Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Kisterenye a jövőbe tekint i m Tarjául József (Salgótarján) Játék című fényképére a zsűri S pontot adott Nógrádi utakon Héhalmi tudósítás Járjuk a héhalmá utcákat Szita Istvánnal, a községi párttitkárral és Füzesi István iskolaigazgatóval. A héhalmi gondokról, örömökről be­szélgetünk. Elég ennyit mon­danom: víz, s máris monda t- zuhatagot kapok, mert a köz­ség legnagyobb gondját érin­tettem, . — A községben összesen há­rom olyan közkút van, amely­nek Iható a vize. Sorban áll­nak az asszonyok, sokszor éj­félig is, hogy vize legyen a családnak reggelre. Hiába van minden portán kút, rossz a víz, nem iható. Megoldást csak a törpevízmű-társulás hozhat. össze kell fogni Héhalomnak és Palotásnak. Korábban a két község között megállapo­dás jött létre a közös törpe vízmű ügyében. A községi ta­nácson nálunk tartalékolva van 300 ezer forint, csakhát milliókról van szó — mondja Szita István. A sport mindenkinek szívügye Az iskolához érünk, ahol 173 tanulót készít fel az életre 11 nevelő. Az iskola igazgatója Füzesi István, három évvel ezelőtt került Bámáról Héha- lomra. Itt kezdett. Innen ke­rült Barnára és közben elvé­gezte a főiskolát és visszajött. Szereti a községet, a tanuló­kat. Az iskolának jó a hire, a tanulmányi átlag 1968/69-ben 3,3, a múlt tanévben 3,45 volt. Az iskola elnyerte a Tiszta is­kola címet. Az úttörőcsapat, amely II. Rákóczi Ferenc ne­vét viseli, országos dicséretben részesült. Jól dolgozik az út­törőtanács. Az úttörőcsapat ve­zetője Szilágyi Albert pedagó­gus. A héhalmi pajtások kép­viselték Nógrád színeit az or­szágos serdülő asztalitenisz­bajnokságon. Máris a sportnál tartunk, s ebből nem marad­hat ki a labdarúgócsapat. Nagy volt az öröm a köz­ségben, amikor a sportkör lab­darúgói feljutottak a megyei B osztályba. A bentmaradást tűzték ki célul, s jelenleg ki­elégítően szerepelnek, a közép­mezőnyben foglalnak helyet. A csapat edzője, kapitánya és já­tékosa Szilágyi Albert, aki mellett fáradhatatlanul dol­gozik a község sportjáért Győ­ri István, a sportkör elnöke. Győri István nyugdíjas, s nyugodtan mondhatjuk ő a sport mindenese. Fáradhatat­lan a szervezésben, utazik, in­tézkedik, harcol a fiúkért, amikor anyagiakról van szó. A tsz mellett a tanács is tá­mogatja a sportot. A legutóbbi tanácsülésen például egyhan­gúan tízezer forintot szavaztak meg a sportra. A játékosok — Ajkler Imre és társai — min­den dicséretet megérdemelnek. Munkahelyük távol van a köz­ségtől, s amikor munka utón hazatértek — így volt a fel­készülés időszakában is — senki nem maradt el az ala­pozó edzésekről, amelyet a tor­nateremben végeztek. Szőcs János, Kovács József, Madle­na Gergely, Miczki János, Molnár Antal és társai helyt­állnak a pályán is a községért. egy változata, csak nem any- nyira cifra. Ma már kevesen öltöznek népviseletbe. Ebben az évben a Petőfi utca egyik 1880-ban épült házában való­ságos „múzeumot” varázsoltak a pedagógusok, úttörők. A lá­togatók megismerkedhettek a héhalmi népviselettel, külön­böző használati tárgyakkal. Itt említjük, hogy a községben képzőművész-szakkör műkö­dik Óvári János pedagógus vezetésével. A közelmúltban meghívták Héhalomra Pataki József festőművészt, akinek kainarakiállítása méltán ara­tott szép sikert. Népszerű a fiatalok körében a klubkönyv­tár is. Rendszeresek a foglal­kozások, szívesen találkoznak a klubban a fiatalok. Szita Istvánnal arról be­szélgetünk, hogy még mindig panasz van a kenyér minősé­gére. A héhalmiak közül sokan Pest megyéből, például Kar- talról hozzák a kenyeret. Gondként emliti Füzesi István is, hogy jó lenne az iskola fo­lyosóját beüvegezni, mert té­len a gyerekek nem tudnak hol tartózkodni, a szünetben. Kicsi a tornaterem is, ugyanakkor a kultúrotthon épülete nincs kihasználva. Itt helyet kaphatna sok más egyéb mellett a szertár, örül­nek a héhalmiak az újjá ala­kított önkiszolgáló élelmiszer- boltnak. A régi helyiséget fel­újították, lényegesen nagyobb lett a vásárlótér. A régi ital­bolt helyén új bisztró léte­sült, konyharésszel, pincével. Az átalakítás itt Is jó pár százezer forintba került. Gőzölgő leves fölé hajolnak a bisztróban, a függöny túlsó oldalán néhányon poharaz- gatnak. A sarki élelmiszerüz­letben alig néhányan állnak a pénztárgép előtt Dél van Kis- terenyén. Somogyi Lászlóval, a köz­ségi tanács igazgatási főelő­adójával Ki 0 renye jelenéről, terveiről, örömeiről, gondjai­ról beszélgetünk. — Nálunk az álmok neto­vábbja a jó ivóviz. Most már ott tartunk, hogy csak rész­ben álom. Megalakult az ivó­víztársulat, 2—3 esztendőn belül az egész község jó ivó­víz ellátását megoldjuk. Több utcában máris folyik a víz. Gyógyvíz és egyebek Hamarosan készen lesz a vasúti átjáró korszerűsített hídja, a felújított, kiszélesí­tett gyalogjárda. Különösen a szülők megnyugtatására szol­gál e hír, hiszen ezzel remél­hetőleg egyszer s mindenkor­ra megszűnik a vasúti átjáró­nál a balesetveszély. — Vettünk az idén egy új pedagóguslakást, ötöt pedig felújítottunk — folytatja a sort Somogyi László. — Bel­vízrendezésre 60 OOO forintot fordítottunk, az iskolákban a radiátorcsere pedig ennek ép­pen tízszeresébe került. Nagy változást hozott a piactér át­helyezése. Nemcsak azért, mert most már másütt van, hiszen ez egymagában még nem minden. De az új piacos» több tsz-lerakat létesült, vál­tozatosabb, választékosabb az áruellátás. Elkészült a kiste- renyei fmsz új pavilonja is, vegyeskereskedéssel, s az oly népszerű pecsenye- és lán- gossütővel. örülnek neki a kisterenyeiek, s nem jár majd rosszul az fmsz sem, hiszen a csaknem e?er diák bizonyára sok lángost és sültet fogyaszt majd. Örömet hozott a községnek a Gyula-aknai Centrolit is. A helyi gazdasági élet fellendü­lését várják tőle; várják az üzlethálózat bővülését, a helyi autóbuszjáratot, hiszen meg­nyúlt és amellett széttagolt is a község. Akik Kisterenye-jbányatele- pen vagy környékén járnak, azok általában üvegeket, de- mizsont visznek magukkal. Nem jóféle bor, nem is pálin­ka kerül az üvegekbe, hanem gyógyhatású, jódos víz. Nagy részét most még a föld issza be, de a tervek szerint két éven belül palackozzák, s úgy hasznosítják majd az értékes vizet. Kuifúrház és óvoda S a Népkert, Kisterenye kedvelt ligete? A népkerti tervek megvaló­sulása nyitja meg az utat az új kultúrház építése, s az új óvoda létrehozása előtt. A mostani kultúrház ugyanis egy átalakított, volt istálló­épületben működik. Az óvo­dai hely szűkösségére pedig jellemző, hogy idén is har­minc jogos kérelmet kellett helyhiány miatt elutasítani. Király Andrással, a községi tanács elnökével már a Sal­gótarján felé tartó személyvo­naton találkoztam. — Kisterenyének még tíz évre, azaz két ötéves tervre van szüksége ahhoz, hogy kö­zelebb kerüljön a városi fej­lettséghez. Tíz esztendőre és 69—70 millió forintra! fürdőszobás lakások Először is: a mostani ivó­víztársulás a következő két év során szennyviztársulássá alakult át, hogy a csatorná­zással lehetővé váljon fürdő­szobás lakások építése is. Nél­külözhetetlen ez a gáz beve­zetéséhez is, mert a negyedik ötéves terv idején ehhez is hozzá szeretne kezdeni a köz­ség. Először a közintézménye­ket, aztán a lakásokat látnák el gázzal. Fontos, hogy a ge­rincvezeték elkészüljön, a többi már könnyebben megy. Mindez persze olyaft sokba kerül, hogy csak hitellel és vállalati támogatással lehet megoldani. Van már példa... Aztán az sem filléres gond, hogy 590 lakásra van szüksége a községnek. Ha csak 200—250 ■ ezer forintjával számoljuk is... KISZ- és egyéb társasház­építési akciókat kellene szer­vezni. Az OTP-vel mát tár­gyaltak, de a lakásépítési ak­ciókból részt kell vállalniuk az üzemeknek, vállalatoknak is. — Még ma is húsz kilomé­ter ^ kiépítetlen, magyarán: földút van a községben és tudvalevő, hogy az útépítés sem tartozik az olcsó mulat­ságok közé. Aztán új tanács­háza, s egy nyolctantermes, szakmát adó iskola is kellene. Az elkövetkező évtizedre sokat vállal Kisterenye. Ter­veik, céljaik nagyszabásúak, de hisz’ az akaratot sem mér­ték hozzá szűkimarkúan... Szendi Márta Milliókat érő lovak Minthogy Lengyelországban a traktorokkal folytatott ver­senyben a lovaik alul marad­tak és lassan kiszorulnak a mezőgazdaságból, most az exportban kezdenek „karri­ert” csinálni. Lengyelország lóexportja évente 10 millió dollár hasznot hoz. A Sport­es versenylovak árverésén idén amerikai, holland, angol, svájci és más kereskedők vá­sárolták lengyel lovakat. A legmagasabb árat idén a Bajdak nevű telivér verseny­ló érte el, amelyért egy kül­földi kereskedő 30 000 dollárt fizetett. E mellett a lengyel ménte­lepek és azok az állami gaz­daságok, amelyek lótenyész­tésre specializálták magukat, évente több ezer igáslovat és n-aigy mennyiségű vágóállatot adnak el külföldre, főleg Olaszországnak és Franciaor­szágnak. Az elmúlt 15 évben Lengyelország több mint fél­millió lovat exportált. Essék szó a gondokról is A beszélgetés végén azzal búcsúztunk Szita Istvántól es Füzesi Istvántól, hogy legköze­lebb ellátogatunk a termelő- A héhalmi népviseletről esik szövetkezetbe, szó, amely hasonlít a bujáki­hoz, tulajdonképpen annak Szokács László Uj műszaki vezetők a síküveggyárban Az Üvegipari Művek salgó­tarjáni síküveggyárában Pa~ lócz Imre volt főmérnök tá- vozásával — aki az MSZMP Salgótarjáni várasd Bizottságán tölt be titkári funkciót —. a megüresedett főmérnöki hely­re Szók up Lajos, az Üvegipa­ri Művek vezérigazgatója a salgótarjáni! síküveggyár párt­bizottságával egyetértésben. Gyöngyösi Gyula gépészmér­nököt műszaki igazgatóhelyet­tesnek, Wilwerger Ferenc ve­gyészmérnököt termelési igaz­gatónak nevezte ki. Az eddigi főmérnöki állást két műszaki ember tölti be, az előbbi a beruházással foglalkozik, az utóbbi a gyár termelését irá­nyítja. m, a SOR KOSSUTH RÁDIÓ: 8.05: Műsor­ismertetés, — 8,20: Zenekari mu- zsik^. — 9.00: Hol történt? — 9.10: Könnyűzene, Moszkvából. — 9.50: Fúvószene, táncritmusban. — 10.05: Iskolarádió. — 10.40: Édes anyanyelvűnk. — 10.45: A debre­ceni Kodály-kórus két Kodály- művet énekel. — 10.59: Lottó. — 11.00: Fiatalok stúdiója. — 11.20: Helge Roswaenge operafelvételei­ből. — 11.50: A munkásmozgalom dalaiból. — 12.30: Népdalok. — 12.50: Atlasz. — 13.05: Tánczenei koktél. —• 13.50: Ki nyer ma? — 14.00: Tudod-e? —• 15.10: Falusi délután. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Vass Lajos: Lebe­gő táj. Dalciklus. — 16.18: Kórus- oódium. a miskolci Kilián György Gimnázium vegyeskara énekel. — 16.38: ,»Harcostárs, szövetséges és 'larát.” — 16.58: Hallgatóink fi­gyelmébe! — 17.05: Külpolitikai figyelő — 17.20: Két operanyitány. — 17.34: Dávid Gyula—Rajcs Ist­ván: Égő szavakkal. Kantáta. — 17.40—19.15: Tanácskozik az MSZMP X. kongresszusa. — 19.30: Az Állami Népi Együttes műsorá­ból. ae £545: Judit és Eszter. — 20.30: Joan Sutherland és Mario del Monaco operettdalokat éne­kel. — 21.03: Versek a Rádióról. — 21.24: Bemutatjuk ú,i felvételünket. 22.20: Üj lemezeinkből. — 23.07: Nyerni tudni kell* — 23.32: Esti hangulatban. — 0.10—0.25: Enescu: Oidipusz. Oidipusz monológja, Laiosz meggyilkolása. PETŐFI RADIO: 8.05: Verbunko­sok nóták. — 8-50: Időszerű nem­zetközi kérdések. (Ism.) — 9.00rr 10.00: Ezeregy délelőtt. . . —• 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.45: Tenisz. — 12.00: Az élő népdal. — 12.10: Két szvit. — 13.03: Alek­szandr Biok versei. — 13.23: Ba­rokk muzsika. — 14.00—18 00: Mindenki kedvére — kettőtől hat­ig. . . — 18.10: Bach: c-dúr ver­senymű két zongorára. — 18.30: Vendégszerkesztő: Szirmay Márta. — 19.10: Jó estét, gyerekek! — 19.15: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. Bartók-est. Közben: — 20.00— 20.20: Láttuk, hallottuk. . . Kb.: — 20.55: Tanácskozik az MSZMP X. kongresszusa, összefoglaló a nap eseményeiről. Kb.: — 21.10: Sporthírek. Kb.* — 21.15: Üj köny­vek. Kb.; — 21.18: A Rádió Dal­színháza. Babavásár. — 22.34: Üj fogalmak a modern filozófiában. — 22.49: Szvit, Rózsa Miklós: Bű­völet c. filmzenéjéből. — 23.15: Liszt: Dante-szimfónia. — 24.00— 0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ; 8.05—12.20: Iskola­tévé. — 13.10—14.30: Iskolatévé. — 17.38: Műsorismertetés. —- 17.40: Hírek — 17.45: A Magyar Szocia­lista Muskásftárt X. kongresszu­sáról jelentjük. Kb.: — 18.55: Tá­bortűz. Kb.: — 19.15: Esti mese. — 19.25: Szünet. — 19.30: Tv-hír­adó. — 19.50: A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt X. kongresszusá­ról jelentjük. — 20.30: A titkos jel­szó: „Csupaga”. Magyarul beszé­lő NDK tévéfilmsorozat III. rész. 21.45: Bende Zsolt énekel. — 22.20: Tv-híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 17.25: Kin­cses sziget. (13. rész.) — 19.00 és 21.55: Tv-híradó. — 20.00: Anatole France elbeszélésének tv-változa- ia. — 22.15: Fúvószene. Utószavak szoborügyben ELÖLJÁRÓBAN közöljük: e cikk kapcsán nem akarunk senkit sem megbírálni, sen­kinek sem kívánjuk felelős­ségre vonását vagy megbün­tetését. Ez utóbbit annál ke­vésbé kívánhatnánk, mivel nyilvánvaló szabálytalanság nem történt. Csupán a té­nyeket szeretnénk rögzíteni azzal a szándékkal, hogy az olvasókat elgondolkoztassuk. Ha ez sikerült, az írás már elérte célját Történt, hogy megyénk egyik városában megrongáló­dott egy több mint harminc esztendeje készített szobor­nak a talapzata, s az illeté­kesek úgy döntöttek, hogy fel kell újítani. A nyár ele­jén annak rendje és módja szerint szerződést is kötöttek az építővállalattal. Mikor az egyszerűnek mondható mun­kálat határideje úgy nyár vé­ge felé már régen túl járt az első befejezési határidőn, e sorok írója, akinek bántotta a szemét, hogy a híres szo­boralak korábban intő mó­don az égre meredő ujja már túlságosan hosszú ideje mu­tat — a földre fektetve — a szomszédos épület 6árga fala felé, bement a város taná­csánál! egyik illetékes elő­adójához, s az ügy állása fe­lől érdeklődött. Az illetékes előadó régi ismeretségükre való hivatkozással megkérte őt, hogy ne szellőztesse az ügyet, mert — úgymond — a már amúgy is jócskán késés­ben levő vállalat könnyen megorrolhat a reá nézve ked­vezőtlen információt adó ta­nács illetékes előadójára, s „juszt sem” fejezi be a szo­bortalapzat rendbe hozatalát. A kivitelező nevét így az újságíró — bár naponta a földön fekvő szobor mellett vitt el az útja — a világért sem írta volna le. A szobor, illetve az a né­hány homokkupac és kőda­rab, ami ebben az időbér, a földre fektetett szoboralak mellett állott, nem nyújtott éppen esztétikus látványt, s ezért újabb hónapok eltelté­vel az újságíró isiiét felke* rés te a városi tanács egy másik illetékes előadóját — az előzőhöz már nem meré­szelt elmenni. Az ősz *s be­köszöntött már ekkor. Való­színűleg ennek köszönhető* hogy a másik illetékes elő* adó rászánta magát, s leve­let írt az építő vállalatnak* némi kötbérek kilátásba he­lyezést emlegetve. A dol­gok természetes rendje sze­rint levelet levél követett, ezúttal a vállalkozásban réset- . vevő partnervállalatnak cí-i mezve, aki végre időpontját adta; mikor tudja embereit a városba küldeni. Mikor ez az időpont elmúlott, mégpe­dig úgy, hogy a szobor ál* lapotán a legcsekélyebb vál­tozás sem történt, az újság­író ismételten felkereste az illetékeseket, hogy ne csak emlegessek, hanem valóban indítsák is meg a köiberezé- si eljárásit. Hangos hahota volt a válasz és kiokítás: szá­ntja ki legyen szíves, meg­éri-e a városnak, hogy néhány ezer forint kötbér miatt a kőfaragást végző vállalat bok­ros teendőire, kiemelt fel* adataira való hivatkozással hozzá se lásson a munkánoz? No persze, nem eszik a ká­sát olyan forrón, mint ahogy főzik — a kőfaragók végül, az ikszedik határidő, hosz- szas várakozás után végül mégiscsak megjelentek, és két teljes nap alatt végeztek Is a munkával. A szobor is visszakerült eredeti helyére, intő ujját újfent az ég felé meresztvén. AZ ÜJSÄGIRO úgy . érzi, nem vétett a lovagiasság szabályai ellen, mikor így utólag szóvá teszi az ügyet, reménykedik benne, hogy az új talapzat további narminc évig kitart. B. L. Korszerű közvilágítás Karancsberényben a község la- teljes egészében kicserélték. A. kosságának régi kérését valósítot- lámpák számát tízzel növelték A ták meg Elkészült a közvilágítási nandu,. Arpád úton is, ahol ed_ hálózat teljes rekonstrukciója, A _ . „ régi faoszlopokat betonoszlopok- űig nem volt közvilágítás, ki­kai cserélték ki. A vezetéket ts gyúltak a fények. NÓGRÁD — 1970. november 27., péntek 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom