Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-20 / 272. szám
ifjúsági iixem am SKŰ-ben ongrcssíusra készülve (3.) A legnagyobb osztály Az üzemi demokráciái igény- és valóság nunkássá neweScs első állomása „A műinkás>ok jogos igénye, hogy a pártiazervezelek, a sasalUszervez/etek, a gazdasága vezetők adjamtaik részükre rendszeresebb tájékoztatásit és jobban vonják be őket az érdekeiket szolgáló döntések kialakításába.» (Az MSZMP Központi Bizottságának X. koaigresszusi irányelveiből.) Általában.' a demokratizmus, s azon belül az üzemi demokrácia megítélésében csak a sokféle vélemény mérlegelése után alkothatunk reális képet. Gyakran hállani egymásnak ellentmondó nézeteket, tapasztalni szélsőségeket, mert hiszen az üzemi demokráciára, egy-egy termelőd közösség légkörére nincs olyasfajta mérce, mint a termelési eredmények mérésére. Ezért olykor megtörténik, hogy egy- egy gyáron belül, ahány ember, annyiféle vélemény él a kérdésről, s vannak, akik jónak, mások meg rossznak tartják a helyzetet. Egy valamint azonban már elöljáróban leszögezhetünk: az üzemi demokrácia csupán formális létezésig jutott. el ott, ahol ugyan a munkások elmondhatják észrevételeiket, bírálatukat, javaslataikat, de azok nyomán nem történik semmi Rendszeres tájékozta; ást Az üzemi demokrácia érvényesítése nem könnyű dolog — ezt előre kell bocsáte- mink. Többféle ok miatt nem. A munkások egy része ma még közömbös a saját dolgain túlterjedő kérdések iránt. A termelés bonyolultabbá válása, a technikai fejlődés, a piaci helyzet mérlegelése, magas fokú tájékozottságot, nagy szakmai alaposságot követel, s éppen ezért maguk a vezetők is egyre Inkább kénytelenek fölhasználni a számítógépeket, a modem irányítás- technika más berendezéseit, s a műszaki, közgazdász-apparátus egészét egy-egy lényeges döntés meghozatalához. Jogos lenne tehát az a vélekedés, amely szerint a tudományos-technikai forradalom következtében, a termelőeszközök és a termelőerők egyre bonyolultabb kapcsolatai miatt, fokozatosan veszít jelentőségéből a munkások beleszólása a gyár, a vállalat dolgaiba? A vélekedés, bár első hallásra igaznak tűnhet, valójában hamis, mert összekeveri az irányítás eszközeit az irányítás módszereivel. A korszerű vezetésnek valóban fel kell használnia a modem irányítástechnika minden lehetséges eszközét. Ez azonban nem zárja ki a széles körű tájékozódás, a sokféle vélemény meghallgatásának és mérlegelésének szükségességét, a dolgozók vállalat céljaival való azonosulásának fontosságát. Ahhoz azonban, hogy a munkások valóiban érdemi véleményt mondhassanak, és sajátjuknak tekintsék a vállalat céljait, nélkülözhetetlen rendszeres tájékoztatásuk. Informálni keil őket a gyárat, a vállalatot érintő legfontosabb kérdésekről — a legfontosabb kérdésekről és nem az aprólékos részletekről! —, a termelékenység alakulásáról, a termelési költségekről, a jövedelmezőségről, a nyereségrészesedés elosztásáról, a termékek értékesíthetőségéről és így tovább. Napjainkban az üzmei demokrácia érvényesülésének egyik akadálya éppen az, hogy a munkások ilyesfajta informálását elhanyagolják. A termelési értekezleteken és más megbeszéléseken a számadatok özöne zúdul a á igatóságra anélkül, hogy az előadók megmutatnák a számadatok közötti összefüggéseket, a folyamatokat, amelyek egybefogják az egyéni és közös erőfeszítéseket. Egészséges kölcsönhatás A technika fejlődése és a munkások felkészültsége egészséges kölcsönhatásban áll egymással. A technikai színvonal növekedése, amely mind igényesebb feladatok elé állítja a munkásokat, szükségszerűen növeli képzettségüket, hozzáértésüket, bővíti látókörüket, azaz a tudatosság magasabb fokát teremti meg. Az ilyen helyeken már ma adottak a személyi, képzettségbeli feltételek ahhoz, hogy kibővítsék azon kérdések körét, amelyekben tág teret kell nyitni a munkások vélemény- nyilvánításának. Erre természetesen nem lehet általános érvényű receptet megfogalmazni, hiszen más a helyzet egy olyan vállalatnál, amely csupán csak néhány terméket állít elő, s más egy olyannál, ahol termékek sokasága készül. Ugyancsak mások a feladatok ott, ahol kizárólag belföldi felhasználásra, s mások, ahol bel- és külföldre egyaránt termelnek. Éppen ezért csak az adott helyen dönthetik el az érintett társadalmi szervezetek, hogy milyen irányban és milyen mértékben bővüljenek az üzemi demokrácia keretei, de egy valamiből nem lehet elengedni: abból, hogy bővüljenek! A munkások nem egyszer Jelentős áldozatvállalások árán adtak döntő segítséget nagy horderejű társadalmi kérdések megoldásához, így például a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, s talán nem is szükséges a példák sorolása. Éppen a gazdag és nemes hagyományok te- 6zik megalapozottá a munkásoknak azon igényét, hogy napjainkban is odafigyeljenek minden helyen a szavukra, véleményükre, állásfoglalásukra. A föntebb leírtakkal szemben felhozható az az érv, hogy tagadhatatlanul akadnak munkások, akik elvetik a súlykot, irreális dolgokat kér. nek, hozzá nem értésről tanúskodó javaslatokat tesznek, sőt olykor a demagógia is fölbukkan. Túlzásoktól mentesen Helyes és szükséges, ha a túlzások, az irreális kívánságok, a demagógia megfelelő és határozott választ kap, ám nem túlzás e túlzásokra hivatkozva a munkások kollektívájának véleményét lebecsülni? Túlzás, sőt mi több: hiba! Egy-egy munkás véleményét valóban nem lehet mindig azonosítani a munkások közösségének véleményével. Ahol húsz, ötven vagy száz ember lát azonosan valamit, ahol húsz, ötven, száz ember mond ki lényegében egyező véleményt, ott már aligha sántít az igazság, ott már a szavakat mérlegelni kell. Rendszeresen tájékoztatni, s ugyanakkor meghallgatni a munkásokat, gondoskodni javaslataik és bírálataik hasznosításáról, nem könnyű feladat, de nem is valamiféle kegy, hanem a szocialista társadalom minden tisztségviselője számára elsőrangú kötelesség! S e kötelességükre elsősorban a pártszervezetek, a kommunisták példamutatása figyelmeztetheti őket, az a példamutatás, amelyet a kongresszusi irányelvek így fogalmaznak meg: a pártszervezeteknek „fontos feladatuk a gazdaságpolitikai célok megismertetése a párttagsággal, a dolgozókkal; véleményük tanulmányozása, javaslataik összegezése, eljuttatása a gazdasági vezetőkhöz.” K. S. Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Szerkesztőségünk pályázatot hirdetett. Az I. díj 2000 forintos, a II. díj 1500 forintos, a III. díj 500 forintos vásárlási utalvány. A fotópályázat október 1-től, 1971. március 31-ig tart Bárki többször is küldhet fényképeket, így több pontot szerezhet ás nagyobb eséllyel vehet részt a pályázaton. Palencsár József (Salgótarján) „Kerékpárőr” című fényk« pere a zsűri 4 pontot adott. Az a hír, miszerint a Salgótarjáni Kohászati Üzemek .szegcsomagoló ifjúsági üzemének KISZ-szervezete vállalást tett a fiatalok szakmai nevelése érdekében igaznak bizonyult de mindenképpen többről van szó. — Az üzem bölcsődéjének szokás nevezni a szegcsoma- golót — mondja nevetve Bazsó Gábor, az ifjúsági üzem vezetője, aki egyben az itteni KISZ-saervezet titkára is. Ba- zsó Gábor 13 évvel ezelőtt került az üzembe, pontosabban a szegcsomagolóba. Közben letöltötte a katonaidejét is és újra visszatért a régi helyére. A szegcsomagolóban egész sor kilencvenéves gép van ma is. Bazsó Gábor mégis szereti ezt •a munkahelyet. Bűiért? 4 műhely jövője Sorra járjuk a szegcsomagoló gépeket, a kisebb-nagyobb változtatásokkal több évtizede dolgozó masinákat, amelyek mellett tizenéves munkásjelöltek állnak. Bazsó Gábor úgy mutatja be a régi berendezéseket mint a mester a kézhez simuló szerszámokat. — Tizenhárom évvel ezelőtt, én a 11-es gépen kezdtem a munkát — mondja a fiatal műhelyvezető. A gépek garatjáról a szegek ezrei csúsznak az üzemiben készülő papírdobozokba. A dobozkészítők egytől egyig a lányok. Ez is hagyomány, mint ahogy másfajta hagyomány is él a kormos falak között. — Ez a „bölcsődei” dolog végül is nagyon komoly — mondja a művezető. — Ezek a gépek valóban nem a legkorszerűbbek, de az itteni vezető gárda igyekszik ésszerűsíteni rajtuk azt, amit Lehet. A tervtől több tonnával elmaradtunk, de nem a szegcsomagolókon, hanem a szegverőkön múlott, ahonnan az elmúlt időben többen iá elmentők, Sem a saegverés, sem a szegcsomagolás nem szakmunka. A szegveréshez mégis legalább egyéves gyakorlat kell, s az ember egy év után sem mondhatja el magáról, hogy első osztályú szegverő. Az első osztályú szegverő félig lakatos is. Mégsem szakmunka. Talán ezért is hagyta ott néhány jó szegverő az üzemet, és keresett magának megbecsültebb, jobban fizetett foglalkozást. Pedig a szegre ma is nagy szükség lenne. A műhely, ahol a szegeket csomagolják a korszerűsítés első lépéseit próbálgatja, öt villamos targonca segíti rövidesen a szállítást, egyszerűsíteni akarják a csomagolás szabványait. Új gépeket kapnak, és szó van arról is, hogy műanyagdobozokba csomagolnak rövidesen. Mégis, milyen szakmai képzésről, milyen szakmai perspektíváról lehet itt szó? „Mindenütt ott vagyunk...^ — Miután a műhelyben nincs ilyen jellegű munka, legalábbis nagyobb számban nincs, a mi feladatunk a szegcsomagoláson kívül, vagy inkább azzal párhuzamosan az ide kerülő fiatalok munkahelyi nevelése — mondja Bazsó Gábor, aki túlzás nélkül pedagógiai feladatokat lát él ebben a „húszon aluli” üzemben. — Talán el sem hiszi, hogy néhány évvel ezelőtt nem egy gyerekünk még keresztet írt a neve helyére... Jelenleg is magas az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező tizenévesek száma. — Hány éves vagy fiam? — kérdezi az egyik fekete hajú gyerektől Bazsó Gábor. A fiú elfordul az öreg géptől úgy mondja: — Tizenöt.:; — Dolgoztál már máshol is? — Kisterenyén, de itt jobb, mert nem kell utazgatnom. Tizenöt éves, két munkahelye volt már, nem nehéz kiszámítani, hogy kimaradt a nyolcosztályos iskolából. — Most tizenhat gyerek jár rendszeresen a dolgozók esti iskolájába ebből az üzemből. A KISZ-szervezet egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy az ide kerülő fiatalokban felkeltse az igényt. — Nehéz feladat? — Egyáltalán nem! A gyerekek szívesen tanulnak munka mellett is. Itt állandó felügyelet mellett dolgoznak, megszokják a gyári környezetet és látják azt is. hogy, a szegcso- magolóból könnyen kerülhetnek arra a helyre, abba a szakmába, amelyhez a legtöbb kedvük van. A mi gyerekeink mindenütt, az egész üzem területén, minden munkában, sőt, jó néhányan a vezetők között is megtalálhatók. Van akit „el kell dugni” Bazsó Gábor talán elsősorban ezt szereti a szegcsoraa- golóban. — Azt a felelősséget, amely a tegnap még gyerekként élő fiatalból munkást nevel. Aki itt megállja a helyét, bárhova kerül — nem hoz szégyent a műhelyre. Itt is van lehetőség a szakmai fejlődésre. Sokan elvégezték a targoncakezelői, a felvonókezelői és a darukezelői tanfolyamot, de figyelemmel kísérjük a tehetségesebbeket is. Szakmai iskolára, sőt, technikumba is javasoltunk innen fiatalokat. Közben a többiek közül kinő jó néhány olyan is, akit el kell dugni, mert itt is nagy szükség van rájuk. Pedig szívesen vinnék más üzemrészek lakatosnak, hegesztőnek... Pataki László Van-e elés* illetményszén? A nógrádi szénbányáknál évente igen jelentős mennyiségű szenet adnak ki természetbeni juttatásként a dolgozóknak, illetve a bányász- nyugdíjasoknak. Az utóbbi időben elég sok panaszt lehet hallani az illetményszén-ellá- tással kapcsolatban. Mennyire jogosak ezek a panaszok és mennyire túlzottak? Ezt a kérdést vizsgáltuk a nógrádi szénbányáknál. A vállalat kedvezményt nyújtott, hogy aki nyáron veszi ki az illetményszenet, annak az egész évit kiszolgáltatják, tehát a vállalat megelőlegezi az egész évi mennyiséget. Sajnos, ezzel a lehetőséggel kevesen éltek. Az illetményszenet korlátozott mennyiségben három üzemi kiadóhelyen adják át, ezenkívül valamennyi TÜ- ZÉP-telepen beválthatók az illetményszén-utalványok. A vállalat munkásügyek osztálya és szakszervezeti bizottsága a panaszok miatt megvizsgálta a TÜZÉP-tele- peken az illetményszén ellátottságot, ugyanakkor az üzemi kiadóhelyeket is. Ménkesi diószénből adják a bányászok számára a legnagyobb arányban az illetményszenet. Ebből bőven van a TÜZÉP-telepeken és ahogy rendelnek, úgy szállít is a bánya. Ennek a szénnek a minőségét kifogásolják sokan, Mi a valóság? A szabvány szerint ennek a szénnek 3020- tól 3280 kalória fűtőértékűnek kell lennie. A minősítést a TÜZÉP és a vállalat megbízottja közösen végzi. A második negyedévben a minőségi vizsgálatok szerint 3082, a harmadik negyedévben 3069 kalória volt az átlagos fűtőérték. Októberben jobb keverési aránnyal 3170 kalóriáé szenet adtak. Kétségtelen, jobb is lehetne ez a minőség, hogy a kollektív szerződésben előírt 3200 kalóirás értéket elérje. A bánya azonban olyant tud adni. amilyen van. Ha nem tudtak ménkesi diót kiszolgáltatni a TÜZÉP- telepeken, akkor az értéknek megfelelő mennyiségben más szenet adtak az utalványra. Sajnos, a kányási szénnel gond van, mert az akna tervének nem teljesítése miatt eddig 16 ezer tonnával kevesebbet kapott a TÜZÉP, mint amennyit kellett volna. A szénértékesítő csoportnál a tervezett és eddig már kiadott illetményszén mennyiségéről érdeklődtünk. Egész évre 31 800 tonna illetményszén természetbeni kiadását tervezték. Ebből 10 hónap alatt már 26 277 tonnát kiadtak, azonkívül aki kérte, pénzben megváltották tőle. Ez az utóbbi mennyiség valamivel több, mint 30 ezer tonna. A számokat egybevetve úgy látszik, hogy nincs különösebb gond az illetményszén kiszolgáltatásával. Baj van viszont az üzemi kiadóhelyetknél. Itt általában jobb szenet adnak ki, emiatt aki csak teheti, itt igyekszik beváltani utalványát. For- gách-aknán naponta csak 6— 7 tonna illetményszenet tudnak kiadni. A jelenleg leadott utalványok kielégítésére 682 tonna szénre lenne szükség. Ehhez 100 nap kell. Mátrano- vákon pillanatnyilag 103 vagon szénre van összegyűjtve az utalvány. Ez is — ha újabbak nem lennének — legalább hat hetet jelent. A lehetőség ugyanis korlátozott a banyáknál. Itt azután tényleg akad még nyári utalvány is. Lehetőség persze van arra, ha sürgősen kell a szén, a TÜZÉP- telepeken beváltható az utalvány ménkesi diószénre. Nagybátonyban az üzem: kiadóhelyen naponta 60—65 tonna szenet , adnak ki. Szükség esetén többet is lehetne, tehát itt is megvan a mód az igények maradéktalan kielégítésére. A panaszok jogosságát csak a már elmondottak figyelem- bevételével lehet elbírálni. Annak ellenére, hogy a nógrádi szénbányák nem teljesítette maradéktalanul időarányos tervét, az illetményszenet biztosította. Más kérdés, hogy egyesek olyan szénhez ragaszkodnak, amilyenből nincs mód és lehetőség aj: igények kielégítésére. B, 3, . NÓGRÁD - 1970. november 20., péntek 3