Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

Egy referátum kapcsán * Gondolatok az if/űságiklub mozgalomról Nagy örömmel fogadtuk Salgótarjánban a megyei mű­velődésügyi osztály, és úttörő­szövetség jóvoltából megren­dezett fórumot, melynek té­mája az ifjúság művelődésé­vel kapcsolatos gondok tisztá­zása volt. Aktuális volt ez a tanácskozás, hiszen városunk hovatovább iskolavárossá vá­lik és aktuális, mert már itt —- az ifjúság körében — kell elkezdeni a kultúralódás tuda­tos megszervezését. A kulturális fórum egyik kiemelt témája volt a kiscso­portos foglalkozás, konkrétab­ban, a klubok időszerű prob­lematikája. A Népművelési Intézet munkatársa referátu­mában a következő módon foglalta össze az ifjúságiklub mozgalom főbb kérdéseit: le kell mondanunk az uralkodó „nagyterem szemléletről”; a közösség tulajdonává kell ten­ni az egyénileg szervezett is­mereteket, élményeket; akti­vitásra serkentő demokratiz­must kell megvalósítani a klubokban; különös gondot kell fordítani a klubvezető személyének helyes ’ kiválasz­tására; igényfelmérésen alapu­ló, úgynevezett tervezetlen, spontán programot kell kiala­kítani. * A referátum érdemeinek és hasznosságának elismerése mellett sokadszor gondolunk arra, hogy az elmélet szépsége nem mindig jelenti azt, hogy az praktikus is. Mert noha el­ismerjük, hogy a fent elmon­dottak a klubmozgalomra ál­talában érvényesek, de vajon hogyan valósíthatók meg ezek ma Nógrád megyében, a je­lenlegi körülmények között? Vegyük talán sorra. Először a nagyterem szem­léletről. Nem azért uralkodik mert szeretjük, hanem mert egyrészt örökségül kaptuk, másrészt anyagi okok miatt, helyenként rákényszerülünk elfogadására, mert a nagyte­rem az elsődleges alapszükség­let a kis községekben (politi­kai, kulturális ünnepek, mozi stb.). Ugyanakkor viszont egy­re nagyobb számban épülnek megyeszerte az úgynevezett klubkönyvtárak, melyek anya­gi és művelődési szempontból egyre gazdaságosabban közelí­tik egymáshoz a szórakozást és művelődést. További gondok: a közössé­gi művelődésre nevelés, vala­mint a demokratizmus és az aktivitás alapelvei. Elfogadjuk és valljuk, hogy a fentiek igé­nye a szocializmusban élő minden ember tulajdonsága. Ha a klubmozgalomban nem mutatkoznak kellően, akkor ennek egyik oka, hogy az egyik legáltalánosabb falusi művelődési forma, a minden­ki otthonában lévő tévé, rádió, a hazavitt könyv; másik oka, hogy a klulbok felszereltségé­nek színvonala nem haladja meg az otthoni szórakozásét, művelődését. Fokoznunk kell hát — helyi erők összefogásá­val — a klubok anyagi támo­gatását és a klubokat a tö­megkommunikációs eszközök által szerzett élmények vita­fórumává tenni. Ez utóbbi le­gyen a módszertani intézmé­nyek dolga. A vezető személyének he­lyes kiválasztását, mint a tár­sadalom minden más terüle­tén, itt is rendkívül fontosnak tartjuk. De ki legyen a kis községekben a szakmailag és pedagógiailag megfelelően fel­készült, s ráadásul klubveze­tésre vállalkozó személy? A Népművelési Intézet referen­se — elméletben helyesen — hivatkozott arra, hogy a nap­közben fiatalokat oktató pe­dagógus éppen emiatt pszicho­lógiai okokból nem megfelelő klubvezetésre. De ha az igé­nyeket árnyaltan, több klub­bal akarjuk kielégíteni, akkor erre fizikailag is képtelen. Ebben a vonatkozásban mér­hetetlen nagy feladata van a közművelődésnek. Folyamato­san, rendszeresen és sokolda­Fiatal agrárszakemberek