Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
D. Mitkov és M. Romanov: Október Leningrád és leningrádiak Jl mffooir Lentográdbain föiL denrt me© báné nézni, alap©- ín ménclen kedvességével el- nafe az 6 fogadójuk csak egy det ér a repülőgép, san megfigyelni. Elfogja az látott, ailiiig távozott;, a zene- picinybe része, különös érzés keríti hatalmá- emberit a kétség, hogy ar- kar magyar csárdásra zendí- — Holnap szabad vagyok, ba az embert Nem a három- cumkról, lépteinkről leolvas- teilt. Ekkora figyelmességre megmutatom a várost- Jurij millió-háromszázezres lakosú sók félántoéigünikiet. Próbál- nem számitottunk. Aztán, mi- Ivatnovi.es Pugacsov nem vi- vílágváros atmoszférája gyár- gatituk nyelvtudás-unkáit, hogy kor klésőbb derék házágaz- seCné el, hogy' a Matróz kelha szükség lesz rá, ne marad- dánk visszatért, és hajlandó lemet len benyomásával távoz- junk kásiz»lgáltaitoittain. De eb- volt bairáitsiágumkat egy kupi- zanak a hős városból — kéit ben a városhan csak perce- c& vodlkiával is megpecsételni, kéziét mellére szárítva várta a kág tart az ember magára ha- tudtuk meg, hol is vagyunk, választ gyaitottságia, hiszen ami az ut- A Matrózban, Puskinnak is Lehet ilyen lielkies ajánlatot rondákból deszkákból egyet- cá® törtténdfo, mindéin olyan kedvenc tartózkodási helyén, visszautasítani? Különösen, sétja meg az érkező vérkeringését. hanem az a történelmi levegő, ami ebből a csodálatosam szép városból árad. Az alapító I. Péter cár gélén éjszaka megépített háza. A Péterit követő cárok mérhetetlen pompája, amelyet magán visel a Téli palota tág emberi. Kedve» mosoly villan ahol szegedi cigányok keltek amikor másnap reggel a szál- a lányok arcán, egymáshoz művészetükkel versenyre az ló halijából telefonon jelen- simulva andatognak a fiatal orosz cigány okkal. Matrózok, tette ottlétléit Már hivatalos párak, katonásan lépnék a fe- diáikok, munkások adnak itt kísérőnkkel, Galina Ivanovna terei, a csupa aranytól szik- ^oötébe öltözött matrózlegé- találkozóit egymásnak. Meg- Barbárával tervezték a prog- názó szobái, a világon szinte nyek. Kényelemnek- engedi át fordul itit sok különböző vér- namot, amely keresztül-kasul egyedülálló,' az alapzattól a magáit az idősebb korosztály, mlársékletű em'ber. Amikor szelte a várost, homlokzatig márványból épí- Zsong az utca az élettől. Mire apadt a vodka az üvegekből, tett Izsák -biz ákesegy ház, beiileszkiedtühk a forgatagba, hangulattól parázslóit a Matamieflynek ' kövér ” kupoláját a tenger felől szél kerekedett róz. aranylemez borítja. Az Admi- 88 a Syorsan érkező fethőikből 0 raliiitás merészen magasba törő kezdett az eső. A város tornya a komor Péter-Pál fenyőben elvesztettük időér- A középső bokszban egy erőd Aztán Viborg a mun- rókánkét A gyomrunk jelez- nyurga, legénysorból kinőtt késők bölcsője, a Kirov-gyár, te- hégy jócskáin benne va- ember hosszú hajú lánnyal il- a valamikor legendás Putyi- Syunk a vacsoraidőben. Hegette magát. A táncparkett- lóv-művek fe’cetéllő kémé- Gaada6 Pista, szegedi tollfor- na perdülnek, vonaglottak nyeá, amelynek aljából élő- ^ató úitátáinsiam bölcsedkedett egymás körül, a terem pedig szőr a világon indult a mun- fegokoeabban: kás, hogy megfordítsa a világ Ha rnar es®c vaiCS,0íra'nevetett Nem