Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

Losonczi Pál és Foci* Jenő fogadta a török külügyminisztert budapesti nagykövete és Oc­UJcabb (Folytatás az 1. oldalról.) újabb sikerét, a Luna—17 Holdra szállását, A világűr tanulmányozásá­ban a közeli jövő azoké a ku­tatásoké, amelyeket automa­tikus űrállomások és berende­zések segítségével folytatnak — állapítja meg a lap. A francia lapók szerdán ve­zető helyen nagy címek alatt számolnak be arról, hogy a Luna—17 sikeresen a Holdra szállított egy automata jár­művet, valamint arról, hogy azon egy francia gyártmányú lézerreflektort helyeztek el. s a szovjet és a francia csilla­gászok most közös Akcióba kezdenek a Hold—Föld távol­ság rendkívüli pontosságú meghatározására. A Paris-Joiur óriási főcímé­ben kiemeli: „A Hold fran­ciául beszél”. A lap azt írja, hogy a szovjet és a francia csillagászok azt remélik, hogy a lézerreflektor segítségével centiméternyi pontossággal (a maximális hibatávolság leg­feljebb 15 centiméter lesz) meg fogják állapítani a Hold —Föld távolságot és annak nagy jelentőségű lirpremier Jarring visszatér Moszkvába Gunnar Jarring, az ENSZ közel-keleti különmegbizott- ja U Thant ENSZ-főtitkárral egyetértésben úgy döntött, hogy „rövidesen” ismét elfoglalja ; nagyköveti posztjai Moszkvában. Egyébként az ENSZ szóvivője, aki szerdán e hírt beje­lentette, nyomatékosan aláhúzta, hogy a svéd diplomata „továbbra is a közel-keleti béketárgyalások rendelkezésére áll”. (MTI) Tito támogatja a biztonsági értekezletet Harmadik front Kambodzsában „Kompong Cham még nem esett el” — idézte az AP-t a kambodzsai kormánycsapatok főparancsnokságának egy szó­vivője, de beismerte: annak ellenére, hogy a kormányhad­sereg tartja ellenőrzés alatt Kambodzsa harmadik legna­gyobb városát, -a helyzet az, hogy a Kompong Chamba ve­zető 7. számú főútvonalnak egy 50 kilométeres szakaszán élénk katonai tevékenység folyik. Mindkét fél nagy erőket vet be ebben a térségben, mert a tét az egész kambodzsai észak­keleti front A Kambodzsába küldött újabb dél-vietnami csapatok részvételével egy harmadik kambodzsai front alakult ki. Az északi Rattanakirí és Mondolldri tartományokban „Nguyen Hue” név alatt in­dítottak el katonai műveletet a kambodzsai és a saigoni kor- mányhadsereg egységei. Nyu­gati hírügynökségek közlése szerint a Kambodzsába kül­dött saigoni kormánycsapatok létszáma jelenleg 17 800 fő. (MTI) Harcok Jordániában Szerdán Észak-Jordániában, a jordántai—szíriai határ kö- z-,.1 «ben ismét fellángoltak a 1 ,.cok Palesztinái gerillák és k má.nycsapatok között. A o.naszkuszi rádió közölte, 1 _ ;V a jordániai kormánycsa- paiok a Ramtha térségében fel­lángolt harcokban tüzérséget is bevetettek. (UPI) x4llandó kapcsolat a Veims—7-íel A Venus—7, bolygóközi automata űrállomás, amelyet augusztus 17-én bocsátottak fel a Szovjetunióban, folytatja re­pülését a Venus irányába. Az űrállomás pályájának gyújtó­pontjában a Nap áll. Az eddig éltéit időszakban a Venus—7-tel 85 ízben létesí­tettek rádiókapcsolatot. A földi központ állandó rá­diókapcsolatot tart fenn a bolygóközi űrállomással. A telemetrikus adatok szerint a fedélzeti berendezések normá­lisan működnek, a hőmérsék­let és a légnyomás a megadott kereteken beiül van. (MTI) Amerikai tudósok tiltakozása Hétiszázötven amerikai él­vonalbeli tudományos szemé­lyiség — köztük Szent-Györ- gyi Albert, Linus Pauling, va­lamint további négy Nobel- díjas tudós — nyilatkozatot írt alá, amelyben tiltakozik az ellen, hogy a szenátus jóvá­hagyja a „félelem törvényét”. A tudósok képviselői felkeres­ték Edward Kennedyt, hogy átnyújtsák tiltakozásukat e törvény ellen, amely lehetővé teszi az elnök számára, hogy személyes „biztonsági kádere- zést” vezessen be a tudósok megbízhatóságának megálla­pítására. Gyakorlatilag a jö­vőben a hadiiparral valami­lyen módon kapcsolatban le­vő kutatásokban csak azok a tudósok vehetnének részt, akik átestek ezen a vizsgála­ton. A tudósok — 138 egyetem, főiskola, klinika és kutatóin­tézet munkatársai — han­goztatják, hogy a törvényja­vaslat elfogadása súlyosan fe­nyegeti munkájukat. (MTI) Sokan figyelték és talán még ma is figyelik vegyes érzések­kel azt a tárgyalássorozatot, amelyik Nyugat-Námetország és az európai szocialista or­szágok között kezdődött a kö­zelmúltban. Mint ismeretes, a nyitányt — nem rövid előtör­ténet után — a szovjet—nyu­gatnémet szerződés jelentette. A két fél kormányfői által elő­írt okmányban sok fontos kér­dés mellett rögzítették az erőszakról való lemondást, azt hogy a két állam, egymás közötti ügyeit az erőszak al­kalmazása nélkül, tanácsko­zások, tárgyalások útján ren­dezi. Nem sokkal a megállapodást követően Brandt, a nyugatné­met szociáldemokrata—szabad demokrata koalíciós kormány vezetője egy nyilatkozatban hangsúlyozta: eltökélt szándé­kuk, hogy párbeszédeket kezd­jenek Lengyelországgal, Cseh­szlovákiával és hazánkkal is. E nyilatkozat után közvéle­ményünkben merültek fel bizonyos aggodalmak azt ille­tően: nem jelent-e a szocia­lista tábor országainak részé­ről valamilyen meghátrálásba régebbi politika feladását a tárgyalások megkezdése. A nemrég váratlanul el­hunyt De Gaulle tábornok, volt francia elnök egy beszé­dében azt mondta: Európa az Atlanti-óceántól az Uraiig ter­jed. Nem teljesen világos ez a megfogalmazás, de feltétlenül utalás arra, hogy kontinensün­Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán dél­után hivatalában fogadta Ihsán Sabri Caglayangil török kül­ügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Ma­gyarországon. Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke szerdán hivatalában fo­gadta Ihsan Sahri Caglayan­gil török külügyminisztert. A látogatásnál jelent volt Péter János külügyminiszter, Zágor György, hazánk ankarai nagykövete, továbbá Ismail Az ENSZ Biztonsági Taná­csa kedden határozatot foga­dott el a dél-rhodésiai hely­zetről. Felszólította Nagy-Bri- tamnia kormányát — amelyre közvetlen felelősség hárul a dél-rhodésiai állapotok miatt — tegyen sürgős és hatékony intézkedéseket a törvénytelen fajgyűlölő rendszer felszámo­lására, annak érdekében, hogy az ország népe élhessen ön­rendelkezési jogával. A határozat érvényben hagyja a Dél-Rhodésia ellen korábban elfogadott szankció­kat és elítéli azoknak az or­szágoknak az álláspontját, amelyek még mindig erköl­cs;!, politikai és gazdasági tá­mogatást nyújtanak a Smith- i rendszernek. kön. napjainkban csak euró­pai méretekben kell és szabad politizálni ahhoz, hogy a má­sodik világháború által fel­vetett, de meg nem oldott problémákat hosszú