vetélkedője Fiatat agrárszakemberek, technikusok és mérnökök ve­télkedőjét rendezi meg a Pa­lóctáj Tsz-seövetség, a balas­sagyarmati, a rétsági KISZ- bizottság november 26-án. Ba­lassagyarmaton. A vetélkedő témája a párt agrárpolitikai határozatai, a földtörvény, a tsz-törvény, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának ifjúságpo­litikai határozata. A vetél­kedő célja, hogy mind széle­sebb körben megismerjéK, s az agrárszakemberek a gya­korlati munkájuk során is hasznosítsák e fontos doku­mentumokat A X. pórtkong resszus tiszteletére megrende­zésre kerülő vetélkedő új kéz deményezés a megyében. A politikai vetélkedő védnöke a Nógrád megyei KlSZ-bizott- ság. lúan kell felkészítem a fiata­lok sokaságát arra, hogy ve­zetői lehessenek a helyi klub- mozgalomnak. A felsoroltak megvalósulá­sa adhat végül lehetőséget ar­ra (és jó néhány helyen ad már napjainkban is), hegy a fiatalok egyre nagyobb töme­gei találjanak otthont a klu­bokban, hogy szükségszerűnek érezzék a szórakozva-művelő- dést, hangot adjanak igényeik­nek, és spontán módon, de mégis tudatosan éljenek ér­telmes és értékes, aktív kö­zösségi életet. V. Kiss Mária ASZÓDI JANOS: A KRIMINALISZTIKA kalandos TÖRTÉNETE A hír rendkívüli felháboro­dást váltott ki az ausztráliai közvéleményben. Heves táma­dások érték a rendőrséget, ezrek vádolták tehetetlenség­gel, amiért nem tudta meg­akadályozni a kis Graeme meggyilkolását. Ausztráliában ez volt az első „kiddnapping”. A rendőrségen kívül nagy ka­tonai egységek kutatták vé­gig az üres telkeket, parko­kat, városokat. Mégsem tud­ták megakadályozni a gálád gyilkosságot. A sidney-i Scientific Inves­tigation Bureau szakértői meg­vizsgálták a kis áldozat ruhá­it, és a poikrócot, amelybe a holttestet burkolták. Napo­kon át, méterről méterre ha­ladva átkutatták a helyet, ahol a hullát megtalálták. Az el­ső mikronyomok elemzése is­meretlen növényből eredő ré­szecskéket hozott napvilágra. Ugyanilyen mikroszkopikus maradványokat találtak a ta­karónak azon a részén, amely a holttest hátát fedte. Ekkor vonták be a kutatásba Neville. Hewlett White professzort, a sidney-i egyetem tanárát, va­lamint több orvost, botani­kust, textilszakértőt, porvizs­gálatban gyakorlott krimina- listát. Nemsokára valameny- nyien tisztában voltak azzal, hogy a figyelmet a növény­részecskékre kell összpontosí­tani. Milyen növény paránya! ke­rültek a gyermek ruhadarab­jaira? — nos, erre a kérdésre rendkívül nehéz volt választ találni. A szakértők hosszas vizsgálódás után megállapítot­ták, hogy egy igen ritka Cip­rusfajtáról, a Savara-ciprusról van szó. S rendőrség parancsot ka­pott, kutassa végig Sidney egész területét és jelezze, ha valahol felfedezi e ritka nö­vényt. A szeptember 20-áp megkezdett kutatás csak a hó­nap végén járt eredménnyel. A Morre Streeten. egy kis csa­ládi ház kertjében, a garázs- bejárat két oldalán Savara- ciprusokat találtak. A kér­déses házban röviddel azelőtt még Stephen Leslie Bradley lakott a családjával. Ettől kezdve a nyomozás új lendületet kapott. Először megállapították, hogy a Brad­ley család július 7-én, a gyer­mekrablás napján lakást bé­relt az Osborne Road-on, de nem költözött oda. Mi történt a bútorral? Hol tartózkodik Bradley és családja? A szom­szédok tanúvallomásaiból a következő derült ki: Bradley felesége a gyermekekkel együtt Queenslandbe ment pi­henni. A bútor elszállításakor Bradley nem volt jelen. A de­tektívek átvizsgálták az uta­zási ügynökségek nyilvántar­tását és megmutatták, hogy Bradley felesége augusztus 25­én a maga és egyik gyermeke számára jegyet váltott a Lon­donba induló „Himalayá” ha­jóra. Négy nappal később Bradley is feliratkozott, má­sik két gyermekével, az emlí­tett hajó utasai közé. Körül­belül ugyanakkor eladta bú­torait egy sidney-i cégnek. Szeptember 24-én átadta pe­kingi pincsijét az éllatkórház- nak, azzal az utasítással, ha­józzák be a kutyát is a „Hi- malayá”-ra. Ugyanaz nap el­adta két autóját is, egy For- dot és egy Goggomobilt. Szep­tember 26-án aztán egész csa­ládjával felszállt a „Hima­layá”-ra, amely — mire a nyomozás az említett szakasz­ba jutott — már útban Lon­don felé éppen horgonyt ké­szült vetni a ceyloni Colombo kikötőjében. A rendőrség felhívást tett közzé az AYO-382 rendszámú Ford gépkocsi — Bradley autó­ja — felkutatására. Október 4-én egy használt autókkal ke­reskedő cég igazgatója jelent­kezett. s közölte, hogy szep­tember 24-én ő vette meg Bradleytől a keresett kocsit, és a , rendőrség rendelkezésére bocsátja. Négy rendőr azonnal kiszállt Granville-be, a cég ga­rázsához. A Ford csomagtartó­jában szőrrel teli kefét és nö­vénymaradványokat találtak. Ragasztószalagok, majd a sid­ney-i laboratórium. Az ered­mény: a nyomok pontosan megegyeztek azokkal, amelye­ket a gyermek ruháin találtak. A növénytörmelékek a Sava- ra-ciprusoktól származtak. A Ford csomagtartójában, Grae­me Thome ruháin és a pok­rócon talált szőrszálak azonos eredetűek voltak, a Bradley- esalád pincsikutyájáról szár­maztak. Ismét házkutatás Bradley régi lakásában, s új elemek kerültek a nyomozók kezébe. A költözködés után visszamaradt hulladékok kö­zött filmdarabot találtak. A filmszalagról másolt képek a Bradley családot ábrázolták és a tanulságok Az ügy Magdi még a 20. évét sem töltötte be, de már nagyon sok rosszat látott. Az ő alig egy Mránduláson. Az erdő szélén, a fűre kiterített egyik pokróc azonos volt azzal amelyikbe a gyermek holttes­tét becsomagolták. Október 4-én este a nyomo­zók arra a meggyőződésre ju­tottak, hogy Bradley a gyil­kos, vagy legalábbis egyike a gyilkosoknak. Az Interpol nemzetközi letartó ztatási ké­relme akkor érkezett Colom- bóba, amikor a „Himalaya” éppen horgonyt vetett a kikö­tőben. A ceyloni rendőrség október 14-én letartóztatta Bradleyt. A hosszadalmas és bürokratikus kiadatási formaságok azonban egészen november 19-ig elhú­zódtak. Végül, november 19- én az Ausztráliából kiküldött két detektív Bradley-vel együtt repülőgépre szállt. Bradley már útközben papír­ra vetette vallomását. A gyer­mekrablás gondolata akkor öt­lött fél benne, amikor az új­ságban olvasta, hogy Thome megütötte " a főnyereményt. Miért nem telefonált többé? Amikor a kis Graeme-mel ha­zaérkezett, a kocsit a garázsba vitte, azután összekötözte a gyermeket, majd a pokrócba göngyölte és a csomagtartóba zárta. Amikor estefelé fel­nyitotta a csomagtartót, a gyermek már nem élt. Meg­fulladt. Erre azonnal kifutott a Forddal. hogy megfelelő helyet keressen és azon a puszta telken rejtette el a holttestet, ahol augusztus 16­án megtalálták. E gonosztevő előéletének vizsgálatából kiderült, hogy Bradley határtalanul pénzsó- vár ember volt, minden áron meg akart gazdagodni. Azt hitte, hogy a gyermekrablás egyszer s mindenkorra meg­szabadítja az anyagi gondjai­tól, amelyekbe éppen szeny- nyes üzletei miatt keveredett, A sidney-i esküdtszék 1961. március 29-én Bradleyt élet­fogytiglani kényszermunkára ítélte. (Vége) húsz évében sokkal több van, mint a vele egykorú lányo­kéban. Nem ismeri a békessé­géé, meleg otthont Apja az ital nagy barátja, anyja be­teges, gyakran fekszik kór­házban. vagy éppen szanató­riumba vonul. Az általános iskola után Magdi gyárba került, mert kellett otthon a pénz. Félt a gyártól, de kedvesen fogad­ták. Jól érezte magát mert törődtek vele. Nemsokára nyolcórás munkára osztották be, igaz. hogy három mű­szakban dolgozott, de szépen volt a borítékban is. Magdi látta, hogy idősebb munkatársai tanulásra ad­ják a fejüket, s ezen igencsak elgondolkozott. Ök négyven- valahány éves korukra isko­lába járnak, én meg megma­radjak a nyolc általános mellett? S amíg serénykedett, adta a munkát az élőmunkái keze alá. megérett benne az elhatározás. Kitöltötte a jelentkezési la­pot, ráírta, hogy közgazdasá­gi technikumba szeretne men­ni. És bevitte a vezetői iro­dába. ahogyan kell. Várta, hogy ráírják a mondatot, ami nélkül nem lehet továbbkül­deni: továbbtanulását javas­lom. Csakhogy nem írták rá. Az üzemvezető ugyanis gondolkodóba esett Magdi kérelme láttán. Jó gazdasági szakember volt, tudta, hogy az üzem létszámgondokkal küzd, s ebben egyhamar nejn is várható különösebb válto­zás, Már most, ha Magdi — akiről egyébként az volt a véleménye, hogy jó munkás, nehezen nélkülözné őt a gép mellől — megszerzi a képe­sítést, nyilván könnyebb mun­kára. valószínűleg irodába akar majd menni. És kit tesz akkor a gép mellé? Inkább ne tanuljon ez a lány, akkor jobban megmarad a helyén. Magdi nem nyugodott bele az „ítéletbe”, más utat kere­sett. Jelentkezett a gimná­ziumba, ide felvették mun­kahelyi javaslat nélkül j& De hiába, csak szúrta azért a tüske. Panaszkodott. Pana­sza eljutott a szakszervezet­hez, felfigyeltek Magdi eseté­re, s nyomban intézkedtek is. Az igazgató is felemelte a telefont: rendezzék el a kis­lány ügyét, az elutasítás nem fér össze a jó dolgozó megbe­csülésével. Nagy lett a felbuzdulás Magdi körül, mindenki segí­teni akart. Az üzemben fel­ajánlották, hogy tanítási na­pokon megcserélik a műszak­jait. Sejtették vele azt is, hogy jövőre meg lesz már a javaslat, s akkor átjelentkez­het a közgazdaságiba, telje­sülhet a vágya. Többen ke­resik módját: nem lehetne-e legalább kétműszakos mun­kakörbe helyezni a kislányt? A továbbtanulási ügy most már sínen van. Zökkenőkkel nemigen keli bajlódnia már Magdinak, hiszen több veze­tő is megígérte: nem tévesz­tik szem elől, egyengetik majd az útját. Csak egy valami van, amit már nem lehet meg nem tör­téntté tenni: áz elutasító vá­lasz. Hiába, hogy a termelés érdekében mondták ki, nem lehet egyetérteni vele. Bár­milyen szép legyen is a ter­melési eredmény, nem éri meg. hogy miatta egy fiatal továbbtanulási ambícióit le­törjék. Ráadásul az ilyenfaj­ta nemnek könnyen lehet kel­lemetlen hátulütője is. Pél­dául az, hogy a dolgozó el­veszti vállalata iránti bizal­mát. s ezt különféle döntései­ben is kifejezésre juttatja. És végül: a gazdasági ered­ményeket minden esetben emberek hozzák létre, s egy ember jogos kérésére pilla­natnyi könnyebbség kedvéért nemet mondani, semmikép­pen sem helyes. Magdi ügyének megszívle­lendő tanulságai varrnak... — szendi — NÓGRÁD — 1970. október 31., szombat 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom