Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
A X. kong-resszu» küldötte Szívből I A piros zászlóktól az októberi forradaíomig es komolyan ••• A Mr most is gyorsan, »erjedt. Mire Orosz Jánosné, a nagyba tonyi gépüzem villany- szerelője beért munkahelyére, társai — nők és férfiak — meleg kézfogással, gratulációkkal fogadták. Gratuláltak a megyei pértértekezleten elmondottakért, s azért, hogy a pártértekezlet a 19 megyei küldött között Orosz Jánosnét is kongresszusi küldöttnek választotta. Éreztem, szólnom kell Legutóbb már a munkapad mellett találkoztam Oroszné- val. A bányai gépek, a fúrógépek fölé hajolva dolgozott. — Amikor megtudtam, hogy a megyei pártértekezleten másodiknak én kapok szót, kissé erősebben dobogott a szívem. Bánmilyen régen dolgozom is a mozgalomban, ilyen nagy plenum előtti felszólalásnál bizony még gátlásokkal kell küzdenem. De éreztem, hogy szólnom kell. A munkáról, az eredményeinkről, s nem utolsó sorban a nők helyzetéről. Itthon, a brigád tagjainak, közvetlen munkatársaimnak már könnyebb beszélni a pártértekezletről. S az emberek szívesen hallgatnak. Tovább adom, amit ott hallottam, hogy az emberek tudják, érezzék, milyen felelősségteljesen beszéltek a hozzászólók a munkások életéről, a nők helyzetéről, az elmúlt négy év eredményeiről, az előttük álló feladatokról. Hosszú utat tett meg Orosz Jánosné villanyszerelő, amíg eljutott idáig. Most 36 éves, mégis hosszú mozgalmi élet van mögötte. Apja bányász volt, öten éltek testvérek. Az apa egyedül keresett, nehezen nevelte a gyéreikét Nemcsak fizetésért — Férjem is párttag — már huszonhárom éve. Tizenhat- evés korában lépett be a pártba. Ez az egyik oka, hogy egyetértői a Szervezeti Szabályzat-tervezettel, amely, tizennyolc éves kortól lehetővé teszi a párttagságot. Férjemtől tanultam meg, hogy érdemes és kell többletmunkát vállalni társadalmi rendszerünkért. De ahhoz, hogy valaki valóban sokat tudjon tenni, olvasni, tanulni kell, s ezért nem szabad a szabad időt sem sajnálni. így jutottam el magam is ahhoz a nagy megtiszteltetéshez, hogy kongresszusi küldött lettem. Ez pedig még nagyobb felelősséget jelent az emberekkel szemben. Figyeltem, sokat jegyzetelt a megyei pártértekezleten Orosz Jánosné. Különösen akkor «illant fél a szeme, amikor a férfiak beszéltek a nők egyenjogúságáról. — A februári határozat véleményem szerint csak akkor fog érvényre jutni, ha azt mindenki szívből szorgalmazva, komolyan veszi. Nemcsak Jent”, hanem „fent” is tesznek érte. Ha a kongresszuson is szót kapnék, ezekről beszélnék. Sőt, felvetném a nők nyugdíjkorhatárának esetleges csökkentését is. Ügy érzem, hogy mi, nők, valóban sokat dolgozunk. Három helyen is helyt kell állnunk. A munkában, otthon a családban, és a társadalmi életben, a társadalmi munkában. Korábban elfáradunk, mint a férfiak. Mindenképpen megemlíteném a nők nagyobb megbecsülését. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve például nagyszerű élv, csak sok helyen még nem érvényesül. Nálunk is akad olyan nő, aki még napi negy-i vennégy forintért dolgozik. Olyan helyen kell foglalkoztatni a nőket, ahol a legtöbbet tudják adni ezért a társadalomért. Megítélésem szerint ez nem más, mint üzemi szervezési kérdés. — sízoinéK a kongresszuson a nők elhelyezkedésének gondjáról is, hiszen — az eddig tett erőfeszítések ellenére — nem tudtuk még megoldani. Különösen erősen jelentkezik a mi körzetünkben — párhuzamosan a bányászat visszafejlesztésével. Sok bányász kerül más üzembe*; érthető, ha csökken a keresete, s így a család jövedelme is. De hogy tartani lehessen a szintet, munkát kell vállalnia az asszonynak is. Ez az egyik ok. A másik is nagyon fontos. Ez pedig az, hogy a dolgozó nő többet ad a társadalomnak, szélesebb a látóköre is, hiszen egy mun- káskolíektívában él. Es mindenki elhiheti: a nők, az asz- szonyok szeretnék dolgozni, becsülettel megáUják helyüket a termelésben. A mi brigádunk, a Tyereskova-brigád például az év eddig esedékes tervét 137 százalékra teljesítette. A tizennégy tagú brigádból tizenegy nő. Ez is bizonyítja a korábban említetteket! Több segítséget Több örömről és gondról szó esett a beszélgetés során. Oroszné arról panaszkodott, hogy a kereskedelem sem segíti megfelelően a dolgcazó nőket Nincs elegendő félkész étel, egyszerűen eltűntek áz üzletekből az olcsóbb ártjk, pedig az iparnak és a ker^ kedelemnek a kis fizetésű nőkre is gondolni kellene. Ha mód adódik rá, ezt is elmondja a párt X. kongresszusán. Beszélgetésünket így summázta: — A megyei pártértekezlet után mégjobban megerősödött bennem a meggyőződés: nekünk, asszonyoknak mindent meg kell tennünk azért, hogy megtaláljuk helyünket a politikai és gazdasági életben. Ezért mi nem érdekből, hanem nagyon is szívből és komolyan foglalkozunk a februári határozattal. A sok más, fontos feladat mellett ezt is Frans Masereel: A nagyváros. Linómetszet (részlet) 4 NÓGRÁD — 1970. november 7., szombat várjuk a párt X. kongresszusától. Mert az ország politikai céljait mi, párttagok és pár- tonkívüliék, nők és férfiak csak együtt, összefogva valósíthatjuk meg. S. la. Az elmúlt négy esztendő határozott kézzel fórmálta a megye egészségügyének arculatát. Űj, országosan is a legkorszerűbbek közé tartozó megyei kórház épült, korszerű rendelőintézetekkel, s egyéb egészségügyi létesítményekkel gyarapodtunk. Az elkövetkező négy év sem lehet még a pihenésé, hiszen akad tennivaló bőségesen. A táppénzes állomány alakulásában például olykorolykor egészen „előkelő” helyen szerepel megyénk. De sok munkát követel az egészségügy többi területe is. Mi várható hát az előttünk álló négy esztendőtől? A kérdéssel dr. Düh Andráshoz, a megyei kórház igazgató-főorvosához fordultunk. — Mindenekelőtt az, hogy fokról fokra magasabbra emeljük az egészségügy színvonalát. El kell érnünk és meg kell tartanunk a kor igényeinek megfelelő szintet. Ehhez az elkövetkező évek nagyon szép perspektívával biztatnak. — Mi minden tartozik a következő években esedékes fejlesztések közé? — Talán legnagyobb sűly- lyal a salgótarjáni új rendelő- intézet felépítése esik a latba, várhatóan a XV. ötéves terv első felére elkészül. Űj egészségügyi szakiskola létesül, kialakítunk egy új, százágyas osztályt (gyermeksebészet, szájsebészet, cardiológia), ez a kórház befogató képességének 76 ágyas bővülését jelenti. Gulliveri lépést jelent a baElsö találkozásom az ünneppel még óvodás koromban történt. Mint afféle apróságok, lázasan segédkeztünk az óvoda díszítésében, boldogan állítottuk a piros kis zászlókat az ablakokba. Nem gondolkoztunk azon, hogy a zászlók miért éppen pirosak. Természetesnek vettük, hogy csakis azért, mert a piros a lehető legszebb szín. Verset is tanultunk az ünnepre. Első sorai még ma is derengenek bennem. Valahogy így hangzott: „november 7 minekünk — piros betűs ünnepünk...” — Szajkóztuk a sorokat, de nem sokat értettünk belőle. Csupán a rímek csengését, a vers ritmusát éreztük, meg azt, hogy nagyon nagy ünnepre készülünk. Általános iskolás koromban november hetedikéhez még egy név csatlakozott: Lenin. Olvastunk róla, a vezérről, a bátor emberről, aki szerette a gyerekeket Mesealaknak, nagy hősnek képzeltük. A tanító néni azt is elmagyarázta, hogy november hetedikén azért ünnepelünk, mert soksok évvel ezelőtt, még nagyapáink korában egy távoli országban, Oroszországban ekkor győzedelmeskedtek a szegény emberek a gazdagok felett A felismerés újjongást váltott ki belőlünk, azt hittük a rejtély megoldódott Mert sok-sok évvel ezelőtt biztos ugyanaz történt, mint ami a mesékben, ahol a szegény ember mindig győztesen került ks a gazdagokkal vívott harcból. Az idő múlásával egyre bővültek ismereteink a forradalomról. A kis mozaikok, olvasott történetek lassan, összeálltak bennünk, eseménnyé formálódtak. Megértettük, hogy az októberi vihar milyen nagy jelentőségű az emberiség történetében. Gimnáziumi éveink alatt tudományosan közelítettünk az októberi forradalomhoz, összefüggéseiben vizsgáltuk, tanulságokat, következtetéseket vontunk le belőle. Osztálytársaimmal együtt szerettük ezt a témát. Már az első összefoglaló órán, de az érettségi és a felvételi vizsga drukkjában is természetes módon szorítottam azért, hogy az októberi forradalom tételét húzzam történelemből. & nemcsak én voltam és vagyok így. Már diák korában úgy érzi csaknem minden ember hogyha van a világtörténelemnek eseménye, amelyről különösebb felkészülés nélkül hosz- szú percekig tudna beszélni, akkor november heted i ke az elsők között van. Lenin, Fétervár, Téli Palota, Auróra és még megany- nyi soha nem látott ember, tárgy, s közülünk kevesek által átélt esemény tornyosul ebben az ünnepben. Nemcsak minden év egy napján, áz évfordulón emlékezünk meg a forradalom nagyszerűségéről, de ezt ünnepeljük hétköznapjainkon. mindennapi munkánk jelentősebb sikerei alkalmával. Ünnepeljük önkéntelenül, anélkül, hogy tudnánk róla. Változnak az idők. Ma már szép hagyománnyá erősödött, hogy így. késő ősszel, azokban a napokban, amikor a Vörös tér ünnepi díszbe öltözik, Nógrád lakosságának küldöttei indulnak útnak Leningrad, Moszkva felé. A mi gyermekeink már nemcsak könyvek lapjairól, fényképekről, de a nemrég kintjártak színes élményeiből is közelebbi ismeretséget köthetnek október nagy városával. Akinek pedig nem adatik meg ez a lehetőség, az a1 tv képernyőjén gyönyörködhet a színpompás felvonulásban, láthatja, amint a hatalmas térén november hidegében emberek tízezrei tolonganak felszabadultan, csillogó szemmel. A ma gyermekei már tisztábban látják — mint mi. hogy —, mit is jelent az embereknek november hetedike. Lenin alakja nem mesehős előttük, de egyre inkább példakép, a bátorság, a kitartás példaképé. Moszkvában kedden lehullott az első hó. Őrák alatt tisztára söpörték a Vörös teret, hogy semmi se zavarja a díszünnepség előkészületeit, s a felvonulást. — vkm — Tís évvel eselőtt A törzsgárdának köszönhető... Tíz évvel eaeflőöt létesítették Balassagyarmaton a kőbányai porcelángyár 3. számú telepét, amikor asz MSZMP VIL kongresszusén, előtérbe fearüärt a vidék gyorsabb ütemű iparfejlesztése. Abban asz időben miég nem gjondoitunk ama, hogy telepünk tízéves fennállásának évfordulója egybe esik pártunk X. kongresszuséra való felkészüléssel. Ezért különösen jóleső érzés tölt ej mind- anníyiunikat, akik annak idején eUsőtoéntt kezdtünk dolgozni az új üzemtan. A törzs- gárda tagjaival együtt ünnepeltük m©g bensőséges keretek között a telep tízéves munkásságét. A régiek, a kezdők büszkén és szeretettel emillékiezitek azokra asz eteő lépésekre, amediyék sejtették, hogy nemcsak neki. hanem sok balassagyarmati asszonynak ad majd a későbbiek során munkalehetőséget a mi üzemünk, biztosítja életszínvonalunk emelkedését. Hogy eze& a gondoláitok megalapozottak és helyesek voltak, azt a ma valósága bizonyítja. Akkoriban még csak húsz, illetve negyven főt tudott foglalkoztatná a telep. Azóta a létszám sokszorosára nőtt, megközelíts a négyszázat. Bővült a termelőcsarnok, korszerű fürdőépületet, öltözőt, tanácskozó termet és kazánházat kapott a telep. A fejlődés gondokkal volt terhes. Ez elsősorban, az igények gyors növekedésiéiből takadt. Kielégítésében a törzs- gárdatagok jártak elöl, aikók napi munkájuk kifogástalan elvégzése mellett, menet közben tanították be az igényes munkafolyamatok elvégzéséire új társaikat A törzsigárda tagjainak lelkiismeretes munkája hozzásegítette a telep kxá- lefctíváj'át ahhoz, hogy elnyerje az. élüzem, majd a Szocialista munka gyára címet Reméljük, hogy a törzsgárda tagjainak további leikies támogatásával a telep összes dolgozójának részvételével a következő évtizedben még jobb eredményeket érünk el. Wagner Ottőné telepvezető lassagyarmati kórház rekonstrukciója is, amelynek keretében felépül például a 90 ágyas szülészet-nőgyógyászat. Műszerfejlesztésre 10 millió forintot kaptunk. Nagyon szép, kerek összeg ez, lehetővé teszi a kívánatos szánt megközelítését. — Ügy gondolom, az emberek nagy részét a körzeti orvosi hálózat fejlődése érdekli, hiszen ez az első számú egészségügyi „fórum”. — Ezen a vonalon sem kell egy helyben topognunk. Több új orvosi körzet létesül, köztük új gyermekkörzetek is. Az a oólunk, hogy az egy orvosi körzethez tartozó lakosok száma ne haladja meg a háromezret, ne legyen zsúfoltság. — Milyen fejlődés várható a megyei kórház életében? — Felsorolni is elég. Óriási jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a kórház kazánjait gázfűtésre alakítjuk át. Kapacitási higiénés, munkaerő szempontjából egyaránt sokat jelent ez nekünk. Üj gépsorral korszerűsítjük a mosodát, fejlesztjük a konyhát és általában az élelmezést. Azt tervezzük, hogy az osztályokon „befejező” konyhákat létesítünk. A befejező konyhák felkész ételeket kapnának, s ezekből készítenék el az étéit, a betegek egészen frissen kapnák. Húszlakásos ház, 30—40 személyes orvossizálló létesítésének terveivel is foglalkozunk. Az orvosok „utánpótlásának” nagyon lényeges követelményei ezek. — Ha már az utánpótlásról esett szó: milyen szempontok alapján tervezik a káderfejlesztést? — Két alapvető szempontunk van. Először is: a kórház a város legkomplikáltabb nagyüzeme: hatszáz személyes szálloda, patyolat, üzemi konyha, TEFU, taxi, vegyesipari javítószol'gál'tatás, hőerőmű egyszemélyben. És persze a megye egészséügyé- nek egyik központja. Ilyen sokrétű feladatnak csak egy minden tekintetben kiváló szakembergárda tud eleget tenni. A másik szempontunk: nem várhatjuk el a megye politikai és gazdasági vezetésétől, hogy minden szakembert az ország legkülönfélébb helyeiről hozzanak számunkra, szakembereink egy részét mi magunk képezzük ki. E két szempont alapján átgondolt, sokoldalú — politikai, ideológiai, szakmai — képzési programot hajtunk majd végre. A programban mindenki részt vesz — a takarítónő ugyanúgy, mint az osztályvezető főorvos. Csupán a következő esztendőben is öt orvosunk szakvizsgázik a belgyógyászaton. Négy esztendő alatt hatalmas lépéssel jutunk előre a szakorvosképzésben — ehhez nélkülözhetetlen lesz az orvosszálló, és a húsz lakás. A szakorvosképzés függvénye a kórház-rendelőintézeti egység, a sávrendszer kialakítása. Minden körzetbe levinni a szakorvosi ellátást, megszüntetni a párhuzamos vizsgálatokat, több időt biztosítani a kezelésre — ez a célunk. — Ha módjában állna „kívánságlistát” összeállítani, mi kerülne fel rá elsőnek? — Elsősorban is az, Hogy segítsenek elhárítani a terveinek valóra váltását késleltető bürokratikus gátakat. Hogy példával is szolgáljak: a központi sterilizálónak ebben az évben kellett volna elkészülnie. Nem fog, mert valamiféle bürokratikus úton „elcsúszott” a szerződéskötés. Más. Régóta ’húzódik a húszlakásos ház ügye, még mindig nem jutott dűlőre. Ügy vélem, jogos és egészséges türelmetlenség, ha azt szeretnénk, hogy — ha már az anyagiak megvannak — ne akadályozzák munkánkat felesleges huzavonák. Felírnám a kívánságlistára azit is, hogy anyagi ellátottságunk az eddigihez hasonló legyen. Valóban szép távlatok ezek. A tervek megvalósításához az anyagi feltételek biztosítása mellett erős szív és akarat kell. Mert ezen is múlik, hogy beérik-e. a következő négy esztendő gyümölcse. Szondi Márta 1
