dése folytatódik. Pontosab­ban, Japán ma is az Egyesült Államok legfontosabb szövet­ségese és egyben támaszpont­ja a Távol-Keleten! A gazdasági dilemma így egyben politikai dilemmát is jelent. Japán előtt két út áll. Az egyik: szakítani az egyol­dalú amerikai orientációval 'és gazdaságilag is átállni a nagy ázsiai országokkal (ide értve Kínát is), valamint a Szovjetunióval fenntartott gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésére. A másik lehetőség: változatlanul hagyni az irány­vonalat. Ebben az esetben vi­szont a konjunktúrát csak úgy lehet biztosítani, ha módot adnak a monopóliumoknak a nyílt és erőteljes fegyverke­zésre, az ország militarizálá- sára. 1971 — ha nem is vég­legesen — már jelezni fogja, hogy Japán melyik utat vá­lasztja. Í ..Esztendeje még mindig — mert már évek óta — azon si­ránkoztunk, hogy a három munfcásszáÚásulnkon lakó em­bereik közömbösek, nem ér­deklődnek a politikai, kérdé- ’ sek iránit, nem vagyunk ké­pesek bevonni őkeit a vállalat közös dolgainak közös megvi­tatásába. Próbálkoztunk sok mindennel. Vásároltunk még egy-egy tv-ikésaüléket mind­három helyre, ismeretterjesz­tő előadásokat rendeztünk. Kicseréltük a kihelyezett könyvtárak anyagát, újalbb lapokra fizettünk elő, semmi változás. Tavaly, év elején azután bejött hozzám egy fiatalember, a szálláson, la­kók közül, s tipródva, sza­badkozva előadta, szeretné, ha segítenénk áthelyezésében, mert mint hallotta, a válla­latnak lakóhelyéihez közel is van gyáregysége, nem kelle­ne szüleitől, ismerőseitől tá­vol. .. Megütötte a fülem a mondat: mint hallotta. Ezek az emberek nem tudják, hogy hol vannak egységeink? Hiszen akkor azt is aligha tudják, milyen szerepet tölt be vállalatunk az iparágiban... Nem részletezem. Olyas­mire figyelmeztetett a fiatal­ember, ami — nem restellem bevallani — elemisita tudniva­ló a politikai munká ban: a szóbeli agitáció, a közvetlen eszmecsere nélkülözhetetlen- ségere.’’ /Vem helyettesíthető Azért idéztük hosszabban a pártbizottság titkárának sza­vait, hogy ne csak maga a tény, de a belőle levonható tanulság is megvilágosodjék. Az, hogy sűrűn a pártszerve­zetek tevékenységében, a leg­egyszerűbb igazság is szem elől tűnhet, a rész elfedheti az egészet. Mi tagadás, a párt- alapszervezetek egy részében ez történt a szóbeli agitáció- val. Ügy vélték, fölös dolog bajlódni vele, hiszen a sajtó, a rádió, de főként a televízió tájékoztat mindenről, tudatja Beszi'mioitmiiC arról, hogy az AGROKER megyei kiren­deltségén az elmúlt évben erősen emelkedett a kereske­delmi forgalom. Ekkor szóvá tettük azt is. hoigy a megyé­ben levő gépekhez még több alkatrész hiányzik. A Mező- gazdasági Gépalkatrész Ellátó Vállalat levélben kereste meg szerkesztőségünket azzal, hogy a Iegfíontosabbaikaí'. országos vezetőket szólaltat meg egyre sűrűbben... Igaz. Ám az is igaz, hiszen tapasztalatok igazolják, hogy a tötmegpoliitá- kai munkának, a felvilágosí­tásnak van második lépcsője is, és ahogy az első, úgy ez sem helyettesíthető semmi mással. A föntebb idézett példa rá­világít, hogy nem „magyaráz meg mindent a televízió”, nem szabad, nem lehet rá- hagyaitkozná az agafóeioban az országos érvényű, tehát álta­lános igazságokra. Nem, ment ezeknek az igazságoknak a helyi tények, tapasztalatok el­lentmondhatnak, s nem, mert a teendők, a feladatok is kü­lönbözők. A pánt X. kongresz- szusánalk előkészületei, ta­nácskozásai és dokumentumai tagadhatatlanul növelték a politikád érdeklődést. Jó alap ez ahhoz, hogy a pártalap- szervezetekben megnüveked- jék a szóbeli agitáció becsü­lete, szerepe. Persze, ehhez elsősorban az kell, hogy le­gyen miről beszélni; létezzék világos, félreérthetetlen helyi koncepció, akár a gyártásfej- lesztésről, akár a dolgozók munkakörülményeinek javí­tásáról is legyen szó. Fentiekből következük, hogy nincs általános érvényű mód­szer, s az eszközök, lehetősé­gek is különbözők. Az egyes embercsoportok másféle meg­közelítéssel válnak csiafc elér­hetővé á tömegpoliitikad mun­ka számára. Más módszerekre, más hullámhosszra van szük­ség, amikor az udvari munká­sokhoz fordulnak a kommu­nisták, másra, ha a TMK zö­mében magas képzettségű szakmunkásaival folytatnak eszmecserét, s megint másra, ha a gyártmányfejlesztés