Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-31 / 256. szám
Egy referátum kapcsán * Gondolatok az if/űságiklub mozgalomról Nagy örömmel fogadtuk Salgótarjánban a megyei művelődésügyi osztály, és úttörőszövetség jóvoltából megrendezett fórumot, melynek témája az ifjúság művelődésével kapcsolatos gondok tisztázása volt. Aktuális volt ez a tanácskozás, hiszen városunk hovatovább iskolavárossá válik és aktuális, mert már itt —- az ifjúság körében — kell elkezdeni a kultúralódás tudatos megszervezését. A kulturális fórum egyik kiemelt témája volt a kiscsoportos foglalkozás, konkrétabban, a klubok időszerű problematikája. A Népművelési Intézet munkatársa referátumában a következő módon foglalta össze az ifjúságiklub mozgalom főbb kérdéseit: le kell mondanunk az uralkodó „nagyterem szemléletről”; a közösség tulajdonává kell tenni az egyénileg szervezett ismereteket, élményeket; aktivitásra serkentő demokratizmust kell megvalósítani a klubokban; különös gondot kell fordítani a klubvezető személyének helyes ’ kiválasztására; igényfelmérésen alapuló, úgynevezett tervezetlen, spontán programot kell kialakítani. * A referátum érdemeinek és hasznosságának elismerése mellett sokadszor gondolunk arra, hogy az elmélet szépsége nem mindig jelenti azt, hogy az praktikus is. Mert noha elismerjük, hogy a fent elmondottak a klubmozgalomra általában érvényesek, de vajon hogyan valósíthatók meg ezek ma Nógrád megyében, a jelenlegi körülmények között? Vegyük talán sorra. Először a nagyterem szemléletről. Nem azért uralkodik mert szeretjük, hanem mert egyrészt örökségül kaptuk, másrészt anyagi okok miatt, helyenként rákényszerülünk elfogadására, mert a nagyterem az elsődleges alapszükséglet a kis községekben (politikai, kulturális ünnepek, mozi stb.). Ugyanakkor viszont egyre nagyobb számban épülnek megyeszerte az úgynevezett klubkönyvtárak, melyek anyagi és művelődési szempontból egyre gazdaságosabban közelítik egymáshoz a szórakozást és művelődést. További gondok: a közösségi művelődésre nevelés, valamint a demokratizmus és az aktivitás alapelvei. Elfogadjuk és valljuk, hogy a fentiek igénye a szocializmusban élő minden ember tulajdonsága. Ha a klubmozgalomban nem mutatkoznak kellően, akkor ennek egyik oka, hogy az egyik legáltalánosabb falusi művelődési forma, a mindenki otthonában lévő tévé, rádió, a hazavitt könyv; másik oka, hogy a klulbok felszereltségének színvonala nem haladja meg az otthoni szórakozásét, művelődését. Fokoznunk kell hát — helyi erők összefogásával — a klubok anyagi támogatását és a klubokat a tömegkommunikációs eszközök által szerzett élmények vitafórumává tenni. Ez utóbbi legyen a módszertani intézmények dolga. A vezető személyének helyes kiválasztását, mint a társadalom minden más területén, itt is rendkívül fontosnak tartjuk. De ki legyen a kis községekben a szakmailag és pedagógiailag megfelelően felkészült, s ráadásul klubvezetésre vállalkozó személy? A Népművelési Intézet referense — elméletben helyesen — hivatkozott arra, hogy a napközben fiatalokat oktató pedagógus éppen emiatt pszichológiai okokból nem megfelelő klubvezetésre. De ha az igényeket árnyaltan, több klubbal akarjuk kielégíteni, akkor erre fizikailag is képtelen. Ebben a vonatkozásban mérhetetlen nagy feladata van a közművelődésnek. Folyamatosan, rendszeresen és sokoldaFiatal agrárszakemberek vetélkedője Fiatat agrárszakemberek, technikusok és mérnökök vetélkedőjét rendezi meg a Palóctáj Tsz-seövetség, a balassagyarmati, a rétsági KISZ- bizottság november 26-án. Balassagyarmaton. A vetélkedő témája a párt agrárpolitikai határozatai, a földtörvény, a tsz-törvény, az MSZMP Központi Bizottságának ifjúságpolitikai határozata. A vetélkedő célja, hogy mind szélesebb körben megismerjéK, s az agrárszakemberek a gyakorlati munkájuk során is hasznosítsák e fontos dokumentumokat A X. pórtkong resszus tiszteletére megrendezésre kerülő vetélkedő új kéz deményezés a megyében. A politikai vetélkedő védnöke a Nógrád megyei KlSZ-bizott- ság. lúan kell felkészítem a fiatalok sokaságát arra, hogy vezetői lehessenek a helyi klub- mozgalomnak. A felsoroltak megvalósulása adhat végül lehetőséget arra (és jó néhány helyen ad már napjainkban is), hegy a fiatalok egyre nagyobb tömegei találjanak otthont a klubokban, hogy szükségszerűnek érezzék a szórakozva-művelő- dést, hangot adjanak igényeiknek, és spontán módon, de mégis tudatosan éljenek értelmes és értékes, aktív közösségi életet. V. Kiss Mária ASZÓDI JANOS: A KRIMINALISZTIKA kalandos TÖRTÉNETE A hír rendkívüli felháborodást váltott ki az ausztráliai közvéleményben. Heves támadások érték a rendőrséget, ezrek vádolták tehetetlenséggel, amiért nem tudta megakadályozni a kis Graeme meggyilkolását. Ausztráliában ez volt az első „kiddnapping”. A rendőrségen kívül nagy katonai egységek kutatták végig az üres telkeket, parkokat, városokat. Mégsem tudták megakadályozni a gálád gyilkosságot. A sidney-i Scientific Investigation Bureau szakértői megvizsgálták a kis áldozat ruháit, és a poikrócot, amelybe a holttestet burkolták. Napokon át, méterről méterre haladva átkutatták a helyet, ahol a hullát megtalálták. Az első mikronyomok elemzése ismeretlen növényből eredő részecskéket hozott napvilágra. Ugyanilyen mikroszkopikus maradványokat találtak a takarónak azon a részén, amely a holttest hátát fedte. Ekkor vonták be a kutatásba Neville. Hewlett White professzort, a sidney-i egyetem tanárát, valamint több orvost, botanikust, textilszakértőt, porvizsgálatban gyakorlott krimina- listát. Nemsokára valameny- nyien tisztában voltak azzal, hogy a figyelmet a növényrészecskékre kell összpontosítani. Milyen növény paránya! kerültek a gyermek ruhadarabjaira? — nos, erre a kérdésre rendkívül nehéz volt választ találni. A szakértők hosszas vizsgálódás után megállapították, hogy egy igen ritka Ciprusfajtáról, a Savara-ciprusról van szó. S rendőrség parancsot kapott, kutassa végig Sidney egész területét és jelezze, ha valahol felfedezi e ritka növényt. A szeptember 20-áp megkezdett kutatás csak a hónap végén járt eredménnyel. A Morre Streeten. egy kis családi ház kertjében, a garázs- bejárat két oldalán Savara- ciprusokat találtak. A kérdéses házban röviddel azelőtt még Stephen Leslie Bradley lakott a családjával. Ettől kezdve a nyomozás új lendületet kapott. Először megállapították, hogy a Bradley család július 7-én, a gyermekrablás napján lakást bérelt az Osborne Road-on, de nem költözött oda. Mi történt a bútorral? Hol tartózkodik Bradley és családja? A szomszédok tanúvallomásaiból a következő derült ki: Bradley felesége a gyermekekkel együtt Queenslandbe ment pihenni. A bútor