Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-06 / 261. szám

Sürgetnek a tennivalók Asszonyok as üveggyárban Itatta Józsefné és Ducza Lászlóné és termékbőség- A mi asszonyaink azelőtt sem rejtették véka alá a véle­ményüket, mindig megmond­ták, ami a szívüket nyomta. Most a párthatározat megjele­nése után még hatványozot­tabban kerülnek a felszínre a vélemények. De így van ez jól. Ezekkel a mondatokkal kez­dődött a beszélgetés a salgó­tarjáni öblösüveggyár igazga­tói irodájában. Ott volt Varga Gyula igazgató, Vomik Lász­ló, a pártbizottság titkára, Pförtner József, szakszerve­zeti titkár. • Ducza Lászlóné, a nemrégiben megválasztott nőielelŐ6. Eljött a beszélgetés­re Batta Józsefné, aki már évek óta talán legjobb tudója az itt dolgozó asszonyok gond­jainak, örömeinek, és Müller Jánosné, a korongos csiszoló áruátvevője. A témákat nem kell keres­gélni, egymás után hangzanak el a vélemények, nem egyszer parázs vita is kialakul. Ez ért­hető is, mert nagyon időszerű, sokakat foglalkoztató, hosszú évek munkáját megszabó kér­désekről beszélgetünk. Arról, hogyan alakult az üveggyár­ban dolgozó több mint ezer asszony, lány helyzete a párt- határozat megjelenése óta. Mi­ben és mennyiben történt vál­tozás? Mert ez a legfonto­sabb. Kényes kérdés a fizetés? — Kényesnek nem kényes, de nyilvánvaló, hogy minden­kit foglalkoztat — válaszol Müller Jánosné Koppány György felvételei Varga Gyula. — Az előbb Müller Jánosné azt mondta, a korongos csiszolóban az áruát­vevők, árukísérők keveset ke­resnek. Hasonló a helyzet a festőknél, és a finomcsiszoló­ban is. Nem mondom, hogy elégedettek vagyunk a nálunk dolgozó asszonyok keresetével. De tudni kell azt is, hogy évek óta kialakult bérará­nyokkal állunk szemben. Eze­ket máról holnapra megvál­toztatni nem lehet. Vannak nálunk „tipikusan” női mun­kák, amelyet évtizedek óta mindig csak nő végzett az üveggyárban. Olyan munka­helyek. ahova férfit egysze­rűen nem is tudnánk kapni. Mert egy szakmát ismerő fér­fi 2000 forintnál kevesebb fi­zetésért nem megy el dolgoz­ni. — A pártbizottságnak, a gazdaságvezetésnek egyöntetű a véleménye: biztosítani kei! az egyenlő munkáért, egyenlő bér elvet. A ténylegesen vég­zett munka legyen a fizetés alapja függetlenül attól, hogy ki csinálja. Nálunk az a gya­korlat alakult ki, hogy a dolgozók sorsáról ott döntse­nek, ahol legjobban ismerik a gondokat és a lehetőségeket is. Tehát az üzemek rendel­keznék a bérfejlesztésre jutó összeggel. Előfordult nem egy­szer helytelen bérfejlesztés is. Sajnos, legtöbbször az asszo­nyok rovására. Intézkedési tervet dolgoztunk ki, miként tudjuk megoldani ezeket a gondokat. Nyilvánvaló, hogy egyetlen férfi sem kaphat ma­gasabb bért csak azért, mert férfi. Mondok egy példát. A festőüzemben jelenleg egy brigád dolgozik, de munkájuk alapján el tudjuk különíteni őket két különálló brigádra, amelyek közül az egyik zömé­ben asszonyokból áll. Nyilván­való, ilyen módon mindkét brigádban megfelelően alakul a bérfejlesztés. Battáné veszi át a szót. — Mi, akik évek óta dolgo­zunk együtt, tudjuk, hogy a teljesítmények nem egyfor­mák még akkor sem, ha