Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

I Képernyő előtt NulhnuUa — avagy vereséget jelző döntetlen Napjaink if irtana** Sohn olyan kevés és mér- tekUcrto előzetes nem jelent még mag a Magyar Rádió és Televízió szilveszteri műsorá­ról, mint az elmúlt, esztendő- ijen. Ez a szűkszavúság olyan bizonyos reményekre baton, ott bonmünket, hogy a „hall- ijatÄBmiak” kellemes meglepe­tés lesz a vége, a betetőzése. É reményt táplálta az év­záró műsomhétben napvilágot látott Null: nulla című műsor- előzetes is. amely arról tuda­tott, hogy szilveszteri szóra­kozásunkat a Rádió és a Tele­vízió ezúttal közös vállalko­zásban oldja meg. Nem vi­tt»: a Rádió szilveszteri prog­ramja esztendők óta síziporká- zőbb. szellemesebb, színvana- asabb, mint a nála jóval na­gyobb technikai lehetőségek­kel. 'bíró Televízióé. A „ve­télkedő'’ lsét játékvezetője: Szepesi György és Vitray Ta­más neve is minőségi garan­ciának tűnt, hogy jól töltjük az óévbúcsúztató, újévnyitó éjszakáit — nemkülönben az ismerhetett szerkesztők, írók, közreműködők népes tábora. A szerény haligaitásaal fel­fokozott várakozás azonban korántsem váltót‘a be remé­nyeinket; a rádiós gárda és egész műsora jócskán alatta maradit ömmaiga sok évi átla­gának, a tévéstáb pedig sem­mivel sem nyújtott többet a hagyományosan közepesnél. Így a szilveszteri vetélkedő címe valóban, találó, «őt te­litalálat: — null Mulla a nlé- zők. hallgatók soismilliós tá­borának csalódására y Maga a vetélkedő sem ha­tárolódott el kellő világosan egymástól; az egymást köve­tő számok gyakran ejtették zavarba a nézőit, a hallgatót: tulajdonképpen az adott pilla­natokban a rádiósoknak, avagy a televíziósoknak szur­kol-e? Különösen a műsor el­ső felében nyújtott, egymásra torlódó villám-tréfáik során. A műsor — mi más vezet­hette volna be? — Szepesi— Vitray egyéni labdarúgö-ve- tlélkedőjével indult, az első szellemesebb perceket egy Ady-paródia nyújtotta, majd a közismert tévésorozat, a Fó­rum, paródiája Pálfy József és Gedeon Pál, a ltot népszerű külpolitikai kommentátor köz­reműködésével, Hofi Géza je­lenete szintén aiz élvezetes percek közül való volt, Kabos László magánszámla viszont ezúttal sem volt mentes, bi­zonyos ízetlen szövegrészektől, nevezetesen, amikor a karaikó- szörcsöigi „téeszcsé”! elnöké­ről ejt néhány „keresetlen” szót, s megállapítja róla: ..olyan ember az, minit a ke- zesbiárány. Annyi esze van”. Az effajta (körúti humorizá- lásniak nincs helye egy orszá­gos nyilvánosságnak szánt műsorban, de semmiféle kö­Kellemes meglepetés A Zagyvarónáról Cereden keresztül Zabarra, illetve Szilaspogonyra vezető út nem tartozik a legjobbak közé, sőt... Különösen az elmúlt nyáron minden gép­kocsivezető félve tért erre az útra, mert nem tudta, melyik pillanatban kap ten­gelytörést a sok kályu jó­voltából. A tavaly téli fel­fagyások ugyanis az eddig is szörnyen rossz utat még elviselhetetlenebbé tették. A június 30-ra, majd július 30-ra ígért rendbetétel vé­gül is november végére va­lóban megtörtént. Karácsony első napján Pestre indultam gépkocsi­val. Erős balsejtelmek kö­zött hajtottam fel a hegyre, mert eszembe jutott, hogy tavaly ugyanezen a napon a magas hóval fedett és meg­fagyott úton alig lehetett közlekedni, a havat nem ko- 'orták el, szórásról álmodni sem lehetett. Kimondhatat­lanul jóleső érzéssel tapasz­taltam, hogy az útról pom­pásan eltávolították a havat, a kanyarokban nagyszerűen felsalakozták. Könnyedén, minden baj nélkül lehetett haladni. Sőt, még az is hoz­zá tartozik a valósághoz, hogy lényegesen jobbak voltak itt az útviszonyok, mint Salgótarján és Hatvan illetve Budapest között, ahol bizony sehol sem salakoz­ták, helyenként még a ha­vat sem takarították ed. Megérdemli a Ceredvöl- gye Tsz, hogy az említett út­szakasz remek karbantartá­sáért a Cered—Salgótarján között közlekedők nevében is köszönetét mondjak. Lel­kiismeretes munkájuk ered­ménye, hogy az idén bizo­nyára nem kell majd nagy kerülővel, Pétervásárán át közlekedni. Elismerés Illeti Cered köz­ség Tanácsát is, mert időben jelezte, hogy az út téli kar­bantartását olyanokra bíz­zák, akik feladatukat való­ban teljesitik is. Mint a C§- redvölgye.Tsz. Dr. Bártfay Miklós Cered n i KOSSUTH RADIO: 4.33: Haj­naltól reggelig... — 8.05: Műsor- ismertetés. — 8.15: Mit üzen a Rádió? — 8.S0: Willi Wolfgramm liawalgltár-együttese játszik. — 3.01: vadon nótt gyöngyvirág. — 3.21: Rádíóbörze. — 9.29: A hét Bartók-műve. — 10.05: Hans San­dig: Séta »z állatkertben. — 10.40: Szimfonikus zene. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.17: Miskolci Csóka Béla népi zenekara játszik. — 13.45: válaszolunk hallgatóink­nak. — ii.oo: Édes anyanyelvűnk. — 14.06: Dalok. — 14.26: Magyar füvószene. — 14.34: A nagy két­szívű folyón. — 15.10: Hajóút há­rom kontinens körül... — 15.45: ■Siegfried Wagner: A medvebö- rös. Nyitány. — lí.oo: A világ- gazdaság hírei. — 16.05: Ilernád melléki népzene. — 16.22: A vá­ros nagyüzeme. — 16.42: Andor Éva és Korondy György operett­dalokat énekel. — 16.58: Hallga­tóink figyelmébe! — 17.05: Kül­politikai figyelő. — 17.20: Lemez- múzeum. — 17.45: Egy közü­lünk. . . — 18.03: Húszas stúdió. Különleges tudakozó. — 18.58: Hallgatóink figyelmébe: — 19.23: V Rádió Kabiirészinhftza. Janu­ári bemutató a 6-os stúdióból. — 22.13: „Na maszkar India.” Cen­tenárium a színpadon. Bőgős László útijegyzete, I. — 22.25: Bencze Márta és Bakacsi Béla énekel, a Deutschlandsender eszt- rádzenekara játszik. — 22,55: Pet- rovics Emil: Cost la guerre. Egyfelvonásos zenedráma. PETŐFI RADIO: 9.05: Népdalok, néptáncok. — 8.40: Bolgár mű­vészek operafelvételeiből. — 9.00 —10.00; Ezeregy délelőtt. A Gyer­mekrádió órája. — 10.00; A zene hullámhosszán. — 12.00: Beetho­ven. müveiből. — 13.03: Művelő­dés és gazdaság. — 13.20; Ope- rafelvételak a század első felé­ből. — 14.00: Kettőtől ötig... A Rádió kívánságműsora. — 17.00: Ötórai tea. — lg 10: Ha még nem tudnál — ig.40: Üj könyvek. — 18.43: Holnap közvetítjük... A Magyar-vonósnégyes hangverse­nye. — 19.03: írj. * Magyar! Imre népi zenekara játszik. — 19.26: Rádióreklám. — 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. A Magyar Allamt Hangversenyzene­kar hangversenye. Kb.: 21.40: Nőkről nőknek. Kb.: 22.10- Mari­ra grófnő. Operettrészletek. _ 2 2.30* A hét Bartók-mtíve. — 23.13: Verbunkosok, nóták. BESZTERCEBÁNYA: 17.55: Te­lesport. — 18.25: Füvószene, — 13.00: Tv-híradó. — 19.30: 50 éves a CSKP. — 20.00: A réz­gomb. Tv-kémfilmsorozat, rész. NÓGRAD — 1971. január 4., hétfő zónáéig előtt, ment durván sér­tő és kártékonyán általáno­sítható hatást válthat iki szá­mos, a falusi viszonyainkat nem ismerő nézőből, hallgató­ból. Máig akkor is, ha csu­pán fiktív helyről és fiktiv személyről e&ífe szó. Ami a vUlámtréfa'-vetélke­dőt Illeti, mind a rádió, mind a tévé oldalán — és egymás­sal ikevened/ve is —. akadt né­hány szelfames pillanata a tréfacsiná'.óiknak, mint példá­ul az Osztálytársak (első pá­ciens), a Texasi kocsma, a Randevú, többségük viszont a szokványos átlagon mozgott, vagy olyan szakállas” ötlet volt, minit amit néhány nap- nial korábban messze szipar- kázábhan oldott meg, egy francia film. Az alapötlet va­lahol már a moUére-1 kar színpadain is fel-felbukkant. Az: ha nevelt lányomat apám veszi feleségül, akkor tulaj­don apám a saját vejem lesz-e, avagy én leszek apám apja. esetlegesen születő gyer­mekünk unokéim-e, avagy testvériem? A variációs lehe­tőségek kttogyhatatlanok, de a szilveszteri műsorban erőlte­tettelek és érdemen felül, időn túljátszottnak hatottak. Min­demellett a „legújabb kőid szerző” semmi újjal nem dú­sította ae öreg témát. A műsor lapálya és teljes zűrzavara Szepesi—Vitray „mennybemenetelével”, az er­re épített „kiváltási” bonyo­dalommal kezdődött. De min­den süngós-forgás. rohangálás ellenére a nézőt-hallgatót ea időtől enyhe álmosság kör­nyékezte, ami ellen már eliég kévé® eredménnyel próbálták teljes szórakoztató eszköztáru­kat „bevetni” a szereplők. Egy-egy pillanatnyi felvilla­nás főképp a szellemesen, né­hol csípősen komédiázó Hofi Gézát, Horváth Tivadart, Ki- bédi Ervint, Psota Irént di­csérd. Akik a Null nullát követő Szilveszteri randevút még vé­gig bírták, azok voltak igazi nyertesei a Szilveszter-estnek. A párizsi Moulin Rouge mű­sora színvonalának nagyvona­lúságával aiz alkalomhoz mél­tón káprázatosat nyújtott min­den számában. Valahogy nekünk is így és ilyent kellett volna. De a® 1,45-kor kezdődött Táncoljunik-nál — azt hiszem — már vaitamennyien édesd-e- dien aludtunk. így bizony a Null:nullán való csalódásunk a Rádió és Televízió vereségét jelző eredmény. (barna) Áz ismeretien rongáióhoz MOST, BOOT jubilálsz, hi­szen épp tizedszer törted öez- sze a kiszemelt utcai telefon újra meg újra megjavított hallgatóját, hadd szóljak hoz­zád néhány szót. Tudom, amit teszel, nem személyes hírnév­ért teszed, nem vársz nyilvá­nosságot, elismerést, sőt, bi­zonyára e névtelenül neked címzett sorok elől Is mene­külsz, mondván,, úgysem ér­tünk mi téged. Pedig hidd el, értünk. En­gedd meg, hogy bizonyságul, elmondjak egy személyes pél­dát. Jó néhány évvel ezelőtt társadalmi munkára mentünk osztálytársaimmal az egyik alföldi faluba. Azt a felada­tot kaptuk, hogy bontsunk le egy rozoga istállót, Teteje már nem volt, csak három méter magas falai álltak még, Szerszámokkal egy-két napi munka. Nem tudom mór, kié volt az ötlet; ahányan vol­tunk, nekitámasztottuk a te­nyerünket a falnak és vezény­szóra ritmikusam meg-meg­nyomtuk. A masszív tömeg hamarosan megmozdult, len­geni kezdett, egyre széleseb­ben, végül ledőlt. Az Inga- mozgásban ös&zegeződött az erő. Nagy felfedezés' volt. Mámorosán mentünk egyik faltól a másikig és rombol­tunk. Tenyerünkben éreztük a kőbe épített hatalmas erőt. Azóta tudom, hogy a masí­rozó katonák ritmikus lépted a legszilárdabb hidat is le­dönthetik, ám úgy érzem az ilyen sikernek sosem tudnék örülni. Az asz istálló használ­hatatlan volt. útját állta az újnak, építettünk, amikor romboltunk. De a híd. amíg járhatunk rajta, nélkülözhe­tetlen kincs. hasznos része életünknek Nagy különbség az, hogy min próbálja az em­ber az erejét. Te nem válogatsz ennyire. Sok ezer órányi emberi erő­feszítésnek egyetlen markolás­sal, csapással, lódítással föléje kerekedni, ez téged mindig mámorít. Azt mondod, szüksé­ged van sikerélményre, te is csak arra vágysz, mint mind­annyian, hogy kezed nyoma rajta maradjon a világon. Azt mondod: igaz. nem lehet akár­hogy telefont csinálni, de le­törni sem lehet akárhogy, s van olyan nehéz eltalálni a villan,yégőt. mint feltalálni. Mindez igaz lehet, buzgal­madnak mégis súlyos szépség­hibája van. MINDENEKELŐTT; nem eredetiek az ötleteid. Csupán előjelet váltasz mások gesztu­sai előtt. A posta közkinccsé teszi a telefont — te szétve­red. A tanács padokat állít a parkba a pihenni akaróknak — te letöröd az ülőkét Újra festik a hidat — te lepüföHöd a festéket. Az Elektromos Művek fénybe borítja az éj­szakát — te kihajtgálod a vü- lanyégőket. Az ember kelle­messé, kulturálttá akarja ten­ni az életét — te kellemetlen­né. Az Ember lejött a fáról — te visszamászol. Miért nem játszod te is a mi játékunkat? Talán bosszant hogy ezt sem te találtad ki" Hogy nem leszel eredeti? Nyugodj meg, mi is csak örö­kösei vagyunk az építés vir­tusának. Mégis új és új le­hetőségeket találunk, hogy tegyünk valamit a civilizáció­ért, a magunk büszkeségére. Hogy gazdagabbá, szebbé le­hessük az életünket, a tiédet is. Találj ki te is hasznos dol­gokat. Annyi mindemre lenne még szükségünk. Lehet, hogy erre is van egy ellenérved; megpróbáltad, de belefáradtál a sikertelenségbe, nem vagy te zseni, és hálálj nehéz a munka. így igaz. Vi­gasztaljon, hogy a zseni is so­kat dolgozik a sikereiért, <3 is sokat fárad. Tudom, végül az is lehetsé­ges, hogy rongáló gesztusaid­dal vélt sérelmeket orvosolsz. Tégy le róla. Vizsgáld felül az érzéseidet. Az emberi ér­tékek iránti közönyösség ve­szedelmes állapot. Varsóban, s Európa sok-sok városában még mindig látni a nyomát annak a nagy „ron­gálásnak”, amit néhány évti­zeddel ezelőtt nagyon is is­mert tettesek hajtottak végre Mibe került, odasuhinitani a lángszóróval mindannak, amit évezredek alatt teremtett a* emberiség? Abban a lángban is jócskán benne lobogott a rombolás mámora. Pedig jó dolog békésen élni. egyetértésben, szépülő világ­ban. örülni a technika csodái­nak, a kultúrának, a divat­nak, s mindannak, ami köz- kincs, tehát úgy a miénk, hogy a tiéd is. Itt lenne már az ideje megszoknod, hogy nemcsak az a tiéd, ami egye­dül a tiéd EGYSZER TE IS lehetsz még érző ember, talán éppen szerelmes is És akkor törhe­ted majd a fejedet, hogy hol egy telefon, ami jó, amin fel­hívhatod a lányt, akit sze­retsz. s ha megbeszéltétek a randit, hogy. hova hívd, . me­lyik padnak nem törted még le a támláját, melyik esz­presszóban nem hasogattad még fel a kárpitot. Dozvald János Szép magyar komédia Balassi Bálint, a költő és Katona olyan alakja a magyar irodalomnak, aki feltétlenül megérdemli, hogy foglalkoz­zék vele a kései utókor. A film — mely Balassi éle­téről szól — mégis csalódást keltett­Tulajdonképpen nem is a történelmi személyről kívánt filmet forgatni Banovich Ta­más, hanem Balassi ür ügyén inkább a reneszánsz ember, típust és a magyar XVI. szá­zad hangulatát akarta, érzé. keltetni, megmutatni. A zava. 6 tényezők éppen a szándéknál, az eredetnél deríthetők ki. A film címe, az életút, a szereplők, az egyéb támpon. tok bizonyossá teszik a nézőt abban, hogy itt csupán Ba­lassi Bálintról lehet szó. An­na. Célia, Dobó Krisztina. Wesselényi. a közismert Ba. lassii-kalandok ezt sízugganál- iók nekünk. Mégis nylván- való. hogy általánosabb a szándék; a korról, a kor köl. tőjéről van szó, a magyar költő sorsáról, aki idegenben elismeri. mcsoeo»UH .nuvoaz iöueuie, mégis unuou a tio- zumous u'jiiuan varja a tra­gikus iialait. a keiues az; ha megma. raanait a mm alkotói a Konk­rét mujteoa-sorsnal, kmasz- naijak azokat » drámai le- netusegekei. amelyeket ez a kvi. szazadocu* oly tipikus éieipaiya kínai, vajon nem tuQunk-e jobban következtet­ni a tipikusra, mint így? A filmben ugyanis eltűnnek áz igazi KoruiiKiusok. Az epizó­dok zöme megáll a kifejlet előtt. Balassi áramain nem bontakozik ki. A müveit néző bosszanko­dik a megkoi dicseken, a ke­vésbé tájékozott jóformán semmit nem ért. sincs ki az a néha előkerülő költőtanonc Rimay János, a vers-utalásokat nem érzi uta­lásnak, s az egész Célia-kap­csolat előtt értetlenül álL Kinek készült hát ez a film? A magyar reneszánsz képe viszont megvalósult a film­vásznon. A művelt, sze­szélyes, féktelen, harcoló és ölelkező reneszánsz- emberről is kaptunk in. formációkat. A színészek játéka segíti az atmorzféra- teremtést. Sztánkay István tömzsi magyar ura életerős, hihető figura. Beata Tyszkie- wicz Annája, Gyöngyössy Katalin Céliája az az Anna és az a Célia. akit a Balassi- versek ismeretében elképze­lünk. Kende János kitűnő operatőr, Garaj Gábor költő pedig jól bánik a dialógu­sokkal. Nem az ő nibájuk, hogy a néző hiányérzettel távozik a moziból. "Tann forene Megijedt » táppénzcsaló Daráhatnának... Sokan panaszkodnak Balas~ sagyarmaton a Palócföld Ter­melőszövetkezet darálójára, ameiy már hónapok óta nem működik. A daráltatni aka­róknak a terményt ki kell vin­ni a négy kilométerre levő Nyírjespusztára, a téeszmajor- ba, de magánosok ott is csak a hét egy meghatározott napján, és meghatározott ideig darál- tathatnak. A balassagyarmati­ak kérdése: mikor oldódik meg e gondjuk, mikor javít­ják meg a városban levő da­rálót?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom