Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

Egy igazi élet dicsérete „Nem igaz, hogy aki egy kicsi területen való mun­kálkodással tölti az életét, az elesik a nagyvilág sok- sok kincsétől. Mert a világ végtelen összefüggések* soro­zata, és ha egy helyen meg- j tanultunk eligazodni, akkor könnyen igazodunk el min­denütt, akár a csillagok já­rásában, akár az emberi lel­tek egymáshoz való bonyo­lult viszonyában.” — Ilyen gondolatok sorjáztak ben­nem. amikor a hantok vég­ső dobogással hullottak egy nagyon derék ember kopor­sójára a verebeiyi temető­ben, és a község lakói meg- illetődött tisztelettel állottak Verebélyi Lajos (kása) sírja felett. Igazságos dolog-e. hogy csak „nagy” emberek emlé­kére írunk nekrológokat, csak az ő életük példáját állítjuk követendőként em­bertársaink elé? A kis em­berekre nem áll-e a francia bölcsesség: ,,A halottaknak sok a dolguk: ők készítik elő az életet.”? Nyilvánvaló, hogy emberi tisztességünk is azt követeli: tisztelegjünk a Segít a szövetkezel Eddig megoldatlan volt Pásztón a fűtőolaj -ellátás, a , szállítási kapacitás hiánya ciiaitt. Az ÁFOR nem rendel- Kezik megfelelő számú gép­kocsival ahhoz, hogy mara­déktalanul kielégíthessék a la­kosság igényeit. A fogyasztási szövetkezetnek viszont elegen­dő gépkocsija van és most már a szükséges tartályt is beszerzik, hogy a fűtőaLaj-el­látás zavartalan legyen. A körzetben is egyre több az olaj,kályha-tulajdonosok szá­ma. Ezért a szövetkezet veze­tői úgy határoztak, hogy a nagyobb községekben fűtő­olaj-elárusító helyet létesíte­nek. A határozatból valóság lett, összesen hét községiben vau olajleraloate a szerv etke- netoek. hétköznapok hősei előtt is, mert a világot az ő kitartá­suk, emberségük tartja meg olyannak, amelyben érdemes és szép élni. Ilyen hétköznapi hős volt Verebélyi Lajos is. A dicső­séges Tanácsköztársaság ide­je alatt a községi direktó­rium tagja, majd a salgótar­jáni szénmedienoóért folyta­tott harc egyik vöröstaatoná- ja. Az ellenforradalom - éved alatt nagy építőipari tudásá­nak köszönheti boldogulását. Köziben is állandóan a kö­zösség gyarapodásának le­hetőségeim törd a . fejét és munkálkodik. Az ő kezde­ményezésére jön létre pél­dául a hitelszövetkezet. A felszabadulás első hó­napjaiban orosz nyelvtudá­sát felhasználva tolmácsként tevékenykedik. Haladó gon­dolkodása elismeréseként ő lesz az elnöke a járási iga­zolási bizottságnak, majd mikor ez munkáját befejezi, a község bírója. Vallotta ő is, hogy az em­berek cselekedeteinek csakis a szándék szabja meg az érdemét, s az önzetlenség te­szi tokié letesse. Amikor a legszélesebb lömegs zervezetá tevékenység szervezésére köztiszteletben álló, a moz­gósításra alkalmas embert keresték, Verebélyi Lajos lett a Hazafias Népifront he­lyi szervezetének vezetője és ezt a feladatát közel tíz esztendőn keresztül elisme­rést kiváltó buzgalommal látta eV A közmunkák vég­zésére éppenúgy eredménye­sen szervezett, mint ahogy okos szóval agitált a terme­lőszövetkezet megalakítása ügyében is Szépen termő gyümölcsösét is átadta a kö­zösnek azzal a kéréssel, hogy legyének legalább olyan jó gazdái, mint ő volt. Mdnt ahogy most gazdag élete emlékét is ránk hagy­ta. Tiszteljük benne a csa­ládját, népét, hazáját szere­tő embert! Az örökösen dol­gozó, alkotó embert, akinél nincs tiszteletre méltóbb! Amikor e szavakból össze­rótt. kopjafát a sírjára he­lyezem, úgy érzem, szegé­nyebbek lettünk. Csukly László (A Stern karikatúrája) Oserdei kaland Katonafiatalok, lesierelSk és hozzáiaríoxáíli érdekvédelméről A bevonuló, illetve leszere­lő fiatalokat, s hozzátartozói­kat érintő fontos szociális, jogi, anyagi és egyéb problé­mákkal kapcsolatos kérdések­re adtak választ a Honvédel­mi Minisztérium illetékesei Elmondották, hogy a honvé­delmi törvény értelmében a hadkötelezettség 18-tól 50 éves korig tart. A sorkötele­zettség a 18. életévtől kezdő­dik és annak az évnek de­cember 31-éig tart, amelyben a fiatal a 23. életévét betölti. Kivétel, ha valaki jogellene­sen kivonja magát a sorkato­nai szolgálat alól: az ilyenek 45 éves korig behívhatók, sorkatonai szolgálatra .A fel­sőoktatási intézményekben folytatott tanulmányokban érdekelt fiatalokat, tanulmá­nyaik befejezése után, szin­tén behívhatják. A bevonulás elhalasztásá­nak egészségi, családfenntar­tói kötelezettség miatt, tanul­mányok folytatása céljából és egyéb fontos okból lehet he­lye. Az utóbbi fontos állami, népgazdasági, vagy személyi érdek lehet. Családfenntartói szolgálathalasztást az a had­köteles kaphat, aki munka- képtelen, vagy életkoránál } fogva, illetve tanulmányok | miatt nem dolgozó hozzátarto­zóját tartja el. Ez esetben a tanács egészségügyi osztályá­nak igazolásával ellátott ké­relmet kell benyújtani a kie­gészítő parancsnoksághoz. Családfenntartói kötelezettség miatt a szolgálat félbeszakí­tásának is helye van, ha ez a szolgálati idő alatt követ­kezik be. Ilyen esetben is kérelmet kell benyújtani an­nál a parancsnokságnál, ahol a sorkatona szolgálatot telje­sít, s az ügyben a Honvédel­mi Minisztérium dönt. A tanulmányi szolgálatha­lasztásnak több formája van. A felsőfokú oktatási intézmé­nyek nappali tagozatára fel­vett és 18. életévüket betöltött sorkötelesek tanulmányaik megkezdése előtt rövidített sorkatonai szolgálatra be­hívhatók. Tizenegy hónapig lesznek katonák, s olyan idő­pontban szerelnek le, hogy felsőfokú tanulmányaikat még a leszerelés évében megkezd­hessék. Tanulmányi szolgálat­halasztást engedélyeznek m_ nak a sorkötelesnek is, — legfeljebb 20. életévének be­töltéséig —. aki bármely kö­zépiskola nappali tagozatá­nak harmadik vagy negye­dik osztályába jár. Kedvezményre jogosult az a sorköteles is. aki az érett­ségi (képesítő) vizsga után szakmai gyakorlatra kötele­zett, vagy szakmunkástanulói viszonyban van, illetve első szakmunkásévét tölti. Az említettek szolgálathalasztást annak az okatási évnek vé­géig kaphatnak, amelyben 21. életévüket betöltik, a tanul­mányi szolgálathalasztás irán­ti kérelmet június 30-ig kell a hadkötelesnek benyújtania a kiegészítő parancsnokság­hoz. Ha a tanulói viszony ezt követően áll be. akkor szep­tember 20-ig. Egyéb fontos okból általá­ban azoknak, engedélyeznek szolgála tnaaasztást. aaiK az állami, társadauni élet kü­lönböző területein végeznek fontos munkát. Azok a sor­kötelesek, akik bármilyen ok­nál fogva nem teljesítenek sorkatonai szolgálatot, hon­védelmi hozzájárulást fizet­nek. Ugyancsak érinti a hon­védelmi hozzájárulás-fizetési kötelezettség mindazokat, akik egy évnél rövidebb idő után szerelnék le. Az erre vonat­kozó szabályozás értelmében a honvédelmi hozzájárulás annak az évnek január 1-től esedékes, amelyben a hadkö­teles betölti 22. életévét. Mentes a hozzájárulás fize­tése alól az a hadköteles, alti testi vagy szellemi fogyaté­kossága következtében kere­ső foglalkozás folytatására képtelen, illetőleg munkaké­pességét legalább kétharmad részben elvesztette: akit a sorkatonai szolgálatból a ka­tonai kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy beteg­ség miatt leszereltek; végül aki tanulmányi, egészségi, vagy kiképzési okokból a sor­katonai szolgálatból legalább 11 hónap után szereltek le. A honvédelmi hozzájárulás összegének mértéke munka­viszonyban állóknál és ter­melőszövetkezeti tagoknál a nyugdíjjárulék alapjának 12 százaléka: a mezőgazdasági termelőszövetkezet közös munkájában rendszeresen résztvevő tagnál a közös munka után. járó részesedés 12 százaléka, de legkevesebb évi 1440 forint. Kormányhatározat alapjan a sorkatonai szolgalatból le­szerelek szociális helyzetük­től és katonai szolgálatuk alatt tanúsított magatartásuk­tól függően egyszeri pénzjut­tatásban részesíthetők. Az egyszeri pénzjuttatás összege ezertől háromezer fo­rintig terjedhet. A munkaviszonyban álló dolgozó és a termelőszövet­kezeti tag sorkatonai szolgá­latra történő behívás esetén — a behívóparancs alapján — egyszeri bevonulási segély­re jogosult, amelyet a bevo­nulás előtt fizetnek ki részé­re. E segély összege a mun­kaviszonyban álló és a kis­ipari szövetkezeti tag eseté­ben a havi átlagkereset 50 vagy 100 százaléka lehet. Az utóbbit akkor kapja, ha olyan gyermeke van,- .akinek eltar­tásáról bevonulása előtt ő gondoskodott. A mezőgazda- sági termelőszövetkezet tagja 450 vagy 900 forint bevonulá­si segélyt kap, attól függően, van-e olyan gyermeke, aki­nek eltartásáról bevonulása előtt maga gondoskodott. A bevonulási segélyből a mun­kabért terhelő vagy más tar­tozás nem vonható le. Ha a behívott a sorkatonai szolgá­lat alól — bármilyen ok mi­att —• halasztást kap. vagy igénybevételére nem kerül sor. a bevonulási segélyt nem köteles visszafizetni, újabb behívás esetén azonban a se­gély ismételten nem illeti meg. A családi segélynek három, egymástól elválaszthatatlan feltétele van. Eszerint segélyt csak az kaphat, aki hozzá­tartozóját a bevonulást meg­előzően saját keresetéből, U- letőleg jövedelméből tartotta el; akinek hozzátartozója munkaképtelen, illetve akinek hozzátartozója eltartásra szo­rul. A családi segély folyósí­tására vonatkozó kérelmet a sorkatonai szolgálatra behí- vottnak Vagy hozzátartozójá­nak — a bevonulás után — a hadköteles állandó lakó­helye szerint illetékes tanács egészségügyi osztályához kell benyújtania. (MTI) Vöröskor János: A fekete macska visszatér HÉMREGÉM Béke feszülten figyelt. Az utas. az ablak közelébe érve, leemelte a kalapját, s mintha a bélése érdekelné, belepillantott. Az őrnagy megértette a jelzést: a tanú nem ismerte fél „Medgyest”. Az ajtóhoz ugrott, hogy a peronra sies­sen. Odakint ebben a pillanatban lövés csattant. Baké elsápadrt: biztosra vette, hogy a pisztolygolyó a szolnoki vasutast találta. „Medgycs” felismerte a helyze­tet, rádöbbent: a „MÁVáisztek." csak a leleplező tanúra vártak hogy letartóztassák. Kint hirtelen megkönnyebült. A sínen az állomásfőnök feküdt, keze görcsösen szo­rította a revolverét. — Nem várhattam! — mondta a sötétből kilépő Ébert. — Ha nem lövök végez a vasutassal. Éppenhogy megelőztem.,. A második lövés, amelyre mindketten berohantak, a szalonban dörrent. Paál, aki egyedül maradva felfeszítette a eaelkrény&j- töt, a vállába kapta a pisatodygolyót, egyenesen a foga­son függő ruhák közül. A „nyomonék” lény kiugrott búvóhelyéről, és villám- gyorsan a nyitott ajtónál termett. Ott egyszerre két. revolver meredt rá. — Egy magazin szerint —* mondta higgadtan Béke —, maga már rége» rég Nyugaton van!,.. A csinos arcra most kiült a kor, a harminc év és a „hivató«’’ nyoma, mindaz, ami a paralízie, a bénaság he­lyett valóban megviselte, éretté tette. A két tiszttel sunyi, eszes és vérszomjas vadmacska nézett szembe. Ébert elővette a bilincset.-.. Kertész ezredes hivatali szobája még azokra is le­nyűgözően hatott, akik gyakran megfordultak benne. A hosszú helyiség bal oldali falának nagy részét — akár a tapéta — hatalmas térkép borította, melyen azonos szí­nű, gombostűzászlócskák jelezték egy-egy akció helyét. Fölötte éles fényű neoncsövek, a mennyezeten pedig kes­keny sín, a térképet elfedő függöny számára — 49 — A szoba közepén nehéz íróasztal állt, mellette kis, guruló asztalkán hangszórós-mikrofonos távbeszélő, tu­catnyi billentyűjéhez egy-egy villogólámpa. Az íróasz­talon még néhány telefonkészülék. Jóllehet színük és alakjuk sem sokban különbözött, gazdájuk mindig biz­tos kézzel nyúlt ahhoz, amelyik éppen jelzett. A tanácskozóasztal a helyiség túlsó végébe szorult. A magasba nyúló, húsos levelű fikusaok és a virágtartó­kon elhelyezett vízipálmák csak némileg enyhítették a szoba szigorú hangulatát. A házi készülék hangja Kertész ezredest a térkép előtt találta. Hivatalba érkezése után mindig azzal kezd­te a napját, hogy megállt a „tapéta” előtt. A zöld, na­rancs, viola, és egyéb színű zászlók most mintha ott se lettek volna: tekintete csupán a feketékre irányult. Jcfob- ról egy, Szolnok városába tűzve, középén, a többi zászló között Budapesten is egy fekete, Dunántúlon pedig há­rom: a gimnázium székhelyén, Násfán és az onnan ki­induló országút mentén. Az ősz hajú tiszt itt tudott leg­jobban töprengeni. Amint nézte az események színhelyét, képzeletében megjelentek a szereplők, s szinte maga előtt látta: ezek akkor indultak innen oda, itt ez és ez történt, oda ment az újabb utasítás, s ott ismét bekap­csolódott valaki. S hová vezetnek a végső szálak? Egy faragott dobozból fekete zászlót keresett elő, s az előző este tartott beszámoló alapján a dombhajlatok között megbújó Rakonyfürt vasútállomáshoz tűzte, A kör tehát bezárult... Az egyhangú berregés nem zökkentette ki gondola­taiból. A készülékhez lépett, lenyomott rajta egy