ne­tán a fizetés nagyjából ugyan­az. Férfi fiinomcsiszoló szak­munkások már legalább 30— 40 éve dolgoznak, a nők csak öt-hat éve. Az összehasonlítás nem ad reális képet. Ducza Lászlóné számokkal bizonyít. — Felmértük a női és férffl­dolgozók fizetésének arányát. Az eredmény nem mondható rózsásnak. Csak két példa. Az adminisztratív dolgozóknál a férfiak átlagfizetése 2885 fo­rint, a nőknél 1510 forint. Az üvegfestő szakmunkásoknál a férfiak átlagban 2612 forintot, a nők 1711 forintot keresnek. Nyilvánvaló, hogy van mit lenni. Férfinőf elel ősök Maga a szóösszetétel min­denesetre furcsa. De sajnos így van. Az öblösüveggyár nyolc alapszervezete közül négyben férfi a nőfelelős. Az okokról Vonsdk László beszél. — Először számunkra is fur­csának tűnt, hogy abban az üzemben, ahol 1100 asszony dolgozik, ne találjunk megfe­lelő, rátermett nőfelelősöket. Annak viszont örülünk, hogy a legutóbbi választásoknál a pártvezetésben növekedett a nők aránya. Aztán megnéztük közelebbről. Sokan mentek nyugdíjba, pontosan a kom­munista asszonyok közül, vagy mennek a következő évben. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy fiatalítani kell pártszer­vezeteinket. Sok itt a fiatal, jól dolgozó, becsületes asz- szony. Megkeressük őket. De ha megfordítom a dolgokat, két pártalapszervezetben ta­láltunk volna megfelelő nő­felelőst. Azonban nem vállal­ták a megbízatást. Jelenlevő gond, ezzel pártbizottságunk tisztában van. Azt is tudjuk, hogy egyszerre nem csinálha­tunk 180 fokos fordulatot. De, hogy a következő években ez egyik legfontosabb feladatunk. az máris világos. Ami megvalósult Ismét Varga Gyuláé a szó: — Mindenképpen összhang­ba kell hoznunk a változtatá­sokat a gazdasági lehetőségek­kel. Vonatkozik ez a három műszakra, az egyedülálló anyák segítésére, a sokgyer­mekes édesanyák támogatásá­ra. Annak őrölünk, hogy az üveggyárban 6 forint alatti órabér már nincs. Egyre in­kább előtérbe kerül a műsza­ki fejlesztés, a gépesítés. Ez a megoldás egyik kulcsa. A jelenlevő asszonyok szin­te egymás szájából veszik a szót, amikor az eredmények­ről beszélünk. Ducza Lászlóné papírokat szed élő. — Nem könnyű nőfelelősnek lenni az üveggyárban. Most is és még a következő években is bőven lesz tenni és megol­dani valónk. Egyre súlyosodó gond a visszatérő édesanyák kérdése. Ezért az üveggyár egy 50 férőhelyes óvodát léte­sít a Csizmadia úton. Nemré­giben vettünk gyermekmérle­get, mosógépet, centrifugát, porszívót, ezeket az asszonyok díjmentesen kölcsönözhetik. Egészséges pezsgésről adott számot a beszélgetés. Abban mindenki egyetértett, hogy folyamatos, és állandó munkát jelent a párthatározat végre­hajtása. Határidő nincs, mert a tennivalók sürgősek és sür­getnek. Az új, Salgótarjánban ma felavatásra kerülő szovjet hő­sök emlékművét nevezem így már attól a pillanattól kezd­ve, hogy először láttam — méretarányosan kicsinyített mását — a városi tanács el­nökhelyettesének íróasztalán­ötágú új üzenet. Memento. Az emlékmű Csaba László alkotása. A hála, kegyelet, nagyra­becsülés betonból formált, örök emlékeztetője. Ajándék. S mint az emberi kapcsolatok minden más