Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-10 / 289. szám
ítfv élnek a inonkAsesaládob Mintha egy népi együttes saólótáncosa lenne. Fekete, szogihaja, kackiás bajúsza van, arcvonásai határozottak és jellegzetesek. Harsányt István, a balassagyarmati kábelgyár fiatal szakmunkása. A Lenin szocialista brigád tagja. Huszonhat éves. A szakszervezet termelési és bértfélelőse. Ez óv májusiban kapta meg a Kiváló dolgozó jelvényt. Három éve nős, felesége a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepén dolgozik. Gyermekük még nincsen. Talán az anyagi lehetőségeik nem engedik meg. hogy a családot vállalni tudják? Hogyan. él ez a fiatal, gyermektelen munkáscsalád? — Én Borsod megyéiből, Ar- fó községből kerültem Balassagyarmatra — próbál néhány mondatban áttekintést adni életének alakulásáról, az utóbbi öt-hat év eseményeiről. — Ebbe a városba vonultam be katonának. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel. Amikor leszereltem, összeházasodtunk. Előbb visszamentünk a szülőfalumba. Azt gondoltam, hogy a régi, megszokott környezetben könnyebb lesz elkezdeni a közös életet. De csak kilenc hónapig maradtunk otthon, mert a féleségem a környéken nem tudott elhelyezkedni. A családalapítás idején a legtöbb a kiadása a fiatal házasoknak. Különösein azoknak, akik — ahogyan mondani szokták —, úgy kerültek össze, mint a kisüjjuik. Érthető, hogy az egyik fél, a férj fizetéséből nem tudták volna a házasélet megfelelő kereteit kialakítani. Visszajöttek Balassagyarmatra, ahol a feleség nemsokára elhelyezkedett a porcelángyárban. Hogyan alakult az életük a megyében? — A helyzetünk eleinte aem sokat javult — válaszol a fiatal szakmunkás. — Én másfél évig a Kábelművek budapesti központjában, dolgoztam. Ott tanultuk a szakmát. Ez év januárjában jöttem haza, amikor Balassagyarmaton is megkezdődött a munka. A két fizetésből már jobban tudtunk gazdálkodni. de az utazgatás, a különélés, bármennyire is takarékosan éltünk, sok pénzt elvitt. Amióta újra itthon vagyok, kezdünk egy kicsit fellélegezni. — Mennyi a család jövedelme? — kérdem. — Nekem általában 2500— 3000 forint a fizetésem. Feleségem 1600 forint körül keres a porcelángyárban. Olyan jövedelem ez, ami mellett egy-két, vagy akár három gyermeket i6 bátran lehet vállalni. Hogyan áll a fiatal házaspár a családtervezéssel? — Gyereket eddig nem akartunk, mert nem tudtunk volna megfelelő körülményeket teremteni a számára — mondja csendesen Harsány! István. Kérdő tekintetemre így folytatja: — Említettem már, hogy úgy kerültünk ösz- sze, hogy szinte semmink sem volt. Amilyen körülmények között most élünk, az nem alkalmas arra, hogy ott gyereket lehessen nevelni. Egy kis másfél szobás lakásban heten élünk. Ilyen zsúfolt lakás nem való egy apróságnak... Ezekben a mondatokban. rejtve a szavak mögött az is benne van, hogy egyáltalán milyen terveik és vágyaik lehetnek. Mint a fiatal házasok nagy részének, nekik is a legnagyobb gondjuk: a lakás. Inkább azt kérdezem meg, milyen lehetőségeik és kilátásaik vannak arra, hogy ez a gondjuk minél hamarabb megoldódjon? Arra számítottam, hogy keserű, tanácstalan vállrándítás lesz a válasz, de meglepetésemre nem ez történt. — Az üzem öt lakást vásárolt a városban — mondja. — Mi is azok között vagyunk, akik kapnak belőle. Igaz, tizenöt évig kell a gyárban dói- 1 gozni érte, de még így is megéri, hiszen, nem vagyok én vándormadár... Százötvenezer forint kamatmentes hitelt kapunk, huszonmyolcezret kell befizetni, az OTP harmincezret ad. A hitelből minden évben elengednek egy százalékot, i gyerekenként pedig további öt százalékot. Hogy mikor költözünk? Október elsején kellett volna, de egy hónappal elhalasztották. Azóta december lett, de még mindig nem készült el a lakás. Talán a hónap végén költözünk. — Még két kérdésem van. Ha a család létszámától is függ, hogy mennyit engednek el a kölcsönből, akkor szinte anyagilag is érdeaeltak abban, hogy kicsivel gyarapodjon a család. Mennyi gyereket szeretnének? S nehéz volt-e azt az összeget összegyűjteni, amit be kellett fizetni? — Egy gyereket, mindenképpen szeretnénk — válaszol. — A másodikat csak akÁUamosíláaolt Nógrád megvédem (1,) Az első munkaverseiij jHasriarorszásron Monográfia készül Nógrád megye története címmel. A IV. kötetben Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának lógja, a KB osztályvezetője a megye szénbányászatának, ipari üzemeinek államosításával foglalkozik. A kötetből közlünk részleteket t ,, pártba tömörült jobfaolA »ISgdőUd daÍ5 a politikai támadást gazdasági támadással párosította. Kétségbe vonta az MKP országos pártértekezlete határozatának, a fasiszták miatt lerombolt ország saját erőből való újjáépítésének lehetőségét. „Csak külföldi segéllyel lehet talpra állítani az országot” — hirdette nyíltan. A politikailag elmaradt kishitű embereket ezzel átmenetileg meg is tudta téveszteni. Annál is inkább, mivel 1946-ban a háborús pusztulás és a fokozódó tőkés spekuláció következményeképpen az infláció mind elviselhetetlenebbé, az ország gazdasági helyzete pedig szinte katasztrofálissá vált A salgótarjáni iparmedence gyáraiban, bányáiban — éppúgy, mint másutt — a magas beteglétszám, a sok hiányzás állandósult. Sok igazi munkás batyuzni falura ment hogy elcserélhető ingóságaiért élelmet szerezzen. A munkafegyelem tovább romlott. Az üzemek anyaggal, üres csillékkel, vagonokkal való ellátása akadozott. Ebben a kritikus helyzetben a párt- és gazdasági szervek vezetői a bányászok legjobbjaihoz fordultak. Kérték segítségüket, támogatásukat. Kell a szén — mondották —, mert Budapesten, csak a csepeli üzemekben 7000 fő nem dolgozhat a szén-, illetve áramhiány miatt. „Ha hamarosan nem kapnak szenet, akkor még 1200 dolgozót kénytelenek más munkára irányítani”,» a többi gyárban hasonló a helyzet. A felhívás hatására 1946 februárjában széncsata indult: az első munkaverseny Magyar- országon. A szénmedencék és a bányák páros versenyre hívták ki egymást. Tatabánya Salgótarjánnal, Dorog Péccsel kelt versenybe. A cél az volt, hogy március 15-re napi 2000 vagon szenet, május 1-re pedig napi 2500-at termeljenek. A salgótarjáni és tatabányai bányászok közül sokan — jutalomszén, illetve pénz ellenében — lemondtak az évi szabadságukról és példájuk követésére szólították fel a más medenceieket is. Emellett a kitűzött cél megvalósítása érdekében emelni kellett a létszámot, javítani a munkafegyelmet, s fokozni a teljesítményeket A széncsata nagy visszhangot keltett az egész magyar társadalomban. Nemcsak a több szén-, a jobb villanyáram-ellátás, hanem a vállalkozás hősiessége miatt is. A hősiesség miatt, amely jelezte, hogy a munkásosztályban van erő és akarat az ország megmentésére, a rettenetes gazdasági helyzet legyőzésére. A kormány március 3-ával felemelte a bányászok élelmiszer-fejadagját. Toborzás indult a bányák létszámhiányának csökkentéséért Jöttek is a bányákba dolgozni felnőtt munkások és a MADISZ-űatalok magadjai Az üzemek is küldtek önkéntes brigádokat vagonoknak szénnel való megrakására, a szállítás meggyorsítására. A széncsata sikeresen indult. A termetes* lm eleinte lassú ütemben is, de emelkedni kezdett. Sok nehézséget, értetlenséget fegyelmezetlenséget, lazaságot kellett megszüntetni. Többször megtörtént, hogy a hősies erőfeszítéseket tudatosan előidézett, vagy véletlenül, keletkezett akadályok zavarták meg. Legtöbb gondot az élelem-, a lábbeliellátás és s fizetések rendezetlensége okozta. A nagybá- tonyi üb. iratai között olvasható: „A. munkások hangulata kritikus: az élelmiszer késve étkezik, az is kevés, minősége kifogásolható”, 6400 kalória helyett 3622 kalóriát kaptak. Bakancsból 680 pár jött, de körülbelül, kétszer- annyi kellett volna még. Másutt — például Nemtiben, Mátranovákon — amiatt volt feszült a helyzet, hogy a bányászoknak a szénprémiumot nem fizették ki. Volt amikor a gazdasági, mozgalmi vezetők fegyelemre hívó kérése, bejelentése munkabeszüntetést váltott ki. A fáradtság és az ideges hangulat miatt két-három napra gyakran leállt a munka. A leállások esetenként 50—100 va- gonnyi kiesést okoztak. Az üzemek párt- és mozgalmi szervei gyűléseken, beszélgetéseken tájékoztatták a bányászokat az élért eredményekről, az ellátás megjavítására tett intézkedésekről. Nem engedték, hogy csüg- gedés, kishitűség, demagógia legyen úrrá az embereken, arra törekedtek, hogy a vállalkozást siker kövesse. A széncsata — minden nehézség' ellenére — eredményesen zárult. Elsősorban erkölcsi, politikai vonatkozásban. Az MKP felhívása nyomán megindult munka újból megmutatta, hogy a kommunistáknak jelentős befolyása van a bányászok között, s igazolta, a párt; helyesen fejezte ki a bányák dolgozóinak akaratát. Eredményes volt továbbá abban is, hogy a fizikai és műszaki dolgozók a feladat végrehajtása során közeledtek egymáshoz. A bányászok többségében megerősödött az a tudat, hogy szükség van a műszakiakra, ők viszont látták, hogy újszerű munka kezdődött, amely ledönti a régi szokásokat, megkötöttségeket. A széncsata kapcsán a nógrádi bányavidék napi 352 vagonos termelését május 1-re 557 vagonra emelte fel. Több bánya, s még több csapat teljesítménye elérte az 1943-as szintet. Az eredmény egyértelműen azt bízó- nyitotta, hogy ha az élelem- és a bányafa» ellátást, valamint a szállítást megjavítják — a termelés még tovább lesz emelhető. 1 IaLÁc magánvállalkozók kezén ® ™ UB szénbányászat válságba jutöfcfc — 1945 szeptember havában a termelés országosan 1748 vagon volt, ami októberre 16311 vagonra, novemberben pedig 1663 vagonra csökkent —, s ha nincs széncsata, az ország egész gazdasága összeomlott volna. A helyzet arra intett, ki kell venni a bányákat m tőkések kezéből. (Folytatjuk) „Oj halté**» Á KISZ a népművészetért Mindenütt Egy yard 91,44 centiméter: egy uncia 29,5737 köbcentiméter — feltéve, hogy az USA- ban használatos unciáról van szó —, angol mértékrendszerben ugyanez csak 28,4130 köbcentit jelent... Nem csoda, hogy a bonyolult átszámítáísok okozta problémák miatt még a hagyománytisztelő angolok is áttérőben vannak a metrikus rendszerre. Anglia szabvány- ügyi intézetének, a BSI-nek jelenleg az áttérés tízéves, 1968-tól 1977-ig tartó programjának lebonyolítása okoz gondot. Idén 75 százalékban befejeződik a metrikus mértékrendszerre való áttérés, s 1973-tól 75-ig ugyanez a szakterületeken is lezajlik. Indiában is nagy erőfeszítéseket tesznek a hagyományos Támogatják a háztájit A kairancslapujtői Karan csínén te Termelőszövetkezet vezetősége évről évre rendszeres támogatásban részesíti a háztáji állattartó gazdákat. Takarmányjuttatással és egyéb kedvezménnyel könnyíti a jószágok nevelését A tagok a közös gazdaságon keresztül értékesítik jószágaikat évente mintegy 50—60 állatot. Tavaly félszáz szarvasmarhát vásárolt fel a háztájiból a szövetkezet, több mint 600 ezer forint értékben. Az idén bizonyára ennél többet értékesítenek a tagok, mert már az év első felében felvásárolta a szövetkezet a tavalyi mennyiséget f méterben angol mértékegységek átállításéra — jellemző, hogy a metrikus rendszerre való áttéréssel foglalkozó kiadvány elé maga Indára Gandhi írt előszót. Az észak-amerikaiak hátrább állanak, náluk még csak az előkészítő tárgyalások folynak... kor merjük vállalni, ha anyagi körülményeink megengedik. A lakást be is kell rendezni. fizetni kell a törlesztő részleteket Az előtakaréko6- ság sem voflit könnyű, amíg összegyűlt a huszonnyolcézct forint. De azért nem kellett zsíros kenyeret enmd és foltos ruhában járni... Többet vásárolnak Az NDK-ban a világ lakosságának fél százaléka él; az ország nemzeti jövedelme ezzel szemben a világ jövedelmének 1,7 százaléka. Ez év első felébcif az NDK nemzeti jövedelme 5 százalékkal nőtt a múlt év megfelelő időszakához képest. A köztársaság ipara ez alatt a hat liónap alatt any- nyi terméket gyártott, amennyit 1959-ben egész évben. 1970-ben az NDK lakossága 12 milliárd márka értékű árut vásárolt ez 24 százalékkal több mint öt évvel ezelőtt. A KISZ Központi Művészegyüttesének budapesti székházéban érdekes kiállítás nyílt meg: hét fiatal népművész mutatkozott be a nagyközönségnek. Minit már hírül adtuk, a kiállításon megyéink is képviselve van: Koppány Gizella, balassagyarmati népibaba-ké- szítő az őrhalmiak viseletét elevenítette fel figuráin. A kiállítás megnyitására az ismerősökön kívül szép számban gyűltek össze a szakmabeli érdeklődők is. Ez érthető: dr. Pillis Pálnénak, a Népi Iparművészeti Tanács elnökének megnyitó szavai világosan rámutattak arra, hogy a népi iparművészeinek — mint az egyetemes kultúra egyik lényeges összetevőjének — nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van. Az ország számtalan szövetkezetében mintegy félezer népművész dolgozik, köztük nyolcvan a népművészet mestere. Az általunk, és közreműködésükkel létrehozott iparművészeti alkotásoknak népgazda- ságilag is értékes szerepe van, exportálásuk például jelentős bevételeket eredményez. Hogy ee a közvélemény által ősinek tartott művészeti ág új hajtásokat hozva képes megújulni, arról a szóban forgó kiállítás is tanúskodik., Érdekes, hogy a hét fiatal népművész iközül egyedül a nógrádi az, akinek termékei — a fazekasoktól, kékfestőktől, fafaragóktól, textil- festőktől eltérően — raens használhatok fel közvetlenüü a mindennapi életben. Qw ahogy az előbbiek, úgy az ® alkotásai is előrelépést jelentenek a népi baba-készítésben: a kiállításon az érdeklődők: egyszerű ajándéktárgyak helyett egy életképet láthattak, melyben az eredeti népviseletbe öltöztetett figurák egy régi, ma már csaknem ismeretlen népi játékot eleven»« tettek meg. A népművészet megújulási-5 ról, széles körű elterjesztésé» ről szólva nem lehet említés nélkül hagyni azt a támogatást, melyet a cél érdekében tevékenykedőknek a KISZ Központi Bizottsága erkölcsileg és anyagilag egyaránt nyújt. Mint a nyáron kiírt „Ifjú népművész” pályázat, úgy az „Oj hajtás” kiállítás megrendezését jg a KISZ támogatása tette lehetővé. Segítségéved valóban a nagyközönség ismerkedhetik meg e hét kiállító alkotásaival. A be. mutató vitrinek ugyanis a művészegyüttes székhazában működő „25. Színház” előcsarnokában állnak: a: népi iparművészeti tárgyakat a legújabb, legmodernebb színház közönsége láthatja nap mint Kiss Sándor Fotózzon a NŐGRÁD-nak! n<ap. NÓGRAD — 1970. december 10., csütörtök 3