Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

Hatvanöt asszony gondja Az asszonyok hívtok meg, vegyek részt azon a gyűlésen, amelyet a salgótarjáni öblös- üveggyár exposjt csomagolójá- han hívtak össze. Nagyon fon­tos dolgokról lesz szó — mond­ták — a csomagoló mindéin egyes dolgozóját érinti. Igazuk volt. A gyűlésen va­lóban olyan gondokról esetit szó, amelyeknek megírása mindenképpen időszerű. Fő­képpen, mert érdekes tanul­ságokat lehet levonni belőle. Hatvanöt asszony minden­napi munkája, a fizetések ala­kulása, az oly’ sokat emlege­tett munkahelyi közérzet — talán ezek voltak a legtöbbet elhangzó szavak csütörtökön délután, az exportcsomagoló- bam. Az asszonyok nem fu­karkodtak a hozzászólásokkal, őszintén, sokszor a kelleténél talán egy kicsit indulatosab­ban is mondták el, ami a szívüket nyomja. A válaszo­kat Földi Jenő üzemvezetőtől várták. De ott volt a gyűlé­sen Molnár Sándor párttit­kár és Gordos Tibor, a mű­helybizottság titkára is. Miért kevés » fizetés 7 Az exportcsomagoiőban fel­gyülemlett problémák nem új keletűek. Hosszabb ideje baj van a fizetések alakulásával, az asszonyok keveslik a borí­tékok tartalmát — Akármennyit dolgozunk, nyolcvannégy—nyolcvanöt százaléknál többet nem bi­tiünk elérni —, szól közbe az egyik asszony. Több mint har­minc éve dolgozom az üveg­gyárban, és ezerháromszáz fo­rintnál többet nem viszek ha­za. Nem tudom mi az oka, hogy nem tudjuk megtermel- ai a száz százalékot. De van­nak közöttünk, akik még ezt az összeget sem érik él, ezer— ezerszáz forintért dolgoznak. — Exportcsomagolók va­gyunk — veszi át a szót An- dóné, az egyik csoportvezető. Tehát fontos, amit csinálunk. Ha hibázunk és selejtes áru megy külföldre, jönnek a rek­lamációk. A gyárnak se jó, ne­künk se. Betanított munkások vagyunk, az is igaz, nem is kívánunk kétezer forintot. De mostani bérünket nagyon ke­vésnek tartjuk. Amikor a normákról esik szó, mintha dar ázsf ősziek be nyúlnánk. — Asszonyok, értsünk szót — mondja az üzemvezető. A mostani normák közel tíz­évesek. Azóta nem egy átszer­vezés történt az üzemrészben, többször átalakították a brigá­dokat. Dolgoztak kiscsoport­ban és összevont brigádban, amíg kialakult a mostani cso­portbeosztás. Alig egyéves ilyen formájában a csomagoló. Két dolog bizonyos. Az átlag- keresetek ezerkétszáz forint körül vannak, a bérek nem nőttek, hanem valamit csök­kentek. A másik, hogy fel­szaporodott a dolgozók létszá­ma. Már többen vannak a cso- magolóban mint kellene. Di­vat lett itt dolgozni, mindenki a csomagolóba kéri a felvéte­lét, nem akarnak máshová menni, ahol pedig esetleg töb­bet kereshetnének. A másik oldal 7 A megállapított norma az üzemben sehol nincs kifüg­gesztve. Ezt joggal kifogásol­ják az asszonyok. De a gon­dokat és megoldásra váró problémákat vizsgálva nem szabad megfeledkezni arról a bizonyos másik oldalról sem. Tudniillik arról, hogy baj van a munka intenzitásával, az idő kihasználásával Gyakran előfordul, hogy ho­mokos, piszkos poharak, üve­gek kerülnék be a csomagoló­ba. Ez nyilván többletmunkát jelent a törölgetőknek. A gyű­lésen szóvá is tették. — Nem mindegy, milyen áru jön föl — veszi át a szót az egyik asszony. Munkaigénye­sebb-e vagy kevésbé. Sokszor nincs időben doboz sem. Ilyen­kor félre kell tenni az árut, aztán megint kézbe venni, amikor megérkeznek a dobo­zok. — Senki nem kívánja, hogy a többletmunka az itt dol­gozó asszonyok keresetének ro­vására menjen, —, szól közbe ismét Földi Jenő. — Rendelet van arra, hogy írásban szá­mon tartsák a csoportvezetőik ezeket a perceket és összesít­ve rávezetjük egy utalványra. Sok kicsi sokra megy, egy hónapban ez is pénzt jelent. A tárgyilagosság megkíván­ja, hogy szó essék a késések­ről, arról, hogy egyesek előbb abbahagyják a munkát. Arról is, hogy ne üres asztal várja a váltóműszakot. Ez az, amit ne­hezen tudnak megérteni az asszonyok. Ha a váltótárs munkakezdéskor még kényte­len fölrakni a poharakat, azzal idő megy el. Ezt meg kellene már végre érteniük az export­csomagoló asszonyainak, mert az időpazarlói;, a közös kereset rovására megy. — A csoportvezetők felada­ta az is, hogy számon tartsák, ki, hogyan dolgozik — tette hozzá Molnár Sándor. Egye­lőre félnek kimondani, ha va­laki rosszul dolgozik. Harag, sértődés lenne belőle — tart­ják, és inkább igazat adnak mindenkinek. Az ilyenfajta népszerűségnek nincsen helye. Azzal mindenki egyetért: any- nyi pénzt kapjon, amennyit megérdemel, ahogy dolgozik. Aki kevesebbet ad, az keve­sebbet is kap. Ez egyre in­kább nyilvánvaló. Amit tenni kell Tennivaló bőven akad, a gyár vezetői is véget akarnak vetni az itt kialakult visszás helyzetnek. Varga Gyula igaz­gató elmondotta; kiadta az utasítást a munkaügyi osztály­nak, vizsgálják felül a normá­kat, béreket. Az üzemvezető megígérte, hogy mielőbb kifüggesztik a normákat. A teljesítményele alapján módosítják a százalé­kos bérbesorolást, hogy min­denki valóban azt kapja pénz­ben, amit nyújtani tud mun­kában. A brigád vezetők köte­lesek a dolgozók kiesett mun­kaidejét számon tartani Bár nem könnyű feladat, de sort kell keríteni a megduzzadt létszám csökkentésére. Vala­miként rendezni kell a fűtést is, mert hidegben dolgozni nem lehet, ebben igazuk vsat az asszonyoknak, A gyűlés, véget ért. A dél­előttösök hazamentek, a dél- utánosok munkához láttak. Az asszonyok meghívással bú­csúztak. Egy-két hónap múl­va, március közepe táján is­mét szívesen látnak az export- csomagolóban. A meghívást el­fogadtam. őszintén remélem, hogy akkor már megváltozott körülményekről számolhatok be. Csata! Erzsébet A pásztói pártszervezet sokrétű munkája A PÁSZTÓI községi párt­alapszervezetre a „leg”-szócs- kát kell használni. A járás legnagyobb községi alapszer­vezete, összesen 74 tagot szám­lál. Itt legtöbb az 1945-ös párt­tag, ugyanakkor a legtöbb nyugdíjast is itt tartják szá­mon. Összetételében is a leg­változatosabb. A párttagok között van háztartásbeli, ta­nácsi, szikvíztizemi, közmű­ipari dolgozó, de ehhez az alapszervezethez tartoznak a bíróság, a vízmű, a bölcsőde, a kézműipari vállalat dolgo­zói és a kisiparosok is. — Ez az összetétel rendkí­vül sokoldalú, árnyalt mun­kát igényel a héttagú vezető­ségtől — vélekedik a beszél­getés során Szabó István, az alapszervezet párttitkára, aki „civilben” a pásztói járási ÁFÉSZ politikai osztályának a vezetője, s 25 esztendeje dolgozik ezen a helyen. — Igaz, havonta hat napot füg- getlenítés alapján kapok a cégtől az alapszervezeti mun­ka végzésére, de az emberek, párttagok és pártonkívüliek tudják, hogy ajtóm mindig nyitva áll előttük. Így hát sokan felkeresnek itt is' ügyes­bajos dolgaikkal. Bevallom őszintén, ennek nagyon örü­lök. Nem a személyem iránti bizalmat, hanem a pártba ve­tett hitet látom ebben. És ez így is vatí rendjén. Szabó Istvánt most már a második ciklusban választot­ták az alapszervezet titkárá­vá. A tények bizonyítják, hogy megérdemelte. A tagok mondották el, hogy az 1966- os évben még aligha lehetett pártéletről beszélni ennél az alapszervezetnél, ma viszont — a tagok fogalmaztak így — él a pártszervezet Pásztón is. Munkájukról érdemes né­hány dolgot feljegyezni. Az alapszervezet munkaterv sze­rint dolgozik. Hét pártcso­portot hoztak létre, területi elv alapján, hogy jobban össze tudják fogni az alapszervezet tagjait. A csoportértekezlet. a vezetőségi ülést és a taggyű­lést — tervüknek megfelelően — rendszeresen megtartják. — Üjszerű munkánkban, legalábbis megítélésünk sze­rint, a párttagok megbecsülé­se — folytatja a beszélgetést Szabó István titkár. — Párt­tagjaink tették szóvá, hogy mivel a kisebb üzemekben nincs alapszervezet, s hozzánk, a községihez tartoznak, ho­gyan érvényesül a párttagok megbecsülése. Vezetőségi ülé­sen is megvitattuk ezt Hatá­rozatot hoztunk arra, hogy levélben felkeressük párttag­jaink üzemeit, intézményeit, amelyben beszámoltunk arról, hogy X. v^gy Y. milyen párt- munkát végez, ugyanakkor ér­deklődtünk az üzemben vég­zett mupkája iránt is. A ket­tőt összevetve mint alapszer­vezet, tettünk is javaslatot kitüntetésre, jutalomra. Az eredmény várakozáson felüli volt. Az érintett 18 pártta­gunk közül 18-nál megértés­re talált javaslatunk. A RENDSZERES pártélet a pártépítési munkában is gyü­mölcsözően jelentkezik. Hosz- szú éveken át nem vettek fel új tagokat az alapszervezet­be, de most az utóbbi két évben 8 új párttaggal gyara­podott a létszám. Közülük há­rom nő van. Ügy érezzük, hogy ez a munkánk találkozik a Köz­ponti Bizottság elmúlt év ele­jei határozatával, ami a .nőkre is, a fiatalokra is vonatkozik. Természetesen itt sem állunk meg, tovább folytatjuk ezt a munkát. Van ebben a község­ben még sok nő és fiatal, akik érdemesek arra, hogy tagjai legyenek ajapszerveze- tünknek — vélekedik a párt- titkár. Vajúdó gond volt éveken át az alapszervezeti pártoktatás megszervezése a pásztói köz­ségi alapszervezetnél. Ma már arról számolhatunk be, hogy megszervezték az önálló po­litikai oktatást, s ha csak 12 fővel is, de ebben az oktatá­si évben már megkezdődött a tagok politikai továbbképzé­se. — Ahhoz, hogy egyre töb­bet találkozzunk az alapszer­vezet tagjaival, új módszer­hez folyamodtunk — folytat­ja a beszélgetést Szabó István. Megszerveztük az úgynevezett fogadónapokat, ahol a titkár és a vezetőségi tagok felvált­va vesznek rés2t Azt tapasz­taltuk, hogy nemcsak a párt­tagok, hanem a pártonkívü­liek is nagy számban jönnek el hozzánk tanácsot, vagy se­gítséget kérni ügyes-bajos dolgaik intézésében. Egy_ kis epizódot elmesélek. Idősebb néni keresett fel, s azt mond­ja: igaz, hogy maga intézi az emberek dolgait? Na, akkor nekem is van bajom, ha tud segítsen. — Segítettünk! A pásztói községi pártszer­vezet életéből sok minden került a jegyzetfüzetbe. Az például, hogy a pártcsoport- bizalmiak, a vezetőség tag­jai rendszeresen részt vesznek a község valamennyi rendez­vényén. Ott vannak a fiatalok között, a vezetőség egy tagja külön is patronálja az' ifjú­sági szervezetet. A határozat­nak megfelelően nőfelelőst is választottak, mert ha valahol van mit tenni, akkor éppen a nőkre vonatkozó párthatáro­zat megvalósításáért van! Feljegyeztem azt is, hogy nagy-nagy szeretettel gondos­kodnak az idős párttagokról- Legutóbb összehívták az öre­geket, a betegeket otthonuk­ban keresték fel, s kisebb ajándékcsomaggal kedvesked­tek a munkában elfáradt em­bereknek. — MOST KÉSZÍTETTÜK el idei munkatervünket — szól Szabó István párttitkár. Ab­ban sokoldalú, differenciált munkát határoztunk meg a vezetőségnek, a taggyűlésnek egyaránt. Legfontosabb fel­adatunk a X. kongresszus és a megyei pártértekezlet hatá­rozatainak végrehajtása. Ki­emelkedik majd munkánk­ban a nőkre és az ifjúságra vonatkozó határozat megvaló­sítása. Ugyanakkor felada­tunk a jövőben is a tagépí­tő munka, a pártoktatás szer­vezése és még számos más fel­adat. Meggyőződésem, hogy ez az alapszervezet valóra is váltja az eléje tűzött felada­tokat Bizonyítani akarjuk, hogy ez a pártszervezet vá­lóban él! Somogyvári László Szolgáltatóház épül Pásztón, közel ötmillió forintos költséggel. Az épület emeletén lakások lesznek, a földszinti részben pedig Gelka-szerviz, fodrászat, kozmetika és több hasonló szolgáltató részleg kap helyet Fotó: Céhmester Erzsébet A Káma-parti óriás „Káma-partá változások” címmel adnak hírt a moszk­vai lapok a kilencedik szov­jet ötéves terv gigászi léte­sítményéről, a Káma-partí autógyár építéséről. Az üzemóriás elkészülte után, 1974-ben évi 150 ezer teher­autót fog gyártani. Az építkezés az új eszten­dő kezdetén teljes lendület­tel megindult. Megkezdődött már az au­tógyári hőerőmű építése, le­rakták a szerelőműhely be­tonalapját, s kezdenek kiraj­zolódni a jövendő gyár ön­tőműhelyének körvonalai is. A tervek szerint néhány év múlva a Káma-parti vá­ros lakóinak száma félmil­lióra növekszik. Az utcáit 100 méter szélesek lesznek, a városközpontot az üzem­mel összekötő úton 10 eme­letes lakóházak sorjáznak majd. (MTI) Űjból felhasználható olaj Az üzemi olajféleségek új­bóli felhasználására nagy je­lentőségű újítást vezették be az ország első vidéki Diesel­javító bázisában, a szombat- helyi MÁV-jármű javító ban. Darázs Károly műszaki szoci­alista brigádja olyan tisztító- és szűrőberendezést szerkesz­tett. amelyen átszűrve az egy­szer már felhasznált motor-. csapágy- és egyéb o’aj újból felhasználható. Természetesen nem az eredeti technológiai fázisban, hanem egy alacso­nyabb fokozatban, de így is sok tízezer forintot takaríta­nak meg. Ez egyébként a 12 tagú brigád 50. újítása, A tíz éve együtt dolgozó munkás- kollektívát újabb ötletéért megjutalmazták, (MTI) NEB-vizsgálatok Három fontos NEB-vizsgálat ellenőrzéseit végzik ezekben a hetekben a népi ellenőrök. A helyszíni vizsgálatok befeje­ződtek a megyei kereskedel­mi szervek áruellátási tevé­kenységével, valamint a kor­mány árpolitikai irányelvei­nek végrehajtásával kapcso­latban. a jelentés hamarosan NEB-üiés elé kerül. A népi ellenőrök tájékozódtak a vas­úti kocsik késedelmes kira­kásával kapcsolatos gondok­ról is. Ugyanakkor részlete­sen vizsgálják a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak adó. rnanyázásának problémáit, va­lamint a már végzett ösztön­díjasok foglalkoztatásának helyzetét. Üvegáruk műanyagban Tetszetős csomagolást kap­nak ebben az évben a salgó­tarjáni öblösüveggyár egyes termékei, amelyeket így teljes biztonsággal megvédenék a szállítás és raktározás közbeni károsodástól. A múlt évben a gyárban tartott csomagolási bemutató eredményeképpen az idén bevezetik a műanyag­fóliás kartondobozos csomago­lást. A kartondobozokat át­tetsző műanyagfóliával lég­mentesen lezárják, így az üveg­áruban az ütődés nem tehet kárt és por sem éri. Ugyan­akkor a korszerű csomagolás révén az áru az üzletek pol­cain vonzóbb külsőt ölt. ami­vel nagyobb kedvet támaszt a vásárláshoz. NÓGRAD — 1971. január 19., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom