Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-04 / 284. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János. a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demok­ratikus Köztársaság Államta­nácsának elnöke, Willi Stoph. a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke. A Román. Szocialista Köztár­saság nevében: Nioolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ilié Verdet. a Román Szocialista Köztár­saság Minisztertanácsának el­ső elnökihelyettese. A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége nevében: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná- QSiának ednűke.” Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban Alább következik annak a nyilatkozatnak a szövege, amelyet december 2-án Ber- • limben fogadtak' el az indo­kínai helyzet éleződésével irapcsolailiban a Varsói Szerző­désben. résztvevő államok po­litikai tanácskozó testületié ta­nácskozásának résztvevői: „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz. ' társaság, a Lengyel Népköz­társaság, a Magyar Népköz­társaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — a Varsói Szer­ződé,* politikai tanácskozó tes­tületének berlini tanácskozá­sián képviselt tagállamai — áttekintették az mdokfaad fél­szigeten kialakult helyzetet Az utóbbi időben az Ame­rikai Egyesült Államok újabb agresszí v cselekményeket kö­vetett el a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen az­zal, hogy tömeges támadások egész sorát hajtotta végre a VDK területe ellen. Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tilta­kozást váltottak ki világszer­te. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hoigy nemcsak a szuverén államok közötti kapcsolatokra vonatkozó álta­lánosan elfogadott normákat nem hajlandó figyelembe ven­ni. hanem még saját ígéreteit is semmibe vesizd. Az ameri­kai kormány cinikusan meg­sértette azt a vállalt köte­lezettségiét. hagy teljesein és feltétel nélkül beszünteti a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területérnek bombá­zását és Kivetését, holott en­nek a kötelezettségnek a vál­lalása tette lehetővé a viet­nami prdbléma rendezésével foglalkozó párizsi négyes tár­gyalások megkezdését. A tü­zetesebb vizsgádat bebizonyí­totta hogy az Egyesült Álla­mok elnöke álltai a közelmúlt­ban nagy reklámmal meghir­detett, úgynevezett vietnami békés rendezési program csak az agresszió folytatásának és kibővítésiének pai'ásitolására szolgál. A dél-vietnami rabló hábo­rú folytatása, a laoszi fegyve­res intervenció kiterjesztése, Kambodzsa semlegességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresszió, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság elleni újabb barbár táma­dások — mind ugyanannak a folyamatnak egy-egy lánc­szeme, egy bizonyos pbMtiká- mak szerves alkotórésze. Ez a politika a nemzeti felszaba­dító mozgalom nyomásának a durva imperialista diktátum­nak a politikája, amely fegy­veres erőszakkal próbálja ki­kényszeríteni a népektől saját követelésiednek teljesítéséit. Nem véletlen, hogy az Egye. sült Államok egyidejűleg a Távol-Kelet térségében is éle­zi a feszültséget. Az Egyesült Államok ösztönzi Japánban azokat az erőket, amelyek fel akarják támasztani a japán militarizmust és ennek ter­jeszkedő politikáját. Az ame­rikai katonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik provo­kációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj- sek-klikknek nyújtott katonai segélyt, hadit.ámaszpontokat tart fenn Tajvan szigetén, amely a Kínai Népköztársa­ság része. Az Egyesült Álla­mok ismét megakadályozta, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jo­gait az ENSZ-ben. Egyes ame­rikai körök talán azt hiszik, hogy minél több országot von­nak be a nemzetközi helyzet élezésére irányuló veszélyes játékukba, annál könnyebben érhetik el imperialista céljai­kat. Ámde ezen az úton az Egyesült Államokra csak újabb kudarcok, újabb bukások vár­nak. Kudarcot vallottak az ame­rikai imperialisták kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a viet­nami népet. Az Egyesült Ál­lamok politikája az egyik leg­súlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább kiter­jeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határozot­tabb visszautasításban része­sül a hős vietnami nép részé­ről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialista országok, a világ összes sza­badságszerető erőinek támoga­tását. A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak (DIFK) a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya által is támogatott konstruk­tív javaslatai lehetőséget ad­tak és adnak ma is az Egye­sült Államok vezetőinek arra, hogy véget vessenek a konf­liktusnak, beszüntessék szé­gyenletes gyarmati kalandju­kat amelybe országukat bele­sodorták. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok teljes és feltétel nélküli visz- szavonása meghatározott időn belül, egy ideiglenes koalíciós kormány megalakítása a DIEK és a VDK kormányának ja­vaslatai alapján — ez a gyors vietnami politikai rendezés reális útja. A találkozó résztvevői ha­tározottan elítélik az Egyesült Államok agresszív cselekede­teit. Megerősítik, hogy szoli­dárisak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeivel, amelyek szabadságukért, függetlensé­gükért, azért a csorbíthatatlan jogukért harcolnak, hogy fej­lődésük útjáról mindenfajta külföldi beavatkozás nélkül, nemzeti érdekeikkel és vá­gyaikkal összhangban maguk dönthessenek. A proletár in­ternacionalizmus elveinek szellemében cselekedve a bé­ke és á haladás ügyét védel­mezve, a szocialista országok a jövőben is minden vonalon támogatást fognak nyújtani Indokína népeinek a fegyveres imperialista intervenció visiz- szaveréséhez A szocialista országok a múltban is támogatták és a jövőben is támogatni fogják a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormányának, a Dél- vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormányának, a laoszi és kambodzsai haza­fias erőknek a mielőbbi poli­tikai rendezés érdekében ki­fejtett erőfeszítéseit. A szocialista országok ren­díthetetlenül bíznak annak az igazságos ügynek a diadalá­ban, amelyet Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei védel­meznek, és felszólítják vala­mennyi ország kormányát, po­litikai és társadalmi szerveze­teit, mindazokat, akik szívü­kön viselik a népek békéjé­nek és szabadságának érdekeit, hogy fokozzák a harcoló in­dokínai népeknek nyújtott tá­mogatásukat. A Bolgár Népköztársaság nevében; Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Lubomír Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka. a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köz­társaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demok­ratikus Köztársaság Államta­nácsának elnöke. Willi Stoph, a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztár­saság nevében: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztár­saság Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége nevé­ben: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Kor zigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csiának elnöke.” A Közel-Kelet tarlói békéjének és biztonságának megterem leséért Közöljük annak a nyilat­kozatnak a szövegét, ame­lyet a Varsói Szerződés tag­államai politikai tanácskozó testületé ülésének résztvevői december 2-án Berlinben fo­gadtak el: „A Varsói Szerződés tagál­lamai politikai tanácskozó testületének berlini ülésén képviselt országok — a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szo­cialista Köztársaság & a Szovjetunió — megvizsgál­ták a közel-keleti helyzetet és ezzel kapcsolatban a kö­vetkező nyilatkozatot fogad­ták el. A Közel-Keleten a helyzet a béke szempontjából tovább­ra is veszélyes. Az izraeli csapatok több mint három esztendeje arab területeket tartanak megszállva. Izrael uralkodó köreinek és a nem­zetközi reakció Izraelt tá­mogató külső erőinek impe­rialista politikája egyre újabb akadályokat gördít a politikai rendezés útjába a Közel-Keleten. A térség nem­zetközi jelentőségével számol­va nem lehet lebecsülni az ezzel kapcsolatos veszélyek mélységét és méreteit. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvá­nul meg. Az egyik a rende­zés politikai eszközökkel tör­ténő elérésének következetes irányvonala. Ez a rendezés minden közel-keleti nép, köz­tük az izraeli nép számára is garantálná a független, biztonságos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a hatá­rokat, a népek saját létfon­tosságú szükségletei kielégí­tésére használhatnák fel erői­ket, energiájukat, a termé­szeti kincseket. De mindaddig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapa­tok nem vonulnak ki min­den megszállt arab területről. Enélkül iehetetlen elképzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédokként éljenek. En­nek az irányvonalnak a hí­vei — az Egyesült Arab Köz­társaság, más arab államok, az őket támogató szocialista és más békeszerető államok — síkraszállnak a Biztonsági Tanács által 1967. november 22-én hozott és a közel-ke­leti béke helyreállításának alapját képező határozat va- lámennyj pontjának teljesí­téséért. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egymással konflik­tusban levő felek a legköze­lebbi gyakorlati lépésekként teremtsenek egymással kap­csolatot és folytassanak tár­gyalásokat az ENSZ főtit­kárának különmegbízottja, Jarring nagykövet közvetíté­sével. A másik irányvonal az arab államok elfoglalt területeinek miniden eszközzel való meg­tartása és bekebelezése, a kö- zjeürteelieti feszültség , fenntar­tása, a haladó arab rendsze­rek megdöntése és aiz arab nemzeti felszabadító mozga­lom alááiSiása. Izrael és felbújtód kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezet­het. Megkísértik saját impe­rialista követeléseiket ráerő­szakolni e térség népeire, lé­nyegében kijelentvén, hogy vagy elfogadják ezeket a kö­veteléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politikát az ENSZ -közgyűléséinek 25. ülés­szaka nemrég ismételten el­ítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai imperializmus erő­ire hárul minden felelősség azért, hogy a közel-keleti tér­ség továbbra is a feszültség egyik legveszélyesebb góca marad a világon. Izrael militarista uralkodó kőire, amelyek hódító terve­ikkel a „nagy Izrael” kiépí­tésiéinek programjával virtus- kodnak, valójában az izraeli nép létérdekeit veszélyeztetik. A tanácskozás kifejezd azt a meggyőződését, hogy az arab államok és népeik to­vábbra is egységük és össze- forrottsiáguk megszilárdításá­ra irányuló erőfeszítéseiket fogják szembe szegezni az im­perialista országoknak azon kísérleteivel, hogy ae arab népeket elválasszák egymástól és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződése hogy miiként a múltban, most is kudarcra vamnak ítél,ve a nemzetiközi reakciónak a haladó arab rendszerek ellen irányuló mesterkedései. Ezzel kapcso­latban kifejezésre juttatják: mélységesen elégedettek az Egyesül Arab Köztársaság ve­zetőinek azon . nyilatkozatai­val, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándéikosnak követni, amelyet az EAK Ga­mal Abdel Nasszer elnök éle­tében követett, síkraszállnak a közel-keleti konfliktus po­litikai rendezéséért., a nem­zetközi imperiaiizmus ellen, a függetlenségért, a szabadsá­gért és a haladásiért, a szocia­lista országokkal való barát­ságért, a békéért és a nem­zetközi egyetértésért. A tanácskozás résztvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támo­gatni az arab népek, köztük a Palesztinái arab nép igaz­ságos harcát a K özei- Kele ben folytatott imperialista agresz- szív politikával szemben, a megszállt arab területek fel­szabadításáért. a szabadságért ég a társadalmi haladásiért. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kára, a Minisztertanács elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák. a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára. Lubomir Strougal. a Csehszlovák Szocialistá Köz­társaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága első titkára. Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke A Magyar Népköztársaság nevében; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köz­társaság nevében; Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága első titkára, a Német Demokrati­kus Köztársaság Államtaná­csának elnöke. Willi Stoph, a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztár­saság nevében; Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács el­nöke, Hie Veidet, a Román Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének első helyettese. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége nevé­ben: Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságánál« főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. Berlin, 1970. december 2." Véget kell Telni az imperialista provokációknak Afrika független országai ellen A® alábbiakban közöljük a Varsói Szerződésben résztve­vő országok politikai tanács­kozó tesítülebániek ütésén elfo­gadott hiatározat szövegét a gyarmatosítók által a Guineái Köztársaság éllen elkövetett agresszióról. „A Bolgár Népköztársaság, al Csehszlovák Szocialista Köz társaság, a Lengyel Nép­köztársaság, a Magyar Nép- loöztáinsaság. a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselőd, a Var­sói Szerződésiben résztvevő or­szágok politikai tanácskozó testületének bérűim! tanácsko­zásán a következő nyilatko­zatot tettéi« a gyarmatosítók­nak a Guineái Köztársaság elleni agressziójával kapcso­latban. Az imperializmus újabb gaztettet követett el a szabad- ságszarető Afrika ellen. No­vember 22-én a portugál gyarmatosítók fegyveres' ag­ressziót hajtottak végre egy szuverén állaim, az ENSZ egy tagja, a Guineái Köztársaság ellen. A nemzetközi jog elemi normáit súlyosan sértő kaland célja az, hogy magdöntsék Guineában a haladó rendszert, elzárják a guinea! nép elől az új élet építéséhez vezető utat, ismét nyalkába rakják az ide­gen elnyomás jármát. Az im­perialisták egyúttal más füg­getlen afrikai országokra is igyekeztek csapást mérni. Még mindig nem hagytak fél azokkal a kísérletekkel, hogy olyan rendet hozzanak létre, amely lehetővé tenné számukra az egész népeket kirabló és kizsákmányoló új gyarmatosító politika folyta­tását. Az agressziónak számítása az volit, hogy feltartóztassák Guinea (Bissau), Angola, Mo­zambique, Dél-Afrika, Zimbab­we. Namibia népének felsza­badító harcát. Ezek a népek ki akarnak tömd a gyarmati és faji elnyomás szorításából és maguk akarják meghatá­rozni sorsukat. A portugál gyarmatosítók, amikor fegy­veres támadásit hajtottak vég­re a Guineái Köztársaság el­len. az imperialista erők, mindazok rohamcsapataként, eszközeként cselekedtek, akik az afrikai kontinens gazdag­ságára áhítoznak. Portugália sohasem mert volna ilyen gyalázatos lépést tenni az im­perialista körök tudta és tá­mogatása nélkül, amelyék felfegyverzik ezt az országot, irányítják politikáját, beleért­ve azokat a próbálkozásait isi, hogy leszámoljon a nem­zeti felszabadító mozgalom­mal. A szuverén guinead ál­lamra támadó portugál zsol­dosak kezében a NATO fegy- verraktáraiiból származó fegy­verek is voltak; Az imperialisták kalandja kudarcha fullad. Guinea né­pe a bánáti afrikai és szoci­alista országok, «tuenden ha­ladó és imperiaiistaéUenes erő támogatásával sikeresen veri vissza a fegyveres interven­ciót, megvédi jogát az önálló fejlődésire. A Guinea eilend imperia­lista agresszió ismét megmu­tatja. hogy mennyire halaszt­hatatlan a gyarmati és faj­üldöző rendszerek teljes fel­számolása. A gyarmati rend­szer minden nép békéjét és biztonságát fenyegeti. Mind­addig. amíg az afrikai komitS- nensien, akáncsak egy gyarma­tosító rendszer is megmarad, amíg ebből a térségből nem vonják ki a gyarmatosítók minden katonáját nem szá­molják fel katonai támasz­pontjaikat. veszély fenyegeti az afrikai államok békés és szabad fejlődésiét. A gyarmatosítás és. a faj­üldözés teljes felszámolása an­nál gyorsabban következik be, minél egységesebben és határozottabban lépnek fel a független afrikai országok és népeit, egyebek között az Af­rikai Egyságszervezet kereté­ben, miinél erősebb lesz a vi­lágméretű, antiimperialdsta mozgalom minden osztagának cselekvési egysége. A tanácskozás részvevői ha­tározottan elítélik a Guineái Köztársaság elleni agressziót és az imperialisták és újgyar­matosítók mág bűntetteit. Megerősítik, hogy szolidárisak a guineai nép és valamennyi afrikai nép igazságos harcé­val, amelyet a szabadságért és a haladásért annak az ENSZ-deklarációnak a meg­valósításáért folytaitnak, amely kimondja, hogy függet­lenséget kell biztosítani a gyarmati sorban levő orszá­goknak és népeknek. Afrika néped a felszabadulásukért vívott harcban, mint azelőtt, továbbra is számíthatnak a szocialista országok segítségére. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság miniszterelnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demok­ratikus Köztársaság Államta­nácsának elnöke, Willi Stoph, á Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztár­saság nevében: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke. lile Verdet. a Román Szocialista Köztár­saság Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége nevében: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára. A. N. Koszigin. a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. (MTI) Berlin, *1970. december 2.’*

Next

/
Oldalképek
Tartalom