gombot, s beleszólt a mikrofonba: — Igen. Olyan jelentést kapott, amire számított. — Beke őrnagy és Ébert százados megérkezett Jöjjenek be! A katonás jelentkezés csak egy másodpercig tartott. Az ezredes mosolya, barátságos kézfogása a szorosan ös­szetartó zók meghittségéről beszélt. Első kérdése sebesült beosztottjára vonatkozott: — Paál? — A hét végén kijön a kórházból. Beke — ismerve elöljárója gyengéjét és jellemző munkamódszerét — a térképre pillantott: —* Látom, a zászlók már a helyükre kerültek... — S te rövidesen indulhatsz Körmendre. Nem fog nagyon neheztelni a húgod? — Megszokta már .,. —« No, igen, igen, dehát esküvő ritkán adódik az ember éleiében. —- Mielőtt folytatnám a szabadságomat, néhány kö­rülmény még tisztázásra vár. — Remélem, rövidesen azon is tül leszünk, Mit ja­vasoltok, melyikkel kezdjük? — 50 — Ezt ők ketten mát nyilván megbeszélték, mert na­gyon egyöntetű volt a válaszuk. — Az őrmesterrel. ~~ Helyes. Amíg elővezetik, addig elfogyasztunk egy feketét. Az ezredes ezúttal nem telefonált, hanem kiment az előszobájába. Beke közben ezt dörmögte: — Elegem van már a feketékből.., Alig várom, hogy valamilyen üdébb színnel is találkozzam. — Azért nem kell majd feltétlenül behajtanod a Bakonyba. Tudod, régi igazság, hogy legjobb az egyenes út... —- Nékem mftndod? Elöljárójuk visszatért. — Örülök, hogy a kedélyetek csorbítatlan. Hát, fog­laljunk helyet. Mindjárt itt lesz a kávé... Király őrmester szorongva nézett végig a folyosókon. Itt is, ott is némán álldogáló katonákat látott. Mellükén géppisztoly. Kísérője a lift ajtajánál elővette fényképes igazol­ványát. Az őr gondosan megvizsgálta, csak azután enged­te tfe őket a felvonóba. Amikor a második emeleten ki­szálltak, s elindultak Kertész ezredes irodája felé, iámét igazoltatás következett. Rövidesen feltárult előttük a párnázott ajtó. — Ezredes elvtárs jelentem, Király Zsolt Őrizetest előállítottam! A tudomásulvételt fejbólintás jelezte, s egy intésre a kísérő kemény hátraarcot csinált. Az őrmester zavartan üdvözölte a két ismerősét, majd az ezredesre nézett. — Én ártatlan vagyok! A tisztek hallgattak. „Érdekes — gondolta Király — jobbra van az ablak és balra a függöny, Minek a falra függöny? És méghozzá milyen nagy! Tiszta pocsékolás... Most vette csak észre, hogy a bal sarokban egy fiatal tiszt ül, előtte egy furcsa készülék. Utólag odaköszont ne­ki is, aztán megismételte a hiábavaló védekezést: — Én nem csináltam semmit! — Üljön le — mutatott az ezredes az egyik szék felé, s mielőtt 6 is leült, a hadnagyra nézett. Az kiegye­nesítette a hátát, ujjait a billentyűkre helyezte. — Hát .azért valamit mégis csak csinált... A rábeszélő, közvetlen hang megnyugtatta Király t őrmestert. Nagyobb szigorúságra, hideg-hivatalos kérdé­sekre számított, Beke ée Ébert is bátorítólag nézett rá. Szinte ajkukon volt a biztatás: „Beszéljen őszintén! Előt­tünk nyugodtan kitárhatja a szívét!” Akadozva beszélni kezdett. — Igen, úgy látom, mindent el kell mondanom. Ak­kor én el is mondom. Ügy, ahogy történt .. „Hátha el is hiszik” — gondolta magában. (Folytatjuk) — 51 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom