Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
Több barátja Segyen a könyvnek... A Mr, mint a nyári tópor, percek alatt végigfutott a falun: üzemet telepítenek Berkenyére. — Most mentek el a vendégek, s azt mondták, szeptemberre meg is lesz! — híresztelték a jól értesültek. Azon az estén kevés házban oltották le tizenegy előtt a villanyt. Mire megjöttek másfelől a férjek, az asszonyok kész haditervvel várták őket: márpedig ők elmennek dolgozni. Azok is gondolkodtak, akik naponta jártak el a faluból: jobb lesz itthon, megpróbálják. Három évvel ezelőtt a hatszáz lelkes Börzsöny lábához húzódó kis község inkább az alvó falvakhoz hasonlított, mintsem a vidám életet élőkhöz. A hegyes vidéken nem jutott mindenkinek a mező- gazdaságból, s az emberek is másfelé irányították lépéseiket. A budapesti paszománygyárban jól meggondolták, hová helyezik az új üzemet. Az induláshoz a tanács adott két épületet, egyet pedig vásároltak. S a falu meghálálta a bizalmat, a kezdeti húszas létszám ma már a háromszorosára növekedett Elégedettek is a berkenyéi asszonyok. Az 1672 forintos átlagbér bennmarad a faluban, még a morzsáit sem viszik el másfelé. Kell is az egyre jobban ta- korosodó községhez, új házak sorakoznak a régiek mellett. Sági Jánosné Jelenleg fonógép mellett dolgozik. Megtanulta a többi gép kezelését si. Megéri — mondta —, mert így több alkalmatosságnál is helyt állhat az ember. Ságiné régebben hajnali négykor kelt a vonathoz, s este hatkor ér vissza fáradtan. Most kényelmesen gazdálkodik idejével, jut az otthoniak ellátására is. Kelemen Gyuláné a verőcei Expreesz- tábort hagyta ott a biztonságosabbért. Igaz, ők építkeznek, a háromszobás lakásról már csak a pucolá6 hiányzik. Sorolhatnánk tovább az asszonyok véleményét. De bennünket nemcsak a faluban történő változások érdekelnek, hanem az is, hogy mit végeznek. Takács István üzemvezető fejből sorolta a számokat: 67-ben hatmillió forint értéket termeltek. UtáMarton Józsefné is az üzemben dolgozik. Munkája elismeréséül a Szakma kiváló dolgozója címmel tüntették ki na nyolc-, majd kilencmillió következett, s ebben az évben elérik a tízet. — És mi lesz a többlettel? — kérdeztük rögtön, hiszen az a hír járja, hogy másfél millióval többet termelnek. Takács István erre megvakarta feje búbját, s hamiskásan mosolygott. — Terveztünk. Dehát a kereskedelem az úr. A kereslethez, s ezen belül a kereskedelemhez vagyunk kötve. Nem tartottak igényt annyi sodrott zsinórra, mint amennyit jeleztek. A termelés azonban a régi tempóban folyik tovább. Az asszonyok nem álltak le. Készülnek az Ikarus számára a hálózsinórok. Méretre vágják a központi üzem által készített szintetikus függönyöket. A gépek szakadatlan erővel gyártják a gomblyukkivarró fonalat, s az építőiparnak a salakgyapotot. Olyan cikkek ezek, melyekből a sok is kevés. Ha nem viszi a kereskedelem, elviszik mások, mondjuk az üzemek. A felületes szemlélődő azt gondolná, nem nagy dolgok ezek. Holott mindjárt megcáfolnák az asszonyok, s maguk a vásárlók is, ha nem kapnának például zsinórt a Röltexben, vagy elszakad a gomblyuk, s bosszankodásra ott a tétlenség. A kis, apró munkának is van becsülete, értéke, ezt bizonyítják a berkenyeiek. S ezt támogatják a paszománygyárban is, ahol már készülnek a fejlesztési tervek. Eddig csupán tatarozásra közel egymilliót fordítottak. S ha a krónikás 1972-ben ismét erre jár, másfél millió forintos beruházással létesült új csarnoknak lehet majd a szemtanúja, ahol már százhúsz asszony dolgozik. Ha az üzem a falu társadalmi életére még nem is gyakorol hatást, elképzelhető, hogy idővel gyarapodik majd az üzemben dolgozó fiatalok száma is. S akkor remélhetőleg nagyobb lesz az összetartás is. Mert azt mondják az üzemben dolgozó lányok, hogy könnyebb az itt dolgozó asz- szonyokkal kijönni, mint a faluban a fiatalokkal. Egy biztos, bár formálódnak az emberek, a szemléletváltozás lassúbb mint az üzem telepítése, avagy a termelés növelése. Molnár Zsolt (Folytatjuk) — A munkásbuszok mellé egy kis bódét állítottunk fel, amolyan alkalmi könyvtárat. A munkaidő befejeztével a vidéki dolgozók — a buszokhoz menet — szem ügyre vették a kis bódét, érdeklődtek, mi az, mi célt szolgál? Az érdeklődést tett követte, saz eredmény több mint 70 ember kölcsönzött az alkalmi könyvtárból, több mint 70 emberhez került közelebb a könyv, az irodalom. Ezt a történetet Vonsik Ernőné, a Kohász művelődési központ könyvtárának vezetője mesélte el, amikor arról folyt a beszélgetés, miképpen lehetne az emberekhez — elsősorban a vidéki dolgozókhoz és üzemi fiatalokhoz — közelebb vinni a könyvet, milyen eszközökkel, módszerrel lehetne felkelteni érdeklődésüket ? Nem véletlen, hogy erről a problémáról éppen a Kohász művelődési központ könyvtárában beszélgettünk. Nem véletlen egyrészt azért, mert a gyár dolgozóinak nagy része bejáró és sok a fiatal munkaerő is, másrészt mert a könyvtárnak sok olyan kezdeményezése volt már és van most is, amellyel megpróbál valamilyen útón-módon közelebb férkőzni ezekhez az emberekhez. Ez az egyik célja a már hagyományossá vált, több mint egy évtizedes múlttal rendelkező könyvbaxát hónapnak is. Az idei program egyik jelentős eseménye volt az a könyvismertetés, amely- lyel felkeresték a gyár szocialista brigádjait. A dolgozók a reggeli szünetben hallgathatták Palotai Boris: Pokróc az ablakon című novellas kötetéről szóló tájékoztatót. Ezt megelőzően — nem a könyvbarát hónap rendezvényeként — november 7-i műsorösszeállítással látogatták meg a brigádokat. A műsorban versek hangzottak el, kortársak vallomásai Leninről. és maga Lenin is megszólalt hanglemezről. A könyvtár dolgozóinak a szocialista brigádoknál tett látogatása után, a brigádok látogatták meg a könyvtárat. Építkeznek Varsányban Varsányhan folyamatosan fejlesztik a termelőszövetkezetet. Az építési munkát a tsz építőbrigádja végzi. Most a főmajor korszerűsítésén dolgoznak. Udvarát betonozzák, ezt követően pedig a major útjait készítik el. A munka áthúzódik a jövő esztendőre is. A major korszerűsítéséhez tartozik a tehenészeti telep teljes elkülönítése, hogy az állategészségügyi követelményeket betarthassák. Ugyanitt a vízellátást is megoldják. A javítóműhelyt megtoldot- ták egy helyiséggel. Felépítettek egy szervizműhelyt. A szőllősvölgyi telepet körülkerítették és az épületeket felújították. Az építkezésre az idén 2,5—3 millió forintot költöttek. Vállalásaik közé vették, hogy olvasói lesznek az üzemi könyvtárnak. Vonsik Ernőné elmondta, hogy az ifjúsággal is jó kapcsolatot tartanak. Elsősorban azokat a fiatalokat támogatják, akik tanulmányaik, munkájuk során keveset találkoznak a könyvvel, az irodalommal. így pL a szakmunkásképző intézet fiataljainak könyvtári látogatása után, a könyvtár vezetője a fiatalok klubjában vezetett jól sikerült irodalmi vetélkedőt. A könyvbarát hónap egyik legkiemelkedőbb rendezvénye minden évben az általános és középiskolások számára kiírt városi szintű szavalóverseny. A rangos vetélkedő — mely nov. 21—22-én lesz — előkészületei már javában folynak. „Nem lehet elég korán kezdeni” alapon a legkisebbek — óvodások és kisdobosok — mesedélutánon vehetnek részt és kisfilmekben gyönyörködhetnek. *— vkm — Rózsaés tulipánmező Tekintélyes összegeket és nagyon sok munkát fordítanak évente Salgótarján szépítésére, a parkok rendezésére, a virágok, fák felfrissítésére. Idén ősszel is a város valamennyi parkjában virágül- cetők dolgoztak. Rózsatövet, tulipánhagymát ültettek, s olyan virágokat, amelyek a parkokban fognak majd kitelél- ni. Kétnyári virágból 16 000 került ki a parkokba. Elültettek 10 000 tulipánhagymát és 1600 rózsatövet Ezek lesznek a tavasz első virágai a városban. * Alighogy befejezték az őszi virágosítást, márts több helyről érkezett jelzés: tapossák, vandál módon pusztítják a frissen ültetett virágokat. Ne menjünk el közömbösen a kártékonykodók mellett. Minden tőlünk telhetőt tegyünk meg, hogy munkánk tönkretevői, pénzünk elherdálói megkapják megérdemelt büntetésüket. Őssi Á rétsági gimnázium természetjáró szakosztálya hagyományosan novemberben rendezi meg a nagy hideghegyi—csóványosi túrát. Az általában kétnaposra tervezett kiránduláson a szakosztály tagjai Diósjenőről indulnak, az éjszakát Nagyhideghegyen töltik, majd másnap a Gsóvátúra nyos „leküzdése" következik. Az útvonal negyvenöt kilométeres. A túrán rendszerint 30—40 tanuló vesz részt. A mostani kiránduláson, amelyet ma és holnap rendeznek, a második osztály tanulói vesznek részt, Kaájri Sándotmé tanárnő vezetésével. Esztétikai nevelés Ajándék a szülőföldnek Kő Pál szobrai Öröm számunkra, hogy az eg>'re gyorsuló világban olyan megnyugtató képzőművészeti alkotásokkal találkozunk, mint Kő Pál szobrai. Nyugodtság, higgadtság és megfontoltság csendül ki Kő Pál alkotásainak együtteséből. A művész alázattal nyúl vésőjéhez. Ahol fölöslegesnek érzi az anyagot lehántja róla burkát, hogy teljes fényében, formájában bontsa ki alakjait. A balassagyarmati Horváth Endre Galériában nagy szeretettel rendezett kiállításán a fa dominál. Ezek a kis alkotások — már ami a méreteket illeti — meghálálják a velük való törődést: túlhatnak a galéria falain. Mondanivalójuk egységbe sűrített vallomás a bennünket körülvevő világról. Kő Pál a nemes magyar hagyományokat^ folytatja. A Páva nemcsak hű másolat, hanem fába álmodott népdal, melyben ott zeng a magyar dallamkincs pentatóniája, s ez az ötfokúság füstszerűen száll a házból kirepülő emberek a feltartott újjain, mintegy jelképezve: ha házainkat egyszer megemészti is az idő. a benne rejlő értékek tovább élnek érzésvilágunkban művészetünkben, a régiség hagyatékaiban. A menyasszony öltöztetése. Megannyi báj, harmónia, féltés és népi díszítő ornamentika szabdalja át és át a fa természetes erezetét — néha ellentmondva a hétköznapok világának —. s így válik a művészi megvalósítás az egyszerű falusi házak belső érzelmi töltésének keresztmetszetévé. Annak ellenére, hogy az ólomba öntött változat már túllép minden díszítésen, leegyszerűsödik, csak az egyszerű figurákba beleadott telítettséget érzi a látogató. Közel áll hozzánk Kő Pál művészete. A Borortás ma lépett elénk, s benne érezzük a magyar legelők, szántók bő termékenységét, a visszafogott tartásban e munka rítusosságát, s azt a keménységet, amivel a magyar paraszt bánik ezzel az eszközzel. Mélyből jövő művészet az övé. nem átvett, nem a mások által már közreadott érzelmek ujjáérzése. És egyetemes is. Ahogy Van Gogh szobra szinte tért ölelő léptekkel áthalad a termen, megérint bennünket az a természetesség, amit csak művész tud művészről mondani; arról akit annyira tisztel és szeret, s mintegy példaképének tekinti. Műit vallomás, jelenik meg előttünk a mindenséget magába sűrítő arc, mindennapok rovátkáival és a szemek mesz- szire tekintésével. Kő Pál szobrai kicsiny szobrok, talán meglepően kicsik is. A szobrász tenyerében hordozza világát, s akaratának megfelelően irányítja vésője nyomát. Sorolhatnánk a műveket, de úgy érezzük, fölösleges ugyanazt elmondani, amit a katalógus is közöl. A kritikus önmagát ismételgetheti: még több ilyen értékes és gondolatébresztő kiállítást szeretnénk látni napjaink felhígított tárlatdömpingjében. M. Zs. 17 sikeres író-olvasó találkozót rendeztek az elmúlt három évben a pásztói járásban. A művészeti-esztétikai nevelést ezenkívül képzőművészeti kiállítások, zenei programok, színházi előadások szolgálták. Különösen a pásztói Lovász József Művelődési Központban megtartott programok voltak jelentősek. A járás területén ugyan csökkent a műkedvelő művészeti csoportok száma, de a produkciók színvonala emelkedett. A különböző kulturális szemléken előtérbe került az irodalmi színpadi forma. A szlovák nemzetiségű községekben is felélénkült a kulturális, művészeti tevékenység. Megjelent a Delta A luxusautóktól az arrti- anyagig terjed a Delta Magazin új számának érdekességsorozata. „Kezünkben az antianyag” címmel beszámol a fizikai kutatások egyik legizgalmasabb vívmányáról, s a belőle fakadó, bizonyításra váró feltételezésekről. A világűr fizikájával, a csillagászat időszerű témáival kapcsolatban a rádiócsillagászat legújabb módszereiről és eredményeiről is részletes cikket, de beszámol egy izgalmas űrbiológiai, kísérletről is. A biológia témakörébe vág „Sejtboncolás lézerrel” című cikke, amelyből kitűnik, hogy lézersugárral egy- egy elkülönített sejt meghatározott szervecskéit is „operálni” lehet. Hírt ad egy, a gyógyszerek „új aranykorát” ígérő gyógyszercsalád felfedezéséről és „Lemezmozi a képernyőn” című cikkében bemutatja az ultramikrobaráz- dás lemezekre rögzített tv- műsor jövőjét. Látványos képsorozatban megismerteti a Rolls-Royce gyár mindmáig felülmúlhatatlan árú luxuskocsiját és versenytársait. Számos egyéb tudományos és műszaki/újdonság, érdekesség, hír és információ, humor szerepel még a Delta Magazin új számában, amelyet ezúttal is száznál több — je- lentőg részében színes — fotó tesz gazdagabbá. Néhány héttel ezelőtt zárult Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban a külföldön élő magyar származású művészek első kiállítása. Az anyag rendezése, postázása is befejeződött, s a világ minden részéből Budapestre küldött művek hamarosan visszaérkeznek a tulajdonosokhoz. A mintegy 630 műtárgy közül azonban több mint 120 Budapesten maradt. A kiállító művészek közül 30-an ugyanis úgy határoztak, hogy megajándékozzák a budapesti és néhány vidéki múzeumot, ahová korábbi emlékeik, munkásságuk köti őket. A Szépművészeti Múzeum az ajándékba kapott értékes művekkel kiegészítheti a jövőre megnyíló modern tárlatát. A műalkotásoknak nehéz pontosan megszabni az árát, tény azonban, hogy a neves szakértőkből álló zsűri véleménye alapján az ajándékozott művek értéke körülbelül hárommillió forint. Vasarely Viktor három festményét ajánlotta fel a Szépművészeti Múzeumnak, s ezek összértéke egymillió 325 ezer forint. Kepes György 200 000 forint értékű festményt hagyott Budapesten kiállítási anyagából. Pán Márta 120 000 forintot érő szobrával ajándékozta meg a múzeumot. Freund Tibor ajándékba hagyott szobrát 123 000 forintra értékelte a zsűri. Peterdy Pál összesen 15 müvét hagyta Budapesten, egy festményt és 14 metszetét, amelynek összértéke meghaladja a 200 000 forintot. Kolos-Vary Zsigmond egy- egy festményt hagyott a Szépművészeti Múzeumnak és a pécsi múzeumnak, s ezek összértéke több mint 60 000 forint. Vörös Béla három szobrával ajándékozta meg a szülőföldet, 70 000 forintot érő művekkel, gazdagította a Szépművészeti, az esztergomi és a pécsi múzeumokat. Nemes Endre nyolc grafikát és egy festményét adta ajándékba több mint 150 000 forint értékben. Székely Péter szobrát pedig 48 000 forintra értékelte a zsűri. Ney Lancelot 100 000 forintot érő festményét ajánlotta fel a Szépművészeti Múzeumnak, Hervé Lucien pedig két fotokollázst hagyott Budapesten: ezek értéke 50 000 forint. Több más neves művész is. így például Judit Cassab és Orbán Dezső ajándékozott egy-egy értékes festményt a budapesti múzeumnak. Nyilvánvaló azonban, hogy a magyar származású művészeknek e nagyszerű gesztusa túlnő a pénzbeli értékelésen. Tettükkel a szülőföld iránti szeretetüknek, hálájuknak adnak kifejezést, másrészt pedig Budapesten hagyott alkotásaikkal még gazdagabbá, sokoldalúbbá tették a magyar képzőművészetet, amely — mint éppen e nemrég lezajlott kiállítás is mutatta — szerte a világon hallat magáNÓGRÁD — 1970. november 21., szombat 5
