Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
(Folytatás az 1. oldalról) Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, Willi Stoph. a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román. Szocialista Köztársaság nevében: Nioolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ilié Verdet. a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökihelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná- QSiának ednűke.” Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban Alább következik annak a nyilatkozatnak a szövege, amelyet december 2-án Ber- • limben fogadtak' el az indokínai helyzet éleződésével irapcsolailiban a Varsói Szerződésben. résztvevő államok politikai tanácskozó testületié tanácskozásának résztvevői: „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz. ' társaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — a Varsói Szerződé,* politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásián képviselt tagállamai — áttekintették az mdokfaad félszigeten kialakult helyzetet Az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államok újabb agresszí v cselekményeket követett el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen azzal, hogy tömeges támadások egész sorát hajtotta végre a VDK területe ellen. Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tiltakozást váltottak ki világszerte. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hoigy nemcsak a szuverén államok közötti kapcsolatokra vonatkozó általánosan elfogadott normákat nem hajlandó figyelembe venni. hanem még saját ígéreteit is semmibe vesizd. Az amerikai kormány cinikusan megsértette azt a vállalt kötelezettségiét. hagy teljesein és feltétel nélkül beszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság területérnek bombázását és Kivetését, holott ennek a kötelezettségnek a vállalása tette lehetővé a vietnami prdbléma rendezésével foglalkozó párizsi négyes tárgyalások megkezdését. A tüzetesebb vizsgádat bebizonyította hogy az Egyesült Államok elnöke álltai a közelmúltban nagy reklámmal meghirdetett, úgynevezett vietnami békés rendezési program csak az agresszió folytatásának és kibővítésiének pai'ásitolására szolgál. A dél-vietnami rabló háború folytatása, a laoszi fegyveres intervenció kiterjesztése, Kambodzsa semlegességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresszió, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni újabb barbár támadások — mind ugyanannak a folyamatnak egy-egy láncszeme, egy bizonyos pbMtiká- mak szerves alkotórésze. Ez a politika a nemzeti felszabadító mozgalom nyomásának a durva imperialista diktátumnak a politikája, amely fegyveres erőszakkal próbálja kikényszeríteni a népektől saját követelésiednek teljesítéséit. Nem véletlen, hogy az Egye. sült Államok egyidejűleg a Távol-Kelet térségében is élezi a feszültséget. Az Egyesült Államok ösztönzi Japánban azokat az erőket, amelyek fel akarják támasztani a japán militarizmust és ennek terjeszkedő politikáját. Az amerikai katonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik provokációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj- sek-klikknek nyújtott katonai segélyt, hadit.ámaszpontokat tart fenn Tajvan szigetén, amely a Kínai Népköztársaság része. Az Egyesült Államok ismét megakadályozta, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Egyes amerikai körök talán azt hiszik, hogy minél több országot vonnak be a nemzetközi helyzet élezésére irányuló veszélyes játékukba, annál könnyebben érhetik el imperialista céljaikat. Ámde ezen az úton az Egyesült Államokra csak újabb kudarcok, újabb bukások várnak. Kudarcot vallottak az amerikai imperialisták kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Államok politikája az egyik legsúlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább kiterjeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határozottabb visszautasításban részesül a hős vietnami nép részéről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialista országok, a világ összes szabadságszerető erőinek támogatását. A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak (DIFK) a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya által is támogatott konstruktív javaslatai lehetőséget adtak és adnak ma is az Egyesült Államok vezetőinek arra, hogy véget vessenek a konfliktusnak, beszüntessék szégyenletes gyarmati kalandjukat amelybe országukat belesodorták. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok teljes és feltétel nélküli visz- szavonása meghatározott időn belül, egy ideiglenes koalíciós kormány megalakítása a DIEK és a VDK kormányának javaslatai alapján — ez a gyors vietnami politikai rendezés reális útja. A találkozó résztvevői határozottan elítélik az Egyesült Államok agresszív cselekedeteit. Megerősítik, hogy szolidárisak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeivel, amelyek szabadságukért, függetlenségükért, azért a csorbíthatatlan jogukért harcolnak, hogy fejlődésük útjáról mindenfajta külföldi beavatkozás nélkül, nemzeti érdekeikkel és vágyaikkal összhangban maguk dönthessenek. A proletár internacionalizmus elveinek szellemében cselekedve a béke és á haladás ügyét védelmezve, a szocialista országok a jövőben is minden vonalon támogatást fognak nyújtani Indokína népeinek a fegyveres imperialista intervenció visiz- szaveréséhez A szocialista országok a múltban is támogatták és a jövőben is támogatni fogják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának, a Dél- vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának, a laoszi és kambodzsai hazafias erőknek a mielőbbi politikai rendezés érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A szocialista országok rendíthetetlenül bíznak annak az igazságos ügynek a diadalában, amelyet Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei védelmeznek, és felszólítják valamennyi ország kormányát, politikai és társadalmi szervezeteit, mindazokat, akik szívükön viselik a népek békéjének és szabadságának érdekeit, hogy fokozzák a harcoló indokínai népeknek nyújtott támogatásukat. A Bolgár Népköztársaság nevében; Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Lubomír Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke. Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Kor zigin, a Szovjetunió Minisztertanácsiának elnöke.” A Közel-Kelet tarlói békéjének és biztonságának megterem leséért Közöljük annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé ülésének résztvevői december 2-án Berlinben fogadtak el: „A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének berlini ülésén képviselt országok — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság & a Szovjetunió — megvizsgálták a közel-keleti helyzetet és ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot fogadták el. A Közel-Keleten a helyzet a béke szempontjából továbbra is veszélyes. Az izraeli csapatok több mint három esztendeje arab területeket tartanak megszállva. Izrael uralkodó köreinek és a nemzetközi reakció Izraelt támogató külső erőinek imperialista politikája egyre újabb akadályokat gördít a politikai rendezés útjába a Közel-Keleten. A térség nemzetközi jelentőségével számolva nem lehet lebecsülni az ezzel kapcsolatos veszélyek mélységét és méreteit. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvánul meg. Az egyik a rendezés politikai eszközökkel történő elérésének következetes irányvonala. Ez a rendezés minden közel-keleti nép, köztük az izraeli nép számára is garantálná a független, biztonságos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a határokat, a népek saját létfontosságú szükségletei kielégítésére használhatnák fel erőiket, energiájukat, a természeti kincseket. De mindaddig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapatok nem vonulnak ki minden megszállt arab területről. Enélkül iehetetlen elképzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédokként éljenek. Ennek az irányvonalnak a hívei — az Egyesült Arab Köztársaság, más arab államok, az őket támogató szocialista és más békeszerető államok — síkraszállnak a Biztonsági Tanács által 1967. november 22-én hozott és a közel-keleti béke helyreállításának alapját képező határozat va- lámennyj pontjának teljesítéséért. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egymással konfliktusban levő felek a legközelebbi gyakorlati lépésekként teremtsenek egymással kapcsolatot és folytassanak tárgyalásokat az ENSZ főtitkárának különmegbízottja, Jarring nagykövet közvetítésével. A másik irányvonal az arab államok elfoglalt területeinek miniden eszközzel való megtartása és bekebelezése, a kö- zjeürteelieti feszültség , fenntartása, a haladó arab rendszerek megdöntése és aiz arab nemzeti felszabadító mozgalom alááiSiása. Izrael és felbújtód kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezethet. Megkísértik saját imperialista követeléseiket ráerőszakolni e térség népeire, lényegében kijelentvén, hogy vagy elfogadják ezeket a követeléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politikát az ENSZ -közgyűléséinek 25. ülésszaka nemrég ismételten elítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai imperializmus erőire hárul minden felelősség azért, hogy a közel-keleti térség továbbra is a feszültség egyik legveszélyesebb góca marad a világon. Izrael militarista uralkodó kőire, amelyek hódító terveikkel a „nagy Izrael” kiépítésiéinek programjával virtus- kodnak, valójában az izraeli nép létérdekeit veszélyeztetik. A tanácskozás kifejezd azt a meggyőződését, hogy az arab államok és népeik továbbra is egységük és össze- forrottsiáguk megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket fogják szembe szegezni az imperialista országoknak azon kísérleteivel, hogy ae arab népeket elválasszák egymástól és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződése hogy miiként a múltban, most is kudarcra vamnak ítél,ve a nemzetiközi reakciónak a haladó arab rendszerek ellen irányuló mesterkedései. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatják: mélységesen elégedettek az Egyesül Arab Köztársaság vezetőinek azon . nyilatkozataival, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándéikosnak követni, amelyet az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, síkraszállnak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért., a nemzetközi imperiaiizmus ellen, a függetlenségért, a szabadságért és a haladásiért, a szocialista országokkal való barátságért, a békéért és a nemzetközi egyetértésért. A tanácskozás résztvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támogatni az arab népek, köztük a Palesztinái arab nép igazságos harcát a K özei- Kele ben folytatott imperialista agresz- szív politikával szemben, a megszállt arab területek felszabadításáért. a szabadságért ég a társadalmi haladásiért. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára, a Minisztertanács elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák. a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára. Lubomir Strougal. a Csehszlovák Szocialistá Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára. Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Magyar Népköztársaság nevében; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében; Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke. Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében; Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke, Hie Veidet, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének első helyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságánál« főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Berlin, 1970. december 2." Véget kell Telni az imperialista provokációknak Afrika független országai ellen A® alábbiakban közöljük a Varsói Szerződésben résztvevő országok politikai tanácskozó tesítülebániek ütésén elfogadott hiatározat szövegét a gyarmatosítók által a Guineái Köztársaság éllen elkövetett agresszióról. „A Bolgár Népköztársaság, al Csehszlovák Szocialista Köz társaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Nép- loöztáinsaság. a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselőd, a Varsói Szerződésiben résztvevő országok politikai tanácskozó testületének bérűim! tanácskozásán a következő nyilatkozatot tettéi« a gyarmatosítóknak a Guineái Köztársaság elleni agressziójával kapcsolatban. Az imperializmus újabb gaztettet követett el a szabad- ságszarető Afrika ellen. November 22-én a portugál gyarmatosítók fegyveres' agressziót hajtottak végre egy szuverén állaim, az ENSZ egy tagja, a Guineái Köztársaság ellen. A nemzetközi jog elemi normáit súlyosan sértő kaland célja az, hogy magdöntsék Guineában a haladó rendszert, elzárják a guinea! nép elől az új élet építéséhez vezető utat, ismét nyalkába rakják az idegen elnyomás jármát. Az imperialisták egyúttal más független afrikai országokra is igyekeztek csapást mérni. Még mindig nem hagytak fél azokkal a kísérletekkel, hogy olyan rendet hozzanak létre, amely lehetővé tenné számukra az egész népeket kirabló és kizsákmányoló új gyarmatosító politika folytatását. Az agressziónak számítása az volit, hogy feltartóztassák Guinea (Bissau), Angola, Mozambique, Dél-Afrika, Zimbabwe. Namibia népének felszabadító harcát. Ezek a népek ki akarnak tömd a gyarmati és faji elnyomás szorításából és maguk akarják meghatározni sorsukat. A portugál gyarmatosítók, amikor fegyveres támadásit hajtottak végre a Guineái Köztársaság ellen. az imperialista erők, mindazok rohamcsapataként, eszközeként cselekedtek, akik az afrikai kontinens gazdagságára áhítoznak. Portugália sohasem mert volna ilyen gyalázatos lépést tenni az imperialista körök tudta és támogatása nélkül, amelyék felfegyverzik ezt az országot, irányítják politikáját, beleértve azokat a próbálkozásait isi, hogy leszámoljon a nemzeti felszabadító mozgalommal. A szuverén guinead államra támadó portugál zsoldosak kezében a NATO fegy- verraktáraiiból származó fegyverek is voltak; Az imperialisták kalandja kudarcha fullad. Guinea népe a bánáti afrikai és szocialista országok, «tuenden haladó és imperiaiistaéUenes erő támogatásával sikeresen veri vissza a fegyveres intervenciót, megvédi jogát az önálló fejlődésire. A Guinea eilend imperialista agresszió ismét megmutatja. hogy mennyire halaszthatatlan a gyarmati és fajüldöző rendszerek teljes felszámolása. A gyarmati rendszer minden nép békéjét és biztonságát fenyegeti. Mindaddig. amíg az afrikai komitS- nensien, akáncsak egy gyarmatosító rendszer is megmarad, amíg ebből a térségből nem vonják ki a gyarmatosítók minden katonáját nem számolják fel katonai támaszpontjaikat. veszély fenyegeti az afrikai államok békés és szabad fejlődésiét. A gyarmatosítás és. a fajüldözés teljes felszámolása annál gyorsabban következik be, minél egységesebben és határozottabban lépnek fel a független afrikai országok és népeit, egyebek között az Afrikai Egyságszervezet keretében, miinél erősebb lesz a világméretű, antiimperialdsta mozgalom minden osztagának cselekvési egysége. A tanácskozás részvevői határozottan elítélik a Guineái Köztársaság elleni agressziót és az imperialisták és újgyarmatosítók mág bűntetteit. Megerősítik, hogy szolidárisak a guineai nép és valamennyi afrikai nép igazságos harcéval, amelyet a szabadságért és a haladásért annak az ENSZ-deklarációnak a megvalósításáért folytaitnak, amely kimondja, hogy függetlenséget kell biztosítani a gyarmati sorban levő országoknak és népeknek. Afrika néped a felszabadulásukért vívott harcban, mint azelőtt, továbbra is számíthatnak a szocialista országok segítségére. A Bolgár Népköztársaság nevében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, Willi Stoph, á Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke. lile Verdet. a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. A. N. Koszigin. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. (MTI) Berlin, *1970. december 2.’*