kife­jezője — ajándékozót, ajándé­kozottat egyaránt minősít, utal a kettejük közötti vi­szony mélységére. Ez az emlékmű keletkezése első pillanatában közüggyé vált: vitatkoztak helyéről, stí­lusáról, méreteiről, anyagáról; vitatkoztak tervezők, megyei és városi vezetők, egyszerű já­rókelők; vitatkoztak a hozzá­értők csavaros észjárásával és a laikusok naiv egyszerűségé­vel. De mindez így volt szép és csak így lehetett. Most már helyén — az új­Társulás A eerecH, a szurdokpüspöki és a varsányi tsz vezetőinek javaslatát, a javaslat megvaló­sításának lehetőségeit egész sor termelőszövetkezetben la- ! tolhatják, fontolgatják mosta­nában. Arról van ugyanis szó, hogy hozzanak létre olyan tár­sulást, amely a közgazdasági e! emzőmunkát, s a tervezést egyaránt megkönnyítené a mezőgazdasági nagyüzemek­ben. Nem szükséges túlságosan hosszú ideig faggatni a szö­vetkezeti szakembereket, hogy elmondják az okos ötlet indí­tékát. A mezőgazdasági ter­melés, a szövetkezet és a tagok jövedelmének növelése egyre nehezebben sikerül alapos, közgazdasági elemzőmunka nélkül. Ugyanis az anyagi ér­dekeltség új, 1971-ben életbe lépő rendszere a hatékonyabb, gazdaságosabb termelésre ösz­tönzi a mezőgazdasági üzeme­ket. Nógrádban a termelőszö­vetkezetek többsége viszonylag kis területen és mostoha vi­szonyok között gazdálkodik. Az állam segítségével sem volt könnyű a dolguk. Ebből kö­vetkezik, hogy a későbbiekben sem lesz egyszerű az iparszerű termelés, a jövedelmezőbben gazdálkodó üzem megszerve­zése az állam támogatása nél­kül Márpedig a közgazdasági ösztönzők a mostaninál kor­szerűbb gazdálkodásra, a ma A selypi cukorgyár kémé­nyei vastagon • ontják a feke­te füstöt. A gyárban teljes az üzem. Szeptember 26-től min­den gép megállás nélkül dol­gozik. Az udvarra percenként érkeznek a cukorrépával meg­rakott szállítógépek. A vas­útról is hosszú vagonsorokat tolnak a korszerű kirakodó­ba. Fazekas Zsigmond a gyár főkönyvelője mondta él, hogy a feldolgozásra érkező cukor­répa többségét a Nógrád me­gyei termelőszövetkezetek szállítják a gyárnak, amely­ből naponta 228 vagonnal dolgoznak fél A cukorrépa minősége az idén gyengébb. A nyári esőzé­sek következtében a cukortar­talom a szokásos tizenhat—ti­zenhét százalék helyett csak tizennégy százalék. A cukor­ipari dolgozók feladata most, hogy ennek ellenére, ha meny- nyiségben kevesebb is, de mi­nőségben kifogástalan árut állítsanak elő. jáalakított Lenin téren maga­sodik az ötágú betonépítmény. Elődje, a közvetlenül felsza­badulásunkat követően emelt, régi emlékmű képe idéződik fel emlékezetemben. Igen: az valóban szovjet hősök emlék­műve volt. Vagy talán csak más. mint ez. Olyan, amilyen adott. időben, akkor lehetett. A Szovjetuniót, a szovjet em­berek hőstettét elsősorban és akkor közvetlenül az elesett hősök tettein át regisztrálta: A régi emlékmű nemesen egyszerű síremlékké formáló­dott. kegyeletes szomorúságot ébresztő kegyhellyé. Ezt akar­ta kifejezni. Ezt fejezte ki. Állok a Lenin tér szélén és gondolatban egybevetem utód­jával, s előtolul a kérdés: va­jon megfógalmazhatódott vol­na-e más módon a hála és nagyrabecsülés. Nem a formára gondolok, hanem a formában egybefog­lalt tartalom végtelen tereire. Mert úgy érzem, hogy értéke k isebbedik ennek a monu­mentumnak, amikor szovjet hősök emlékművének nevez­zük. Ez a betonkompozidó nem még eléggé magas költségek csökkentésére kényszerítik a szövetkezeteket. Arra, hogy a kisüzemi módszerek helyett a termelékenyebb, a gazdaságo­sabb eljárások alkalmazására törekedjenek. Ez pedig minde­nekelőtt beruházás kérdése, amelyhez külön-külön a leg­több nógrádi gazdaság sze­génynek bizonyul. A szövet­kezetek összefogása, az anya­gi eszközök koncentrálása azonban alapot ad az erőtel­jesebb szakosodásra, az ipar­szerű termelés megszervezésé­re. Arra, hogy ^gyetlgj nagy folyamatban egyesüljön a ter­melés, a feldolgozás és az áru értékesítése. Az eddig létrehozott és ered­ményesen működő szövetkeze­ti társulásokban úttörő szere­pet vállaltak magukra a te­rületi szövetségek. Ott voltak a TÖVÁLL-ok megalakításá­nál, az ötezer sertést hizlaló és értékesítő litkei társulás szü­letésénél. Közreműködtek a kállói szarvasmarha-társulás alakulásánál, és most is tár­gyalásokat folytatnak egy tíz­ezres sertéshizlalda létrehozá­sáról Tar környékén. Ezekre az erőfeszítésekre azok a ked­vező tapasztalatok sarkallják a szövetségeket, amelyeket a már működő társulások szolgáltat­nak. A salgótarjáni tsz-szövet- ségben éppen a közelmúltban elemezték ezt a témát, és olyan következtetésre jutottak, hogy az összefogásnak, a tár­GYORSÍTOTT ELJÁRÁSSAL A selypi cukorgyár az el­múlt években új technológiát vezetett be. Elsősorban a ré­pa kirakodását gyorsították meg, hogy a termelő gazdasá­goktól a legrövidebb időn be­lül átvehessék a cukorrépát. A vasúton szállított répát BUM 4—es típusú gépekkel rakják ki, majd prizmázzák. hogy az erőt a vontatókon, a teherautókon érkező termény átvételére fordítsák és a szál­lítógépek mielőbb felszaba­duljanak, A szervezettség eredménye, hogy Selypen ed­dig a termény átvétele zök­kenőmentesen történt. Még torlódás nem keletkezett. Itt kell megjegyeznünk: a rétsá­gi és a pásztói tsz-ek többsé­ge arról panaszkodik, hogy a cukorgyár a községekben nem fordít gondot a répa gyors átvételére. Ezzel gátol­ja az őszi munkákat. A selypi cukorgyár idei fel­adatra munkaerővel is gon­dosan felkészült. A pásztói tud csak elesett hősöket di­csérni, mint ahogy negyedszá­zaddal a véres harcok után bennünk is egybemosódik a Salgótarjánnál 1945-ben el­hunyt vagy a volgográdi nagy. üzemben ma dolgozó és a gya­korlórepülés során tragikus körülmények között életét vesztett űrhajós Jurijok képe. Ez a ujjait égre feszítő kéz, ez a három dimenzióra bon­tott ötágú csillag az elesett szovjet hősök, a háború és béke évtizedeiben szebb életet építő, nekünk felszabadulást hozó szovjet nép, sőt az egész, rossz felett győzedelmeskedő emberiség emlékműve. Emlé­keztető a vörös csillag és vö­rös logobó alatt diadalt arató minden népnek minden dia­dalra. A Lenin térről eltűnt a cso­bogó szökőkút. Helyén oroszos — tajgai — hangulatot keltő, pázsitos-cserjés tér szépült napvilágra. S az emlékmű: az ötágú új üzenet. sulásmak a mezőgazdasági ter­melés, az áruértékesítés növe­lésének még hihetetlenül nagy lehetőségei vannak Nógrád­ban. Hogy milyen akadályok áll­ják útját a szélesebb körű ösz- szefogásnak? A sok kedvező tapasztálat mellett az is kide­rült, hogy a beruházás kocká­zata egynéhány szövetkezeti vezetőt riaszt a társulás gon­dolatától. Aztán azt sem fogadják mindenütt általános helyesléssel, hogy a haszonból fejleszteni is kell, bővíteni a termelést. Társuláson valami kis manufaktúrát értenek, ahol egyébre sincs gondjuk a társ­szövetkezeteknek, mint elosz­tani a nyereséget Bizal­matlan, az újjal csak ne­hezen barátkozó szövetkezeti vezető véleménye ez, ame­lyet a gyakorlat lépten-nyo- mon megcáfol. Az évi húsz­milliós termelési értéket adó szécsényi TÖVÄLL, a víztár­sulások példája az élő bizony­ság, hogy társulni, beruházni csak úgy érdemes, ha az ösz- szefogás egyben a legkorsze­rűbb, a legtermékenyebb tech­nológia meghonosítását és szé­les körű alkalmazását ielentí. Azt a fajta szövetkezést, kell megvalósítani, amelyet a jö­vedelem növelése kísér a szövetkezetekben és termékbő­ség, elfogadható ár a városi piacokon. Vincze Istvánná járásból 300—350 embert szer­ződtetett Gondoskodik a munkába és munka után a hazasszáilításukról, szociális ellátásukról. A munkájuk megkönnyítésére új technoló­giákat vezettek be. Többek között a régebben nehéz fi­zikai munkával végzett úgy­nevezett mészkőmechanizációt gépesítették. Az emberekkel való törődés következménye, hogy a dolgozó esztendőről esztendőre visszatér a gyár­ba. IRÁNI KOCKA A gyár műszaki gárdája nagy gondot fordít a termé­keik minőségére. Legnagyobb mennyiségben a hagyományos kristálycukrot készítik. Emel­lett azonban készül a fhtoan kristálycukor is. Nagyon ke­resett a belföld és külföldi piacokon. Nagy mennyiségben készítik a normál kockacuk­rot, amelyet 1 kilogrammos csomagolással továbbítanak elsősorban a magyar ízlésnek megfelelően. Ebből a termék- ,ből az idén 30 ezer vagon­nal gyártanak. A porcukrot féikilogrammos műanyag cso­magokba újdonságként adják a kereskedelemnek. Emellett gyártják a hagyományos cso­magolású porcukrot is. amely­ből az idén a műanyagcsoma­golásúval együtt. 20—21 ezer vagonnal készítenek. A selypi cukorgyár kűTSn- legesssége a 700 vagon ..Irá­ni kocka”. Jellegzetessége: olvadási ideje 10 perc. A megrendelők ezt. a fettételt szabták, mert Iránban a cuk­rot nem a teában, hanem teázás közben fogyasztják. Teljesítik a kívánságot. jnvfí ftvr A selypi cukorgyáron ke­resztül az ország legkülönbö­zőbb tájára, a világ sok or­szágába elkerül a megvében termelt répából készfte+t cu­kor. A termelőszövetkezetek és a gvár közös érdeke, hogy a répa minősége kifogástalan 'egyen, mielőbb feldolgozásra kerti Hőn. A gvár már meg­kezdte a iövő évi termelésre a szerződéskötést A te-melő ••.-orvipimek. ha in minőségű A- megfelelő mennyiségű ré­mít termelnek, kifizető ezzel ^vaiaiVozni. Végh Miklós B. Gy. NÓGRAD — 1970. november 6., péntek Csata! Erzsébet. Ötágú új üzenet *AA*Ar»»AAAAAAAAAAAAAAA»Ai**A»**’fc«A*A»AAAAAft»»»»*r*fr»»lt* Nagyüzem a selypi cukorgyárban Napi 228 vagon cukorrépa

Next

/
Oldalképek
Tartalom