Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-05 / 285. szám
Pens és munka A szakszervezeti választások A Salgótarjáni járási Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya évenként rendszeresen megvizsgálja a szövetkezetek segéd- és melléküzemi tevékenységét. Az idén januárban tartottak minden szövetkezetre kiterjedő, általános ellenőrzést. A közelmúltban a népi ellenőrök vizsgálódtak a témában. A szakemberek e munkáját indokolja, hogy ma már alig akad olyan mezőgazdasági üzem, ahol ne folytatnának valamilyen, az időjárásról, természeti adottságoktól független segéd- és melléküzem! tevékenységet. Ez a tevékenység havonta pénzt jelent, sok helyen pótolja a növénytermesztés és állattenyésztés hiányzó millióit. A szövetkezetek segéd- és melléküzem! tevékenységének célja világos és egyértelmű. Segítse a szövetkezet, a tagok jövedelmének kiegészítését. Különösen azokban a gazdaságokban van ennek jelentősége — s a salgótarjáni járás szövetkezeted szinte mind ide tartoznak —, ahol a természeti viszonyok rendkívül mostohák. Így aztán a gazdálkodás, a növénytermesztés és állattenyésztés hozamainak növelése nem kis erőfeszítést igényel. A tapasztalatok szerint a salgótarjáni járásban a segéd- és melléküzemi tevékenység több millióval egészíti ki a közös gazdaságok, a szorgalmasan dolgozó tsz-ta- gok jövedelmét. Ez azonban csak egyik célja a melléküzemek, a homok- és kőbányák munkájának, az építőbrigádok szervezésének. A másik, de egyáltalán nem lényegtelen követelmény, hogy az új üzemek segítsék a tsz- ek iparosodását, folyamatos munkát biztosítsanak a termelőszövetkezeti tagoknak. Ez annál is lényegesebb, mert az új termelőszövetkezeti törvény meghatározott munkanapokhoz köti a szövetkezeti tagok járandóságait, szociális juttatásait, a háztáji földet, a nyugellátást. Márpedig ott rendkívül nehéz teljesíteni a kötelezően előírt munkanapokat, ahol erre csak bevés lehetőség kínálkozik. A járási tanács és a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata arra keresett választ, hogy a szövetkezetek segéd- és melléküzemi tevékenysége hogyan felel meg ezeknek a célkitűzéseknek. Megállapították többek között, hogy a szövetkezetek kiegészítő tevékenysége csak részben érte el célját. A szövetkezetek szinte kizárólagosan a jövedelem növelését várják az új üzemektől, s a foglalkoztatási gondokon általában nem segítenek. A lucfalvi Kis Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben több mint egymilliót hoz a kisegítő tevékenység. A segédüzemeknek 23 munkása van, közülük mindössze négy a termelőszövetkezeti tag. Hasonló a helyzet a járás más üzemeiben is. összességében mintegy 650 főt alkalmaznak így a szövetkezetek, s mellettük csak egészen kevés szövetkezeti tag dolgozik. A megoldás semmiképpen sem az, hogy a gazdaságok felszámolják a segéd- és melléküzemeket. A X. pártkongresz- szus határozatai is utalnak arra, hogy a kisegítő üzemágak fejlesztése szükséges. Ha okosan élnek vele a szövetkezetek, sokat segíthetnek a pénzgazdálkodási gondokon, biztosíthatják a tagok egész évi foglalkoztatását. A mi természeti adottságaink között meg különösképpen hasznos a kiegészítő tevékenység, a későbbiek során sem nélkülözhetik a mezőgazdasági üzemek. Ezért arra kell törekedniük, hogy ezek az üzemek szorosabb kapcsolatban legyenek a mezőgazdasági termeléssel, megfelelő jövedelmet hozzanak, és a mostaninál jobban segítsék a szövetkezeti tagok folyamatos foglalkoztatását. Vincze Istvánná EROTISSIMO tranda—olasz film Az ember mindig meglepődik, ha gyenge filmben világhírű . színészt' lát. Annie Oirardot — akit a magyar közönség a Rocco és fivéreiből, vagy a Dillinger halottból ismer — jó nevű, méltán elismert színésznő. Vajon hogyan került ebbe a filmbe? *■ Philippe egy bébiholmikat előállító és forgalmazó hipermodern vállalat tulajdonosa és vezetője. Elfoglalt férj, igazi üzletember. Nem veszi észre felesége igyekezetét, aki az erotikus reklámokra felfigyelve mindent megtesz, hogy szép és kívánatos legyen. A történet emez igyekezet. és a kimerült férj közömbössége körül bonyolódik (illetve laposodik el). + A rendezői szándék kikövetkeztethető. Gérard Pires rendező régebben divat- és reklámfotós volt Ismert világot akart tehát parodizálni, a fárasztó, unalmas reklámok, az erotika-haj hászás üressége ellen kívánt szót emelni. A film első harmadában ez némileg sikerült is. A képek peregnek, a montázsok itt- ott szellemesek, a színek izgalmasak. Aztán alig észrevehetően rossz burleszkbe torkollik a vállalkozás. A poénok inkább bárgyúak, mint szívből nevettetők. Annie Girardot nem nagyon tud mit kezdeni a rá osztott szereppel. Megteszi, amit megtehet, ám ez a film értékein (vagy értéktelenségén) nem sokat javíthat. Annyit tudunk meg csupán (amit viszont eddig is sejthettünk), hogy komikai képességei is kiválóak. Dominique Maurin mosolyt keltő figura. Alakítása mindenképpen figyelemre méltó: Az eléggé elcsépelt pipogya késői kamasz uniformisát élettel tölti meg. Jean Yanne, mint elfoglalt férj megoldja a problémátlan. fakó feladatot. Igazában és őszintén csak az operatőr Jean-Marc Ripert és a zeneszerző dicsérhető. A címből várt felsőfokot legfeljebb itt közelítette meg az alkotócsoport. H. F. Látogatás Nagybárkán yban A Buda-hegy, a Berek-oldal és a Nyergesi erdő közé ékelődött kis völgyet 1265- ben a Rátót nembeli Perech István, a Pásztohi, a Tari és a Kazaj Kakas család őse nyeri adományul. 1416-ban Bárkányi László lesz a birtokos, majd 1524-ben Pásztohi Ferenc és Zsigmond uralkodik a vidéken. 1770-ben a cisztercita rend települ meg itt. Plébániát már 1337-ben találunk a birtokon, de a mostani templom csak 1883- ban épült. A múlt nyomait ma már csak egy-egy domb. dűlő neve őrzi. A Tatár-hegyen a hagyományok szerint, a félelmetes tatárok tanyáztak, a katonák dűlője pedig szökött katonák rejtekhelyéül szolgált a háborús időkben. * Az egykori földesúri birtok takaros kis faluvá nőtt az idők folyamán. Az emberek életkörülményei gyökeresen megváltoztak. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az. hogy a falu házalnak 85—90 százaléka újonnan épült. S ha már a számadatoknál tartunk, hadd soroljak még néhányat. A falu népessége egyre növekszik. A lakosság száma jelenleg 740, ebből 222 rieánv, 123 rádió- és 70 tv-tulajdonos van. A lakosság ellátottsága közepes; a vegyesbolt — melyben a háztartási gépektől a ruházati cikkeken át az élelmiszerig mindent árulnak — nem mindig tudja kielégíteni az igényeket. A bolt mellett találjuk az italboltot. Megtudom, hogy a törköly, a barackpálinka és a sör »legnépszerűbb ital az itteniek körében. Szorgalmas, összetartó emberek a nagybárkányiak, de az idegent nehezen fogadják be. Sokat kell ahhoz tennie a kívülről jövőnek, hogy helyi lakosnak tekintsék. Azt hiszem, Csekme Ibolya vb- titkárnak nincsenek emiatt gondjai. Pedig messziről jött: Bukarestből, és mégis befogadták. már tíze éve a falu vezetőségéhez tartozik. Nem könnyű ez a munka, sok a probléma a faluban. S a gondok, a megoldásra váró feladatok július elsejétől kamatosán jelentkeznek; ekkortól vált ugyanis Nagybár- kány — a körzetesítés folytán — közös igazgatású községek (szám szerint nyolc puszta és öt község) központjává. A törődésnek ezentúl ki kell terjednie ezekre a településekre is. A község vezetősége a távlati terveket már ennek szellemében állítja össze. Ám maradjunk Nagybárkánynál. Ismerjük meg közelebbről a falu életét. Milyen a szociális ellátottság? Milyenek a szórakozási lehetőségek? A titkárasszony büszkén jegyzi meg az első kérdés kapcsán: — Ami itt van. mind Önerőből épült. A községfejlesztési alapból valósítottuk meg a falu villamosítását, ugyancsak ebből építettünk orvosi rendelőt és pedagóguslakást. A második kérdésre a tények, a csupasz valóság adja meg a választ. A kultúr- ház — és titkárasszony szerint csak csúfolni lehet annak — döbbenetes látványt nyújt. Sötét, nyirkos, omlott vako- latú helyiség, télen szinte lehetetlen befűteni. Ezért a tvdeg beköszöntésével ritkán keresik fel látogatók, talán csak „mozis napokon”. A népkönyvtár a kultúrházhoz hasonló körülmények Között vergődik. Az ezerkötetes könyvállományt egy volt pénztárterembe telepítettek, melynek nagyságát némi túlzással úgy jellemezhetném; ahhoz, hogy valaki bemehessen, a már bent levőnek ki kell jönnie. * ' Ezek után önkéntelenül adódik a kérdés; nincs rá lehetőség, hogy építsenek egy új művelődési házat? A válasz lehangoló: nincs. A negyedik ötéves tervben szerepel egy fogorvosi lakás, gyógyszertár, és egy öttantermes iskola építése. így a művelődési házzal még várni kell. A faluban 30—40 KISZ-tag van. Eddig nem volt hol ösz- szejönniük, rendezvényeket NOVEMBER közepén kezdetét vette a szakszervezeti bizalmiak választása, s ezt követi majd a műhelyek és üzemek szakszervezeti bizottságainak, tanácsainak és a területi szerveknek a megválasztása. A jövő év elején és tavaszán kerül sor az iparági szakmák kongresszusaira és a szaktanács újjává- lasztására. Az elmúlt négy évben a magyar szakszervezeti mozgalom nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy megfeleljen azoknak a politikai és társadalmi igényeknek, amelyeket a szocialista építőmunka segítése, támogatása igényel. A szakszervezetek mindenütt a kormánytól lefelé, egészen a vállalatokig, üzemrészekig részt vesznek a jövőt formáló elképzelések, tervek előkészítésében. S minden fokon kifejtik véleményüket, elmondják javaslataikat valamennyi kérdésben, amely érinti a munkásoknak, bérből és fizetésből élőknek az érdekeit. Szakszervezeti vélemény nélkül — a munkásokat érintő ügyekben — nem születnek döntések. Ez a gyakorlat most már nemcsak kormányszinten, de országosan is érvényesül. Persze, sok helyen nem a kívánt mértékben. Pártszervezeteink segítik a szakszervezeti munkát, és a közvélemény formálásában is élenjárnak azért, hogy a szakszervezetek megyékben, városokban és üzemekben jobban végezhessék munkájukat. Találkozni, persze, értetlenséggel és kicsinyességgel is. Helyenként érződik még a régi szemlélet és gyakorlat. Annak az időnek a maradványa ez, amikor a szakszervezetek szerepe formális volt, mert az akkori szektás politika „szindikalis- ta” bélyegzőt ütött a valódi munkásérdekekért szót emelő mozgalomra. Ez az időszak már régen elmúlt, de értelmi és érzelmi maradványainak utórezgései még nem múltak el teljesen. Az újjáválasztást most arra is felhasználják a szakszervezetek, hogy négyéves számadásukkal együtt még tisztázottabbá tegyék a szakszervezeti munka helyét es szerepét a munkásközvélemény előtt. Mert jelentős tényező az, hogy a szakszervezetek a társadalom érdekvédelmi teendőit összekapcsolják a konkrét, egyéni érdekvédelemmel. A széles körű érdekvédelmi tevékenység egyik legfontosabb vonása egész szakszervezeti munkánknak. Megfelelően élnek-e a szakszervezetek a kibővült jog- és feladatkörrel? Az elmúlt négy óv tapasztalatai kedvezőek. Ugyanakkor hozzátesszük, hogy még sok a bizonytalansági tényező és a bátortalanság is. Ez két irányban jelentkezik: helyileg a jogos igények kiharcolásánál nem tapasztalható kellő következetesség; és a jogtalan igények és követelések visszautasításában sem válik elég határozottá a szakszervezetek hangja, A négyéves munka vizsgálata kerül napirendre, e lényeges kérdésekben a szakszervezeti vezetőknek szükséges konkrét módon és pontosan fogalmazni a tagság előtt. A most zajló választás egybeesik a IV. ötéves terv indulásával. Üzemekben, szövetkezetekben készülnek a következő ötéves tervek, s az új kollektív szerződések megkötése is — most már öt évre szólóan — időszerű. Ezek a körülmények szinte ösztönzik a szakszervezeti bizottságokat és tanácsokat arra, hogy pontosan megfogalmazzák — a lehetőségek keretei között — az igényeket és azokat ötéves keretben érvényesítsék De nemcsak a szociálpolitikai problémák fölva- zolása jelent nagy munkát, legalább ilyen horderejű a bérből és fizetésből élők nevelésének, képzésének az ügye is. A munkások szakmai es politikai művelése nagy anyagi ráfordításokat igényel mindenütt. Ezeknek az összegeknek a jelentős hányadát a vállalati, üzemi alapokból szükséges biztosítani. Hozzáértő szakszervezeti vezetők, akik ismerik az üzem, intézmény anyagi viszonyait, részt vesznek a középlejáratú tervek előkészítésében, jól tudják, hogy mennyit ' lehet fordítani szociálpolitikai és a munkás művelődését szolgáló célokra. Legyen bátorságuk most ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket maximálisan biztosítsák a kollektív szer- sülésének FIGYELEMRE méltó e választásnak az üzemi demokráciával összefüggő mozzanata is. A munkások véleménvének, javaslatainak fölhasználását szinte minden vállalat: igazgató igényli. De a munkásvélemények, javaslatok nem mindenkor jutnak el időben és megfelelő tartalommal az üzem vezetőihez Nem az akarattal van baj, hanem azzal a konstrukcióval, amely nehézkessé, sokszor formálissá silányí^ja a véleményeket és érdemi észrevételeket. A választások idején alkalom kínálkozik arra is, hogy a konkrét helyzethez szabottan, megvitassák és formálják az üzemi demokrácia célszerűbb érvényesülésének eszközeit és fórumait. Siklós János Áruértékesítés Több mint 236 millió forint értékű árut adtak a népgazdaságnak a nógrádi gazdasagok, termelők az elmúlt hónapokban. A rétsági és a szé- csényi járásból lényegesen több hús, tej és tojás érkezett mint a korábbi esztendőben Tejből és baromfihúsból valamennyi járás több árut értékesített mint tavaly ilyenkor Vágómarhát is mintegy 11 ezret vásárolt Nógrádban az Állatforgalmi Vállalat. Hízott sertésből és tojásból még valamennyi járás elmaradt attól a mennyiségtől, amennyit a múlt évben értékesített. tartaniok. Most javult a helyzet: helyet kaptak a volt egyházi iskolában. Csekme Ibolya elmondja, hogy nehéz szervezeti életet élni, „életni” az emberekkel. Egyrészt a vallásnak még mindig nagy szerepe van a falu életében, aztán meg sokan eljárnak Pestre vagy Salgótarjánba dolgozni: alig érnek rá helyi rendezvényeken, összejöveteleken részt venni. A legaktívabb társadalmi szervezet a faluban a Hazafias Népfront. A terv szerint az új körzeti iskolának 1974-re kell elkészülnie. Sok problémát megold majd ez nemcsak Nagybárkányban, de elsősorban a környező községekben. A nagybárkányi iskolában viszonylag jó a helyzet; 117 gyerekre hat nevelő jut. Azt is megoldották, hogy az első és a negyedik osztályok szólóban tanulhassanak. Rádiója, tv-je van az iskolának, a cigánygyerekek jBO százalékos az arányuk) felszereltségét (ecset, füzet, egyéb tanszer) is biztosítani tudják. * Kisbárkányban súlyosabb a helyzet. Nevelő hiányában az elsőtől a nyolcadikig összevonták az osztályokat. Azt hiszem, nem kell külön ecsetelni ezt az állapotot, melyen csak az új iskola felépülése segíthet. Ilyennek látja 1970 őszén a községet a futó látogatásra Nagybárkányba érkező vendég. — v. k. m. — | NÓGRÁD - 1970. december 5., szombat S
