Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)
1970-12-24 / 301. szám
A negyedik karácsonyKarácsonyt én mindig a iegszeob ünnepek köze sorolom. Olyan titokzatos az, amint az elsötétített szobában előbb felizzanak. majd ezer csillagot raigyogtotnak a csili ag- szórók, pici, meleg lángokat lehelnek a gyertyák. Persze nemcsak a fenyőfáért szép az ünnep. Legjobban azért szeretem a karácsonyt. mert ilyenkor mindenki örülni tud a más örömének! is. Mintha csak száműzték volna erről a napról az emberi önzést. Az idei karácsonyra Am, nusska. a négyéves szöszke kislány anyukát és apukát kapott. Hosszú a történet. S hogy miért éppen karácsonyra íródott meg? Azért, hogy minél többen örüljenek a kislány nagy boldogságának... I * ) Amnuska már évek óta gyermeke tthon ban nevelkedett. Vér szerinti szüleiből ugyanis minden felelősségérzet hiányzik, ami egy gyermek gondviseléséhez kellene. Az otthonban semmiben sem szenvedett hiányt. Volt jó ruhája, játéka, amivel játszhatott, finom ételeket evett. Szerették a gondozók is ment szófogadó, jó kislány volt Egyszer egy asszonybrigád kereste fel az otthont, hogy kiválasszon egy gyereket, akit a jövőben pártfogol, egészen addig, amíg az apróságból óelmőtt, felelősséggel döntő ember nem lesz. Annuskára esett a választás, s egy fiú- pajttására, akit ő már testvérként. fogadott a szívébe. Az asszonybrigád tagjai gyakran meglátogatták a két gyereket, apróságokkal lepték meg őket. Nyáron, amikor a mostani anyuka és apuka kivette évi szabadságát. elhozták magukhoz a kislányt. Annuska egy hetet töltött Anyuéknál. Furcsa kislány volt, az idegenekkel nehezen barátkozott. Félt az ismeretlen arcoktól, mint azok a gyerekek, akik zárkózottságukkal állandóan védekeznek. .Anyu és Apu akkor már persze nem volt idegen, köztük kinyílt a bizalmatlan kislány szíve. Boldogan nyargalt ke- resztül-kasul a lakásban, ezer kérdést zúdított Anyuékra. Megállt a kiságya előtt — Ez lesz az én ágyam? — és erősen megnyomta az én szót. Lefekvés előtt vadonatúj szegedi papucsot kapott. — Ez az én papucsom? — kérdezte és Ismét különös nyomatéket kapott az én szó. Az elkövetkező napokban birtokába vette az „ő” szappanét, áz „ő” külön fiókjait, elfoglalta az „ő” szobáját, az „ő” játéksarkát. Letelt az idő, Annust visz, szavárták a gyermekotthonba. Anyukától megkérdezte egy ismerős: — Nem gondoltál még arra, hogy örökbe fogadjátok a kislányt? Elgondolkozó, nagy hallgatás követte a kérdést, végül azt mondta Anyuka: — Egy gyerek gondját a nyakunkba venni nem kis dolog, különösen egy olyan gyerekét, akinek mi lennénk az első család, a mi lakásunk az első igazi otthon. Nagy felelősség ez... Hát persze, hogy gondoltunk, gondolunk is rá... Szeretjük. Eltelt jó néhány hónap, Anyukáék ismét szabadságra mentek. Amikor Anyuka viszatért a munkahelyére, rossz hírrel várta őt az asz- szonybrigád: — Nagy baj van, Annust haza akarja vinni az _ anyja! Talán már el is vitte...! Kiderült, hogy a vér szerinti édesapa ismét börtönbe kerül, ezúttal hosszú évekre. A vér szerinti édesanya pedig elhatározta,' hogy nem fizet tovább a kislányért, inkább elviszi haza. Anyuka azonnal telefonált az otthonba: — Ott van még a kislány? — Igen, de tulajdonképpen csak félig, már hetekkel ezelőtt jönnie kellett voln3 az anyjának. Nem mutatkozik, az mondja, nincs pénze vonatra. .. Több sem kellett az Anyukának, indult Annuskáért. A kislány várta az anyját. De az idegen asszony helyett a másik jött, akit szeretett, akit szíve szerint az anyjának érzett Annuska most ismét a nagy bérházban él. Óvodás.. Nevelőszülein kívül sokan fáradoztak sorsának rendezéséért, például a . brigádtagok, a megyei ifjúsági és gyermek, védő intézet a megyei tanács illeték®: dolgozói. Segítették, egyengették a kislány útját. Ö természetesen boldog, hiszen körülötte forog a világ. — Persze, csak egyelőre — fogadkozik Apuka. — Majd vigyázunk, nehogy elkényesz- tessük a kis csitrit, azzal ártanánk néki. ★ S. Lajosét most nevelöszü- lei a kislánynak, hiszen a vér szerinti anya nem mondott le róla — hivatalosan. Valójában megtette ezt évekkel ezelőtt. Hajlandó lett volna a leendő nevelőszülőkkel alkuba bocsátkozni a gyerek felől, magyarán egy kis haszonént suba alatt „kiárusítani” a kislányt. S. Lajosék azonban kijelentették: Annuska semmiféle alku tárgya nem lehet! Annusáénak neveztem a kislányt, de nem ez az igazi neve. Nem véletlen, hogy Anyukáék teljes neve sem szerepelt a történetben. Mert sem a kislánynak, sem S. Lajoséknak nem tenne jót, ha a magát édesanyának nevező asszony bármiféle módon „közbelépne”. Hogy hol van a kislány helye: az édesanyjánál, akinek kisebb gondja is nagyobb gyermeke sorsánál, s visszakérésében is csupán száraz gazdaságossági szempontok vezették, vagy a nevelőszülőiknél, akiknél Annuska boldog, s igazán otthon van. az most már nem lehet kétséges. (Mióta Annuska eljött a gyermekotthonból testvérnek fogadott fiúpajtása valósággal búskomor lett Az otthonban dolgozók véleménye szerint jó lenne a kisfiú sorsát a kislányéhoz hasonló módon egyengetni úgy. hogy a két gyerek egymás közelében maradhasson. Annuska gyakran előveszi a fényképet, amely kettőjüket ábrázolja: — Nagyon szeretem a Takácsot — mondogatja. — De nem tudom, hogy most hol lakik...) Ez a karácsony a negyedik a kislány életében. Az ajándék, amit az ünnepre kapott, másnak természetes „vele született járandóság”, neki a szó szoros értelmében ajándék. Annuska. a negyedik karácsonyra ANYUKÁT és APUKÁT kapott így, végig nagybetűkkel. Szendi Márta f'oíősarofc Arckép, csoportkép Ismerőseink, rokonaink fényképezése gyakori a íoto- amatőrölk táborálban. Elég hálátlan feladat, ha nem ügyelünk az elemi szabályokra. Alapvető tudnivaló, hogy lehetőleg nem teljes napfényben fényképezünk. Különösen nem a déli órákban, mert a magas napállás miatt igen mély árnyékokat kapunk a szemek alatt. A kép durva minőségéről nem is beszélve, amit a déli napsütés erős ibolyántúli sugarai okoznak. Keressünk tehát árnyékos helyet, vagy várjuk meg, amíg kissé beborul. Igen szép arcét, csoportképek készíthetők a reggeli órákban, esetleg a késő délutáni időszakban!, ha fátyölfelhős az égboltozat. Az sem helyes, ha csak felső világítás van, mint pl. egy zárt udvarban, mert ilyenkor minden esetben jelentkeznek a szemgödör alatti erős árnyékok. Arc- és osoportfelvételre mindenféle gép használható, de nem mindenféle objektív. Arcképfelvételre a rövid gyújtótávolságú objektív nem jó, mert közelről torzít, távolról pedig túl kis képet ad, és így a kényszerű erős felnagyítás lerontja a kép minőségét. Normálisnál hosszabb felvevőlencsével érünk el elfogadható eredményt, Csoportképek készítésére minden objektív megfelel. Negatívanyagunk feltétlenül pán-, vagy orthopán- chromantikis legyen mert, ezek a filmek szebben adják vissza a test színárnyalatait. Igen jó szolgálatot tesz, különösen erős piros foltokkal ékeskedő arcnál, az egyenletes púderezés. Vigyázzunk a háttérre. Lehetőleg kevés részlet legyen benne, mert a mozgalmas háttér zavarólag hat. Legjobb a teljesen egyenletes háttér. Az élességet mindig a szemre, illetőleg a csoport első harmadának végére állítjuk. de sohasem a háttérre Ez utóbbi lehetőleg életlen legyen. Az arcképet teljes Kendével készítjük, mert így lá- gyaibb vonalakat és így szebb képet kapunk. Csoportképnél mindig rekeszelünk Minél több sorból áll a csoport, annál erősebben. Felvétel előtt barátkozzunk össze a modellek Beszélgessünk el vele, hogy feloldódjék a mindig meglevő feszültség. Iparkodjunk rávenni, hogy másra gondoljon, és ne a fényképezésre. Mindenképpen várjuk meg a természetes arckifejezést és testtartást, addig ne exponáljunk. Csoportképnél ne nézzen feltétlenül mindenki a gépbe. Jól hat az olyan csoportkép, ahol az alakok foglalatoskodnak, mozognak. P. kártyáznak, olvasnak, beszélgetnek, kávéznak stb. Körmendi Károly Román útikönyv a Szovjetun ó ól A bukaresti, román politikai könyvkiadónál riportkönyv látott napvilágot „50 (HM) kilométer szovjet földön” címmel. A könyv szerzője S. Podine, a Scinteia állandó moszkvai tudósítója. Az útvonal a távoli észak, Szibéria, Jakutföld, a középázsiai köztársaságok és az úgynevezett Zakavkazje, a Kaukázustól délre levő terület, vidékein vezet keresztül. E vidékek és köztársaságok gazdasági és kulturális életének fejlő- léséről számol be a szerző könyvéinek 340 oldalán, miközben számos érdekes emberrel való találkozást is felvillant. Az első fejezetben olyan embereknek az alakját eleveníti meg a toll, akik még ismerték Lenint és a Lenin nevével kapcsolatos helyekről is kapunk leírásokat. A könyv többi fejezete a Szovjetunióban folyó tudományos kutatómunka fejlődésévé!, a kibernetika hasznosításával, a gazdasági élet, a szovjet repülőgépgyártás és a Szovjetunió légiflottájának fejlődésével foglalkozik. susiis aus KOSSUTH RÁDIÓ: 8.05: Mfíswrism értét és. — 8.2©: Ambrus Kyri és Koós János énekel. — 8.37: Koldus és királyfi. Rádiójáték gyermekeknek. — 10.05: Rádióegyetem. — 10.35: Híres prímások lemezeiből. — 10.50: A tudományos közélet fóruma, n. — 11.15: Zenekari muzsika. — 12.20: Ki nyer ma? ■— 12.30: Melódiakoktél. — 13.40: A szakértelem még nem elég. . . a növényvédelem anyagi gondjai. — 14.00: Kóruspódium. — 14.13: Zerftai Anna és Svéd Sándor nótákat énekel. 14.32: Holnap közvetítjük. . . — 14.47: Durkó Zsolt:" I. vanósné- gyes. — 15.10—16.58: A Gyermekrádió ünnepköszöntő műsora. — 15.10: A Nyitnikék fenyőfája. — 15.55: Meseopera-bemutató. Benjamin Britten: Az arany hiúság. — 16.20: Bűvös vásár. Mesejáték. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Dévai Nagy Kamilla és Béres Ferenc népdalokat énekel. — 17.40: Gyertygyújtás előtt — Budapesten, — 18.05: Zenék, pillanatok — gyermekkoromból. .. — 19.10: Lemezmúzeum. — 19.35: Karácsonyi kaleidoszkóp. — 19.35: Évezredek krónikájából. — 20.15: Karácsony Párizsban, Stockholmban, Rómában. — 20.40: A fenyők vonulása. — 21.10: Disz úrfi és Esz kisasszony. — 22.10: Művészlemezek. — 23.10: Mennyei kardal. — 23.25: Népi muzsika. — 0.10—1.58: Melódiákoktól. PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Verseny- művek. — 8.45: Külpolitikai figyelő. — 9.00: Az élő népdal. — 9.10: Turandot. Operarészletek. — 10.00: A zene hullámhosszán. A Petőfi Rádió délelőtti műsora, ŰSOR 11.50: Magánvélemény közügyekben. — 12.00: Könnyűzenei Híradó. — 12.30: Rádióreklám. — 12.33: Barokk muzsika. — 13.03: Szolnoki stúdiónk jelentkezik. —* 13.20: Csajkovszkij: Diótörő. Szvit. — 14.00—18.00: Kettőtő) hatig... A Petőfi rádió zenés délutánja. — 18.10: Rádióhangversenyekről. — 18.40: Fizenze színei. — 19.10: tJj könyvek. — 19.13: A Magyar Rádió és Televízió népi zenekara játszik. — 20.00: David Ojsztrah hegedűestje. — 21.39; Fehér karácsony. Részletek Berlin filmzenéjéből. — 21.50: Hanglemezgyűjtők húszperce. —i 22.10: Csillagszóró. • • — 23.10t Zenekari muzsika. TELEVÍZIÓ: 9.00: Műsorismertetés. — 9.01—11.00: Szünidei matiné. — 14.38* Műsorismertetés. — 14.40: Csak gyerekeknek* — 16.35: Márton bátyám. Tévéfilm. —■ 17.15: Reklámműsor. — 17.25: Család nélkül. Magyarul beszélő francia film. — 19.00: „Csak tiszta forrásból. • Bartók és Kodály útján. Mátrai képek. — 19.40: Cicavízió. — 19.55: Hírek- 30.00: Békesség, békesség... —< 20.50: Piros léggömb. Francia film. — 21.20: Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára. Drámai játék. 21.55: Karácsony esti muzsika. BESZTERCEBÁNYA: 10.50: Haydn.- D-dúr csembalóverseny. — 17.15: Menekülés. Tv-jálék. — 18.50: Fenyőfa. Tv-bohózat. — 19.30: TV-híradó. — 19.55: Harmonia pastoraiis. Tv-film„ 20.30: A tarka úszó. Tv-játék. — 22.30: Négy filmminiatűr Csehov elbeszélései nyomán. Vöröskor János: A fekete macska visszatér KÉMREGÉDÍY — Ezzel a helyszín és az időpont birtokába jutottak. — Most kezdődött az izgalmas játék. A mi szakmánkban ugyanis nem lehet mindent előre precízen megszervezni, mert esetlegességek könnyen becsúszhatnak. Engem mindig az izgatott legjobban, mikor ezeket a zavaró körülményeket, a véletleneket igyekeztem kiszűrni, a minimálisra csökkenteni. Ügy irányítani az eseményeket, hogy eszközeink azt higgyék, saját akaratukból cselekszenek, közben mégis a mi céljainkat szolgálják. Ilyen lehetőséget kínált a veszprémi orvos és Sárkány tanárnő kapcsolata. — Játék a szerelemmel — jegyezte meg gúnyosan Ébert százados. — Igazán nem válogatósak. A gyilkosságtól az érzelmi szálakig mindent igénybe vesznek. A nő egyetértőén mosolygott. — Igen, „tárgyilagosak” voltunk ... — Sárkány tanárnő tehát a Vadgalaimb-turisráaiiáz- ban találkozhatott volna régi, nagy szerelmével. A kémnő elismerően bólogatott. — Kitűnő az éleslátása, ezredes. Ott, és pontosan akkor, amikor a gyakorlat megkezdődik. Nem is kellett hozzá sok íurfang. Én tudtam, hogy a tüzérek május nyolcadikén lőnek egy meghatározott célpont felé. Persze vaklőszerrel. A képzeletbeli célból valóságos lett: a mintegy ötszáz méterre levő turistaház. Ide kellett a légyottot megszerveznem. Egy vasárnap Veszprémbe utaztam. Sárkány tanárnőnek még fogalma sem volt az egészről, én azonban, mint bizalmas, titkos hírvivő, úgy tájékoztattam a doktort, hogy egykori szerelme május nyoieadikám a Vadigaíamb-turi taházba visz bennünket, ám a szemérmessége tiltakozik a nyílt meghívás ellen. A kezdeményezés — látszólag — mindig a férfi dolga, ezért az orvos már írta is a levelet: „Kedves Magdolna! Május elején néhány napra szabaddá tehetném magam. Rám is fér egy kis pihenés. Tudomásom szerint ilyen idő tájt minden osztály tanulmányi kirándulást tesz. Ha van rá mód, jöjjenek május nyolcadikén a Vadigalamb-menedék- házba. A gyerekek fniatt természetesen nem sokat lehetnénk együtt, de legalább láthatjuk egymást. S este talán majd sétálhatunk egyet a csillagos égbolt alatt.' Mint akkor, a Tátrátan.” Kész volt a kelepce. — Ami esetleg az orvos halálát is jelenthette volna. — Esetleg. De csak egy őrnagy sérült meg. Ugye, nem volt veszélyes? — intett kedélyesen Beke felé. Bekére nemigen hatott a szelletneskedés. Mogorván kérdezte: — A kirándulás szervezése körül nem akadtak bonyodalmak? — Jócskán. Először is az iskolai program szerint május tizennegyedikén kellett volna elindulnunk. Aztán az útvonal. Miért pont a Balaton és a bakonyi menedékház? Az igazgató és a többi tanár m% javaslatokkal is előállt. Már-már úgy látszott, dugába dől a tervünk. Szegény Sárkány tanárnő ugyancsak kutyaszorítóba került. ö, aki a legengedélmesebb tanerők közé tartozik, most megmakacsolta magát. Ezernyi érvet eszelt ki. A szerelem őt is nagy teljesítményre sarkallta. Végigjárta az útvonalat, mindent alaposan előkészített. Nagy harcok árán, mégis nyélbe ütötte a dolgot. — Már csak az éles lövedékek voltak hátra. — Azok, de még sok minden egyéb is. A lőszerekkel nem akadt dolgunk. „Apám” a gyakorlat terve alapján szállította a három adatot: a lövegek tüzelőállásának hozzávetőleges helyét, a feltételezett célpontot és ehhez viszonyítva a menedókház helyzetét. A lőszerekről a központ gondoskodott. Ügy tudom, odakint készítették el, az ismert, ferde metszésű eljárással. Ötletes találmány, ide célzunk és ott csapódik be. Egyébként súlyra és formára hasonlóak a vaklőszerhez. Becsempészték, „papa” pedig elrejtette. Inkább az okozott gondot, hogyan juttassuk el a gyakorlat színhelyére. Az egyik megoldás az lett volna, hogy előre elhelyezzük egy fán, s az őrmester segítségével, alkalmas időben kicseréljük egy láda vaklőszerrel. Ez azonban nem látszott elég megbízhatónak. Mint lehetőséget azonban meghagytuk, félrevezetésül. Ezért csináltam a nyomokat a bükkfán, mialatt a szerelmes kandúr, a menedékházban járt.'Be lehetett volna csenni a ládát a raktárba is, de az őrmester elfecsegte: parancsnokuk módfelett alapos ember. Mindent ellenőriz, különösen a lőszereket. Ez is felboríthatta volna számításunkat. így jutottunk el az útvonalon végrehajtott lőszercseréig. Ennek csupán az volt a hátránya, hogy még egy embert be kellett vonni: az élelmiszeres kocsi vezetőjét. Felcsillantottuk előtte a nyugati sportélet nagyszerű lehetőségeit. Cikket hozattunk róla... így aztán teljesítette Király őrmester kérését. — A kis kitérő végül nyaktöréshez vezetett... — Begyulladt. Pedig ő talán megúszta volna az ügyet. — Folytassa! — Hátra volt a két tanárnő cseréje, és az útiterv meghamisítása. Itt is percre kiszámítottam mindent. Sárkány tanárnő nagyon kedvelt, szívesen megengedte, hogy a korai indulás miatt nála töltsem az utolsó éjjelt. Délután könnyűszerrel kicseréltem a gyógyszert, amitől aztán rosszul • lett. Később, mialatt Csalogány tanárnővel beszélt, mankóimon vécére indultam. Odakint kerékpárra szálltam, s villámgyorsan bekarikáztam az iskolá— 62 — ba. A tanári szoba egyik ablakán előzőleg elrontottam a zárat, a fiókhoz pedig beszereztem a kulcsot. Rövidesen kezemben volt az útiterv, s csak egyetlen számot kellett kijavítanom: érkezés tíz óra helyett nyolc harminckor. — Hová lett ez a papír? — Még a defekt helyén kiemeltem a tanárnő táskájából. Tudtam: így ő keveredik gyanúba. Hiszen nem igazolhatta, hogy az írás szerint valóban fél kilenckor kellett volna a menedékházhoz érkeznünk. — A lőszercsere? — „Apám” hajtatta végre az országúton. Miután leadta a jelzést a sorompóőmek, a ládát motorjával a szántóföldön átvágó dűlőn az úthoz vitte és elrejtőzött az árokban. Megérkezett az oszlop, végén — az őrmester jóvoltából — a lőszeres kocsi. „Apa” pillanatok alatt kicserélt egy ládát. Látta, amint a két lemaradt kocsi is megérkezik, majd az oszlop tovább indul.' Nyugodtan visszatérhetett az állomásra. — Egyelőre ennyi is elég — jelentette ki Kertész ezredes. — írja alá a jegyzőkönyvet! A nő — kezében tartva a tollat — elnevette magát: — Medgyes Katalin, I/b. oszt. tan.? — Nem! Az igazi nevét írja! — Kérem! Lendületesen siklott a toll a papíron. — Távozhatok? — Nem. Egy „találkája” még hátra van. Kertész ezredes a házi távbeszélő-készülékhez lépett, és utasítást adott ki. Öten ültek az asztal körül Három tiszt, a kémnő és Király őrmester. Az asztalon két jegyzőkönyv hevert. Kertész ezredes megkérdezte: — Ismerik egymást? A nő mosolygott, az őrmester izgatottan fészkelődött Béke a segítségére sietett. — Mondja csak nyugodtan, ő már mindent beismert. Itt az aláírt vallomása. — Hát... ő volt a... Medgyes Kati?.., — Figyeljen ide, felolvasok néhány sort a jegyzőkönyvéből. „Jobb szerettem volna, ha egy csinosabb fiúval akadok össze, dehát nem válogathattam. Be kellett érnem vele...” Az őrmester elsápadt Gyűlölködő pillantást vetett a nőre, azután rá se nézett többé az egész szembesítés során. Beke ismertette a macskaügyet, a kirándulást és az éjszakai kitérő hiteles történetét. — Mit szól mindezekhez? — Ocsmányság. Aljas gaztett. Amikor meghallottam, hogy a két éles lövedék egy menedékházba csapódott be, mindjárt gondoltam, hogy itt valami bűntett készült. S ebbe valahogy én is belekeveredtem. Csak azt nem tudtam pontosan, mi volt az én szerepem. S miért kelleti meghalnia Czuk::^ Pálnak. Most már mindent értek.. ( Folytatjuk) — 63 —