az érzéséit, hanem az ital vitte őket. A szemben levő bokszban a matrózok hahotáztak és tapsoltak. Ahogy szavukat hallottuk, lengyelek lehettek. A lány elviselte tetszésnyilvánímajd durván megpörgette, magát mórikólta. — Na matróz, ha nevettél, akkor csináld utánam! Harciasán ment a boksz felé. Szomszédaink hívták pincért. — Jurij Ivanovics Pugacsov, ne engedje. Botrány lesz. Jurij Ivanovics erős. tömzsi értelemmel rendet teremtett. Jött hozzánk mentegetőzni — Mi siökan vagyunk, akadnak közöttünk ilyen emberek is. Kérem, maradjanak még.. rendjét A jelt adó Auróra idő, is van. keressünk ma- méltóságttel jesen ring a Névá Sunkinak alkailmas helyet.. . csendes habjain. Történelmi • levegő lebeg ebben a város- , „ . . . „ , Melyik lehet ez az afkal. más hely? Csak olyan, ame- tásukat. de az ember felbor* lyáik igazán liemiingrádl. A zolta magát és oda kiáltotta: Kövewadk egymást észtén- Majka csatorna hidjáihoz ér- — Matróz, tetszik? De ezt dók, múljanak századok, Le- jobbra, a csatomapartom, nem tudod utánam csinálni! ndngrád ezzel a történelmi le- halvány fényű utcába fordul- Elkapta a lány csuklóját és végűjével ejti rabul látogató- tűrik. Az utca mélyéin száját. Érkeztek a városba szi- ntay felirat világított Csak kár angolok, hanyag gyonsbe- unnyi: —Matróz”. A kitapo- ssaédű amerikaiak, méltóság- sóit fehér lépcsők a mélybe telje» hinduk, félszeg négerek, vezettek. Bent apró kis asz- szőke germánok. Tekintetük- tatok, felemelt bokszok. Az kel itták magukéba ami elé- osztaCioikinál fiatalok, időseb- jük tárult. Érthető,’ ha az ér- bak. tengerészbe. A helyiség ikiezést követő hivatalos aiktu- végén zenekar. Egyszerű sokon túlesve szeretnie az em- tánczenekar. A feketébe öl- „ bar mindent egyszerre meg- íüzötit pincér márványlapos sűrű, fekete 4 szemismemd. Szűk lesz a száza- asztalkához vezetett Nagyon al<iökej aim,iit összehúzott Lát- d©s Európa Szálló márvány- ud-ranasan kente a megren- ^ készülődünk, kiérte, hogy oszlopos aranyozott díszektől Cf* ,,e®' Pillamatig marjunk. Aztán naigy sza,;-. csiltogó hallja. Kit érdekel a tartott a feszelyezettseg. Jól nemzobközi kavargás. Hívja, megértettük egymást. Míg a vonzza mágnes módra az ide- pincér visszatért néhány szót gént Leningrád. Hömpölyög a váltattunk egymással. A köztömeg a négy és fél kilómé- vettan szomszédságukban lator hosszú Nyevszká j -prosz- vő fiatalok valamennyien pek/ten. Az utcán mint min- minket nézték. Közülük az denütt a világon, az egyik em. ®gylk ránk mosolygott és lebér jókedvű, a másik mélyen lólgy kiejtéssel meg- ttinlk latitude-« a várost? Izgaelgondoiikodó. rendezte. lomba jött, amikor megtudta. Álltunk az áradatban meg- “ Ugye magyarok? résaegülten, mint a mámorba esettek. Találomra észak felé ®TB még rólunk beszéltek, zavarta meg az eső, így ke- imdultunk. Az első lép'sék Tőlük tudta meg nemzeti ho- rültünlk a Matrózba. Egyre azt bizonytalanok, hiszen min- vatartozásunkaL A vendéglá- hajtogatta, hogy LeningrádTUELÖZETES Integrál, (pénetk, 21,45). Az Vígszínház előadásában, fel- indul a cseliekmény, ahová be- M jZMP Központi Bizottsága vétőiről. Magyarországon 1926- fut a szorzóhárma* — éspedig kiadta a kongresszus irány- ban mutatták be a művet — váratlanul —, Túrái és Gál a elveit, és a többi között fel- Róma. Bécs, New York után szövegíróit, és Ádám a kom- kérte a Magyar Tudományos —, amely, mint az író vala- ponista. Éppen időben énkez- Akadémia Elnökségét is, hogy mennyi műve Molnár Ferenc nek. hogy a komponista véleményezze azt A műsor fölényes színpadi biztonsága- menyasszonyát félreérthetet- arról tájéikoztat, hogy a Tu- ról, virtuóz megoldásokról ta- ián helyzetben találják a ri- dományos Akadémia milyen núSkodák, s bővelkedik a frap- pacs bonvivánnal. Almádynak véleményt képviselt az anyag- páns fordulatokban. Ez a A második és harmadik felsál kapcsolatosan, s a vita- nyúlfarknyi ötletből kerekített vonás e helyzet megoldási műsorban a résztvevők beszá- háromfelvonásos vígjáték is a munkálaiaival telik el. A fő- molnafc a Központi Bizottság- káprázatosán szellemes diaüó- szerepeket Ruttkai Éva, Fához e tárgyban intézett leve- guscuk sorozata. Miről is van ger Antal, Deák Sándor, So- lük észrevételeiről, javaslatai- szó? Egy lehetetlen helyzet- mogyváni Rudolf és Ernyei ról. A beszélgetésiben részt ről, amiről azonkívül, hogy Béla alakítják, vesznek Erdei-Grúz Tibor, a lehetetlen, csak annyit tudunk Bartók: Concerto, (vasárnap. Tudományos Akadémia elnö- az első percekben, hogy meg- 20,50). A november 2-1 Erkel ke, Erdei Ferenc főtitkár, Kö- oldhatatlan... S épp ez a színházi hangverseny második peczi Béla főtitkárhelyettes, szenzációs és szórakoztató a részének közvetítése az Erkel valamint Csáki Frigyes és darabban, hogy Molnár Fe- Színházból, felvételről. A Ma- Ortutay Gyula elnökségi ta- renc mégis megoldja mint a gyár Állami Hang verseny regek. bűvész. Aki fölényes mosoly- rnekar előadásában került .... . ... , . lyai húzza elő a többszörö- színre az ismert Bartók-mű. Játék a Kastélyban, (szom- g0n megvizsgált és üres cilln- amelyet a két háború között bat 20,05). A háromfalvoíná- dérből a nyuszit. Az olasz emigrált világhírű Dorátd Anno« vígjáték közvetítése a tengerparton egy kastélyban tál dirigál. Áthaladtunk egy téren, Jurdj Ivanovics megállt egy fehér oszlopos, sárga épület előtt. Kupoláján, vörös zászló lengett. A magas vaskerítés mögött széles park, kényelmes padokkal. A park közepében az épület előtt Lenin élet- magyságú szobra, Jurij Ivanovics a parkba vezető út közepén halkan mondta: — Ez a Szmolni j... SSenyúlt a belső zsebébe, *■* elővett egy műanyagba csomagolt, piros szegfűt és elindult a szobor felé. Levette kalapját és a szegfűt a szobor lábához helyezte. Mögötte egy asszony jött, karján kisfiúval, ö is virágot tett u szobor lábához. Ilyennek láttam Leningrádot és ilyennek a lenángrádiaikat... Bobál Gyula Ik héten tértént Lecke a megbecsülésb Nyugdíjas találkozót rendezett a héten a Mátravídéki Hőerőmű vízválasztói telepe. Hetven volt dolgozónak címez» tok meghívót, el is jöttek mind a hetvenen. Leültek az üzemi étteremben. Ott volt a telep vezetője, a Vöröskereszt szervezet elnöke, a szakszervezeti titkár. Beszélgettek. Nem sietett sem a telep vezetője, sem a többi vezető, senkinek sem kellett éreznie, hogy elrabolja másnak az idejét, hogy őmiatta most valaki nem mehet haza... Beszélgettek. A telepvezető elmondta, mit csinálnak, hogyan dolgoznak. Panaszkodott is: kevés az ember, sok a gondjuk a létszámhiány miatt. Az egyik nyugdíjas felállt, s felajánlotta: ő még nagyon jó erőben van, szívesen bejön segíteni. Példáját többen is követték: ha valóban kevés az ember, szóljanak nekik, ők még szívesen dolgoznak... Megkérdezték a hetven nyugdíjast; van-e valaki, aki üdülni szeretett volna a Hajdúszoboszlói üdülőben, és nem került rá sor Egyetlen kéz sem emelkedett a magasba, az ingyenes üdültetésben mindenkinek része volt, aki csak kérte. Mindenki jól érezte magát a terített asztal mellett. Egy sem akadt, aki megbánta volna, hogy hosszú kilométereket utazott a nyugdíjas találkozó kedvéért. Mondhatná most valaki: jó, jó,: de mitől lett ügy ebből a nyugdíjastalálkozóból? Nos, attól, hogy ma még a hasonló jellegű, és főleg tartalmú találkozók olyan ritkák, mint a fehér holló. És nem lenne jó, ha elhallgatnánk egy olyan példát, amilyennel oly ritkán szolgálhatunk. A vízválasztói telep kis üzem, olyan, ahol helye van minden forintnak, Mégis megtalálják a módját, hogy nyugdíjasaikat nyaranta ingyen üdiiltessék a vállalat Hajdúszoboszlói üdülőjében. Hosszú évek óta minden jelentkező nyugdíjast „besoroltak”, sőt ilyen tájban külön felhívják a figyelmüket: most jelentkezzenek, hogy jövő nyáron ismét mehessenek. Vajon hány üzem vagy gyár akad megyénkben, ahol hasonló gesztussal dicsekedhetnének? Igen-igen könnyű lenne megszámolni. Nyugdíjba vonuló nyugdíjasait majdnem minden munkahely megajándékozza. Szép szokás ez, de kevés ahhoz,- hogy nyugodt lelkiismerettel elmondhassuk: gondoskodtunk nyugdíjasainkról. Mert a szép ajándékok, a búcsú birágai után egyszál egymagukban maradnak az idős emberek. Vajon hány helyen kérdezik meg: van-e valami gondja, nem szorul-e segítségre? Vízválasztón minden évben megkérdezik. És nemcsak a kérdésig jutnak el; őszintén akarnak segíteni, azon vannak, hogy volt dolgozóik ne érezzék a magányt, az elhagya- tottságot Es ez bizony ma még egyáltalán nem „népszokás”, sőt csak itt-ott, elvétve vált gyakorlattá. A gyakorlat inkább az. hogy aki a nyugdíjkorhatárt elérte, azt nemcsak a munkából, hanem az életből is „kinyugdíjazzák”. Segítségét nem kérik, tapasztalataira nem támaszkodnak, g gondjaik megkönnyítésével is fukarkodnak. Megtanultunk a társadalomért társadalmi munkát végezni, megtanultuk a közügyeket intézni, csak éppen az egymás megbecsüléséről szóló leckét szoktuk elfelejteni. Pedig ezt a leckét számonkérés nélkül is nagyon tudnunk kell. Ezért lett „ügtf’ a vízválasztói nyugdíjas találkozóból — szendi —> Megkérdezte, mikor érfcezhogy csak fél nap van möM ikor a pincér visszatért, göttüok és nézelődésünket máit tyVI/i in ilr Tyc>o-y ál rfolr r7iQTnQir>ta Gyerekek a kastélyban A kastélyt körbe fogó park kapnának — mondja az taté- sokat segített a kisebb-nagyönyörű. A vastag törzsű ha- :atmas fák egyelőre még tartják leveleiket. Csak a sokszínű avar halványul napról napra. Meg elnéptelenedtek a hinták, kispadok, homokozók. A falovak, amelyek néhány héttel ezelőtt még messzire repítették lovasaikat, árván bóbiskolnak. —- Az idén különlegesen szép őszünk volt — pillant körbe Tömösközi Eta óvónő, a felsőpetényi gyermekotthon Igazgatóhelyettese. A száraz, meleg október valóságos színorgiát varázsolt körénk. Eta óvó néninek bizonyára igaza van. Már a tizenötödik őszt tölti a kastélyban. A hatalmas park, az And- rássy grófok egykori rezidenciája, amely óvódás korú gyerekek otthonává vált, külön világ. A hálótermekben emeletes fehér kiságyak, csöppnyi székek. Az óvodai csoportszobákban pedig valóságos mesevilág várja azt a hetven gyereket, akinek nevelését a társadalom vállalta magára. Vagy azért, mert nincs olyan hozzátartozójuk, aki ezt megtette volna, vagy pedig azért, — és sajnos, ezek a gyerekek vannak többségben — itt jobb helyein vannak, mint a saját édes szüleiknél. Van olyan kislány, akit héthetes kora óta nem látott az édesanyja. ETvszerűen ott felejtette a kórházban, mint egv levett kabátot. És a látogató olyan kevés... — A mi gvermekeiink anyagilag mindent megkannak, amire csak egv kisgyereknek szüksége van. Állítom, hogy még többet is, mint otthon zet gondnoka. Tátrai Ferenc, gyobb konektivak ajanueita. Nemrégiben számoltuk össze, egy-egy gyerekünknek négyezer forintos ruhatára van. K-ét télikabátjuk, ünneplő ruhájuk, kis csizmájuk, cipőjük, sapkájuk, szivacskabátjuk, lényegeben Pontosan úgy mint egy jó a társadalom körülmények között élő családban. Ha sétálni visszük a gyerekeinket. senki nem mondja, hogy intézeti gyerekek. Tudományosan összeállított étrend szerint kapják a reggelit, ebédet. Nem ritkaság a csokoládé sem, hogy a mindennapos gyümölcsről ne is beszéljek. — Csak egy valamit nem tudunk pótolni — sóhajt Eta óvó néni. — A szülői szereteted az édesanya simogatá- sát. Azt mi minden Igyekezetünk ellenére sem tudjuk úgy adni, mint a család. Gondoskodásban nincs hiány. Mert ezeket a gyerekeket jobban fel kell készíteni az életre, mint akiket az ott- 80111 személy-, sem áruszállí Mert a itusopeteuyi Kastélyban gyakori verwegen a patronáló „szúiak . AmiKor jon- neK, sohasem üres kezzer érkeznek. Az itt eló gyereKek mmaannyiunk, nagy családját rxak gyerekei.., És nagyon nagy szükségük van szeretet, re, törőde&re. Ebben a kastélyban minden ünnepnek, születésnapnak, névnapnak külön jelentősége van. Amikor ott jártam, éppen Botos Nellike és Pikő Lajoska születésnapját ünnepelték két csokoiádétorta kíséretében. Itt csak egy ünnepet nem tartanak meg, az anyák napját... Mint minden közösségben, itt is vannak örömök és gondok. Mindenki nagyon várja, hogy felépüljön az új négy-; tantermes óvóda. Baj viszont, hogy nincsen semmiféle közlekedési eszköze az intézetnek, hon melege véd. Nekik külön meg kell tanúin iok azokat a fpgalmakat, amelyeket a „kinti” gyerekek naponta látnak, hallanak, tapasztalnak. Ezért nagyon nehéz itt óvónőnek lenni. De ha valaki közöttük élt néhány évet, már nem hagyja el az intézetet. .. Sok óvodában lártam már. de ennvi játékkal, kis és nasv bútorokkal, sok-sok ötlettel és szívvel berendezett cső- nortszohákat ritkán láttam. Hogy ilyenné lettek, nagvon tásra. Mindenképpen jó lenne egy mikrobusz még akkor is, ha az nem vadonatúj. A gyerekek ebéd utáni lefekvéshez készülnek, kórusban elköszönnek Eta óvó néni Pedig egy elgondolkoztató történettel búcsúzik: — Az egyik kisfiút hosszú idő után látogatta meg az édesapja. A gyerek odaszaladt hozzám és azt mondta: Tiltod óvó néni. itt van egy hácsi. Engem keres engem jött meglátogatni. Ennek a bácsinak az a neve. hogy apuka. . „ Csata! Przsébet NÓGRAD — 1970. november 7., szombat
