Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-28 / 279. szám
Ceredl jelentés Távol a várostól Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Szőke Dezső (Balassagyarmat) „Népművész” című íenykepere » zsűri ü pontot adott Gépjavítók, Jezabel 70 \A színésznő nagy művésznő volt. Interjúalany lexikonkorban. A balatoni üdülő külön- szobájában fogadott. Kávé, szokványkérdés, unalomfelelet, búcsúmosoly, indulás. A shakespeare-i Karola váratlanul utánam szólt: — Fiatalember... Pardon, szerkesztő... elvtárs, kérhetek magától valamit? Vigyázzon, nagy kérés. — Parancsoljon. — Ha kellemetlen, mondja meg, s akkor.,. •— Tessék, nyugodtan. — Maradjon itt nálam egy órát, negyven percet vagy legalább húszat. — Kérem, ameddig... — Nem kell megijedni, kedves ... Mi is a vezetékneve? Igen, tudom már, eszembe jutott. .. Foglaljon helyet A házitelefonhoz lépett. — Hallá... Lénártka? Egy kis üveg konyakot kérek... Első emelet négy..i És két poharat. Igen: kettőt!... Meg egy doboz Faintost. Kopogtattak. A művésznő az ajtót félig nyitotta. — Tessék. Italt, szivart, gyufái hoztak. Átvette. Köszönte. A szoba- asszony lesett. Én zavartan igazgattam nyakkendőmet. Kattant a zár. Karola zseb- retette a kulcsot. Leült. Velem szemben. Töltött. Szivarral kínált. Nem kértem, ö rágyújtott. Pöfékelt, karikát fújt. Nyolcast is tudott. A hamut leszórta a szőnyegre. A pongyola zsebéből passziansz- kártyát vett elő. Kei'erte, kirakta, a játszma nem sikerült. A szivar elaludt. Sötétedett. Nem gyújtott lámpát. Szomorkásán, cinkosan suttogta: — Még húsz perc... Jó? Bólintottam. Felállt. Az ablakhoz lépett. Kinézett. Behúzta a függönyt, leengedte a redőnyt, Jezabel- mosollyal, elégedetten állapította meg: — Lesnek! Az ajtóhoz ment. Hallgatózott. Putifárné-kacsintással nevetett: — Fülelnek! Nem szóltam. Karola beszélni kezdett, halkan, tagoltan, messzecsengőn. — Szeretlek ... Drága ... drágám... édes kicsim... Te! — felnevetett, hirtelen elfúlt a hangja. A pléh hamutartót a földre dobta. A lemez csattant a parketten. Már az ágynál volt, a vánkost gyűrte-gyűrögette, a paplan egyik végét a padlóra csúsztatta. Kattant a kis villany az éjjeliszekrényen. Visszajött. Leült. Ivott. Én is. — És most elmondom, mindez miért történt... Nekem meglehetősen rossz a hírem. Karola évtizedek óta bestia. Magának bevallhatom, hiszen jó barátok lettünk: manapság nincs kedvem férfifa- láshoz, fáradt vagyok. Azonban tartanom kell a megszerzett renomét, különben híre megy: kiégtem, elpletykálják: nem találok, sőt, nem is keresek új partnert a régi játékhoz. És ettől mentsen engem a mennyei szufiták mögött az a fehér szakállú agg fövilágosító... Látom, nem nagyon ért, most még nem. Hány éves? Hát úgy huszonöt esztendő múlva rájön, miért ragaszkodott Karola a színházhoz az életben... és igazat ad nekem... Még egy pillanat ... Hozzám lépett. Hajamba túrt. összekócolt, lesimított. A nyakkendőmet picit félrerántotta. Halántékomat parfőm- csöppel frissítette, az orrom és az ajkam között rúzsos kendőt húzott, púderrel fedte, a púdert letörölte. — Így ■.. Köszönöm a szívességet. A kulcs előkerült, fordult. A művésznő az órát nézte. — Na, rendben vagyunk ... Most már mindenki tud, beszél Karola legújabb kalandjáról, s ami fő, tovább is adja. Hiába tagadnánk, ki hinné el?... Egyszer lehet, hogy