távra, il­letve véglegesen rendezni le­hessen. A Szovjetunió és a szocialis­ta országok diplomáciája volt az, amelyik ezt a széles körű, s ennélfogva korántsem egy­szerű kérdéskomplexumot már akkor felismerte, amikor Nyu- gat-Európa kapitalista orszá­gainak politikusai — amerikai bábáskodás mellett — agresz- szív katonai tömb megteremté­sén és összekovácsolásán dol­goztak. Ki ne emlékezne még a hidegháborús időszak vad antikommunizmusára, ami­kor csak az került szóba, hogy a Szovjetuniót és a szocialista tábort katonai úton kell térd­re kényszeríteni. Ebben a légkörben csupán a szovjet diplomácia és a szocialista or­szágok politikusai voltak azok, akik az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más fóru­mokon is hangsúlyozták tár­gyalási és megállapodási kész­ségüket. Nem kevesen akadtak azokban az időkben, akik a gyengeség, a gazdasági és ka­tonai felkészületlenség jelének tay Iscen nagykövet, a török külügyminisztérium tájékoz­tatási főosztályának igazgató­ja. A szívélyes eszmecsere so­rán áttekintették a két ország kapcsolatait érintő kérdéseket, valamint az időszerű nemzet­közi problémákat. A török külügyminiszter ez. után megtekintette a Parla­mentet, majd ezt követően folytatódtak a magyar—török tárgyalások a Külügyminiszté­riumban. (MTI) A vita során Zambia, Ne­pal, Burundi és a Szovjetunió képviselői felszólalásaikban rámutattak, hogy a fajüldöző hatóságok nyugati védnökeik támogatása nélkül képtelenek lennének szembeszállni az af­rikai népek nemzeti felszaba­dító mozgalmával és nem mernék figyelmen kívül hagy­ni az ENSZ-határozatokat. A kedden este egyhangúlag jóváhagyott határozat közmeg­egyezés eredményeként jött. létre, miután egy jóval eré­lyesebb hangú határozatter­vezet elfogadását Anglia egy héttél korábban, vétójogának alkalmazásával meghiúsította. vették ezeket az ösztönzéseket. Jól tudjuk nem erről volt szó, s ma sem ez dominál; a szo­cialista társadalom lényegéből fakad a békére, a népek biz­tonságára való törekvés. Logikusan következik a fen­tiekből, hogy sem a Szovjet­unió, sem pedig a közvetlenül érintett szocialista országok külpolitikájában nem követke­zett be semmiféle visszavonu­lás, * ideológiai elvekről való lemondás, vagy valamilyen nyomás által kiváltott felesle­ges engedékenység. Ha azon­ban a másik felet, Nyugat- Németországot nézzük, bizo­nyos változásokat figyelhe­tünk meg. Adenauer halálával rövid ideig még agonizált, majd végül a pusztulás sorsá­ra jutott az a politika, amit a Német Szövetségi Köztársaság­nak ez az ízig-vérig kommu­nistaellenes erős embere meg­testesített. A korántsem fáj­dalommentes folyamat végén megalakult a szociáldemokra­ta—szabad demokrata kor­mány, amely már bizonyos ru­galmasságról tett tanúbizony­ságot. Ne gondolja azonban senki sem, hogy ez a nyugat­német haladóbb erők egyre határozottabb fellépése nélkül bekövetkezhetett volna. Brandt és Scheel kabinetje számára világossá vált: ha ebben az időben nem ülnek tárgyaló­asztalhoz, lekésik az utolsó vo­natukat Európában, de saját országukban is. A külső és belső körülmé­nyek tehát megérlelték a szándékot, s a Szovjetunió le­hetőséget nyújtott Nyugat-Né- metországnak arra, hogy alá­írjon egy szerződést, ami azért fontos a Brandt-kormány szá­mára, mert csak ezen az úton számolhatja fel azt a kénysze­rű elszigeteltséget, ami szinte már fojtogatta az országot. Kí­nos teher volt az Adenauer- örökség. Ezen még az sem enyhített, hogy az NSZK te­vékeny szerepet vállalt a NATO-ban. Csak a Szovjet­unióval aláírt megállapodás tette lehetővé, hogy más ajtó­kon is kopogtathasson a bon­ni vezetés. Az természetesen még Illú­ziónak is póikhálószerű, hogy a tárgyalásokkal és a megálla­podásokkal most már minden rendbe jön. Az ellenzék kü­lönböző sakkhúzásai még ko­moly akadályt jelentenek, mind a szovjet—nyugatnémet, mind pedig a lengyel—NSZK megállapodások ratifikálásának útján. S ezzel Brandt ka­binetjének kell megküzdenie. És végül még egy dolog: sem a már aláírt vagy para­fáit szerződések, sem pedig az esetleges további tárgyalások nem jelentik, hogy az NSZK, mint állam, lényegét tekintve megváltozott. Továbbra is szí­vós diplomáciai tevékenység szükséges ahhoz, hogy a meg­állapodások a mindennapi po­litikában is érvényesüljenek. Sz. L változásait, s a lézertechnika által lehetővé tett pontos mé­rési módszerekkel egyes földi jelenségeket is tanulmány ózni fognak, így például a konti­nensek lassú mozgását (felté­telezik, hogy Amerika lassan távolodik Afrikától), valamint a sarktengelyek eltolódását is. Az Humanaté hangsúlyozza: a szovjet program lehetővé teszi, hogy egyre messzebbre haladjanak, egyre inkább tö­kéletesített eszközökkel a Hold felkutatásában és ezek az eszközök biztos utat ké­szítenek elő az emberek szá­mára, ha majd bekapcsolódá­suk feltétlenül szükséges lesz. Az Aurore ugyancsak ki­emeli, hogy a Szovjetunió „újabb nagy jelentőségű űr- premiert hajtott végre” és megmutatta, hogy tetszés sze­rint képes mozgatni egy auto­mata szerkezetet ma a Hold felszínén, holnap pedig talán egy másik bolygón is. Szerdán valamennyi angol lap közli a szovjet holdjármű képeit, hatalmas szalagcímek dicsérik a szovjet tudomány új sikerét. A lapok megemlí­tik a Lunohod orosz elneve­Tito jugoszláv elnök szer­dán Belgrádiban a szövetségi nemzetgyűlés együttes ülésén terjedelmes külpolitikai ex­pozét tartott, amelyben ele­mezte a nemzetközi helyzet valamennyi fontos kérdését. A nemzetközi helyzetet Tito ügy értékelte, hogy „a világ még mindig az állandó bi­zonytalanság légkörében él” sok az olyan tűzfészek, amely bármely pillanatban szélesebb területekre is kiterjedhet és folytatódik a fegyverkezés. Nagy teret szentelt Tito az el nem kötelezett ország te­vékenységének és a „harma­dik világ” országai idei lusa- kai csúcsértekezletének. Fontosnak mondotta, hogy az értekezlet a leghatározot­tabban állást foglalt a gyar­matosítás és a fejüldöző rend­szerek elleni harc kérdései­ben. Brandt nyugatnémet kan­cellárral és Pompidou francia elnökkel folytatott tárgyalá­sairól szólva Tito kiemelte, hogy azokon különös figyel­met szenteltek az európai biz­tonságnak és együttműködés­nek. Pozitívan értékelte a Szovjeunió és az NSZK kö­Nixon elnök szerda dél­utánra a Fehér Házba kérette mindkét párt kongresszusi ve­zetőit és közölté velük, egy. milliárd dollárt kér pótlólag a költségvetés külföldi segély- programjához Izraelnek és néhány ázsiai országnak nyúj­tandó támogatás céljára. Amint Ziegler, a Fehér Ház szóvivője elmondta, az egy- milliárd dollárt még a jelen­legi költségvetési évben kí­vánják folyósítani. Az összeg nagyobb részét — 500 millió dollárt — Izrael­nek szánják katonai felsze­relések formájában. Karnbod­Nicolae Ceaustescu. a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke, a ro­mán párt- és kormányküldött­ség élén szerdán Szófiába ér­kezett. Bulgária és Románia megállapodásának értelmében, zést, de saját beceneveiket is kitaláltak: a Daily Mirror Mownmobile-nak, azaz Hold­mobilnak nevezi, több lap a „Vörös robotgép” nevet em­legeti. A Daily Mail vezér­cikkben így ír: „micsoda el­képesztő dolog ez az orosz holdjáró! Az ember egyik leg­nagyobb tudományos vívmá­nya minden idő óta. Ez az- első, keréken járó jármű a Holdon... Gratulálunk az oro­szoknak!” A Daily Mirror tudományos szerkesztője „Oroszország dik­tálja az ütemet a világűrben” című cikkéiben rámutat, hogy a holdjáró kocsit néhány év múlva a Mars kutatására is felhasználhatják. A Times szemleírója szerint „nagyszerű vívmány a nyolc­kerekű jármű Holdra tétele, s azt bizonyítja, hogy a szovjet tudósok már több mint három évvel ezelőtt kidolgozták az ember nélküli Hold-kutatás el­vét, ugyanis körülbelül ennyi időre van szükség egy ilyen jármű megtervezéséhez és fel­építéséhez. A lap úgy vélL hogy a gép többet végezhet a Holdon mint az ember. (MTI) zött megkötött szerződést és újból támogatásáról biztosítot­ta a tervezett európai bizton­sági értekezletet, amelyet ala­posan elő kell készíteni. Meg­ismételte azt a jugoszláv ál­láspontot, hogy a konferencia nem ienine hasznos „ha azt tömbalapokom hívnák össze”. A konferencián — mondotta Tito — egyenlő joggal kell részt vennie minden érdekelt országnak. Expozéjában síkraszállt a közel-keleti válság sürgős re©- dezése mellett. Tito legutóbbi találkozóját Ceausescu román államfővel úgy jellemezte, hogy az „újabb előrelépés volt a sok­oldalú együttműködés terén” Jugoszlávia és Románia kö­zött, s egyben Európa érde­keit is szolgálta. A jugoszláv elnök „igen hasznosnak” mon­dotta többek között Fock Je­nő magyar, Demirel török, Etemadi afganisztáni minisz­terelnök és U Thanit ENSZ- főtitkár idei jugoszláviai láto­gatását, valamint Ribiosics ju­goszláv kormányelnök hivata­los tárgyalásait Nagy-Britan­aiéban és a Szovjetunióban. (MTI) asábam, a Lón Nol-rez&im mintegy 250 millió dollár ka­tonai és gazdasági segélyt kap. A kormányzat tervei szériát Dél-Korea is részesül — mint­egy 150 millió dollár erejéig — a megnövelt segélyprog­ramból; itt a pénzt a dél-ko­reai hadsereg modernizálásá­ra fordítják, amint ezt már Agnew alelnök délkelet-ázsiai kőrútján megígérte a szöuli vezetőknek. Az Izraelnak nyújtott fél- milliárd dollár hitelből Tel Aviv modern fegyvereket — repülőgépeket, tankokat és elektronikus felszereléseket — vásárolhat majd. (MTI) a november 21-ig tartó hiva­talos, baráti látogatás idején aláírják a két ország új ba­rátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződését. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1970. november 19., csütörtök (MTI) Nyugat-Németorsság és a tárgyalások Soysal, a Tőrök Köztársaság Biztonsági Tanács Anglia tegyen sürgős intézkedéseket Egymillión! dollár hadisegély Izrael az első helyen áll a prouramban Román küldöttség Bulgáriában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom