Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

1

Nagyoroszi gondok, remények

NAGYOROSZI a megye

nagyközségei közé tartozik. A felszabadulás óta dicséretre méltó eredményeket értek el a község fejlesztésében. Űj óvodát, tanáesházát építettek. Korszerűsítették az általános iskolát. Hívogató a vendéglátó egysége. Az elmúlt esztendőben újjáépítették a községen áthaladó főútvonalat. Iparosodik is a község.

Termelőszövetkezete is az egyik legjelentősebb a megyében, Nagy kiterjedésű a szántó területe, kiváló az állattenyésztése. Egyenletes volt a község fejlődése, mint ahogy a lakosság életszínvonalának emelkedése ■ is. Ezt a félfelé ívelést törte meg az idei mostoha időjárás, amely a termelőszövetkezeti tagság jövedelmét hátrányosan befolyásolta. Az idei termés 2,5 millió forinttal lett kevesebb a tervezettnél. A tsz vezetősége gondokkal küzd, mert az időjárás okozta károsodást pótolniuk kell.

A tsz-vezetőség helyzetét megnehezíti, hogy néhány hónappal ezelőtt elnökváltozás volt az üzemben. Micsik Imre, a volt elnök, betegségére való tekintettel leköszönt. Rövidesen nyugdíjba vonul. A tagság Pelle Jánost választotta meg elnöknek. Az új tsz-vezetőnek gazdag mozgalmi múltja van. Kitűnő mezőgazdasági szakember, jó vezetői készséggel rendelkezik, tiszteli a munkáját becsülettel elvégző embert. Természetesen csodákra ő sem képes. Kevés idő állt a

rendelkezésére, még a lehetőségek felmérésére is.

A tsz vezetőségének — az elnök irányításával — most az a legfőbb célja, hogy az év végére előteremtse a tagságnak a tervezett jövedelmet. Ennek érdekében szigorították a munkafegyelmet, takarékossági rendszabályokat vezettek be. Az erőket mindenekelőtt az őszi vetésre és betakarítására fordították. Az elmúlt hetekben bejelentették a járási tanácsnak, hogy a vetést befejezték.

EBBEN a munkában a traktorosok, vetőgépkezelők és a szerelők jeleskedtek. Nyújtott műszákiban dolgoztak, éjszaka szántottak. Nevezetes marad a községben amit a szerelők a hiányzó alkatrész pótlásáért tettek: maguk készítették eh Ezzel nemcsak a gépek állását csökkentették, hanem pénzt takarították meg a tsz- nek. A legutóbbi csapadék jótékony hatással volt a vetésekre, mert szépen' zöldellnek.

A betakarítással már nem dicsekedhetnek. A jószágoknak eltették a szálas takarmányt, de a kukorica törésével megkéstek. Még mindig van töretlen táblájuk. Igaz, napokon belül ezzel is végeznek. A felszabadult földeken végzik a mélyszántást. Ügy tűnik, hogy a tsz tagsága az őszi erőpróbát kiállja. Most kiderült, ki az, aki ragaszkodik a rendhez, a fegyelemhez. Mert meg kell mondani: a tsz megtorpanását nem csupán a kedvezőtlen

időjárás okozta. Voltak a munkát semmibe vevő, fegyelmet rontó emberek is a tsz-ben, akik megzavarták a munkamorált. E miatt a vezetőség kénytelen volt öt embert azonnali hatállyal elbocsátani. A tagság helyeselte a vezetőség döntését. A munkafegyelem meg is szilárdult. A tsz darálójának vezetőjét is felelősségre vonták. Ugyanis kiderült, hogy gondatlanul végzi a reá bízott feladatot.

A tsz vezetősége a veszteség pótlására különböző forrásokat talált. A mélyépítő- brigád ebben nagy segítséget nyújt. Bánkon és Felsőpetény- ben vállaltak csatornázási munkát. Vasárnapokon is dolgoznak, hogy mielőbb végezzenek és biztosítsák a tsz számára az évi 1 300 OflO forintot. Jó bevételt várnak a baromfitenyésztésből is. Harmincezer helyett negyvenötezer baromfit értékesítenek. A baromfi létszámának emelését a férőhelyek gazdaságos kihasználásával érték el anélkül, hogy romlott volna a hús minősége. Ellenkezőleg, a takarmány ésszerű adagolásával javítani tudták, amivel szintén emelték a baromfiért járó bevételt.

A NAGYOROSZI tsz tagságának szorgalmas munkája, a rendbontók eltávolítása és a vezetőség következetessége bizakodással töltheti el a község dolgozóit, hogy részben pótolni tudják, amit az időjárás elrabolt tőlük.

B. Gy.

Bosszantó

reklám

—. Ellia/táraztam, hogy új életet Kezdek. Ezentúl gondosain elolvasom, aü&posan m egiiány oxn- v etem a hirdetéseket, s persze meg is szívlelem — dicsekedett ismerősöm, A gratulációkat meg sem várva. diadalmasan közölte: t Nem várom meg a karácsonyi csúcsforgalmait! Hallgatok a jó tanácsra, már előbb megvásárolom az ajándékokat.

Ügy hozta a sors, __ hogy harmadnapra ismét összetalálkoztunk. Homloka felhős volt, szeme borús, az új életkezdés diadalittas lelkesedésének nyomát sem fedeztem fel rajta.

— Talán balul ütött M a karácsonyi vásárlás? — érdeklődtem részvéttel.

— Mi az, hogy balul! Gyenge a

kifejezés — legyintett kárvallott ismerősöm, — Ügy gondoltam, hogy veszek a két gyereknek egy-egy téí-kabátot. Ez szép ajándék lett volna, nemde? Gondolod, hogy kaptam?! (Hah! Akkor feztán úgy vélekedtem, megteszi majd egy-egy pár szép cipő is. Csakhogy a választék oly silány volt, hogy büntetés volt végignézni is. Ismersz, tudod, hogy nem nehéz bepörgetni.

örülhet a kedves ismerős, hogy a melegítő vásárlás nem jutott eszébe, mert újabban a gyermek- melégítő is kur.ózumszámba megy mináiunk. Pedig hát a melegítőt sem a vitrinben tartják gyermekeink, hanem bizony hordják az ebadták, méghozzá nem is valami finoman, mint ahogyan az ilyen .,luxuscikkhez” illik. Egyik- másik csintalan még a csúszdán is lecsúszik rajta, hallatlan! Nyilván n.ncsienek tiisiztábam azzal, hogy micsoda könnyelműséget követnek el, amikor ilyen mostohák a viszonyok a gyermekme- legítő-fronton.

Azt mondom ismerősöm fenti sirámaihoz, hogy valóban okos dolog a karácsonyi ajándékokat a csúcsforgalom előtt, szép kényelmesen megvásárolni. Végtére is ki szereti, ha a tömeg lepényivé könyököli a máját, veséjét? Igen ám, csakhogy szép kényelmesen vásárolni csak akkor lehet, ha van a/mLt keresünk. Ez már -ilyen fránya dolog, amivel sajna, számo’ni kell. Mert hiába kapa- citálják a vevőt: most szerezze be a karácsonyi ajándékokat, ha egyszer szándékát a szerény választék alapjaiban rendíti meg. A tapasztalat bizony az, hogy éppen a csúcsforgalom idején (telnek meg a polcok a szebbnél szebb holmikkal, ilyenkor dobják piacra, a különlegességeiket, a ritkaságokat, amelyek valóban alkalmasak karácsonyi ajándéknak.

(Persze lehet rajta vitatkozni: azért van-e csúcsforgalom, mert ilyenkor van miben választani, vagy azért nagy-e ilyenkor a választék, mert úgyis ilyenkorra evődik a csúcsforgalom? Ez amo- ! ;/an „mi volt előbb, a tyúk

xgy a tojás” dilemma, gmire l ír az időt. vesztearefcni.l

Nem ez az első alkalom, hogy e 5bb jelent meg a reklám, mint a reklámozandó áru Mint módii er. hosszabb távon nem valami c d'Sizetrü, erről nvllván az ezzel 1 .gtalkozó szakemberek sem szo- * ílmak kioktatásra. Csak a gya- ft. orlat marad — úgy tűnik —. idén is a. régiben: azaz karácsonyi pihenőn an iáinkat hatalmas, pult előtti tülekedéssel )s ényszerülünk megváltani.

— szendi —

Szántanak, törik a kukoricát

Befejezéshez közeledik a kukoricatörés a balassagyarmati járásban. Ebben az esztendőben mintegy öt és fél ezer hold kukorica betakarításáról gondoskodtak a mező- gazdasági üzemekben. A termés nagy része már biztos helyem van, csupán 350—400

hold kukoricát kell még letörniük. A munkával párhuzamosan halad a szárletakarítás is. Dolgoznak a mélyszántást végző traktorok is. A 12 és fél ezer hold földből mintegy öt és fél ezer holdnyi munkával végeztek eddig.

Növekvő áruértékesítés

Több mint 36 millió forint értékű árut értékesítettek az elmúlt hónapokban a szé- csényi járás közös háztáji és egyéni gazdaságai. Csaknem tíz százalékkal többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Hízott sertésből 2400at, vágómarhából pedig mintegy 2100-at vásárolt fel a járásban az Állatforgakni Vállalat. Baromfiból 270 mázsát értékesítettek. A tavalyinál több tojás és tej is piacra került.

Építőanyagként

hasznosított

hulladékok

A világ lakosságának gyoms növekedése különösen a nagyvárosokban egyre élesebben veti fel a hulladékok, mellék- termékek és szennyeződések eltávolításának problémáját. Az Egyesült Államokban abban látják a megoldás egyik útját, hogy a kemény hulladékokból autóutak, stadionok, vasútvonalak és egyéb létesítmények felszíni takarására használható zúzalékot készítenek. A hulladékokból hengerelt szóróanyagokat olyan nagy tömörségűvé lehet tenni, ami meghaladja a természetes talajból készült anyagok keménységét. Ez a fizikai tulajdonság biztosítja, hogy a felszíni rétegben ne induljanak meg biológiai és kémiai folyamatok, és a talajvízbe se kerüljön szennyeződés a szigetelőréteg szétesése vagy kilúgozása miatt.

Fotózzon a NÓ3RÁD-nak!

Ankét a Munkáról

A szakszervezeti folyóirat, a Munka főszerkesztője: Lán- ezos János ankétem találkozott Salgótarjánban a ME- DOSZ megyei bizottságá' maik munkatársaival és a szakszervezeti alapszervek tisztségviselőivel. A tapasztalatcserén a folyóirat fő- szerkesztője a Munka célját ismertette. Mint mondotta, egyik fontos feladatnak tartják, hogy segítsék az üzemi és a megyei szakszervezeti szervek munkáját, a határozatok eredményesebb végrehajtását. A rendkívül élénk vitában sok hasznos javaslatot adtak a lap további munkájához, a résztvevő szakszervezeti titkárok, a munkaügyi döntőbizottságok elnökei, újítási előadók, nőfelelősök és szocialista brigádvezetők.

Rétsági János: Edina című fényképére a zsűri 7 pontot

adott

TI »1 w 1 // 1 # I / M

Fejlődő háztáji

Növekszik a háztáji sertésállomány Homokterenyén. Tavaly a községben mindössze három anyakocát tartottak, az idén már mintegy nyolcvan anyasertés gazdára talált. Számottevő azoknak az udvaroknak a száma, ahol nyolc —tíz malacot nevelnek. A szövetkezet erejéhez mérten segíti a gazdákat Tovább növelné a tenyésztési kedvet, ha szervezettebbé tennék a háztájiban nevelt állatok szaporulatának felvásárlását. Helyes volna az is, ha a gazdáknak az eladásra szánt sertésekkel nem kellene Pásztora utazniok, hanem helyben vásárolná fel az ÁllatM’gairm Vállalat

Támogatják a kisállatfenyésztőket

Eredményesen támogatja a kisállattenyésztőket , a Ka- rancslapujtő és Viaéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Az idén ennek hatására újabb nyúltenyésztő, szakcsoport alakult és így jelenleg két ilyen közösséggel tart szerződéses kapcsolatot az ÁFÉSZ. A szakcsoportok részére tápot és abraktakarmányt is biztosítanak. Cserébe a termelők az ÁFÉSZ-ea keresztül - értékesítik a húst, a tojást. Tavaly mintegy 53 és fél mázsa nyúlhúst értékesítettek a tenyésztők. Az idén ennél többel számol a szövetkezet, hiszen az esztendő első felében 45 mázsát vásároltak fel. E mellett jelentős meny- nyiségű baromfihúst és tojást is értékesítettek a termelők.

Kukoricacsövelkfcel megrakott kocsi halad a major felé. Asszony hajtja a lovakat, zökken egyet a kocsi a sáros úton. Csípős a novemberi szél, bekecsben ül a kocsin Bulcsó Istvánná. Mögötte Franka Júlia. Hol a fogatos? — kérdezem. „Beugrott az egyik házhoz udvarolni” — mondják az asszonyok és ösz- szenevetnek. Szalad, megáll, fújtat vagy kettőt, utolérte a fogatot Urbancsik László.

— Hordjuk a kukoricát. Sokszor kell fordulni. Kevés a fogat. Az asszonycsapat kinn dolgozik a táblában — mondja Urbancsik, közben a kocsi a mázsaház elé gördül. Itt találom a majorban a tsz-el- nököt, Jakus Pált, aki a szerelőkhöz jött.

— Naponta hét—nyolc fogattal hordjuk a kukoricát. Kevés a fogat az igaz, de a gépeknek más munkájuk van: mélyszántás, silózás, szerves trágyázás. Ügy kell igyekeznünk, hogy mindegyik munka menjen. A vetést az elsők között végeztük el, s az a baj, hogy későn jött az eső — így az elnök, s közben megérkezik Fehér Mihály, a gépcsoport vezetője. Kötény van rajta, s hallevesre invitál, amelyet ő főzött.

Bogrács lóg a tűz fölött, ponty fői a kondérban. Szerelők kanalazzák a hallevest. Déliidő van. A kondér körül Fehér Mihály szorgoskodik. Adagolja a halat Kovács Sándornak, Frejstág Péternek, Zsiga Lászlónak és a többieknek. Foga van az időnek. Jól esik a meleg étéi. Hazai bor is kerül az összecsukható poNógrádi utakon

Degenectő! —

Egyházasdeng&tegig

U

NÓGRÁD - 1970. november 24., kedd

hárba. Kanalazzuk az ételt és közben megtudom, hogy a nyolctagú szerelpbrigád jó- ban-rosszban együtt tart Nem először történik, hogy tízhúsz forintot „összedobnak” és az ebédet együtt fogyasztják el. Legutóbb székelykáposztát főzött Fehér Mihály. Olyat, hogy otthon az asszonyok is csodálkoztak. mert a férjek csak dicsérték a gépcsoport- vezető főztét.

Jön a két kovács. Benkóczi Károly, aki 63 éves és munkatársa, Laukó Pál. Fbrdul a merőkanál a bográcsban. Benkóczi Károly híres kovács. Az öreg parasztok még ma is ráismernek azokra a patkókra, amelyek az ő keze alól kerülnek ki.

Traktorok érkeznek, fogatok fordulnak. Hajtja a lovakat Jakus Gyula is. Ki tudja, hányadszor fordul a kukoricával megrakott szekérrel. Nagyon szereti az állatokat. Mesélik, úgy van velük, hogy mindent a ló kap először és csak aztán jön ő. Jakus leszáll a kocsiról, odajön a tűzhöz. Franka János az alvégre indul. Odakiált az embereknek: „Gyertek az alvégre! Ott is lehet főzni.” És a lovak közé csap. Dicséri az elnök a szerelőket. Nagy munkát végeztek. Javították éjjel-nappal az erőgépeket, biztosították, hogy zavartalanul menjen a tnúúka. Fél óra sem telik el, már mindenki a helyén van.

Vége az ebédidőnek, munkára indulnak az emberek.

Pislákol a tűz, izzik a parázs. Lejjebb engedi a láncon a kandúrt Fehér Mihály. A domboldalon messziről látni az 1322-ben épült templom fehér falait. Történelmet idéz a fehérség. Ősi magyar településen vagyunk a Szirák alatti kis községben, Egyhá- zasdengelegen. A tatárjárás után IV. Béla király Degenek- nek írja a község nevét, 1260- ban már Degenec. A dézsma- összeíró 1327-ben Dengelegh- nek említi, s 1524-től már Egyházasdengeleg. Nem tudok úgy a községbe jönni, hogy ne beszélgetnék az „alagút legendáról”. A mai napig vallják a dengelegiek, hogy valahol alagútnak kell lenni, amely egészen a bujáki várig vezet. A nagyapák mesélték így. A nagyapáknak meg az apáik. A legenda fiúról fiúra szállt, de alagutat a mai napig nem találtak a faluban. Földesurat annál többet. A török hódoltság idején Ali Hasszán török tiszt volt a hűbérbirtokos, s utána váltották egymást a magyar földesurak. Sokáig kellett várni, míg változott a kor, új történelmet kezdtek írni a községben.

«

Űj kor kezdődött itt is huszonöt évvel ezelőtt. Ma a 827

lelket számláló községben egymást érik a változások. Törpe vízmű van a faluban. Utakat építettek, nem is egyet. Hidat kapott a község. Az építésnél segített mindenki. Traktorosok és gyalog- munkások hordták a földet, dolgoztak munkaidő után. Emberek fogtak társadalmi munkába a községért. Ha kellett, más alkalommal is ösz- szefogott a falu. Akkor, amikor súlyos beteg lett a népfronttitkár. Kórházba került és felgyógyulásához vér kellett, Adtak a dengelegiek, mert szeretik egymást, összetartanak.

Jelen és múlt, számadatokkal: amíg 1945 előtt a községből öten végeztek közép-, vagy felsőiskolát, a felszabadulás után 47-en, nem számítva azt a 64 embert, aki szakmunkásvizsgát tett. Hogy a jelennél maradjunk, Jakus Pál tsz-elnök említette, hogy jövő áprilisára elkészül a tsz szociális létesítménye. Már állnak a falak Fürdő, öltöző, étkezde és állatorvosi szoba lesz az épületben. A fürdő meleg vízzel. Legutóbb tanácsülés volt Egyházasdenge- legen. Szó esett a községfejlesztésről, amikor az egyik tanácstag felállt és kimutatott az ablakon.

— Jó is, hogy félemelték 200-ról 300 forintra. Kinézek

itt az ablakon, út, híd, szökőkút. Szökőkút, mintha a Margitszigeten lennénk — mondta és a többiek jót derültek.

Ágynak dőlt a falu legidősebb asszonya, a 95 éves Szabó Mátyásné. Nyáron még jól tartotta magát. A mondatok nehezen jutnak el füléhez. Azért kerestem, hogy a fonókról, a disznótorokról beszéljek vele, mert közeledik a tél, várják a decemberi hideget a dengelegiek.

— Valaha így volt: összejöttek a sógorok, komák. Együtt volt a rokonság. A gyerekek a búboskemence körül virgonckodtak, várták a hájaspogácsát. Sült a kolbász, a hurka és amikor elkészült minden, az asszonyok összetolták a két asztalt, leültek és kanalazták a levest. Töltöttkáposzta volt a következő fogás, aztán jött a főtt hús, a kolbász, a hurka. Poharazgat- tak közben és mindenki elmondta véleményét, hogy jó-e, a hurka, a kolbász, erős-e vagy gyenge. Valaki elkezdett egy rigmust, daloltak, mesét mondtak, mókáztak, majd hazatértek. így mondták el a régi disznótorok történetét.

Ma már a régi szokások nem igen élnek a faluban. Az ülések idején csak a szűkebb rokonság gyűlik össze, de az minden háznál Mert minden háznál készülnek a disznóölésre. Sok helyen kettőt, hármat is vágnak. De addig még traktorok pöfögnek, emberek sietnek a földekre. Még nincs itt a decemberi hideg, dolgozni kell a közösért, a község ja zára.

Székács László

I