nyomtatásban is olvas majd kettőnk szerelméről, s akkor már talán maga sem tiltakozik. László Miklós Cereden már hagyományos, hogy a község vezetői a falu dolgait rendszeresen. megbeszélik a lakossággal. A napokban is a tanácstagi körzetekben az ivóvízellátással járó tennivalókról beszélgettek. Pál Vilmos, a körzeti párt- bizottság titkára mondta el, hogy az ilyen tanácskozások alkalmával a körzetben élő családok kijelölik magúiknak, hogy a megoldásra váró feladatból mit végeznek el. A törpe vízmüvet a következő ötéves tervben építik fel, de már m06t hozzáláttak a víztársulás megszervezéséhez. Szó volt arról is, hogy rövid időn beiül létrehozzák a háztartási gázcseretelepet. A megegye, zés értelmében a teleipet a tanács építi fel, a szállítást pedig a földmüvesszövetkezet vállalta magára. Társadalmi munkával A község távol esik a várostól, a vezetőséginek gondoskodtok kell arról, hogy alakosság helyben, a lehetőségek szerint mindent megkapjon. Ezt azonban csak akkor tudják elérni, ha isimerik a lakosság igényeit és társadalmi összefogással teremtik meg, amire szükség van. A tanácstagok fogadóórákat, beszámolókat tartanak, ahol részletesen megbeszélik az igényeket, a panaszokat. A megoldásra segítséget kérnek a lakosságtól. A tsz vezetőinek a tagsággal jó a kapcsolata. Simon Tibor, a községi tanács vb-titkára mondta el, hogy módszerük eddig eredményesnek bizonyult. A lakossággal való törődés, gondjainak lelkiismeretes orvoslása elősegítette, hogy mindenkor készen állnak a társadalmi munkára. Két esztendeje készült el a községi óvoda, amelynek építésére 700 ezer forintot fordítottak. A földmunkát, a kőszállítást, a malter keverését társadalmi munkások végezték, mintegy 100 ezer forint értékben. A gyógyszertár építésénél 50 ezer forint értékű társadalmi munkáit végeztek az emberek. Korszerűsítették az általános iskolát, a tantermek számát háromról hatra emelték. Kovács János, az Iskolaigazgató a tanúja annak, hogy milyen eredményt értek el a tanulmányi munkában. A községiben telepedett le dr. Angyal Dávid a körzeti orvos. Rendelőjét most bővítik, központi fűtéssel látják el. Bányász, mint boltos A község vezetői most az üzletek munkáját ellenőrzik. Megvizsgálják az áruellátást, a tisztaságot, a kiszolgálást. A boltosokra nincs panasz, lelkiismeretesen dolgoznak. Az élelmiszerbolt havi 200 ezer foA karancslapujtői tsz arról nevezetes, hogy az éppen esedékes mezőgazdasági munkát általában időben elvégzi. Nagy - szerepet játszik ebben az üzem korszerű gépesítése. Az idén már negyvennyolc erőgépet küldtek munkába. A gépek egy része a szántóföldeken dolgozott, a másik része pedig különböző szállításokat végzett. A tsz vezetőségének gondos munkáját tükrözi, hogy jói felkészültek az üzem gépesítésére. Karancslapujtőn, a tsz központjában építették fel a szerelőcsarnokot. Jól felszerelt létesítmény. Raktárhelyiség, akkumulátortöltő, villamossági javító tartozik a csarnokhoz, amelyet hasznos szerszámgépekkel szereltek fel. A tsz gépjavító műhelyében képzett szakemberek dolgoznak, akik képesek a legbonyolultabb gépek javítására is. A gépcsoport vezetője Fodor Lajos. Az idén a tsz gépei hibás alkatrész miatt még nem álltak. Megszervezték a nagyobb hibák megelőzése érdekében a gépek napi felülvizsgálatát. A traktorvezetők az előírt napon kötelesek gépeikkel megjelenni a szerelőcsarnokban, ahol a motort, a karosszériát, a futóművet alaposan megvizsgálják a szerelők. A gépvezetők részére is hasznos ez a szemle, mert maguk is részt vesznek benne, látják hogyan lehet felismerni és kijavítani a hibát. Ennek a módszernek köszönhető, hogy a tsz számára létfontosságú gépi munkával nem maradtak el most, a rendkívül nehéz őszön sem. A gépcsoport legnagyobb gondja az anyaghiány. A tsz dombos vidékén nélkülözhetetlen a DT és az SZ—100-as lánctalpas traktor, de ezek alkatrészéből van a legkevesebb. Minden lehetőséget felkutatnak hát, hogy ezek a gépek is üzemképesek legyenek. Ha az AGROKER nem rendelkezik rinit forgalmat bonyolít le. Megállapították viszont, hogy az iparcikk- és ruházati boltban a téli holmiból nincs megfelelő választék. Ezért nem a bolt vezetője a felelős, mert ő időben megrendelte az árut. A község vezetői felkeresték az illetékes nagykereskedelmi vállalatot, még a gyártó üzemeket is, hogy még a tél érkezése előtt pótolják a hiányt. Cereden az emberek a munkájuk elvégzése után szeretnek szórakozni. A község vezetői a művelődési otthon egyik helyiségét presszónak rendezték be, ahol a fiatalok szívesein tartózkodnak. Itt rendezik meg az előadásokat, vetélkedőket. Viszkok István volt a presszó vezetője. Dicsérik, hogy jól ellátta a feladatát. Most vonult be katonának és Simon Gábor állt a helyére. Egyszerű bányászember. Azt várják tőle, hogy elődjéhez hasonlóan szorgalmaskod- jon. Nemrégen magyamóta- estet tartottak, most pedig a helybeli színjátszók tanulnak be egy új műsort Czene Zoltán tanító irányításával. A kulturális életben is saját erőből pótolják a városi művészek hiányát. Épül, szépül Takaros, rendezett község lett Cered Az elmúlt tíz esztendőben 150 új házat építettek. Az elkövetkező években az utcák rendezése az egyik legfőbb feladatuk. Legközelebb az Arany János. a Vörösmarty és a Kossuth utcát javítják, korszerűsítik. Előtte azonban a községen áthaladó és igen rossz állapotban levő állami út építésén fáradoznak. Állami segítséget várnak hozzá. Így zajlik az élet Cereden. A vezetők együtt dolgoznak a lakókkal. Olyan nagyszerű társadalmi munkásaik van- na, mint Kis Simon Lajos, Koós Elemér, aki nemrégen társadalmi munkában beszerelte a villanyt az új autóbuszváróba. Bucsek István, Csacsó, Kovács Kanálka Pál ugyancsak fáradhatatlanok, hogy egyre szépüljön községük, jól érezzék magukat az emberek a megye északi határán, távol a várostól. B. Gy. Névadója Váci Sziemünk előtt vált nemes hagyománnyá, izmosodott rangos kulturális eseménnyé a Kohász művelődési központban évről évre megrendezett ifjúsági versmondó seregszemle. Mit sem von le a patinás intézmény érdemiéiből ha — kissé keserű szájízzel — megkérdezzük: vajon más művelődési otthon anyagi és erkölcsi erejéből nem futná hasonló városi szintű vetélkedő megszervezésére, mondjuk valamelyik ének-zenei műfajban? A középiskolások versenyében harminchárom, a város általános iskoláinak képviseletéiben ötven versmondó lépett a pódiumra. Nem kis szám ez, kár, hogy egyenetlen az egyes iskolák részvételi aránya. Feltűnt, hogy a gépipari technikum, illetve a Rákóczi úti Általános Iskola egyetlen szavalót sem nevezett, öröm volt tapasztalni —■ különösen az általános iskolások körében — a vándorserleg elnyerésére serkentő versenyszellemet, a lírát tisztelő ünnepi hangulat tót. Ezúttal jó néhány tanár és szülő is elkísérte a diákokat, bízvást mondhatjuk tehát, hogy — kissé nagyobb hírveréssel — jövőre „színháztermivé terebélyesedhet” e vetélkedő. A nevezési feltételek a résztvevőik számára három mai magyar költő — Garai Gábor, Simon István, Váci Mihály — verseiből való váMihály legyen lasztást tették kötelezővé. Legtöbben — mintegy a kegyelet jeléül — Váci Mihályiéi szavaltak, akaratlanul is érzékeltetve e tragikus véget ért költőd pálya rendkívüli gazdagságát. Csak emelné e nemes vetélkedő rangját, ha a jövő évtől — nagy költőnk emlékére — Váci Mihály versmondó versenynek neveznénk és fő célja továbbra is napjaink magyar lírájának népszerűsítése lenne. A szombati verseny — et középiskolásoké — volt a színvonalasabb. Ez nem következik egyértelműen a magasabb életkorból, hanem abban rejlik az oka, hogy Garai, Simon és Váci alapvetően közéleti ihletésű lírája jobban értelmezhető, jobban visszaadható „középiskolás fokon”. Az úttörő korosztályú gyermekek tolmácsolásában idegenül, hamisan csengenek a haza, a nemzet sorsfordulóit, az emberiséig gondjait idéző súlyos veretű szavak. Az úttörőktől hallott sok azonos értékű produkció minősítésénél a zsűri a versválasztás milyenségét tartotta fő szempontnak. Azoknak a verseknek — Simon István: Leány» nézőben öcsémmel; Mirza; Garai Gábor: Pirainesis; Váci Mihály: Hazajöttél — az előadói kapták a legmagasabb pontszámot. A helytelen vers- választás mellett gyakori, általános hibának vélte a zsűri a patétiikus hangvételt, a rossz hangképzést és a modoros előadói stílust. Az elmúlt évekhez viszonyítva örvendetesen javult a szavalok szöveg tudása, csiszolódott pódiu- mi magatartása. A fejlődést a versenyen több éve résztvevők teljesítményén lehetett igazán lemérni. Ezúttal is bebizonyosodott: jó eredményt csak szisztematikus tanári segítséggel tudnak elérni a gyermekek. A tanári segítség nyomait leginkább a Madách Gimnázium, a 211. sz. Mü.M. Szakmunkásképző Intézet, a Mártírok úti, a Malánovszkij úti és a Gagarin általános iskolák tanulóinak produkcióin, lehetett felismer,ni. A középiskolások versenyében az első helyre Seres Márta (Madách Gimnázium) került. Második Gyarmati Ágnes (Bolyai Gimnázium), harmadik pedig Zsolnai Béla (Madách Gimnázium) lett. A vándorserleget ezúttal először a Madách Gimnázium csapata nyerte el. Az úttörők kategóriájában Kovács Erika (Jurij Gagarin Általános Iskola) győzött. A verseny második és harmadik helyezettje a Mártírok úti Általános Iskolából került ki Tóth István illetve Radnai Zsuzsa személyében. A serlegre — csakúgy mint 1968-ban — a Mártírok úti iskola neve került. Csongrády Béla i A gépjavítás nagy figyelmet igényel. Kohánka László szerelő és Kovács Nándor tanuló nagy gonddal javítja a Szuper futóművét Fotó: Koppány az éppen szükséges alkatrészszel, az egész országot bejárják érte. Erre a munkára a tsz vezetősége egy személyt állított, aki jó kapcsolatot épített ki különböző gépjavító állomásokkal. Eddig még minden szükséges alkatrészt meg tudott vásárolni. A karancslapujtői gépcsoport most készül a téli gépjavításokra. Ez sem azt jelenti. hogy a gépek teljes egészében leállnak. A gépeket úgy osztják be, hogy annyi gép, amennyi a munkához szükséges, mindig rendelkezésre álljon. — B —
