Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
A Zagyvái rakodóiéi Pintérpus^fálg Barátaik: a könyvek Vállalások + Találkozók + Igényefc Az év vége közeledtével egyre több könyvtárban mérik fel az eddigi eredményeket: szereztek-e új barátokat a könyveknek, elég segítséget nyújtottak-e a szocialista brigádoknak kulturális vállalásaik teljesítéséhez, gyarapodott vagy fogyottá az olvasók létszáma az 1970-es esztendőben. Könyv, évi 24 ezer lorinlerl A Salgótarjáni Kohászati Üzemeit művelődési központjának könyvtárában már felmérték az eddigi eredményeket. A peremkerület a megyeszékhely közel tízezer emoe- Jíének olvasási igényét hivatott ellátni, de ezen kívül a nagyüzem bejáró dolgozóinak a kívánságait is .kielégíti. Állományuk 13 és fél ezer kötetből áll, bár a polcokon több tucat olyan olvasmány is található, amelynek kartonján egyetlen egy aláírás sem szerepel. A könyvek között még ma is jócskán találni régi olvasóegyleti példányokat, amelyek fölött elhaladt az idő. A 24 ezer forintos keretből csupán az évenként selejtezésre kerülő kötetek számát pótolhatják. Ennek ellenére — mint Vonsik Emőné vezető könyvtáros elmondta — sikerült viszonylagos egyensúlyt felállítani a mai és a régi kötetek között. A polcokon a világirodalom remeked mellett megtalálhatjuk a mai magyar irodalom jeles alkotásait is. A lexikonok a böngészőknek és a különböző vetélkedőkre készülőknek nyújtanak segítséget. Részben ennek, valamint az itt dolgozó szakemberek lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy az elmúlt évhez viszonyítva emelkedett az olvasók száma. Jelenleg kettő híján 1400 olvasót tartanak nyilván. Természetesen ebben a számban nem szerepelnek azok, akik a nyári idényben Balatonszabadiban és a berekfürdői táborban levő letéti könyvekből kölcsönöztek. A központi könyvtárban 840 a beiratkozott olvasók száma. A munkatársak nemcsak itt dolgoznak eredményesen. Évről évre növekszik az üzemi letéti fiókok olvasóinak száma is, ahol jelenleg 558 nevet tartanak nyilván. Több munkás itt került életében először szorosabb kapcsolatba a könyvvel. A fiókok hasznos lehetőséget nyújtanak a bejáró dolgozóknak is, akiknek már nincs módja arra. hogy este hazatérve felkeressék falujukban az ott működő könyvtárat. A hengerműben, a GSZ- GYEGŰ-ban különösen figyelemre méltó eredményeket értek el a kölcsönzésben. Főként a szocialista brigádok tagjait szervezték be az olvasók körébe, s rendszeres cserével biztosítják, hogy mindenki kedvére való olvasmányt találjon. Legutóbb a szalagedzőben hozták létre a kölcsönzést, s a brigádtagok kezdeti könyvigénye remélhetőleg továbbra is megmarad. Ajánló bibliográfiák Az már az eddigiekből is kiderült, hogy az olvasók többsége a szocialista brigádok tagjaiból kerül ki. Ebben az évben tovább bővültek a kapcsolatok, s a könyvtár szívesen látott vendégei a Gagarin, a Ruttkay, a Martos Flóra, a villamos központ és a hengermű brigádjai is. A hagyományos író—olvasó találkozóknak nagy sikere van az olvasók körében. Legutóbb Jókai Anna volt a vendégük. A találkozón tíz női szocialista brigád tagjai vettek részt, s a rendezvény sok asszonnyal megkedveltette az írónőt és műveit. A figyelemfelkeltés ily módon eredményes propagandának bizonyult, s a közeljövőben ú.iabb összejöveteleket terveznek. A brigádok kulturális vállalásaiban sokszor szerepel egy- egy könyv elolvasása és megvitatása. A válogatás köny- nyítésére a könyvtár az ev elején ajánló bibliográfiát állított össze 25 év legjobb magyar irodalmi műveiből. De hasonló célt szolgálnak a könyvismertetések is. Szep- temberbep a GYEGÓ három csoportja ismerkedett meg Solohov Emberi sors című művével. Legutóbb Palotai Boris munkásságáról számoltak be a könyvtár dolgozói az üzem munkásainak. Bevált módszer Nemcsak a brigádok keresik fel csoportosan a könyvtárat. Az olvasóvá nevelés egyik fontos eszköze, hogy az ott dolgozók is találkozzanak velük a munkapadok mellett és személyes kapcsolatot alakítsanak ki. Bevált módszer, s egyre többen is igénylik: műsorral keressék fel őket. A személyes élmény, a színjátszók által megszólaltatott művek hatása döntő: a munkások gépeik mellett ízlelgethetik az irodalmi szövegeket, s a hallott művek hatására növekszik a forgalom a fiókokban. A Zagyvád rakodótól Pintérpusztáig egyre többen keresik fel a könyvek otthonát. Egy-egy irodalmi műből készült televíziós film hatására megszaporodik a vendégek száma, s az érdeklődő is örömmel veti egybe a képernyőn látott alkotást az eredeti művel. Jó kapcsolat alakult ki a szakmunkásképző intézet és a könyvtár között. Februárban felszabadulási vetélkedőt, novemberben vidám fejtörőt rendeztek számukra. A fiatalok osztályközösségben látogatják az olvasót, s gyakran többségük be is iratkozik a kölcsönzők táborába. A Ma- linovszkij úti iskolások jelentik a legfiatalabb olvasókat, részükre mesedélutánokat tartanak. A művelődési központ könyvtárának dolgozói eredményes munkát végeznek a dolgozók művelődése érdekében. Munkájukat az olvasók számának növekedésében, a kölcsönzött kötetek számával, alig lehet mérni. Eredményei- ket igazán azok értékelik, akik itt barátkoztak meg nagy írók nagy alkotásaival, akik tudást, emberséget tanulnak a kölcsönzött művek lapjairól, s igénylik is a könyvek barátságát. Molnár Zsolt Irodalmi színpad — gondban Részlel A csodálatos Vargáné című darabból (Kürtössy Katalin felvétele) — A legcsodálatosabb az öröméért áldozatokra, lemon- volt Garcia Lorca A csodála- dásra is képesek. Nincsenek tos Vargáné című darabjában, primadonnáik, sztárjaik, hogy itt, Balassagyarmaton A legjobb női alairítás díjá- nagvon is természetes környe- nak birtokosa valóban szerény zetre talált, mintha legalábbis kislány. Tereskéről jár be spanyol városkában mozgott autóbusszal, apja nyugdíjas volna — jegyzi meg Trencsé- kőműves, sokgyermekes csa- nyi Borbála magyar—orosz Iád eltartója, ’ szakos tanárnő a balassagyar- _ Ez a Vargáné olyan volt, ma ti _ Szántó Kovács Gimnázi- mintha Lorca nekem írta vol- um es Szakközépiskolában. na — mondja szerepéről a A fiatal tanárnő 1966-tól az gimnazista lány. — S bár va- iskola irodalmi- színpadának ló5an örülök ennek a díjnak, vezetője. Az idei hatodik iro- nem szeretnék sokat beszélni aalmi színpadi napokon a cső- j-óla. Szeretem ezt a figurát. P°rt a darabbal elnyer- oIyalli mintha én lennék, s ez te a KISZ Nograd^megyei bl- számomra a legnagyobb díj. zmtsaganak kulondijat, tovab- Vargáné alakja színes, élet- k** ® legjobb rendezés, a leg- örömmel teli, de melankóliára jobb női alakítás diját is. is hajlamos. Ellentmondásos Az irodalmi színpad húsz— egyénisége érdekes és megold- harmine tagú. Olyan műsoré- ható feladatot jelentett szókat igyekeznek bemutatni, momra, legalábbis így érzem, amelyek közel állanak a diá- — Tervei? kok életkori sajátosságaihoz, s __ Színésznő szeretnék len- népes szereplőgárdát mozgat- ni, ez minden vágyam, de nak. A csodálatos Vargáné tisztában vagyok azzal, hogy ilyennek bizonyult. ez igen nehéz dolog, s hanem „Vargáné”, Csabai Magdolna vennének fel a főiskolára, ak- negyedikes gimnazista. Tehet- kor is igyekezni fogok tartal- séges színjátszó. Trencsényi más, hasznos életpályát vá- Borbála szerint nagy része volt lasztani magamnak — mond- abban, hogy a darab előadása ja Csabai Magdolna. — Hiszen sikerrel járt. De abban is, életünk alakítása elsősorban hogy a csoport igazi munka- rajtunk, igényeinken múlik, társi közösséget alkot, amely- amelyekhez igyekeznünk kell ben a fiatalok, gimnazisták és megtalálni a legmegfelelőbb szakközépiskolások nem egyé- formát. ni szereplésvágyukat elégítik A csodálatos Vargáné széki, hanem a közös munka replőgárdája falusi diákokból került ki. Talán ezért is volt az, hogy bár a darab Spanyol- országban játszódik, valamennyi szereplő könnyen „ráérzett” arra a figurára, amelyet alakított, hiszen a különbségek ellenére a falut találta meg szerepében, figurájában, i Voltak persze nehézségek, s ezekről Is beszél a tanárnő. — Gyerekeink és magam is a túlterheltséggel küszködünk — mondja. — A tanuláson es a tanításon kívül, megannyi társadalmi kötelezettség hárul ránk. Rövid volt a felkészülési idő is, hiszen ősz elején kéthetes társadalmi munkán voltunk, s így a két hónap eddig még minden évben hevesnek bizonyult. S egyéb iskolai programok.is kötnek bennünket. Én a jövő évben nem is tudom tovább vállalni az irodalmi színpad vezetését. Sajnos, nincs rá miniszteri rendelet, hogy például a kötelező óraszámba beszámítsák azt az időt, amelyet a színpadvezetéssel, a próbákkal töltök el. s így évek óta időzavarban vagyok. Ügy érzem, bármennyire sajnálom is, a tanítás,, az önképzés rovására menne, ha ilyen körülmények között vállalnám a csoport vezetését annak ellenére, hogy az iskola- vezetéstől megkapok minden támogatást. A rendelkezések ellen azonban öle sem tehetnek semmit. A csodálatos Vargánét december 4-én a fiú- és leány- kollégistáknak, december 13- án Patak község lakosságának, majd Rétság közönségének is bemutatják. Ezen túl folytatják a beszédtechnikai gyakorlatokat, s a maguk örömére, illetve az iskolai magyartanítás segítésére egyfelvonáso- sokat tanulnak. Az egri diáknapokra is szerenének elmenni a „Vargáné”-val. Ügy véljük, a sok-sok éves iskolai irodalmi színpad Trencsényi Borbála lemond ásávai nehéz helyzetbe kerül. Az iskola és a város is kevesebb lenne, ha ez a csoport megszűnésével járna. Az iskolavezetésnek, a város művelődésügyi osztályának mindenképpen megoldást kellene találni arra, hogy ez ne következzék be. T. E. Vöröskő? János: A fekete macska visszatér KÉMREGÉIW — Emlékszik ön a programra, amelyet összeállított? — Természetesen! — Május nyolcadikén reggel az osztály nyilván a Balaton mellől indult... — Ügy van. — És mikor kellett megérkezniük a Vadgalamb turistaházba? — Pontosan tíz órakor! Lett volna egy korábbi utazási lehetőség is, akkor már nyolc óra után ott vannak. De sajnáltam volna, ha a lányoknak túlságosan korán kell fölkelniök. — Pedig így történt... — Ebben az esetben Csalogány tanárnő éltért az útitervtől. Fogalmam sincs, hogy miért. — Másolata van a programról? — Nem. egyetlen példányban írtam. Én semmit sem szoktam elveszíteni. Csak ami fölösleges. De azt se vesztem el, hanem eldobom. Az üres gyógyszeres ampullát, például. — Sárkány tanárnő élesen, magabiztosan beszélt. Olyan emberként, aki tudja magáról, hogy logikáját nem lehet megtámadni. Az őrnagy nem is vállalkozott rá. Ahhoz, hogy megkísérelje, túlságosan keveset tudott még. Megköszönte a felvilágosítást, és elbúcsúzott az első gyanúsítottól. Ekkor kopogtatott a második. Csalogány kisasszony valóban olyan törékeny, vékony csontú kis teremtés volt, akár egy madár. Tollatlan fiókának látszott. — Szeretném tudni, miárt nem teljesítette Sárkány tanárnő kérését. — Hogy tetszik ilyet gondolni? — Eltért az útitervtől! — Még egy hajszálnyit sem. — Tehát betartotta a programot? — Minedenben. — 10 —i — Értem. Sárkány tanárnő azt állítja, hogy a legépelt program szerint az osztálynak tízkor kellett megérkeznie a turistaházba. — Ügy látszik, elfelejtette, hogy negyedkileneet írt. — Megmutatná a papírt? — Ö, sajnos, elvesztettem. Illetve, inkább eltűnt. Egyszóval: nem találom. De tessék csak nyugodt lenni, én azért emlékszem rá. — Ez tényleg megnyugtat... — Ha kételkedik, akár a Boldogságos Szűzre is megesküdhetek. — Ezt elengedem magának. Beke igyekezett udvarias és 'türelmes maradni, noha már látta, hogy nehéz ellenfelekre akadt. Mert nem kizárt, hogy az egyik tanárnő igazat mond. De melyik? Természetesen, össze is játszhatnak! Sőt, az is lehet, hogy egyik sem hazudik. Hátha valami szörnyű véletlenről van szó? Ismét a véletlen! — Mit gondol, miért pont önt kérte meg Sárkány tanárnő, hogy helyettesítse őt? — Mert tudta, hogy megbízhat bennem. Mindent úgy intéztek, ahogyan eltervezte. Mintha ő maga dirigálná az osztályt... — Egyébként milyen viszonyban voltak? — Hát, istenkém. Nem a legjobban. De ez csak újabb ok volt rá, hogy hozzám forduljon. Tudta: nekem kötelességem megbocsátani annak, aki megbántott. Ha nem teljesítem a kérését, az bosszúálló lélekre vallott volna. S egyébként is: ki mást talált volna az utolsó este? A legtöbben családosak. Míg én, ugyebár... Csalogány kisasszony a maga illedelmes modorában épp oly rendíthetetlen volt, az ártatlanságnak ugyanolyan nyugalmával beszélt, mint a tartózkodó és merev matematika tanárnő. Beke barátságosan elbocsátotta. — Ugyebár megmaradhatok az állásomban? — Ha igazat mondott, természetesen, igen. — Akkor Isten áldja- kedveském! Az őrnagy úgy érezte magát, mint a sakkozó, aki az imént még két bástyát is fenyegetett a lovával, s végül egyiket sem sikerült kiütnie. Levertem de különösebb csűggedés nélkül tudomásul vette, hogy a játszma elején nem jutott tisztelőnyhöz. Remélte, hogy munkatársai, a saját tábláikon, több szerencsével mérkőztek. Egyébként: talán még személy szerint neki is alkalma nyílik egykét ügyes lépésre... Ki tudja? Budapesten, az elhárítok parancsnokságán, négy tiszt ült a tanácskozóasztalnál. Kertész ezredesen és Bekén kívül a Násfáról érkezett Éber százados, valamint a turis— 11 — taházból visszatért bűnügyi technikus: Paál főhadnagy. Négyük közül egyedül ő látszott elégedettnek. Az ezredes röviden ismertette a tényállást: — Május 8-án reggel gyakorlat kezdődött a Bakonyban. A lövészezredet, a feltételezett ellenség leküzdésében, a násfai tüzérezred III. osztályának három ütege támogatta. A harmadik üteg fél kilenckor tüzet nyitott a Les számú szerpentin megadott pontjára. Itt ugyanis — a gyakorlat terve szerint — „ellenséges” harckocsik bukkantak fel. Ekkor, a kijelölt céltól ötszáz méterre, két éles lövedék csapódott be a Vadgalamb nevű turistaházba, melynek egy része megsemmisült. Beke őrnagy, aki ebben az időpontban a ház teraszán ült, sérülést szenvedett, emberéletben azonban nem. esett kár. Feladatuk: megállapítani, hogy tragikus véletlenről, vagy ellenséges akcióról van szó. A felelősségre vonás, természetesen, az első esetben sem maradhat el. Én, anélkül, hogy elébe akarnék vágni az elvtársak beszámolójának, megmondhatom: a véletlennek nem adók túl nagy esélyt. A szó most Beke őrnagyé ... Beke ismertette a turistaházban és a Pápán beszerzett adatokat, majd leszögezte: — Valaki úgy intézte, hogy a diákok fél kilenckor a turistaházban legyenek. A véletlen nem az, hogy éppen ott lettek volna, ellenkezőleg, az, hogy nem voltak ott. Ez valóban véletlen. A többi szándékos, kitervelt provokáció. — Ezt — mondta Paál főhadnagy — tökéletesen alátámasztja, hogy a két lövedék, amely a harmadik üteg első lövegének csövéből repült ki, nemcsak éles, hanem speciálisan preparált lövedék is volt! Egyiket, a helyszínen felkutatott repeszek alapján, műszaki pontossággal sikerült rekonstruálnunk. Formára, nagyjából, talán súlyra is megegyezett a gyakorlatokon használt vaktöltetekkel, s miután sikerült közéjük csempészni, a löveg kezelőszemélyzete már csak a sietség, az izgalom miatt sem vehette észre a különbséget... Ébert százados közbeszólt: — Tegyük fel, hogy valaki még a laktanya lőszerraktárában gondosan átvizsgálja a gyakorlatra szánt vaktöltényeket. Minden ládát felnyit, és minden vaklövedéket külön kézbe vesz. Akkor sem veszi észre, hogy az egyikben ólom van? Ne egy sorkatonára gondolj, hanem egy tapasztalt tisztre! — De, feltétlenül! Súlykülönbség egészen biztosan volt. Ilyen vizsgálatot azonban nyilván nem tartottak. _Köszönöm — mondta Ébert százados. P aál főhadnagy folytatta: (Folytatjuk) — 12 —
