Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

Arab visszhang a szovjet külügyminisztérium nyilatkozatáról A pénteki arab lapok nagy figyelmet szentelnek a szov­jet külügyminisztérium csü­törtöki közel-keleti nyilatko­zatának. A kairói Al-Akhbar rámu­tat, hogy „a Szovjetunió vál­tozatlanul ragaszkodik a Biz­tonság' Tanács 1967-es hatá­rozatának végrehajtásához.” A többi kairói lap is egy­behangzóan állítja, hogy a szovjet nyilatkozat leleplezi az izraeli és amerikai ural­kodó körök azon próbálkozá­sét, hogy elferdítsék a világ közvéleménye előtt a Szov­jetunió és az arab országok állásfoglalását. Nagy. helyet szentelnek a nyilatkozatnak a libanoni la­pok is. A kommunista párt lapja, az An-Nida hangoz­tatja: „a szovjet nyilatkozat határozottan elítéli az Egye­sült Államoknak és Izraelnek a közel-keleti válság élezésé­re irányuló próbálkozásait. Az Al-Muharrir című lap pedig a nyilatkozattal foglalkozva rámutat: „Moszkva cáfolja az amerikai propaganda 1 ha­zug állításait arról, hogy a Szuezi-osatoma térségében levő egyiptomi rakétaállások­nál szovjet szakemberek van­nak jelent. (MTI) Hegcáfolt rágalmak A Magyar Távirati Iroda kötli: Az elmúlt napokban egyes chilei hírközlő szervek rá­galmazó kampányt indítottak a Magyar Népköztársaság el­len. Chile budapesti ügyvivőjének állítólagos jelentésére, il­letve a nem létező chilei katonai attaséra hivatkozva, azt ál­lították, hogy „gerillahadviselésre és a munkás-paraszt milícia szervezésére kiképzett 40 magyar szakértő” felké­szült arra, hogy Chilébe utazzon. Az Associated Press tudni ívéi egy másik diplomáciai jelentésről is, amely szerint tChile budapesti ügyvivője kénytelen Becsbe utazni jelenté­seinek továbbítása céljából, mert a magyar hatóságok aka­dályozzák hírközlési tevékenységében. A rágalomhadjáratról értesülve Hugo l->ea Plaza ügyvivő levelet intézett dr. Szabó Károlyhoz, a Külügyminisztérium csoportfőnökéhez, és felhatalmazta a Külügyminisztériumot annak nyilvánosságra hozására. Az alábbiakban közöljük a chilei ügyvivő levelének tel­jes fordítását: Chile nagykövetsége Budapest, 1970. október 8 őexcellenciája, DR. SZABÓ KAROLY nagykövet úr, Külügyminisztérium, Budapest EXCELLENCES URAM! A közelmúltban néhány chilei és külföldi távirati iro­da közlései sajnálatos inci­denst okoztak: ezek szerint alulírott állítólag azt jelentet­te volna, Magyarországon ge­rillákat képeznek ki azzal a céllal, hogy később Chilébe küldjék őket, továbbá olyas­mit. mintha a vezetésemre bí­zott nagykövetség rendőri el­lenőrzés alatt állna. Mindez­zel kapcsolatban kötelessé­gemnek tartom és van Szeren­cs._ .i önnek az alábbiakat ki­fejteni. Amennyiben alulírottnak tu­domása lett volna a fent em­lítettekről, tényekről és meg- bizonyodott volna róluk, nem tehetett volna egyebet, mint hogy kötelességéhez híven — hivatalos úton — tájékoztassa kormányát. Az a tény, hogy ilyen hiva­talos információk nem létez­nek és soha nem is léteztek, automatikusan cáfolja mind­annak hitelességét, amit ezzel kapcsolatban sajnálatos mó­don közzétettek. Szeretném továbbá egyértel­műen leszögezni, hogy az alatt az öt esztendő alatt, amióta tisztségemet Budapesten be­töltőm, sohasem volt olyan érzésem, mintha a magyar ál­lam bármiféle ellenőrzést gya­korolt volna a chilei nagykö­vetséggel vagy alulírott sze­mélyével és családjával szem­ben. A magyar hatóságok soha­sem korlátozták mozgási sza­badságunkat, amely a legtel­jesebb volt mind az ország­A Fegyverbarátság elnevezésű hadgyakorlaton készült ez a felvétel. A Varsói Szerződés tagállamainak őszi hadgyakorlata az NDK területén zajlik le bari, mind a külföldre történő utazásoknál. Nem zavarták semmilyen formában a chilei képviselet külfölddel történő kapcsolattartását sem az em­lített időszakban. Amennyiben ilyesmi elő­adódott volna, habozás nél­kül javasoltam volna kormá­nyomnak viszonossági alapon, hasonló intézkedések megtéte­lét. Éppen ellenkezőleg, köteles­ségemnek tartom kijelenteni, hogy a magyar kormány a chilei nagykövetségnek mind az elhelyezésben, mind a kép­viselet feladatainak teljesíté­sében a lehető legnagyobb kedvezményeket biztosította. E tényeket számos, kormányom­hoz intézett hivatalos jelenté­semben ismételten hangsúlyoz­tam. Meg kell mondanom továb­bá, hogy mindig hálásak le­szünk azért a szívélyes gon­dosságért, amellyel a magyar hatóságok alulírottat és csa­ládját elhalmozták. Kérem excellenciádal, hasz­nálja fel jelen levelemet aly módon, ahogyan ön megfelelő­nek ítéli, azért, hogy kiküszö­böljük azokat a negatív hatá­sokat, amelyeket az említett közlemények előidéztek a Chile és Magyarország kö­zött fennálló jó kapcsolatok­ban. Fogadja excellenciád mély, őszinte nagyrabecsülésem ki­fejezését. HUGO LEA PLAZA chilei ügyvivő A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma megteszi az ügyben a szükséges lépése­ket. (MTI) melleti élés A PÉNTEKI Pravda elméleti cikkében hangsúlyozza: „az SZK'P megmásíthatatlanul követi a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini irányvonalát”. „A békés egymás mellett élés elve megköveteli az olyan alapvetően fontos feltételek érvényesítését, mint a lemondást arról, hogy beavatkozzanak más országok és népek belső ügyeibe, imperialista kísérleteket folytassanak az ellenforra­dalom exportálására, fegyverrel próbáljanak bizonyos társa­dalmi és aUanrrendet kényszeríteni más országokra" — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottságának sajtóorgánu­ma. „A békés egymás mellett élés lenini eszméjét elutasít* jak a »baloldali- revizionisták. Ök olyan elméleteket ter­jesztenek, hogy egy új világháború pozitív történelmi jelen­ség, amelyet, állítólag inkább üdvözölni kell, mint harcolni ellene. A »baloldaliak« abban az igyekezetükben, hogy na­cionalista-soviniszta politikájukhoz igazítsák a békés egymás mellett élés lenini elvét, az imperialistákkal való »alkunak« minősítik azt a harcot, amelyet a Szovjetunió és más szo­cialista országok vívnak a nemzetközi feszültség enyhülé­séért.” A Pravda hangsúlyozza: „Lenin erélyesen fellépett a for­radalomnak háború útján való kirobbantásáról szóló trockis- ta; elgondolás és minden olyan kísérlet ellen, amely az im­perializmus valamifajta törvényesítéseként próbálta beállí­tani a békés viszony megteremtését a kapitalista államok­kal.” Lenin hangsúlyozta, hogy „elkerülhetetlen a megegye­zés” a két rendszer államai között. „A békés egymás mellett élés tagadásának »baloldali« revizionista koncepciója gyakorlatilag találkozik a nyugat legagresszívebb köreinek szónoklataival, azokéval, akik to­vábbra is a szocializmus elleni fegyveres harcra alapozzák terveiket” — mutat rá a Pravda. „A Szovjetunió és más szocialista országok — szilárdan és következetesen folytatva a békés egymás mellett élés politi­káját — ki akarják iktatni a népek életéből a háborút, mint az államközi kapcsolatokban felvetődő vitás kérdések meg­oldásának eszközét.” A lap ugyanakkor leszögezi, hogy „a békés egymás mellett élés elve nem terjed ki a kapitalista államokon belüli osztályharcra, a népek nemzeti felszabadí­tó mozgalmára”. Sőt mi több, a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élése nem jelent és nem jelenthet kompromisszumot ideológiai téren. A lap rámutat, hogy „a békés egymás mellett élés poli­tikájának jelentékeny sikere, nagy lépés az európai feszült­ség igazi csökkentésének útján: a szovjet—nyugatnémet szer­ződés.” A PRAVDA nyomatékosan kiemeli: a Szovjetunió, mi­közben megmásíthatatlanul követi a békés egymás mellett élés politikáját, lankadatlanul küzd az Egyesült Államok indokínai banditaháborújának megszüntetéséért, a közel-ke­leti konfliktus békés politikai rendezéséért, az arab népek elleni izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért. (MTI) India nagy feladatai A sokmilliós indiai nép ^életkörülményeinek megjaví­tása, a nyomor leküzdése és a radikális földreformprog­ram végrehajtása — ezek az ország előtt álló elsőrendű feladatok, mondotta Indira Gandhi indiai miniszterelnök- asszony pénteken a Radzsasz- tán állambeli Ajmerben az uralmon levő Nemzeti Kong­resszus Párt tömeggyűlésén. Felszólalásában élesen bí­rálta a kongresszus párt re­akciós csoportját. NSZK külpolitikai kormánynyilatk ozat Polgár Dénes, as MTI tudó­sítója jelenti: Walter Scheel külügyminisz­ter pénteken kormánya ne­vében nyilatkozatot tett a Bundestagban az NSZK kül­politikájáról. New Yorkl/an több mint 30 külügyminiszterre^ folytatott megbeszéléseinek fő tanulsá­ga azt volt — mondotta —, hogy az NSZK „keleti politikáját” mindenütt a feszültség csök­kentéséhez való hozzájárulás­ként értékelik. Meggyőződését fejezte ki, hogy a Berlin (értsd: Nyugat- Berlin) kérdéséről folyó négy­Amikor július 26-án Nasz- szer elnök bejelentette, hogy az EAK elfogadja a komp­romisszumos békejavaslatot, a Rogers-tervet, a közel-kele­ti szakértők nem kételkedtek abban, hogy ezt követően sem lehet gyors kibontakozásra számítani. A kairói „igen”-t ugyan Ammanból is pozitív válasz követte, de késett Tel- Aviv reagálása. Amikor pe­dig végül is elhangzott, fel­tételeket tartalmazott: Dajan kikötéseit. Ma már, bizonyos távlatról, egyértelműen látszik, miért igyekezett időhúzásra az iz­raeli katonai klikk. Előrelát­ható volt, hogy amennyiben a Rogers-terv kedvező fo­gadtatására talál Kairóban és Ammanban. részben az am- mani udvar és a palesztinek, részben pedig Kairó és a ra­dikális arab országok között kiéleződnek az ellentétek. Az izraeli taktika ilyen körül­mények között arra irányult, hogy a törvényszerűen el­mérgesedő és várható ellenté­tekből hasznot húzzon. A fegyverszünet elfogadása el­lenére Tel Aviv ezért szabo­tálta a tárgyalásokat — egy olyan ürüggyel, az EAK terü­letén feltételezett rakéta át­építésekkel, amit láthatóan < leinte az Egyesült Államok sem vejt komolyan. A dajani taktika a jordán is üasszer útján polgárháború kirobbantásával beért. Izrael kétszeresen is hasznőt húzott a gerillák és Husszein összecsapásából. A rendezés elutasításának ódiu­ma így a palesztinekre, azaz áttételesen az arabokra há­rult. Ilyen körülmények kö­zött Izraelnek módja volt ar­ra is, hogy biztonságára hi­vatkozva, Golda Meir wa­shingtoni látogatása során újabb fegyvereket kérjen — és kapjon — az Egyesült Államoktól. Az arab világ progresszív szárnya, amely világosan lát­ja, hogy Közel-Kelet tartós békéjének alapfeltétele a kompromisszumokon alapuló politikai rendezés, azért hang­súlyozza — az ammani ese­mények ellenére is — kész­ségét Jarring missziójának támogatására, s ezért tett egyidejűleg hatékony kezde­ményező lépéseket, az amma­ni belső válság megoldására. A helyzet azonban bonyo­lultabbá vált annak követ­keztében, hogy — közvetle­nül a jordán tűzszüneti egyezmény aláírását követő­en — Nasszer egyiptomi el­nök, a politikai rendezés ieg­NÖGRÁD - 1970. október 10., szombat következetesebb híve, várat­lanul meghalt. A Rais halá­la lehetőséget teremtett bi­zonyos egyiptomi erőknek. — s ezek skálája a nyugatba­rát technokratáktól a hadse­reg türelmetlen tisztjeiig ter­jed, — hogy valamifajta kur­zusváltozást erőszakoljanak rá az egyiptomi politikára. A fenyegető veszélyeket az egyiptomi vezetők is felmér­ték. Rendkívül határozottan és egyértelműen szögezték le — mind az ASZÚ, mind pedig az egyiptomi nemzet- gyűlés tanácskozásain, hogy változatlanul a nasszerd utat követik, a nasszeri politikát támogatják. Ennek jeleként az elhunyt egyiptomi elnök egyik legközvetlenebb mun­katársát, Anwar Szadat ed­digi alelnököt jelölték az ál­lamfői tisztségre. Az EAK határozott állás- foglalása azt jelzi, hogy az egyiptomi nép vezetői ener­gikusan és határozottan húz­ták keresztül — a nép óha­jának megfelelően — mind az egyiptomi jobboldal, mind pedig a külső imperialista erők számításait. Nasszer el­nök halála után nem alakult ki légüres tér, politikai vá­kuum sem az EAK-ban. sem pedig az arab világban Ilyen körülmények között a poli­tikai rendezés feltételei vál­tozatlanul adottak az arab fél részéről. Nem mondható el ugyanez Izrael vonatkozásában. El­gondolkoztatóak azok a_z izra­eli nyilatkozatok, amelyek egyre határozottabban kör­vonalazzák Tel Aviv területi igényeit. Másrészt pedig — mint Golda Melr legutóbbi nyilatkozatóból is kiderült — Izrael nem hajlandó a kö­zel-keleti konfliktus. leg­égetőbb problémájára, a pa­lesztin kérdésre megnyugtató és érdemi megoldást keresni. A közel kétmillió menekültet megpróbálják Husszein ki­rályra testálni. A merevedő izraeli álláspontot támasztja alá az amerikai magatartás is. Éppen most vált ismere­tessé, párhuzamosan Kairó pozitív reagálásával, hogy Washington értelmetlennek és feleslegesnek látja a jelen­legi szakaszban Jarring te­vékenységének folytatását, s képviselőit is kivonja a New Yorkban folyó négyhatalmi tárgyalásokról. Az arab világban bekövet­kezett eseményekből Izrael és az Egyesült Államok előnyö­ket igyekszik kovácsolni: tudatosan törekszik a belső arab válsággócok elmélyítése révén a politikai rendezés Izrael érdekeinek megfelelő elodázására. Ónody György hatalmi tárgyalások pozitív eredménnyel végződnek. Alá­húzta, hogy a moszkvai szer­ződés ratifikálása csak akkor lesz lehetséges, ha Berlinnel kapcsolatban „kielégítő” meg­oldás születik. Scheel nagyon komolyan fi­gyelmeztette az ellenzéket, hogy tanúsítson önmérsékletet a nyugat-berlini kérdésekkel kapcsolatban. „Ez túl komoly ügy ahhoz, hogy látványos kombinációkkal dolgozzunk” — hangoztatta. Ami a moszkvai szerződést illeti, minden ben­ne foglaltatik a szövegben, nincs semmiféle titkos zára­dék, semmi ok sincs tehát ar­ra, hogy különféle „interpretá­ciókkal” kísérletezzenek. Scheel ezzel kapcsolatban idéz­te Leonyid Brezsnyev szavait arról, hogy a szerződés mind­két félnek hasznot hoz. A lengyel—nyugatnémet tár­gyalásokról szólva, a külügy­miniszter aláhúzta: ügyelni kell arra. hogy a nagyhatal­mak németországi jogai érin­tetlenek maradjanak. Az NSZK keresi az utakat arra is, hogy Csehszlovákiával is normalizálja kapcsolatait. A fennálló jogi kérdések rende­zése, a bonni kormány sze­rint lehetséges lesz. Az ellenzék nevében Wer­ner Marx és Rainer Barzel szólalt fel. Mindketten feltű­nően enyhén támadták a kor­mányt, csupán azt vetették Scheel szemére, tagadja, hogy a szovjet—nyugatnémet szer­ződést különbözőképpen le­hetne értelmezni. Barzel ar­ról beszélt, hogy a „német kér­désnek” továbbra is nyitva kell maradnia. Scheel újból felszólalt, s hangsúlyozta, hogy az NSZK olyan szerződést fog kötni Lengyelországgal, amely ki­elégíti a lengyeleknek biztosí­tott határokra vonatkozó jo­gát. (MTI) Kozmosz—369, —370 A Szovjetunióban csütörtö­kön a Föld körüli pályájára bocsátották a Kozmosz—369 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén elhelye­zett tudományos berendezések a korábban bejelentett prog­ram szerint folytatják a koz­mikus térség kutatását. A szputnyik pályaadatai a kö­vetkezők: kezdeti keringési idő: 92,3 perc, a Földtől való maximális távolság 534 kilo­méter, a Földtől való mini­mális távolság 278 kilométer, pályasíkjának az Egyenlíti, síkjával bezárt hajlásszöge: 71 fok. A szputnyik fedélzetén el­helyezett berendezések nor­málisan működnek. Pénteken a Szovjetunióban felbocsátották a Kozmosz—370 jelzésű mesterséges holdat. A mesterséges holdon el­helyezett tudományos beren­dezés rendeltetésszerűen mű­ködik, a beérkező adatokat koordinációs számítóközpont dolgozza fel. (MTI) Megérkezett az állami TÜZÉP-telepekre az import • • u veqcserep

Next

/
Oldalképek
Tartalom