Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Pintér István Boldog új évet kívánok’ Es gratulálok. Igazán remek ül viselkedett mindenki az éjiszaka. Az ünnepi percekben sem feledkeztek el róla, hogy az elért eredményeket tovább kell szilárdítani. Márpedig tavaly elértük, hogy az alkoholfogyasztásban már a kilencedik helyen állunk a világban. Hat nem szép eredmény ez egy kicsiny és szegény országtól, a mai bor- és konyakárak mellett, nem szólva a pezsgőellátás nehézségeiről? Lám, lám: tud a magyar, ha ■ nekddurálja magát. Ha a helyzet úgy kívánja, új esztendő napjától szilveszterig bírjuk az iramot. Mert iszik a magyar, ha bánata van, s leöblíti, ha öröm éri. Vannak, akik-azért isznak szilveszterkor, mert elegük volt az óévből. Vannak, akik azért isznak, mert mindjárt itt az új év amitől sokat várnak. Hogy mit? Hát bort, búzát, békességet. • Amiből, ha jól meggondoljuk, ' akadt 1970-ben is, ha nem is any- nyi, mint szerettük volna Borból és búzából az időjárás miatt, amit szabad és szoktak is szidni. Békességből pedig az imperializmus miatt, amelyet szabad szidni, s ugyancsak szoktak.. A szilveszteri és újévi népszokások abban a régi reményben gyökered znek, hogy ha az év első napja az embernek békességben telik el, az egész esztendeje így lesz. Kívánjuk, hogy ez a hit Indokí'iában is beteljesedjék. Épp úgy hallgassanak a fegy verek egész esztendőben, mint új év napján. Magunknak pedig a békességhez, amelyet meet már több mint negyedszázada sikerült megőriznünk, kívánunk még több bort és búzát. Mert új évkor eMbrándozik a magyar: de jó lenne másképpen, szebben, jobban élni az új esztendőben. Hogy hogyan ? Hát például úgy, ahogy a maszek. Dől hozzá a pénz, öröklakást vesz magának, autója van, a Balatonnál a Marinában nyaralhat, belföldi létére, márpedig az a külföldiek számára sem olcsó mulatság. Szóval, van naiv, akik szerint így kell élni és kész. De vannak ellenvélemények is. Kik hangoztatják ezeket az ellenvéleményeket? Természetesen azok, akik úgy élnek, ahogy mások szerint élni kell. Vagyis a maszekok. A maszekok szerint az élet csupa gyötrelem. Folyton a nyakukra jár ai adóhivatal. És hói engedheti meg magának egy maszek, hogy hónapokig egészségesen betegeskedjék, mint az állami dolgozó? A maszekok elégedetlenek, szerintük nem így kell élni, hanem másképpen. Némely maszek szerint csakis úgy mint a színészek, írók, újságírók s egyéb mezed hadak, szóval a szabadfoglalkozásúak. Mert ugyebár egy színésznek nem kell reggel hat órakor blokkolnia a Nemzeti Színháznál, van havi fizetése is, az összes szociális juttatásokkal, de azért reggel hatkor kknehet a filmgyárba, A sportolóik életét valóban sokan irigylik, s azt hangoztatják, hogy nagyszerű dolog, ha valaki rrár fiatal korában gondtalanul élhet. A vezetők lesik a kívánságait, mindent megkap, amit csak akar, s cserében semmi mást nem kell tennis, mint eredményeket felmutatnia. Ezt az életet csak a sportolók nem irigylik, akik azt panaszolják, hogy a fiatalságuk tele van gondokkal, mert igaz, hogy van pénzük, de nincs egy szabad percük sem. Mert akii nem próbálta, nem is sejtheti, mi az sportszerűen hon felejtette a tomanadrág- ját, a középső nem tudja megcsinálni a számtanleckéjét, ami még nem lenne tragédia, ha az apja nem felejtette volna el régen, hogyan kell ál- törtet vegyes számmal szorozni, a legnagyobb gyerek pedig két-három darab százast kér, mennek kirándulni, mert a dolgozók gyermekeinek meg kell ismerniük a dolgozók hazáját. Szóval, nem így kellene élni, hanem valahogy másképpen. 1971? — Jó estét kívánunk, az adóhivataltól jöttünk a szinkronba, elmehet a tvbe, a rádióba, szóval úgy dolgozó, hogy maszek, illetve úgy maszek, hogy dolgozó. És így aztán egy színésznek is van kocsija, öröklakása, s ő is nyaralhatna a Marinában, ha akarna, de ő nem akar, mert ő nyaralhat külföldön is, mert nem maszek, hanem művész, akinek tálcán nyújtják át az útlevelet. A szabadfoglalkozásúak tehát megbecsülésük szerint dolgozók, jövedelmük szerint maszekok. Vannak azonban olyanok is, akik szerint nem így kell élni, hanem másképp. A szabadfoglalkozásúak szerint a folytonos idegmunka feiőrli a szervezetet, a pihenésre nincs mód. mert akkor az ember lemarad, a közönség és ami még nagyobb baj. a minisztérium is elfeledkezik róla. Bezzeg a futballisták, azoknak jó, van az a napi két óra tréning, járják a világot, csak lenne meg a hozzá való eszük. Szóval, úgy kellene élni, mint a sportolók. élni. Nincs az az áldozatkész lány, aki miatt ne kellene meghozni azt az áldozatot, hogy lemond róla. A sportolók a tudományos kutatókat irigylik. Kétszer kettő az mindig négy, a logaritmustábla értéked sem változnak, s az atom szerkezete sem függ attól, hogy mivel töltötték az előző éjszakát. A technika emberei erre szerényen megjegyzik, hogy az élet rendkívül bonyolult, éjszakánként ki sem látszanak a szakfolyóiratokból, évekig keld foglalkozniuk valamivel, s akkor jönnek rá, hogy tévuta- kon jártak, ráadásul pedig a pénzügyi emberek állandóan kézzel fogható eredményeket követelnek a pénzükért, ami tulajdonképpen az állam pénze, de annál inkább, bármilyen furcsán is hangzik, na. Hogy ők mit szeretnének? A kutatás izgalmai helyett a családi élet békéiét. A családapák szerint viszont, amint hazamennek, a feleségük megint a kevés kosztpénz miatt panaszkodik. A kisebbik gyerek intőt hozott, mert ottPéldául úgy, ahogy faluin élnek. Csend van. Békesség, nyugalom. A baj csak az, hogy a falusiak azt mondják: ma már falun sincs nyugalom, betört oda a gép, de hol van az a komfort? Van persze, s egyre több ember, aki épít magának. Erre aztán a városiak azt mondják: hol van nekik módjuk rá, hogy fürdőszobás házat építsenek maguknak? A falusiak azzal érveinek: a városiaknak már régen épít az állam fürdőszobás lakásokat. És így tovább. Az idősebbek fiatalok akarnak lenni, mert könnyű a mai ifjúságnak. A fiatalok idősebbek, mert azoknak fiatalkorukban nagyobbak voltak a lehetőségeik. A nők férfiak akarnak lenni, mert azoknak elég egy műszak, a férfiak nők, mert azoknak mindenki udvarol, nekik viszont legfeljebb a munkaerő-gazdálkodási osztály vezetője. Megjegyzendő, hogy amikor tavaly megvizsgálták az ifjúság és a nők helyzetét, kiderült, hogy sem a fiatalok, sem a nők nem irigylésre méltók. Akármit is mutat az alkoholfogyasztás) statisztika, mi alapjában véve józan ország lettünk. Nem ártana persze, ha valamivel kevesebbet innánk — most, szilveszter más_ napján ezt biztosan sokan meg is fogadják —, mert nagyon rossz, ha a bor, a sör, a pálinka az ember fejébe száll. Még veszedelmesebb azonban a sikerektől megrészegedni. Nos, a X. pártkongresszus nagyon józan számvetést végzett. összegezte az eredményeket, megszorozta az erőket, elosztotta a jövő feladatait és kivont egy csomó rémhírt a forgalomból. Akik féltek, hogy csalódni fognak abban, hogy nem csalódnak, csalódtak, akik — a nagy többség — bíztak abban, hogy bízhatnak, bizalmat adtak és kaptak. Kiderült, hogy alapjában teljes az egyetértés a vezetők és a nép között. BÉKÉS EGYÜTTÉLÉST — Jenőkém, mit hordjak, minit vagy maxit? — Semmit. Viták azért még vannak. Például senki nem bírálja a kormányt azért, hogy nem emeli fel az adókat, viszont élesen kifogásolják, hogy nem emeli fel a napidíjakat. Nem vitatkozunk arról, hogy fel kell emelni a nemzeti jövedelmet, de vitatkozunk róla: ki emelje fel? Élesen megvetjük a haráosolókat, de nem tudjuk eldönteni, ki a harácsoló. Abban tulajdonképpen egyet is értünk, hogy az, aki munkájával arányban nem álló jövedelmet élvez. Ilyenformán nagyon sokan nagyon sok ember jövedelmét sokallják. De mutassanak nekem egyetlen embert ebben az országban, aki soknak tartja a saját jövedelmét? Olyanok, akik keveselltük, vagyunk egy páran. A feladat tehát: úgy osztani el az elosztandókat, hogy mindenki elégedett legyen. Azok is, akik ma az elégedettek közé tartoznak, s azok is, akik elégedetlenkednek. Mert nem vitás: a boldog élet titka az elégedettség. VÁLTOZATOS TÁJÉKOZTA TAS Jó, jó, de ki elégedett nálunk? AZ 1971. ÉV PÉNZÜGYI KÖLTSÉGVETÉS TEKVE... — Biztos jól szabott! Senkä, legkevésbé azok, akiknek mások szerint a leg- megelégedettebbeiknek kellene lenniük. Illetve, tulajdonképpen mindenki. Legfőképpen azok, akiknek saját maguk szerint a legnagyobb okuk van az elégedetlenségre. Hiszen mivel legyen az ember elégedett, ha nem azzal, hogy elégedetlen lehet? No, de egyelőre még őrizzük meg kicsit szilveszteri mámorunkat, és csak azért se hagyjuk elszállni az ünnepi hangulatot. És egyezzünk meg abban, hogy 1971-ben sok mindent másképpen csínár lünk mint 1970-ben tettük. Illetőleg: határozottan szögezzük le, hogy 1971-ben sem szabad a dolgoknak másképpen történniük, mint ahogy 1970-ben történtek. És aki ezt nem érti meg 1971 január elsején, majd talán megérti 1971. december 31-én. Most szépen kipihenjük magunkat, azitan végigdolgozunk egy évet. És remélhetőleg olyan fegyelmezetten és szorgalmasan, anogy mások szeretnék. És akkor talán úgy tudunk majd élni. ahogy mi. magunk szeretnénk. Szóval: boldog új évet!