technikusaival, mérnökeivel. Látni és láttatni A tömegpoliiitikiaá munka differenciáltsága, amiről oly sok szó esik, a gyakorlatban ilyen és hasonló, aprónak tű­az első negyedévben az TJE— 28-as erőgéphez negyvennégy, a D—4—K erőgéphez negy­venegy, és a DT-hez huszon­hét féle alkatrészt szállított a megyei kirendeltségre. ígé­retet tettek, hogy a megyében legjobban hiányolt UE—28 és a DT-hez újabb pótalkatrésze­ket szállítanak. nő különbségekben ölt testet Az előbbi bekezdésben leír­takhoz visszatérve: még azo­nos embercsoporton belül i® jelentősek az eltérések. A se­gédmunkások között is ta­lálni középiskolai végzettsé­gűt, jól tájékozottat, s lelni a diplomások között is a viliág­ban vakon élőt, semmiről, nem tudót. Az az igazi próba, hogy az emberek e sokféle vonása ellenére, az agitáció képes-e betölteni kettős fel­adatát, a látást és a láittaitást. Azaz: fölvázolja-e a munka­hely beilleszkedését az ország gazdasági szervezetéibe, a munkahely egységeinek funk­cionálás szerepét, s teendőit, s láttatja-e mindezeken belül a kis közösségek — a műhely, a brigád —, sőt az egyén tevé­kenységének célját, értelmét, fontosságát? Ugyanakkor: lát-e az agitáció, azaz össze- gyűjiti-e a véleményeket, kér­déseket? Mert nagy halba lenne úgy felfogni a szóbeli agdtációt, mint igazságaink, véleményünk, érveink puszta közlését. Eredményesen csak akkor lehet felvilágosító munkát vé­gézni, ha arról is beszélünk, ami „nem szerepel a munka­tervben”; ami foglalkoztatja környezetünket, amiről szóbe­széd születik, híresztelések terjednek el. A helyi kérdé­sekre — s most helyi alatt akár egy munkaközösséget, de akár egy település lakéit is érthetjük — helyben lehet választ adni, s ritka kivéte­lektől eltekintve e válaszadás csakis szóban történhet. S ami döntő: a válasznak nem­csak igaznak, de egyszerűnek, közérthetőnek is kell lennie. Napjainkban ugyanis sűrűn megtörténik, hogy elhangzik a válasz, de megértésre, s így elfogadásra sem talál, mert bonyolult, csak a „beavatot­tak” számára érthető. Egy termelőszövetkezetben úgy agitálni az új agrotechnika bevezetése mellett, hogy az növeli a halmozott termelési; értéket, a gyárban úgy győz­ködni, hogy minden mondat megfejtéséhez a közgazdasági kislexikon után kellene nyúl­ni, nemcsak fölösleges erőfe­szítés, hanem az agitációval is szembe fordíthatja, immunissá teheti az embereket 4% okosság; éssserőség Dicséretként egy-,egy be­szélgetés, gyűlés, értekezlet után elhangzik: sok okos do­logról esett szó. Az agitáció második lépcsőjének is okos­nak, azaz ésszerűnek kell len­nie. Baj, ha az agitáció túl­ságoson kötődik a mindenna­pok ezernyi dolgához, s baj, ha elszakad tőlük. Hatástalan Cikkünk nyomán lißafob alkatrészeket küldtek Elolvadt a hó: Salgótarján, az átépítés alatt álló város sár­tengerben úszik. Jó lenne, ha ideiglenesen is gondoskodna a tanács a gyalogjárókról, nemcsak az építkezés befejezése­kor. A Karancs utcai aluljárónál alig lehet kikerülni a sarat NÓGRAD - 1971. január 29., péntek _ 3 ott az agitáció, ahol túl sokat markol: együk nap a termelés szervezettségének növelését hangsúlyozza, másik nap vi­szont a sokasodó túlórákat indokolja az expontterv idő­beni teljesítésével. .. S igaz a fordítottja is. Aligha vernek visszhangot a szavak, ha csu­pán az országosan igiaz, de a helyi tényekkel össze nem ve­tett dolgokat közlik. A jöve­delmek növekedését méltatná ott, ahol két esztendeje nem fizettek nyereséget, s a bér- fejlesztés is minimális volt, aligha nevezhető szerencsés­nek. Ám arról beszélni, amel­lett agitál,ni, hogyan lábalhat­nának ki a bajból, milyen teendők építenek utat ehhez: az ésszerűség fölismerése, okos agitáció tehát, amely meghallgatásra talál, s cse­lekvésre serkent. A lépcsők egymáshoz il­leszkedő fokozatok. Azok az agitiációik esetében is. A jó illeszkedés, a hézagok kikü­szöbölése, az országos és a helyi kérdések egészséges arányának meglétes e, a célra­vezető módszerek, eszközök megkeresése a pártcsoportok, a pértalapszervezetek erejé­nek próbatétele. Az erő meg­van, ezer tény bizonyítja, Oko­san, ésszerűen élni vele, ez az amit napjainkban a változó körülmények, a megnőtt igé­nyek minden kommunista kö­zösség feladatává tettek! Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom