Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

M héten történi Kozák Albert (Artánd): „Vagta című fényképére a zsűri 8 pontot adott 4 karácsonyi morzsa MAGNÓSZALAG pereg a megyei kórház egyik helyisé­gében. Amikor ezek a szavak a vékony szalagra rögződtek, már 1970-et írtunk. A kórház egyik volt betege, egy ötvenegynéhány éves néni arról „nyilatkozik”, hogyan gyógyítja otthon a Szent Antal tüzét, azaz az orbáncot. — Veszünk ki a sparheltból tüzet. Piros, megtört kuko­ricára karácsonyi morzsát hintünk, a tűzzel meggyújtjuk, füstöltetjük. A beteget a füst fölé hajoltatj.uk, az orbáncot piros kendővel betekerjük. — Mi az a karácsonyi morzsa, nénikém? — kérdez köz­be az orvos. — Az? A karácsony esti vacsorából, a vacsora minden fogásából villával az asztal négy sarkára kiteszünk. Két napig ott szárítjuk, aztán bekötjük, felakasztjuk a padlásra. Ilyen a karácsonyi morzsa, — És ettől meggyógyul a beteg? — Hát, persze! Meggyógyul! — feleli nagy hittel a néni. A morzsás néni receptje ezzel véget ért, a szalag azon­ban még megdoooentő szavak egész soKaságát órzi. Házi gyógymódodat mondanak el a volt kórházi De legek, olyano­kat, amelyeket még ma is használnak egyes falvakban. Valaki megszúrta a lábát, útilaput kötött rá. Vajon mifé­le fogalmai lehetne a fertőzésről? Akadt, aki a lábszárfe­kélyt konkolyvirág levelének rátéteiével „gyógyította”. Amikor megszületett, még több, mint két évtizedet várt, és csak azután fordult a szá­zad. — Hány éves Ballon né­ni? Nénike a kertajtóban — Ha jól gondolom, 93 múltam, most októberben. Magas, támlás széken ül a nénike, csöppniy kezét ölébe ejti és beszél. Hihetetlen pon­tossággal sorolja a Józsefvá­rosban, Selmecbányán, a Zomboron töltött esztendőket. A nőtincsi postahivatalt már úgy pályázta meg, hogy három kicsi gyerek nevelésének gondja szakadt rá. Nappal dolgozott, intézte az uradalom ügyeit, a falucska dolgait, „közvetítette” a báróné tiltott és titkolt szerelmeit. Éjszaka 'meg tanult, hogy vizsgát te­hessen, postamester lehessen. Nőtincsről ment nyugdíjba is, 35 esztendeje. — De akkor csúnyán elbán­tak velem — panaszolja. — Nőtincsen én éjjel-nappali szolgálatot vállaltam, a pénz miatt. Nyugdíj előtt hivatalt cseréltettek velem, ahol fél fizetést kaptam. ístdekessétjek Nemrég jelent meg New Yorkban az ENSZ demográfiai évkönyve, amely közli a világ népességére vonatkozó leg- frisebb adatot: Földünk lako­sainak száma 3 milliárd 522 millióra emelkedett. *• New Yorkban nemrég kü­lönböző régiségeket árverez­ték. George Washington egy hajfürtje 550 dollárért kelt el. * A Német Demokratikus Köz­társaság Közlekedésügyi Mi­nisztériuma biztonsági okok­ból betiltotta, hogy sárkány- eregetésnél 100 méternél hosz- szabb zsinórt használjanak. A légiközlekedés biztonságát szolgáló okokból a repülőte­rektől csak öt kilométer távol­ságra szabad sárkányt ereget­ni. ¥■ Leningrádi tudósok megál­lapították, hogy a Tiensan kö­zép-ázsiai röghegység á tekto- izmus hatására évente átlago­san 6 cm-rel emelkedik. á Szovjet óceánkutatók tudo­mányos célokra új. automata mérőbólyákat alkalmaznak. Egy ilyen, rendkívül precíz tudományos mérőműszerekké’ felszerelt bójasorozatot az At­lanti-óceánon helyezték el. a' Zöldfoki-szigetek közelében Az automata mérőbóják se­gítségével szerzett adatokat a szovjet halászflották és a me­teorológusok használják majd tel­— Most mennyi a nyugdíj, Ballon néni? — Mennyi? — Kezét a homlokához emeli, mintha ez­zel serkentené fáradt gondo­latait. — Ügy számolom 792 forintot kapok ... Most majd újra emelnek két százalékot. Az nem jut az eszébe sem neki, sem a postától senkinek, hogy meglátogathatnák, eset­leg segíthetnének rajta. Pedig már 27 esztendeje él Nézsán Ballon Elemérné. Özvegy lá­nyánál van otthona, aki ugyancsak postamester volt, s már ő is nyugállományban van. Reggel a néni frissen éb­red, eltipeg az újságokért. A Népszava, a Tükör a minden­napos szórakozások közé tar­tozik. Ha jó az idő, még tesz- vesz a ház körül, a kertben. De ilyenkor már inkább a meleg szobában telik a dél- ntán. Babusgatja a dédunokát, a háromhónapos, eleven fi­úcskát. Máskor meg a televí­zió előtt ül, vagy egy csésze kávé mellett mereng a világ, a falucbka változásain. Sokat élt, sokat látott. A mióta Varga Gábort nyugállományba helyez­ték, több a doiga, mint amikor dolgozott. Akkor felült a koira reggeli munkásjárat­ra, amelyik a bánya szája elé vitte. Csak átöltözött és már a föld mélyében volt A jó főaknászhoz méltóan min­den figyelmét a termelésre fordította. Ezt tartotta a leg­fontosabbnak. A munkások sem okoztak neki különösebb gondot. A rendes bányászem­berrel nincsen sok baj. Szil­váskőn pedig régj bányászok dolgoztak. Varga Gábor őszin­tén megvallja: évtizednél is több távoliét után visszavá­gyott a bányába. Mély baráz­dás arcát a föld mélye sá­padná tette. Felemelt fővel mondja: — Saját elhatározásomból mentem vissza a bányába. Erőt meríteni... — kezével ad súlyt mondanivalójának. Hosszú Varga Gábor útja és rögös. Megyei szinten szorgalmaskodott, amikor a közös gazdaságok megalakí­tására került a sor. A szi- laspogonyiak hazahívták, hogy segítsen elrendezni dolgaikat. Nem mindennapi lépésről volt szó. sok megfontolt em­bert igényelt. Vargát pedig a faluban a maguk emberé­nek tartották. Ott nőtt fel. az idősebbek szeme látására lett a serdülő legényből bölcs férfi, akire másutt, a falun kívül is számítottak. Azt tar­tották. ha már van ilven emberük, legyen teljességgel az övék. Mert mi értelme an­nak. ha a nappalokon mások ügyeit igazgatja és csak este — Az egészséggel nem volt soha baj, Ballon néni? — Nemigen — mondja. — Kemény fából faragtak min­ket. Az anyám, az apám mind magas kort értek meg... A nagyanyám is elmúlt 90 esz­tendős, amikor elment... Hanem a tavasszal Ballon nénitől is elköszöntek már. Tüdő- és vesegyulladás fek­tette ágynak. Törékeny, kis madártestében alig-alig pislá­kolt az élet. Zsuzsa, az unoka — szép, 22 éves fiatalasszony — könyörögte a nagymamába az ételt napokon át. Amikor felépült, az orvos csodálkozott a legjobban. — Gondolkodott-e már azon Ballon néni, miben van a hosszú élet titka? — A levegő, meg a munka, ez élteti az embert — gondol­kodik el. — Dolgozni art min­dig szerettem... örülök a kertnek, a baromfinak, amit nevelgetek. Néhananjén még fát is vágok. Ha szidnak érte a fiatalok, csak annyit mon­dok. hogy az az én reggeli tor­nám ... táv valahogy nem érák rá menörenedni. Fehér ha*án fekete kendő á- ott álldogál a néniké a kert- attáhnn. Fö'öHe n magasban fehvők rnanak. előtte a he­tinek mörríi.l fáradtan tekin* ni<-dza a nap. Erősen alkonyo- dik... V. I. Ezer árucikk Az „Universal” lengyel kül­kereskedelmi szervezet több mint ezer különböző árucik­ket ad el á külföldnek, első­sorban kerékpárokat, hűtő- szekrényeket, vasalókat, gáz­tűzhelyeket, turisztikai felsze­reléseket. Ezeknek az árucik­keknek az értéke meghaladja a 300 millió valutazlotyit, azaz a 75 millió dollárt. Az „Universal” állandóan szállít kerékpárokat az Egye­sült Államokba, Kanadába, Angliába, a Német Szövetségi Köztársaság. Csehszlovákiá­ba, Lengyel kerékpárokkal találkozhatunk a Fidzsi-szige- teken, Madagaszkárban és 'In­donéziában is. A lengyel hűtőszekrények legnagyobb fél vevői ez idő szerint: Anglia, a Német Szö­vetségi Köztársaság, Ausztria. Hollandia. Irak, valamint az NDK. Nagy a hűtőpultok iránti kereslet, komoly ügyfél a Szovjetunió. A Szovjetunió ke­reskedelmi cégei az utóbbi években közel másfél millió villanyvasalót vásároltak. Csehszlovákia nemrég 160 000 lengyel kerékpárt. Magyaror­szág pedig 10 000 gáztűzhelyet vásárolt. Egy másik a halottegyleti beszedőt kérdezte meg, mivel ápolja feaéiyét. A haiottegyleti díjbeszedő teákat javasolt, meg reszelt rozsakrumpüt, A tanácsot „természetesen” pon­tosan követték. Utovégre a halottegyieti díjoeszedő már csak tudja __! E gy asszony azt mondta magnószalagra, hogy egy isme­rős kislány a javasemberhez járt gyógyulni. Amíg- a javas­ember kezelte, addig javult is, aztan az orvosok megoperál­ták — addigra ugyanis annyira rosszabbodott az allapota, hogy muszáj volt. bár erről az asszony diszkréten hallgatott — s miután megoperálták, az ismerős kislány meghalt. Az asszony szerint eoool tehát az a tanulság, hogy bízzunk a javasemberekben, es kerüljük az orvosokat... — Mit gondol, mi az a gombás bőrmegbetegedés? — kérdezi az orvos egy hamvncvalahany éves fiatalembertől. A fiatalember nem tud semmit, nem is gondol semmit, de megjegyzi, hogy a gombás bőrmegbetegedés bizonyára a bolondgombával függ össze... Nyilván ezért kell olyan óva­tosnak lenni a gombákkal.. Lejárt a magnószalag, s most még egyszer leírom: ami­kor ezek a szavak a magnószalagra rögződtek, akkor már 1970-et írtunk 1970-et, amikor valahol a Holdon egy vikto­riánus-korabeli fürdőkádhoz hasonló valami mászkál, s ezt a holdjáró szerkezetet innen, a Földről irányítják. Sorra aratja fényes győzelmeit az ember, de ugyanakkor akadnak még emberek, akik hisznek a fenti „gyógyító” módszerek­ben. akik még — szerencsére ritkán — pókhólórátétellel is(!) kuru zsolnák. MINDEZT csak azért mondtam el, mert valaki megkér­dezte tőlem: van-e valami értelme vagy eredménye az egészségügyi felvilágosító-nevelő munkának. S bár ezek a példák korántsem általánosíthatók, inkább megdöbbentő, ki­rívó esetek, egészségügyi kultúránk távol áll még attól a foktól, ahol már minden további felvilágosító-nevelő munka fölösleges, értelmetlen lenne. Amíg csak egyetlen „morzsás néni” is van, addig nem szabad arra' gondolnunk, hogy mi­kor és milyen eredményt hoz felvilágosító-nevelő munkánk. Addig csak egy lehet a gondunk: az, hogy az egészségügyi kulturáltságért ejtett szavunk ereje elnyomja a „morzsás né­nik” bizonykodásait. — szemű — Varga Gábor nehéz útja az övék. néhány megfontolt szó erejéig. Nem mondták ki a pogonyiak, de benne volt Varga iránti ragaszkodásuk­ban az is. hogy ezt az em­bert a fővárostól kezdve a megyeszékhelyig, a legmaga­sabb tisztséget viselő vezetők ismerték és nagyon tisztelték. Ez akkor vált leginkább is­mertté, amikor közvetlenül a közös megalakulása után ott álltak néhány pár lóval és kétségbeesve látták, ha az ál­latokkal szántják az irdatlan nagyra megnőtt földet, júni­us végére sem készülnek el. Varga István bátyánk, akit Piros becenévvel is illetnek, az első hivatalosan megvá­lasztott elnök lévén, egyre csak azt hajtogatta: — Emberek, gép nélkül eb­ből nem lesz semmi... Ez lehangoló igazság volt Nem is vitatkozott vele sen­ki. Varga is tisztába volt ez­zel és mivel a párttitkári tisztet töltötte be, legalább úgy gyötörték a gondok, akár Varga István Pirost. Meg­tudta, hogy a megyén esz­mecserére várják a párt or­szágos főtitkárát, Kádár Já­nost. Azt mondta a tsz-elnök- nek: — Van-e magának annyi bátorsága, odaállni, megmon­dani, hogy ezt a mi vidé­künket csak lánctalpas trak­torral lehet megművelni? Az öreg azt gondolta, csak tréfál vele. Nem tudhatta, hogy vendéget várnak a me­gyébe. Méregbe gurult. — Hát neked van-e? — Nekem van, de maga az illetékesebb! Az történt, hogy a hivata­los tanácskozás lezárása után Varga Gábor megfogta a tsz- elnök karját, széttolta az embergyűrűt és bemutatta az elnököt a magas tisztet viselő pártembernek. Varga István Piros pedig ahogyan megbeszélték, előadta a falu nagy gondjait. Végül már le kellett állítani, annyira bele­melegedett a beszédbe. A községben hamar híre ment a történteknek. Az emberek legyintettek, nem lesz abból semmi. Néhány nap múlva kapták az értesítést, hogy menjenek átvenni a lánctal­past A megyében nekik volt először ilyen jó szolgálatot tevő masinájuk. Varga Gábor került a leg­kínosabb helyzetbe. Azt mond­ták. hogy nélküle ez nem ment volna. Tiltakozott, ma­gyarázkodott, amire Varga István Piros ott az emberek előtt mondta ki: — Gábor, sokat tesz az, ha valakit ismernek! A szilaspogonyiak a történ­tek után elkezdtek dolgozni, de szinte megszállottan, ahogy csak azok tudnak, akiknek valami nagy-nagy adósságot kell törleszteniök. Mikor ki­bontakoztak, Varga István Pi­ros maga ment el Varga Gá­borhoz megmondani, hogy az ő paraszti képességét túlha­ladja a nagybirtok, de csak akkor köszön le. ha a név­rokon lép a helyébe. A kony­hában beszélgettek. Piros fel­állt a székről, hogy jól be­lenézhessen Gábor szemébe és felemelte mutatóujját. — így akarja a nép. Ér­ted-e, így akarja... Mit tehetett Varga Gá­bor? Elvállalta, elnök lett. De sok gond szakadt a vál­lára. Nem volt istálló. Épí­teni kellett. Előtte legyőzni azokat, akik nem akartak ilyen terhet rakni a közösre. Felépítették, méghozzá mag­tárral a padlásán. Aztán rendbe kellett hozni a jószá­gokat. A bárányok úgy bi­cegtek a legelőn, mint kecs­ke a fagyon. Varga ott na­polt a juhászok között. Sze­keres Pistánál és Surányi Já­nosnál és kérlelte őket. szed­jék össze minden megyeszer- te híres juhásztudományu­kat. Az állatok meggyógyul­tak. Akkor meg az történt, hogy Varga Géza. az egyik régj gazdálkodó vitte a saját. hízóbikáját eladásra és szem­be találkozott Varga Gábor­ral. — Nem a juh a fontos, ha­nem ez! — tenyerével rá­vert az állat ringó nyakára. — Ha majd ilyen állatot hiz­laltok, akkor leszel igazi el­nök. .. Varga Gábor nem ijedt meg a rászakadt új teendők­től. Rá egy esztendőre jöttek a kereskedők és a hízott ál­latok hetven százalékát a leg­jobb minőségben vették át. Mennyi fáradtság, átvirrasz­tott éjszaka'volt abban, amíg ide jutottak. Aztán amikor három falu határát egybe­csatolták és több ezer holdra gyarapodott a közös birtok, Varga Gábor csendesen visz- szavonult a bányába — aho­gyan mondta: — Erőt meríteni... M ost nyugállományban van. de több a dolga. Megválasztották párt­titkárnak. Hivatalhoz hason­lóan fordulnak meg házá­ban az emberek. Ott fogad­ja őket a kiskonyhában. Ahogy Fülöp Jánosné mond­ta neki. mikor a nyugdíja miatt ment Vargához: — Azért jövök hozzád aranyom, mert ki tudná ezt jobban tenálad... Ki is tudná jobban mint Varga Gábor, a párttitkár, aki ott nőtt fel közöttük. Akit az emberek a maguk emberé­nek tudnak... Bobál Gyula | NÓGRAD — 1970. december 6. vasárnap 5 a

Next

/
Oldalképek
Tartalom