elszállításakor Bradley nem volt jelen. A detektívek átvizsgálták az utazási ügynökségek nyilvántartását és megmutatták, hogy Bradley felesége augusztus 25én a maga és egyik gyermeke számára jegyet váltott a Londonba induló „Himalayá” hajóra. Négy nappal később Bradley is feliratkozott, másik két gyermekével, az említett hajó utasai közé. Körülbelül ugyanakkor eladta bútorait egy sidney-i cégnek. Szeptember 24-én átadta pekingi pincsijét az éllatkórház- nak, azzal az utasítással, hajózzák be a kutyát is a „Hi- malayá”-ra. Ugyanaz nap eladta két autóját is, egy For- dot és egy Goggomobilt. Szeptember 26-án aztán egész családjával felszállt a „Himalayá”-ra, amely — mire a nyomozás az említett szakaszba jutott — már útban London felé éppen horgonyt készült vetni a ceyloni Colombo kikötőjében. A rendőrség felhívást tett közzé az AYO-382 rendszámú Ford gépkocsi — Bradley autója — felkutatására. Október 4-én egy használt autókkal kereskedő cég igazgatója jelentkezett. s közölte, hogy szeptember 24-én ő vette meg Bradleytől a keresett kocsit, és a , rendőrség rendelkezésére bocsátja. Négy rendőr azonnal kiszállt Granville-be, a cég garázsához. A Ford csomagtartójában szőrrel teli kefét és növénymaradványokat találtak. Ragasztószalagok, majd a sidney-i laboratórium. Az eredmény: a nyomok pontosan megegyeztek azokkal, amelyeket a gyermek ruháin találtak. A növénytörmelékek a Sava- ra-ciprusoktól származtak. A Ford csomagtartójában, Graeme Thome ruháin és a pokrócon talált szőrszálak azonos eredetűek voltak, a Bradley- esalád pincsikutyájáról származtak. Ismét házkutatás Bradley régi lakásában, s új elemek kerültek a nyomozók kezébe. A költözködés után visszamaradt hulladékok között filmdarabot találtak. A filmszalagról másolt képek a Bradley családot ábrázolták és a tanulságok Az ügy Magdi még a 20. évét sem töltötte be, de már nagyon sok rosszat látott. Az ő alig egy Mránduláson. Az erdő szélén, a fűre kiterített egyik pokróc azonos volt azzal amelyikbe a gyermek holttestét becsomagolták. Október 4-én este a nyomozók arra a meggyőződésre jutottak, hogy Bradley a gyilkos, vagy legalábbis egyike a gyilkosoknak. Az Interpol nemzetközi letartó ztatási kérelme akkor érkezett Colom- bóba, amikor a „Himalaya” éppen horgonyt vetett a kikötőben. A ceyloni rendőrség október 14-én letartóztatta Bradleyt. A hosszadalmas és bürokratikus kiadatási formaságok azonban egészen november 19-ig elhúzódtak. Végül, november 19- én az Ausztráliából kiküldött két detektív Bradley-vel együtt repülőgépre szállt. Bradley már útközben papírra vetette vallomását. A gyermekrablás gondolata akkor ötlött fél benne, amikor az újságban olvasta, hogy Thome megütötte " a főnyereményt. Miért nem telefonált többé? Amikor a kis Graeme-mel hazaérkezett, a kocsit a garázsba vitte, azután összekötözte a gyermeket, majd a pokrócba göngyölte és a csomagtartóba zárta. Amikor estefelé felnyitotta a csomagtartót, a gyermek már nem élt. Megfulladt. Erre azonnal kifutott a Forddal. hogy megfelelő helyet keressen és azon a puszta telken rejtette el a holttestet, ahol augusztus 16án megtalálták. E gonosztevő előéletének vizsgálatából kiderült, hogy Bradley határtalanul pénzsó- vár ember volt, minden áron meg akart gazdagodni. Azt hitte, hogy a gyermekrablás egyszer s mindenkorra megszabadítja az anyagi gondjaitól, amelyekbe éppen szeny- nyes üzletei miatt keveredett, A sidney-i esküdtszék 1961. március 29-én Bradleyt életfogytiglani kényszermunkára ítélte. (Vége) húsz évében sokkal több van, mint a vele egykorú lányokéban. Nem ismeri a békességéé, meleg otthont Apja az ital nagy barátja, anyja beteges, gyakran fekszik kórházban. vagy éppen szanatóriumba vonul. Az általános iskola után Magdi gyárba került, mert kellett otthon a pénz. Félt a gyártól, de kedvesen fogadták. Jól érezte magát mert törődtek vele. Nemsokára nyolcórás munkára osztották be, igaz. hogy három műszakban dolgozott, de szépen volt a borítékban is. Magdi látta, hogy idősebb munkatársai tanulásra adják a fejüket, s ezen igencsak elgondolkozott. Ök négyven- valahány éves korukra iskolába járnak, én meg megmaradjak a nyolc általános mellett? S amíg serénykedett, adta a munkát az élőmunkái keze alá. megérett benne az elhatározás. Kitöltötte a jelentkezési lapot, ráírta, hogy közgazdasági technikumba szeretne menni. És bevitte a vezetői irodába. ahogyan kell. Várta, hogy ráírják a mondatot, ami nélkül nem lehet továbbküldeni: továbbtanulását javaslom. Csakhogy nem írták rá. Az üzemvezető ugyanis gondolkodóba esett Magdi kérelme láttán. Jó gazdasági szakember volt, tudta, hogy az üzem létszámgondokkal küzd, s ebben egyhamar nejn is várható különösebb változás, Már most, ha Magdi — akiről egyébként az volt a véleménye, hogy jó munkás, nehezen nélkülözné őt a gép mellől — megszerzi a képesítést, nyilván könnyebb munkára. valószínűleg irodába akar majd menni. És kit tesz akkor a gép mellé? Inkább ne tanuljon ez a lány, akkor jobban megmarad a helyén. Magdi nem nyugodott bele az „ítéletbe”, más utat keresett. Jelentkezett a gimnáziumba, ide felvették munkahelyi javaslat nélkül j& De hiába, csak szúrta azért a tüske. Panaszkodott. Panasza eljutott a szakszervezethez, felfigyeltek Magdi esetére, s nyomban intézkedtek is. Az igazgató is felemelte a telefont: rendezzék el a kislány ügyét, az elutasítás nem fér össze a jó dolgozó megbecsülésével. Nagy lett a felbuzdulás Magdi körül, mindenki segíteni akart. Az üzemben felajánlották, hogy tanítási napokon megcserélik a műszakjait. Sejtették vele azt is, hogy jövőre meg lesz már a javaslat, s akkor átjelentkezhet a közgazdaságiba, teljesülhet a vágya. Többen keresik módját: nem lehetne-e legalább kétműszakos munkakörbe helyezni a kislányt? A továbbtanulási ügy most már sínen van. Zökkenőkkel nemigen keli bajlódnia már Magdinak, hiszen több vezető is megígérte: nem tévesztik szem elől, egyengetik majd az útját. Csak egy valami van, amit már nem lehet meg nem történtté tenni: áz elutasító válasz. Hiába, hogy a termelés érdekében mondták ki, nem lehet egyetérteni vele. Bármilyen szép legyen is a termelési eredmény, nem éri meg. hogy miatta egy fiatal továbbtanulási ambícióit letörjék. Ráadásul az ilyenfajta nemnek könnyen lehet kellemetlen hátulütője is. Például az, hogy a dolgozó elveszti vállalata iránti bizalmát. s ezt különféle döntéseiben is kifejezésre juttatja. És végül: a gazdasági eredményeket minden esetben emberek hozzák létre, s egy ember jogos kérésére pillanatnyi könnyebbség kedvéért nemet mondani, semmiképpen sem helyes. Magdi ügyének megszívlelendő tanulságai varrnak... — szendi — NÓGRÁD — 1970. október 31., szombat 11
