Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

Kettőn áll a vásár Néhány évvel ezelőtt, amikor a kutatóintézetekkel való kapcsolat került szóba több vállalatunknál, azt mondták egyes vezetők, hogy hiábavaló dolgokra nincs fölösleges pén­zük. Az akkori érdekeltségi rendszer a kutatóintézeteket sem nagyon ösztönzte rra, hogy küzdjenek elképzeléseik, tudo­mányos eredményeik mielőbbi megvalósításáért. A kölcsö­nös egymás ellen való hadakozás nem szolgálta a fejlődést. ”| Ezt a helyzetet változ­-*•* tatta meg alapjában a gazdaságirányítás bevált, mai módszere. Olyan érdekeltségi rendszert dolgozott ki, amely mind a vállalatokat, mind pe­dig a kutatóintézeteket arra serkentette, hogy keressék egy­más munkájában azokat a,te­rületeket, amelyek a gyorsabb fejlődést szolgálják. Egyre nő azoknak az üzemeknek a szá­ma, ahol ma már természe­tesnek tartják a kutatóintéze­tek segítségét, azt, hogy nél­külük nem jutnának egyről a kettőre. A Salgótarjáni Kohászati üzemek saját erejéből nem tudná megoldani a sav rege­nerálását, ha neon kérte volna a Veszprémi Vegyipari Egye­tem közreműködését. A Szá­mítástechnikai Intézet segítsé­gével készítették el a hideg­hengermű és a huzalmű prog­ramozását. Munkakapcsolat­ban vannak a Vasipari Kutató Intézettel és a Távközlési Ku­tató Intézettel. A gyár kutató­laboratóriumában pedig sok olyan részproblémát kísérle­teztek ki, amelyeket a velük kapcsolatban álló kutatóinté­zetek használtak fel nagy té­máik megoldásához. A Patyo­lat Vállalat távlati terveinek kidolgozását is a Helyi i pari Kutató Intézet végezte el. A bekövetkezett, előnyös változások azonban alapvetően nem változtatták meg a ko­rábbi helyzetet. Ugyanis a tu­dományos eredmények haszno­sítása új technológiák kidolgo­zását, új, korszerűbb munka- szervezést kíván. Ez az igény a vele járó munkatöbblet, leg­többször nem szimpatikus azoknak, akikre az ebből adó­dó többletmunka hárul. Ha unszolásra, utasításra hozzá is kezdenek a tudományos ered­mény gyakorlati alkalmazásá­hoz, egyesek igyekeznek bebi­zonyítani, hogy valahol hiba csúszott a számításba. A kí­sérletezéssel járó, tapasztalat­lanságból adódó, kezdeti, ter­mészetes kudarcokat örökér­vényűnek' akarják feltüntetni, mondván: ugye, mi megmond­tuk, ránk bizony nem hallgat­tak! O A munkások és műsza­“* kiak között mindig volt és a jövőben is lesz olyan, aki nem fél az újtól, sőt akkor ér­zi jól magát, ha valami nagyot alkothat. A haladó gondolko­dású munkások közül vannak, akik sokszor közvetlen felet­teseik ellenére ültetik át a gyakorlatba a tudomány egy- egy vívmányát. Vagyis tettek­kel támogatják a párt politi­káját, saját és az ország fej­lődését. Nem ok nélkül esett szó erről a problémáról a pártkongres­szuson. Való igaz, ha minden tekintetben helyt akarunk áll­ni, ha gazdasági versenyképes­ségünket tovább akarjuk nö­velni, akkor nemcsak a tudo­mányos kutatásra fordított összegeket kell növelni, és a szellemi kapacitást a távlati céloknak megfelelően koncent­rálni, hanem meg kell gyorsí­tani a hazai és nemzetközi ku­tatások eredményeinek gya­korlati hasznosítását. A salgótarjáni síküveggyár legújabb kezdeményezése, az öblösüveggyár külföldi gép­vásárlásai és az ebből adódó új technológiák bevezetése, a tanácsi helylipari vállalatok­nál a különböző tfpusú kuta­tóintézetek által nyújtott szol­gáltatások Igénylése fémjelzi azt a szemléletbeli változást, arrfely e tekintetben az elmúlt években bekövetkezett me­gyénk több üzemében. Ezek a tanulmányok valóban nem olcsó dolgok de amennyiben a bennük foglaltakat megvaló­sítják, sok millió forintot ta­karíthatnak meg vele. Előfordulhat, hogy a kutató- intézetek által kimunkált té­mák egyike vagy másika, vagy egy-egy részterülete nem állja ki a gyakorlat próbáját. Ebből azonban olyan következtetési levonni, hogy a tudományos eredmények sem megbízható­ak, kár velük foglalkozni, igen helytelen, s főleg káros. A tudományos eredmények hasznosítását elősegíthetik, vagy gátolhatják az objektív és szubjektív feli ételek. Ha a termiakarás, a, segítőkészség bábáskodik az újnál, viszony­lag könnyebben születik meg a várt siker. Aztán előfor­dul, hogy egyik esetben keve­sebb, máskor meg hosszabb idő szükséges a tudományos eredmény gyakorlati hasznosí­tásához. Ezért az indokolatlan türelmetlenség nem jó ta­nácsadó. 3 Az sem segíti elő a tu- tományos produktum al­kalmazását, ha a kutatók bár­melyike abból indul ki, hogy csalhatatlan, csak olyan dol­got alkot, amely nem túri el a gyakorlat kritikáját, a kivite­lezők, a nagy tudású, sok ta­pasztalattal rendelkező mun­kások, technikusok, mérnökök okos észrevételeit, javaslatát Mert az emberi tudás véges még a kutatóintézetekben is. A gyakorlat kritikája nem­csak tökéletesíthet egy nagy szellemi kapacitást felölelő tu­dományos eredményt, hanem újabb közhasznú témák kuta­tásának vetheti meg az alap­ját. Ha a jövőben üzemeink és a kutatóintézetek az eddiginél jobban keresik azokat az érintkezési pontokat, együtt­működési területeket, afnelyek a gyorsabb fejlődést szolgál­ják, akkor a tudományos ku tatásokra szánt milliárdok va­lóban azt a célt szolgálják, amire államunk adta: a szoci­alizmus gyorsabb építésére, a dolgozók életének szebbé és jobbá tételére. Ennek során aztán mindegvikük megtalálja a maga számítását is. A szlovákiai villamo6- energla-rendszer Irányításá­nak gépesítését nagymérték­ben fogja előmozdítani az új központi mérőállomás felállí­tása. E mérőközpontot, amely­nek építése körülbelül 9 mil­lió koronába kerül, a szlová­kiai energia-elosztóban, Zsol­na városában (Szlovákia észak-nyugati részén) fogják elhelyezni. A központi mérő­állomás lehetővé teszi, hogy automatikusan ellenőrizzék a villamosenergia termelését és elosztását, továbbá jelentős mértékben növeli az energia­rendszer operatív irányításá­nak ütemét nemcsak Szlová­kiában, hanem az egész Csehszlovák Köztársaságban. Az új mérőközpont jelentős mértékben megrövidíti az üzemzavarok elhárításához szükséges időt, és módot nyújt az Európa néhány szocialista országát egyesítő energiarend­szer tökéletesebb irányításá­ra. Fiatalok harci túrája Hagyomány már, hogy a ba­lassagyarmati 218-as számú MŰM Intézet diákjai minden évben megrendezik a Nógrádi partizánok nyomában nevű harci túrát. A fiatalok — 40 ipari tanuló — va­sárnap, december 8-án indulnak egész napos túrára. A MüM- ösökkel tartanak a városi intéz­ményeinek, üzemeinek kiszesei is. A túra során Ráróspusztán meg­koszorúzzák a partizánok emlék­tábláját, Litkén pedig Ki mit tud j vetélkedőt rendeznek. A sajtó napjára ötvenkét évvel ezelőtt je­lent meg az első kommunista újság, a párt lapja, a Vörös Újság. Erre a napra emléke­zünk ma is, az első kommu­nista szerkesztőkre, újság­írókra, nyomdászokra, az új­ság terjesztőire. Több mint fél évszázad telt el azóta, hogy a párt lapja először, nyilvánosan is az ut­cára került, s hirdette a munkások szavát, a párt po­litikáját, a nemzeti egységet, a nemzetközi proletariátus­hoz való tartozásunkat. A Vörös Újság hasábjain jutott el először népünkhöz a párt szava. Forradalmi hang volt ez, elütött minden eddigi magyar újság hangjától, mondanivalójától. És ez a forradalmi hang kísérte to­vább a kommunista magyar sajtó harcos útját. Újságírók, rádiósok, tele­víziósok, fotóriporterek, nyomdászok, kiadóhivatali alkalmazottak, a sajtó dolgo­zóinak közös ünnepe decem­ber 7-e. A magyar sajtó munkásai ezen a napon az elődökre emlékeznek, s tisz­telettel adóznak az úttörő elődök emlékeinek. Idézve az első kinyomtatott vezércikk­ből: „Az egyetlen kiút a szo­cializmus, amely nemcsak a termelés anarchiáját szüntet­né meg, de azt a lelki anarchiát is, amelybe a kapi­talizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés össztulajdonba vételével visszaadná elvesztett hitét, de elvesztett munkakedvét is az emberiségnek. Elérkezett tehát az ideje a szocializmus megvalósításának. Ezért ál­lunk mi, kommunisták a magyar munkásság elé, hogy őket a szükségszerűen elkö­vetkező, sőt, már itt lévő' új proletárforfadalomra előké­szítsük” — írja a lap vezér­cikkének első száma. A kommunista sajtó, a szocialista Magyarország saj­tója azóta nagyot fejlődött és színesedett. Munkájának atópelvei azonban változatla­nok. Ma is sajátos és fő ftl- adata, hogy eszközeivel köz­vetítse a párt politikáját, an­nak módszereit a legszéle­sebb tömegekhez, helyes irányba formálja a közvéle­ményt, gyorsan és hűen tá­jékoztasson a hazai és a most is mozgásban levő nemzetközi élet legfontosabb eseményeiről. Mozgósítson haladó feladataink, céljaink megvalósítására, vitatkozzon és foglaljon állást minden társadalmi közéleti kérdés­ben. Megtisztelő és még inkább felelősségteljes hivatás az új­ságírás. Tudjuk, hogy mun­kánkban még sok a tenniva­ló, javítanivaló, de erőnkhöz képest mindent megteszünk, hogy színvonalasabb lapot nyújtsunk az olvasóknak. Ék­re kötelez bennünket az a pár­beszéd, amelyet az olvasóval nap mint nap az újsághasá- bokon keresztül folytatunk, s erre kötelez bennünket pár­tunk X. kongresszusának ha­tározata, amelynek megvaló­sításáért csak együtt: újság­olvasók és újságírók, a nyomdász és a postás közös erőfeszítéssel tehet. A párt X.'kongresszusa ál­tal meghatározott célok nagyszerű tettekre kötelezik az embert. Különösen akkor, amikor egv eredményekben gazdag ötéves tervet ha­gyunk magunk mögött és egv nagyszerű célokat meghatá­rozó programot fogadtunk el pártunk kongresszusán és az nrszá«gyűlés nsyi ülésszakán Ezekért a célokért, a tervek megvalósításáért valameny- nyiünknek érdemes és kell harcolni. Ha hésilt as újaágr Jogos a bosszankodás A pártszervezetek vezetői, társadalmi munkások és szer­vezők mostanában sok csalá­dot keresnek, fel, hogy meg­kérdezzék: tni a vélemény megyei lapunkról, a NÓG- RÁD-ról. A legtöbb panasz azzal kapcsolatos, hogy több­ször későn érkezik a NÓG- RAD, előfordul: a vasárnapi la­pot csak kedden kapják kéz­hez. Főleg a rétsági és a ba­lassagyarmati járás egy ré­szén hangzottak el ilyen pana­szok. Valószínű, az olvasókat nem érdekli az, hogy az új­ságot a szerkesztőségben fr- ják, a nyomdában — külön vállalat — nyomiák és a pos­ta szállítja, kézbesíti. De ke­vesen tudják, hogy a megyei sajátosságok miatt milyen kö­rülményes a szállítás. Éjszaka két óra felé a sal­gótarjáni nyomdánál postako­csira rakják az újságokat, a vasútállomáson vagon várja. Hatvanban átrakják, majd Aszódra, Budapestre, a Keleti pályaudvarra érkezik a NÖG- RÁD. Onnan egv részét átszál­lítják a Nyugatiba, és Vácra utazik, t>‘t átrakják Balassa- gyarrrat felé — ha megérke­zik. Ugyanis a hat, vagy hét átrakás során, illetve a vo­natcsatlakozásnál történhet egy kis késés, mulasztás, le­marad a NÖGRÁD. Ha a kö­vetkező vonattal érkezik, ak­kor előfordul, hogy a posta csak másnap kézbesíti. Évek óta nem fordult elő, hogy idejében nem készült volna el a NÓGRÁD. Kivétel éppen november 24-én volt. amikor a X. kongresszus első napjáról számoltunk be. Éj­szaka fél 12-kor, amikor a 12 oldalas lap utolsó oldala ké­szült. elromlott a nyomda ön­tőgépe, Csak két óra felé sike­rült kijavítani. Személygép­kocsikkal szállítottuk az új­ságot Hatvanba és Budapest­re. A gépkocsik el is érték a vonatot de a rétsági és a ba­Titokzatos A nemzetközi ásványkutató társulat hosszas vita után hi­vatalosan elismerte két olyan anyag létezését, amely a ter­mészetben nem fordul elő. A most „polgárjogot” nyert anya­gok ónvegytiletek, és a „ro- marchit”, illetve „hidromar- chit” nevet kapták. Ezek az lassagyarmatl járás távolabb® községeibe a posta késve kéz­besítette az újságot. Joggal vetődik fel a kérdés,' hogy mi lesz ezután, amikor a ködös, havas téli Idő beköszön-» tése után majd késnek a vo^ natok és nem várják meg a csatlakozást? Nyilvánvalóan a jelenlegi helyzet nem tartha­tó. A menetrendszerű autó­buszokkal. Rétság és Balassa­gyarmat felé nem szállítható az újság. Ezért szerkesztősé­günk és a Nógrád megvei Lapkiadó Vállalat nem mond­hat le a Jogos igényről, hogy a posta megfelelő gépkocsit sze­rezzen és idejében, a reggeli órákban kézbesítse a NÓG- RAD-ot, F. U anyagok anyagok a múlt században a Winnipeg tóba került ónedé­nyek oxidálódása révén kelet­keztek. Az ónedények akkor estek a tóba, amikor a Win­nipegen utazó szőrmekereske­dők egyik hajója felborult és elsüllyedt. Nem várnak íéílenül Szeptember közepén, ami­kor kegyetlen szárazság és pótolhataiannak tűnő alkatré­szek hiánya bénította a me­zei munkát egy sereg gazda­ságban, nos, akkor álltak elő a tolmácsiak. A Lókosvölgye Termelőszövetkezet vezetői és tagjai kongresszusi munka­versenyre buzdították Nóg­rád megye valamennyi mező- gazdasági üzemét az őszi szán tás-vetés, a betakarítás és a mélyszántás mielőbbi el­végzésére. A tolmácsiak minden sza­va termékeny talajra hullott. Az ecsegi Béke Termelőszö­vetkezet után egyre-másra küldték az üzenetet a szö­vetkezetek: csalakoznak a versenyhez. S megtörtént az, amire akkoriban a bizakodók közül is csak kevesen mertek gondolni. Földbe került majd 30 ezer holdon a búza, biz­tos helyen van a cukorrépa, a kukorica termése. * Ennek a szűkszavú jelen­tésnek csak az foghatja fel valódi értelmét, akinek az elmúlt hónapokban módiiban volt élni, figyelni a falu, a parasztemberek életét. Látta a traktorosok nehéz basáját a keményre szikkadt, agya­gos földdel a nehezen enge­delmeskedő gépekkel. Nézte az elnök, a főagronómus homlokán gyúródó ráncokat, amikor a drága gépek napo­kig vesztegeltek a javítómű­helyekben, mert az alkatrész- ellátás aggasztóan rossz volt. Figyelte az asszonyokat, akik riadt igyekezettel kaparták ki a földből a cukorrépát, tör­ték a sárgán zörgő szárról a kukoricacsöveket. Semmi két­ség, hogy a feszített munka, a kongresszusi verseny len­dített át sok szövetkezetét a holtponton. Ez a lendület haj­totta a közös gazdaságok ve­zetőit és tagjait, a párttago­kat és pártonkívülieket, hogy mindenütt tisztára takarítsák a határt, elvessék a jövő esz­tendei kenyérnek valót. A X. pártkongresszus azó­ta már befejezte, munkáját. A záróbeszéd, a hozott hatá­rozatok nyugtató írként hat­nak a rendkívül nehé£ eszten­dő következményei miatt ag­gódó gazdaemberekre. Nem várják tétlenül a párt. a kormány, a munkásosztály segítségét esvetlen gazdaság­ban sem A kongresszus tisz- miptáro indult munkavemenv tovább Mvik a földeken, a javítóműhelyekben, hiszen az esztendőnek még nincs vé­ge. A szervezett fegyelme­zett munkával még sokat pó­tolhatnak mindenütt, s így nyugodtabban tekinthetnek az érkező új esztendő elé. Hasznos séta ilyenkor szemlélni a szövetkezetek ha­tárát. Gépek szántanak a dejtári homokon, a nézsai dombokon. A megyében több mint félezer traktor dolgozik nyújtott műszakban hiszen 54 ezer holdnál több az a föld­terület, amelyet még most az ősszel, a tél elején mé­lyen szántanak az ekék. A múnka tekintélyes részén, majd kétharmadán már si­keresen túljutottak a gazda­ságok. A tolmács! Lókosvöl­gye Termelőszövetkezetben eleget téve az adott szónak, minden őszi tennivalóval. így a 900 hold mélyszántással is végeztek. De a nógrádi Béke, az érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Terme­lőszövetkezetben is befejez­ték munkájukat a mélyszán­tást végző traktorok. Minden jel arra mutat, hogy a hónap közepén még a legmosto­hább körülmények között gazdálkodó salgótarjáni járás szövetkezeteiben is megáll­hatnak a gépek. Addig azonban még van néhány kemény, nehéz nap. Egyrészt azért, mert a mező- gazdasági munka a legkor­szerűbb technikai eszközök birtokában is bizonyos mér­tékig az időjárás függvénye marad. Hogy mennyire így van ez, erre éppen az idei esztendő adott szigorú és szomorú példát. Most végre bosszú hónapok után nem panaszkodhatunk az időjárás­ra. Legfeljebb azért szurkol­nak a gazdák, hogy tartson még egy ideig a váratlanul jött. de annál kedvesebb de­cemberi tavasz. Hiszen, ha . az idő Ilyen marad, ha az eke nem fagy ki a barázdából, könnvebb lesz a tavaszi in­dulás, jövőre talán kevesebb lesz a gond is. Aztán az sem titok, hogv a pÄ'-ioktöl az alkatréswá- sárlástól sok helven rru-P Inchon tartanak. mint „z idő­változástól A génekkel ed­dig sem dicsekedhettek a nógrádi mezőgazdasági üze­mek. A legtöbb gazdaságban esztendők óta korszerűtlen, elavult típusokkal dolgoztak. Olyanokkal, amelyek már ré­gen megértek arra. hogy az ócskavastelepekre kerüljenek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az eső nélküli ősz, az agyagos, kemény föld ugyan­csak megviselte az egyébként is fáradt gépeket. Javításuk nem egyszerű dolog, hiszen az alkatrészellátás semmit sem javult. Vannak géptípu­sok — a szövetkezeti vezetők nap, mint nap elmondják ezt —, amelyekhez alkatrészt vásárolni szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás. Ahoz már kevés az idő, hogy most ezen változtassa­nak a közös gazdaságok. Mé­gis kár lenne ölbe tett kézzel várni a körülményeik jobbra- fordulását. Mert azért még sokat tehetnek, hogv tavasz- szal kijavítva, felújítva lás­son dologhoz minden traktor, valamennyi munkagép. Most van az ideje annak, hogy felkészüljenek a téli gépja­vításra. amely éppoly lénye­ges dolog, mint az őszi szán-­tás-vetés, a betakarítás volt! A szövetkezetek nagy részé­ben ezért azt teszik, hogy a kongresszusi munkaverseny lendületét „átmentik” a mű­helyekbe. Sokmillió forint többletbevételt jelent majd jövőre az aratás, az őszi be­takarítás idején, ha a gépek késedelem nélkül indulhat­nak, amikor megérkezik hoz­zánk a tavasz. * Jól tudják ezt a szövetke-: zetekben dolgozó szakembe­rek. S ahogy a szántás, a ve­tés, a betakarítás idején is tették, most minden erőt a téli gépjavítás megszervezé­sére mozgósítanak. Hiszen sok példa erősíti a X kong­resszuson elhangzott megál- laoítást: a szövetkezeti veze­tők és a tagok kollektív ere­je átsegítette már a mezőgaz­daságot a sok nehéz eszten­dőn. így volt. s így lesz ez nálunk, Nógrádion is. A közösben végzett lelkiismeretes munka, a szorgalom hozza maid vaiésíekKgoibe a most még csak biztató távlatot, a X. kongresszus határozatai­nak végrehaűá.sát. Vincze Istvánná NÓGRÁD - 1970. december 6. vasárnap 3 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom