Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-18 / 270. szám

Jeliek a hívó szóra

Saját erőből, egy fillér állami támogatás nélkül

Murányi Mihály, a Jobbágyi községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke jóleső érzéssel mondja: — Saját erőből, egy fillér állami támogatás nélkül oldottuk meg eddig a vízhálózat kiépítését...

— Tudomásom szerint a járás egyetlen községe sem tudta ezt a problémát ilyen formában megoldani — folytatja Deák Sándor tanácstitkár.

A jelölő gyűlések legtöbbjén. ■ vízhálózat kiépítését, a vízellátás megjavítását szorgalmazták a lakók már a korábbi evekben is. Mivel ez közóhaj volt, a tanács vezetői addig osztottak, szoroztak, számoltak, cserélték ki véleményüket, amíg kialakult a végső álláspont. Ez pedig a következő: a tanács adja az anyagot, a lakosság végzi él az összes földmunkát. Ezt az elképzelést a tanácsülés határozattá emelte, hangsúlyozva, hogy a kívánságokat nem rangsorolják, hanem oda küldik a vízvezetékcsöveket, ahol leghamarabb elvégzik a szükséges földmunkákat. Azért döntöttek így, mert az elmúlt évi tapasztalatok is egyöntetűen azt bizonyították: ez az egyedüli járható útja a vízhálózat kiépítésének.

Tavaly Jancső Márton tanácstag körzete mozdult meg elsőnek. A hozzá tartozó 30 család egységesen jött a hívó szóra. A szervezésben segített Takács István veterán is.

— Nem, nem tudnék név szerint senkit sem kiemelni. Akár Fülöp Imrét, akár Kalocsai Józsefet, Farkas Lászlót vagy mást említek, csak azt tudom mondani: mindany- nyian derekas munkát végezték. Sőt, a szomszédé® Sport álcában is segítettek, mivel ott 200 folyóméteren csak kert van — mondja a tanácselnök.

Eredményes év

A vízhálózat kiépítésében az idei esztendőt tartják a legeredményesebbnek.

— Eddig 1200 méter csövet raktak le a lakosok. Mivel ezt a munkát nagy lendülettel végezték, pótlólag 500 méter csövet rendeltünk, hogy ne legyen fennakadás — így a tanácstitkár.

Október közepétől folyik már a víz a Zagyva-közben, ahol Jancső Ferenc nyugdíjas

tűzoltó tanácstag kérésére végezték el a földmunkálatokat az utca lakói. Ök mozdultak meg elsőnek az idén. Az árokásásban Sztrecska Gábor és Tóth Lőrinc nyugdíjasok mutattak példát. Szorgalmával tűnt ki még Dobrocsi Lajos és Vincze István.

Az Iskola utcában lakók akcióját Jancső Béla, a helybeli ktsz dolgozója szervezte. Két hét óta már ezen a részen is folyik a víz. Ennek kapcsán Sári Gábor tsz-tag nevét azért említjük, mert özvegy Jancsó József né idős tsz-tag háza

Jancsó Ferenc a Zagyva-közben látja el a tanácstagi tisztet. Az idén ó volt az első kezdeményező

előtt 6 ásta ki az árkot Kiss Antal István is kivette részét a munkából. Nem állt félre, amikor az utat kellett átvágni a vezetéknek. Igaz, hogy ebben az utcában csak nyolc családról van szó, de már ők is elmondhatják, milyen előnyt jelent a vízhálózat.

Pész András tanácstag ösztönzésére állt csatasorba az Arany János utca 15—20 házának lakója, hogy megépítse háza előtt a vízvezetéket. Idős Bognár István nyugdíjas és Vidéki László kisiparos serénykedett a legjobban.

A Petőfi utcában lakók sorompóba állítása Jancsó István tanácstag kezdeményező készségéhez fűződik. Az érintett 35 család 360 méter csőnek megfelelő árkot ásott ki. Az első csákányütés, földlapátolás a tanácstag, valamint Kovács István bányász és Krekács István szakmunkás nevéhez fűződik. A csöveket most kötik be, mire megkezdődik a X. pártkongresszus, ezen a részen is megindul a víz.

Ha a Felszabadulás utca lakói nem hallgatnak Pész Andrásra, akkor ma még csak vágyakoznának a vízhálózati ivóvízre. Ugyanis két hét óta itt is folyik a víz. Vonatkozik ez a Zrínyi utca lakóira, a Felszabadulás utca vasút felőli részén lakókra. Megkezdték a munkát a Rákóczi úton is. Mihelyt készen lesznek az árokásással, azonnal vihetik a csöveket a tanácstól.

Bevált módszerrel

A hálózat bekötését Dobrocsi István, a ktsz vízvezetékszerelő részlegének vezetője végzi. Eddig még hibátlanul Látta el feladatát. Valószínű, az év végéig még a Dózsa György utca, a Táncsics Mihály utca és az Akácfa utca lakói is hálózati vízhez jutnak az ő segítségével. Abban teljes az összhang, hogy kell a vezeték, csupán a cselekedetekben van hiány, reméljük nem sokáig.

— Jelenleg a község lakóinak 80 százaléka közművesített vízből elégíti ki igényeit. A fogyasztásért naponta 56 fillért fizetnek családonként. Egyesek ezt sokallják — mondja a tanácstitkár.

— Nekem odahaza villany- motor hozza fel a vizet. Az áramköltség jóval többe kerül, mint a havonta kifizetett vízdíj. Nemrég leégett a motorom, újratekercseléséént 600 forintot fizettem, ami 3 évi vízdíjamnak felel meg — magva rázza a tanácstitkár.

— Hátra van még csaknem két kilométer vízvezeték lefektetése. Rajtunk nem múlik. Ha a lakosság akarja, jövőre befejezhetjük a vízvezetékhálózat kiépítését, az idén alkalmazott módszerekkel — bizakodik a tanácselnök,

Bizaikodása jogos.

Venesz Károly

Máma itt9 holnap ott...

Pege Aladárék műsorának közvetlensége természetesnek tűnik, holott jelen esetben — bármennyire is fáj az őszinteség — begyakorlott bravúros sikerszámofcról lévén szó, hiányoltuk a hétfő esti fellépésen azt az erőt, amelyet csakis ők tudnának csinálni.

Pege nemcsak a bőgő virtuóza, hanem hangulatteremtő mester is. Néha megbűvöli hangszerét, s a nézőtér meg- iliatödötten hallgat, különösen ha nem ismételgeti a már ismerős sémákat, hanem elfeledkezik arról, hogy ORI-ren- dezvényen játszik és beleadja önmagát: no mo6t Pege Aladár játszik. Az utóbbi sakkal nehezebb, mert „a ma itt, holnap ott” országjárás fakóvá halványítja az előadók érzés- világát. S ha mindez kívülről kevéssé látszik is, a közvetítés sejteni engedi az ellazulást.

Pege és együttese — Lakatos Géza, Lakatos Béla és Németh János — belefogtak egy országjáró turnéba, hogy a

jazzmuzsikával megismertessék a hallgatókat. Hogy ez mennyire lényeges, azt mutatta a fél háznyi publikum is. A jazz ugyanis a könnyűzene legnehezebb ága: tudományos pontossággal megszerkesztett számok előadása, amelyet nagyban befolyásol a megszólaltató idegállapota, hangulata stb. A turné mindenképpen hatásos, bár a muzsikusokon a fáradtság jelei látszanak. Pegéék néha valóban csodákat művelnek, de kár, hogy csak egy-két percre felejtik: most fizetett muzsikusok, s bizony a megszokottnál lényegesebben többre képesek.

A közreműködő Papp Márta bizonytalan éneklése lehangolj volt Miklósvári Péter megint ! remekelt, akárcsak Sándor György.

A koncert békés hangulatban ért véget.

— mo —

Gyár a föld aíatt

Az állami bizottság a kri- vojrogi vasércmedencében (Ukrajnában) átvette az építőktől és üzembe helyezte a Kirov- bánya Artyem—2 nevű aknájának első részlegét. E föld alatti gyár tervezett kapacitása évi 12 millió tonna vasérc, csaknem kétszer annyi, mint amennyit jelenleg a szomszédos Gigant-Glubokaja aknában. a Szovjetunió legnagyobb vasércaknájában termelnek.

Az A rtyem—2 akna egyedülálló építmény. Nincsenek benne függőleges aknák. A vasércet hatalmas szállítószalagok viszik egy 3 kilométeres lejtős aknán a felszínre.

Az országút nyílegyenes jegenyék között kígyózik be Galgagutára. A dombtetőről már kinyílik a község képe, a házak egyenes sora. Gal- gaguta a nógrádi dombok védelmében, a Galga partján települt.

Lakói nagyrészt szlovák nemzetiségűek, akik a mai napig őrzik népviseletüket. Igaz, sokan kivetkőztek, de a szekrények tovább rejtegetik a szőtteseket, ingvállakat, meg a „trtács”-okat, vagyis fejkötőket, amelyeket a fiatal asszonyok hordtak.

Pártos Istvánná, Zsuzsi néni szobájában is egykettőre az asztalra kerülnek a szebbnél szebb hímzett kötények, pruszlikok, fejkandők. Nem is beszélve a sok-sok hímzett térítőről, amely a szobában virít.

Zsuzsi néni Galgaguta híres hímző-, tervezőasszonya. Keze alól szebbnél-szebb minták sokasága került és kerül ma is a vászonra. Zsuzsi néni, amikor meglátogattuk Peja Győző igazgató-tanítóval, rögtönzött kiselőadást tartott, a galgagutai népviseletről. Közben rámutatott az ágyon ülő népviseletbe öltöztetett babára:

— Az édesanyám csinálta még annak idején a lányomnak. A baba huszonkét esztendeje ül az ágy tetején. Most majd én öltöztetek be- az unokámnak egy babát. Már meg is vettem.

Amíg egy sötét alapszínű, hímzett férfikötény mintáiban gyönyörködünk, Zsuzsi nénj elmélázva mondja:

— Azelőtt látta volna a lányokat, fiatalasszonyokat

Űj főépület készült el 120 millió forintos beruházással a Kertészeti Egyetem korábba* gyakorlókertnek használt Villányi és Ménesi út közötti területén

A Jubiláló titkár

SZÜLÉSZNÖKÉPZÖT végzett Szegeden, s aztán hazajött Borsosberénybe, ahonnan elindult. Tele ambícióval látott munkához Izsák Lásalóné, körzeti ápolónőA Vöröskereszt szervezetről kezdetben kévéséit tudott. Hívták azonban összejövetelre, hallotta a terveket, a gondokat, s rájött a dolog ízére. Ennek már éppen húsz esztendeje.

■— Döcögve indult a munka emlékezik Izsákné. — Faluhelyen nehéz az embereket olyam feladiaitttal megbízni, aminek közvetlen hasznát nem látják. Pedig a vöröskeresztes munka éppen ilyen: az eredményt talán hosszú évek múlva élvezhetjük csak- A fa is több év alatt lombosodlk meg, de akkor sok gyümölcsöt, jó, hűs árnyékot ad.

Kevesen voltak eleinte a borsosberényi vöröskeresate- sek, de azért nem dolgoztak hiába. S amit tettek, azt hamarosan túlhaladta már saját igényük, többet szerettek

volna. Megkeresték hát Izsák Lászlónét, és azt mondták neki:

— Izsók néni, maga olyan

hatásosan tud agitálni, nem vállalná el a titkári tisztséget?

— Én bizony elvállaltam — mondja mosolyogva Izsákné. — Kicsit tartottam tőle. hogyan fér majd bele az időmbe a több munka, de örültem is a nagyobb lehetőségnek.

A borsosberényi vöröske- resztesek szerény csoportja évről évre erősödött, gyarapodott- Ma már száz tagot számlál a szervezet, s jövőre lesz még talán több is. Amióta saját orvosa van a községnek, könnyebb megtartani az egészségűsyi felvi- Iágosító-nevelő előadásokat. A közönség szén számmal ősz* szájon, az egészséges életmód legfontosabb ismereteire Bor- sosberényben is kíváncsiak az emberek.

— Évente, általában decemberben, megrendezzük az öregek napját. Szépen sikerült

tavaly is- Az idén, sajnos úgy látszik, elmarad, pedig kár lenne érteIgaz, hogy ma már 100 tagot számlál a borsosberényi Vöröskereszt szervezet, de az is igaz, hogy Izsák Lászlóné- nak olykor mégis kevés a segítsége.

— Valahogyan, nagyobb kedvet kellene csinálni a vöröskeresztes munkához — tűnődik. — Azt hiszem, ha ez megvan, akkor már szinte magától gördül minden. Ehhez a kedvcsináláshoz viszont támogatásra lenne szükségünk. Hiába, ma már nyitott szemmel kell járni, társadalmi életet kell élni — Borsosberényben isIZSÁK LÄSZLÖNE körzeti ápolónő, a községi Vöröskereszt szervezet titkára húsz éven át végzett tevékenységéért a Vöröskeresztes munkáért kitüntetés ezüst fokozatát kapta.

Sz. M.

A sokszínű Galgaguta

Galgagután. amikor kiöltöztek ünnepkor. Fehér hímzett kendő, vagy színes fej Kötő, fehér kötő, fehér pruszlik, mind-mind dúsan, hímezve, ropogósra keményítve. Olyanok voltak összekapaszkodva, mint a virágosként úgy nyár közepén.

A sokszínű Galgaguta apróságai ma már az óvodában, iskolában tanulják a szlovák nyelvet. Az iskola folyosóján az egyik osztály hangosan kántálva búcsúzik: Dobrej den prajem!, vagyis: Jó napot kívánok!

Galgaguta nemrég átalakított nagyablakos, szép Iskolájában az alsó tagozatosok ismerkednek az írás. olvasás, számolás rejtelmeivel. A nagyobbak Nógrádkövesdre járnak át, minden nap iskolabusz viszi őket. Peja Győző igazgató-tanító, és Gyür- ky Tibor tanító neveli a kicsinyeket. A gyerekek hetven százaléka tanul szlovákul köztük magyar anyanyelvűek is. Egyelőre elég kevés a gyerek az iskolában, mindössze harmincötén vannak. Peja Győző mosolyogva jegyzi meg:

— Néhány év, és gyökeresen megváltozik a helyzet, örvendetesen szaporodik az ifjú gutaiak száma. Az idén huszonhét baba várható.

Beszélgetés közben egykettőre a mozira terelődik a szó. Ugyanis Galgagután annak ellenére, hogy sok a televízió, szeretik az emberek a mozielőadásokat. Arra mindenki büszke, hogy itt már akkor vetítettek, amikor még aggregátorral kellett a villanyt biztosítani. Az üzemvezető is tizenöt éve foglalatoskodik a vetítéssel. Hoztak is Gutára széles vetítőgépet. Ezt azonban október 15-én egyszerűen elvitték. A Nóg- rád megyei Moziüzemi Vállalat arra hivatkozva küldte levelét, hogy kicsi a látogatottság, nem kifizetődő a vetítőgép használata, adnak helyettes keskeny vásznú vetítőt. Hoztak is egy régi, kimustrált gépet. Fölrakták egy asztalra, ma is tégla tetején áll. Ugyanakkor a vállalat októberi statisztikája szerint — a két levelet egy cég állította ki — Galgagután a mozi kihasználtsága közel kilencven százalék. Joggal vetődik fel. most melyik az igaz? November 1-től nincsen vetítés, mindenki találgatja mi lesz? Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy Galgagutáról éppen harmadszor vitték el a szélesvásznú vetítőgépet.

Galgaguta is a fejlődő, szépülő községek sorába lépett. Lakói szorgalmas, törekvő emberek, sok az új ház.

— Csak éppen a falu ifjúságának nincs helye —

szól közbe Gyürky Tibor. — A művelődési házban csak nagyterem van. amely nem

alkalmas klubnak. Igaz hogy pártházban a kiszaseknek van egy helyiségük, amelyhez berendezést is adott a kul- túrház, csak az kicsi. Hely lenne, a kultúrházhoz lehetne ragasztani szobát, csak éppen pénz nincs rá egyelőre.

Pedig a kiszesek, a fiatalok itt is szórakozni akarnak. Ismét működik a színjátszó csoport és alakult egy zenekar is. Nekik viszont hangszerekre lenne szükségük.

Ismét Gyürky Tibor veszi át a szót, aki egyúttal a kul- túrház igazgatója is:

— Alig várom a legközelebbi KISZ-gyűlóst. Amíg más megoldás nem lesz, kötünk egy szerződést. Minden vasárnap a fiataloké lesz a kultúrház, csináljanak klubdélutánt.

Szó esik még arról, hogy a faluban nagyon kellene még egy bolt. hiányzik a bisztrój ahová esténként el lehetne járni. Felvetődik. hogy az „Egy marék toll” akcióban a község asszonyai, lányai összegyűjtöttek az árvízkárosultaknak két dunnát és tizenkét párnát, amire a tanács meg is vette a huzatot De még mindig Galgagután vannak, nem vitték el. Joggal kérdezik a gutaiak. talán nincsen rá szükség?

A hagyományait őrző Galgaguta az elmúlt két évtizedben sokat változott. Ez a változás további biztosítéka az előbbre lépésnek ebben a nógrádi kisközségben is.

Csatai Erzsébet NÓGRAD - 1970. november 18., szerda §